Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-13 / 10. szám
1980. JANUAR 13., HÉTFŐ ’%MHao Hat ágazat tanácskozott (Folytatás az 1. oldalról) né, Hidasi Lajos és Paszternák László. A SZOT központi iskolájában szombaton összeült a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének XXIV. kongresszusa, amelyen több mint 130 ezer szakszervezeti tag képviseletében 261 küldött tárgyalta meg az utóbbi öt évben végzett munka tapasztalatait és a soron következő feladatokat. A tanácskozáson részt vett Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai,. . Kapolyi László ■ ip.ari miniszter, ott volt Alain Covet, a Vegyipari, Kőolajipari és Rokonszakmabeli D.oi- gozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára is. A szakszervezet központi Vezetőségének írásos,. beszámolói áhpz Dajka Ferenc főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. A központ] vezetőség, beszámolóját vjta követte, amelyhez hozzászólt Hámori Csaba is. Mint mondotta: a KISZ mellett a jövőben többféle, ezervezeti .formára lesz szükség. E szervezeti korszerűsítésnek első lépését a szak- szervezetek tették meg azzal, hogy döntöttek a szakszervezeti ifjúsági tagozatok létrehozásáról. A vitában felszólalt Kapolyi László, aki utalt az iparágak együttműködésének szükségességére, hiszen a vegyipar termékei ma már éppúgy nélkülözhetetlenek a híradástechnika fejlesztéséhez, mint áz új épület- és járműszerkezeti megoldások kialakításához. A tanácskozáson elhangzottakhoz hozzászólt Gál László, a SZOT titkára is. Alain Covet pedig üdvözölte a kongresszus résztvevőit 102 ország 13 millió szervezett vegyipari dolgozójának nevében. ' A" felszólalások' figyelembevételével a kongresszus határozatot fogadott el. Végezetül tegnap megválasztották a szakszervezet vezető testületéit és tisztségviselőit. A vegyipari dolgozók szakszervezetének elnökévé ismét Takács Sándort, főtitkárává Dajka Ferencet, titkárává pedig Gero Rezsőnét és Molnár Károlyt választották. A MÁV Landler Jenő Járműjavító Üzemének művelődési házában szombaton megkezdődött a Vasutasok Szak- szervezetének XI. kongresszusa, amelyen a több mint 132 ezer szakszervezeti tagot képviselő, mintegy 250 küldött az elmúlt öt esztendő munkáját értékelte és meghatározta a soron következő feladatokat. A kongresszuson részt vett Gás- . pár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Urbán Lajos közlekedési minszter, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, valamint más párt- és állami szervezetek számos vezetője. A. szakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolójához Koszorús Ferenc főtitkár fűzött szóbeli kiegészítőt. Azután megkezdődött a vita Felszólalt Gáspár Sándor, aki az MSZMP -Központi Bizottsága, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében megköszönte a vasutasak elmúlt években végzett áldozatkész munkáját. Urbán Lajos közlekedési minszter is szót kért a vasárnapi vitában, s azt hangsúlyozta: elvárják a kívülállók, hogy a MÁV a kisebb fejlesztési lehetőségekkel és áz alacsonyabb létszámmal is eleget tegyen a ráháruló feladatoknak. A vitát követően a kongresszusi küldöttek elfogadták a határozati javaslatot. Végül megválasztották a szakszervezet vezető testületéit és tisztségviselőit. A vasutasok szak- szervezetének elnöke ismét Gyócsi Jenő lett, alelnökké újból Kajcsa Józsefet és Feleki Pált választották. Főtitkár Koszorús Ferenc, titkár pedig Tolnai Ildikó és Juhász Zoltán. A Budapest Kongresszusi Központban vasárnap összeült a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIV. kongresszusa, amelyen több mint félmillió szakszervezeti tag megbízásából 414 küldött tárgyalja meg az utóbbi öt év munkájának tapasztalatait, a következő időszak feladatait. Megjelent a kongresszuson Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB Tásadalomtudományi Ip- tszétéfték főigázgatója, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, ott volt több tárca vezetője, valamint az ágazat munkájához kapcsolódó párt-, állami és társadalmi szervezetek számos vezetője is. Részt vett a tanácskozáson Ilié Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára. A szakszervezet vezetőségének írásos beszámolóját Vas János egészítette ki szóban. A kongresszus ma a vitával folytatja munkáját. ...n r. ;t ‘ ' V; : ■ !* mű .-V, Sokan izxnkóztak, síeltek a hétvégen a kerepesi dombokon Zord az idő orvosnak, betegnek (Folytatás az 1. oldalról.) * jármű vezetője sem talál mindig könnyen oda, ahol várják. Sok helyütt nincs utcanévtábla, hiányzik, a házszám, s este a közvilágítás. A szigeti járó betegek ilyenkor hát végén csak egy ismerős kocsijával juthatnak ide, hiszen a Szentendrei-szigeten csak az iskolabusz közlekedik, kizárólag hétköznapokon. A parton viszont 20 percenként jár. Leányfalun, a SZOT Építő- munkás Üdülőben most 80-an pihennek. Gombosné Papp Katalin vezetőheiyettes is megerősíti: elérhető ilyenkor az orvos. Ha a beteg állapota indokolja, gyorsan jön. A gyermekorvos — mert gyeses-üdül- tetés is van náluk — szintén kijön, fogorvost pedig 8-tól 12 óráig Szentendrén találni a hétvégen. Csak az volt bajban, akinek karácsony másnapján este 8 órakor kezdett sajogni a foga, neki Pestre kellett volna mennie, de inkább tűrte a fájdalmat reggelig. Fia valaki most indulna az ügyeletre, igaz utaznia kellene, de csak Tahiig ... A 3-as útról Aszód előtt fordultunk északnak, a dombok közé, Domony irányába. Kihalt a határ, semmi forgalom, sehol egy lélek. A kocsi veszettül csúszkált a behavazott úton. Ha megtörténne a baj, hogyan hívnánk orvosi segítséget? Erről beszélgettünk, s amikor befutottunk a kisközségbe, orvost, segélykérő telefont jelző táblákat kerestünk. Mindössze a posta előtt pillantottunk meg egy telefonfülkét. így egy fekete kendős, szemüveges asz- szonyt szólítottunk meg: hol találunk orvost? — Ott a templom mögött, a rendelő mellett lakik. De a említette a legnagyobb hangsúllyal. Suba István egységparancsnok-helyettes olvasta fel Borbély Sándor parancsát, amely- lyel a nagykőrösi századot a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Továbbá Kiváló Parancsnok jelvényt adományozott Hegedűs Sándornak, a nagykőrösi század parancsnokának, Kiváló Munkásőr jelvényt Tóth Lászlónak, a Nagykőrösi Konzervgyár és Varga Istvánnak, a 21. sz. Volán dolgozójának. Nagykőrös város pártbizottságának a munkásőrök politikai nevelésében, a munkásőr-utánpótlás szervezésében, a munkásőri pártmegbízatáis teljesítésének segítésében kiemelkedő munkáját az országos parancsnok díszoklevéllel és plakettel ismerte el. Pásztor István ünnepi beszédében hangsúlyozta: a Mészáros János egység munkásőrei a párt politikáját értő, azt munkával, fegyverrel és agitációval is szolgáló emberek, társadalmi és gazdasági eredményeink cselekvő, részesei. Dr. Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka és Bállá János adta át a szocialista versenyben kitűnt alegységeknek a vándorzászlókat és okleveleket. Kiváló század lett a ceglédi — Vonnák Sándor parancsnok és helyettese, Juricza György irányításával —; Kiváló Szakasz az EVIG-é — Zakar János és Marcsis József —; a nagykőrösi századból a TRA- KIS — Arany János Tsz közös alegysége — Kajtár István és Nagy Ferenc —; az abonyi századból a Dózsa és az Árpád, szövetkezeteké — Gulyás Pál és Molnár Tibor vezetésével. Kiváló Parancsnok jelvényt kaptak: Bede István ellenőr, Boros Lajos csoportvezető, Kajtár István csoportvezető és ,4 A résztvevők egy csoportja Gulyás Pál részlegvezető. Kiváló Munkásőr jelvény birtokosai lettek: Dobos István konzervgyári dolgozó, Csajbók Tibor telepvezető, Nándori József művezető, Kerepesi Ernő gépműhelyvezető, Horváth László gépkocsivezető. Szabó Antal géplakatos, Lencsés Kálmán esztergályos. Godány Sándor hegesztő, Sallai Miklós csoportvezető, Teleki György targoncavezető, Dávid Sándor traktoros, Nagy József gépkocsivezető, Rossi Ervin műszerész és Tóbi László lakatos. Locskai Lajos gmk-vezető és Ferencz Sándor árfelelős 35 évi. Csípő Ferenc raktáros, Dobos József tmk-lakatos, Gi- mes Tibor párttitkár. Hunyadi László esztergályos és Madár Mihály 25 évi, Balogh László raktáros, Fazekas István kirendeltségvezető, Nagy Sándor szakoktató és Székely Gyula diszpécser 20 évi szolgálatért kapta meg a érdemérmet. A nagykőrösi ifjúgárdisták és úttörők vas tapsot kiváltó köszöntője után ötvenöt előkép zős tett esküt, majd a tartalékállományba vonulók és leszerelők nevében Fazekas István jelképesen átadta fegyverét az új munkásőröket képviselő Dér Ferencnek, a nagykőrösi Arany János Tsz dolgozójának. Végül Földesi Jenő rendőr altábornagy a Központi Bizottság nevében fejezte ki elismerését a Mészáros János munkásőregységnek. Cseri Sándor hétvégi ügyelet Aszódon van — hangzott a készséges válasz. — Telefonon hogyan érjük el? — A túloldalon, a tanácsnál van egy segélykérő készülék, meg a posta előtt, a fülke. De ha nagyon sürgős, Tózsa doktor úrnak szólhatnak, kimegy. A múlt hét végén belázasodott az egyik'kismama, azt is ellátta a doktorunk. A rendelő bejáratánál tábla tájékoztat a munkaszüneti, napokon elérhető orvosi ügyeletről, a helyi rendelési időről és arról, hogy „Nem rendelési időben a lakás felőli bejáratnál tessék csengetni”. Galgamácsán a községi tanács előtti segélykérő telefont próbaképpen felemeltük. Tárcsáztunk: — Tessék, Veres — jelentkezett be a veresegyházi központ. A következő kisközségben, Váckisújfaluban viszont hiába kísérleteztünk, a posta ajtajánál felszerelt készülék konokul hallgatott. — Kár próbálkozni, rossz. Menjek a harmadik házba, ott éppen ma reggel hívtak orvost, kérdezzék meg, honnan telefonáltak — igazított el egy falubeli járókelő. A Petőfi utca 57. számú ház- hát-ä Ikapúhoz siető fiatalember elmondta, hogy a nagypapa összeesett és beverte a fejét. A faluban nincs orvos, a segélykérő nem működött... — Végül Galgamácsára mentünk át kocsival a segélykérő készülékhez. A veresegyházi központ beszólt Gödöllőre, onnan telefonáltak Aszódra az ügyeletes orvosért. Elég hamar kijött, ellátta a papát, már jobban van. De várjuk a mentőt, mert meg kell röntgenezni. A doktor úr ígérte, beszól értük — sorolta egyszusz- ra fiatalemberünk. — Igen, mindjárt 10 óra — tette hozzá, látva, hogy karóránkra néztünk. — Mi reggel 6-kor telefonáltunk. Nem sokkal tíz után a kanyarban feltűnt a fehér gépkocsi. S míg a mentőápoló besietett a betegért, az MB 00-89 rendszámú mentőautó fiatal vezetőjétől, Kurucz Andrástól az iránt érdeklődtünk, milyen a hétvégéjük. Síkosak az utak... — Fél nyolckor léptünk szolgálatba, ez az első kiszállásunk — válaszolta, s máris a kapuhoz lépett, hogy segítsen baj társának beemelni a kocsiba a nehezen lépkedő idős embert. A mentőautó nyomában indultunk vissza Aszódra, ahol a szakrendelőben ezen a hétvégén 'dr. Jólesz József tartott ügyeletet, Székely Józsefné asszisztenssel. Jókora területet látnak el megyehatárunk Nógrádhoz, Heveshez simuló csücskében Túrától Váckisúj- faluig 13 orvosi körzetet. — Beteghez hívták a doktor urat, most csak ide Aszódra, üljenek le, rögtön itt lesz — kínált hellyel az asszisztens- nő, közben behívta a kinn várakozó asszonyt is, hogy míg az orvos megérkezik, megmérje a vérnyomását Dolga végeztével újra az ajtóhoz ment. A segítségül hívott honvédségi mentőt várta türelmetlenül. Inzulint hoznak, azt kell majd tovább vinnie az ügyeletes kocsinak Kartalra. Az injekcióra érkezett fiatalember már a visszatért Jólesz doktorral beszélhette meg, kell-e holnap is jönnie. Számunkra — szerencsére — nem akadt sok mondanivalója az orvosnak: — Átlagos, nyugodt hétvégünk van, a szokásos betegforgalommal. Semmi rendkívüli nem történt. A kapuban találkoztunk a katonai mentővel Életmentő szállítmányát indíthatták tovább, Kartalra. Mi a fővárós felé fordultunk. Kerepestarcsa határában a havas, latyakos főút ..mindkét oldalán baleset- veszélyesen parkoló kocsisor szorította egy sávra a csúszkálva haladó járművekét. Az út fölötti domboldalon kezdő sizők, rengeteg szánkózó gyerek tarka sokasága élvezte a frissen esett havat. Csak réméltük: nem esik baj sem aa úton, sem a havon, s nem lesz szükség mentőre, orvosi beavatkozásra. K. E.—V. G. P. Erről olvastam A cölöpverő vendéglős Hangulatos riportot olvastam a Magyar Nemzetben, benne ezt a mondatot: . .. az üzletvezető még az étlapon is úgy írja magát alq. vejidéglőj. Nem vezető, nem fonok, hanem vendéglős... Ez az ember a szakma megszállottja. Idáig jutottunk. Már csak a megszállottak merik magukat vendéglősnek titulálni. Abban már nem lehetünk biztosak, hogy mástól nem várják-e el, hogy vezetőnek, főnöknek titulálja őket. A látszat kedvéért. A látszat szerint ugyanis csak az vitte valamire, aki vezetővé vált. Valaha azzal is lehetett büszkélkedni, ha az ember elismert esztergályossá, orvossá, tanárrá, mérnökké, kereskedővé, gazdálkodóvá fejlesztette magát. Ma ez semmi. Osztályvezető, önálló osztály vezetője, itt kezdődik valahol a rang, ahonnan emberszámba vehető az egyén. Az igazi persze az, amikor odatehető ez a két betű: fő. Főosztályvezető, főorvos, főigazgató, főtanácsadó. S valahol egészen fönt trónolnak a kevesek, akik nemcsak igazgatók, hanem vezérek • is. A vezérigazgatók. Nekik a többiek is örülnek, hiszen alattuk sok igazgató, igazgató-helyettes, főosztályvezető, osztályvezető kapirgálhat a saját kis dombocskáján. Tetszenek tudni, hogyan jutottunk idáig? A rossz kiemelés miatt. Vénséges vénemberek emlékezhetnek rá, az ő idejükben a következőképpen történt. Éppen cölöpöt vertek le egy mocsaras részen. A csoport tagjai ütemre dolgoztak. Amikor az egyik emelte a cölöpverőt, a másik sújtott. Ez nem okozott volna gondot. De többen voltak. Kitalálták, hogy az ütemeket jobban meg lehet osztani. Ügy, hogy az egyik emelésének a félútján a másik sújtása szintén a felénél tart, a harmadik verője éppen a cölöpön, a negyediké pedig a legmagasabban. Finomabb szervezéssel ennél is többen végezhetik a munkát. Ekkor azonban már kell valaki, aki vezényli az ütemet. Volt köztük egy satnyább fickó, akinek a sújtására a cölöp meg se rezdült. Nosza, szóltak neki, álljon ki, s vezényeljen: egy, kettő, három, négy. Majd elölről: egy-kettő-három-négy. Az ötödik, meg a hatodik akkor ütött, amikor a vezény- . lőlevegőt'.yett •M*. l.j> ».i ■ ^ így volt régen. Űjabb időkben, amikor azt hitték az okosok, mindent meg kell változtatni, módosítottak a kiemelésen. Most is cölöpöt készültek leverni. A csoport nekivetkezett. Előbukkantak a szép erős, testek, a felkarok izmai csak úgy rezegtek, amidőn próbaképpen a levegőbe suhintottak a cölöpverővél. Volt köztük egy-két véznább legény is, de hát rnit lehet tenni, nekiláttak a munkának. Emeltek, sújtottak, emeltek, sújtottak. Egyszer csak autó állt meg mellettük, amelyből két kalapos embert szállt ki. Nézték a csapat munkáját. Az egyik a másikhoz hajolt, valamit sutyorogtak. A másik elkiáltotta magát: állj! Lehanyatlottak a verők, a férfiak kérdőn néztek a kalaposokra. A másik pedig szólt: maga és az a bajuszos, legyenek szívesek kiállni. A többiek folytassák. A két legkeményebb iz- mút hívták el. Egy darabig magyaráztak nekik, majd beszálltak az autóba és elhajtottak. Az izomkötege- sek visszatértek a csapat mellé. Az egyik a bal, a másik a jobb oldalra állt. Megállították a munkát, majd számolásra ismét elindították a verőket: egy- kettő-három-négy. Egyszer az egyik számolt, aztán a másik. Később azt is megtudták a cölöpverők, hogy a ritkábban számoló, legizmosabb, az első számú vezető, aki gyakrabban, az a helyettese. Sokáig ment így. Nemzedékek nőttek fel a hibás kiemelési gyakorlat szerint. Mígnem külföldi példákra hivatkozva kezdték mondogatni, rossz a szisztéma. Meg kell változtatni. - De hát ez nem megy olyan egyszerűen, hiszen szemléleti kérdésről van szó. Biztató jelek azonban már mutatkoznak. Amit a vendéglős példája is bizonyít, ő a legkorszerűbb felfogá- súak közé tartozik. Vezényel, és üt is. Kör Pál
