Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI xxx. Évfolyam, is. szám Ára: 1,80 ínríni 1986. JANUÄR 22., SZERDA A SZOT ülése lövő és stratégia MA: A testület felelősségével (3. © Idái) PEST MEGYEI ViLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. A testület a magyar szakszervezetek közelgő, XXV. kongresszusának előkészüle­teivel foglalkozott. A tanács­ülés Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjeszté­sében megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának kongresszusi be­számolóját és a szóbeli kiegé­szítés fő gondolatait. A to­vábbiakban Sólyom Ferenc titkár előterjesztésében javas­latot fogadtak el a kongresz- szuson megválasztásra kerülő testületek és végrehajtó szer­vek létszámárd. A Szakszervezetek Országos Tanácsa- úgy döntött, hogy 1986. február 14—IG-ra össze­hívja a magyar szakszerveze­tek XXV. kongresszusát. Fogékonyság az új iránt Gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez — ez az elv határozza meg a negyedszáza­dos jubileumát nemrégiben ün­nepelt Dunai Kőolajipari Vál­lalat tevékenységét. Ä DKV a hazai iparvállalatok élmező­nyében foglal helyet, s ezt a pozíciójukat a jövőben is meg akarják tartani. Megkez­dődött és befejezéséhez köze­leg a vállalat kétezerig szóló stratégiai tervének kimunká­lása, s már kialakultak a he­tedik ötéves terv első éveire szóló fejlesztési feladataik. Továbbra is fontos cél a gyártás- és gyártmányfejlesz­tés; mindkét iránynak szolgál­nia kell az értékesebb, piac­| képes áruk előállítását. A I gyártásfejlesztéssel a vállalat mindenkor az élenjáró színvo­nalat kívánja elérni, akár az anyag- és energiafelhasználás­ról, akár az anyagkihozatalról legyen szó. De a hatékony gyártás mellé ma már szerve­sen odakapcsolódik a környe­zetkímélő technológiák alkal­mazásának követelménye. mind az új termékek, mind a korszerűsítések bevezetésénél. Korszerűségről szólva nem tekinthetünk el a számítógé­pes rendszer alkalmazásútok A DKV terveiben éppen ezért* hangsúlyosan szerepel a köz­ponti irányításban, a techno­lógiai folyamatok vezérlésé­ben, az energiaellátás ellenőr­zésében és szabályozásában a számítógép bevonása, a kom- puterizálásban rejlő nem ke­vés lehetőség maximális ki­aknázása. Fejlesztéseik finan­szírozására a saját erőn túl világbanki hitel bevonásával is számolnak. Fontos, hogy mit termelnek, és legalább annyira, hegy mennyiért. Ebből adódóan költségelemzésnek vetik alá a fő és részfolyamatokat, azok csökkentése érdekében. Foko­zott figyelmet fordítanak az egyes termékek gazdaságossá­gi vizsgálatára is, miközben nem szorulhat háttérbe az élőmunka'hatásfokának továb­bi növelése em. Erinek útját a képzettség színvonalának emelésében, a munkafolyama­tok jobb szervezésében jelöl­ték ki. Ds a technológiai mun­kafegyelemben rejlő tartalé­kok felszabadítására is prog­ramot dolgoznak ki. Az alapos munkával kidol­gozott tennivalók végrehajtó­ja a DKV egész közössége, amely ugyanúgy mint 'eddig, továbbra is számíthat a vál- lalat szociális gondoskodásá­ra. Ennek talán leglényege­sebb vonása a lakásépítés tá­mogatása; a lakásépítési alap­ra 118 millió forintot szánnak az elkövetkező tervidőszakra, és segítik a városfejlesztési, településfejlesztési célok meg­valósítását is dolgozóik lakó- környezetében. Várkonyi Péter Lengyelországba utazik Várkonyi Péter külügymi­niszter Marian Orzechowski- nak, a Lengyel Népköztársa­ság külügyminiszterének meg­hívására január 22-én hivata­los baráti látogatásra Len­gyelországba utazik. A KXMV cölöpverője majányosan várja, hátha folytatódik lakótelep alapozása Budaörsön {Megvalósul a régi álom Melioráció a Galga völgyében Nem lehet eléggé ismételni, hogy a természeti erőforrások közül legjelentősebb a termő* Gazdaságvezetők továbbképzése Sűrűn cserélődik a tagság Második napjához érkezett tegnap a megye mezőgazdasági üzemei vezetőjének részére szervezett továbbképzés, amelyet Budapesten, a szövetkezetek házában rendeztek meg. Ismé­telten sok olyan téma szerepelt napirenden, ami gyakorlati eligazítást adott a részvevőknek. lék feletti béremelést, ellent­mond az egy évvel korábban hozott határozatoknak. A gaz­daságok három bérezési for­ma közül választhattak akkor. Az egyik a bruttó jövedelem színvonalától függött, a másik volt a hozzáadott értékrend- szer, a harmadik a nagyüze­mi kereseti adóztatási rend­szer. Főként ez utóbbi kere­seti forma ösztönözte az em­bereket, tette lehetővé a na­gyobb bérnövekedést. A fé­kek beiktatására azonban az antiinflációs politika miatt volt szükség. B. Z. Dr, Misi Sándor, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető­je a szövetkezeti politika idő­szerű kérdéseiről beszélt. A kisvállalkozások körül még mindig sok a félreértés — mon­dotta. — Sok üzem esetenként a- törvényesség megsértésével hozza létre azokat. A munka- erő-átengedési „akció” a szö­vetkezetektől a vállalatokhoz, gyakran nem legális úton szer­veződik. Ezért jelenleg 19 gaz­daság ellen folyik eljárás. Igazságtalan viszont, hogy csak a szövetkezeteket bünte­tik meg, azok fizetnek bírsá­got, az ipari vállalatok pedig nem. A vállalkozási szerződés helyett történő munkaerő-át­csábításban pedig a vállalatok is ludasak. Az sem kis gond, hogy a szövetkezetekben öt­évenként kicserélődik a tag­ság. Mindez árt a szövetkeze­ti mozgalomnak, mert az újon­nan belépők már riem kötőd­nek annyira az adott mező- gazdasági nagyüzemhez. Az elkövetkező időszak fel­adati lesz az elmaradott tér­ségek: Borsod és Szabolcs me­gye felzárkóztatása, ahol mint­egy harmincezerre tehető a felesleges munkaerő. A két megyében a munkaképes la­kosság 42 százaléka-dolgozik a termelőszövetkezetekben. Ez hosszabb távon tarthatatlan, mert a munkafegyelmet ront­ja. Tehát vágy elszívják a fe­lesleges munkaerőt, vagy új munkahelyeket hoznak létre Borsod és Szabolcs-Szatmár megyében. Dr. Szőllősi Endre, a MÉM főosztályvezeto-helyettese az érdekeltségi rendszer alaku­lását boncolgatta. Hangoztat­ta, hogy az új szabályozás, amely több száz százalékos adóval sújtja a nyólc száza­föld. A föld, aínelyen megte­rem a lakosság élelmiszere, sőt jut belőle exportra is. A talajon azonban nemcsak ter­melni kell, hanem megterem­teni a hatékonyabb hasznosí­tásának feltételeit is. Mindez a meliorációval lehetséges. Ezért is határozott hosszú tá­vú koncepciójával úgy a Me­zőgazdasági és Élelmezésügy Minisztérium, hogy meg kell szüntetni az ország termőte­rületének 60 százalékán ki­alakult termelésgátló, termé kenységet csökkentő tényező­ket,. Pest megyében *az elmúlt időszakban végrehajtott föld­javítások során megalapozták az ültetvénytelepítéseket és a növénytermesztést is, mint tették azt például a kiskun- lacházi Petőfi Termelőszövet­kezetben. Az új ötéves terv­időszak alatt a Galga vízgyűj­tőjéről készített pályázatot el­fogadta a MÉM. A terület ki­terjedése csaknem 60 ezer hektár, amelynek 65 százaléka mezőgazdasági, 28 százaléka erdő és 7 százaléka belterület. Földrajzilag a Cserhát, a Gö- döllői-dombság, valamint a Jászság tájaihoz tartozik. Te­Az Alagi Állami Tangazdaság auiógénlcchnikai főmérnökség üzemében évente több ezer liegesztőapparátot javítanak, de emellett új termékeket is készítenek, mint például az oxigén lélegeztető készülékeket cs fcdéllemez-melegítő gépeket. Ez év­re 25 millió forintos árbevételt terveznek. Képünkön: Obrc- czán Jcnőné, a nyomáscsökkentő műszerek próbázása közben Barcza Zsolt felvétele rülete négy megyére terjed és 73 százaléka található Pest megyében. A Galga vízgyűjtőjének tér­ségi meliorációs tanulmány- terve a teljes mezőgazdasági területre kiterjedő rendezést irányoz elő. Ezen belül 238 hektáron irtást, 127 hektáron földút- és árokmegszüntetést, 172 ezer köbméter vízmosta terület megkötését, valamint 60 hektár tereprendezését kell elvégezni. Csaknem 9 ezer hektárra tehető az a terület, ahol a talajpusztulás mértéke évente meghaladja a hektá­ronkénti 15 tonnát. Völgyfe- néki vízrendezést igényel csaknem 6 ezer hektár. Mind­ez nem kis feladatot ró a terv megvalósítóira. Csak az új vízelvezető árkok hossza meg­haladja a 92 kilométert, a megszüntetendő, üzemképte­len, így a művelést akadá­lyozó csatornák hossza is 39 kilométer. A beruházás a kapcsolódó feladatokkal, az erdőtelepítéssel, az öntözés gépeivel együtt mintegy 723 millió forintba kerül. Ehhez 50 százalékos állami támoga­tás adható. Az üzemekben a fejlesztésre rendelkezésre álló szűkös pénzügyi források miatt lehetőség van a saját erőből előteremtett pénz ka­matmentes forráskiegészítésé­re. Feltétele, hogy az így fo­lyósított támogatási többletet a beruházást követő öt éven belül a megyei meliorációs alapba visszafizessék. biKözéiet A Szcnlágothai János aka­démikus vezette magyar kül­döttség. amely részt vett az ér­telmiségi világkongresszuson, hétfőn a késő esti órákban ha­zaérkezett Varsóból. Bíró Gyula, az MSZBT fő­titkára a szocialista országok szovjet baráti társaságai veze­tőinek találkozójára kedden Moszkvába utazott. A nemzet­közi fórumon a baráti társa­ságok együttműködésének ta­pasztalatait és az 1990-ig szó­ló munkaprogramot tárgyalják meg. A szovjet fővárosban ír­ják alá az MSZBT és a szov­jet—magyar baráti társaság 1936. évi együttműködési szer­ződését is. TÁRSÍTÁSOK K evesen tudják a szak­emberek beavatott körén túl, hogy ha­zánk, az évi négyszázmil­lió darab feletti izzói ampa- termeléssel ennek az áru­cikknek az előállításából, a világ valamennyi gyártó­ját figyelembe véve, hat százalékkal részesedik. Minden tíz darab villany- körtéből — ahogy a kony­hanyelv jelöli ezt a termé­ket — kilenc külföldön ta­lál vevőre, a fénycsövek esetében pedig még maga­sabb ez az arány. Remek, mondhatjuk laikus eszünk következtetésére hagyat­kozva, s aligha bíbelődünk azzal — mert hiszen nem a mi dolgunk, hanem az érintett szakembereké —, miféle hátteret kellett, kell társítani a termelés, a ki­vitel ilyen imponáló ada­taihoz. A háttérnek döntő eleme az a jelentős vá­kuumtechnikai gépgyártó szellemi, tárgyi képesség, melyet a Tungsram kiépí- tet, s amelyhez jelentős külföldi piaci kapcsolatok is kötődnek. Annak ide­jén, amikor a Tungsram váci gyárában az exportra kerülő első gépsorok pró­baüzemére került sor, meg­lehetősen nehéz volt elfo­gadtatni a dolgozókkal a feladat szükségességét, föl­ismertetni közös hasznát, hiszen nem láttak benne mást, mint olyan' többlet­teendőt, amelyet sok egyéb, saját bajuk, terhük mellett már csakis nyögve hord­hatnak, oldhatnak meg. Példánk persze nem több, pusztán illusztráció arra. milyen érdekes meg­testesülése lehet a kezde­tekkor valaminek, ami a későbbiekben tisztességgel kamatozik a közösség ja­vára. Hamis irányban ke­resnénk az üdvözülést — és ennek a hamis iránynak a veszedelmeit aligha szük­séges felnagyítani, eléggé nagy az eredeti atakjában —, ha úgy vélnénk, os­torral a kézben kell ser­kenteni a munkahelyi kö­zösségeket, gondolkozzanak már másként, fogadják tapsolva az újat... Bi­zony, nem fogadják tap­solva, mert szemléletük, magatartásuk — a kollektí­ván belül ugyan eltérő mértékben — a meglevő­höz. a megszokotthoz köti a biztonság, az állandóság jogalmát. S azért teszi ezt. mert az ' egyén neveltetése — azzal párhuzamosan, a különböző közösségekbe való tartozás alkalmával észlelt hatások —, a gyer­mekkortól kezdődően nem az ismeretlennel, a felfe­dezendővei, az újdonsággal köti össze a haladás, a bol­dogulás módozatit, hanem a már meglevővel, a ki­próbálttal. Ha az új iránt bizalmatlanságot mutat az egyén, ha azt gyanúsnak tartja, akkor kézenfekvő: 1 makacsul ragaszkodik a régihez, az ismerthez. Idé­zünk: „Eddigi iparfejlesz­tési gyakorlatunk legna­gyobb hibáinak egyike, hogy annak nem veit szer­ves része a visszafejtesz-, lés.” A citált mondat majdnem három esztende­je, 1983. február 23-án hangzott el az Ipari Mi­nisztérium országos igazga­tói értekezletén a minisz­ter vitaindító előadásában. A megállapítás fájdalma­san igaz, a tanácskozáson senki sem szállt vitába azzal; a gyakorlatban sem sok nyoma van a harc­készségnek. A most befeje­ződött középtávú tervidő­szakban a megye gépipari üzemeinek többségében a termelésből kivont termé­kek aránya — ismereteink szerint — a teljes áruki­bocsátáson belül egy és hét százalék között helyezkedik el, az átlag valahol két és fél, három százalék körül lehet. Kárhoztassuk a gyártó­kat? Sok mindenért lehet. Magatartásukhoz azonban társítsuk a felhasználói magatartást: sorozatban mutattak a gyárakban ren­deléseket — például villa­mos motorok, mérőműsze­rek, híradás- és vákuum- technikai alkatrészek ese­tében —, amelyek feladói ragaszkodnak a régi ter­mékhez! Ragaszkodásuk nem érzelmi hűség. Ahhoz ugyanis, hogy fogadhassák a felkínált újdonságokat, technikai és technológiai változtatások sorát kellene végrehajtaniuk, ezeknek a módosításoknak a haszna viszont — az árrendszer­nek nem ez az egyetlen furcsasága — másoknál csorogna a pénztárba, nem náluk, azaz nekik a moz­dulatlanság a kifizetődő. M egkockáztatjuk az ál­lítást: itt, az érdekelt­ség, érdektelenség bo­zótjában rejlik annak ma­gyarázata is, miért nem élnek a megyei gépipari gyártók az olyannyira óhajtott, de eddig sokra nem jutott társulási lehe­tőségekkel, közös vállala­tok alapításával. Elvben tudják persze, mennyi előnnyel járna egy-egy ilyen lépés a gyakorlat azonban a távolabbról a közvetlen holnapra helyez­teti át a tekinteteket, azaz a közeg, amelyben a vál­lalatok tevékenykednek, nem társítja megfelelő módon a rövid és a hosszú távú érdekeket. Az össz­hang hiánya: a kellő ered­mények hiánya. Mészáros Ottó * ... ..I ,

Next

/
Thumbnails
Contents