Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1986. JANUÁR 17., PÉNTEK Ahol már beköszöntött a tavasz Táphengerbe dugják a palántát A szokatlanul enyhe de­cemberben jókat nevetgél­tünk a természet ostobaságán, már-már azt hittük, elfeled­kezett rólunk a tél. Január aztán elvette a jókedvünket, s aki még ad valamit az öre­gek jóslataira, akár el is kese­redhet. A sokat tapasztalt em­berek ugyanis állítják, az idén sem ússzuk meg kemény hidegek nélkül. Így lesz-e vagy sem, ne ta­lálgassuk, szívesebben értek egyet magam is a kertészek véleményével, akik szerint a tavasz akkor köszönt be, ami­kor az első palántáik kibúj­nak a földből. Márpedig, ha így van, akkor sok helyen már megtörtént az évszakvál­tás. Csendben, észrevétlenül. Igaz, nem a napsugár, hanem termetes kazánok, olajkály­hák melegétől, néhány száz négyzetméteres parcellák fö­lött feszülő dupla fóliasátrak alatt keltek életre a magvak. Alig néhány centiméteresek még a növénykék, de mire idáig felcseperedtek, rengete­get fáradt a gazda. A fóliás növénytermesztéssel foglalko­zó kertészek már december közepén, végén munkához láttak. Befűtöttek, földet ros­táltak, vetettek, öntöztek, s tü­zelnek éj jel-nappal. Látogassunk most el az egyik kis gazdaságba, vajon hogy néz ki tél közepén egy fóliaház belseje? Elég, ha csak találomra szemeljük ki vala­melyiket — mondjuk a Táz- erdő dűlő legelején —, mert ahol már hetek óta füstöt okád a sátrak fölött a kémény, szinte mindenütt hasonló kép fogadja ilyentájt a vendéget. Saláta, paradicsom Saláta- meg paradicsompa­lánták nyújtogatják a fény fe­lé apró leveleiket. A nedves levegőbe belevegyül a növé­nyek jellegzetes illata, s mint kiadós május eső után a rét. alig látható finom párát ere­get magából a rekeszekbe szórt termőföld. Jólesik a ha­ragoszöld levelek fölé hajol­ni, szippantani e nehéz, de kellemes leheletből. Egy időre el is feledtem, hogy odakint hópelyhekkel táncol a förge­teg. Barhács Jánost és fiát, Ist­vánt nagy munkában. találtuk ezen a szombat délutánon is. Már kora délelőtt nekiláttak a saláta pikírozásának, s azóta jóformán meg sem pihentek. Az egyszerű, de ötletes sajtoló alkalmatosságból szaporán so­rakoztak elő a kicsiny táp­hengerek. — Ez a mai teljesítmény — mutat az ágyás végében húzó­dó „gyepszőnyegre” a fiatal­ember. A jókora zöld foltról csak közelről szemlélve derül ki. hogy nem más, mint sok száz, ezer földguriga egymás mellett katonás rendben. Mindegyik közepén egy-egy salátapalántával. Ez a próbagyártás — ha le­het így mondani —, ugyanis az idén próbálkozunk először salátatermesztéssel. Nagyon Elveszett egy fekete, 8 hónapos uszkár, a Háromszék utcá­ból. A kutya Kicsi névre hall­gat. Keresi, egy kisfiú. Aki a Farkas utca 3/b. II. em. 7. szám alá leadja, jutalomban részesül. Köszönetnyilvánítás. Köszöne­temet fejezem ki mindazon roko­noknak. testvéreknek, sógorok­nak, sógornőknek, jó szomszé­doknak, barátoknak, a rendőr­ségnek, akik felejthetetlen férje­met, Fehér Ferencet utolsó útjá­ra elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel fájdalmunkat enyhítették. Szerető félesége, fia, menye, unokái, veje. lánya, unokája. Garázs, TIMEX 16 K személyi számítógép eladó. Ballai Nagykő­rös, Ceglédi út 20. IV. 91. Tel.: 83-86, este. reméljük, hogy nem fizetünk rá, tavaly sajnos alaposan melléfogtunk. Pedig, ahogy mondani szokás, apait-anyait beleadtunk a gazdaságba, mégsem sikerült úgy minden, ahogy szerettük volna. Sok év óta foglalkozunk a kert­tel. Édesapám is, én is szak­mabeliek vagyunk, némi nagyképűséggel azt is mond­hatnánk, kisujjunkban a ker­tésztudomány, de úgy látszik, soha nem lehet eleget tanul­ni... Nincs megállás — Mi volt a probléma? — Az előzményekről hadd mondjam el röviden, hogy ta­valy úgy határoztam, főállás­ban csinálom tovább, a ker­tészkedést. Azelőtt a kereske­delemben dolgoztam, de tudja, hogy van az, egy 1400 négy­szögölnyi földet képtelenség munkaidő után megművelni. Szóval maximális ambícióval vágtam neki, ültettem papri­kát, paradicsomot, uborkát fele-fele arányban fólia alá, szabadföldbe. — Tudjuk, tönkrement az uborka... — Á, én holland fajtát ne­veltem, a zöme már leter- mett, mire jött a betegség, de nem volt nekem vele gondom később se. Annál inkább a szabadföldi paradicsommal, de azzal sem a betegség bánt el, hanem a piac. — Hogyhogy? — Hatalmas termés volt, de szinte csak fillérekért tudtuk értékesíteni. Vittem én aztán Pestre, vidékre, igaz, min­denütt jobb pénzt adtak érte, de a fuvarköltség miatt azon sem nyertem az égvilágon semmit. Amikor összeadtuk a ráfordításokat, kiderült, a pa- radicsomföldön ingyen dol­goztunk tavaly. Régen soha nem volt a kertészeknek ilyen problémájuk, ami nem kellett belföldön, felvette a külpiac. Most sem értem, hogy a sok elkótyavetyélt, gyönyörű áru­nak miért nem lehetett felve­vőhelyet találni. — Ezek szerint arra céloz, vétek manapság paradicsom­mal foglalkozni... — Hát, ami a szabadföldi termesztést illeti, nem mond­hatok mást, persze, a fóliás módszerről én is jó véle­ménnyel vagyok. Tavaly gyö­nyörű állományt neveltünk alatta, bőséggel termett, a korai árú' meg mindig jó pénzt ér. — Az idei tavaszra, nyárra hogyan készültek fel? — Mint látja, egy fólia alatt saláta lesz, amit a pap­rika fog felváltani. Egy ágyás paradicsomot, és ugyanannyi uborkát ültetünk idén. — A tennivalókat miként ütemezték be? — December közepe óta itt nincs megállás. A salátát kö­vetően karácsony után mind­járt elvetettük a paradicso mot, rövidesen a fóliás pap­rika vetésébe is belefogunk. Február közepe után pedig a most pikírozott salátát ültet­jük ki, s azután nemsokára nekifoghatunk a szabadföldi paprika vetésének. Általában mindenből a dupláját vetem, részint a biztonság kedvéért, de főleg, hogy jusson a palán­tákból azoknak is, akik nem tudnak előneveléssel foglal­kozni. Nyolc év óta sokan jár­nak ide, vásárolni, tudják, mindig garantáltan egészséges növényt kapnak. Aranyat ér — A fajtákat illetően sem egyértelmű a kertészek véle­ménye, gyakran egyik évről a másikra cserélik a magva­kat. Szakismerete, tapasztalata alapján mit ajánl termesztés­re? — Ezek a saláták mind hol­land deciminor fajták. A mag ára vetekszik az aranyéval, de ennél jobbat nem tudok javasolni. A paradicsomok kö­zül a Dariót tartom az egyik legjobb fajtának, a Prisca és a Balka is bőségesen terem, csak hajlamosak a zöldfoltos­ságra. A K—3-as pedig véle­ményem szerint a legjobb ma. gyár fajta. A holland ubor­kák közül a Colettet emelem ki, bár mindegyikkel elége­dett voltam eddig. S végül maradt még a paprika. A fe- hérözön szuper és sintetic na­gyon megfelelnek mindkét termesztési szisztémában, az Álba Regiát inkább a szabad­földbe ültessük — fejezte be szaktanácsadásnak is beillő magyarázatát a fiatal kertész. Miklay Jenő Elnéptelenedés A jelenlegi tanévben két ta­nyai iskola szűnt meg. A homolytáji iskolába mind­össze heten, a Csongrádi útiba hatan jártak volna. Így a II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola igazgatója kérte az intéz­mények megszüntetését. A tanulók részben a diákott­honban nyertek elhelyezést, részben busszal járnak be a városba. Az egyik volt tanyai iskola pedagógusa nyugdíjba ment, a másikat az anyaintéz­mény, a Rákóczi iskola foglal­koztatja. Kvarc a toronyban Új, pontos órák Kevesen tudják, hogy két templomtornyunk órájának kezelése a városi tanács fel­adata. A hosszabb idő óta mű­ködő szerkezetek felváltására a legmodernebb instrumentu­mokat rendelték meg: a kvarcvezér,lésű, mechanikus kijelzésű órák minden bi­zonnyal pontosabbak lesznek elődeiknél. Egy perc telefon Szánkóidra A múlt hét végén hírül ad­tuk, a Volánbusz kellő számú jelentkező esetén, járatot in­dít Mátraházára a szánkózók- nak. — Sikeres volt-e a vál­lalkozás? — kérdeztük az il­letékest. — A múlt héten elmaradt a premier, ugyanis kevesen jelentkeztek. — Vagyis a hét végén in­dul a busz? — így igaz, a mostani al­kalomra már összegyűlt a tár­saság. — A jövő héten? — Már iskolai csoport is jelentkezett, de van még he­lyünk. — Meddig tart a szánkó- busz-akció? — Ameddig van érdeklődés — no meg hó .., —lt Munkásőrök eskütétele Mint arról olvasóinkat már részletesen tájékoztattuk, a minap ünnepélyes gyűléssel zárták az 1985-ös kiképzési évet a Mészáros Jánosról el­nevezett munkásőregység tag­jai. Mint mindig, az esemény legemlékezetesebb pillanata most is az előképzős munkás­őrök eskütétele volt. Most a szokásosnál is többen öltötték magukra a szürke egyenruhát, még olyan területekről is jöt­tek a jelentkezők, ahonnan el­eddig csak elvétve érkezett Varga Irén felvétele utánpótlás. A számos nagykö­rösin kívül Kocséron ketten, Nyársapáton meg heten vál­lalták e nehéz, komoly társa­dalmi munkát, ha úgy tetszik, szolgálatot. Üzemvezetőtől a mezőőrig; mérnöktől a szakmunkásig szinte minden képzettségi szintű, foglalkozású ember megtalálható közöttük. Ké­pünkön a nagykőrösiek ás a nyársapátiak egy csoportját látjuk eskütétel közben. üt mondanak a számok? Könyvek és olvasók A legfrissebb adatok szerint a városi könyvtárnak s a hoz­zá tartozó letéti könyvtárak­nak összesen 4949 olvasójuk van. a könyvbarátok 30—32 százaléka a felnőtt korosztályt képviseli, a fennmaradó lét­szám pedig a tanulóifjúság. Elgondolkodtató adatok, de még furcsább kép alakul ki, ha foglalkozásukat tekintve osztjuk fel a felnőtt olvasók táborát. Ezek szerint a könyvtárak­ftsztaliteHiszkiipa Asztaliteniszezőink idegen­ben szerepeltek újabb megyei csapatbajnoki mérkőzéseiken. Férfiak: Gödi Tsz SK—Nk. Kgy. Kinizsi II. 9-7; szoros összecsapás volt; Pörge Gy. 4, Perlaki 2 és Pörge Z. 1 egyéni játékot nyert. Gödi Tsz SK ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 7-2; a vendéglátó fiatalok jobbak voltak; Nagy 2 egyé­ni győzelmet ért el. Nők: Váci Izzó MTE—Nk. Kgy. Kinizsi 9-0. A körösiek zömmel újoncokkal (Csépéné, Szorító, Nagy összeállításban) utaztak el, és ez döntőnek bi­zonyult. ■k Kétnapos volt és népes, erős mezőnyt mozgatott meg a Sportotthonban rendezett Konzerv Kupa asztalitenisz­viadal. Az első napon az ifjú­ságiak, a másodikon a fel­nőttek versenyeztek 7 aszta­J minap egyik ismerő- som minden különö­sebb bevezető nélkül ne­kem szegezte a kérdést: — Te mit gyűjtesz? — A fizetésemet rakom félre, pontosabban, ami hónap végéig megmarad belőle. Más semmit — vá­laszoltam kajánul, pedig tudtam, nem fogja jónéL ven venni ezt a sokszor el­sütött poént. — No, ne viccelj, komo­lyan kérdezem — adta a sértődöttet —, mert ha ér­dekel, kaphatsz tőlem vagy negyed kiló kártya- naptárt a régiekből. Per­sze cserébe. Hatéves a gyűjteményem, de a gye­rekkel nem tudok „üzletel­ni”, más sem érdekli, csak a bélyeg. — Kösz, hogy gondoltál rám, de sajnos velem se mégy sokra, én ugyanis már az ideieken is túlad­tam. Pedig szép számmal kaptam, elhiheted. Szinte már divat lett, hogy az új­évi jókívánságok mellé ilyen lapocskát is a kezébe nyomnak az embernek. De tudod, én mindig csak olyasmit szerettem gyűjtö­Fekete holló getni, ami hasznos is, szép is, tanulságos is. Csak az a baj, hogy azokra másnak is fáj a foga. Ezért lett lassanként a szomszéd Pis­táé a gyufacímke-gyűjte- ményem, a bélyegeimet meg a sógor kunyerálta el. Mit gyűjtsék hát? Kártya- naptárt? Mi abban a fan­tázia? — Te mondtad! Szép és hasznos. — Igen, de bőven elég belőle egy is. Elteszem a leginkább kedvemre valót, és slussz. A többi megy apránként öcsinek, bácsi­nak, villanyszámlásnak. — Csúnya dolog, amit művelsz. Nem gondolsz az ajándékozókra? Végtére is azok kedves, mondhatnám baráti gesztusát csúfolod meg. Hálátlan vagy, és még van merszed eldicse­kedni vele? — Mit tegyek, amikor nekem is olyan jólesik ad­ni. Nincs az a dekoratív kártyanaptár, amit el ne tudnék ajándékozni. Azaz ... rosszul mondom, az idén mégiscsak találkoz­tam eggyel. Ritka, mint a fehér holló — tettem hoz­zá sokat sejtetően, s zse­bemből előhúztam egy sze­rény küllemű, zöld-sárga lapocskát. Kártyanaptár ez is, mégis más, mint a töb­bi. Nincs rajta sertéstápot reklámozó pucér nő, nem írtak rá hangzatos szöve­get, még csak az Otthon kávé erényeit sem tették rajta közhírré. Csupán ap­ró betűk, számok vannak ott, szépen oszlopokba rendezve. Szinte már bosz- szantó ez az egyszerűség. No. de akik megtervezték, arra törekedtek, hogy le­hetőleg minél hasznosab­bat alkossanak. Ezen a la­pocskán ugyanis rajta van az összes postai díjszabás. — Hm, okosabban nem is tudták volna felhasz­nálni a dekorációs oldalt — mondta elismerően ba­rátom, miközben kívánsága félreérthetetlen jeleként kopogtatni kezdi vele jobb kezén a bütyköt. — Ne is haragudj, ezt nem tudom neked adni. Szükségem van rá. Hasz­nos is, szép is, tanulságos is. My. J. Ion a jobb helyezésekért és a szép érmekért. A fiatalabbak­nál a résztvevők többsége serdülő korú volt, a felnőt­teknél nagyon jó volt a szín­vonal. Itt az egyik hős Erdey Pál volt, aki 8 mérkőzésből hatszor győzött és 2 számban is érmes helyezést ért el. Tíz szám alapján dőlt el a végső sorrend. Az Nk. Kgy. spor­tolói így szerepeltek. Ifjúsági fiú egyéniben (31 induló közül): Nagy és Varga a legjobb 16 közé jutott. Pi­rosban (14): a 8 helyi kettős­ből Nagy—Varga 8 közé került. Ifjúsági leány egyéniben (8): Szorító a győztes, Nagy a má­sodik ellen vesztett. Pá­rosban a Nagy Gabriella— Szorító Szilvia pár a harma­dik helyen végzett. Ifjúsági vegyes párosban (7): a Nagy Péter, Nagy Gab­riella testvérkettős a végső harmadik ellen vesztett. Felnőtt férfi egyéniben (24): a 6 körösiből hárman értek el helyezést, 1. Erdey Pál; 3. dr. Domokos Győző és Szakács István. Párosban (11): 2. Er­dey (Nk.)—Kárpáti (Veres­egyház), a dr. Domokos—Sza­kács kettős a későbbi har­madik helyezett ellen vesztett. Felnőtt női egyéniben (11): Csépéné a legjobb 8-ig jutott. Párosban a fiatal Szatmári— Nagy G. ötödik lett. Felnőtt vegyes párosban (10): a nagyon fáradt Erdev —Csépéné duó a 4 közé jutá­sért vesztett. A csapatversenyt és a ser­leget a 139,5 pontot gyűjtött Szentendrei Petőfi nyerte; 2. Nk. Kgy. Kinizsi 66; 3. Váci Izzó MTE 37; 4. ME- DOSZ—ÉRDÉRT (Bp.) 29; 5. Kecskeméti Spartacus 26; 6. Ceglédi VSE 9,5; 7. Szegedi Móra Tsz SK 8 és 8. Veres- egyházi KSK 5,5 ponttal A XXI. téli úttörő-olimpia megyei asztalitenisz-döntőjét Cegléden rendezték. Város­körzetünket a négy kategória­győztes pajtás képviselte. Kö­zülük a IV. korcsoportos fiúk­nál szereplő Varga István (Nk. Arany isk.) tett ki ma­gáért. A legerősebb mezőny­ben a csoportos selejtezőben voltak győzelmei is, de nem jutott he a legjobbak közé. s. z. ba rendszeresen járó dolgo­zók 23 százaléka munkás, nagyjából ugyanennyien van­nak a szellemi dolgozók, a szövetkezeti parasztság mind­össze 2,4 százalék erejéig van jelen. A felnőtt olvasók több mint harmadrészét a háztar­tásbeliek képviselik, a nyug­díjasok alig 14 százalékot tesznek ki, és sajnos a kister­melők részaránya még a szá­zadrészét sem éri el az össz- létszámnaik. A könyvtárhálózatban je­lenleg 89 ezer kötet várja a látogatókat, akik tavaly ösz- sízesiségében 36 ezer alkalom­mal keresték fel könyvet köl­csönözni a városi könyvtárat, illetve a letéti fiókokat. A fel­nőtt részlegben a múlt évben 9 alkalommal, közel négyszáz személyes részvétel mellett tartottak valamilyen rendez­vényt, a gyermekkönyvtár pe­dig másfél száz programot bo­nyolított le, amelyeken össze­sen több mint 4500 ifjú ol­vasó vett részt. Mit mondanak ezek a szá­mok? Azt, hOigy gyerekeink messze lehagytak bennünket könyvtár Iá togatäs tek intet é­ben. Nekik köszönhetjük, hogy országos mércével méi;ve nem is olyan rossz az olvasói szo­kásainkról készült statisztika. Nos, Nagykőrös lakóinak 17,3 százaléka könyvtári tag, az országos átlag ezzel szemben csak 16,6 százalék. Igaz, egy fontos tényezőről, a konzervgyár könyvtáráról még nem szóltunk, pedig, ez az intézmény 37 ezer köteté­vel kiemelkedő bázisa a kul­túrának. Munkahelyi könyvtár lévén adatait nem foglalja magában a fenti felmérés, de ha az ottani 1826 olvasót is figyelembe vesszük, kiderül, mi, felnőttek sem állunk any- nyira hadilábon az olvasás­sal, minit ahogy sokszor hí- reszteljük magunkról. Jóllehet, az élvonalba jutáshoz még so­kat kell javítaná a számokon. — ay Még átvehető A Nagykőrös és Vidéke Áfész tavaly decemberben ünnepi ájándékvásárt, majd hozzákapcsolódva tombolát rendezett. A fődíj egy zene­gép, amelyért a 763 számú szelvény tulajdonosának je­lentkezését várják — január 18-ig. ■h Mozim A nagyteremben Kék Viliam. Színes, szink­ronizált amerikai krimi. Elő­adás 5 és 7 órakor. A síúdióteremben Pucéran és szabadon. Szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték, fél 6-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents