Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM. 2. SZÁM 1986. JANUÁR 3.. PÉNTEK A fésűsfonóban így csinálják Toborzás, tanítás, megtartás A Hazai Fésűsfonó- és Sző-1 vőgyár kistarcsai gyárában körülbelül öt és fél százan dől- ] goznak, a létszám csaknem nyolcvan százaléka nő. s többségük a fizikailag igen megterhelő három műszakban keresi kenyerét — nem kalácsát, mert a könnyűipar, s különösen ez az ága, a textilipar soha nem tartozott a jól fizetett szakmák közé! Az összlétszám- hoz viszonyítva negyvenszázalékos a fluktuáció, azaz az elvándorlás. Igaz, a távozó emberek nagyobb része kifejezetten vándormadár, néhány hónapos munkaviszony után áll tovább. A fiatalok általában az első öt évük alatt hagyják el a gyárat, s talán a szakmát is örökre. A szakmához és a gyárhoz kötődést tekintve a leghűségesebbnek a harmincon felüli fiatalok bizonyultak, s a következő generációban a negyvenen felüliek. Még mindig sokakat vonz a háromtól öt évig terjedő, tevékenységi körtől, illetve munkakörtől függő nyugdíjkorkedvezmény. Vannak is a gyárban olyanok, akik harmincötödik vagy harmincnyolcadik évüket tapossák a szakmában, s ha ebből a korosztályból valaki nyugdíjba megy, a nehéz körülmények ellenére sem válik meg könnyen a gyártól, a szakmától, a kollektívától. Megbízható generáció Ugye, ez eddig meglehetősen ellentmondásosnak tűnik? Most mennek vagy maradnak az emberek a szakmában, a gyárban, kérdezhetné az olvasó, és joggal. Arról van szó, hogy a legmegbízhatóbb generáció lassan kiöregszik. Ez a megállapítás érvényes a szakmunkásokra is, a vezetőkre is. Kell az utánpótlás, de olyan, amelyik marad is. Hogy miért megy el, aki megy, miért marad, aki marad, vagy hogyan lehet megtartani a dolgozókat a szakmában, s a gyárban? Ezt vizsgálja napjainkban a Köny- nyűipari Dolgozók Szakszervezete, gyárról gyárra, gyáregységről gyéregységre járva tapasztalatokat gyűjtve, véleményeket, észrevételeket várva a dolgozóktól s vezetőiktől! A második gárda Mi (mert már céloztunk arra, hogy mik lehetnek az okai a nagy elvándorlásnak), azzal a kérdéssel kezdtük tájékozódásunkat a kistarcsai gyárban, hogy miként, mivel lehet megtartani az embereket. — Ha a fiatalokkal kezdjük, akkor először is a szakmát kell velük megszerettetni, s utána, vagy azzal párhuzamosan lehetőséget adni nekik a továbbfejlődésre. Mi minden olyan fiatal munkással foglalkozunk, tehetségük és munkahelyi aktivitásuk figyelembevételével, akik akarnak és tudnak is szakmát szerezni, vagy azt magasabb szinten művelni, de olyankor is a hónuk alá nyúlunk, ha különböző szintű vezetői tisztség a céljuk — látott hozzá Sándor Mátyásáé, a személyzeti osztály vezetője, hogy a dolgozók megtartásának, s egyáltalán megszerzésének egyik lehetőségéről beszéljen. — Kihelyezett szakmunkás- képzést folytatunk már negyedik éve a gyárunkban. Már a második fiatal gárdánk végzett az iskolában, átlagosan ötvénötös létszámmal. Igaz, többségük nem marad meg a gyárban, mert a létszám nagyobb hányada Pest és Szabolcs megye szülötte. Akik maradnak. azok érdekében társadalmi ösztöndíjas szerződést kötünk a szakmához közel álló szakközépiskolákkal. Persze Közelebb a lakásokhoz Gödöllőn a Kossuth Lajos utcai lakótelep minél jobb ellátására lógtak össze kisiparosok és kiskereskedők. Ennek nyomán a városi tanács által adott telken épül egy tíz egységből álló szolgáltatósor. Az előreláthatólag áprilisban megnyíló soron többek között gyermekruházati, pékáru-, zöldség- és vegyesbolt működik majd Hancsovszki János felvétele Állatorvosi ügyelet: Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen január 4-én, szombaton reggel 8 órától január 6-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. RécHing Tibor, Kerepestarcsa, Váci Mihály utca 2. Telefon: 214. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, előbb a szakmunkástanulókat toborozni kell, például évente hirdetéses alapon. De van pályaválasztási tanácsadónk is, aki minden tanévben végigjárja Pest megye összes iskoláját, hogy felhívja gyárunkban a szakmunkástanulás, a továbblépés lehetőségére a figyelmet. — Ezek a módszerek azért is szükségesek, mert amikor nyolcadik általánosban a gyerekek kitöltik a továbbtanulási jelentkezési lapokat, évente csak ketten-hárman keresnék a szakmát a textilipar e területén. Csak úgy jön össze a teljes osztály a kihelyezett iskolákban, hogy szeptembertől júliusig toborozzuk, s akik kedvet kapnak a pályára, azoknak gyárlátogatásokat szervezünk. Utána a szakmát nálunk választó tanulók családját személyesen keressük fel — a rábeszélés is sokszor ilyenkor történik —, s odahaza kötjük meg, családi körben a szerződést. Etesszú ideig — Igaz, ennek a módszernek van egy olyan kellemetlen visszahatása, hogy első vagy második félévben lemorzsolódnak azok a diákok, akiknek nem az általunk ajánlott szakmák voltak az eredeti elképzelésük szerint. Akik mégis a szakmát választják, s nálunk kezdenek el dolgozni, az első öt évben vagy elmennek, vagy ha maradnak, akkor már valószínű, hogy hosszú ideig — részletezte a munkásszerzés és megtartás egyik és legfontosabb formáját Sándor Mátyás- né. Aztán azokról a fiatal szakmunkásokról érdeklődtünk, akik tehetséget éreznek a vezetéshez, hogy ők milyen lehetőségeket kapnak a kibontakozásra, a továbbtanulásra, céljaik elérésére. A bizonyítékok a gyár ká deríképzés érői kézzelfoghatóak voltak, hiszen több ipari tanulóból vagy szakmunkásból lett vezetővel beszélgettünk. De ezekről a beszélgetésekről a következő alkalommal számolunk be. Aszódi László Antal A Volán-busz terveiből Dány-lsaszeg-Pécel: új járat Megyénk közúti személy- szállításának gondja a Volán 20-as Vállalaté. Pontosabban 1986. január 1-től a Volánbuszé, mert névváltozás elé néznek a sárga csikók gazdái. Kétségtelen, hogy az említett cégnél évek óta jelei vannak a saját arculat kialakítására való törekvésnek. Arra gondoljunk, hogy a sofőrök egyenruhát kapnak, azonos felségjellel és színnel futnak a buszok, egyformák az eligazító és megállót jelző táblák. S van még valami, ami nagyon fontos: az autóbusz-ve- zetők és az utasok viszonya. Tapasztalható, hogy a ritkuló kivételektől eltekintve, a Volán-busz (maradjunk ennél az elnevezésnél) alkalmazottai udvariasan tájékoztatják és kezelik a járataik vendégeit. Elérhetetlen Sohár István, a forgalomirányítás önálló osztályvezetője arról beszélt, hogy miként erősítik a cég irányítói az arculat kialakítását. — Az udvariasságot nagyon fontosnak tartjuk. A szakmai, KRESZ-, műszaki ismeretek mellett a különböző oktatási rendszerekben magatartási formákat is ajánlunk a munkatársainknak. Hangsúlyozzuk, hogy a viselkedésük a vállalat tevékenységének megítélésére erősen kihat. A többségük szereti azt, amit csinál. Itt egyébként sem dolgozhat hanyag ember, mert a közlekedés rendje, a forgalom, az útviszonyok rákényszerítik a sofőrökre a fegyelmezettséget. Az udvariasságot nem tudjuk mérni. Vannak utasok, akiknek tetszik, ha az alkalmazottunk kedélyeskedő, másokat ez zavar. Azt azonban mondhatom, hogy az ilyen panaszok száma csekély. — Tagadhatatlan, hogy a buszok egyes napszakokban zsúfoltak, máskor bőven van bennük hely. Milyen az arány a kocsipark befogadóképessége és az utaslétszám között? — A tarifaemelést követően a szolgáltatásunkat igénybe vevők száma húsz százalékkal csökkent. Elsősorban a hétvégi üdülőterületeken és a távolsági járatokon csappant meg a létszám. Általánosságban megállapítható, hogy azok, akik addig a szabad idejük eltöltésének helyére közúton érkeztek, most más közlekedési eszközöket választottak. Csúcsidőben — reggel a munkába és iskolába menet, délután 4 és 6 óra között — viszont a kocsik igénybevétele nem változott. Vagyis a kapacitásunk kihasználtsága két rövid napszakra korlátozódik. Bizony, ilyenkor állnak az emberek a buszon. Fölösleges bizonygatnom, hogy ezért nem vehetünk újabb és újabb kocsikat, mert a kihasználtságuk tovább romlana. A jelenlegi körül■mb Ügyelet mm | Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán. Valkón, Váckisújfalun, Vác- szentlászlón. Versegen, Zsám- bokon január 4-én, szombaton reggel 8 órától január 6- án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Márton János, Ga’.gamácsa. tsz-tanya. Az ügyeleti napokon vég- | zendő exportszállításoknál dr. ! Rédling Tibor vehető igény- I be. A Gaiga két partján A vállalat közismert lógósa rendszeresen otthon maradt táppénzen, bár mindenki sejtette, kutyabaja sincsen. Néhányan már erősen gyanakodtak arra, hogy összejátszik az orvossal. Ám egy napon fény derült a turpisságra. A könyvtárból jövet leestek a hóna alól a kikölcsönzött könyvek. A szétszóródott egészségügyi szakkönyvek címeiből ítélve, a hiányzások oka nem hamisságban, hanem a komoly. tudományos felkészülésben rejlett. ★ A ködös, őszi idő beálltával egyre fogyatkoztak a gyermekek az óvodában. Hiába kérték az óvónők a szülőket, hogy ne küldjék el betegen csemetéiket, mert megfertőzik a többieket is, csak nem volt fogantja. Csak jóval később tudódott ki. a betegen elküldött gyermekek szülei is betegek voltak. Pihenni szerettek volna otthon, mert őket is megfeCőzték. Kérés nélkül, teljesen önzetlenül. A nagyközség állomásának a bejáratánál hatalmas szénihegy éktelenkedett. Az utasok az állandó balesetveszéllyel mit sem törődve, azon keresztül közelítették meg a vágányokat. Mivel a hideg idő még váratott magára, hát lassan fogyatkozott a fekete halom. Kár. hogy az illetékeseknek eddig még nem jutott eszükbe odarakni lapátokat, mert amíg késnek a vonatok, a tétlenül várakozó utasok unalmukban bizonyára odébb dobálnák a balesetveszélyes szénkupacot. ★ A község üzletébe banán érkezett. Hiába ostromolták a vásárlók az eladókat. csak tagadták a déligyümölcs érkezését. Néhány bennfentes odasúgta az ismerősöknek, hogy kérjenek a pult alól. Megtörtént a csoda, ott lehetett kapni. Úgy látszik, természetrajzi ismereteink kiegészítésére szorulnak: a banán nemcsak a fán. hanem a pult alatt is terem. K. I. Cs. mények között csak az lehet a célunk, hogy senki ne maradjon a megállóban. Ülőhelyet nem tudnak mindenkinek biztosítani. Tehát az a véleményem, hogy a kocsipark kapacitása és az utaslétszám között nincs feszültség. Számunkra az a fő kérdés, hogy csúcsidőben hogyan lehet jobban szervezni a forgalmat újabb eszközbeállítás nélkül. A járatokat figyeljük, ahol szükséges és lehetséges, a szólókat csuklósra cseréljük. Forgalomszámlálás — Hogyan szereznek információkat az utaslétszámról? — Erre nagyon sok csatornával rendelkezünk. Ismerjük az ingázók számát, napi kapcsolataink vannak a települések tanácsi illetékeseivel. Havonta egyszer minden fontos csomóponton (23 van ilyen a megyében) forgalomszámlálást végzünk. Pontosan tudjuk, hogy a napi 6500 járat melyike zsúfoltabb, melyike kihasználatlan. — Megyeszerte lezajlottak a menetrend-egyeztetö értekezletek. Milyen tapasztalatokat jelentenek az ezeken felvetett észrevételek a vezetőknek? Bogáti Zoltán forgalomfejlesztési önálló osztályvezető: — A megyében összesen 258 olyan érdemi felvetés hangzott el, amely figyelmet érdemel. Több ötlet, javaslat hasznosítható. Jellemző, hogy a járataink egy százalékával kapcsolatban hangzottak el kifogások. Ezt az arányt mi jónak tartjuk. A menetrendegyeztető értekezletek széles körű visz- szajelzést adtak a munkánkról. Az észrevételek nyomán a járataink számát 25—30-cal növeljük, az idén két új útvonalon járnak a buszaink: Dány — Isaszeg — Péttel — Rákoskeresztúr, illetve Puszta- vacs — Albertirsa között. Marad a színvonal A menetrend-egyeztetö értekezleteken olyan kérések is elhangzottak, amelyek minimális utaslétszámot érintenek és többségi érdekeket sértenek. Ezeket el kell utasítanunk. — Milyen a kocsik műszaki állapota? — Nem olyan jó, mint szeretnénk. A 38 százalékuk nullára amortizálódott. Ettől azonban még biztonságosak. Évente 100—130 buszt újítunk fel. Ez nálunk azt jelenti, hogy szétbontjuk és újjáépítjük. A javítások az egész kocsipark 10—12 százalékát érintik. 1968- ban száz új járművet szeretnénk vásárolni. Látványos fejlesztésre tehát nincs lehetőség. Az erőfeszítéseink arra koncentrálódnak, hogy ne romoljon tovább a gépek műszaki állapota. Azt megígérhetjük, hogy az idén sem esik a szolgáltatásunk színvonala. — A közlekedéssel kapcsolatban mindenkinek vannak pozitív és negatív észrevételei. A nem csekély viteldíjért az emberek kifogástalan körülményeket várnak. Ügy ítélem meg, hogy a Volán-busz járataira lehet számítani, a kocsik tiszták, a vezetők udvariasak, figyelmesen hajtanak. Még a téli fűtésre sincs panaszom. Vannak azonban kivételek. Hamarabb indul a gép az előírtnál. A sofőr indokolt esetben sem engedi le az utast az első ajtón. Nem áll meg a megállóban. De ha belegondolunk, hogy a megyénkben működő Volán-busz napi 6500 járatot indít, igazat kell adnunk a nyilatkozóknak: a reklamációk száma elenyésző. V. M. Hiányt pótolnának Életük kész regény P yakran kérik ismerőseim, barátaim, hogy küldjem el nekik Vankóné Dudás Juli Falum, Galgamácsa vagy Mártonná Homok Erzsébet Családi krónika című munkáját. A kéréseknek mindig szívesen teszek eleget. Előfordult, hogy Mártonná könyvét Debrecenben tudtam megvásárolni, s Vankóné kötetéhez sem könnyen jutottam hozzá, de bármilyen fáradozást, utánajárást igényelt is a kérések teljesítése, akkor is megszereztem és küldtem a kért könyveket. Hogy miért teszem? Elsősorban azért, mert számomra mindig öröm, ha valaki szű- kebb hazám néprajza vagy szokásvilága után érdeklődik, s észreveszi, hogy élnek itt alkotó, dolgozó, maradandót létrehozó asszonyok. Megteszem azért, mert számomra is nagyon izgalmas olvasmányok a paraszt-önéletrajzok, melyek mintegy folytatásai a bibliai és kalendáriumi feljegyzésekből kinövő, személyes vonzásokkal átszőtt, krónikaszerű emlékiratnak. Keveset ismerünk ezek közül, ám meggyőződésem, hogy nagyon sok krónikás füzet rejtőzik családoknál vagy a levéltárak irathalmazában. Veres Péter szenvedélyesen írt a parasztasszony-írók önéletrajzairól. — Az életüket írták le, és sorsuk panaszait mondták el. Nem mint írók, hanem mint emberek, akik szóra. írásra kényszerülnek, mert az élet bírhatatlan és a jövő semmit sem ígér. Nemhogy boldogulást, de mégcsak biztos kenyeret sem ... Martonné Homok Erzsébet mindig hálásan emlékszik Veres Péter hozzá írott levelére, amely tele volt biztatással. — Maga lesz az első parasztíróasszony ... De mennyi akarás, mennyi küzdelem kellett ahhoz, amíg Martonné az első könyvét kezébe vehette, s olvasóinak az asztalára tehette. Ha lapozgatom a Családi krónikát vagy a Falum. Galgamácsa című könyveket, szinte hallom szerzőik beszédéi mert a paraszti önvallomások nyelve eleven tükörképe a beszédnek. Pallérozás nélkül áradnak, torlódnak a hangos meséléshez, elbeszéléshez szokott asszonyok ceruzája alól a gondolatok, s a kezünkbe került munkában inkább a gondolati, érzelmi hangsúlyok teremtenek rendet. Ezeknek az írásoknak egyéni ízeit, nyelvi szépségét igazán csak a hangos felolvasás mutatja meg. Sok embert ismerek környékünkön, akinek az élete kész regény. Csak néhányat említsek közülük, hogy szavaimat igazoljam. A zsámboki múzeumalapító, éneklő, mesélő Lapu Istvánná. Gádor Mihály galgahévízi parasztgazda, aki országos hírűvé tette az általa vezetett termelőszövetkezetet. A huszonéves korában közéleti szerepet vállaló, ma már nyugdíjba készülő Katona József. Kovács Pál, aki segédmunkásból megyei pártfunkcionáriussá küzdötte fel magát. Gál Géza járási párttitkár lett. Sokan, nagyon sokan vannak, akiknek az önéletrajzát százak és ezrek olvasnák, mert sorsukban — felemelkedésükben és bukásukban —, hazánk történelmének egy szakasza van jelen. Életük megírására biztatnám őket! Állítom, hiányt pótolnának ezek az írások. F. M. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Temetők, sírjelek, személyes emlékművek, fotókiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Körösfői Kriesch Aladár: Torockói népviselet, 1895, megtekinthető az előtérben. Nuki majom kalandjai. Színes. szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Trombitás. Színes magyar film, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—198T (Gödöllői Hírlap)
