Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

1986. JANUÁR 25., SZOMBAT Lilian 9 EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Gulyás Gábor: A szokatlanul enyhe időjárás következtében jók a közlekedés feltételei. Síkosságra nem kell számítani, bár a nedves, vizes burkolaton sem árt az óvatos vezetés. Borult, párás időben ne feledjék el bekapcsolni járművük tompított világítását. Sportolásra alkalmas hó nincsen Pest megye területén, így a he­gyekben jóval kisebb forgalom várható, mint az elmúlt hét végén. A Börzsönybe készülők figyelmét felhívjuk arra, hogy Nagybörzsöny belterületén lezárták az utat, egy pince beszakadása miatt. A forgal­mat elterelik. Útlezárások Pest megyében: Cegléden a 441. út városi szakaszán csatornát építenek, Biatorbágy és Budaörs között a 8101. utat pedig az átmenő forgalom elől zárták le. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabal esetünk, bár gyalogosról szól, nemcsak a jármű nélkül közlekedőknek lehet tanulságos. Az eset Ér­den történt, F. I. Érd-felső vasútállomáson a fénysorompó ti­los jelzését figyelmen kívül hagyta és megpróbált átmenni a síneken, ám egy tehervonati elgázolta. F. I nem halt meg — minit ilyen esetekben szinte álta­lános —, hanem életveszélyes sérülésekkel kórházba került. ■ Ez a baleset sincs tanulság nélkül A legfőbb persze az, hogy a szabályok értünk vannak, azok betartása nemcsak kötelesség, ha­nem szükséges is. Tragédiák tömkelegéről hallottunk mindannyian, e hasábokon is nemegyszer irtunk ilyenekről, ám mégis újra és új­ra történnek hasonló esetek. Hol gyalog, hol pedig járművel kerül valaki a száguldó vonatok kerekei alá. Nem érte volna meg néhány percnyi várakozás, elkerülni ezt és •z ehhez hasonló baleseteket? SZONDASTATISZTIKA Megint (nem) kedvenc vesszőparipánk következik, az ittas vezetés. Sajnos, közlekedésünknek ez a rákfenéje változatla­nul szedi áldozatait, ám ezúttal nem róluk lesz szó, hanem azokról, akik rajtavesztettek tavaly. Számuk 1598, s ez nem azért nem magasabb, mert csak ilyen kevesen ültek jármű kor­mánya mögé, miután felhörpintettek egy-két pohárka ezt-azt, hanem, mert csak ennyiüket érte tetten a hatóság. Ám a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság előrejelzése szerint idén jóval többször fogják keresni az ittasan vezetőket. Nem fogják sajnálni a szondákat, mert a tapasztalat azt mutatja, ez az egyetlen módja a magyar utakon közlekedők megóvásának ettől a kártékony és felelőtlen rétegtől. A következő statisztika területi bontásban mutatja, hogy Pest megye melyik területén hányszor kellett élni a jogosít­ványok bevonásával ittas vezetés miatt. Az első oszlopban az 1 évnél rövidebb időre bevont jogo­sítványok száma szerepel, a másodikban az ennél hosszabb időre elvett vezetői engedélyek száma van. Azt csak záró­jelben jegyezzük meg. hogy akik a második oszlop számait növelték, azoknak gépjármű-vezetői tanfolyamra kell járniuk, és újra vizsgázniuk, ha ismét jogsitulajdonosok akarnak lenni. VOLT BUDAI JÁRÁS 27 105 CEGLÉD 43 123 DABAS 52 84 DUNAKESZI 25 64 ÉRD 46 25 GÖDÖLLŐ 75 159 MONOR 76 52 NAGYKÁTA 62 38 NAGYKÖRÖS 9 23 RÁCKEVE 150 97 SZENTENDRE 25 22 VÁC 120 98 összesen: 710 888 LÁTNI ÉS LÁTSZANI Egyre hosszabbak a nappalok, hamarabb kivilágosodik és később sötétedik. S egyre több kivilágítatlan járművet lehet látni a megye útjain ezekben a még és már nem sötét idő­szakokban. Azt tanácsoljuk, ne bízzanak túlzottan a nappa­lok meghosszabbodásában, s szürkületben is kapcsolják be kocsijuk fényeit. Hogy mennyire szükséges ez, azt akkor tapasztalhatjuk, ha egy közlekcdőtársunk jármüve kivilágítatlanul, s ezért hirtelen bukkan fel előttünk a szürkületből. AUTÓCENTENÁRIUM Megígértük, hogy 1986-ban, amikor az autózás százéves, néhány régi és patinás, talán már feledésbe is merült konstrukciót mutatunk be rovatuuknan ezen a helyen. íme. az egyik! Persze ez a gyár nem felejtőd el, sőt, az egyik leginkább legendás típusa az autózás történetének. A Rolls Royce a legek márkája. Frederick Henry Royce és Charles Stuart Rolls — Lord Llangattock legkisebb fia — elhatározták, hney luxusautókat fognak gyártani. Az első Rolls Royce nevű autó 1904- ben készült el. Egy évvel később Royce megalkotta a világ első V8-as motorját, mö-ben Rolls repülőgépbaleset áldozata lett, nem érhette meg az első igazi nagy sikereket. 1914-ben, az akkor már világhírű cég vevői közé tartozott az orosz cár, az indiai maharadzsa és sok amerikai milliomos, akikből akkor még nem volt annyi, mint manapság. A húszas évek elejétől az autógyártás mellett repülőgép- motorokat is készít a híres cég. 1924-től szerepel a hűtőtetőn a jel­képpé lett Repülő Hölgy, s az emblémán megjelent az RR. 1925-ben kihozták a Phantom típusjelű kocsikat, s ez az elnevezés is hagyo­mány lett. 1931-ben magába olvasztotta a cég a Bentley JVIol irs Ltd.-et, s ezzel egyeduralkodók lettek a legdrágább luxusautók pia­cán. Ez azóta sem változott, s bár gyakran elkészül egy-egy méreg­drága kocsi valamelyik másik gyárban, az igazi eleganciát, a ké­nyelmet és a megbízhatóságot az autósvllágban a Rolls Royce je­lenti Angliában — a kocsi szülőhazájában —— azt tartják, hogy egy úr a Rolls Royce-ához sofőrt tart, ha maga akarja élvezni a veze­tést, akkor egy Bentley típust vesz, ami a hútőmaszkján és emblé­máján kívül azonos a Rolls Royce-szal. De mégsem az! Képünkön a hires Phantom sorozat II. tagja 1934-ből. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter \ : POSTABONTÁS |I^B@ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pf.: 311 -1446 HBSnN ...és ealdxGF cs világosság Nagyközségünk egyenlete­sen, szépen fejlődik az utóbbi években. Újjáépítették az álta­lános iskola múlt századi mű­emlék épületét, járdák és asz­faltborítású utak készültek, üzletek nyíltak. Néhány hó­napja pedig hozzákezdtek egy új posta és ABC-áruház mun­kálataihoz. Mindez dicséretes, most mégis szeretnék valamit meg­említeni. Elképesztően gyenge és hiányos a falu közvilágítása. Tél van, korán sötétedik és reggelente lassan világosodik ki az égbolt. 14—15 órán át majdnem teljes sötétség borul az utcákra. Még a főúton is vaksin csúszkálnak a járóke­lők, főleg a középületek és szolgáltató egységek előtt, ahol nem takarítják el a ha­vat, így az arra járók kény­telenek letaposni. Ez utóbbin persze nem segíthet a több fény, bár szerintem kisebb lenne a balesetveszély, ha az emberek látnák, hogy hova lépnek. A meglevő világítótes­tek közül sok elromlott, a működőkben pedig olyan kis teljesítményű izzók pislákol­nak, melyeket nagy jóindulat­tal sem lehet fényforrásnak nevezni. Remélem, községünk virág­zását hamarosan a „felvilágo- sulás” is elősegíti. Szabó Attila Biatorbágy «■■■———WWW I II ^ ÜAegőrzöft hagyosnósty Nagyon tets-zett a Postabon­tás rovatban a közelmúltban közölt ,.Középkori monda" cí­mű írás. A témán felbuzdulva magam is kerestem és talál­tam hasonló, megírásra érde­mes történetet lakóhelyem történelmében: Az erdőn keresztül ma is ve­zet az az ösvény, mely a Vö- rösföld-dűlőt és a Mészkő-he­gyet köti össze. A határba igyekvő gazdák ezen át rövi­dítik meg útjukat, hogy több idejük maradjon a szőlő, a gyümölcsös gondozására. A Mészkő-hegy alatti megmű­velt földeket és az erdőt „To- rokmetszö” néven ismerik a helybéliek. A hátborzongató elnevezés eredete a török idő­kig nyúlik vissza. Ezen a terü­leten hajtották Végre annak idején a halálos ítéleteket azo­kon. akiket a legsúlyosabb vá­dakban bűnösnek találtak. Sok bűnös lélek lakhatott . ak­koriban errefelé, vagy túl könnyen törtek pálcát az ár­tatlanok fölött is? Ma már ki­deríthetetlen. Tény, hogy a XVII. században elnéptelene­dett Al- és Félkészt Sokan nyilván az életüket, a család­jukat féltve költöztek nyugod- tabb, békésebb tájakra. A török kiűzése után aztán újra kezdett benépesedni a fa­lu. Visszatértek a bujdosók, és a bécsi udvar betelepítési poli­tikája révén német ajkúak ta­láltak otthonra a vidéken. 1699-től az újjászületésben és a .mái község elődjének kiala­kításában döntő jelentőségű volt a németség megjelenése, szorgalmas, munkája. Hagyo­mánytiszteletükre jellemző, hogy a szomorú emlékű mon­dát megőrizték, sőt, a telepü­lés környéke földrajzi elneve­zéseinél is figyelembe vették. Padányi Lajos Budakeszi Az tilsában» valami btizük . Utam naponta vezet át a Szőlő utcán, melynek egyik háza előtt szinte háborog az ember gyomra. A minap disz­nóvágás lehetett, mert szeny- nyes, bűzös vízzel telt meg az árok. De egyébként is az ál­latok alól a trágyalé kicsurog a járókelők lába elé. (Bocsá­nat, de ezt nem lehetett fino­mabban fogalmazni). Nemcsak az orrot, a szemet is bántja az utcára kirakott limlom, hulladék. A ház előtt horpadt mosógép, rozsdás tűzhely, ki- Kg©*«Bf»# mustrált lovas kocsi ácsorog. Az utca lakói kétezer forintot fizettek családonként a ren­dezésért, és tessék, egyesek így elrontják az utcaképet. Magyar Lajosné Nagykőrös bért veszítettünk el, szerencsé­re hangját őrzi a rádió archí­vuma. Czene István V eresegyház a nyeremény Mindenki csak nyerne Akad hazánkban néhány szerencsejáték, melyet min­denki korlátozás nélkül űzhet. Sokan járnak lóversenyre, még többen tippelnek a totó­ban a meccsek végeredmé­nyére, és a legnépszerűbb já­tékkal, a lottóval is ezrek pró­bálnak hetente Fortuna ke­gyeibe férkőzni. Utóbbinak a tévés válozatát is mindenki is­meri. Tán arra sem én emlék­szem egyedül, hogy annak ide­jén a tévélottó húzását kis műsorral tették színesebbé a rendezők. A televízió elkészí­tett 90 különböző műsorszámot — dalt, verset, jelenetet —, és amelyiknek a számát kiemel­ték a szerencsekerékből, azt bejátszották. Ez a színes műsor most el­marad. A húzásért izgulhatunk továbbra is, de a szórakoztató blokk hiányzik. Az elmaradás okáról a Sportfogadási és Lot­tó Igazgatóságnál érdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy takarékoskodniuk kell, és a milliós műsordíjat nem tudják már fizetni a Magyar Televí­ziónak. A televíziót sem értem. Ne­kik nem érdekük, hogy minél többen nézzék az adásukat? Ráadásul, „konzerv” műsor­számokról lévén szó, nem hi­szem, hogy csillagászati össze­geket emésztene fel a beját­szásuk. Az okos takarékossággal én is egyetértek, de szerintem a tévé-lottó esetében ésszerűtlen ez a spórolás. A játéknak is jó reklám lenne, ha visszaállí­tanák a szórakoztató betéteket. Ezzel az is nyerne, akinek esetleg egy találata sincs azon a héten. Kovács Miklós Főt Sorasfro elnémult * 40 E hónap elején kísérték utol­só útjára az óbudai temetőbe az Állami Operaház hajdani magánénekesét, Bódi Józsefet. A temetésen több száz volt operaházi munkatárs, barát, valamint fóti és veresegyházi ismerőse, tisztelője jelent meg. Az Operaház részéről Doma- hidi László és az Állami Ope­raház énekkara búcsúztatta a 40 évi szolgálat után végleg nyugovóra tért magánénekest. Bódi József házassága révén került Veresegyházra. Szak­mai munkáját a budapesti Operaházban kezdte, majd a szegedi Nemzeti Színházhoz került, ahol az akkor ott élő Simándy József vette pártfogó szárnyai alá. Később magán­énekesként újra visszakerült Budapestre. Egyes kritikusi vélemények szerint Bódi an­nak idején Közép-Európa leg­jobb bassz-baritönja volt. Ne­vezetes alakítása és a teljes­ség igénye nélkül: Rigoletto Sparafuciléje, az Aida Amo- nasrója és a Varázsfuvola Sa­rasírója. A községi ünnepsége­ken való szerepléseivel szívé­be lopta magát a veresegyhá­ziaknak. Később második há­zassága révén Fótra került, ahol szintén sok kedves barát­ra talált. Első házasságából egy leánya, a másodikból két fia és két leánya született. Családjáról, gyerekeiről min­dig messzemenően gondosko­dott. Bódi Józsefben nagy művész és közszeretetnek örvendő em­Tavaly november óta húzó­dik egy jelentéktelennek lát­szó ügy. Hajdú Károly süly- sápi olvasónk még 1985-ben, a 40. játékhéten 10 találatot ért el a totón. A nyeremény összege 74 forint volt, melyet lakására várt, mivel a szelvé­nyen feltüntette nevét és cí­mét. A pénz azonban miind a mai napig nem érkezett meg. A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság a nyereményt MNB- postautalványon feladta címé­re, s erről — a reklamálás alkalmával — tájékoztatták olvasónkat is. A nyertes, Hajdú Károlly, rokkant, mozgássérült ember, aki kis jövedeleméből él, s neki még ez a kicsinynek tű­nő pénzösszeg is jelent vala­mit. Ezért a helyi posta ve­zetőjénél újból reklamált nye­reménye ügyében, de, mint ír­ja, amaz udvariatlanul eluta­sította, s szinte lenéző hang­súllyal adta tudomására, miért csinál hetven forintból ekko­ra problémát. Olvasónk sze­rint ezen a módon egy na­gyobb összegű nyeremény is eltűnhetett volna. ★ Ebben teljesen egyetértünk, s érthetetlennek tartjuk, hová lett a pénz. hiszen az a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz sem ér­kezett vissza. A érdekében Öéícfftöttem 72. évemet, és egész életemben igyekeztem a köz javát szolgálni, segítet­tem, ahol csak tudtam. De, ha kellett, akkor kritizáltam a hibákat, felszólaltam a hiá­nyosságok ellen. Utóbbiak miatt néhány hivatalban, fő­leg lakóhelyemen, összeférhe­tetlen és kötekedő embernek tartanaik. Most is jobbító szán­dékkal számolok be egy-két gödöllői gondról, de leírom aizt is, ami örömet szerez a környezetemben élőknek és nekem. Több miint tíz év telt el az­óta, hogy tanácstagi beszá­molók alkalmával bölcsőde és óvoda építését kérték a kör­nyék lakói a helyi vezetőktől. A telek kijelölésekor minden­ki bizakodott, de hiába. Eve­kig nem történt semmi, pedig a szülők azt is vállalták vol­na, hogy — ha a tanács meg­szerzi az építőanyagokat, ak­kor — társadalmi munkában felépítik az említett gyermek- intézményeket. Ehelyett az történt, hogy felparcellázták az ingatlant, és magánszemé­lyeknek eladták. Ezzel az ügy végleg megfeneklett, a szülők továbbra is kénytelenek reg­gelente kilométerekre cipelni gyermekeiket. ★ Rohamosai» nő Gödöllőn a segédmotoros kerékpárok szá­ma. A kis járművek népsze­rűek a fiatalok körében, és jó néhány nyugdíjas életét is megkönnyítik, hisz könnyeb­ben, gyorsabban mozoghat­nak segítségükkel. Gond ak­kor van, ha elromlik a ma­sina, és a javításihoz szüksé­ges alkatrészekért a főváros­ba kell utazni. Az ifjak még csaik-csak megoldják a be­szerzésit, de az idős, beteges sorstársaimnak ez olykor nagy nehézségeket okoz. Az Áfész és a helyi tanács segítségében bízunk, talán nem reményte­lenül: ha szakboltot nem is nyitnak, de valamelyik erre alkalmas üzletben árulhatná­nak a kismotorok javításához szükséges néhány alkatrészt és kelléket. ★ A napokban sürgősen orvos­ra lett volna szüksége egyik ismerősömnek. A legközeleb­bi nyilvános telefonfülke a MÁV-állomásnál található, ahonnan nem tudott segítséget hívni, mert vandál rongálok kitépték a telefonkönyv lap­jait. Rohant az egyetem előtt álló készülékhez, de ugyanezt tapasztalta. Végül a postán tudakolta meg az orvos szá­mát, és egyben hangot adott felháborodásának, hogy a tönkretett telefon-könyveket miért nem cserélik ki az illeté­kesek. A posta alkalmazottja megértette ismerősöm felin- dultságát, de azt mondta, ez minden, amit tehet... ★ Örömmel írok a 125-ös ABC-áruház dolgozóiról. Hosz- szú ideje tapasztalom, hogy munkájukat hibátlanul vég­zik, mindent megtesznek a vevők érdekében. Az eladók szorgalmasak, becsületesek, és az idős emberekkel is türel­mesen, kedvesen bánnak. Sze­rintem ez lenne a természe­tes kereskedői magatartás. Kelemen János Gödöllő Hangulatos óévzárás A szentendrei BKV nyug­díjasklubja minden esztendő­ben évzáró ünnepséget szer­vez a tiszti klubban. Az év- búcsúztató rendezvényen a Lenin úti Általános Iskola énekkara és szavalókórusa adott remek műsort. Az üzemegység vezetője köszön­tötte a volt munkatársakat, és rövid beszámolót tartott a vállalat tavaly végzett mun­kájáról. Majd bőséges vacso­ra következett, melyhez a klub zenekara szolgálatott hangula­tos zenét. A nyugdíjasok nevében ez­úton is köszönjük a BKV ve­zetőinek, hogy ismét gondol­tak ránk, és munkájukhoz sok sikert kívánunk 1986-ra! Fülöp Jánosnc Szentendre Kerülnének a kórház felé! Ufcahosszat bukdácsolva — A kenyérgyár felé? Ke­rülje meg itt a vasútállomás közelében az Áfész-áruház tömbjét, talál mögötte a vas­útvonal alatt egy átjárót, megy vagy kétszázötven métert, majd kanyarodjon jobbra az első utcába, annak a végiben megleli. De nézzen a talpa alá, mert könnyen bajba ke­rülhet a hepehupákon, jeges tetejű óriás pocsolyákon nem olyan könnyű tovaigyekezni. Szépen mondta, aki mondta, de jól mondta, de jó, hogy mondta! Mert való igaz, hogy valamikor azt a járdát kőla­pokkal fedték, hogy megköny- nyítsék a gyalogosok közleke­dését, ám most itt járni szin­te lehetetlen, nemcsak havas időben, zimankókor, hanem akkor is, ha kicsit kiadósabb esőt kap Vác. Pedig gyalogo­san százak baktatnak erre, lé­vén itt nem egy fontos mun­kahely: túlvégen az említett kenyérgyár, előtte a Volán üzeme, a városgazdálkodás jó­kora telepe —, hogy csak a nagyobbakat említsük. A ke­rékpárosok még elkarikáznak, az autóval erre járók mond­ják a foguk közt a magukét. Kajánok megjegyzik: úgy kell nekik, minek mennek erre, ke­rülnének a kórház, Deákvár felé nagyobbat, ott jobb a jár­da. jobb az út. Magam is ott járva, sietősen, inkább a morgolódókkal értek egyet. No, meg azokkal, akik esetleg összefogva eltervezik, hogy akár társadalmi munká­ban, ha más keretből nem fut­ja, megigazítják ebben az ut­cában legalább a kőlapos jár­dát, az egyik oldalon ... E. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents