Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
198«. JANUAlt II., KEDD 5 Pályázati felhívás Egyetemi előkészítő A Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium (1024 Budapest, II., Keleti Károly u. 37/b) felvételi pályázatot hirdet az 1986—87. tanévre. A kollégium 18 éve végzi a fővárosban lakó fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemi tanulmányokra való felkészítését, és eddigi működése során 92 százalékos egyetemi felvételi arányt ért el. A kollégium tanulói a főváros különböző gimnáziumaiba járnak. A kollégiumban önképző körök, gimnáziumi felzárkóztató (I., II. osztály) és speciális egyetemi előkészítő szakkörök (III., IV. osztály) működnek. A havi térítési díj 60 forinttól 750 forintig terjedhet, részben a szülők keresetétől, nagyobb részben a tanulmányi teljesítménytől és a közösségi magatartástól függően. A legjobb tanulók fővárosi tanácsi ösztöndíjban részesülnek. Részletes tájékoztatást személyesen a kollégiumban vagy a 150-663 telefonszámon adunk. A jelentkezéseket január 15-ig a kollégium címére kell megküldeni. A pályázat tartalmazza: a tanuló nevét, lakcímét; az általános iskolája nevét és címét; az V., VI., VII. osztály évfolyamonkénti tanulmányi eredményét. Kulturális beruházások Megszépülnek Jelentős összegekkel folytatódnak a* új tervidőszakban — a kulturális beruházások között — a felsőoktatás, valamint a kulturális intézmény- hálózat felújítását-ikorszerűsí- téaét szolgáló központi programok. A VII. ötéves terv során a művelődési tárca a felügyelete alá tartozó intézmények fejlesztésére mintegy hat és fél milliárd forinttal gazdálkodhat. Ezt az összeget az egyes intézmények saját fejlesztési forrásaikból csaknem másfél milliárd forinttal egészítik majd ki. A központi pénzösz- szegből több mint hárommil- liárd forintot fordítanak a felsőoktatás már folyamatban levő, illetve kezdődő beruházásaira. A kulturális intézmények felújítását-megújítását célzó programok közül kiemelkedik három közgyűjteményünk — a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár — teljes rekonstrukciója. Axra használni, amire való Számítógép vagy öngyilkosság? Feltárni az új lehetőségeket Számítógépről filmet csinálni hálás és látványos dolog. Hiszen életünknek ma már alig van olyan területe, ahol ne lenne szerepe a számítógépnek. Számítógépről és gyerekekről filmet csinálni hálás és látványos dolog. Hiszen köztudott, hogy a gyerekek gyorsabban, köny- nyebben tanulnak meg a számítógéppel bánni, mint a felnőttek. Játéknak tekintik, olyan játéknak, amely ellenőr» gondolkodásukat, elképzeléseiket. Számítógépről és hazai felhasználókról filmet csinálni hálátlan és nem látványos dolog. Köztudott, hogy a számítógépet közel sem arra használják sok helyen, amire alkalmas volna. Van számítógép, de nincs alkalmazási kultúra. volt, izgattak a megfogalmazható világ rejtélyei. Irigylésre méltó a lehetőség is, hogy az ember munkája során bizonyos területek legkiválóbb szakembereivel találkozhat A világ rejtélyei Azok a gyerekek, akik Dúló Károly filmjében iskolában, táborban ismerkednek, barátkoznak a számítógéppel, akik természetesen önálló programokat készítenek, már arra fogják használni a számítógépet, amire való és új lehetősé, geket tárnak majd fél. Dúló Károlyt, a Népszerű- Tudományos és Oktatófilm Stúdió rendezőjét pályára kerüléséről faggatom. — Az egyetem elvégzése után, ahol elméleti fizikát tanultam ... De nem, még élőbbről kell kezdenem. Vegyipari technikumba jártam, amikor továbbtanulásra került a sor, az volt a célom, hogy olyan szakot végezzek, ahol a legkimunkáltabb természettudományos gondolkodást sajátíthatom el. Azt, hogy mit tud a tudomány a világról. így választottam a fizikát. Még korábban. — úgy tízéves koromtól — amatőr színjátszó csoportokban vettem részt, előbb díszlettologatóként, később rendezőként. Ezt az egye. térni évek alatt is folytattam. S amikor befejeztem az egyetemet, a professzorom, Marx György felhívta á figyelmemet, hogy a filmgyár fizikust keres. Az akkori stúdióvezető, György István úgy látta biztosítva a terület Ismereteit, ha természettudományi végzett, ségű embereket tanít meg filmezni. Így kerültem a filmgyárba vegyész kollégámmal, Kabdebo Györggyel együtt. Végigjártuk a filmcsinálás fázisait — asszisztensként kezdtük, majd oktatófilmek dramaturgjai, később rendezői lettünk. S aztán — úgy 10— 11 éve — bíztak meg önálló filmek készítésével. S ez nagyon kedvemre való terület Használni szeretnék — Milyen a közérzete? — Azt hiszem, az a dolgunk itt a népszerű tudományos filmstúdióban, hogy elmondjuk, milyen a viliág, és hogy próbáljunk meg változtatni rajta. Akkor csinálunk jó filmet, ha a konkrét tudományos témánál általánosabb közlendőnk is van. Az a film, ami az én igényeimnek megfelel, még nincs kitalálva. Van ugyan gyakorlat az egyszeri képletek bemutatására, de a mi világunk csak egyre bonyolultabb képletek és ellentmondások feltárásával ismerhető meg. — Milyen elképzelései vannak? — Van néhány forgatókönyvem. Az egyiknek Tér a címe. s az ember által mesterségesen létrehozott építészeti tereikkel foglalkozik. A mai tudomány és filozófia által kimunkált tér fogalmát próbálja kézzelfogható közeibe hozni. A népi építészeti hagyományokról szólna egy másik munkám a Kós Károly által megkezdett útról, a népi építészet felemelkedéséről, és a magasabb művészetbe való iintearálásáról. Most készül forgatókönyvem a társadalmi azonosságtudat kérdésköréből. És van egy tíz éve érlelt témám — 1983 óta jóváhagyott forgatókönyvvel — az Öngyilkosságról, erről a társadalmi problémákkal összefüggő szövevényes jelenségről. Az egyszeri szálakat könnyű volna a szövevényből kiemelni, de ha használni is akarok, márpedig szeretnék, sokkal bonyolultabb » feladat. A probléma olyan ösz- szetett, hogy csak lényeges összetevőivel szabad ábrázolni. Ennek pedig terjedelmi igényei is vannak. Nagyon szeretném ezt a filmet elkészíteni. — Ezek a témák nem éppen az elméleti fizika köréből valók! Szociológia cs film — Nem szakadtam el az eredeti szakmámtól sem, de már filmesként elvégeztem a szociológiai szakot is. S a szociológia és a film érintkezési területéről doktoráltam: a 70-es években készült mezőgazdasági témájú filmek elemzése volt a témám: azt vizsgáltam, hogy a valódi társadalmi folyamatok mennyire olvashatók ki a művekből. Hiszen ailig volit még réteg, amely ilyen nagy változáson ment keresztül, mint a magyar parasztság. K. M. Színes diasorokon SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ 'p'ehér szakállas, bajuszos, szemüveges kis öregember mégy az utcán. Gondolkodó az arca, törékeny az alkata, jellegzetes a járása. Ismerőse sok van, illetve őt ismerik sokan. A Mestert, Barcsay Jenő Kos- súth-díjas festőművészt, a konstruktivizmus hazai iskolateremtő mesterét, a tanárt, akinek a sok kiadást megért Művészi anatómia című kötete el nem évülő örök tankönyv, nemzetközi mércével mérve is, festőknek, grafikusoknak, szobrászoknak, művészetpártolóknak, vagyis mindazoknak, akik általános műveltségük kiteljesítésére fellapozzák. Szentendrei háza most csöndes. A kert téli álénál alussza a hó puha leple alatt, de visszavárja gazdáját, aki nyaranta évtizedek óta Szentendrén honos alkotóművész. Ám állandó kiállítása, mély házat kapott a művészek fővárosközeli tuszkulánumában, nyitva ált a látogatók előtt. Mozaikjai, táblaképei, monumentális alkotásainak példái és kisebb változatai látványként itt örvendeztetik meg az embereket. Az embereket, akik közül van, aki számon tart dátumokat, magánszorgalomból vagy hivatalból. Az embereket, akik lehet, mostanában épp művészeti lexikont lapoztak, se B betűnél megtalálták Barcsay Mester nevét, s neve után e csöpp információt: 1900. január 14-én született. Köszöntsük hát illendően ma, születése napján! Kívánjunk neki erőt, egészséget, éljen sokáig töretlen alkotókészségben! Villanásnyi a nagyvilágból Egy jó képességekkel megáldott világjáró fotós nagy ajándékozó lehet, ha útjáról megtérve nemcsak magának tartogatja élményeinek képeken megörökített morzsáit. Ha nemcsak szűk családi vagy baráti körben készteti ámulatra a látottak és hallottak tolmácsolásával közönségét, hanem szívesen eleget tesz más meghívásnak is. Felkerekedik. bemutat, vetít, a képek mellett esetleg messzi népek zenéjéből is kínál egy kis ízelítőt Szellemi kincsek Pest megyében számos világjáró él, ám köztük az élbolyba tartozik a vendéglátó- iparban dolgozó és Cegléden élő Nánási Iván. Háza. telke, autója nincsen, van viszont utazókedve, fényképezőgépe (az sem a legújabb típusú és legdrágább fajtából való), valamint igénye és jó szeme, íRadiófigyel MAHOLNAP. Az ifjúságpolitikai folyóirat több fontos témával birkózott a Petőfi Rádió hullámhosszán, Faragó Judit szerkesztő és kollégái jóvoltából. Az egyik a nyelv- tanulás kérdése volt. A fiatalok panaszkodtak: az iskolában nyolc—tíz éven át tanult idegen nyelvvel az életben nem sokra mennek. Népesek az osztályok, a gyakorlati részre, a beszélíetésre kevés idő jut. A nyelvi laboratóriumok sem oldanak meg mindent, nincsen elég és jól képzett nyelvtanár. A nyelvtanulási barikád másik oldaláról Bárdos Jenő egyetemi adjunktus mondta el vél érném-it, miszerint az ideális nyelvtanuló azért akar egy nyelvet elsajátítani, mert úgy gondolja, az szellemi gazdagsághoz vezet. Nem jó, ha a nyelvtanulást az ember felnőtt korban kezdi, régen rossz, ha többször nekifut egynek, sikertelenségek rossz izével a szájában próbálkozik, legtöbbször kevés eredménynyel. Az ok? Keresendő az is-, kódrendszerben, az iskolai oktatási módokban, — de alapvetően az sem mindegy, hogy. például az anyanyelvét milyen szinten beszéli, gyakorolja az idegen nyelv tanulására vállalkozó. Talán ez a mondat tapintott rá az idegennyelv-oktatás lényegére. Mert ha nincsen mód arra, hogy valaki szinte az anyatejjel szívja magába egy-két nyelv alapos ismeretét, nincs lehetősége az embernek arra, hogy nyelvre ki- küldjék külhonban élő rokonokhoz, attól még nem dől össze a világ. Attól még nagyon sokan beszélhetnének hazánkfiai közül — ha némi akcentussal is, de társalgási szinten — oroszul, angolul, németül, franciául, spanyolul és így tovább. Ám ahhoz jelen korunkban a meglévő kellékek mellé, kis pénzért három dolog lenne fontos. Az egyik, hogy magyarul tudjon, aki az idegen nyelv tanulásába belevág, a másik, hogy éljen a lehetőségekkel, a harmadik, hogy vegye komolyan a tanulást. KORTÁRSUNK. A Petőfi rádióban, a Kortársunk című riportműsorban nemcsak kortársunk, hanem tulajdonképpen munkatársunk mutatkozott be. Ugyanis Apáti-Tóth Sándor fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, akit Pór Vilmos riporter szólaltatott meg a nagyközönség előtt, a Pest Megyei Hírlap ceglédi kiadásának fotóriportere, idestova másfél évtizede dolgozik a lapnak. Mint mondta, nem a képek tárgyát akarja kifejezni művészi fotográfiáin, hanem a látványt saját, határozott belső kepéhez idomítja. A forma számára dramaturgiai szerepet tölt be: nem önmagáért van, hanem hogy az alkotó szándékát szolgálja akkor is, ha a látvány például nem kellemes. Auschwitz című me- mentósora, annak fekete-fehér döbbeneté ennek legkomolyabb példája. Szerencsés csillagzat alatt, jó fészekbe született volna, hogy édesapja Tóth István Balázs Béla-díjas fotóművész? Az igaz, hogy neki köszönheti a kicsiny gyermekkorban kézbe kapott fényképezőgépet, a fotózás szakmai részének mesterfokú ismeretét, az első szerepléseket kiállításokon, alig tizenéves korában. Ám a kapott inspirációkat a saját útján járva akarta képpé formálni. Nagyon korán kialakította a maga formavilágát. Minden vágya volt a naturalista ábrázolásmódtól szabadulni. Munkája élesen kétfelé válik. Egy oldalról az alkotó művész, a másikról a kenyérkereső fotográfus: a ceglédi Kossuth Múzeumnak dolgozik, műtárgyfotókat készít. A ceglédi kórháznak az egészségügyi felvilágosításban és képzésben segít képanyagával, fotóriportenkedik lapunknak. A ceglédi városi tanács megbízására legutóbb igen szép emlékkönyv képanyagát készítette el. Vallja: a fotográfia igazi területe a sokszorosítás. A képeknek napilapokban, folyóiratokban , albumokban, könyvekben a helyük és az a jó, ha minél több helyre eljutnak. E. K. MÉRLEG. A rádió évtizedes hagyománya, hogy minden esztendő fordulóján meghirdeti azt a pályázatot munkatársai számára, melynek díjait rádiókritikusokból álló bizottság ítéli oda. Ez egyben alkalom arra is, hogy értékeljük ezúttal a rádió elmúlt esztendőben készült és elhangzott dokumentumműsorait, -riportjait és -játékait. Űjrahallgatva a benevezett harminchét munkát azt állapíthatjuk meg, hogy a rádió ma egyre több — $ közöttük sok fiatal — a dokumentum műfajt kiválóan művelő munkatárssal rendelkezik. Stefka István, Kása Judit (őik nyerték egyébként az első díjat A döntő érv, Illetve a Katonadolog című munkájukkal), Antal Éva—Gácsi Sándor, Tárnái Gizella—Havas Henrik, Zoltán Péter, Tertinszki Edit, Pete János. László György meg- annyian avatott mesterei • műfajnak. S ha a zsűri valamennyi tagja tudott is említeni olyan, számára valódi rádiós élményt nyújtó műsort, riportot, dokumentumjátékot, ami nem szerepelt a pályázók között, az kivált azt bizonyítja, hogy a dokumentumműfaj az elmúlt évben is egyik erőssége volt a magyar rádiónak. B. H. akár riporternek vagy film- operatőrnek is becsületére váló. Esztendőnkint, kettőn- kint nekivág a világnak, nem magányos turistaként, hanem csoporthoz tartozva. Saját készítésű diafelvételek seregét hozza haza rendszerint magával, néhány mágnetofonkazet- tán népzenét és élményeit Ezt a tetemes széliéiül kincset azután megosztja másokkal. Vetít az úti élménybeszámolóra összegyűlő kollegáknak, vállalati nyugdíjasoknak. Nem utasítja el a meghívást, ha a ceglédi pedagógusok klubjába invitálják vetíteni. Diasorait látták a nagykőrösi gimnazisták, akik meghívták az iskolai klubdélutánra, vetített a ceglédi és a nagykőrösi művelődési központban nemegyszer, valamint a megye más csücskében is, úgyszintén kollégák körében. Alaposan felkészül az utakra, ám ezekre a találkozókra is. Ismeretei naprakészek, rendszeres újság- és folyóiratolvasó, művészeti könyvek és riportkötetek, útleírások bővi- ben megférnek gyűjteményében. A háznál a könyvek célja nem az, hogy a polcokat díszítsék színesen, hosszan sorakozva. Az újságokban figyelj, mit írnak arról a vidékről, ahol járt, vagy ahová éppen készül. Érdekli, mit fedez fel a világjáró fotóriporterek szeme, hiszen ahány ember, annyi látványvilág. Kinek-kinek másként csillan az Adria kékje, más arcot mutatnak a zegzugos utcák, másak a növények és persze az emberek is. Film és tét Filmet nem visz két utazótáskával. Egy téma, egy vagy két filmkocka: nagy a tét, hiszen az ember nem jut el olyan gyakran Kínába, Vietnamba, Thaiföldre, a Kwai folyóhoz vagy a Tadzs Mahalhoz, az egyiptomi szfinkszék- hez. Ha mint fotós vét, akkor marad az emlék, sehol a kép! (Az szinté már kicsinyes ügy, hogy a fotóanyagot sem kínálják ajándékba, ingyen...) Legutóbb a ceglédi helyőrségi művelődési központba hívták meg. Az indiai útról hozott diaképsorokat vetítette a nyugdíjasklub közönségének. Segítségével tárulkozott ki egy csöppet a meii- szi, világrésznyi ország egy- egy tája, települése, műemlékeinek gazdagsága, népének jóléte s szegénysége. Az utcai forgatag riportfotóit az áhítatteli szent helyek végtelen csöndes nyugalma váltotta. Guru — szent ember — állta a fényképező villanásnyi kellemetlenkedését, hogy azután beállíthassák abba a képsorba, melyben oly szépen megfért látványként a dúsgazdag és a szegény, a munkálkodó ég meditáló, a bolondos figura és tiszteletre méltó buddhista szerzetes, a narancsszin öltözetű sintoista át á feketébe burkolt mohamedán. Várják a következőt A csodálatos szép szárit viselő, gyönyörű szemű nők, a kíváncsi tekintetű csöpp gyerekek, virágcsodék, szent tehenek, bohókás majmok és az ember szolgálatába állított tiszteletteljes elefántok, mind eljöttek bemutatkozóba az ügyes fotós jóvoltából, beköszöntek lám, ebbe a klubba is. Mint minden előzőnek, ennek a diavetítései klubdélutánnak is sikere volt. A hallgatóság igen komolyan értette a köszönést: Viszontlátásra! Valóban szeretnék látni a következő, képes útibeszámolót, bármelyik leáz is az, Nánási Iván gyűjteményéből. E. X. Magyar—luxemburgi együttműködés Egymás megismerése Luxemburgban hétfőn aláírták a Magyar Népköztársaság és a Luxemburgi Nagy- hercegség kormánya közti kulturális megállapodást. A megállapodás tudományos, irodalmi, színház-, film- és képzőművészeti, oktatási, valamint ifjúságpolitikai együttműködést irányoz elő. Szó van rendszeres tankönyv- cseréről és arról, hogy a felek a tankönyvekbe foglaltak utján is törekszenek egymás országának. történelmének, kultúrájának kölcsönös megismertetésére. A magyar— luxemburgi kulturális vegyesbizottság legalább háromévenként ül össze. A megállapodást dr. Németh József, hazánk luxemburgi nagykövete és Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter írta alá.
