Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. JANUAR 3., PÉNTEK 4 Gazdaság, közélet, várospolitika A múlt mérlege, a jövő céljai ? Mozgalmas esztendőt $ zártunk szilveszterkor. ^ Sorsformáló döntések előtti ^ eszmecserék zajlottak a ta- ^ valyi pártértekezleteken, a v tanácstagok és képviselők ^ választásakor, a Hazafias g Népfront szervezte fórumo- í kon, az ötéves tervkoncep- ^ ció vitáján. Elénk figyelem í és vita kísérte, személyre ^ szóló agitációt folytattak a ^ tanácstagok a település- ^ fejlesztési hozzájárulás el- ^ fogadása érdekében. Az ^ ország, a város és telepü- ^ léseink lakossága maga ^ döntött a közeljövő cél- iä jairói. Sok jó ötlet — A szocialista demokrá­cia érvényesülésének és erő­södésének én azt tartom — mondja Rónai Árpád, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának első titkára —, hogy valóban , tömegekkel ke­rültünk kapcsolatba a lakó­helyi és a munkahelyi tanács­kozásokon. A közösségekkel folytatott eszmecsere adott lehetőséget a közös gondol­kodásra, s ez erősítette az egységes cselekvést is az előt­tünk álló feladatok megoldá­sára. Az is a mérleghez tar­tozik, hogy igen jó részvételi aránnyal zajlottak a külön­böző gyűlések. A Hazafias Népfront körzeti értekezle­tein és a városi küldöttértekez­leten például ezerkétszázan, Göd két körzetéből összesen hatszázan, Póton négyszázan vettek -részt a népfront rendez­vényén,. A Dotitikai érdeklődés és aktivitás másik bizonyí­téka, hogy sokan szólaltak jel és nagyon sok ötletet kap­tunk az emberektől. Termé­szetesen kritikus észrevételek is elhangzottak, de ezek mö­gött is mindig a jobbítás, a segítő tettrekészség szándéka húzódott meg. Az év során sokkal többet tettünk a város körzetében fekvő két nagy te­lepülésért is, mint korábban. Közben még olyan helyi, po­litikai kérdésekkel is foglal­koznunk kellett, mint például a gödi Dunamenti Termelő- szövetkezet vezetőségének új- jáválasztása, s a kollektív ve­zetés új formájának be­vezetése, vállalati tanács- és igazgatóválasztás az Alagi A dunakeszi Közlekedésbiz­tonsági Tanács tavaly október 1-én felhívással fordult a vá­ros gazdasági egységeinek, is­koláinak és intézményeinek vezetőihez. Október 1. és de­cember 15-e között megkezdő­dött „A gyalogos közlekedés biztonságáért” című akció- program. Pataki Péter rendőrőmagy, a városi KBT elnöke szerint tíz év alatt másfélszeresére nőtt a gyalogos-átkelőhelyeken történt balesetek száma, kü­lönösen sok gyereket ütöttek el a járművek. Hatéves korig például kétszeresére, 7—14 éves korig háromszorosára nőtt a gyermekbalesetek szá­ma. Hatvan százalékig a gya­logosok hibájából történnek a balesetek, melyek oka a vi­gyázatlanság, s az, hogy kö­rültekintés nélkül lépnek az úttestre. A KBT aktivistái különbö­ző vetélkedők megtartásával igyekeztek a közlekedési is­mereteket terjeszteni. A vál­lalatoknál balesetvédelmi elő­adások keretében, s általában prapagandaanyagok terjesztés sével befolyásolták a közle­kedési magatartást. — Az eddigi munkánkkal még nem lehetünk elégedet­tek — folytatta Pataki Péter. — Szorgalmaznunk kell, hogy az iskolákban is tanítsák a közlekedési ismereteket. Ez annál is inkább aktuális, mert a téli időjárás csak tovább növeli a veszélyeket. Készült részletes útmutató, melyben „A gyalogos közleke­Állami Tangazdaságnál és a Dunakeszi Konzervgyárban. Létünk alapjai — Az elmúlt gazdasági év­ben mindenütt komoly erö- jeszítéseket tettek a nyeresé­ges gazdálkodásért. Milyennek mondható a most záruló mérleg Dunakeszin? — Én azt mondanám, hogy ez az év sem volt könnyebb, mint a többi. Beszéltünk ele­get az előző tél okozta gon­dokról, az aszályról, s más dolgokról. Év közben vigyáz­tunk arra, hogy ne feledkez­zünk meg az aktuális poli­tikai események szervezése mellett a termelőmunkáról sem. Igaz, ez nem volt egy­szerű, hiszen az egymás után pergő események sorában ál­landóan készülnünk kellett valamire, s közben arra is alig jutott idő, hogy az el­hangzott lakossági észrevéte­leket feldolgozzuk. Ez is a soron következő feladatokhoz tartozik. Gazdasági eredmé­nyeink összességében jól ala­kultak. A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet számai valamivel jobbak az előző évinél. Ugyanez a helyzet az Alagi Állami Tangazdaságban. A gödi termelőszövetkezet a vezetői váltások után sem zi- lálódott szét. Az ipari üze­mek sorában a járműjavító üzem továbbra is kiegyen­súlyozottan, jól működik. A konzervgyár alkalmazkodó képessége erősödött azáltal, hogy az aszály miatt hiányzó termékeket gyorsan, másokkal pótolták, s végül nyereséggel zárhatták az évet. Elismerést érdemel a Mechanikai Labo­ratórium kollektívája, s a be­ruházások csökkenése miatt gondokkal küzdő házgyár ve­zetősége, amely most a beton­cserép gyártásával próbálja megteremteni az eredményes gazdálkodás feltételeit. A sort természetesen folytathatnánk a kisebbekkel is. Újult erőve! — Mit tart Rónai elvtárs a várospolitika legjelentősebb eredményének, mi várható az urbanizálódás, a szolgáltatá­sok területén 1986-ban? — Dunakeszi új ABC-áru- háza határidő előtt épült fel, s dés biztonságáért” címmel három fő csoportban hatá­rozták meg a tájékoztató pro­paganda főbb irányvonalait. Ezek az akcióprogram után is érvényesek, s valamennyiünk érdeke, hogy segítsük meg­valósításukat. Dán Miklós a KBT sajtószakbizottság tagja azóta népszerű bevásárlóhaly lett belőle. Tavaly nyílt meg a tóti új étterem és eszpresz- szó is, az új ABC-áruház mellett, mellyel együtt a Vö­rösmarty téri kereskedelmi központ kialakult. Dunakeszin látható már a szakorvosi rendelőintézet épületváza. Fót és Dunakeszi lakosságának örömére bővült, s még bővül a gázvezeték-hálózat, s mind­három településen a csatorna- rendszer, az úthálózat. Ha ne­hezen is, de befejeződik vég­re a 2-es főútvonal városon átvezető szakaszának korsze­rűsítése. Az útra új aszfalt- szőnyeget terítettek Gödön is, bár ennek kivitelezéséről nem szólhatunk elismeréssel. Igaz, hogy nem ártana még több telefonvonal, de tény, hogy a múlt évtől már a távhívó rendszerhez tartozunk, s köz­vetlenül hívható az ország legtöbb városa, települése. Véleményem szerint, aki tár­gyilagosan szemléli a három település fejlődését, elismerés­sel szólhat róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs mit javítani, sok a jogos kri­tika is. amire figyelmet kell szentelnünk a napi munka közben. 1986 a VII. ötéves terv kez­dete. Amit elkezdtünk, annak folytatását jelenti a kitűzött célok sora. Az idén látványos befejezés vagy létesítmény át­adása nem várható. De elő­készítjük az iskolabővítést, folytatjuk a gáz- és csatorna- hálózat fejlesztését. A leg­nagyobb figyelmet az ivóvíz- ellátásra fordítjuk. A Volán 20-as vállalattal megállapod­tunk: javul a közlekedés. A menetrendszerű buszjára­tok bekanyarodnak majd a lakótelepre is. Sajnos, egyes szolgáltatások terén nem ígér­hetünk javulást, néhány in­tézmény működését létszám­gondok korlátozzák. — A megújult politikai, társadalmi szervezetek veze­tőségeire tehát sokféle tenni­való vár. — Igen. A választások al­kalmával javaslataink a fo­lyamatosságot és a megúju­lást célozták. Általában 20-25 százalékos volt a személyi változás. Az új vezetőségi ta­gok beilleszkedését rövid tan­folyamokkal is segítettük. Azt várjuk tőlük, hogy tapaszta­lataik birtokában bátran vi­tázzanak, érveljenek, s vegyék ki részüket a döntésekből. A párt előtt ismertek a fel­adatok. Az üzemek többségé­ben munkásgyűlésekkel kezd­ték az évet, ahol a vezetők körvonalazták az idei év leg­főbb céljait. A pihenés napjai után ezekhez kell a legjobb tudásunk szerint hozzálátni. Pártbizottságunk nevében ma­gam is ehhez kívánok erőt, egészséget, sok sikert telepü­léseink minden lakosának, munkahelyi közösségének. A köszönet hangján szólva a múlt esztendő fáradságáért, az eredményekért is. Sikeres évet zártak A Dunakeszi Konzervgyár kollektívája jelentős nyersanyag­hiánnyal küzdött a tavalyi gyenge termés miatt. A főszezon nagy hajrája, valamint a rugalmas termékváltás eredménye­ként végül azonban nyereséggel zárták az esztendőt A közlekedés biztonságáért Tegyünk meg mindent DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Amit ígérhet az üzemvezető Tisztább lesz-e a város? üj gépek érkeztek Benyitnak az üzemvezető irodájába. — Miklós! Kezdődik az ér­tekezlet. — Nem akarom feltartani, ha dolga van. — Azért beszéljük meg ezt a kérdést — mondja Póczik Miklós, a Dunakeszi Városi Tanács költségvetési üzemé­nek vezetője. Nem új a kérdés, amit köz­vetítenem kell. A város és a szomszédos település, Fót sze­métszállítási . gondjairól már többször írtunk. Az üzem funkciója ez, a tanács igé­nyeit kielégítő építési, para- cenntartási és távhőellátási feladatokkal együtt. Ezek sze­rint alakultak ki az ágaza­tok. Oda-vissza — Mit ígérhet az üzemve­zető? — Tisztább lesz-e a vá­ros, vagy tovább ingáznak a tipikus panaszok a tanács, a társadalmi szervezetek és az üzem között? Ezek lényege: ritkán szállítják a szemetet, gyorsan telnek meg a kukák, s ami nem fér beléjük, azt a szél hinti szét az utcákon. Ma­gam a piactéri, mindig dugig telt konténert említem, amely közvetlenül a gödi termelő- szövetkezet büféje mellett áll. Ott, ahol a bablevest mérik, a sülteket fogyasztják. A le­hangoló képbe ott persze be­letartozik a mindig nyitott aj­tajú korszerűtlen illemhely is, amiről persze nem Póczik Miklósnak kell magyarázattal szolgálnia. — Nekünk jobban kell dol­goznunk, a lakosságnak pedig méltányolni embereink nehéz munkáját, s ne dobjon a ku­kákba olyan tárgyakat, melyek megrongálják gépeinket. Min­den körzetben tartunk kon­ténereket, amikbe dobhatják az elhasznált szilárdabb tár­gyakat, s ezeket szükség sze­rint elszállítjuk. Az üzemvezetővel nem tu­dunk vitatkozni a kölcsönös tennivalókon, bár ezek már sokszor megfogalmazódtak, de nincs más kiút. Jó lenne per­sze az értelmes munkát bizo­nyára kerülő guberálókat is megrendszabályozni, akik gyakran kiborogatják a sze­metet. — Intézkedéseink alapján nő a szállító kapacitás, mun­kába állnak az új gépek, há­rom autót kaptunk, s lesznek tartalék kocsijaink is. — Mit ígérhet a fótiaknak? Jobb feltételek — Ha idén sikerül a Cso­rnád melletti másik bányát is megszerezni, akkor tiz évig nem lesznek szeméttárolási gondjaink. Néhány hónap múlva a nyitott kocsis, úgy­nevezett íélpormentes szállí­tást minden utcában korsze­rűre válthatjuk, ha lesznek kukák, mert azokat mi nem tudunk vásárolni. Száznyolcvan ember elegen­dő. Csak az építési ágazatok­ból hiányoznak a szakembe­rek. Pedig 32 forint az átlag­órabér, 70 ezer az évi kereset. Az üzemi kiadások növeke­dése miatt 1985-öt kétmillió forint veszteséggel zárták. Eb­ből a városi' tanács már 900 ezret támogatásként visszafi­zetett. Természetes ll/l i? Ünnepi ellátás? — nézett rám a kereske­dő néhány nappal azelőtt, hogy új naptárt tettünk az asztalunkra, s egy szám­jeggyel többet írunk azóta az időszámításban. — Mit magyarázgassak én magá­nak? Jöjjön velem. Mentem. Amit mutatott, gyönyörű libatetemeket a hűtőben, s mellettük ka­csák, csirkék gusztusos ré­szei hevertek. Ha disznó­húst kívántam volna, azt is bepakolhattam volna a vá­sárlókosárba, pedig az ün­nepek előtt azt mondták so­kan: ebből nem lesz elég. Lett! Hal is, pulyka is. A karácsony ugyan enyhe volt, mint a koratavasz, de az év utolsó napján fehér­re változott táj, a nagy pelyhekben hulló hó látvá­nya is csak gyönyörűséget kelthetett bennünk. Befűt- hettük a lakást. Az embe­rek nem szenvedtek hiányt Ezt természetes dolognak tartjuk. Az is. Mert az em­ber alaptermészetének a békés kiegyensúlyozottság felel meg. De ahhoz, hogy ez mindig így legyen, kell a béke, az emberi boldo­gulás, az alkotó munka fel tétele, s kell a felismerés, hogy ezért naponta meg kell küzdenünk. Gyárak, intézmények ab­lakai meredtek kivilágítat- lanul az estékbe a két ün­nep között. Év közben le­dolgozták a munkaidőt, pi­hentek az emberek. Az év végi pár nap különben sem sokat változtatna az ered­ményeken — vallják so­kan. Az a néhány nap le gyen a családé, ha lehet. Forgalmas cseretelep Nem győzik már a javítást — Hová indul? — A telepvezetőt keresem. — Én vagyok az — hang­zik a tolóablak mögül. — Nagy Lajos, a Szent István utcai gázcseretelep vezetője. Az utóbbi napokban nagy volt a forgalom, sokan vitték a propán-bután palackokat. Ne­gyedévenként 680 ezer forint átlagos forgalmat bonyolíta­nak itt le. Tavaly viszonylag jó volt az ellátás. — Csak az 1984. évi hely­zet ne ismétlődjék meg — fo­hászkodik a közben megér­kezett kolléganő, Barancsi Barnabásné. — Akkor ugyan­is sok hiányt láttak a fogyasz­tók. A telepen festeni kellene, az iroda fala is piszkos, víz­vezeték nincs, s a szabályok szerint a lakott területtől 200 méter távolságra kellene fe­küdnie az ilyen robbanásve­szélyes munkahelynek. A te­lepvezető 15 éve ismételgeti, hogy nagy szüksége lenne a telefonra, amihez nem kell külön magyarázat. De a vá­ros nagy területe, a távolsá­gok miatt is indokolt lenne ez, hiszen sok a készülék, s amint az íróasztalon fekvő cé­dulák is bizonyítják, napi 10 —18 kérés érkezik a hibák kijavítására. Ezeket szemé­lyesen kell idehozni, s nehéz egyeztetni, hogy mikor megy ki a szerelő, aki különben is csak egy napot tölt heten­ként Dunakeszin. Ez az idő is nagyon kevés. — Szóval meglátszik a gáz­cseretelepen, hogy a városi rang megszerzése előtt épült. Nyolc éra bőven elég A szállítás most is nehéz műfaj Csorba Gyula brigádvezető vállas, izmos ember. Meglehet, hogy a munkája edzette meg. Közel másfél évtizedet töltött már el a Dunakeszi Hűtőház­ban. A targoncás szállítóbri­gádban a sarzsi sem menti meg az embert a cipekedés- ■töl. Télen-nyáron edzik ma­gukat a súlyos rakományok­kal, amelyeket a targoncákra kell rakni, arról pedig a ka­mionokba. A brigád a két ünnep kö­zött is dolgozott. Pedig ők is szívesen töltötték volna az időt egész nap a családdal. Csorba Gyuláéknái a három gyerek közül a 13 éves a leg­kisebb, a kislány. A másik kettő már önálló, de a pihe­nőnapokon rendszerint együtt van az egész család. A Mező Imre szocialista brigád vállalásai közé tarto­zik az exportkamionok mi­nél gyorsabb megrakása, s ezért mindent megtesznek. Hetenként 15—20 szállítmányt indítanak el. A brigádvezető 1972 óta él­vezi társai bizalmát, s ismeri életüket. Nem könnyű a mun­kájuk. A hűtőkamrákban té­len-nyáron mínusz 20 fokos hideg van. Innét ki-be járva pillanatonként kell szerveze­tüknek alkalmazkodni a hő- mérsékleti különbségekhez, nyáron például 25—30 fokos melegház. Kérdezem is, hogy miként hat ez az egészségük­re. — Egy idő után mindenki megérzi — mondja a brigád­vezető. — Aki teheti, meleg fürdőkben tölti a szabadsá­gát. Az egészség drága, amit az évi 80—90 ezer forint kereset sem pótolhat. Ám ezt a mun­kát is vállalnia kell valaki­nek. Ötvenöt éves korukban mehetnek nyugdíjba. Szeretik a sportot, részt vesznek a vá­ros kispályás labdarúgókupá­jában, a gyári szellemi vetél­kedőkön, s ha nem kell túl­órázni, panaszolják a külön­kereset hiányát. De ha sűrűn érkeznek a szállítók kocsijai, akkor a napi 8 óra is bőven elég ahhoz, hogy kifáradja­nak, s nem kell őket marasz­talni az üzemben. — Ennyi idő alatt jól ösz- szeszokhattak — mondom. — Vannak-e néha vitái? — Előfordul. A munkán azonban nem nagyon vitat­kozhat senki, mert annak kö­vetkezménye lehet. Ott dol­gozni kell. — Mik a következmények? — Nézze, a jutalmakat kö­zösen osztjuk el, együtt tár­gyaljuk meg. Itt rendszerint mérlegre kerül, ki hogyan vette ki részét az eredmény alakításából. Nincs is sok gondunk egymással. — Újévi kívánságok? — Jó gépek, jó szerszámok. Targoncáink 6—13 évesek. Nem muszáj ezeket angol importból pótolni, a bolgárok is nagyon jók nekünk, s ezek­hez könnyebb alkatrészt is szerezni. — 1984-ben 11 ezer forint nyereségrészesedést vjttem haza — említi meg mellékesen Csorba Gyula. — Ezt szívesen megismételném. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Erdősi Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents