Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
1986. JANUAR 3., PÉNTEK 4 Gazdaság, közélet, várospolitika A múlt mérlege, a jövő céljai ? Mozgalmas esztendőt $ zártunk szilveszterkor. ^ Sorsformáló döntések előtti ^ eszmecserék zajlottak a ta- ^ valyi pártértekezleteken, a v tanácstagok és képviselők ^ választásakor, a Hazafias g Népfront szervezte fórumo- í kon, az ötéves tervkoncep- ^ ció vitáján. Elénk figyelem í és vita kísérte, személyre ^ szóló agitációt folytattak a ^ tanácstagok a település- ^ fejlesztési hozzájárulás el- ^ fogadása érdekében. Az ^ ország, a város és telepü- ^ léseink lakossága maga ^ döntött a közeljövő cél- iä jairói. Sok jó ötlet — A szocialista demokrácia érvényesülésének és erősödésének én azt tartom — mondja Rónai Árpád, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának első titkára —, hogy valóban , tömegekkel kerültünk kapcsolatba a lakóhelyi és a munkahelyi tanácskozásokon. A közösségekkel folytatott eszmecsere adott lehetőséget a közös gondolkodásra, s ez erősítette az egységes cselekvést is az előttünk álló feladatok megoldására. Az is a mérleghez tartozik, hogy igen jó részvételi aránnyal zajlottak a különböző gyűlések. A Hazafias Népfront körzeti értekezletein és a városi küldöttértekezleten például ezerkétszázan, Göd két körzetéből összesen hatszázan, Póton négyszázan vettek -részt a népfront rendezvényén,. A Dotitikai érdeklődés és aktivitás másik bizonyítéka, hogy sokan szólaltak jel és nagyon sok ötletet kaptunk az emberektől. Természetesen kritikus észrevételek is elhangzottak, de ezek mögött is mindig a jobbítás, a segítő tettrekészség szándéka húzódott meg. Az év során sokkal többet tettünk a város körzetében fekvő két nagy településért is, mint korábban. Közben még olyan helyi, politikai kérdésekkel is foglalkoznunk kellett, mint például a gödi Dunamenti Termelő- szövetkezet vezetőségének új- jáválasztása, s a kollektív vezetés új formájának bevezetése, vállalati tanács- és igazgatóválasztás az Alagi A dunakeszi Közlekedésbiztonsági Tanács tavaly október 1-én felhívással fordult a város gazdasági egységeinek, iskoláinak és intézményeinek vezetőihez. Október 1. és december 15-e között megkezdődött „A gyalogos közlekedés biztonságáért” című akció- program. Pataki Péter rendőrőmagy, a városi KBT elnöke szerint tíz év alatt másfélszeresére nőtt a gyalogos-átkelőhelyeken történt balesetek száma, különösen sok gyereket ütöttek el a járművek. Hatéves korig például kétszeresére, 7—14 éves korig háromszorosára nőtt a gyermekbalesetek száma. Hatvan százalékig a gyalogosok hibájából történnek a balesetek, melyek oka a vigyázatlanság, s az, hogy körültekintés nélkül lépnek az úttestre. A KBT aktivistái különböző vetélkedők megtartásával igyekeztek a közlekedési ismereteket terjeszteni. A vállalatoknál balesetvédelmi előadások keretében, s általában prapagandaanyagok terjesztés sével befolyásolták a közlekedési magatartást. — Az eddigi munkánkkal még nem lehetünk elégedettek — folytatta Pataki Péter. — Szorgalmaznunk kell, hogy az iskolákban is tanítsák a közlekedési ismereteket. Ez annál is inkább aktuális, mert a téli időjárás csak tovább növeli a veszélyeket. Készült részletes útmutató, melyben „A gyalogos közlekeÁllami Tangazdaságnál és a Dunakeszi Konzervgyárban. Létünk alapjai — Az elmúlt gazdasági évben mindenütt komoly erö- jeszítéseket tettek a nyereséges gazdálkodásért. Milyennek mondható a most záruló mérleg Dunakeszin? — Én azt mondanám, hogy ez az év sem volt könnyebb, mint a többi. Beszéltünk eleget az előző tél okozta gondokról, az aszályról, s más dolgokról. Év közben vigyáztunk arra, hogy ne feledkezzünk meg az aktuális politikai események szervezése mellett a termelőmunkáról sem. Igaz, ez nem volt egyszerű, hiszen az egymás után pergő események sorában állandóan készülnünk kellett valamire, s közben arra is alig jutott idő, hogy az elhangzott lakossági észrevételeket feldolgozzuk. Ez is a soron következő feladatokhoz tartozik. Gazdasági eredményeink összességében jól alakultak. A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet számai valamivel jobbak az előző évinél. Ugyanez a helyzet az Alagi Állami Tangazdaságban. A gödi termelőszövetkezet a vezetői váltások után sem zi- lálódott szét. Az ipari üzemek sorában a járműjavító üzem továbbra is kiegyensúlyozottan, jól működik. A konzervgyár alkalmazkodó képessége erősödött azáltal, hogy az aszály miatt hiányzó termékeket gyorsan, másokkal pótolták, s végül nyereséggel zárhatták az évet. Elismerést érdemel a Mechanikai Laboratórium kollektívája, s a beruházások csökkenése miatt gondokkal küzdő házgyár vezetősége, amely most a betoncserép gyártásával próbálja megteremteni az eredményes gazdálkodás feltételeit. A sort természetesen folytathatnánk a kisebbekkel is. Újult erőve! — Mit tart Rónai elvtárs a várospolitika legjelentősebb eredményének, mi várható az urbanizálódás, a szolgáltatások területén 1986-ban? — Dunakeszi új ABC-áru- háza határidő előtt épült fel, s dés biztonságáért” címmel három fő csoportban határozták meg a tájékoztató propaganda főbb irányvonalait. Ezek az akcióprogram után is érvényesek, s valamennyiünk érdeke, hogy segítsük megvalósításukat. Dán Miklós a KBT sajtószakbizottság tagja azóta népszerű bevásárlóhaly lett belőle. Tavaly nyílt meg a tóti új étterem és eszpresz- szó is, az új ABC-áruház mellett, mellyel együtt a Vörösmarty téri kereskedelmi központ kialakult. Dunakeszin látható már a szakorvosi rendelőintézet épületváza. Fót és Dunakeszi lakosságának örömére bővült, s még bővül a gázvezeték-hálózat, s mindhárom településen a csatorna- rendszer, az úthálózat. Ha nehezen is, de befejeződik végre a 2-es főútvonal városon átvezető szakaszának korszerűsítése. Az útra új aszfalt- szőnyeget terítettek Gödön is, bár ennek kivitelezéséről nem szólhatunk elismeréssel. Igaz, hogy nem ártana még több telefonvonal, de tény, hogy a múlt évtől már a távhívó rendszerhez tartozunk, s közvetlenül hívható az ország legtöbb városa, települése. Véleményem szerint, aki tárgyilagosan szemléli a három település fejlődését, elismeréssel szólhat róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs mit javítani, sok a jogos kritika is. amire figyelmet kell szentelnünk a napi munka közben. 1986 a VII. ötéves terv kezdete. Amit elkezdtünk, annak folytatását jelenti a kitűzött célok sora. Az idén látványos befejezés vagy létesítmény átadása nem várható. De előkészítjük az iskolabővítést, folytatjuk a gáz- és csatorna- hálózat fejlesztését. A legnagyobb figyelmet az ivóvíz- ellátásra fordítjuk. A Volán 20-as vállalattal megállapodtunk: javul a közlekedés. A menetrendszerű buszjáratok bekanyarodnak majd a lakótelepre is. Sajnos, egyes szolgáltatások terén nem ígérhetünk javulást, néhány intézmény működését létszámgondok korlátozzák. — A megújult politikai, társadalmi szervezetek vezetőségeire tehát sokféle tennivaló vár. — Igen. A választások alkalmával javaslataink a folyamatosságot és a megújulást célozták. Általában 20-25 százalékos volt a személyi változás. Az új vezetőségi tagok beilleszkedését rövid tanfolyamokkal is segítettük. Azt várjuk tőlük, hogy tapasztalataik birtokában bátran vitázzanak, érveljenek, s vegyék ki részüket a döntésekből. A párt előtt ismertek a feladatok. Az üzemek többségében munkásgyűlésekkel kezdték az évet, ahol a vezetők körvonalazták az idei év legfőbb céljait. A pihenés napjai után ezekhez kell a legjobb tudásunk szerint hozzálátni. Pártbizottságunk nevében magam is ehhez kívánok erőt, egészséget, sok sikert településeink minden lakosának, munkahelyi közösségének. A köszönet hangján szólva a múlt esztendő fáradságáért, az eredményekért is. Sikeres évet zártak A Dunakeszi Konzervgyár kollektívája jelentős nyersanyaghiánnyal küzdött a tavalyi gyenge termés miatt. A főszezon nagy hajrája, valamint a rugalmas termékváltás eredményeként végül azonban nyereséggel zárták az esztendőt A közlekedés biztonságáért Tegyünk meg mindent DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Amit ígérhet az üzemvezető Tisztább lesz-e a város? üj gépek érkeztek Benyitnak az üzemvezető irodájába. — Miklós! Kezdődik az értekezlet. — Nem akarom feltartani, ha dolga van. — Azért beszéljük meg ezt a kérdést — mondja Póczik Miklós, a Dunakeszi Városi Tanács költségvetési üzemének vezetője. Nem új a kérdés, amit közvetítenem kell. A város és a szomszédos település, Fót szemétszállítási . gondjairól már többször írtunk. Az üzem funkciója ez, a tanács igényeit kielégítő építési, para- cenntartási és távhőellátási feladatokkal együtt. Ezek szerint alakultak ki az ágazatok. Oda-vissza — Mit ígérhet az üzemvezető? — Tisztább lesz-e a város, vagy tovább ingáznak a tipikus panaszok a tanács, a társadalmi szervezetek és az üzem között? Ezek lényege: ritkán szállítják a szemetet, gyorsan telnek meg a kukák, s ami nem fér beléjük, azt a szél hinti szét az utcákon. Magam a piactéri, mindig dugig telt konténert említem, amely közvetlenül a gödi termelő- szövetkezet büféje mellett áll. Ott, ahol a bablevest mérik, a sülteket fogyasztják. A lehangoló képbe ott persze beletartozik a mindig nyitott ajtajú korszerűtlen illemhely is, amiről persze nem Póczik Miklósnak kell magyarázattal szolgálnia. — Nekünk jobban kell dolgoznunk, a lakosságnak pedig méltányolni embereink nehéz munkáját, s ne dobjon a kukákba olyan tárgyakat, melyek megrongálják gépeinket. Minden körzetben tartunk konténereket, amikbe dobhatják az elhasznált szilárdabb tárgyakat, s ezeket szükség szerint elszállítjuk. Az üzemvezetővel nem tudunk vitatkozni a kölcsönös tennivalókon, bár ezek már sokszor megfogalmazódtak, de nincs más kiút. Jó lenne persze az értelmes munkát bizonyára kerülő guberálókat is megrendszabályozni, akik gyakran kiborogatják a szemetet. — Intézkedéseink alapján nő a szállító kapacitás, munkába állnak az új gépek, három autót kaptunk, s lesznek tartalék kocsijaink is. — Mit ígérhet a fótiaknak? Jobb feltételek — Ha idén sikerül a Csornád melletti másik bányát is megszerezni, akkor tiz évig nem lesznek szeméttárolási gondjaink. Néhány hónap múlva a nyitott kocsis, úgynevezett íélpormentes szállítást minden utcában korszerűre válthatjuk, ha lesznek kukák, mert azokat mi nem tudunk vásárolni. Száznyolcvan ember elegendő. Csak az építési ágazatokból hiányoznak a szakemberek. Pedig 32 forint az átlagórabér, 70 ezer az évi kereset. Az üzemi kiadások növekedése miatt 1985-öt kétmillió forint veszteséggel zárták. Ebből a városi' tanács már 900 ezret támogatásként visszafizetett. Természetes ll/l i? Ünnepi ellátás? — nézett rám a kereskedő néhány nappal azelőtt, hogy új naptárt tettünk az asztalunkra, s egy számjeggyel többet írunk azóta az időszámításban. — Mit magyarázgassak én magának? Jöjjön velem. Mentem. Amit mutatott, gyönyörű libatetemeket a hűtőben, s mellettük kacsák, csirkék gusztusos részei hevertek. Ha disznóhúst kívántam volna, azt is bepakolhattam volna a vásárlókosárba, pedig az ünnepek előtt azt mondták sokan: ebből nem lesz elég. Lett! Hal is, pulyka is. A karácsony ugyan enyhe volt, mint a koratavasz, de az év utolsó napján fehérre változott táj, a nagy pelyhekben hulló hó látványa is csak gyönyörűséget kelthetett bennünk. Befűt- hettük a lakást. Az emberek nem szenvedtek hiányt Ezt természetes dolognak tartjuk. Az is. Mert az ember alaptermészetének a békés kiegyensúlyozottság felel meg. De ahhoz, hogy ez mindig így legyen, kell a béke, az emberi boldogulás, az alkotó munka fel tétele, s kell a felismerés, hogy ezért naponta meg kell küzdenünk. Gyárak, intézmények ablakai meredtek kivilágítat- lanul az estékbe a két ünnep között. Év közben ledolgozták a munkaidőt, pihentek az emberek. Az év végi pár nap különben sem sokat változtatna az eredményeken — vallják sokan. Az a néhány nap le gyen a családé, ha lehet. Forgalmas cseretelep Nem győzik már a javítást — Hová indul? — A telepvezetőt keresem. — Én vagyok az — hangzik a tolóablak mögül. — Nagy Lajos, a Szent István utcai gázcseretelep vezetője. Az utóbbi napokban nagy volt a forgalom, sokan vitték a propán-bután palackokat. Negyedévenként 680 ezer forint átlagos forgalmat bonyolítanak itt le. Tavaly viszonylag jó volt az ellátás. — Csak az 1984. évi helyzet ne ismétlődjék meg — fohászkodik a közben megérkezett kolléganő, Barancsi Barnabásné. — Akkor ugyanis sok hiányt láttak a fogyasztók. A telepen festeni kellene, az iroda fala is piszkos, vízvezeték nincs, s a szabályok szerint a lakott területtől 200 méter távolságra kellene feküdnie az ilyen robbanásveszélyes munkahelynek. A telepvezető 15 éve ismételgeti, hogy nagy szüksége lenne a telefonra, amihez nem kell külön magyarázat. De a város nagy területe, a távolságok miatt is indokolt lenne ez, hiszen sok a készülék, s amint az íróasztalon fekvő cédulák is bizonyítják, napi 10 —18 kérés érkezik a hibák kijavítására. Ezeket személyesen kell idehozni, s nehéz egyeztetni, hogy mikor megy ki a szerelő, aki különben is csak egy napot tölt hetenként Dunakeszin. Ez az idő is nagyon kevés. — Szóval meglátszik a gázcseretelepen, hogy a városi rang megszerzése előtt épült. Nyolc éra bőven elég A szállítás most is nehéz műfaj Csorba Gyula brigádvezető vállas, izmos ember. Meglehet, hogy a munkája edzette meg. Közel másfél évtizedet töltött már el a Dunakeszi Hűtőházban. A targoncás szállítóbrigádban a sarzsi sem menti meg az embert a cipekedés- ■töl. Télen-nyáron edzik magukat a súlyos rakományokkal, amelyeket a targoncákra kell rakni, arról pedig a kamionokba. A brigád a két ünnep között is dolgozott. Pedig ők is szívesen töltötték volna az időt egész nap a családdal. Csorba Gyuláéknái a három gyerek közül a 13 éves a legkisebb, a kislány. A másik kettő már önálló, de a pihenőnapokon rendszerint együtt van az egész család. A Mező Imre szocialista brigád vállalásai közé tartozik az exportkamionok minél gyorsabb megrakása, s ezért mindent megtesznek. Hetenként 15—20 szállítmányt indítanak el. A brigádvezető 1972 óta élvezi társai bizalmát, s ismeri életüket. Nem könnyű a munkájuk. A hűtőkamrákban télen-nyáron mínusz 20 fokos hideg van. Innét ki-be járva pillanatonként kell szervezetüknek alkalmazkodni a hő- mérsékleti különbségekhez, nyáron például 25—30 fokos melegház. Kérdezem is, hogy miként hat ez az egészségükre. — Egy idő után mindenki megérzi — mondja a brigádvezető. — Aki teheti, meleg fürdőkben tölti a szabadságát. Az egészség drága, amit az évi 80—90 ezer forint kereset sem pótolhat. Ám ezt a munkát is vállalnia kell valakinek. Ötvenöt éves korukban mehetnek nyugdíjba. Szeretik a sportot, részt vesznek a város kispályás labdarúgókupájában, a gyári szellemi vetélkedőkön, s ha nem kell túlórázni, panaszolják a különkereset hiányát. De ha sűrűn érkeznek a szállítók kocsijai, akkor a napi 8 óra is bőven elég ahhoz, hogy kifáradjanak, s nem kell őket marasztalni az üzemben. — Ennyi idő alatt jól ösz- szeszokhattak — mondom. — Vannak-e néha vitái? — Előfordul. A munkán azonban nem nagyon vitatkozhat senki, mert annak következménye lehet. Ott dolgozni kell. — Mik a következmények? — Nézze, a jutalmakat közösen osztjuk el, együtt tárgyaljuk meg. Itt rendszerint mérlegre kerül, ki hogyan vette ki részét az eredmény alakításából. Nincs is sok gondunk egymással. — Újévi kívánságok? — Jó gépek, jó szerszámok. Targoncáink 6—13 évesek. Nem muszáj ezeket angol importból pótolni, a bolgárok is nagyon jók nekünk, s ezekhez könnyebb alkatrészt is szerezni. — 1984-ben 11 ezer forint nyereségrészesedést vjttem haza — említi meg mellékesen Csorba Gyula. — Ezt szívesen megismételném. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Erdősi Ágnes