Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

1986. JANUÁR 20., HÉTFŐ 5 V-FIGYELO Krízis. Abban az átfazoní- rozott kínálóműsorban (Néz­zük együtt!), amelyben a Krí­zis című tévéfilmről is szó esett, Máriássy Judit, a soros vendég a mai magyar riport­írás egyik legkiválóbb műve­lőjének mondta a szóban for­gó alkotás nyersanyaggyűjtő­jét. Ejha! — csettinthetett az előfizető —, ilyesmit nem min­den héten kürtőinek ki a nagyvilágba; ezt a históriát feltétlenül meg kell nézni. Nos, aki tényleg odatelepe­dett készüléke elé az elmúlt csütörtökön este, s elejétől vé­gig rajta tartatta a szemét a körzetéből kiebrudalt és már- már butikossá átlényegülő doktornő sorsán, hát az bi­zony hümmöghetett, pislog­hatott: ez lenne egy társada­lomvizsgálati mélyfúrás? Ezért a felnőttmeséórt kellett aláereszkedni a mai magyar valóság mély és még mélyebb bugyraiba? Az a jelenetsor ugyanis, amit Málnay Levente rendező elénk tárt, éppen nem visel­te magán a kutakodás, az erő­nek erejével való keresgélés nyomait. Éppen ellenkezőleg: olyan vázlatféleség volt, amely egy íróasztal mellett is köny- nyedén összeáll. Még csak azt a bizonyos dramaturgiai nagy­könyvet sem kell leemelni a polcról, hogy az elmondandó példázat középpontjába egy lelkiismeretes, de lapos pénz- tárcájú értelmiségi házaspár kerüljön, amely kettős aztán — látva más hasonló végzett­ségű kortársaik már-már gát­lástalanul sikeres boldogulását — maga is pályamódosításra szánja el magát. Eközben pe­dig — ugyan ki más?! — egy h a n guiatelemzésre vállalkozó újságíró közli tételesen, miért is olyan rosszkedvűek manap­ság a középgenerációhoz tarto­zó negyvenesek. Igen, mindezt összehozni, egy majd másfél órás, képes- hangos példabeszéllyé elegyí­teni a kéziratpapírok. fölé gör­nyedve is lehet, és ha a már unásig ismert elemekből így legózzák össze az illúzióvesz­tésnek eme ki tudja hányadik változatát, akkor még azok a kétségkívül igaz felismerések, bántó — nagyon sokaknak szemet szúró — köz- és ma­gánéleti jelenségek sem tud­nak úgy mellbe vágni, mint ahogyan egyébként teszik. Sőt, egy ilyen leokeszerűen föl­mondott panaszlistát hallva borzongás helyett inkább le­gyint a nagyérdemű: már megint az orvosok hálapénz- dugdosása; már megint a kel­lőképpen ki nem használt szakmérnöki szakértelem ... önmaga elpazarolt percei mellett a közreműködésre fel­kért színészeket sajnálhatta még a megcsalatott készülék­tulajdonos, hiszen a Nagy doktornőt alakító, a maga ter­metességében is igen mu­tatás Eliska Balzerová éppen úgy igyekezett súlyt adni a szerepének, mint például a nagymenő Barnabást megfor­máló Mécs Károly, vagy a berzenkedései miatt végül is a sportrovatba száműzött ri­portert életre hívó Szilágyi Ti­bor. (Mellesleg: ilyen kiakol- bólítás nemigen fordul elő. Amint azt a Népsport szom­bati számában is olvashatta az újságvásárló, meccstudó­sítóvá, miegyébbé átrendelni valakit, így ukk-múkk-fukk aligha lehet. Szakma az is, amit tanulni kell; egyetlen fő- szerkesztői intésre nem űzhe­tő.) Nagyot csalódtunk tehát, amikor ez a földicsért tünet- csoport sorra-rendre hitelte­lenné, súlytalanná zsugoro­dott. Mélyfúrás helyett téve- teg kapirgálás volt az, amit ez a jókora létszámú kompánia elvégezgetett... Akácz László Liszt Ferenc Évforduló A televízióban február 5-től, szerdánként az I. programban megismétlik a muzsikus éle­tét feldolgozó 8 részes Liszt tévéfilmet, amelyet Szinetár Miklós rendezett. Közvetítik természetesen azokat a hang­versenyeket is, amelyek egy­ben a tavaszi fesztivál jeles rendezvényei is lesznek, vala­mint a 100. évforduló alkal­mából július 31-én a Budapest Kongresszusi Központban sor­ra kerülő ünnepi hangver­senyt: ezen a Szent Erzsébet legendája hangzik el. Sugá­rozzák az őszi budapesti ze­nei hetek kiemelkedő kon­certjeit is, így egyebek között a születési jubileumon, októ­ber 22-én megrendezendő, ze­neakadémiai hangversenyt. A tervek között szerepel az is, hogy Markó Iván és a Győ­ri Balett új produkciójáról, a Liszt-művekre készült balett­ről tévéfilmet, az idén nyíló Liszt-múzeumról pedig do­kumentumfilmet készítenek. Az őszi jubileumi esemé­nyek idején rendezik meg a televízióban a Liszt műveltsé­gi versenyt: az öt adásból ál­ló vetélkedőt — amelyet Hor­váth Ádám rendez — vasár­nap délutánonként kísérhetik majd figyelemmel a nézők. A mester harmóniumán Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából hangversenyciklust rendez a Magyar Rádió Liszt műveiből. A január 17-i hangversenyen Kocsis Zoltán Liszt Ferenc eredeti harmóniumán játszott, amelyet a Zeneművészeti Főiskola kölcsönzött a Magyar Rádiónak. Képünkön: Kocsis Zoltán Liszt harmóniumán játszik Muzsika szárnyán Szentendrén Ki művész lehet, ki zenebarát A helyiérdekűtől a város belseje felé az aluljáró lép­csőin csak azért nem csúsz­káltunk, mert a jég maradé­kát homok érdesítetté. Á szentendrei házak közt meg­rekedt a szélső épületek ké­ményfüstje — karácsonyfát égethettek valahol, mert az égő fenyőgyanta illata, mint búcsúzó lélek, ott libegett körülöttük az alkonyban. Ám az öreg templom és a zeneis­kolának helyet adó társbérle­tes iskolaépület közti utcács­kában már furulyázó hangon árasztotta a vizet a zeneszó­val megelőlegezett tavaszi szél. Két furulya, három vagy négy? A zeneiskola kapuján kijött gyerekek a Commodore számítógépről és kódokról fe­csegtek nagy lelkesen, kotta­pakkal a táskájukban vagy a hónuk alatt. A folyosóra á szolfézst tanulók ritmusgya- korlaita kopogott ki pattogón, s akarva, akaratlan összetalál­kozott a másik tanteremből kiszökött Schubert-muzsiká- val. Való igaz, hogy ezt a há­zat nem zeneiskolának tervez­ték, nem annak teremtették. A megye patinás kis városá­ban, melyet kincs volta miatt gyöngyszemnek becézgetünk gyakorta, még egy s más csi­szolásra szorul. Ilyen csi- szolnivaló a zeneiskola sorsa. Huszonharmadik esztendeje létezik ez az oktatási intéz­mény itt. Akkor három peda­gógus nyolcvan gyereket ok­tatott. Ma 510 a növendékek száma, beleértve a dunabog- dányi, a budakalászi és a po- mázi fiókiskolába járó gye­reksereget is. Majd a sajátjukban — Ez az esztendő remélhe­tően itt a búcsúévünk lesz. Megköszönhetjük a helyet adó általános iskola segítségét és a kisegítő iskoláét, mivel tantermet a zeneoktatáshoz tőlük ás kapunk — mondta Bánk Zsuzsanna igazgatónő az irodában, az épület arány­lag csöndes zugában, ahol napjaikról beszélgettünk. — Ügy fest, hogy ősszel saját iskolaépületbe költözhetünk. E célra a szükséges átalakítá­sok, kiegészítések után a pártszékházat kapjuk meg, mivel az elköltözik, úgyszint’ új helyére. A menetrend szerint a fel­újításokat, kialakításokat áp­rilisban kezdik el. Gázfűtést Politikai könyvek Gazdasági helyzetünk alakulása Az élet kényszerít rá ben- " nünket, hogy nemcsak a társadalomban, hanem a gaz­daságban is gondolkodjunk. Lassan megtanulunk számol­ni, kalkulálni, dolgokat ösz- szevetni, tervezni, ha meg akarunk élni, ha jövőnket szépen akarjuk formálni. Mindehhez nyújtanak segítsé­get azok az írások, könyveli, amelyek a gazdaságról, a ter­vezésről, hazánk gazdasági helyzetéről szólnak. Egy ilyen tanulmánykötetet olvastam a napokban, amelyet a Kossuth Kiadó Gazdaságunk helyzeté­ről és fejlődésünk problémái­ról címmel jelentetett meg. Neves közgazdászok — mint Hoch Róbert, Major Iván, Erős Tibor, Komái János, Földes Károly, Majoros Pál és má­sok — mondják el vélemé­nyüket a magyar gazdasági fejlődésről, különösen arról a másfél évtizedről, amely lé­nyegében meghatározza a mai helyzetünket is. A kötet írói egyben a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudo­mányi Intézetének munkatár­sai. akik tanulmányaikat kő-, tetbe gyűjtve igyekeznek megérteni a mai helyzetet. A tudományos munkák, művek nem mindenben tükröznek egységes álláspontot. S ez nem baj, mert a dolgok különböző megközelítése, tárgyalása még jobban megvilágíthatja a tényleges helyzetet. Nem teljes a mű. Nem fog­ják át az egész magyar gaz­daság minden szféráját. Egy­általán nem készült például tanulmány a mezőgazdaság­ról, külgazdasági kapcsola­tainkkal is csak érintően fog­lalkoztak, mégis egésznek érezzük a témát, mert az írá­sok megvilágítják, hogy mi­ként jutottunk el a máig. Miről szólnak a tanulmá­nyok? Arról, hogy mit tet­tünk, és mit nem tettünk azért, hogy már jóval koráb­ban megindult tendenciákat megállítsunk, illetve áttér­jünk a népgazdaságban az ex- tenzív növekedésről az inten­zív növekedésre. A szerzők kifejtik vélemé­nyüket abban, hogy a gazda­sági növekedés miként alakult úgy. ahogy alakult. Vita van köztük, hogy a gazdaság va­jon áttért-e már az új növe­kedési pályára vagy nem. Ab­ban sem értenek egyet, hogy a felhalmozás volt-e túlzott vagy a lakosság fogyasztása túl magas a hetvenes években, s ez okozta a bajokat. Akörül is vita van, hogy vajon csak annak tudható be a mai ne­héz gazdasági helyzet, mert begyűrűztek a nemzetközi gazdasági válság nehézségei, vagy egyszerűen nem használ­ta ki a magyar gazdaság a benne rejlő lehetőségeket sem. A könyv tehát őszintén fel­tárja a gondokat, és egyben meditál azon is, hogyan lehet­ne kilábalni belőlük. Vagyis a tanúi mányok gazdasági éle­tünk jelenlegi legfontosabb problémáit világítják meg, mégpedig sokoldalúan és tu­dományos igénnyel. Ezek kö­zé tartoznak a többi között a gazdasági növekedés kér­Kovács Ilona az életszínvo­nal és az életszínvonal-politi­ka két ötéves tervbeni hely­zetét elemzi, vagyis az utóbbi tíz esztendőét és nagyon érde­kes következtetésre jut. Ko­vács János és Virág Ildikó néhány gondolatot fűz gazda­ságpolitikánkhoz: a foglalkoz­tatottság helyzetét, következ­ményeit vizsgálják, míg Föl­des Károly, Facsády Júlia és Somorjainé Blanár Éva kül­gazdasági viszonyainkat, a külvilággal való kapcsolatokat elemzik. Hegedűs Miklós a gazdasággal összefüggő termé­szeti erőforrások lehetőségeit vizsgálja, Majoros Pál a ter­mékszerkezet-váltást veszi szemügyre, Tényt György pe­dig a gazdaságpolitikai kor­szakváltás problémáival fog­lalkozik. Úrdemes tehát elolvasni ezt a könyvet, mert gaz­dasági gondjainkra együtt kereshetjük a választ a szer­zőkkel, akik őszintén igyekez­nek feltárni az okokat és se­gíteni a problémák megol­dásában. Jobban megismer­hetjük a tényleges helyzetet, ha ismerjük ennek a kötet­nek a tartalmát, hiszen a gaz­dasági helyzet minőségétől függ életünk további alaku­lása. Ez a tanulmánykötet a helyzet jobb megismeréséhez nyújt értékes tapasztalatokat és helyzetet feltáró ismeret- anyagot, Gáli Sándor szerelnek az épületbe, tizen­nyolc tanterme lesz, s mellé egy százszemélyes zenei elő­adóterem. Itt? — Itt az épü­let földszintjén négy, az eme­leten hat tanterem a birodal­munk, s régen rossz lenne, ha a kisegítő iskola be nem segítene. Az új a mostanihoz képest főnyeremény. Szent­endre így nemcsak a növen­dékek létszámát és az iskola rangját tekintve, hanem kö­rülményeit is, felsorakozhat Ceglédhez, Váchoz a városi zeneiskolák sorába. — S ha még kérni, tervez­ni lehet emellé valamit, hát megemlíteném a hangszermű­hely dolgát — szól az igaz­gatónő. — Az iskolai zenei eszközöket karban kell tarta­ni, megóvni, javítani is időn­ként. Nemcsak azért, mert mi a hangszereket annyira tisz­teljük, mert csak jón lehet tanítani, tanulni, hanem taka­rékosságból is. A karbantar­tás olcsóbb, mint újat besze­rezni. A fuvolás díja Terveik, feladataik a jövőt nézve már az új iskola köré csoportosulnak. A város ze­nei életében tevékenyen sze­retnének részt venni, adott­ságaikat gyümölcsöztetve, mindenki hasznára. Szeretné­nek kapcsolatot kialakítani társművészetekkel. Miből áll­na ez? — A zeneismeret: művé­szetismeret, ám érthetően nem lesz művész minden ze­netanulóból. Zenebarátok is kellenek. Ám lehet, hogy ki­ki érzésvilágát a zenetanulás mellett egy másik művészeti ág teljesíti ki, és lehet, hogy épp a kettő kapcsolata által találja meg önmagát, válik teljessé. Gondolok itt arra, hogy aki zenét tanul, az mel­lette mozgásművészettel, fes­tészettel. grafikával ismer­kedhet. Nem külön-külön. ha­nem együtt, egymás kiegészí­tőjeként. Talán majd ilyen­nel is próbálkozhatunk. A nemzetiségi kapcsolattartást a zenekultúrában éltetni akar­juk, a népzenei hangszerek oktatásával. Itt is szinte te­nyéren kínálkozik a lehető­ség, hiszen a Vujicsics-együttes tagjai közt növendékek és kollégák vannak, most és visszamenőleg. A Testvérmúzsák elnevezé­sű tábort említi még az igaz­gatónő. Kétszer már volt ilyen, most nyáron Vác lesz a házigazda, jövőre a táboro­zókait szeretnék Szentendrén vendégül látni. Komoly terv, hogy folytatják a — nevez­zük így — tanhangversenye­ket óvodásoknak, iskolások­nak. Egy iskolaévben most négy ízben van ilyen, színhe­lye a művelődési központ. Két előadást a helybeli gyerekek­nek, kettőt a vonzáskörzetben lakóknak tartanak. Két esz­tendeje, hogy létezik és ész­revehetően jól beválik. Gya­rapítja a hallgatóság zenei műveltségét ez az egyórás él­mény. Beszélgetünk napjaink ese­ményeiről, van miről. A szentendrei zeneiskola egyik tanulója, a negyedikes Boko- dy Gergely fuvolaszakos, a fafúvósök országos versenyén, amelyet Leninvárosban ren­deztek meg, első lett és mellé elnyerte a Zeneművész Szö­vetség különdíját, mint a magyar mű legjobb előadója. A tizenegy éves kisfiú Karai Groteszk tánc című művét adta elő, kortárs zeneszerzőét, igen jól, mint eredménye is tanúsítja. Tanára Asztal Csa- báné volt, zongorán Mátyás Ivánné kísérte. Ám, bár díjat nem kapott, hasonló jól ké­szült fel és szerepelt, a dön­tőbe jutva egy másik növen­dékük, Oláh Líviusz. Ö III. csoportos klarinétos, tavaly végezte a szakmunkásképzőt, tehát ifjú szakmunkás. Regös Szabolcs készítette fel és zon­gorán Hornyák Ferencné kí­sérte. Az ifjú szakmunkás korát s foglalkozását említve szó került arról is, hogy óvodás kortól tizennyolc esztendősig lehet számolni a zeneiskolá­sok életkorát. Zongorázni, he­gedülni, gordonkázni, gitá­rozni, fafúvó és rézfúvó hangszeren, valamint ütő­hangszeren játszani tanulhat­nak. Természetesen zeneel­méletet — szolfézst — min­denki tanul. Két tagozat — Kétféle képzésről szólha­tunk — említette Bánk Zsu­zsanna igazgatónő. Akik az úgynevezett A tagozatra jár­nak, zeneértő és gyakorló ama­tőrök lesznek. Gyakorlók, hi­szen fellépnek rendezvénye­ken, tagjai lesznek alakuló amatőr zenekaroknak vagy a meglévőkben lépnek a megüresedő helyre, szerepel­nek kisebb együttesekben, mindenképp tevékeny részesei a város zenei életének. Csak a pomázi iskolában nincsen zenekarunk, itt és a másik két társiskolában van, többfé­le is. Fúvószenekarunk három helyen van, legismertebb a helybeli. Tavaly eljutottak a gyerekek az országos zánkai fesztiválra. Most itt a meg­hívólevél Csillebércre, zenei táborozásra. A zenekart Re­gős Szabolcs vezeti és a bu­dakalásziak kis fúvószeneka­rát is. A vonószenekar Mezey Erika kolléganőnk irányításá­val működik. A szentendrei kamarazenekarban, melynek Fenyő Gábor a vezetője, ti­zenéveseink, a nagyobbak és tanárok jeleskednek. Ezt a csoportot a megyei művelő­dési központ tartja fenn. A B tagozatosok azok, akik művészi pályára készülnek. Az idén a 38 B tagozatos kö­zül heten felvételiznek. Ta­valy nyolc felvételiző volt, mindnek sikerült bejutnia. — Számunkra ez nagy öröm. Munkánk egyik jutal­ma. Zeneművészeti szakkö­zépbe, konzervatóriumba, aka­démiára nem egy tanítvá­nyunk jár. Reméljük, hogy a most jelentkezőket is jól in­dítjuk útnak. Eszes Katalin Nemzeti Múzeum Gazdagodott a gyűjtemény A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került az el­múlt évben, egyebek között, az a történeti forrás értékkel is bíró kávéskészlet, amely a magyar reformkor egyik ki­emelkedő egyéniségének, Te­leki Lászlónak a tulajdona volt. Az író és politikus Te­leki 1848. szeptemberétől volt a forradalmi kormány párizsi követe: itt-tartózkodása során, egy párizsi műhelyben készült megrendelésére az a porcelán­készlet, amelyen a Teleki­család tagjait ábrázoló fotók láthatók. A fotográfiával dí­szített porcelán akkoriban új és divatos iparművészeti eljá­rás volt Franciaországban; a kávékiöntőt Teleki László portréja, a hozzá tartozó csé­széket a család idősebb tag­jainak képe, a cukortartót pe­dig egy női arckép ékesíti. Az utóbbi — a feltételezések sze­rint — Teleki kedvesének, Orczy bárónőnek a portréja, s mint ilyen, az egyetlen ismert ábrázolás a bárónőről. A kész­let. Teleki volt jószágigazga­tójának egy leszármazottjától került a múzeumba. Ugyancsak az elmúlt idő­szakban vásárolta meg a mú­zeum azt az ékszeregyüttest, amelyet Mária Lujza, Napo­leon császár második felesége kapott férjétől ajándékba, s amelyet koronázásakor viselt. A nyakék és a két fülönfüggő utóélete is érdekes: Mária Lujza harmadik házasságából származó mostohalányától ke. rült Magyarországra. dései, gazdasági stratégiánk megítélése, a beruházások ha­tékonysága, az új növekedési pályára történő áttérés idő­szakának vizsgálata, a terme­lékenység, az életszínvonal alakulásának eddig elért ered­ményei és hiányosságai, s a vizsgálódásokhoz kapcsolódva a teendők meghatározása. Erős Tibor a magyar gaz­daság helyzetének értékelését adja a kötetben. Vizsgálja a növekedési ütemet, összeha­sonlítja azt a nemzetközi vi­szonyokkal. Kornai János megjegyzéseket fűz a magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéhez és kilátásaihoz. Vizsgálja a tulajdonformákat, a munkaidő kihasználását, az ágazatok közti megoszlást, az állami szabályozás fokozatait. Foglalkozik a jövedelemelosz­tás formáival. Megállapítja, hogy a társadalom azt a hely­zetet rendszerint tolerálja, ha egyesek jövedelme gyor­sabban emelkedik, mint a má­soké, ha mindenkié nő vala­melyest. Ha viszont az ala­csonyabb jövedelműeké nem nő, sőt még esetleg csökken is, miközben másoké feltűnően emelkedik, akkor hirtelen lejjebb szállhat a társadalom tűrési határa. Ezért — szerin­te — a reform sorsa sokban függ attól, megindul-e ismét az életszínvonal általános emelkedése vagy sem. Persze, a reform jövőjét sok egyéb tényező is befolyásolja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents