Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-26 / 22. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1986. JANUAR 27., IIÉTFÖ Pénzzel, társadalmi munkával Valóra válhat a péteriek álma A mopori nagyközségi kö­zös tanács — rendkívüli ülé­sén — 1985 közepén tárgyal­ta Manor, és Péteri VII. öt­éves tervidőszakra szóló tele­pülésfejlesztési koncepcióját. Ezen a tanácsülésen fogalma­zódott meg, hogy Péteri köz­ségben nagy szükség volna egy új iskola felépítésére. Mint azt a péteri lakosok na­gyon jól tudják, még a mos­tani iskolások nagyszülei, sőt dédszülei is a jelenlegi iskolában tanulták az abc-t és az egyszeregyet. Az 1985. szeptember 18-i -falugyűlésen egyöntetűen megállapították, hogy közsé­günknek igen nagy szüksége volna egy új iskola felépíté­sére. Ismerve az állam teher­bíró képességét, a falugyűlés elhatározta, hogy a lakosság segítséget nyújt és pénzzel, valamint társadalmi munká­val támogatja az új iskola felépítését. Tudtuk azt, "hogy a telepü­lésfejlesztési hozzájárulással előbbre vihetjük a munkát, e^ért vállaltuk, hogy . a falu lakossága az új 4 tantermes iskola költségeihez öt év alatt befizet 1,5 miilió forintot, s kérjük, hogy a felsőbb veze­tés adja hozzá a további 7—8 milliót. Nagy megelégedésünkre szolgált, hogy a péteriek a személyenkénti megkérdezés­kor felajánlották az évi 800, sőt számosán az 1 ezer 200 forintot az új 4 tantermes is­kola felépítéséhez. Az elöljá­róság megtárgyalta^ a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás aláírásának tapasztalatait, és köszönettel nyugtázta a la­kosság kedvező állásfoglalá­sát. Sokan fölvetették, hogy az óvoda is igen rossz álla­potban van, azt is kellene épí­teni. Ismerve az állam szűk anyagi kereteit és az állam­polgárok leterheltségét, örül­nénk annak, hogy ha minél előbb felépülne az iskola és az így felszabaduló két tan­teremmel nőne az óvodai he­lyek száma addig, amíg egy újabb erőfeszítéssel felépül­het majd az új óvoda, amire szintén nagy szükség volna. A településfejlesztési hoz­fi környezetei védik Nem feneketlen zsák Nem „szőrdízel” hordja, gyűjti össze ölimi a szemetet, nem a fáradt lö húzza a teté­zett kocsit. Gyorsabbá, némi­leg korszerűbbé vált a köz­ségben az intézményes sze­métszállítás. Teherautó hordja ugyanis már a hulla­dékot a monori költségvetési üzem szeméttelepére. Az István utca végén a va­lahai agyagbánya'jókora göd­iében létesített szeméttelep megtelt, a területet leföldel- ték, felületét gondos gazda módjára a tanács el is egyen- gettette, néhány év múlva tágas játszótérrel, esetleg mással gazdagodhat majd ott a község. / A Maglóii úti szeméttelep is eléri lassan a telítettség határát, a tanács azonban; fenntartja a lakosság _ saját fuvareszközével odaszállított szemét elhelyezésére — tájé­koztat Lehoczky Károly, a végrehajtó bizottság titkára. — Kritikus helyzetünkben készséges segítőpartnereket ismertünk meg a monoriak- ban, a 350 ezer forintos térí­tés azonban számottevő plusz­kiadást jelent a községnek, különösen akkor, ha figyelem­be vesszük a közel egymillió forintos szállítási költséget is. A több mint öt éve rend­szeresített és igen hasznos kezdeményezésnek számító in- ■ tézményes szemétszállítás gé-1 pesítése a környezet eredmé­nyesebb védelmét, egészsé­günk hatékonyabb megóvását is szolgálja. A fejlődés felgyorsult üte­me során előreláthatóan nem kell megvárni, átlépni a XXI. század küszöbét, hogy ebből a községből is zárt rendszerű kuka vigye a lakosság feles­legessé vált hulladékát a fő­város valamelyik szemétége­tőjébe. És a monoriak szeméttelepe sem feneketlen zsák. Persze a rendkívül magas költségek miatt némileg a ta­rifa is megemelkedett, az egyszobás lakás után a sze­métszállítás^ díj 12 forint, kétszobás lakás után már 21 forintot terhel a díjbeszedő vállalat, háromszobás lakás­nál már 30 forint a térítési díj. Természetesen havonta. Ilyen arányban emelkedik ál­talában a nagyobb lakásoknál is' a szemét elszállításának a díja Üllőn. Kiss Sándor Gépkocsivezetői tanfolyam Gépkocsivezetői tanfolya­mot indítanak márciusban Ül­lőn. A jelentkezőket a községi könyvtárban várják. Tavaszias az idő, a járókelők dzse­kikben, jönnek- mennek a főtéren. A legnagyobb for­galom — mint mindig — most is a forrás Aruház előtt van. Sokan igyekeznek a Vo­lánbusz pályaud­varára, mások az élelmiszerboltba vagy a piactér irá­nyába. A piciny kávé­zóban kedélyes diskurzus folyik az eladók és vendé­gek között, amott fiatal, szép szemű Pillanatkép Tavasz lány a kirakatokat bámulja árgus szemekkel, A kígyószerűen tekergő beton vi­rágtartó mellett fiatal pár álldogál. A férfi gyakran a szájához emeli a tartósított tejjel teli kemény do­bozt, s közben \— valószínűleg — kedves szavakat duruzsol a hölgy fülébe. Aztán változik a kép, egy korty tej, egy pu­szi a hölgynek. S ez így megy addig, amíg el nem fogy a dobozból a tej. A fiatal pár el­indul a főtér irá­nyába. A nedves pádon máris töb­ben üldögélnek, mint a fecskék, őket cseppet sem zavarja, hogy még csak január van. Hiába, lesz még tavasz, lesz még kikelet. A jelekből ítélve néhányan máris tavaszt érez­nek ...-ér zájárulást a lakosság nagyobb része megszavazta, sőt ,igen sok helyen már a társadalmi munkát is felajánlották. Most már sürgető mielőbb megál­lapodni a vecsési Ferihegy Mgtsz vezetőivel, az iskola helyének kijelölésében. Ha az iskola a megálmodott helyre, a falu közepére kerülhetne, a szinte már csúfoskodó raktá­rak, istállók helyére, akkor ott. kialakulhatna egy oktatá­si-művelődési központ. Re­méljük, hogy mielőbb sor ke­rül arra, hogy a terepet el­kezdhessük rendezni, ' ami azért is fontos volna, hogy a kételkedők is lássák: a fel­ajánlott összegből valóban Péteri község fejlődik, szépül. Nagy munkát végeztek a hozzájárulás megszavaztatásá- ban.a HNF községi aktívái, a helyben lakó pedagógusok, akik segítették a hat tanács­tagot a nagy felelősséget igénylő szervezésben. Sok délutánt, estét, vasárnapot kellett eltölteni vitatkozó-ér­velő emberekkel, bizonyítani, hogy olyan időkben élünk most, amikor hozzájárulás nélkül, társadalmi munka nélkül bizony a közeljövőben nem kerülhet sor iskola vagy óvoda építésére. Hiszen az öt évre felaján­lott összeg csak másfél mil­lió, míg a központi szervek­től további nyolcmillió kell ahhoz, hogy egy régi álmuk valóra váljon. Szenyán János elöljáró, Péteri Vasadon Áramszünet A DÉMÁSZ közlése szerint áramszünet lesz Vasadon, a Kossuth Lajos utcád transzfor­mátorkörzetben — beleértve a Kossuth, a Petőfi és a Bem utcát —, január 27—31-ig, reg­gel 8-tól 15. óráig. iágsem reménytelen ügyek Egy-egy leendő felnőttet rejt Ez olyan nagyon szép, hogy a legszívesebben ele­jétől a végéig idemásol­nám. Amíg olvasgatom — egyszer, kétszer, három­szor —, arra gondolok, hogy ha meg lehetne taní­tani, mint a szóképekről ol­vasást vagy az egyszer­egyet, már megszülethetett volna a Nagy Harmónia. Csodálatom tárgya a fő- és alpontokra osztott felsorolás, amely az általános iskola osz­tályfőnöki óráinak keretében a családi életre nevelés té­máit és fő nevelési feladatait tartalmazza, idézzünk néhány példát, érdemes. A harmadik osztályban finoman közelítik meg a gyerekek életkorának leginkább megfelelő kérdése­ket: a családi együttlét örö­meit, a közös munkavégzést, egymás kívánságainak tiszte­letben tartását. Negyedikben! már szó esik a családi élet örömeinek és gondjainak megosztásáról — örömszerzés és kötelesség címszó alatt. Az ötödikben már két fő téma is szerepel, melyek szerint „a család a szülők és gyerekek közössége”, valamint „o csa­lád gazdálkodó közösség”. Aztán tovább, szépen fel­építve sorra kerül a fiúk-lá- nyok barátsága, az érintkezés szabályai, a felelősségérzet, a kölcsönös megbecsülés a sza­bad és felelős választáson alapuló házasság, az egyenlő jogok' a családban, a szülői kettős hivatás teljesítése, a barátság, szerelem, szexuali­tás, a családtervezés... km W A negyedét sem soroltam fel. Az egész — mármint a tematika — tökéletes. Nagy Tibornétól, a monori körzet második legnagyobb iskolájá­nak igazgatójától kaptam ta­nulmányozásra. Ez az iskola, az ezer diákot számláló mo­nori Kossuth — speciális helyzetűnekTs nevezhető. Ide tartozik ugyanis a cigányte­lep s a nagyközség perife­rikus részei is, a rendezetlen életvitelű, lumpen családok nehezebbjeivel. Az összes tanulólétszám Í4 százaléka — pillanatnyilag éppen 137 — cigány gyerek. KétszázötvenkileSc S hatra-- nyos helyzetű — tulajdonkép­pen több is lehetne, de a „besorolás” kategóriái hol így fogalmazódnak, hol úgy. Százhúszan vannak, akik ha­tározottan veszélyeztetettnek tekinthetők, s 168 azoknak a gyerekeknek a száma, akik nehezen nevelhetők, akik kü­lönleges elbánást igényelnek. És még egy adat: évek óta igen magas — bár mostaná­ban csökkenni látszik — a mulasztott órák átlaga, tíz­ezer körül jár. Ez annyi, mintha az egész iskolába egy hétig senki be nem tette vol­na a lábát. A fiatal, energikus igazga­tónő nem azért sorolta a riasztó adatokat, hogy legyen mivel „hatásvadásznom”; mindjárt hozzá is teszi: — Mindebből adódik, hogy sajátos feladataink vannak. És nehezek. Mert bár újab­ban egyre nagyobb hangsúlyt kap a családok felelőssége, mi ezt még nemigen érezzük. Hogy pontosabban fogalmaz­zak: nem ott érezzük, ahol szeretnénk/ Az adatok, és egy-egy tény ismeretében a kívülállónak úgy tűnik: reménytelen a helyzet. Ad egy modellt a család, amelybe a gyerek be­leszületik, ahonnan naponta iskolába indul és ahová ha­zatér, amelynek magatartás- formái élete részévé válnak. A másik oldalról ad egy mo­dellt az iskola az osztályfő­nöki órákon (évente kétszer, háromszor), s a szakkörökben, ahol például csecsemőgondo­zással, az egészséges életmód­dal, a családszerkezetek vál­tozásával ismerkedhet a gye­rek. Mindezekre ráépülnek a társadalmi hatások: a padtár­sának van zsebszámológépe és magnója, kvarc-csipogója és Adidas tornacipője, neki pedig nincs. Miért és miből van a másiknak, miért nincs neki? Vagy: a hetedikes Zoli diszkóba jár, mert a szülei „irtó rugalmasak és megér- tőek” — de Zoli emiatt bu­kásra áll matekból, akkor hát mégsem rugalmasak a szülei, hanem inkább fele­lőtlenek ...? Hogyan tud rendet terem­teni az iskola az egymással szembekerülő tapasztalatok zűrzavarában? Születik-e egy­általán eredmény az esetek nagy részében, amikor a pe­dagógus, illetve maga az in­tézmény magányos harcos­ként próbálja bizonygatni, hogy az elv helyes, és ámít a gyerek lát, tapasztal, az nem célravezető, rossz, avagy er­kölcstelen ? — Vannak jő tapasztala­taink! — mondja Nagy Ti- horné, így mondja, felkiáltó­jellel. Fel is sorol jó néhá­nyat. Hogy a téli, a tavaszi iskolaszünetekben egyre ke­vesebb az olyan gyerek, aki napköziá ellátást igényelne, az idei télen például csak ti­zennyolcán voltak a máskor szokásos harmincnéggyel szemben — és ez már közös szünidei, családi programokat jelez. A diákoktól azt is hal­lani nemegyszer, hogy a szü­lőkkel térnek vissza egy-egy iskolai kirándulás színhelyé­re, mert nekik nagyon tet­szett, hát mozgósították a csa­ládot. Vagy: nagy fantáziát láttak a pedagógusok egyik cigánV tanulójukban, akit a környe­zete igyekezett „visszahúzni”. Nem adták fel, a gyerekkel sikerült olyan eredményeket „produkáltatni”, hogy az ott­honiak büszkék rá, rendszere­sen érdeklőnek felőle, fontos­nak tartják, hogy legyen be­lőle valaki — megváltozott maga a család is. — Az igaz — teszi hozzá az igazgatónő —, hogy nálunk, éppen, mert ennyire vegyes összetételű a családi háttér, s mert magas a tanulólétszám, az eredményeink százalékos arányban nem mutathatók ki. De egy-egy sikerélmény már azt jelenti, hogy mégsem re­ménytelen az ügy. Hogy va­lamit tudunk tenni. Ez a „valami” egyébként nagyon sok. Igen kedvezőek például a tapasztalatok dr. Egyed Erika, az iskolaorvos rendszeres előadásairól, ame­lyeknek pedig félve, s azzal a kérdéssel láttak neki: med­dig lehet, elmenni? A gyere­kek őszinte érdeklődése meg­hallgatásra és válaszra talál. S ha — különösén a felső ta­gozatban — már erős is az esetleg rosszul működő saját családdal való szolidaritás* —■ mégis: kapnak egy más, har­monikusabb, áttekinthető és idővel megvalósítható képet. ^ Ka mindez csepp is a ^ tengerben, ha százalékosan ^ ki sem fejezhető, kár Ien- ^ ne megfeledkezni róla, | hogy egy-egy csepp: egy- s egy leendő felnőtt. K. Zs. Kulturális programok Ecseren hétfőn 18 órától: filmvetítés. - / Gombán a Művelődési Film- szípházban, 17-től: Akit Bull­dózernek hívtak. Gyomron 18-tól, a kertbará­tok klubjában: ismeretterjesz­tő előadás a Bőrbetegségek és azok javítása címmel, 16.30-tól és 18.30-tól, filmvetítés: Ha­miskártyások fejedelme. Maglódon a művelődési ház­ban filmvetítés, 16.30-tól és 18.30-tól: Gyónás gyilkosság után. Monoron a filmszínházba^, 18-tól és 20-tól :'Poszeidon ka­tasztrófa. Vecsésen lö-tól: ismeretter­jesztő előadás; A bűnözés megelőzése, különös tekintettel a gyermek- és fiatalkorúakra. Előadó: Izer L^jos, a kertba­rátba bélyeggyűjtő kör össze­jövetele, 19-től: a színjátszó kör próbája. Gondolatok, érzelmek A Kék ifiliám és a félelmeink gondolkozni a film mondani­valóján. — Nem félek semmitől! Még az atomháborútól sem, mert bízpm benne, hogy soha­sem icövetkezik be. Egyébként a film lényege, a fegyverel- lenesség volt, de ilyen töké­letes gyilkológép, mint az a helikopter, a Kék villám, nem létezik. Szerintem ez a kita­lált amerikai szuperember és a szupertechnika reklámja volt — jelentette ki igen ha­tározottan a tizenötödik éve fele haladó monori Mucsi László, majd kérdésemre vá­laszolva hozzátette, hogy az ilyen filmek, videoanyagok igen ártalmasak a fiatalokra. Vele is előfordult —' mondta —, hogy szuper-motorkerék­párokat látott egy amerikai filmben, s műsor után haza­felé egész idő alatt a motor­márkákon ábrándozott, mert­hogy szerelmese a kétkerekű járműnek. A 17 éves Bodnár Sándor szerint szimpla .,reklámfilm” volt, amely a Kék vijlámot és a hasonló gyilkos szerkezetek használhatóságát van hivatva népszerűsíteni, és a főhős ép­pen ez ellen harcolt. A 14 eves Lipták Ferenc szerint viszont igenis kell félni az ilyen filmektől, főleg, ha tud­juk, hogy tartalmuk, az ábrá­zolt esemény bárhol és bár­mikor megvalósulhat a vilá­gon. A vele egy idős Bodnár Attila szerint látványos, jó film volt, nem érezte, hogy félnie kellene akár a nézőté­ren. akár a vetítés után. De amikor megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha a cselek­mény megtörténne a valóság­ban, ha az a gyilkoló helikop­ter megjelenne a levegőben, döbbenten csak ennyit mon­dott: — Nem szabad az ilyesmi­nek a valóságban előfordul­nia, mert akkor valóban len­ne okom a félelemre! gJHj •!í?íf Azt hisZem, ennyi eléé is a véleményekből, benyomások­ból, mert nem akarok reklá­mot csinálni egy sikerfilmnek, amit mostanában úgyis sok moziban vetítenek. De szerin­tem üzenet rejlik ebben az alkotásban, még ha játékfilm is. Érdemes rajta elgondol­kozni ... Aszódi László Antal-------------------/________ . . . (I SSN 0133—2651 (Monori Hírlap) v késztette őket arra, hogy sza­porábban lépkedjenek. Az. elsőként megkérdezettek között akadtak olyanok is, akik azért igyekeztek haza, mert jobbnak látták, ha bi­zonyos embereket eleve elke­rülnek a sötét utcákon, bár mint mondták, nem félelem­ből, inkább józan megfontolt­ságból, óvatosságból. — Szerintem semmi mon­danivalója nem volt a film­nek, vagy legalábbis nem több, mint á Piedone-filmek- nek — jelentette ki a majd’ tizenöt-éves Bátori Zsolt, s húga, Rita szerint „semmi fé­lelmetes nem volt benne”. A tizenötödik évét taposó Cinege Tamás szerint sablon­téma volt, amiben a jó min­dig győz, a rossz pedig veszít. Ö sejtette, hogy a főhős fia­tal rendőr kollégája meg fog halni, és sajnálta is, amikor ez bekövetkezett. A vietnami háborúból felvillantott emlék- kép (a főhősé) azonban meg­döbbentette, bár ezt nyíltan nem mondta ki, de érezni le­hetett szavaiból, s gyanítot­tam, hogy még sokáig fog Különösebb bevezetőt, úgy gondolom, nem szükséges írni ehhez a témához, hiszen na­gyon sokan látták a sei-fi elemekkel kevert politikai krimit, a Kék Villám című mozifilmet. A látványt és a saját véleményemet nem írom le, hiszen a nézőkre voltam kíváncsi. üiül Kezdődött e meglepetések sora a film végén, amikor is alig fél perc alatt kiürült a mozi nézőtere. A hat órakor betódult közönség DÜlanatok alatt elszéledt az utcákon, nagyobb részük a , vasútállo­más felé, s egy-két tucatnyian az autóbusz-pályaudvar irá­nyába tartottak. Az lepett meg, hogy úia már vidéken sem divat meg­állni a moziból kijövet egy kis tereferére, véleménycse­rére, a filmről beszélgetni. Menet közben hazafelé váltot­tak néhány szót egymással az emberek a filmről (siettek), nyilván, hogy lássák a tele­vízióban a nagyfilmet, vagy a vonat, a busz menetideje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents