Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
A mozi nem hal meg, csak átalakul A harangkongatás korai lenne Nem tudom, a monorl művelődési központ munkatársai legbelül hogyan is viselik a hosszú vegetálás állapotát, a várakozást, hogy majd készen lesz egyszer az átalakítás és nekilendülhetnek a munkának. Csodaszép és életrevaló tervek birtokában sem leisz irigylésre méltó a dolguk, a művelődési ház hiánya ugyanis hovatovább oly megszokottá vált, hogy már-már a hiányt sem érezni, legfeljebb ha nagyon kellene egy rendezvényhez a nagyterem, de nincs. Ilyenkor szokott szóba jönni a szomszédos mozi. Azaz, hogy pontos legyek: jó ideje egyáltalán nemcsak ilyenkor szokott szóba jönni, hanem szinte mindig, ha a nagyközönség intézményes szórakoztatásával és kultúrájával kapcsolatos a téma — lévén a mozi mostanság Monornak egyetlen „kultúrcentruma”, örül-e ennek Felszner János, a filmszínház üzemvezetője? Adatokat sorol, félig már a megvalósítás stádiumában levő, vagy csak gondolatban létező, de sokat ígérő terveket. Beszélünk filmvásárlási és -forgalmazási gondokról, arról, hogy a kultúra és az üzleti tevékenység nem ellentétes fogalmak, hogy lehetséges-e megtalálni gz egyensúlyt a kommersz és a „magasabb műfajok” között Vagyis lassacskán nyilvánvalóvá válik, amit nagyjából eddig is sejtettem: a moziüzem vezetője nem a vár nélküli sereggel, a művelődési házzal való konkurálás nyilvánvaló előnyeinek örül, hanem lubickol a saját munkája által elért sikerekben. A kérdés tehát nem is volt egészen tisztességes. Tény azonban, hogy Monoron most már generációk életében a mozi a „gyerünk valahová” célja. Annyira az, hogy bár a nézőszám évek óta felfelé igyekszik, de a százezret még sohasem érte el — tavaly már 104 ezer 300 látogatója volt a filmszínháznak. A monon mozihoz tartozó területen egyébként negyedmillió mozilátogató volt az elmúlt évben, s ez egyben azt is jelenti, hogy a megyében, városokat is megelőzve, Cegléd mögött az abszolút második. S ezen még „csavarni” is lehet. Űjat hozni, ami más rétegeket is megcéloz az eddigi látogatókon kívül. Február 5-én indítják a filmmúzeumi napokat, menet közben egy Kortárs filmklubot, s újra belép a nyugdíjasbérlet. S mert hamarosan várható a központi mozi megvásárlása — egyelőre ugyanis bérleményként üzemel — és felújítása, fűtéskorszerűsítése, feltétlenül szeretnék megvalósítani a nyári kertmozit. Ezzel kapcsolatosan a művelődési központ udvara került elsőként szóba, de mert máris támadtak ellenvélemények a szomszédos lakóházakba való áthallást illetően, az újabb — és igen életképesnek tűnő — változat: a régi strand parkja ideális lenne, s a közelben működő büfé révén minden bizonnyal támogatásban is részesül. Technikailag is szinten vagyunk — mondja Felszner János. — Éppen tegnap volt újabb változtatás: a vetítőktől az izzókig, erősítőkig, minden vadonatúj. S én abban is bízom, hogy a környezet — ha majd egyéb tekintetben is lesznek változások — visszahat a nézőre is ... Könnyen elérthető célzás, köztudott: a közönség gyakorta nem éppen válogatott műélvező. Bud Spencer balhorog- jainál pissz se hallik, egy-egy művészileg megkomponált jelenetet viszont fortéban előadott kommentárok kísérnek. Utóbbi mintha ritkulna. —...mégpedig azért, mert előzetes filmajánlatainkat figyelve mind többen biztosra mennek. Akit Piedone érdekel, az Piedonét bámulja áhítattal, de nem jön be unatkozni és csevegni a számára érdektelen előadásra. Bejön helyette más — akinek viszont az előzőek nem hiányoznak. Egyébként finoman, de módszeresen most „nevelési szándékkal” is próbálkozunk. Játszani fogunk híradót és kísé- rőfiimeket is, s ezek vetítése közben megszüntetjük a ki-be járkálást. Ha sikerül, elérjük végre talán azt is, hogy egyes nézőink a hatos előadásra ne háromnegyed hétkor zúduljanak be... Ha már itt tartunk — bár az adatok erre is következtetni engednek —, nem kerülhető ki a kérdés: szinkronban van-e a filmkínálat a nézők igényeivel? A számok tükrében a műsorpolrtika tökéletes. — Tény, hogy a magyar filmek iránti érdeklődés egyre csökken. Az is tény viszont, hogy ami szórakoztató, az nem feltétlenül kultúrálatlan. Ránk is érvényes, ami országosan kimutatható: a frissen tálalt sikerfilmek tömegeket vonzanak, a rétegszerű igényeket pedig kevesebb előadással, esetleg filmklub formájában próbáljuk kielégíteni. W Divatok jönnek-mennek, feltámadnak és kifulladnak, a mozi is változik, de eddig aligha kell tartania a harang- kongatástól, amíg kulturáltan képes megteremteni, hogy egy teremnyi ember egyazon percben szorítsa vissza a lélegzetét, vagy hogy négyszáz nevetés erősítse fel egymást. Ez persze nem egyszemélyes es nem is kizárólag intézményi siker. De ha nem lennne, feltétlenül ki kellene találni. K. Zs. Munkásőrök számadása Országszerte — így Pest megyében is — megkezdődtek a munkásörök ünnepélyes egységgyűlései, amelyeken az acélszürke egyenruhások számba veszik az elmúlt esztendő kiképzési eredményeit, értékelik a szocialista versenymozgalom tapasztalatait. Ugyanakkor esküt tesznek az ifjú munkásőrök is, s kitüntetések, elismerések átadására is sor kerül. A monori munkásőrök január 25-én, délelőtt 10 órakor a Monori Állami Gazdaság központjában tartják ünnepélyes egységgyűlésüket. A betegségekről Időseknek Az idős korúak betegségeiről, azok okairól lesz szó azon az ismeretterjesztő előadáson, amelyet január 15-én, szerdán délután négy órakor tartanak a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban — a HNF nyugdíjas klubjának rendezésében. Aki minderről beszél: dr. Altorjai Károly körzeti orvos. n A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1986. JANUÁR 14., KEDD Mit csinál a főkönyvelő? r Szervez, tervez és kombinál jf Tavalyelőtt, hasonló időszakban, amikor a mező- | gazdasági üzemekben a mérlegkészítés, a tervezés folyt, '/ csaknem azonos feleimmel indítottunk egy sorozatot. f Akkor azt kérdeztük: mit csinál ilyenkor a téesz-el- nők? Mint utólag kiderült, naivan azt hittük, neki ilyenkor nem sok dolga akad, a számszaki beosztotta- ké, a közgazdászoké a terep. Azt viszont mindenki tud- ^ ja — gondoltuk —, hogy mit csinál a főkönyvelő: száll mól. Néhány tapasztalat alapján azonban arra a kö vetít keztetésre jutottunk, pontosabban meg kellene ismerni ^ a közös gazdaságok „pénzügyminisztereinek” mostani 2 hétköznapjait. Ezért kezdjük most ezt a sorozatot. Tehát: mit csinál Tanyi József, a pilisi Aranykaláss^Xsz főkönyvelője'?---------— Soroljam? — kérdez visz- sza a szakember, s miután hozzákezd, szinte beizzik a golyóstoll hegye, ahogy jegyezni próbálom szavait. — Jelenleg éppen az eszközökben beállott változásokat könyveljük. A leltárokon már túlvagyunk. Most egyeztetjük az eltéréseket, folyik a főkönyvek, a folyószámlák rendezése. Közben persze kalkulálunk és figyelünk az eredmények alakulására, arra, hogy mi jut majd a fejlesztési, illetve a részesedési alapra. Az utóbbira különösképp, mert azt tartjuk, hogy csak megelégedett dolgozókkal jutunk előbbre, velük sikerülhet még jobb eredményeket elérni. — No persze, és egy pillanatra sem feledkezünk meg az 1986-os gazdasági év indításáról. Ügyelnünk kell rá — saját érdekünkben —, hogy megalapozott terveket, célokat határozzunk meg, mert különben magunk isszuk meg a levét. — Szóval akkor úgy van, ahogy a laikus képzeli: a főkönyvelő ül az íróasztalánál, különböző papírhalmazok között, és oszt, szoroz, összead, kivon ... — Dehogyis! Aki így csinálja, az nem főkönyvelő. Neki nem kell, nem szabad manuális munkát végeznie. Arra megvan a képzett, fölkészült gárdánk. Nekem a munkák menetére kell ügyelnem. Ahogy mondtam, kalkulálni, kombinálni, szervezni, tervezni. Segítek, ha valamelyik dolgozó valahol megakad, esetleg kiesik valaki, s át kell csoportosítani a csapatot. Előfordul, hogy a hiányt valamelyik beosztott termelési vezetővel egyeztetni kellene, de az nincs itt. Ilyenkor a főkönyvelő dolga. hogy fölemelje a hangját: „Ejnye, te főmezőgazdász elvtárs, hát hol az embered? Miattad nem állhat a munka.” Szerencsére nálunk olyan jók a belső kapcsolatok, hogy ilyesmi csak a legritkább esetben fordul elő. — Mennyi most a pilisi Aranykalász Tsz eszközállománya? — Csak a nettó értéket mondom, az 230 millió forint, körülbelül 20 millióval több, mint tavaly. Ezt, akár a forgó-, akár az állóeszközöket tekintjük, optimálisnak tartjuk. Persze, amíg idáig jutottunk, hogy sportnyelven fogalmazzak, kemény alapozó munkára volt szükség. kor, milyen eredmények születtek a területén, így azt is, hogy mire számíthatnak az év végén. — És önök már tudják? — Csaknem teljes biztonsággal. Nemrégiben kellett készítenünk egy gyorsjelentést, abban már le mertük írni, hogy 29—30 millió körüli nyereségre számítunk. Lebontva ez azt jelenti, hogy egy dolgozóra, pontosabb úgy, hogy egy statisztikai létszámra körülbelül 50 . ezer forintot meghaladó eredmény jut, vagyis 11 százalékos érdekeltség osztható fel. — Ez a terv szerinti, több, vagy kevesebb? — Tavalyelőtt 45 ezer forint jutott egy létszámra, ezért tervezni 1985-re csak 47 ezer forintot mertünk. Tehát túlteljesítettük. Emögött azonban sok fáradság, gondolkodás, alkotómunka van. Sokat segített az élelmiszeripari ágazat, de egészében igazi kollektív eredménynek tekinthető ez a siker. — Hogy gondolja? Körülbelül mikor jön el az az idő, amikor egy kicsit kifújhatják magukat? — Hát, talán, talán márciusban, amikor a 'mérleg után már a terveket is elkészítettük, rövid és középtávra. Akkor a betakarításig valószínűleg könnyebb dolgunk lesz ... De, ha a szövetkezet egészére gondolt volna, akkor az előrejelzések ismeretében, s hallgatva a Panoráma legutóbbi adásában elhangzott nyilatkozatokat, azt mondom: esetleg — hangsúlyozom, esetleg — 1989-90-ben kicsit kifújhatjuk magunkat. Addig nincs megállás. Vereszki János Környezetgazdálkodásunk korlátái és kilátásai Megfelelő érdekeltség híján Vitray Tamás méltán népszerű csevegő műsorában, a Tóksóban bemutatott egy rendkívül rokonszenves megszállottat. Ha az emlékezetem nem csal, valami olyasmiről beszélt, hogy a legfőbb ideje felhagyni a környezet védelmével — gazdálkodni kell vele! Már csak azért is, mert jelenleg környezetvédelmen idehaza és jórészt külföldön is csak a mérsékelt szennyezés értendő. És ha márszeny- nyeztünk, az esetek nagyobbik részében utólag már nem áll módunkban a szennyezést megszüntetni. A természet vagy fel tudja dolgozni az idegen mocskot, vagy „torkán akad”, ilyenkor jönnek létre a nagy ökológiai tragédiák — haváriák, ahogy a szakemberek mondják. Közgazdasági egyszeregy A természet védelmében az emberiség tagjaiként mindannyian érdekeltek vagyunk. Ugyanakkor a gazdasági versenyfutás során egészen más, s nemritkán erősebb ellenérdekeink keletkezhetnek. A környezetbarát technikák- technológiák bevezetése, ki- fejlesztése ugyanis nem kevés pénzbe kerül, s ezeket a költségeket már nem az emberiség, hanem egy szűkebb csoport, akár egy ország, akár egy vállalat tagjaiként kell megfizetnünk. S innentől kezdve a köz- gazdasági egyszeregy jegyében alakul minden. A gazdasági versenyfutás során, a a lemaradók, értsd: gyengébben gazdálkodók, magasabb költségeiket a versenyképesség érdekében ott faragják le, ahol tudják. És sajnos ezek közt a „költség- csökkentő tényezők” között mindjárt a legelső sorban kell említenünk a környezetvédelmet. A világgazdasági centrumhoz közelebb álló országok e költségeket fejlettségük, alacsonyabb önköltségük révén könnyebben ki tudják, gazdálkodni. Az idejében és megfelelően végrehajtott környezetvédelmi beruházások ugyanis elősegíthetik az adott gazdaság térnyerését. Elég, ha a japán személygépkocsik minimálisra szorított légszeny- nyezésére gondolunk. Ilyen gyártmányok birtokában a japán kormány nyugodtan adhat meg egészen alacsony szennyezőanyag kibocsátási normákat a gépkocsik kipufogógázaira. hisz saját piacán saját gépkocsijai m-ég így is eladhatók miaradnak, de ekként alaposan megnehezíti más gyártók bejutását a piacra. így válik a környezetvédelem az adminisztratív protekcionizmus eszközévé. Nem kedvez a szabályozás Csak tetézi hazai gondjainkat: az érdekeltségi rendszert rrpnd ez idáig nem sikerült úgy beállítani, hogy a vállalatok valóban érdekeltek legyenek környezetbarát tecnológiák bevezetésében. És nemcsak azért, mert az érdekeltségi rendszer egyik oldalán negatív ösztönzőként megjelenő környezet- védelmi bírságokat már eleve úgy alakították ki, hogy azok igazodjanak a vállalatok teherviselő képességéhez, hanem azért is, mert az ilyen célú beruházásokra fordítható pénzt a „legdrágább” forintokból, az adózott nyereségből képzett érdekeltségi alapból kell elvenni. Onnan, ahonnan példának okáért a béremelést is. Mindezek tetejébe a közvetlenül mérhető hasznot nem hajtó beruházás során éppúgy kell fizetni felhalmozási adót, mint egyébként, s a megvalósult beruházás a vagyonadó összegét növeli. S ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogjr a környezetvédelem nem tartozik a hitel- rendszer preferált céljai közé, s így semmiféle kedvezmény e címen nem kapható, akkor teljesen érthetővé válik az a vállalati stratégia, amelyik csak a feltétlen szükséges mértékben valósít meg környezetvédelmi beruházásokat. De hogy mi is ez a feltétlen szükséges mérték, elég nehéz megmondani. Jelenleg ugyanis a szennyezést mérő műszerpark olyan szegényes, hogy a legnagyobb környezetkárosítókat leszámítva, a ..kisebbeknek” csak 4—5 évente kell ellenőrzéssel számolniuk. A megbízható mérési adatok híján az egész bírsági rendszer a vállalatok bevallásán alapul. És annyira naivak mégsem lehetünk, hogy ne gyanakodjunk, ez a bevallás egyik-másik esetben egy kicsit sántít. Ha valamelyik vállalatot rajta is kapnák a turpisságon, legfeljebb egy félévi összeggel megnövelt bírságot kell fizetnie. De miért kapnák rajta? Azt jó előre lehet tudni, mikor jönnek mérni, s ilyenkor elég kikapcsolni vagy lelassítani a legfőbb szennyező művet, s újabb néhány évre ..rendben van” minden. Sok még a tennivaló Természetesen vannak szép számmal elképzelések arról, hogy ezt az áldatlan állapotot miként kellene megváltoztatni. Biztató, hogy a jelentősebb beruházásoknál ma már az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének vétójoga van, ameny- nyiben a kérdéses beruházás nem felel meg az elvárható környezetvédelmi normáknak. De nagyon sok még a tennivaló addig, amíg a környezetvédelem lehetőségei javulnak. Addig viszont, míg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak, megfelelő érdekeltségi rendszer híján a környezetgazdálkodást megvalósítani nehéz. V. P. — Biztosan akadnak az irodáik környékén kíváncsiskodók, akik megkérdezik: hol tartunk, mire számíthatunk? — Persze. De nálunk olyan a belső információs rendszer — ez is hosszú évek eredménye —, hogy havonta teljeskörű és részletes felméréseket végzünk. Minden termelési vezető tudja tehát, hogy miKulturális program Gyomron, kedden a művelődési házban filmvetítés, 11 és 15 órától: Jöjjön vendégségbe. Monoron, a moziban, 18-tól és 20-tól: Kék villám. Vecsésen, 17-től: művészi torna. Vasmagok a kapcsolókba Százan dolgoznak a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárána manón. Petőfi utcai telepén. Ennek a létszámnak azonban csa az egyharmada található a központi műhelyben, a többiek - elsősorban lányok, asszonyok — bedolgozóként gyártják a kii lönféle kapcsolóbercndczésckhez szükséges alkatrészeket. Ki púnkon: Rendek Sándorné cs Ilárs Lászlóné az úgyneveze VM—2 pillanatkapcsolókhoz állítja össze a vasmagokat. Ebbi a darabból mostanában 11 ezer darabos széria készül a telt pen. Hancsovszki János felvétele (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
