Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

<3

19S6. JANUÁR IS., SZOMBAT

&ISzínházi levél

Régi — üj viccek

írásos emlékek Budaörs történetéből

Szőlőlugas tizenhárom forintért

Költözésre várva

Gazda«; választék

Évente negyvenötezren látogatják a nagykátai községi könyvtárat. Nem csupán olvasmányokért járnak ide a helybéliek. A jól kialakított kézikönyvtár alkalmas arra, hogy búvárkodjanak a diákok és egy-egy téma iránt érdeklődök. A hagyományos könyvtári tennivalókon kívül egyre gyakoribb az igény az információs szolgáltatásokra.

Mi sem jellemzőbb, hogy volt olyan feladat, amelynek megoldására könyvtárközi kölcsönzés segítségével a washingtoni kongresszusi könyvtárból érkezett kötet. A tájékoztató munkán kívül a környék intézményei számára módszertani tanácsokat is nyújtanak. A szerteágazó könyvtári tevékenységet meglehetősen mostoha körülmények között végzik Nagyká- tán. Szegedi Pálné, a könyvtár igazgatója szerint az utóbbi esztendőkben némi változás mégiscsak történt. Kaptak egy kisebb helyiséget raktárnak, egy könyvkötői státust és hozzá felszereléseket. Ám mindez jóformán alig oldott meg valamit a gondjaikból. Az alapierület a település nagyságához képest kétharmada az' előírt normának. Az elmúlt időszakban született határozat szerint a könyvtár a nagyközségi tanács épületében kap otthont — ha az felszabadul. Felújítás, bővítés után oda költözhetne a bibliotéka. Azt nehéz lenne megjósolni, mikor. Mindenesetre a könyvtárosok reménykednek.

Évkönyv narancsszínben

A szín, az éltető nap színe akár jelkép is lehetne: narancsszín borítólappal jeleni meg Nagykőrösön az Arany János Általános Iskola alapításának 115. évét summázva, dr. Kovács, GábQr igazgató

szerkesztésében' az iskola évkönyve. A patinás intézmény 1870-ben nyitotta meg a kapuját a város polgárainak leányai előtt, s kedvelt iskola volt.

Mint dr. Makai Katalin a Köszöntőben írta, oktató-nevelő munkában ez az intéz, mény mindig jeleskedett, kapott miniszteri dicséretet, emlékplakettet. Az évkönyv az 1984—85-ös tanév nevelőoktató munkájáról számol be. Ismertetőt ad szervezettségről, a. szejnélyi,. és, tárgyi feltételekről, tanulmányi eredményekről, az iskola pedagógusainak tollából. Tartalmazza a kiadvány az iskola centenáriumi évétől, 1970-től végzett tanulóinak névsorát és a múlt tanévben végzettekét külön, tanulmányi eredményestül.

tömegkommunikációs eszközök alapfeladatát látja el a műsor azzal, hogy hasznos információkat közvetít.

RÁDIÖSZATÍRA. Moldova György így határozta meg az Eberling, a magyar apa című alkotását. Említésre tehát éppen ezért érdemes, mert ez nem egy irodalmi alkotás adaptációja, hanem kimondottan rádiós műfajnak készült. Márpedig a hangközvetítésnek megvannak a, maga törvény- szerűségei. Más az, ha a néző előtt megelevenedik a tör. ténet, más, ha az olvasó fantáziájára bízzuk a színezést. A hangjáték mintha a kettő között foglalna helyet. Az élőszóval közvetített gondolatok olyan irányba terelik a figyelmet, ahová a rendező kitette a hangsúlyokat. Ily módon — szándékosan — befolyásolja a hallgatót. Ugyanakkor a körülmények elképzelésére tág teret ad.

Moldova mestere a rádió- szatírának. Tudja, miként lehet a készülék előtt tartani közönséget. Váratlan fordulatokkal színezi a cselekményt, önkéntelenül is kacajt fakaszt. Miközben jót nevetünk letűnt világok letűnt figuráin, önvizsgálatra is serkent. Valóban csak az elődeink követtek el furcsaságokat? Vagy csak annyira fordult a világ, hogy a jelmezek, a körülmények változtak? A választ természetesen mi magunk fogalmazhatjuk meg. A magyar apa történetét ismerjük. Ám a nagyszerű szereposztással — Agárdi Gáljor, Körmendi János. Fülöv Zsigmond kiemelkedő játéka — bármikor szívesen újraidézzük. Moldova stílusosan, görbe tükörben villantja fel történelmi, jelenkori társadalmi és mindennapi h iányosságainka t.

Er. K.

HAZA VAGY HALADÁS.

Változatok a történelemre, ez volt a címe annak a műsornak, amelyben történészek ültek le a rádió mikrofonja mellé egy kis eszmecserére. Ezúttal a Széchenyi-féle mellérendelt szóhasználatot — Haza és haladás — kissé megváltoztatták. Az és kötőszóhoz képest a vagy hangsúlyeltoló, dást jelent. A történészek az elmúlt századvégi gazdasági fellendülést elemezték. Arról tanakodtak,- hogy a történelmi idő miként kedvezett egyfajta reformhangulatnak. Milyen esély volt arra, hogy ennek kapcsán megújuljon az egész társadalmi felépítés. A történészek fejtegetései manapság nem nélkülözik azokat a példákat, amelyek tanulságul szolgálhatnak a jelennek. Ez lehet tulajdonképpen a visz- szatekintések igazi értelme. A haza sorsán aggódók között kiemelkedő szerepet játszott Széchenyi. Nem véletlen, ha eszméit, elképzeléseit felidézzük. Mert — miként a történészek leszögezték — a haladás a továbblépés záloga a jelen állapotok közepette is.

VAN BENNE RÄCIÖ. Először jelentkezett ebben az esztendőben a késő esti órákban Keszthelyi Péter összeállítása. ötletek, célok, eredmények — ez az alcím sejteti, hogy a műsor tulajdonképpen édestestvére a televízió Felkínálom című adásának. A negyedórás műsor szerényen éppen csak arra vállalkozik, amit elvárnak tőle: tájékoztat, ötleteket ad a műszaki szakembereknek és a nagyközönségnek egyaránt. Nem véletlen, hogy most éppen két Olyan találmányról számoltak be, amely aktuális: az épületek alapozására és a rossz szigetelések kiszűrésére adtak tanácsot. A

iRadiófigyejlőj

Váci bemutató

Játéksereg Távol-Keletről

házaspár hosszú éveken át folytatott gyűjtőmunkát, támogatójuk volt a neves japán játékszakértő, Kiachi Hirata.

A Kecskemétre került anyagból most január 16-tól a váci művelődési központ aulájában és emeleti galériájában rendeznek bemutatót. Az anyagot az érdeklődők — lesznek bizonyára sokan — február 2-ig láthatják.

Babák, mechanikus játékszereik, pöttömöknek való gurulós játékok gyönyörködtetik a szemet ezen a bemutatón. Hagyomány hagyományhoz kötődik a modernség mellett a japán családban. A japán gyerkőcök játékai közt szépen megférnek a kultikus — vallási — ünnepekhez kapcsolódó játékok, amelyek alakok és építmények kicsinybe formált másai, szertartások aprócska eszközei, holmik, amelyek .megóvják a gyermekeket betegségektől, bajoktól. S ott sorakoznak mellettük a legkorszerűbb távirányítható elektromos játékok, mai világunk képviseletében.

Helyesek, praktikusak a játékszereik. A mechanikus, természetes anyagból készült ka- rakuri játékok, a hajók, kocsik, mulatságos emberke- és állatfigurák láttán a nézőnek is kedve szottyanna játszani.

Az ajándékozóknak szándéka az volt, hogy két ország művészetét, kultúráját ezzel is közelebb hozza egymáshoz. Most, hogy a kiállítási anyag Vácra került, a váci gyerekekhez is kicsit közelebb jutott a japán játékkészítő művészet és a játék varázsa.

. ___ E. K.

Ke

cskemét városközpontjának közvetlen közelében, a tízemeletes panelházak rengetege mellett kis szigetet alkot a naiv művészek múzeuma, s nem messze tőle a gyerekek , birodalma, a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum. Mint intézmény, egyedülálló szinte az országban, épületének tágas szobáiban kora délelőttől késő délutánig gyereksereget találni.

Kecskeméten járt egy ízben

a Kodály-szeminárium alkalmával egy német származású művészettörténész és japán férje. Meglátogatták a játékmúzeumot és egy sereg hagyományos és modern játékkal ajándékozták meg, olyanokkal, amelyek a japán gyermekek hagyományos játékai. A

ecclesia filiája volt, jóllehet a templom titulusát (patroei- niumát) nem ismerjük.

Tehetős polgárok

Lakói főként szőlőműveléssel foglalkoztak. Budai polgárok itt is szívesen vásároltak maguknak szőlőt. Így például 1383-ban András fia Miklós Nagymálon, Bulcsú fia Jánossal szemben lévő nagyobb lugasát 13 Ft-ért adta el Mihály fia Mátyásnak. 1420-ban pedig Buda város tanácsa néhai Jakab mester budai polgár és esztergomi várnagy őrsi szőlejét, amely Érdi László és Bernát fia Gáspár szoléi között volt, Ka- py Miklós fia András mester özvegyének ítélte meg.

A mai Budaörs területén húzódó sasadi dombok korai birtokosai közé tartozott — zálogügylet révén — 1350 táján az a Miklós diák, aki a budai vár tövében élve szerzett literátusi jövedelmét sasadi szőlővételbe fektette. A sasadi szőlőhegyek közül 1451- ben az Akasztó-heggyel szemben lévő Bugamai hegyet és az újonnan telepített Isten- kerte szőlőt említik, amely a kanonokok menzájáé volt. Ám nemcsak egyházi előkelőségek, hanem tehetőssé vált budai polgárok: így Elmund István budai mészáros Í378- ban, vagy a feltehetően kereskedelemmel foglalkozó örmény Márton budavári polgár 1394-ben a sasadi szőlőhegyen — Sós Mátyás és Márton magyar aranyművesek birtokának közelségében —is rendelkezett szőlővel — az utóbbi 260 köböl borért jutott ahhoz.

A mai Budaörs keleti részén feküdt egykoron Keme- cse, az Aszóvölgy és a különös hangzású Kalácsnévölgy között — a jeles történeti to- pográfus: Pataki Vidor János szerint, aki mindezeket a budai káptalan 1325. évi jelentése alapján próbálta kideríteni. Lakói közül mindösz- sze egyet ismerünk: Nagy Lajos idejéből (1363) Márton

diákot, amint Pardyw nevű

birtokhoz jutott.

Éppen ellentétes irányban, a várostól nyugatra feküdt — a Csíki hegyek és a Csíki ér földrajzi nevekben élő Chek, Chic, Cheyke, Cheyk, Cheek írásváltozatokban előforduló Csík falu. Helyét a Törökugratótól nyugatra egy középkori épületmaradvány mutatta még a két világháború között. Birtokosai közül Weyd- ner Hannus comes, budai polgár 1346-ban Katalin leányának és a vele élni szándékozó Tötös ajtónállómester fiának: Miklósnak egy darab szőlőt engedett át. A sasadi birtokosok között emlegetett örmény Márton itt is hozzájutott Kezzew Péter budai polgár Salai Tamás és Scheki László szoléi között fekvő birtokához 1394-ben.

Visegrádi viceprovizor

I. Ferdinánd király 1527- ben a néhai Bíró Orbán és Mihály kőházát nemes Lite- ráti Miklós visegrádi vice- provizornak adományozta. Csík falu egyháza — melynek védőszentje még ismeretlen — 1326 óta az esztergomi püspökséghez, a budai főes- perességbe tartozott. Ez azért is fontos, mert Miklós pap 1206-ban történt említése a mai Budaörs történetének legkorábbi dátuma.

Dr. Rászlai Tibor művelődéstörténész

t Buda környékén a középkorban két Örs nevű helység- gél is találkozunk. Az egyik j Óbudától északnyugatra he- i lyezkedett el és Kecskeőrsnek- is nevezték; a másik — a mai ’ Budaörs — pedig Budától dél- 1 nyugatra feküdt. A korabeli , változatos „helyesírás” Ewrs,

Wrs, Urs, Ursy alakban örö- : kitette meg nevét. Örs királyi i birtokként hatalmas határral 1 rendelkezett, végpontjai Ke- szi, Kemecse, Kánya és Csík | voltak. Budaörs mai kiterje- ' dése voltaképpen az egykori ; középkori határok „belakását” öleli fel.

A sasadi per

A történelem emlékezcté- ; ben a híres sasadi per tartotta fenn Örs nevét is. Ugyanis : IV. Béla 1236-ban, majd 1243- 1 ban újólag a bélakúti cisztercita monostornak adományozta az őrsi Szent Márton és a sasadi Szent András egyházak kegyuraságát (azaz tizedét), amelyhez 1265-ben IV. Kelemen pápa is hozzájárult. A korábban veszprémi püspök joghatósága alá tartozó egyházak így az esztergomi érsek hatáskörébe kerültek. Ám ezt István veszprémi püspök 1319-ben kelt oklevelében nem hajlandó elismerni. Az esztergomi érsek védelmét kereső sasadi és őrsi plébánost kiközösíti. Az érsek viszont éppen, az ellenkezőjéről biztosítja őket. XXII. János 1321-ben Avignonból utasítja a pécsi püspököt, vizsgálja ki a veszprémi püspöknek tizedet megtagadó egyházak álláspontját ... A per számos halasztással, fellebbezéssel, „csalfa prókátori ügyeskedéssel”, több felvonásban, másfél évszázadon keresztül tartott. A per végét egyik település sem érte meg — elnéptelenedett. 1469 körül az üres falut Budához csatolta Mátyás király az elpusztult Neveggyel együtt. Ez utóbbi település ne- 1 vét azért is meg kell említenünk, mert temploma (egyháza) a sasadi Szent András

gumi-gyártást és éppúgy pénz’ is akarnak belőle csinálni) Mit tehet ilyen esetben a színműíró? Túl sok variáció nincs. Vagy olyan művet ír amelyre különlegessége, izgal. más újdonsága, netán botránnyal kecsegtető jelenete: miatt lesz vevő színházi vállalkozó és néző, vagy olyan darabot kreál, amelyben régi. jól bevált ötletek, megoldások és fordulatok jelennek meg új köntösben. Erre még jobban alvad vevő, mert itt a közönség reflexei és emlékei is segítenek a siker elérésében. Ne mondják most erre, hogy na persze, a nyugati színház és a nyugati dráma az mindenestül rossz, olcsó, vacak, igénytelen, satöbbi. Nem mindenestül az. De Edward Albee, Harold Pinter vagy Samuel Beckett nem az átlag, ök a kivételek, ök a száz közül az egy. Akik viszont körülöttük vannak, azok többnyire Ray Cooney-k. Azaz: ügyes mesteremberek, akik pontosan tudják, mi a jól eladható, mire vevő az épp uralkodó közízlés, miből lehet pénzt csinálni (mert hogy a drámaírónak is szüksége van pénzre, neki is meg kell élni valamiből).

Nomármost. Ha megnézzük, melyek azok a könnyednek szánt, szórakoztató nyugati darabok, amelyek hozzánk eljutnak, azt kell látnunk: ezek szinte kivétel nélkül ebből a kategóriából kerülnek ki. Azaz: egy teljesen más szerkezetű színházi élet, egy teljesen más alapokon nyugvó színház-közönség viszony termékei. Majdnem elkerülhetetlen, hogy ha ezeket a darabokat nálunk színre viszik, előbb-utóbb elő ne bukkanjon az az alapvető különbség, ami az ezeket létrehozó körülmények, s a mi színházi körülményeink, szokásaink, színház-néző viszonylataink, a mi művelődéspolitikánk között fennállnak. Már csak a pusztán technikai oldalt tekintve is: nálunk (egyelőre legalábbis) nem futhatnak ezek a darabok en suite, azaz szériában, mert nem olyan a műsorszerkezetünk. Arra viszont alkalmasnak mutatkoznak, hogy a jelenlegi szűkös pénzügyi Viszonyok között, amikor a színházaknak maguknak kell megkeresniük az üzemeltetés megemelkedett költségeit, mert az állami dotáció megrekedt egy bizonyos szinten, jelentős közönségvonzásukkal egyensúlyban tartsák a főkönyv kiadás—bevétel oldalait. (Jó-e ez így, vagy sem, megint más kérdés.)

A

mi magát a Páratlan párost illeti: aki sok-sok év« látta Maré Camo- letti Leszállás Párizsban című vígjátékát a Kis színpadon, az igen-igen ismerősnek találja majd Cooney darabját. De hát a Camoletti-darab már régi-régi vicc. Kis változtatással újra el lehet meséim, mert az újdonsült nézőknek újdonságként hat. Ám meddig ismételgethetünk régi vicceket — ráadásul úgy, hogy erőnek erejével azt képzeljük róluk: vadonatújak, nagyon jók, s kifejezetten nekünk ta- lálálták ki őket?

Takács István

Jelenet a Páratlan páros című Játékból. (Cseke Péter, Bartal Zsuzsa, Löte Attila)

"IMII, •M6dosíttva a

P

m IvM közismert mon- V slÉ dást: 'nincsenek Na régi színdarab- i ^ ötletek, csak

»Uni öreg színikritikusok. Egy újszülött nézőnek minden vicc új. Más szóval: ha valaki elég hosszú időt töl. tett már el hivatásos nézőként, előbb-utóbb visszaköszönni látja a sok évvel korábban megismert alaphelyzeteket, fordulatokat, figurákat, poénokat. Míg ellenben az, aki most kezd színházba járni, mindent újként ismer meg, s fogad el.

Azt is mondhatnánk erre: ez a dolgok természetes körforgása. Végtére is vannak a drámairodalomnak olyan mű. vei, amelyeket minden néző- nemzedéknek meg kell ismernie. A görög klasszikusoktól Csehovon át Madáchig és Illyés Gyuláig több tucat olyan drámát sorolhatnánk fel, amelyek ismerete nélkül nem mondhatja magát igazán művelt embernek az újabb és újabb nemzedékeli sora. Méghozzá: színpadról kell(ene)

megismerniük, mert hát egy dráma igazából csak ott nyeri el a maga kiteljesedő formáját, ott 'kapja meg a művészi eszközöknek azt a gazdagságát, melyebből kibomlik az írói gondolat teljessége.

No de hát ez olyan eszményi elképzelés, amit talán soha nem láthatunk megvalósulni. És most nem is erről akarok beszélni, mert ha azt emlegetem, hogy az újdonsült nézőnek minden régi újként hat a színházban, akkor nem a Hamletre, Az ember tragédiájára vagy a Három nővérre gondolok. Ezek ugyanis időtálló régi „viccek”. Igazából nem is alakulnak át, vagy csak annyit módosulnak a hangsúlyaik, amennyi ahhoz kell, hogy minden kor a maga gondolatait találja meg bennük.

Ami engem az ismert mottóra emlékeztet, az más fajsúlyú darabok láttán bukkan fel. Nevezet«en: amikor azokat az úgynevezett szórakoztató darabokat nézem, amelyekből manapság oly sok kerül színpadjainkra.

Induljunk ki a legfrissebb

ilyen bemutatóból. A Madách Kamara vitte színre az angol r end ező -s zínés z -darab író Ray Cooney Páratlan páros című komédiáját. Ez a vígjáték a londoni színházi élet nagy sikere már vagy harmadik éve. Több szereposztás fulladt már ki benne, túl van az ezredik előadáson, de a Criterion színház, amelyben maga a szerző rendezte a darabot, egyelőre még nem látja szükségét a széria leállításának. Mellesleg: ez a színház London kellős közepén, a Piccadilly Cir- cuson áll, ami körülbelül olyan, mintha Budapesten a Blaha Lujza vagy a November 7. téren lenne. Érvényesül tehát a régi West End-i (a londoni színházi negyedet szokták ezzel az összefoglaló névvel jelölni) aranyszabály: amíg egy előadás jövedelmező számban vonz nézőket, műsoron kell tartani. Ez az angol magánszínházak esetében (de más nyugati országok magánszínházainál is) azért tűnik viszonylag egyszerűnek, mert ott a színházi élet szerkezete olyan, hogy az egyes színházaik egy-egy darab bemutatójára szerveznek meg egy társulatot, szerződtetnek hozzá rendezőt, s amíg csak lehet, műsoron tartják ezt a bemutatót, és nem játszanak mást. Az a fajta repertoárszínház, ami nálunk a vidéki társulatoknál is kötelező, Angliában csak az állami színházaknál — a Nemzeti és a Royal Shakespeare Company esetében — létezik.

Mármost ha ilyen a struktúra, altikor nyilvánvaló, hogy ebben a struktúrában csak a jól eladható művek számíthatnak igazán sikerre (mármint elsősorban anyagi sikerre, mi. vei a vállalkozó, a pénzt adó illető vagy illetők természetes módon épp olyan üzleti vállalkozásnak tekintik a színházat, mint mondjuk az autó