Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

1988. JANUAR 18., KEDD y/ßrtao Itthoni forgalomra is * _ Epiiíetszerelvény gyártásfejlesztés Tő k és impor t - h el y ettesí tő és exportbővítő fejlesztés kezdő­dött a Fémszerelvénygyárban. Két év alatt 400 millió forin­tot fordítanak az épület szerel­vény-gyártás bővítésére. A be­ruházási összegnek mindössze 8 »zázalékát költik építkezés­re, a többiért korszerű gépe­ket és berendezéseket vásárol­nak. A fejlesztést időben elő­készítették, ennek köszönhe­tően a gépeket megérkezésük után nyomban üzembe tudják helyezni. Mindennek eredményeként 1980-tól évi 375 millió forint1 tál növekszik a gyár terme­lési értéke. Ebből 300 millió forint értékű árut — elsősor­ban fürdőszobai és konyhai szerelvényeket — itthon hoz­nak forgalomba, a többit tő­kés országokba exportálják. A beruházáshoz 321 millió forintos, járadékfizetési köte­lezettséggel járó alap juttatást nyújtott az állami fejlesztési bank. A hitel összegét tíz év alatt fizeti vissza a Móléin. Megújuló szemétnyelők vey.ssK'r-jqzv •>* Szigetszentmiklóson a tanács költségvetési üzemében szinte elemeire szedik szét a Skoda szemétgyűjtő autót. A teljes fel­újítás után megújuló gyűjtőkocsik ismét hozzájárulhatnak a korszerű és higiénikus hulladékszállítás teljes körű megvaló­sításához Veress Jenő felvétele BASF—Remii Import helyett inkább gyártani Minden bizonnyal jól működik a Qualliplastik, a Pest" Megyei Műanyagipari Vállalat résztvételével alapított magyar—amerikai vegyes vállalat. Kedvezőtlen tapasz­talatok birtokában ugyanis valószínűleg nem vágtak volna bele másodszor is hasonló vállalkozásba. Ezúttal a világhírű nyugatnémet BASF céggel, illetve annak Elastogran nevű leányvállalatával kezdtek tárgyalásokat. kezdtük beszerezni a külön­böző engedélyeket. S nemcsak a gyakorlat hiánya lassította az ügymenetet, hanem az is, hogy a vegyes vállalatok ala­pítását szabályozó-alaptörvény 1930-ban született, s ván“égy sereg doíog, amit még nem, igazítottak a mai viszonyok­hoz. Igaz, egyszer már végig­jártuk ezt az utat a Qualli- plastikkal, de az annyiban volt más, hogy az amerikaiak sokkal nagyvonalúbban kezel­ték az ügyet. A BASF szakéin, béréi igazi német alaposság­gal fogtak a dologhoz. Sem­miféle kétértelműséget nem tűrtek, órákon keresztül vitat­tunk. meg egy-egy részkérdést. Azt mondták, inkább a tár­gyalási szakasz tartson tovább, de utána minden menjen gör­dülékenyen. S még egy: a BASF egy órási konszern, a bürokrácia ott legalább akko­ra, mint itthon. Mindez köz­rejátszott abban, hogy a vég­ső szerződésre csak 1984 vé­gén került pecsét. Hasznos beruházás A történet évekkel ezelőtt kezdődött, s ebben a n égy ed- .évhen indulnak meg a próbák Solymáron, áprilistól pedig az‘ üzemszerű termelés. Arról, hogy mit is gyárt majd az új vegyes vállalat, a Kemipur Poliuretan System Kft, s hogy milyen érdekek fűződtek lét­rehozásához, Mariok Gyulával, még mint a Pemü műszaki igazgatójával beszélgettünk, aki a vállalat beindulásával annak magyar ügyvezető igaz. gatója lesz. Az Elastogran a BASF kon­szern számára gyárt poliure- tán alapanyagot. A Pemü mint­egy tíz esztendeje kapcsolat­ban áll velük, hiszen évente mintegy kétezer tonna ilyen anyagot használ föl, elsősor­ban cipő formatalpakhoz, lök­hárítókhoz, kerékpárnyergek­hez vagy vízóraaknákhoz. — Ez szinte mindent meg­magyaráz — mondja Mariok Gyula —, a mi indítékunk el­sősorban az importmegtakarí­tás volt. Az általunk felhasz­nált mennyiség mellett már gazdaságosnak tűnt ráállni a mixelésre, vagyis az alapanya­gokból elkészíteni a különböző paliuretán habrendszereket. S ezzel nemcsak devizát spóro­lunk meg, hanem csökkenteni lehet a Pemü forgóalapigé­nyét -is, mivel a helyben mű­ködő üzem ütemesebb szállí­tást tesz lehetővé. Kezdetben nem is gondoltunk másra, mint a saját igényeink kielé­gítésére, később merült föl az ötlet — a Chemolimpexszel közösen —, hogy az egész ma­gyar poliuretán-import ügyéi meg kellene oldani. Ezekből a rendszerekből a hazai vállala­tok mintegy hat-hétezer ton­nát használnak föl évente. Ez 24—28 millió nyugatnémet miirkának felel meg. S ez a beruházás ebben az esetben sem kerül annyival többe, mint amennyivel nagyobb hasznot hajt majd. Német rlaposság Vegyes vállalatot szervezni Magyarországon még mindig nem egyszerű dolog. Évekkel ezelőtt különösön nem volt az, járatlan utat választott, aki erre adta a fejét. — Meglehetősen hosszú pro­cedúrája van, amit végig kell csinálni. Az élesebb tárgyalá­sok 1900-ban indultak, akkor Előretolt állás Solymáron a Pemü kerítésé­től 50—G0 méterre már áll a Kemipur épülete. A 80 millió forintos beruházáshoz a Pemü adta a telket, az épületet és a komplett infrastruktúrát, a BASF szállította a berendezé­seket és beszállt még mintegy egymillió márka készpénzzel. — A befektetett tőkéből — és természetesen a haszonból is — a németek része 49, a Pcmüé 41, a Chemolimpexé 10 százalék. Természetesen az üzem az első évben még nc-m hozza a hat-hétezer tonnás termelést, legfeljebb három­négyezret. A végcél egyébként tízezer tonna. Igaz, ma még nincs ekkora kereslet az or­szágban, de az évi növekedés — a nemzetközi statisztikák szerint — tíz százalék. S van egy olyan megállapodásunk is, hogy a német partner a ter­melés húsz százalékát átveszi tőlünk és saját eladási hálóza­tán keresztül értékesíti. Teljesen érthető, hogy a Pemünek miért éri meg a ve­gyes vállalat megalakítása. Az­zal, hogy a poliuretan hab- rendszereket itthon gyártják, a jelenlegi import költségeihez képest 20—25 százalékos lesz a megtakarítás, sőt jó esetben elérheti a 30 százalékot is. Ez minimum ötmillió márka évente. De mi a jó ebben a németeknek? — Ez bennünk is fölmerült a tárgyalások elején. A ma­gyarázatot abban látjuk, hogy ez a vállalat számukra egy előretolt állás lesz a KGST- piacon. Pontosan tudták, hogy mi mindenképpen megcsinál­tuk volna ezt a vállalkozást, ha nem velük, akkor mással, de ebben az esetben ők vég­képp . kiszorultak. volna erről a piacról. M. Nagy Péter A tagság és az üzemi érdekek harmóniája A lakossági igényeket szolgálja A VI. ötéves terv időszakában eredményesen gazdálkod­tak a termelőszövetkezetek, előirányzataikat összességében teljesítették. Az elmúlt egy-két évben adódott gazdálkodási gondok részben külső tényezőkkel magyarázhatók, ám a ter­melésben Is föllelhctök olyan hiányosságok, amelyeket helyi erővel, a lehetőségek jobb kihasználásával föl lehetne számol­ni — ezt állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Ta­nácsa hétfői ülésén, amelyen elemezték az elmúlt időszak tel­jesítményét cs megvitatták az idei feladatokat. Lehoczki Mihály, a TOT fő­titkárhelyettese beszámolójá­ban rámutatott: a közös gaz­daságok erőforrásaikat jól hasznosítottak az elmúlt évek­ben, a termelést sikerült úgy alakítaniok, hogy az jól szol­gálta a lakossági igények ki­elégítését, és jutott kellő mennyiség exportra is. Eseten­ként azonban túlzottan igény­be kellett venni a műszaki fel­szerelést, a gépparkot. Ez fi­gyelmeztető, mivel a gépek egynegyede műszakilag elhasz­nálódott, a traktorparknak pe­dig immár fele nullára leírt, s nem sokkal jobb a helyzet a kombájnok esetében sem. A termelők helyzetét nehezítette, hogy a fölhasznált anyagok, gépek ára nagyobb mérték­ben nőtt, mint terményeik ér­tékesítési, félvásárlási ára. A különbség olyan nagy, hogy a gazdaságok jövedelmezősége is veszélybe kerül emiatt, külö­nösen ott, ahol kedvezőtlenek az adottságok. Az elmúlt há­rom évben ezekben az üze­mekben 20—40 százalékkal csökkent a nyereség. A csök­kenés ellensúlyozására a ki­egészítő tevékenység jöhetne számításba, ennek fejlődése azonban megtorpant. Az idén a gazdaságok a ta­valyihoz képest annyiban kedvezőbb helyzetben vannak, hogy a közgazdasági szabályo zórendszer több kedvezményt kínál. A sertés- és baromfihús felvásárlási árának emelése kedvezőbb pozíciót teremt az állattartásban, és nőtt a ku­koricatermelők érdekeltsége is. Más területen is kibonta­kozhat a fejlődés, ami már nagyon időszerű, például az állattartó telepéle rekonstruk­ciójánál. A főtitkárhelyettes figyelmeztetett arra: nem jól cselekednek azok a gazdasá­gok, amelyek egy-egy ágaza­tot úgy szüntetnek meg, hogy előzőleg nem elemzik a gaz­dálkodás javításának lehetősé­geit. Ez a magatartás ellenke­zik a szövetkezeti dolgozók ér­dekeivel is, Különösen az állattenyész­tésben járhat az ilyen üzemi magatartás veszélyekkel. Rá­mutatott arra is, hogy az idei szabályozás ösztönzi az alap­vető ágázatok fejlesztését és a rekonstrukciót, s ezzel a le­hetőséggel élni kell. Hosszabb távon csak így lehet megte­remteni ugyanis a tagság és az üzemi érdekek harmóniá­ját. A beszámolót követő vitá­ban többen felvetették: a gaz­dálkodás értékelési rendsze­re, annak előírásai túlságosan gyakran változnak, és ez meg­bontja a tervezés és a megva­lósítás egységét. Néha megkés­ve születnek döntések a gaz­dálkodás egészét érintő kérdé­sekről, a hiányosságokkal, hi­bákkal kapcsolatban, s az el­húzódó ügyintézés a gyakor­latban is tetemes károkat okoz. Nehezményezték, hogy a fel­vásárlók gyakran a téeszek kárára minősítik a terménye­ket; a felektől függetlenül megismételt vizsgálatok az esetek többségében a téesaek- nék adnak igazat. Így van ez például a tejtermelésben, s ez is hozzájárult a termelői keijv megcsappanásához. Felvetet­ték, hogy a gabona—gyep vál­tógazdálkodás bevezetésénél — túlságosan merevek az előírá­sok szakértelmében; a merev kötöttségek nélkül, a helyi el­képzelések megvalósításával a program is eredményesebb lenne. Üdvözölték, hogy élén­külés tapasztalható a beruhá­zásoknál, a korábbinál lénye­gesen több termelőszövetkeze­ti létesítmény felújítását, kor­szerűsítését határozták el. A tanács megvitatta a ter­melőszövetkezeti munkaerő- foglalkoztatás helyzetét és az élet- és munkakörülmények alakulását is. Befejeződött a KFVBSZ kongresszusa A feladat változatlan A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipart Dolgozók Szakszer­vezetének XXXIV. kongresszusán hétfőn folytatták a vitát a központi vezetőség írásos beszámolója, a szóbeli kiegészítés és a határozati javaslat fölött. ítészt vett a tanácskozáson Aczél György, az MSZJÍP Politikai Bizottságának tagja, a KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára és több tárca vezetője Is. A vitában többen is foglal­koztak az élelmiszer-kereske­delem helyzetével. Elmondták, hogy például a fővárosban a szükségesnél háromezerrel ki­sebb a létszám az élelmiszer­Megtartani az ellátás színvonalát Kakucson is Miért bosszús a boltvezető? Vajon jogos-e annak a há­ziasszonynak a panasza, aki Kakucs főutcáján azért 6za- pulta a keres«edelmi ellátá­sért felelős Dabasi Afészt, mert a község népszerű 59-es c iletmis zerb alt j á ban hónapok óta nem kapott téliszalámit, gyulai kolbászt? Hiszen a fővárosban is csak ritkán akad a nagyobb üzle­tekben. Igaz, Kakucsról sokan bejárnak dolgozni Budapestre, s amikor bemennek az Áfész- boltba, önkéntelenül a fővá­roshoz viszonyítanak. Aki fi­gyelemmel kíséri a Pest me­gyei fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi munkáját, az tudja: a Dabasi Áfész évek óta gazdája körzetének, az állandóan meglevő kisebb- nagyobb gondok ellenére. illetékesek mondták Ennek bizonyságául néhány kiragadott idézet, amely nem­rég hangzott el a Dabasi Mo­telben azon a tanácskozáson, amelyen a kereskedelmi ellá­tás volt napirenden. Tarjáni József pb-titkár, Tatárszentgyörgy: örülnénk, ha a szövetkezet tartani tudná a kereskedelmi ellátás eddigi színvonalát... Pétiké Jánosné dr. tanács­elnök, Dabas: Elismeréssel kell szólni azokról az erőfeszí­tésekről, amelyeket az Áfész tesz azért, hogy az emberek megtalálják az alapvető áru­kat a boltokban ... Jeszenszki Sándor tanácsel­nök, Inárcs: Ami a Legfonto­sabb, az alapellátás kiegyen­súlyozottnak mondható. Igaz, időszakosan vannak hiánycik­kek. Zsadányi Lászlóné tanácsel­nök, Hernád: Az Áfósznak nem lehet fontosabb feladata, mint az ellátás eddigi színvo­nalának megőrzése. Kaldenekker István tanács­elnök, l'ljhartyán: A szövetke­zet kielégítően gondoskodik az ellátásról. Az alapvető cikkek rendszeresen kaphatók. A ta­nács arra törekszik, hogy mi­nél szorosabban együttműköd­jön az Af ásszal. Ezek a kiragadott idézetek természetesen korántsem je­lentik azt, hogy ne lennének visszatérő, megoldásra váró gondok. Olyanok, amelyek rontják a lakosság közérzetét. Hogy miért nincs például Hcrnádon is olyan üvegvissza­váltó, mint Dabason. Nos, a szövetkezet központjában meg­tudtuk: ennek megvalósítására sokkal kedvezőtlenebbek a fel­tételek Hernádon. A létszám- hiány miatt nincs lehetőség egy dolgozót beállítani erre a munkára, arról nem is szólva, hogy egy épületet kellene fel­húzni erre a célra. Az anyagi lehetőségek pedig szűkösek. Jogos a lakosság észrevétele: kevés figyelmet fordítanak az üzletvezetők a környezet tisz­taságára. Változatlanul gya­kori a panasz a Dabasi Áfész ellátási körzetében a kenyér minőségére, néhol bővíteni kellene az üzlet profilját, mert jócskán akad olyan áru, amiért egyelőre nagyobb tá­volságra kell utazni. Szállítási gondok Ma már nem jelentéktelen a magánkereskedők szerepe Da­bason és környékén. Megnőtt tehát az ő felelősségük is az ellátásban. Erre pedig kevesen gondolnak, ha az Áíész-boit’oól üres kézzel jönnek ki. Kétség­telen: a boltvezetőnek kell .el­döntenie, hegy milyen legyen az árukészlet összetétele. Az üzletvezető jobban tudja, mit keresnek a helybeliek, melyik áru talál hamar gazdára ... A vásárló, ha betér valame­lyik községben a boltba és üres kézzel kénytelen távozni, nyilván nem a szállítókat szidja, hanem a kereskede­lemmel foglalkozókat, akik az ellátást szervezik. De vajon az Áfész tehet-e arról, ha a bolt­vezető a Füszárttől a megren­delt árunak jó, ha a felét megkapja? Kovács Józsefné, aki Kaku- cson vezeti az élelmiszer-ve­gyesboltot, azt magyarázza: A húsellátással gondja van, mert rendszeresen hiányos a töltelékáru-választék. A ceg­lédi húsipartól és a hernádi tsz-től kapják a felvágottakat, kolbászt, füstölt készítménye­ket, de nagyon keveset. — Legalább ebből lenne ál­landóan kínálat, ha már a drága téliszalámi és gyulai kolbász csak mutatóba érke­zik — panaszkodik és érzé­kelhető, hogy mennyire ki van szolgáltatva a szállítóknak a kereskedelem. — Ha nagy bajban vagyok, beszólok az Áfész-központba. Gyakran kisegítenek, intéz­kednek. Sokszor azonban ők is tehetetlenek. Eladni csak azt lehet, amit a termelő vállala­tok le is szállítanak. Szolgálatot jelent Kővári György, a szövetke­zet elnöke jól ismeri azokat a gondokat, amikről beszélünk. — Nőm vagyok borúlátó, de őszintén meg kell mondanom, elégedettek leszünk, ha az el­következő ötéves tervidőszak­ban sikerül megőriznünk az ellátás jelenlegi színvonalát. Mert sajnos a hiánycikkek köre állandóan bővül. Mi nem fogadhatjuk el azokat a kifo­gásokat, hoigy azért nincs pél­dául olcsó áru, mert ezt gyár­tani nem éri meg a vállala­toknak, termelőüzemeknek. Ilyen alapon mi is bezárhat­nánk kisebb forgalmú bolt­jainkat, mert ezek fenntartása nem gazdaságos. Ám ezt nem tehetjük, mert az a felada­tunk, hogy szolgáljuk a lakos­ság. a tagság érdekit. Így volt ez a múltban is és ennek szel­lemében akarunk dolgozni a jövőben is. Kovái Iván üzletekben, ebből adódik, hogy sok a félműszakban nyitva tartó nagyobb üzlet és a tartó­san bezárt kis bolt is. Meg­ítélésük szerint a szocialista brigádmozgalmat és a munka- versenyt az eddigieknél job­ban lehetne hasznosítani [a munka hatékonyságának foko­zására, a jövedelmek növelé­sére, s ezzel a vállalatok mun­kaerő-megtartó képességének javítására. A kistelepülések bolthálózatáról elmondották: sok helyütt még mindig igen nehéz körülmények között dol­goznak a kereskedők, a kis boltokban gyakran hiányóz- nak az alapvető munkafel­tételek is. Ezeknek a göndok- nak a megoldása már csak azért is sürgető feladat, mert a fiatalok — akik tanulóévei­ket jobbára városi, korszerű ABC-kben töltik el — nem vállalják a mostoha körülmé­nyeket, így nehezen biztosítha­tó a munkaerő-utánpótlás a kistelepüléseken. Több küldött szorgalmazta, hogy a Belkereskedélfni Mi­nisztérium a szakszervezettel közösen kezdeményezzen to­vábbi intézkedéseket az ágazat jövedelmezőségi és bérproblé­máinak megoldására — egye­bek közt az árrés bővítésé­vel. A pénzintézetek képviselői azt nehezményezték, hogy technikai ellátottságuk éppen olyan időszakban romlik, ami­kor a pénzügyi élet élénkül. Egyebek közt ezért növekszik a fluktuáció, s legjobb szak­embereik a népgazdaság más ágazataiban keresnek munkát. A vitában felszólalt Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Juhár Zoltán belkereskedelmi és Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter, valamint Hie Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szak- szervezeti Nemzetközi Szövet­ségének főtitkára is. A vitát követően a kongres­szus határozatot hozott az el­következő öt év tennivalóiról. Ez leszögezi, hogy az alapvető feladat változatlanul a lakos­ság minél jobb ellátása, va­lamint a szolgáltatások színvo­nalának emelése. A vállalati kollektívák, a szakszervezeti tagság alapvető érdeke, hogy az eredményekhez való hozzá­járulás arányában alakuljon a dolgozók bére, jövedelme. A kongresszus megválasztot­ta a KPVDSZ vezető testüle­téit, tisztségviselőit. A KPVDSZ elnöke Tausz János; főtitkára Vas János; titkárai: Szabó Csabáné, Te­rn esi Józsefné és Tar Sándor,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents