Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM. 2. SZÁM 1986. JANUÁR 3.. PÉNTEK A fésűsfonóban így csinálják Toborzás, tanítás, megtartás A Hazai Fésűsfonó- és Sző-1 vőgyár kistarcsai gyárában körülbelül öt és fél százan dől- ] goznak, a létszám csaknem nyolcvan százaléka nő. s több­ségük a fizikailag igen meg­terhelő három műszakban ke­resi kenyerét — nem kalácsát, mert a könnyűipar, s különö­sen ez az ága, a textilipar so­ha nem tartozott a jól fizetett szakmák közé! Az összlétszám- hoz viszonyítva negyvenszá­zalékos a fluktuáció, azaz az elvándorlás. Igaz, a távozó emberek nagyobb része kife­jezetten vándormadár, néhány hónapos munkaviszony után áll tovább. A fiatalok általában az első öt évük alatt hagyják el a gyá­rat, s talán a szakmát is örök­re. A szakmához és a gyárhoz kötődést tekintve a leghűsége­sebbnek a harmincon felüli fiatalok bizonyultak, s a követ­kező generációban a negyve­nen felüliek. Még mindig soka­kat vonz a háromtól öt évig terjedő, tevékenységi körtől, illetve munkakörtől függő nyugdíjkorkedvezmény. Vannak is a gyárban olya­nok, akik harmincötödik vagy harmincnyolcadik évüket ta­possák a szakmában, s ha eb­ből a korosztályból valaki nyugdíjba megy, a nehéz kö­rülmények ellenére sem válik meg könnyen a gyártól, a szak­mától, a kollektívától. Megbízható generáció Ugye, ez eddig meglehetősen ellentmondásosnak tűnik? Most mennek vagy maradnak az emberek a szakmában, a gyárban, kérdezhetné az olva­só, és joggal. Arról van szó, hogy a leg­megbízhatóbb generáció lassan kiöregszik. Ez a megállapítás érvényes a szakmunkásokra is, a vezetőkre is. Kell az után­pótlás, de olyan, amelyik ma­rad is. Hogy miért megy el, aki megy, miért marad, aki marad, vagy hogyan lehet megtartani a dolgozókat a szakmában, s a gyárban? Ezt vizsgálja napjainkban a Köny- nyűipari Dolgozók Szakszerve­zete, gyárról gyárra, gyáregy­ségről gyéregységre járva ta­pasztalatokat gyűjtve, vélemé­nyeket, észrevételeket várva a dolgozóktól s vezetőiktől! A második gárda Mi (mert már céloztunk ar­ra, hogy mik lehetnek az okai a nagy elvándorlásnak), azzal a kérdéssel kezdtük tájékozó­dásunkat a kistarcsai gyárban, hogy miként, mivel lehet meg­tartani az embereket. — Ha a fiatalokkal kezdjük, akkor először is a szakmát kell velük megszerettetni, s utána, vagy azzal párhuzamosan le­hetőséget adni nekik a tovább­fejlődésre. Mi minden olyan fiatal munkással foglalkozunk, tehetségük és munkahelyi akti­vitásuk figyelembevételével, akik akarnak és tudnak is szakmát szerezni, vagy azt ma­gasabb szinten művelni, de olyankor is a hónuk alá nyú­lunk, ha különböző szintű ve­zetői tisztség a céljuk — látott hozzá Sándor Mátyásáé, a sze­mélyzeti osztály vezetője, hogy a dolgozók megtartásának, s egyáltalán megszerzésének egyik lehetőségéről beszéljen. — Kihelyezett szakmunkás- képzést folytatunk már negye­dik éve a gyárunkban. Már a második fiatal gárdánk vég­zett az iskolában, átlagosan ötvénötös létszámmal. Igaz, többségük nem marad meg a gyárban, mert a létszám na­gyobb hányada Pest és Sza­bolcs megye szülötte. Akik ma­radnak. azok érdekében társa­dalmi ösztöndíjas szerződést kötünk a szakmához közel álló szakközépiskolákkal. Persze Közelebb a lakásokhoz Gödöllőn a Kossuth Lajos utcai lakótelep minél jobb ellátására lógtak össze kisiparosok és kiskereskedők. Ennek nyomán a vá­rosi tanács által adott telken épül egy tíz egységből álló szol­gáltatósor. Az előreláthatólag áprilisban megnyíló soron töb­bek között gyermekruházati, pékáru-, zöldség- és vegyesbolt működik majd Hancsovszki János felvétele Állatorvosi ügyelet: Csö­mörön, Erdőkertesen, Gödöl­lőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon, Vácegresen január 4-én, szombaton reggel 8 órá­tól január 6-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. RécHing Tibor, Kerepestarcsa, Váci Mihály utca 2. Telefon: 214. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, előbb a szakmunkástanulókat toborozni kell, például évente hirdetéses alapon. De van pá­lyaválasztási tanácsadónk is, aki minden tanévben végig­járja Pest megye összes isko­láját, hogy felhívja gyárunk­ban a szakmunkástanulás, a továbblépés lehetőségére a fi­gyelmet. — Ezek a módszerek azért is szükségesek, mert amikor nyolcadik általánosban a gye­rekek kitöltik a továbbtanulási jelentkezési lapokat, évente csak ketten-hárman keresnék a szakmát a textilipar e terü­letén. Csak úgy jön össze a teljes osztály a kihelyezett is­kolákban, hogy szeptembertől júliusig toborozzuk, s akik kedvet kapnak a pályára, azok­nak gyárlátogatásokat szerve­zünk. Utána a szakmát nálunk választó tanulók családját sze­mélyesen keressük fel — a rá­beszélés is sokszor ilyenkor történik —, s odahaza kötjük meg, családi körben a szer­ződést. Etesszú ideig — Igaz, ennek a módszernek van egy olyan kellemetlen visszahatása, hogy első vagy második félévben lemorzsolód­nak azok a diákok, akiknek nem az általunk ajánlott szak­mák voltak az eredeti elkép­zelésük szerint. Akik mégis a szakmát választják, s nálunk kezdenek el dolgozni, az első öt évben vagy elmennek, vagy ha maradnak, akkor már való­színű, hogy hosszú ideig — részletezte a munkásszerzés és megtartás egyik és legfonto­sabb formáját Sándor Mátyás- né. Aztán azokról a fiatal szak­munkásokról érdeklődtünk, akik tehetséget éreznek a veze­téshez, hogy ők milyen lehető­ségeket kapnak a kibontako­zásra, a továbbtanulásra, cél­jaik elérésére. A bizonyítékok a gyár ká deríképzés érői kézzel­foghatóak voltak, hiszen több ipari tanulóból vagy szakmun­kásból lett vezetővel beszélget­tünk. De ezekről a beszélgeté­sekről a következő alkalommal számolunk be. Aszódi László Antal A Volán-busz terveiből Dány-lsaszeg-Pécel: új járat Megyénk közúti személy- szállításának gondja a Volán 20-as Vállalaté. Pontosabban 1986. január 1-től a Volán­buszé, mert névváltozás elé néznek a sárga csikók gazdái. Kétségtelen, hogy az emlí­tett cégnél évek óta jelei van­nak a saját arculat kialakítá­sára való törekvésnek. Arra gondoljunk, hogy a sofőrök egyenruhát kapnak, azonos felségjellel és színnel futnak a buszok, egyformák az eliga­zító és megállót jelző táblák. S van még valami, ami na­gyon fontos: az autóbusz-ve- zetők és az utasok viszonya. Tapasztalható, hogy a ritkuló kivételektől eltekintve, a Vo­lán-busz (maradjunk ennél az elnevezésnél) alkalmazottai udvariasan tájékoztatják és kezelik a járataik vendégeit. Elérhetetlen Sohár István, a forgalom­irányítás önálló osztályvezető­je arról beszélt, hogy miként erősítik a cég irányítói az ar­culat kialakítását. — Az udvariasságot nagyon fontosnak tartjuk. A szakmai, KRESZ-, műszaki ismeretek mellett a különböző oktatási rendszerekben magatartási formákat is ajánlunk a mun­katársainknak. Hangsúlyoz­zuk, hogy a viselkedésük a vállalat tevékenységének megítélésére erősen kihat. A többségük szereti azt, amit csinál. Itt egyébként sem dol­gozhat hanyag ember, mert a közlekedés rendje, a forga­lom, az útviszonyok rákény­szerítik a sofőrökre a fegyel­mezettséget. Az udvariasságot nem tud­juk mérni. Vannak utasok, akiknek tetszik, ha az alkal­mazottunk kedélyeskedő, má­sokat ez zavar. Azt azonban mondhatom, hogy az ilyen panaszok száma csekély. — Tagadhatatlan, hogy a buszok egyes napszakokban zsúfoltak, máskor bőven van bennük hely. Milyen az arány a kocsipark befogadóképessé­ge és az utaslétszám között? — A tarifaemelést követően a szolgáltatásunkat igénybe vevők száma húsz százalékkal csökkent. Elsősorban a hét­végi üdülőterületeken és a távolsági járatokon csappant meg a létszám. Általánosság­ban megállapítható, hogy azok, akik addig a szabad idejük eltöltésének helyére közúton érkeztek, most más közleke­dési eszközöket választottak. Csúcsidőben — reggel a mun­kába és iskolába menet, dél­után 4 és 6 óra között — vi­szont a kocsik igénybevétele nem változott. Vagyis a ka­pacitásunk kihasználtsága két rövid napszakra korlátozódik. Bizony, ilyenkor állnak az emberek a buszon. Fölösleges bizonygatnom, hogy ezért nem vehetünk újabb és újabb kocsikat, mert a kihasználtságuk tovább romlana. A jelenlegi körül­■mb Ügyelet mm | Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán. Valkón, Váckisújfalun, Vác- szentlászlón. Versegen, Zsám- bokon január 4-én, szomba­ton reggel 8 órától január 6- án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Márton János, Ga’.gamácsa. tsz-tanya. Az ügyeleti napokon vég- | zendő exportszállításoknál dr. ! Rédling Tibor vehető igény- I be. A Gaiga két partján A vállalat közismert ló­gósa rendszeresen otthon maradt táppénzen, bár mindenki sejtette, kutya­baja sincsen. Néhányan már erősen gyanakodtak arra, hogy összejátszik az orvossal. Ám egy napon fény derült a turpisságra. A könyvtárból jövet lees­tek a hóna alól a kiköl­csönzött könyvek. A szét­szóródott egészségügyi szakkönyvek címeiből ítél­ve, a hiányzások oka nem hamisságban, hanem a ko­moly. tudományos felké­szülésben rejlett. ★ A ködös, őszi idő beáll­tával egyre fogyatkoztak a gyermekek az óvodában. Hiába kérték az óvónők a szülőket, hogy ne küldjék el betegen csemetéiket, mert megfertőzik a többie­ket is, csak nem volt fo­gantja. Csak jóval ké­sőbb tudódott ki. a betegen elküldött gyermekek szülei is betegek voltak. Pihenni szerettek volna otthon, mert őket is megfeCőzték. Kérés nélkül, teljesen ön­zetlenül. A nagyközség állomásá­nak a bejáratánál hatal­mas szénihegy éktelen­kedett. Az utasok az állandó balesetveszéllyel mit sem törődve, azon ke­resztül közelítették meg a vágányokat. Mivel a hideg idő még váratott magára, hát lassan fogyatkozott a fekete halom. Kár. hogy az illetékeseknek eddig még nem jutott eszükbe oda­rakni lapátokat, mert amíg késnek a vonatok, a tétle­nül várakozó utasok unal­mukban bizonyára odébb dobálnák a balesetveszé­lyes szénkupacot. ★ A község üzletébe banán érkezett. Hiába ostromol­ták a vásárlók az eladó­kat. csak tagadták a déli­gyümölcs érkezését. Né­hány bennfentes odasúgta az ismerősöknek, hogy kér­jenek a pult alól. Megtör­tént a csoda, ott lehetett kapni. Úgy látszik, termé­szetrajzi ismereteink ki­egészítésére szorulnak: a banán nemcsak a fán. ha­nem a pult alatt is terem. K. I. Cs. mények között csak az lehet a célunk, hogy senki ne ma­radjon a megállóban. Ülőhe­lyet nem tudnak mindenki­nek biztosítani. Tehát az a vé­leményem, hogy a kocsipark kapacitása és az utaslétszám között nincs feszültség. Szá­munkra az a fő kérdés, hogy csúcsidőben hogyan lehet job­ban szervezni a forgalmat újabb eszközbeállítás nélkül. A járatokat figyeljük, ahol szükséges és lehetséges, a szó­lókat csuklósra cseréljük. Forgalomszámlálás — Hogyan szereznek infor­mációkat az utaslétszámról? — Erre nagyon sok csator­nával rendelkezünk. Ismerjük az ingázók számát, napi kap­csolataink vannak a települé­sek tanácsi illetékeseivel. Ha­vonta egyszer minden fontos csomóponton (23 van ilyen a megyében) forgalomszámlálást végzünk. Pontosan tudjuk, hogy a napi 6500 járat melyi­ke zsúfoltabb, melyike kihasz­nálatlan. — Megyeszerte lezajlottak a menetrend-egyeztetö értekez­letek. Milyen tapasztalatokat jelentenek az ezeken felvetett észrevételek a vezetőknek? Bogáti Zoltán forgalomfej­lesztési önálló osztályvezető: — A megyében összesen 258 olyan érdemi felvetés hang­zott el, amely figyelmet érde­mel. Több ötlet, javaslat hasz­nosítható. Jellemző, hogy a já­rataink egy százalékával kap­csolatban hangzottak el kifo­gások. Ezt az arányt mi jónak tartjuk. A menetrendegyezte­tő értekezletek széles körű visz- szajelzést adtak a munkánk­ról. Az észrevételek nyomán a járataink számát 25—30-cal növeljük, az idén két új út­vonalon járnak a buszaink: Dány — Isaszeg — Péttel — Rá­koskeresztúr, illetve Puszta- vacs — Albertirsa között. Marad a színvonal A menetrend-egyeztetö ér­tekezleteken olyan kérések is elhangzottak, amelyek mini­mális utaslétszámot érintenek és többségi érdekeket sérte­nek. Ezeket el kell utasíta­nunk. — Milyen a kocsik műszaki állapota? — Nem olyan jó, mint sze­retnénk. A 38 százalékuk nul­lára amortizálódott. Ettől azon­ban még biztonságosak. Éven­te 100—130 buszt újítunk fel. Ez nálunk azt jelenti, hogy szétbontjuk és újjáépítjük. A javítások az egész kocsipark 10—12 százalékát érintik. 1968- ban száz új járművet szeret­nénk vásárolni. Látványos fej­lesztésre tehát nincs lehető­ség. Az erőfeszítéseink arra koncentrálódnak, hogy ne ro­moljon tovább a gépek mű­szaki állapota. Azt megígér­hetjük, hogy az idén sem esik a szolgáltatásunk színvonala. — A közlekedéssel kapcso­latban mindenkinek vannak pozitív és negatív észrevéte­lei. A nem csekély viteldíjért az emberek kifogástalan kö­rülményeket várnak. Ügy ítélem meg, hogy a Volán-busz járataira lehet számítani, a kocsik tiszták, a vezetők udvariasak, figyelme­sen hajtanak. Még a téli fű­tésre sincs panaszom. Vannak azonban kivételek. Hamarabb indul a gép az előírtnál. A so­főr indokolt esetben sem en­gedi le az utast az első ajtón. Nem áll meg a megállóban. De ha belegondolunk, hogy a me­gyénkben működő Volán-busz napi 6500 járatot indít, igazat kell adnunk a nyilatkozók­nak: a reklamációk száma el­enyésző. V. M. Hiányt pótolnának Életük kész regény P yakran kérik ismerőseim, barátaim, hogy küldjem el nekik Vankóné Dudás Juli Falum, Galgamácsa vagy Mártonná Homok Erzsébet Családi krónika című munká­ját. A kéréseknek mindig szí­vesen teszek eleget. Előfordult, hogy Mártonná könyvét Deb­recenben tudtam megvásárol­ni, s Vankóné kötetéhez sem könnyen jutottam hozzá, de bármilyen fáradozást, utána­járást igényelt is a kérések teljesítése, akkor is megsze­reztem és küldtem a kért könyveket. Hogy miért teszem? Első­sorban azért, mert számomra mindig öröm, ha valaki szű- kebb hazám néprajza vagy szokásvilága után érdeklődik, s észreveszi, hogy élnek itt al­kotó, dolgozó, maradandót lét­rehozó asszonyok. Megteszem azért, mert számomra is na­gyon izgalmas olvasmányok a paraszt-önéletrajzok, melyek mintegy folytatásai a bibliai és kalendáriumi feljegyzések­ből kinövő, személyes vonzá­sokkal átszőtt, krónikaszerű emlékiratnak. Keveset isme­rünk ezek közül, ám meggyő­ződésem, hogy nagyon sok krónikás füzet rejtőzik csalá­doknál vagy a levéltárak irat­halmazában. Veres Péter szenvedélyesen írt a parasztasszony-írók ön­életrajzairól. — Az életüket írták le, és sorsuk panaszait mondták el. Nem mint írók, hanem mint emberek, akik szóra. írásra kényszerülnek, mert az élet bírhatatlan és a jövő semmit sem ígér. Nem­hogy boldogulást, de mégcsak biztos kenyeret sem ... Martonné Homok Erzsébet mindig hálásan emlékszik Ve­res Péter hozzá írott levelére, amely tele volt biztatással. — Maga lesz az első parasztíró­asszony ... De mennyi aka­rás, mennyi küzdelem kellett ahhoz, amíg Martonné az el­ső könyvét kezébe vehette, s olvasóinak az asztalára tehet­te. Ha lapozgatom a Családi krónikát vagy a Falum. Gal­gamácsa című könyveket, szin­te hallom szerzőik beszédéi mert a paraszti önvallomások nyelve eleven tükörképe a beszédnek. Pallérozás nélkül áradnak, torlódnak a hangos meséléshez, elbeszéléshez szo­kott asszonyok ceruzája alól a gondolatok, s a kezünkbe ke­rült munkában inkább a gon­dolati, érzelmi hangsúlyok te­remtenek rendet. Ezeknek az írásoknak egyéni ízeit, nyelvi szépségét igazán csak a han­gos felolvasás mutatja meg. Sok embert ismerek környé­künkön, akinek az élete kész regény. Csak néhányat említ­sek közülük, hogy szavaimat igazoljam. A zsámboki mú­zeumalapító, éneklő, mesélő Lapu Istvánná. Gádor Mihály galgahévízi parasztgazda, aki országos hírűvé tette az álta­la vezetett termelőszövetkeze­tet. A huszonéves korában közéleti szerepet vállaló, ma már nyugdíjba készülő Katona József. Kovács Pál, aki segéd­munkásból megyei pártfunk­cionáriussá küzdötte fel ma­gát. Gál Géza járási párttitkár lett. Sokan, nagyon sokan van­nak, akiknek az önéletrajzát százak és ezrek olvasnák, mert sorsukban — felemelkedésük­ben és bukásukban —, hazánk történelmének egy szakasza van jelen. Életük megírására biztatnám őket! Állítom, hiányt pótolnának ezek az írások. F. M. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Temetők, sírjelek, szemé­lyes emlékművek, fotókiállí­tás, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Körösfői Kriesch Aladár: Torockói népviselet, 1895, megtekinthető az előtérben. Nuki majom kalandjai. Szí­nes. szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Trombitás. Színes magyar film, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—198T (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents