Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
4 1986. JANUAR 18., SZOMBAT Tirol és Bajorország tájain Egy magyar lovag emlékezete Ráckeve első főjegyzője volt Undent és egyszerre kellett csinálni Mondják: minden ember élete kész regény. Hát akkor dr. Gábor Józsefé? Az ő sorsa inkább egy történeti munkának lehetne ihletője, amely átívelné századunkat. Ennek a könyvnek izgalmas fejezeteiből megtudhatnánk, hogyan élte át gyermekfejjcl a Tanácsköztársaságot, majd az ellenforradalmi rendszert, hogyan és miért lett kommunista? Milyen pályát futott be a felszabadulás után, hogyan lett — hogy csak a legfontosabbakat említsük — a magyar néphadsereg tárgyaló főügyész helyettese, később a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának bírája* majd a magyar—szovjet katonai vegyes bizottság tagja, ahonnan 1983-ben alezredesi rendfokozattal ment nyugdíjba. Az idén 79. esztendejébe lépett dr. Gábor József életének egy szakasza Pest megyéhez kötődik: 1915 áprilisa és 1948 decembere között az akkori ráckevei járás főjegyzője volt. A Kaisergebirge határhegySég Bajorország és Tirol között, és ugyanitt az Inn is határfolyó. A nagy kiterjedésű hegyet itt csak Kaisernak nevezik, mely az Inn völgyéből szinte védőn tornyosul Tirol kapuja, Kufstein városa fölé. Messziről látható a folyó melletti síkságon épült Kufstein közepéből a magasan ágaskodó várbörtön, vagy amint itt nevezik: Festung Kufstein — a magyar történelem egyik szomorúan emlegetett börtöne. Számos itt járt nagyar turista leírta már, hogy a zúgva iramló Inn folyó fölött át- törhetetlen, ötméteres vastag falakból épült várbörtön Császár-tornyában a Habsburgok ellen harcoló politikai foglyok és egyéb főbenjáró bűnökért elítélt magyar rabok is milyen nagy számban és milyen keserves, embertelen körülmények között sínylődtek. Átélt hitelességgel írja le a börtön borzalmait az ugyancsak itt raboskodott Kazinczy Ferenc a „Fogságom naplója” című munkájában. Tiroli vendéglátóm, akivel több évtizeden át nagy barátság köt össze, a Kaiser-hegy legszebb völgyében, a tündéri tájakban váltakozó Kaisertal- ban, az itt szélesen szétszórt alpesi házak egyikében lakik, ahova Kufsteinből csak egy jó órás felfelé gyaloglással lehet feljutni. Vendégségem -idejének egyik napján barátom az országhatár másik oldalára, Bajorország déli tájaira vitt kirándulni. A határtól nem messze, 500 méter magas fennsíkon érkeztünk a Chiem-tóhoz, melynek partján — a helyi hagyo- imánydk szerint — Pontius Pilátus száműzetésben élt és itt is halt meg. A Balatonunkat megközelítő nagyságú tavon két sziget van: a Herreninsel és a Fraueninsel. Kis hajón jutottunk be barátommal az egzotikus virágokkal dúsan parkosított és óriási platánfákkal díszített Herreninsel pompás területére, ahol egy műemlékként nyilvántartott, ősrégi bencés kolostor romjait láttuk, és azt beszélik, hogy a kolostort még a X. században az erre portyázó magyarok pusztították el. Ennek a szigetnek azonban mégsem ez a szenzációja a turisták részére, hanem az a francia királyok versadlles-i palotájának mintájára készült királyi kastély, melyet II. Lajos bajor király, betegesen pazarló módon épített. Barátom végigvezetett a helyiségeken, és azok adatait így sorolta: A dísz-hálószoba ■— melyet soha nem használt senki — arannyal átszőtt, három mázsa súlyú függönyein hét évig dolgozott húsz hímzőasszony. A 75 méter hosszú tükörterem, melyben éjjelente 2300 darab gyertya fénye a tükörfalakban minden oldalról megduplázódva lobogott. Ez volt a bajor király kedvenc tartózkodási helye, itt szeretett fel-alá járkálni. A termet nyaranta ma is minden szombat este kivilágítják, ahol kamarahangversenyeket rendeznek. Ugyanilyen egzotikus a király háló- és dolgozószobája, vagy a pihenőszoba, ahol — az utóbbiban — aranyágakon ezüstmadaraik keltik a lugas illúzióját. Az ebédlőben mechanikus szerkezet segítségével, az egy emelettel alább levő konyhából terített asztalt küldethetett fel magának az uralkodó, ha senkit sem kívánt látni... És ki tudja, hogy mit építtetett volna még magának a királyi szenvedély, ha az államkassza nem ürült volna ki teljesen! Az uralkodónak 1885- től nem adtak több pénzt a kezébe és ezért II. Lajos öngyilkos lett. Ez a kastély örök mementóként szolgál olyan hatalmasságok részére, akik népük jólétének szorgalmazása helyett környezetük pompájával próbálják fitogtatni hazájuk nemlétező gazdagságát! A sziget elhagyása után barátom kocsiján a bajor lankákon még északabbra kalauzolt és eljutottunk Augsburg városába, melyen csak átutaztunk a Lech-mezőre, a kalandozó magyarok sorsdöntő vereségének színhelyére. Itt eszembe jutott Kálit Márk krónikájának szomorú feljegyzése: „Itt Lehel és Bulcsú kiváló kapitányokat fojtották meg bitófán." Barátom északnyugat felé hajtott, és a dimbek-dombok között haladva azon morfondíroztam, hogy ő ugyan nem ismeri pontosan azt a kis települést, ahova még vinni akar, de tudja, hogy a helyiség neve Scheyern, és tudomása szerint ott magyar vonatkozású érdekességek vannak. A hegyek koszorúzta völgyből egyszer csak feltűnt egy magasba feszülő templomtorony, melyről csak megközelítve látszik, hogy külön épült a mellette álló nagy templomtól. A környéken mindössze néhány épület volt látható, ódon színükkel nagy korukra hagytak következtetni. Beléptünk az ősrégi templomba, melyben szinte feltűnő gondozásban ragyogott az egyik mellékoltárnak magyaros díszítése. István királyunk nálunk is ismert szobra állt ott, királyi koronával és uralkodói jelvényeivel. Ennek láttán arra kellett gondolnom, hogy ez a hely feltétlenül kapcsolatban áll a magyar—bajor közös történelemmel. A templomban jobban körülnéztem, és gondolatomat megerősítette a templom falán feltűnt óriási alakos freskó, melynek alakjait a kép latin felirata magyarázza: „Henricus soro- rem suam, Giselam rege Hungáriáé Stephano feliciter des- pondet” — ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy Henrik nővérét, Gizellát, István magyar királlyal eljegyzé. A felkeltett érdeklődésünket aztán, kérésünkre, a jelenleg is ott működő bencések egyik papja elégítette ki, aki a kolostor latin nyelvű história do- rousnak anyagából merítve idevonatkozó ismereteit, készséggel mondta el, hogy e he% Az idős asszonynak még $ a szeme is teleszalad köny- ^ nyel, amíg meséli; súlyos ^ beteg volt a férje, most ’■j kezd lábadozni hosszú kór- % házi kezelés után, s a na- ^ pókban olyan látogatót ka- $ pott, akit nem remélt: régi % munkahelyének főnöke ko- í pogtatott. — Negyvenöt évig dolgozott az uram egy helyen, hosszú évek óta nyugdíjban van már, de ez a látogatás olyan jólesett neki, hogy utána szinte sírt az örömtől, a megható- dottságtól. Fiatalok ezt persze nem nagyon érthetik, de ha megöregszenek, nekik is lesz alkalmuk tapasztalni: jó dolog, ha az ember annyit ér „aktív” korában, hogy sem a munkája, sem a személye nem felejtődik el ... íinn *£3 Csak bólogatni tudok, ezt az igazságot a tapasztalás me- sélteti el, s valóban igazság, bár a helyzet kiváltságosnak tűnik. Mert hát ha egy-egy munkahelyi főnök venné magának a fáradságot, és sorra látogatná régi nyugdíjasait, hogy gondjaikról kérdezősködjék, egészségi állapotuk felől érdeklődjék, az szép lenne ugyan — de a főnöknek másra aligha maradna ideje. De hát egy munkahelyen nemcsak főnök van — hanem munkatársak is. Szocialista brigádok. Szakszervezeti bi- zalmík. Akik — benne van ez a brigádnaplók és a szakszervezeti fórumok elé készült beszámolók többségében is — lyen volt Irtván és Gizella esküvője, amit aztán óriási lakoma követett. A latin leírás további részéből megtudtuk, hogy István nagy lovas kísérettel érkezett a frigyre, akik közolt vblt egy Bato nevű magyar lovas is. A lovasok az udvar nagy lakomájában részesültek. A sütött ökörből falatoztak, sokat ittak, és jókedvükben szépen énekeltek. (Jó volna tudni, hogy akkor vajon mit énekeltek!) A leíró krónika szerint Hatónak igen megtetszett egy lány a bajor udvarból, s mikor István és Gizella a nagy kíséretükkel hazaindultak, Bato a kíséretből kiválva, elrejtőzött és visszamaradt. Később a bajor lánnyal összeházasodtak és boldog, szép családi életet éltek, de az asszony fiatalon elhunyt. Batót igen megviselte a tragikus esemény, bánatára csupán a templom csendjében lelt vigaszt. Áhítatára felfigyeltek a bencések, és rövid idő múlva Bato is felöltötte a bencés szerzetesi ruhát. Buzgóságával, fáradhatatlan szorgalmával kiváló pap lett belőle; később Freisingbe, az ottani bencés apátságba helyezték ... Ezek után természetesen át- kocsiztunk a közeli Freisingbe is, ahol megtudtuk, hogy a volt bencés apátság épületében most papnevelő intézet van, mégis újra találkozhattunk Bato emlékével, mert a nagy épület falán márványtáblába vésett, német nyelvű felirat hirdeti: „Itt élt és itt halt meg Bato, a szentéletű, magyar származású bencés szerzetes.” Barátommal hosszan beszélgettünk a kirándulás élményeiről, melynek során elmondtam neki, hogy engem elkápráztatott a bajor király kastélyának dúsan aranyozott csillogása, megdobbant a szívem Lech-mezején, de a legnagyobb élményt Bato históriája jelentette, akit a bajorok immár ezer év óta „szentéletű”, magyar származású papként tisztelnek, de érthetetlen, hogy hazánkban még hírét sem lehet hallani. Monoslory Imre odafigyelnek a közülük nyugalomba vonulókra, találkozókat rendeznek számukra, látogatják őket, s ha kell, segítik is. Utóbbi csak látszólag egyszerű, hiszen ahhoz észre is kellene venni, hogy a segítségre szükség lenne, s nem megvárni a szemérmesen, gyámoltalanul vagy éppen büszkén elhallgatott panaszt — Nem vagyunk jól — mondja egy másik idős asz- szony, amikor hogylétükről érdeklődöm. — A párom nagyon beteg, én is csak úgy- ahogy tartom magam... Ha egyszer mifelénk jár, benézhetne, megmutatnám a szomszéd kertjét: úgy állnak benne a paréjok, mint a karácsonyfák. Képzelje el, mi gyommag átszóródott azokból az ősszel a mi kertünkbe. Már előre félünk a tavasztól, amikor ásót,' kapát kéne fogni. Nem, most már egyikünk se bírja. Nem tud valakit?... mm IliHt Idegent. Mert a gyerekek távoli városokban laknak, a szomszéd vállalkozókedvéről a kétméteres gaz beszél, a régi kapcsolatokat pedig — beleértve a munkahelyit is — be- pókhálózta az idő. Megyünk a főtéren, ahol a hot dögös pavilonból ínycsiklandozó illatok ömlenek kifelé. Egy csoport középiskolás kezét melengeti már az átforrósodott selyempapír, amikor sorra kerülünk, és fiam csizmájára lassan csöpög a ketchup az imádott hamburgerból. Háromkerekű taxival — Mozgalmasan teltek a hetek, a hónapok 1945 elején — mondja dr. Gábor József. — Az országban még harcok folytak, amikor mozgósítottuk a BSZKRT-alkalmazottakat a villamosvonalak helyreállítására. Abban az időben villamosvezető voltam, Újpesten laktam. Az MKP a városi nemzeti bizottságba delegált. Földes elvtárs, az MKP újpesti szervezetének titkára körülbelül március közepén közölte velem, hogy a pártnak országos viszonylatban szüksége van vezetőkre. Engem is az országos vezetőség rendelkezésére ajánlott. Huszonnégy óra gondolkodási időt adtak: ha vállalom a vidékre helyezésemet, írjak önéletrajzot és jelenjek meg a pártközpontban. Másnap ott voltam. Gerő Ernő és Vas Zoltán ismertették a debreceni ideiglenes kormány koalíciós határozatát az államigazgatási, államhatalmi tisztségek betöltéséről. Pest megyébe osztottak be. A ráckevei járási főszolgabírói hivatalt április 5-én kellett elfoglalnom. (A kormány 1945. április 26-án kelt rendeleté a járási főszolgabírói elnevezést járási jegyzőre változtatta:) Gábor József — akkor még jogi doktori cím nélkül — kalandos úton jutott el állomáshelyére. Mégpedig egy háromkerekű taxival, amelyet gyakran tolni kellett, ggy idős házaspárnál kapott különbejá- ratú szobát, majd a hivatali bemutatkozás következett. Nem mindennapi módon. — Azzal kezdtem, hogy behívattam Józsi bácsit, az altisztet, rá akartam erőszakolni, hogy üljön le, de nem sikerült, és azt kértem tőle: mondja meg, hogy mi lesz a — Finom? — mosolyog rá a gyerekre egy hetvenen felüli ismerősünk, az meg csak tele szájjal bólogat. — Mi van ebben? A reklámban is folyton emlegetik — .érdeklődik az idős asszony, én meg elmagyarázom, milyen rétegeket raktak a kettévágott puffancsba. — Egyszer meg kéne kóstolni — sóhajt, és közben ts mosolyog. — De hát drága ez nagyon, húsz forint, meg aztán öreg gyomornak már ... Esi És én tudom, hogy kétezerötszáz forintot oszt be minden hónapban, hidegben kel és hidegben feleszik, mert nagyon kell spórolnia a tüzelővel, a luxusholmikat egész életében csak távolról ismerte — és ilyen luxus a hamburger is, meg az élelmiszerüzlet polcán a Nescafé, a gyorsrizs, a habosított málnakrém. De meghívni egy hamburgerre — súlyos sértéssel lenne egyenlő. f Mégis: észrevenni vala- ^ mit — az nem elég. Csa- $ Iádban és családon kívüli % közösségekben feloldani az ^ ellentmondásokat, a figyel- metlenséget, a közömbössé- £ get, adni tudni — hiszen '■ erre is vannak példák — ez £ mind csak rajtunk múlik. ^ S bár a nyugdíjasok több- £ sage a különböző társadal- £ mi erőfeszítések ellenére g még valószínűleg sokáig f nem lesz gazdag, egyben- p másban mégis lehet tenni t jobb közérzetükért. K. Zs. feladatom! Nagyon meghökkent: főszolgabíró úr, hát én mondjam meg ..., hogyan tetszik azt gondolni? Arra azért csak rávettem, hogy legalább elmesélje, mivel töltötte a napjait az elődöm. Józsi bácsi így számolt be róla: — Lestem az ablakon, mikor jön a főszolgabíró úr, mar vártam az ajtóban egy ronggyal, ő tartotta a lábát, én meg letöröltem a cipőjét. Aztán azt figyeltem, mikor lehet bemenni hozzá aláíratni az aktákat. Délután meg jöttek a cimborák, bort hozattak és estig kártyáztak. — No — gondoltam magamban — ezt én nem akarom megtanulni. Lovak - kölcsönben Gábor József tehát elfoglalta a hivatalát, amelynek helyiségeit sebtiben kimeszelték, mivel a háború alatt lókórház működött benne. Helyettesével, a kisgazdapárti Kuhicsck Andrással munkához láttak. — Mivel új jogszabályok még nem voltak, a Horthy- rendszertől örökölt közigazgatást kellett helyreállítanunk, azzal a különbséggel, hogy annak tartalma már nem egyezett a régivel, hanem a négypárti koalíciós megállapodás szellemét tükrözte. A nemzeti bizottságok akkor már községi és járási szinten is dolgoztak, s valamennyi településen megalakultak a pártalapszervezetek. ősszel meg tudtuk szervezni az első négyhetes pártiskolát, sőt egy évre rá értelmiségi fórumot tartottunk a ráckevei Mitter- mayer vendéglőben. Mindent és egyszerre kellett csinálni. A bíróság, az adóhivatal nem működött, borzasztó volt a közlekedés. Magam kölcsön- kerékpáron vagy öszvér húzta kocsin látogattam a községeket. Emlékszem arra az állatra, mert olyan csökönyös volt, hogy Dömsöd felé soha, semmiképpen nem akart menni. Húztuk, vontuk, de hiába. — Beszolgáltatás ugyan volt, de nem a begyűjtési rendszerben, hanem önkéntes alapon. Volt, aki adott, volt, aki nem. Nagyon rosszul alakult a helyzet, hiszen a főváros alatt sokáig állt a front. Az egész Csepel-szigeten katonai had- tápszolgálat működött. Akadt olyan község, ahol összesen két ló maradt. A földreformot végrehajtották, de nem volt igaerő a szántáshoz. Csak akkor javulta helyzet, amikor jó viszonyba keveredtem egy BerMa már ritkán találkozunk viaszgyertyákkal a fenyőfákon, a villanyégők kiszorították a hagyományos ünnepi lángot. Gödön, a Csaba utca 10. számú házban egy kisgyermek gyújtotta meg a gyertyákat, s kiment a szobából. Tűz keletkezett, égett a függöny, az ablakráma. Itt van a disznóölések ideje, amit követ a sonkák, kolbászok, s más húsféleségek füstölése. Nagymaroson, a Martinovics utca 83. számú házban tűz keletkezett a füstölőben, 28 kiló kolbász, s a tető- szerkezet egy része lett a lángok martaléka. Kilencezer forintról szóló kár került a jegyzőkönyvbe. Vácott a Vöröskereszt utca 34. számú ház udvarán használták az előírásoktól eltérően a füstölőt, itt is négyezer forint értékű húsáru semmisült meg A figyelmetlenség, a gondatlanság is több tüzet okozott. Vácott, a Bajcsy-Zsilinszky utca 4. számú ház padlása borult lángokba a kéménybe épített, éghető tetőszerkezet miatt. Az linalól visszavonuló szovjet hadtest politikai komisszárjával. Az egyik alkalommal észrevettem, hogy legalább kétszáz lovat tartanak egy karámban. Kértem, hogy adják kölcsön őket, amíg nálunk állomásoznak. A komisszár megígérte, hogy utánajár a dolognak, néhány nap múlva örömmel újságolta, hogy megszerezte az altábornagy engedélyét. így 140 lovat tudtunk kiosztani a földhöz juttatottaknak, s a hivatal is kapott kettőt. A segítőkész politikai tiszt Ma- tyiasz Csali, a leningrádi egyetem filológiaprofesszora volt. Idővel a tassi zsilipet is meg tudtuk indítani, ami időnként adott annyi áramot, amennyi a malom működtetéséhez kellett. Nagy szó volt: gabonát őröltünk. Ahogy múltak a hónapok, az évek, Gábor József egyre jobban otthon érezte magát a szakmai kérdésekben, s változatlan aktivitással látta el a politikai munkát is. Társaival megszervezték a lakosság egészségügyi szűrővizsgálatát, még egy tüdőgondozót is sikerült Káckevére telepíteniük. Erre az alispáni hivatal segítségével és egy jótékonysági bál bevételéből teremtették elő a pénzt. Még egy hónap sem telt el az értékálló forint bevezetése óta, amikor 1946. augusztus 26-án naigy sikerű járási terménykiállítást, és kulturális programot rendeztek. Gábor Józsefet végérvényesen elfogadták, megszerették az emberek. Hosszú vita után — Jóleső érzéssel gondolok vissza arra, hogy a Ráckevén töltött majd három és fél esztendő alatt semmiféle radikális intézkedést nem kellett hoznom. Egyedül az iskolák államosításakor kellett határozottabban fellépnem, de hatósági beavatkozásra akkor sem volt szükség. Az államosítás ellenzőjével, a helybéli katolikus pappal hosszú, veszekedéssel tarkított megbeszélés után sikerült megegyezni. Később ebből a Kisberki Imréből székesfehérvári püspök lett, s mint békepap halt meg. Egyszer, a hatvanas években találkoztam vele a Parlamentben, felelevenítettük a ráckevei emlékeket. Gábor József 1947-ben kezdte meg jogi tanulmányait az egyetem esti tagozatán. Ráckevéról 1948 végén került el. A Belügyminisztérium igazgatási és ellenőrzési osztályának főelőadója, egyben a minisztérium rendezőgárdájának parancsnoka lett. Akkoriban már tartottak a két munkáspárt egyesítő taggyűlései. Pártnapokon szónokolt. Ami pedig utána történt, az már egy másik cikk témája lehetne. Kövess László Erdős Bernát utca 48. számú ház negyedik emeletén a gáztűzhelyen felejtették a készülő ételt. Ablakkeret, függöny kapott lángra, ezer forint kárt okozva. Váchartyánban, a Dózsa György út 5. számú házban is konyhatűz keletkezett. A kettős ajtó fogott lángot, a kár is kettőezer forint. Kos- don, a Bányai utca 22-ben viszont a villanycsengő vezetéke okozott rövidzárlatot, majd tüzet. Váci tűzoltókat htvtak Dunakeszire is, a Bajtárs utca 8. számú épületben bojler okozott kárt a fürdőszobában, a hűtőgyári parkolóban elektromos rövidzárlat miatt a TK 06-16 rendszámú Trabant motorteréből csaptak ki a lángok. A Kápolna utca 15-ben étolaj gyulladt meg a gáztűzhelyen. A tűzoltóság nyomatékosan felhívja a figyelmet a körültekintő húsfüstölésekre. Ne érje közvetlen láng a felfüggesztett húsokat, töltött árukat, ne hagyják őrizetlenül a használatba vett füstölőt. A füstölőre vigyázni kell! BepókháSőzott kapcsolatok Egyszer csak jött egy látogató
