Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

1986. JANUAR 15., SZERDA ~<J(íAcm Bős-nagymarosi vízlépcső Munkabizottság Az MTESZ Magyar Elekt­rotechnikai Egyesülete erre az évre nagyszabású programot dolgozott ki, amelynek leg­főbb célja az, hogy az egye­sülethez tartozó szakemberek az erőműépítéstől a közvilá­gításig ismerjék meg és se­gítsék bevezetni a legkorsze­rűbb technológiai eljárásokat. A 6500 tagot tömörítő egyesü­let több szakértői munkabi­zottságot alakít. Bekapcsolódnak az egyesü­let szakemberei a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer ener­getikai üzemirányítási kon­cepciójának kialakításába is. A feladat végrehajtására az energiagazdálkodási, a hír­adástechnikai, valamint a mérés- és automatizálási tu­dományos egyesület szakem­bereivel közös munkabizottsá­got alakítanak. Utóellenőrzés, hivatalban Pest megye öt vonzáskörzetében Tegnap egyeztették a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságon az utóvizsgálattal kapcsolatos tennivalókat. Mi­ként Pesti István főelőadó el­mondta, Budaörs, Dabás, Mo- nor, Nagykáta és Szentendre vonzáskörzetében most azt ve­szik szemügyre a népi ellen­őrök, hogy az 1984. évi alap­vizsgálat óta milyen változá­sok történtek, az állami szer­vek eleget tesznek-e az 50/1977. számú minisztertaná­csi rendelet előírásainak, s a gazdálkodó szervek milyen in­tézkedéseket tettek a jogsza­bályban meghatározott köte­lességeik teljesítésére. Az 1984-ben folytatott alap- vizsgálat kiderítette, hogy hiányzik az összhang a kü­lönböző ellenőrző szervek te­vékenysége között, s az ellen­őrzések hatékonyságát gyengí­ti, hogy ritka a felelős sze­mély megnevezése és a fele­lősségre vonás kezdeményezé­se. A gazdálkodó szervek bel­ső szabályzatai pedig nem terjedtek ki az említett mi­nisztertanácsi rendelettel kap­csolatos tennivalókra. Most a népi ellenőröket nemcsak az érdekli, hogy az ellenőrzési naplót és egyéb nyilvántartást naprakészen vezetik-e az állami hivatalok­ban és gazdasági egységeknél, hanem az is, hogy az ellenőr­zések tapasztalatait a helyi vezetők hasznosítják-e, ismer­tetik-e azokat a dolgozó kol­lektívákkal a munkahelyi de­mokrácia fórumain. Cs. S. Elfelejtett permetezési naplók Veszélyeket rejtő védekezés A könnyelműség okozza a bajt A mezőgazdasági termelés ma elképzelhetetlen műtrágyázás és vegy­szeres védekezés nélkül. A biokertészkedés kétségtelenül rokonszen­ves szárnypróbálgatásai — legalábbis jelenlegi tudásunk mellett — nem jelentenek reális alternatívát. A kemikáliákkal tehát szükség­képpen együtt kell élnünk, csakhogy a jelenleginél jóval megfontol­tabban. Pest megye zöldség-gyümölcs termelésének jókora hányadát a kistermelők adják, s az általános tapasztalat az, hogy a védekezés technológiája ebben a körben az utóbbi időben romlott; veszélyezteti a környezetet, rosszabb esetben az egészséget. Ez késztette a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályát, hogy együttgondolkodásra invitálja a témá­ban érdekelt szakembereket. A közelmúltban került sor az eszme­cserére, amelyen részt vett dr. Winkler István, a Pest Megyei Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnöke, dr. Kelemen Erzsé­bet, a megyei Köjál élelmezés-egészségügyi osztályának vezetője, Gombos Zoltán, a Pest—Nógrád—Komárom Megyei Agrokcr növény- védőszer-osztályának vezetője, valamint a MESZÖV-öt képviselő Gu­lyás László. Bevezetőjében Gulyás Lász­ló kifejtette, hogy miközben az exportra kerülő terménye­ket szigorú vizsgának vetik alá, addig az itthoni piaco­kon az ellenőrzés meglehető­sen laza. Igaz ugyan, hogy a termelő köteles lenne perme­tezési naplót vezetni, ám ez a szabály számonkérés híján írott malaszt csupán. Me­gyénkben 50—60 ezer tonná­nyi zöldség-gyümölcs kerül ki az egyéni termelőktől, ezt a mennyiséget természetesen le­hetetlen lenne megvizsgálni, az azonban bizonyos, hogy va­lamit tenni kell. Kérdés, mer­re induljanak. Dr. W. I.: Pest megyében hozzávetőleg félmillió ember foglalkozik kertészettel, egyes termékek, így a bogyósok, a csonthéjasok, vagy a naspolya például csakis kistermelőktől származnak. Nő az export mennyisége is ebből a szektor­ból. Ismeretes, hogy a fogadó országok igen szigorú követel­ményeket állítanak az áruval szemben: garantálni kell, hogy nem alkalmaztak nem enge­délyezett szert, s a használha­tó vegyszerből sem lehet a tűréshatárt meghaladó mara­dék a zöldségen, illetve gyü­mölcsön. Mindebből látható, hogy a feltételek teljesítése nem lehetetlen, s jogos az az igény, hogy a hazai vevő ko­sarába se kerülhessen, teszem azt, előző nap permetezett por­téka. Br. Kelemen Erzsébet: An­nál is inkább, mert bár ma még bizonyos faita betegségek és a kemikáliák között az egyenes összefüggést nem fel­tétlenül tudják kimutatni, de a sokféle vegyi terhelés, bele­értve a háztartásokban alkal­mazottakat Is, nem lehet kö­zömbös a szervezetre. Az ef- faita hatás egyébként kumulá­lódik, azaz összeadódik, és egy adott szint fölött károsodást okozhat. Magunk is úgy lát­juk, van tennivaló, meri: so­kan tudatlanságból vasv fele­lőtlenségből nem az előírások­nak megfelelően használják a növényvédő szereket. Itt van­nak például a köztes növé­nyek, a szőlő közé ültetett borsó, káposzta és a többi. Nyilvánvaló, hogy a szőlőnek szánt permetből azokra is jut, ezzel azonban már esetleg nem 6zámol a gazda ... Gombos Zoltán: A veszély, amárökíiesz^üpk,^ valóságos., Le kellviszönVsz&tezn!, hogy' nem maguktól a szerektől kell félni, hanem a szakszerűtlen­ségtől, könnyelműségtől. Vegy­szer nélkül ugyanis nem lehet termelni. Az igazság az, hogy az ismerteknél sokkal jobb vegyszerek is vannak, amiket egyszerűen nem merünk piac­ra dobni, mert tartunk a hely­telen használat kárától. A személyes véleményem az, a piacra termelőket egyrészt vizsgáztatni kellene a kezelés­ből, másrészt viszont szigo­rúan felelősségre vonni a sza­bályok megszegőit, akár bün­tetőjogilag. Gulyás László: Mi itt a MESZÖV-nél az ismeretter­jesztést tartjuk az egyik sar­kalatos pontnak. Ám a dol­gunk nem könnyű. Vegyük a gazdaboltokat, ahol jó esetben nem csupán beszerezhetik a termelek a különféle szereket, de tanácsokat is kaphatnak az alkalmazásra. Ezekben a bol­tokban elvileg csak olyanok lehetnek vezetők, akiknek van méregkezelői vizsgájuk, illetve igazolványuk. Csakhogy olyan nagy a körükben a vándorlás, hogy meglehet, e percben tán a felének sincs kellő végzett­sége. Ezárt a kistermelőket igyekszünk a hagyományos téli tanfolyamokon oktatni, közülük is főként a szakcso­portvezetőket. Ehhez kérjük a Köjál és a növényvédő-szak­emberek segítségéit, vállalja­nak egy-egy előadást. Együtt próbáljuk tudatosítani, hogy az öncélú, túlzott vegyszere­zés milyen veszélyeket rejt, még akikor is, ha a hatás nem olyan drámai gyorsaságú, mint ha teszem azt, iszik va­laki a perm étiéből. Dr. Winkler István: Egyetér­tek a felvilágosítás fontos­ságával és azzal, ami leg­alább ilyen alapvető: a termelői morál emelé­sével, hisz valamennyien tudjuk, akadnak, akik ponto­san ismerik, hogy mi a tilos, de ha a piaci érdekük úgy kí­vánja, bizony leszedik idő előtt a frissen permetezett gyümölcsöt. Mi eddig is vé­geztünk ellenőrzéseket, de ezek hatásfokát feltétlenül ja­vítani kell. Mindenekelőtt vissza kell állítani a permete­zési napló becsületét, éppen ezért 1986-ban általánossá 1 akarjuk tenni, hogy a felvá­sárlótelepeken csakis ennek a dokumentumnak a felmuta­tásával vegyék át az árut. Cél­szerű lenne, ha a piacfelügye­lők szintén számon kérnék a korrektül vezetett naplót. A Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás szakembere különben megmutatott egy 1984-ben keltezett felhívást, amelyet a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője írt alá, s amely nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a fent említett nyilvántartás hiánya esetén az ellenőrző szervek a helyszínen bírságolhatnak. Azt viszont a MÉSZÖV osztályve­zetője Jet,te hozzá,Jiogy a nél- * " kWözft'Stétterrnaplók legyár­tására szövetségüknek nincsen pénze. Gombos Zoltán, az Ag- roker képviselője azonban vállalta, hogy elkészíttetik a megyének szükséges mennyi­séget, ez ne legyen akadálya az előrelépésnek. Nem vitás, nagy fába vágta fejszéjét a megyei kisterme­lés nagy részét átfogó MÉ­SZÖV. Az elhatározásokat most a következetes megvaló­sításnak kell követnie, hisz a tét nem kevesebb, mint egész­ségünk, környezetünk megóvó­SS. Szigethi Teréz Havi egy forint a tároiás kilónként Mirelitverseny a Szolgálja a fogyasztók érdekeit boltokban Kamionok robognak el mellettem a Dunakeszi Hű­tőházhoz vezető úton. Oda-vissza mindig nagy a for­galom. Nemcsak bogyós gyümölcsöket raktároznak itt, mínusz 25 fokon. Egyik fő tevékenységük az úgyneve­zett bértárolás is. Az 1000 vagonos hűtőkapacitást ki­használva a húsipari vállalatok hozzák ide a vágott ba­romfit, a sertés- és marhahúskészletet, melyet a meg­felelő ellenőrzés után innen küldenek a hazai és külföl­di megrendelőkhöz. A hűtőház 1984-ben 15141 tonna, tavaly 6500 tonna húst forgalmazott. Gondosan tároltak Nem csak exportot, impor­tot is közvetítenek Dunake­szin. Ide tárolták például a külföldről érkezett karácsonyi halkészletet, innét kerültek ki a környék üzleteibe, Észak- Pest megye és Nógrád nyu­gati területeinek kis falvaiba, közeli városaiba. Az élelmi­szerek mindenféle fajtája, a bogyós gyümölcsök hűtésének költségei is, havi egy forintba kerülnek kilónként. Érthető tehát, hogy minél gyorsabban igyekeznek értékesíteni. Krima János igazgató és Puskás Zoltán kereskedelmi osztályvezető elégedett az el­múlt esztendő eredményeivel. Az igazgató szerint a múlt év végéig legfeljebb 10 vagon málna maradt a kamrákban, de bíznak abban, hogy az is hamarosan gazdára talál. Az árbevételi tervet telje­sítették, a vállalati eredmény közel 20 százalékkal jobb an­nál, amit terveztek. A belke­reskedelmi forgalom viszont némileg eltérő képet mutat. Nem kedvez a már említett energiaköltségeknek az, hogy hár a bázishoz képest maga­sabb volt a forgalom, a terv­hez viszonyítva lemaradás mutatkozik, nő a tárolási idő, az önköltséghez többször kell számítani az egy forintot. Pe­dig a hűtőipar az idén is so­kat tett, gondosan raktározott a lakosság téli ellátása érde­kében. Málnából jó volt a ter­més, de o beszállított mennyi­ségnél többet is feldolgozhat­tak volna, ha kint a területen szervezettebb lett volna az át­vétel, kevesebb gondot okoz a rekeszek hiánya, eltűnése. Egyes gyümölcsfajtákból ke­vés termett. A zalai dombok­ról nem érkezett az idén gesztenye, s mint tudjuk, szin­te teljesen tönkrement a föl­dek elmúlt nyári uborkater­mése. Ami hiányzott, azt ru­galmasan más termékekkel pótolták. E gondok ellenére is Lassúbb gyarapodás Nehezebb körülmények Pest megye mezőgazdasági nagyüzemei az elmúlt 5 év alatt is bizonyították életképességüket. Fejlődésüket jól tükrözi, hogy amíg a megye iparában 2—3 százalékkal, mezőgazdaságában 3 százalékkal nőtt a termelés az el­múlt időszak alatt. A növekedés összességében megha­ladja az országos átlagot. A termelés 1982—83-ig fo­lyamatosan növekedett, ekkor azonban részben a közgazda- sági szabályzók változása, részben az aszály miatt meg­torpant. Ugyanakkor fokoza­tosan rom’ottak a jövedelem­szerzés lehetőségei, a kiegé­szítő tevékenységben is. Ezek együttes hatása eredményezte, hogy amíg 1980-ban Pest me­gye mezőgazdasági nagyüze­meiben a jövedelmezőségi rá­ta meghaladta a 10 százalékot, tavaly 6 százalékra csökkent. Ebben a nehéz időszakban is megőrizte pozícióját a három abonyi. az Örkényi és péceli szövetkezet, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság, alacsony jövedelmezőségű volt a mono- ri, az albertirsai Szabadság, a ceglédi Magyar—Szoviet Barátság és a szentmártonká- tai Kossuth tsz. A körülmények adottak, nem lesz könnyebb a gazdál­kodás a VII. ötéves terv idő­szaka alatt sem. Főként azok­nak a gazdaságoknak, ame­lyek nagyobb mértékű fejlesz­tésekbe fogtak, s sok rajtuk a kamatteher. Ilyen körülmé­nyek közepette kell elérni, hogy az intenzív fejlődés ál­talánossá váljon a gazdálko­dásban. A számítások szerint a tervidőszak végéig mintegy 10 százalékkal nő az alapte­vékenység. Ezen belül az ál­lattenyésztés fejlődése mérsé­keltebb ütemben, a növény- termesztésé dinamikusabban emelkedik. A szarvasmarhatartásban el­sősorban a melléktermékekre és a legelőre alapozott hús­hasznú állomány fejlesztése kerül előtérbe. A reálisan elérhető 200 millió liter tej termelése a fővárosi igények maradéktalan kielégítését te­szi lehetővé. A sertéstenyész­tés fő feladata, hogy megte­remtse az exportképes árualap feltételeit. A baromfiágazat­ban és a kisállattenyésztésben is növekedésre lehet számíta­ni. Mindehhez kedvezőbb helyzetet, teremtettek az . ez évi szabályozóváltozások. A felvásárlási árak és támoga­tások növelése, a termelési adó csökkentése nyomán mintegy 200 millió forint ered­ménynövekedéssel számolnak a gazdaságok. B. Z. 42 tételből áll a szövetkezeti és állami boltokba kiadott árulista. Fogyaszthatunk januárban, étkezőszobánk ablakából köz­ben a havas ágakra pillantva, vitamindús piros ribizíit, za­matos ízű. a kora nyár han­gulatát idéző meggyet, vásá­rolhatunk fagyasztott ősziba­rackot, készíthetünk káposz­tás- vagy almásrétest, s a nagyüzemi technika áldása­ként vihetünk haza a boltok­ból pár perc alatt elkészíthető szilvásgombócot. A 300 gram­mos csomagban árusított zöld­bab nagykereskedelmi ára 9,10 forint, plusz egy forintért ke­rülhet a vásárlókhoz. A 200 grammos málnakrémet 9,18 forintért kapja, 11-ért árusít­ja a kereskedelem. A közked­velt lecsót 600 grammos cso­magolásban 13 forint 36 fillé­rért szállítják, s ezt 2,60 forin­tos különbséggel közvetítik a kereskedők. A hűtőház vezetői rendszeresen kiküldik az ár­táblázatot, sőt plakátokat is készítettek, amit a pénztárak mellé szántak kifüggesztésre, ezek azonban ritkán láthatók. Pedig kell a reklám. Ezzel is szeretnének hozzájárulni a forgalom növeléséhez, mely­nek, mint mondják, egyik aka­dálya az, hogy a városok né­hány nagy üzletét kivéve, a kis falusi boltokban kevés a hűtőkapacitás, az egyszeri fel­töltés nem tart ki az új szál­lításig. Bár igaz, Vácra, Du­nakeszire , napontg indulnak a kocsik/ á falvakban pedig he­tenként háromszor jelennek meg. Fontos ebből a szempont­ból Mógor Lászlónak, a Váci Áfész áruforgalmi főosztály- vezetőjének a megállapítása is. Szerinte a bogyós gyümöl­csöket termelő vidéken sokan rendezkedtek be téli önellá­tásra. Miért a drágábbat ? Van itt valami, amit első hallásra nehéz megérteni, s éppen ezért utána kell járni a dolognak. Mint Puskás Zol­tán mondja, a kereskedelem­ben ma már nincsenek ellátá­si kötelezettségek, noha a fe­lelősséget ennek ellenére U érezni kell a területért. A fő szabályzók azonban az üzleti szempontok, s számolni kell az egyre inkább kibontakozó ver­seny körülményeivel is. Ma már egyszerre kínálja a bol­toknak ugyanazt a terméket a Ráckevei Aranykalász Tsz és a Nagyrédei Tsz, valamuit a hűtőház. Közülük, mint állít­ja, ők adják olcsóbban az árut. Ebből arra következtethet­nénk, hogy egyelőre a ver­senyben is mindig vezetnek, hiszen ezáltal mindenki job­ban jár, s különösen előnyös ez a fogyasztók számára. Amint a boltokat felkereső instruktorok tapasztalták, a dolog nem ilyen egyszerű. Sze­rintük előfordul, hogy a drá­gább terméket rendelik meg, s kaptak már olyan választ is, mely szerint nem érdemes például az olcsó málnakrém­mel foglalkozni. — Mivel magyarázzák? — Steinhäuser Ferenc, a vá­ci 10. sz. népbolt vezetője egyenesen az eladótérbe ka­lauzol, hogy ott bizonyítékul nagyrédei árut mutasson ér­veléséhez, de nincs szerencsé­je. Aznap csak dunakeszi árut találhatunk a hűtőpultokon. Azonos áron — Mindegyik vállalatnak jó vásárlói vagyunk — magya­rázza. Az árrés egyforma. A vevő viszont nem mindig az árat nézi, hanem az általa jobbnak tartott minőséget ke­resi. A rédeiek csomagolása szebb, néhány árujuk frissebb, zsengébb. Ez az egyszerű ma­gyarázat — jegyzi meg, mi­közben végigjártatja tekinte­tét a szép és kívánatos fa­gyasztott baromfiféleségeken. — El van ez a város kényez­tetve — mondja mosolyogva, nem titkolt örömmel. Tőrincsi Kálmán, a váci Na­szály Áruház élelmiszerboltjá­nak vezetője úgy tudja, hogy mindhárom termelő egyforma áron szállít, ő a dunakeszie­ket részesíti előnyben, mert nagyobb választékot kínálnak, s akár telefonon is rendelhet tőlük. Kalvach Miklósnak, a du­nakeszi ABC-áruház vezető­jének a véleménye is azt bi­zonyítja, hogy ahány bolt, annyiféle tapasztalat. Ő is a hűtőháztól rendel, s szerinte ott a csomagolás is jobb. A vámosmikolai ABC-be a her­nádi tsz-ből érkeznek a fa­gyasztott húsfélék, de zöld­séget és gyümölcsöt ők is Du­nakeszitől kérnek. — Kevesebb áruval nagyobb forgalmat? — Ha ilyen szándék vezet­né is a kereskedőket, nem szólhatunk bele az önálló vá­lasztásba. Ez különben sem bizonyítható — mondja Mógor László az Áfész-irodán. Tény, hogy a közelmúltban kevés borsót szállítottak, másoktól kellett hozzá vásárolni. A ke­reskedőnek attól kell rendel­nie, aki olcsóbbat és jobbat kínál. A mirelit különben sem olcsó, s a kereslet csökkené­sében ennek komoly szerepe lehet. Az energia sajátossága az, hogy nem csak drága, hanem kevés is. Korszerű, egészséges táplálkozásunk fontos kellé­kei a fagyasztott áruk. Jólen­ne, ha minél olcsóbban jut­hatnának el a fogyasztókhoz. K. T. 1. Galga-parti bébipizsi A Galga-parti összefogás Termelőszövetkezet domonyi varro­dájában február vegéig mintegy 1500 bébi- és gyermekpizsamát készítenek a Főnix Háziipari Szövetkezet megrendelésére Barcza Zsolt felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents