Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

2 1986. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK Fegyverektől me Őszinte, tárgyszerű megbeszélések Eduard Sevardnadze Tokióban (Folytatás az 1. oldalról.) rek megsemmisítésének, vala­mint a hordozóeszközök le­szerelésének, átalakításának és megsemmisítésének különleges eljárásait. Ennek során meg­állapodunk abban, hogy mindegyik 'szakaszban hol és milyen fegyvert semmisítünk meg stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, vala­mint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjet­unió kész megállapodni bár­milyen más, kiegészítő ellen­őrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nuk­leáris leszerelés általunk ja­vasolt programja jótékony be­folyást gyakorolna a kétolda­lú tárgyalásokra és a többol­dalú fórumokra — állapította meg Gorbacsov. A Szovjetunió tehát azt ja­vasolja, hogy kölcsönösen el­fogadható és szigorúan ellen­őrzött megállapodások alap­ján nukleáris fegyverek nél­kül lépjünk a harmadik év­ezredbe. Ha az Egyesült Ál­lamok kormányzata hű a nuk­leáris fegyverek teljes és át­fogó felszámolásának céljá­hoz — mint ahogy azt szá­mos alkalommal kinyilvání­totta —, akkor lehetősége nyí­lik, hogy a gyakorlatban kezd­jen foglalkozni ezzel a kér­déssel. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és ál­lamhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris álla­mokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek fel­számolásának 2000. évig szó­ló programját. Minden előíté­lettől mentes ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen program megvaló­sításával senki nem veszít, vi­szont mindenki nyer általa. Gyakorlati lépések Ugyanebből a megközelítés­ből kiindulva, és azzal a tö­rekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával ösz- szefüggésben egy további gya­korlati lépést tegyünk, a Szov­jetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbítjuk az összes nukleá­ris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelynek határideje 1985. december 31- én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szin­tén beszünteti a nukleáris kí­sérleteket. Még egyszer java­soljuk az Egyesült Államok­nak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, mely­nek jelentősége szó szerint az egész világ számára nyilván­való. A Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Javasoljuk azt is, hogy újítsák fel a nukleá­ris fegyverekkel folytatott kí­sérletek teljes és általános betiltásáról folytatott három­oldalú tárgyalásokat a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részvéte­lével. Az el nem kötelezett orszá­gok javasolják: folytassunk konzultációkat azzal a céllal, hogy terjesszük ki a levegő­ben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegy­verkísérletek betiltásáról kö­tött 1963-as moszkvai egyez­ményt a szerződés által nem említett föld alatti kísérletek­re is. A Szovjetunió ezzel is egyetért. Tavaly nyár óta javasol­juk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat: szüntesse be a nukleáris rob­bantásokat. Washington mind­eddig nem tette ezt, figyel­men kívül hagyva a közvéle­mény tiltakozását és követe­lését, az államok többségének akaratát. A Szovjetunió felhívással fordul az Egyesült Államok elnökéhez és kongresszusá­hoz, az amerikai néphez. Van még lehetőség arra, hogy megállítsuk a nukleáris fegy­verek korszerűsítési folyama­tát és az ilyen típusú új fegy­verek kidolgozását. Ezt a le­hetőséget nem szabad elsza­lasztani. A napokban ismét megin­dulnak Genfben az atom- és űrf e gy ver ékről folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdé­seket. Ugyanilyen konstruktív állásnontot várunk az ameri­kai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében — nyilat­kozta az SZKP főtitkára a nukleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden ér­vével, az európai népek nem­zeti érdekeivel szemben egyes nyugat-európai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. A Szovjetunió teljesen reá­lisnak tartja, hogy még szá­zadunkban fölszámoljuk az olyan barbár tömegpusztító fegyvert, mint a vegyi fegy­ver. A genfi leszerelési konfe­rencia keretében a vegyi fegy­verekről tartott tárgyalásokon az utóbbi időben bizonyos elő­relépés volt tapasztalható. Megengedhetetlenül hosszúra nyúltak azonban ezek a tár­gyalások. A vegyi fegyverzetek betil­tásának kérdésében — ugyan­úgy, mint a leszerelés más kérdéseiben — a tárgyalások valamennyi résztvevőjétől friss szemléletre van szükség. Teljes határozottsággal szeret­ném kijelenteni, hogy a Szov­jetunió a vegyi fegyverzetek és a gyártásukat szolgáló ipa­ri bázis mielőbbi felszámolá­sát óhajtja. A tömegpusztító fegyverek­nek az államok fegyvertárá­ból történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha meg­állapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most mintegy kirajzolódnak a szovjet és amerikai csapatok csökkenté­sére vonatkozó döntés lehet­séges körvonalai, valamint az, hogy milyen szinten kerülhet­ne ezt követően sor az Euró­pa közepén egymással szem­ben álló csoportosulások fegy­veres erőinek befagyasztására. Most pedig egy olyan fon­tos fórumról szeretnék szól­ni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fó­rum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásá­nak és a nyílt háborús ké­szülődésnek — akár szárazföl­dön, akár tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint külö­nösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegy­veres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorla­tokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival össz­hangban előre be kell jelen­teni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibo­gozásához. Történelmi tapasztalatok Európa rendelkezik ehhez a szükséges, s nem ritkán kü­lönleges történelmi tapaszta­lattal. Elég emlékeztetni arra, hogy az európaiak, az Egye­sült Államok és Kanada közös erőfeszítéseivel dolgozták ki a helsinki záróokmányt. Ha konkrét és megfogható példá­ra van szükség ahhoz, hogyan kell a világ, az együttműködés és a nemzetközi bizalom prob­lémáit újfajta gondolkodás, móddal és politikai pszicholó­giával megközelítem, úgy en­nek nagymértékben megfelel ez a történelmi dokumentum. A Szovjetunió ázsiai nagy­hatalom, és számára létfon­tosságú az ázsiai biztonság megteremtése. A nukleáris és vegyi fegyverzeteknek az év­század végéig történő felszá­molását kitűző szovjet prog­ram megfelel az ázsiai kon­tinensen elő népek elképzelé­seinek. E népek számára a béke és a biztonság problémái nem kevésbé élesen vetődnek fel, mint az európai népek számára. Programunkkal hozzá aka­runk járulni az ázsiai orszá­goknak ahhoz az erőfeszítésé­hez, hogy együttesen találják meg földrészük biztonsági rendszerére és szilárd béké­jének megteremtésére vonat­kozó közös, átfogó álláspont­jukat. Üj javaslataink az egész vi­lágnak szólnak. A fegyverke­zési hajsza megszüntetését és a fegyverzetek csökkentését szolgáló aktív intézkedésekre való áttérés nélkülözhetetlen előfeltétele az olyan egyre éle­sebb egyetemes problémák megoldásának, mint az em­beri lét természetes környeze­tének pusztulása, az új ener­giaforrások felkutatásának szükségessége, a gazdasági el­maradottság, az éhség és a betegségek elleni küzdelem. A militarizmus által ránk kény- szerített elvet — fegyvert a fejlődés helyett — fel kell váltani egy olyan elvvel, amelyben a dolgok helyet cse­rélnek, tehát a „leszerelést a fejlődés javára” elvével. A Szovjetunió azt akarja, hogy a fegyverzetek korláto­zására és csökkentésére vo­natkozó minden intézkedés, a nukleáris fegyverek felszá­molásának minden lépése ne csak több biztonságot jelent­sen a népeknek, hanem azt is, hogy több anyagi eszközt lehessen fordítani az emberek életkörülményeinek javításá­ra. A béke alapjai A Szovjetunió ellenzi, hogy a leszerelés területén meg­valósítandó intézkedéseket függővé tegyék az úgyneve­zett regionális konfliktusoktól. Napjainkban nincs hiány a béke ügye iránti elkötelezett­ségről szóló nyilatkozatokból. Ugyanakkor hiány van a bé­ke alapjainak megszilárdítá­sát szolgáló konkrét lépések­ből. A békés szavak mögött túlságosan gyakran a háború­ra való készülődés politikája, az erő alkalmazásának szán­déka rejtőzik — nyilatkozta a főtitkár. A béke védelmében és az egész nemzetközi légkör javí­tásának érdekében most tett új, határozott szovjet lépések bel- és külpolitikánk lénye­géből és szelleméből, szoros összefüggéséből fakadnak. Ab­ból az alapvető történelmi tör­vényszerűségből, amelyet Vla­gyimir Iljics Lenin is hang­súlyozott. Az egész világ lát­ja, hogy országunk még ma­gasabbra emeli a béke, a sza­badság, a humanizmus zász­laját, azt a zászlót, amelyet a nagy október bontott ki a földön. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. Ezt a fel­adatot a mi nemzedékünk tagjainak kell elvégeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpoliti­kájának lényege volt és ma­rad. Ezt az irányvonalat kö­vetve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész. a jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emheriség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség — fejeződik be a nyilatkozat. Egy nappal megrövidítik a Columbia amerikai űrrepülő­gép útját: az űrhajósok már csütörtökön visszatérnek a földre, mindössze négy napot töltenek a világűrben. A rö­vidítés oka részben az, hogy nem sikerült megjavítani a Columbián azt a különleges berendezést, amely lehetővé tette volna nagy élességű fényképfelvételek elkészítését a HaHey-üstökösről. A beren­dezés telepei ismeretlen ok­ból kimerültek — valószínű­leg az indítás előtt már be­kapcsolták azokat —, s új te­Az SZKP KB főtitkárénak üzenete Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetet inté­zett hat kelet-afrikai állam- és kormányfőhöz, akik egy olyan kormányközi szervezet létrehozásáról tárgyalnak, amely a térségben a száraz­ság elleni küzdelmet, a gaz­dasági fejlődés érdekében végzett munkát irányítaná. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió meggyő- ződéses híve az államok kö­zötti egyenjogú és kölcsönö­sen előnyös együttműködésnek, elkötelezte magát a nemrég felszabadult államok iránti barátság mellett is, s ezért támogatja a hat kelet-afrikai országnak azt a törekvését, hogy erőiket egyesítsék tár­sadalmi, gazdasági és ökoló­giai problémáik megoldására. Csökkent a harcok hevessé­ge szerdán a dél-jemeni kor­mánycsapatok és a velük szembenálló erők között — je­lentették egybehangzóan dip­lomáciai forrásokat idéző nyu­gati hírügynökségek. Legfris­sebb jelentések szerint azon­ban változatlanul tisztázat ta­nok az erőviszonyok. Az adeni nemzetközi repü­lőtér — dzsibuti diplomáciai forrásokra hivatkozó AFP-je- lentés szerint — a puccsisták ellenőrzése alatt áll. Az Al Ittihad című, Egyesült Arab Emírségekben megjelenő napi­lap viszont — észak-jemeni diplomáciai forrásokra hivat­kozva — úgy tudja, hogy a kormánycsapatok a repülőtér közelében lévő Kormaksar Kudarccal végződött a liba­noni rendezést célzó 11. liba­noni—szíriai csúcstalálkozó, és Abdel Halim Haddam Szí­riái áléinak kijelentette a tár. gyalások után: „nem lesz sem 12., sem 13., sem 14. államfői összejövetel Asszad szíriai és Dzsemajel libanoni elnök kö­zött ...” Miközben Dzsemajel elnök környezete a damaszku­szi látogatás „pozitív eredmé­nyeiről” beszél, a kudarc biz­tos jeleként szerda reggel ki­újultak a fegyveres összecsa­pások a főváros keleti város­részében a keresztény táboron belül: megint Elie Hobeilca, a keresztény erők „erős embere” — a damaszkuszi egyezmény egyik aláírója — és a Dzsema­jel elnök híveit tömörítő Fa- langista Párt fegyveresei csap­tak össze. „Haszontalan erőfeszítés” — írták szerda reggel a bejrúti lapok Asszad és Dzsemajel tárgyalásairól, amelyek furcsa körülmények között értek vé­get: a keddi harmadik fordu­ló után beiktatott negyedik találkozót törölték — Asszad, a vendéglátó kikísérte Dzse- majelt a repülőtérre. Haddam szíriai alelnök — aki a csúcs- találkozóval párhuzamosan a három aláíró fél. az Amal. a Haladó Szocialista Párt és a „libanoni erők” képviselőivel Jepekkel sem sikerült fel­éleszteni a szerkezetet. A Columbia személyzeté­nek egyébként egy mestersé­ges hold felbocsátásán és a Halley-üstökös megfigyelésén kívül nem volt különösebben sok bejelentett feladata, s ezeket a személyzet a rövi­dített úton jórészt elvégezhe­ti. Az űrrepülőgép várhatóan csütörtökön, helyi idő szerint a reggeli órákban ér földet a floridai Cape Canaveral le­szállópályáján. Tokióban szerdán megkez­dődtek a hivatalos japán— szovjet külügyminiszteri tár­gyalások. Hasonló megbeszé­lésekre utoljára nyolc évvel ezelőtt Moszkvában kerüit sor, míg Eduard Sevardnadze személyében tíz év óta az el­ső szovjet külügyminiszter tesz látogatást Japánban. A tárgyalásokat bevezető nyilatkozatában Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió a kapcsolatok megjavítá­sára törekszik Japánnal, s ennek jegyében nagy fontos­ságot tulajdonít a két ország közötti politikai párbeszédnek. Az első tárgyalási forduló­ban Sevardnadze és japán kollégája, Abe Sintaro köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről negyedben urai a helyzetnek és más városrészekben is fo­kozatosan fölénybe kerülnek. Az adeni rádió szerdán reg­gel ismét felújította adását. A hétfői puccskísérlet óta adá­sait szüneteltető rádióban ez­úttal közleményt olvastak be, miszerint összehívták a kor­mányzó Jemeni Szocialista Párt Politikai Bizottságát. A rádió ezenkívül közzétette Ali Nasszer Mohammed államfő felhívását az összes kormány­zósághoz és a katonai egysé­gek parancsnokaihoz: segítse­nek a rend helyreállításában. A rádió egyúttal megerősítette azt a hétfőn közzétett jelen­tését, miszerint az államcsíny­kísérlet négy kitervelőjét ki­végezték. tárgyalt — szűkszavúan any- nyit közölt az újságírókkal, hogy Szíria „pozitív semleges­séget” tanúsít a libanoni bel- viszályban —, de végül is „az aláírók döntenek”. Szíria sem­legessége ez esetben az aláírók — a milíciák — nyílt támo­gatásával egyenlő. folytatott véleménycserét. Hi­vatalos tokiói tájékoztatás szerint a felek mindenekelőtt a kelet—nyugati viszony, va­lamint a fegyverzetellenőrzés és leszerelés problémakörét tekintették át. Elsőként Eduard Sevard­nadze fejtette ki országa ál­láspontját, rámutatva arra, hogy a világot a nukleáris háború veszélye fenyegeti, s e helyzetből mindenképpen meg kell találni a kiutat. Ez­zel összefüggésben utalt a ta­valy novemberi szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó jelentősé­gére. Ügy vélekedett, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója ne­héz, de hasznos volt, s az el­ső lépést jelentette egy hosz- szú, ugyanakkor rendkívül fontos úton. A Szovjetunió külügymi­nisztere ezt követően élesen bírálta az Egyesült Államok űrfegyverkezési programját. Abe Sintaro egyetértett tár­gyalópartnerével a genfi szov­jet—amerikai csúcstalálkozó jelentőségének értékelésében. Ügy vélekedett, hogy Genf — mint fogalmazott — jó kezde­tet jelentett a jövőbeni tár­gyalásokhoz. A japán külügy­miniszter ugyanakkor országa támogatásáról biztosította az amerikai űrfegyverkezési programot, és az ahhoz való esetleges szigetországi csatla­kozást illetően ellentmondáso­san nyilatkozott. Cerezo letette a hivatali esküt Másfél évtizedes katonai kormányzás után ismét polgá­ri elnöke van Guatemalának. Az új államfő, Vinicio Cerezo kedden tette le a hivatali es­küt Guatemalavárosban. A kereszténydemokrata politikus 9 tavaly év vég ép tgftótt vá­lasztásók eredményeképpen került az elnöki székbe. A beiktatási ceremónián a leg­több latin-amerikai ország magas rangú küldöttséggel képviseltette magát. Ortega nicaraguai, Duarte salvadori, Betancur kolumbiai és Erik del Valle panamai elnök sze­mélyében négy államfő, vala­mint Bush amerikai alelnök is jelen volt a keddi ünnep­ségeken. Arkus István tizenhete­dik könyve a Zrínyi Kato­nai Kiadó gondozásában a napokban megjelent, Itáliai katonacsizma című kö­tet. Témája e földrajzilag hazánkhoz közel fekvő, a Földközi-tenger térségében, Dél-Európában meghatáro­zó stratégiai jelentőségű NATO-tagállam katonapo­litikájának megismertetése, az Észak-atlanti Szövet­ségben játszott szerepének sokoldalú megvilágítása. A mai újságolvasó a mindennapi információk alapján hajlamos az olasz hadipotenciál katonai és politikai súlyának lebecsü­lésére a nagyhatalmak ár­nyékában. Árkus István könyve épp azt bizonyítja meggyőző erővel, hogy az itáliai gazdasági, politikai mozgások fokozott figyel­met érdemelnek, hiszen az ország ma is a legerősebb tőkés katonai szövetség egyik alappillére, aktivitá­sának meghatározó eleme. Még mindig találó, sőt, az eurorakéták telepítésével még inkább jogos az elne­vezés: az elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajó. A szerző könyvében olyan módszerrel jut el a végkövetkeztetésekig, hogy a kevéssé tájékozott érdek­lődő is világos, átfogó ké­pet kap az olasz katonapo­litika fejlődésének legfőbb mozgatórugóiról. A lényeg­re törő történelmi háttér felvázolásában az ókori Rómáig nyúl vissza, bizo­nyítva: Itália a századok folyamán mindig kulcsor­szág volt Európában. Szól az olasz részvételről az el­ső és második világhábo­rúban, majd a NATO-tag- sággal kapcsolatos ellent­mondásokról. Nyomon kö­veti a ma is jellemző po­litikai bizonytalanság cso­mópontjait, a jobboldali hatalomátvételi kísérlete­ket, a terrorizmus meleg­ágyának kialakulását — s mindezek hatását a hadse­reg, a katonai doktrína szerepének alakulására. Külön aktualitást kölcsö­nöznek a kötetnek az olasz —közel-keleti kapcsolato­kat, különös tekintettel a Líbiához fűződő viszonyt elemző fejezetei — épp a napi politikai események kapcsán. A Katonapolitika min­denkinek sorozatban meg­jelent kiadványt jól válo­gatott képanyag gazdagít­ja. M. J. Egy nappal korábban a tervezettnél Ma visszatér a Columbia Egyelőre tisztázatlanok a dél-jemeni erőviszonyok Csökkent a harcok hevessége Kiújultak a kelet-bejrúti összecsapások Kudarccal végződött a csúcs

Next

/
Thumbnails
Contents