Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. JANUAR 11., SZOMBAT 5 Nagymaros - a beruházás árnyékában Jövő épül - pusztulásra ítélt házakból Ä HÉT HÍRE Nehéz lesz a búcsú, hatvanhat év után Nagymaros, Fürst Sándor sor. Az utca egyik oldalát magas töltés szegélyezi, túloldalt családi házak. Akad közöttük szépen, karbantartott, takaros épület, és szerényebb külsejű is, némelyikről málladozik a vakolat. Itt-ott foghíjas az utcasor, az üres telkeken semmi sem állít akadályt a süvítő szélnek. Esztendők óta építési tilalom alatt lévő terület ez. E kilenc házra is lakat kerül júniusig. Elszakadnak a gyökerek, elköltöznek a lakók. Búcsúzni kell a kerttől, a szomszédoktól. Az elválás egyeseknek bánat, másoknak öröm, de mindenképpen nyomot hagy az emberekben. Nyáron jön a dózer, s a föld színével teszi egyenlővé a hajdanvolt szülői házat, az egy élet munkájával teremtett otthont. Aztán útépítők jönnek, s a szürke szalag szélére tábla kerül: 12-es főközlekedési út. Nagymaros neve eggyé forrt a vízlépcsővel. Építése gyökeres változásokat hoz majd az itteniek életében, elkészülte remélhetőleg gyarapodást a régi telepeseknek és az új honfoglalóknak. Mert arra bízvást számítani lehet, hogy a ma kevesebb mint ötezer lelket számláló Községbe költöznek új családok akik előbb-utóbb nagymarosinak vallják majd magukat. Hogyan tovább? Azok, akik ma a Fürst Sándor soron laknak, érthető aggodalommal néznek a jövőbe. A bizonytalanság, mely évtizedek óta a levegőben vibrál, még nem oldódott. December elején megtörtént a kisajátítás, az ingatlanokért járó kártérítés 70 százalékát az érintettek ez év februárjáig kapják meg. A pénz fennmaradó részét akkor fizetik, ha leadják a kulcsokat a tanácsnál. De hol lesz az új otthonuk? — Van egy eladó ház, a tulajdonosa Győrben él. Megvenném, de még nem sikerült megegyeznünk — mondja Janovszky Miklósné. — A kártérítésből ki kell fizetnem még víz sincs — állítja Tuni- gold Ferencné. — Vácott akarunk OTP-s lakást venni. Ha minden igaz, még új bútorra is futja a pénzből. Igaz, most három utcányira van a munkahelyem, de inkább vállalom az utazást. A Selmecbánya utca Duna felőli végénél két szép házat már évekkel ezelőtt, kisajátítottak. Itt is út épül, ami közvetlenül az erőműhöz vezet majd. Mivel a munkálatok csak később kezdődnek, az OVIBER engedélye alapján Legényék és Emberék költöznek a két üresen álló épületbe, amíg elkészül végleges otthonuk. Vajon hogy leszünk? a bátyámat, a maradék nem elég a kiszemelt házra! Van ugyan kis tartalékom, de ak- ' kor egy fillérem sem marad ott, a víz bevezetésére. A nyugdíjamra OTP-kölcsönt nem kaphatok. Hatvanhat éve lakom ebben a házban, még a szüléimé volt. Csináltattam cserépkályhát, behozattam a vizet, költöttem rá, amennyit bírtam, öreg vagyok, fáj a lábam. Egy beteg emberrel élek, ő nem segíthet a költözködésben. Jönnek majd a kocsik, ezt is kifizetik, csak azt nem tudom, hová megyünk? A tanács állami lakást nem tud adni, ház meg alig-alig van eladó. Bényiék Kismaroson próbáltak új hajlék után nézni. Idős özvegyasszony él együtt a menyével és annak nősülés előtt álló fiával. Ezért szeretnének háromszobás házat. Csakhogy a kártérítésből ez esetben sem futja. Nem mintha kevés volna a pénz, mert az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat nagyon is tisztességes árakat ajánlott. Csakhogy a kártérítésből itt is ki kell elégíteni a család többi, máshol élő tagját... — Mi nagyon örülünk, hogy megszabadulunk az egy szoba konyhás házunktól, ahol Lepos zsebSisl — Hatvanegy, átlagosan 160 négyszögöles telket parcellázunk a vízlépcsőépítőknek készülő felvonulási lakótelep fölött. De az OVIBER — tudomásunk szerint — még nem döntött arról, mekkora terület .szükséges ehhez, így mi sem tudunk lépni — magyarázza Melisek László, a nagyközségi tanács műszaki főelőadója. — Ez érthetően nyugtalanítja az embereket. Azt sem tudjuk, hogy a tervezett víztisztítómű Vácott, vagy Nagymaroson épül, s a gerincvezetékre ráköthetünk-e? Szob például orrhosszal előttünk jár, akár a csatorna, akár az út ügyében, mert mi évtizedek óta erre a beruházásra vártunk. Jóllehet anyagi erőforrásaink akkor is szűkösek voltak, ma is meglehetősen azok. A VII. ötéves tervben mindössze 245 millió forint áll rendelkezésünkre, ebből 175 millió az intézmények fenntartási költsége, mai áron. További hatvanmilliót az eddig feltárt pincerendszer megszüntetésére kell fordítanunk. Marad tehát tízmillió, amihez évi egymilliót számíthatunk a településfejlesztési hozzájárulásból. Ezen felül már csak a társadalmi munka értéke jöhet szóba, igaz, ez tavaly hétmilliót hozott, A tanács fejlesztési alapjából csak a legszükségesebb dolgokra futja, és addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. A község gyarapodása szempontjából tehát valóban létkérdés a beruházás megvalósulása. Ezzel mindenki tisztában van, s állítom, örülünk is neki. Átmeneti megadás Ennek ti vége . •; — Fejfájást a Kéziszerszámgyár galvánüzemének sorsa okoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Ádám Tibor, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Annak idején, amikor a Nagymarosi Gépgyár megszűnt, kétszáz embernek kellett új munkahely után nézni, s van, aki hat év óta nem talál magára. Most újabb 60—80 munkalehetőséget kell teremteni. Helyben az emberek töredéke sem tud elheMindenre nem futja Veress Jenő felvételei lyezkednl. Az építkezésen persze dolgozhatnak majd, de ez csak átmeneti megoldás. — Aztán az áram- és a vízszolgáltatás — folytatja Szirtes József né, a Háziipari Szövetkezet főkönyvelője. — Kétnaponként áramszünet van, este zseblámpákkal közlekedünk. A kutak már a mostani terhelést sem győzik, márpedig itt a lélekszám ugrásszerűen nőni fog. Idegen emberek jönnek, sokan félnek, hogy a közbiztonság helyzete pem lesz rózsás. — Az illetékesek ismerik ezeket a félelmeinket, nyilván meg is teszik a szükséges lépéseket — szól dr. Snei- der Tiborné, a helyi népfrontbizottság titkára. — Eddig azonban kevés információt kaptunk a fejleményekről, a megtett intézkedésiekről, így nem tudjuk kellőképpen tájékoztatni a lakosságot a sok nyitott kérdésről. Hogyan bővítjük majd az egészségügyi hálózatot, az általános iskolát, a kereskedelmi ellátást? Hiszen ezek a témák élesen vetődnek majd fel, s lépni kell, mielőtt megérkeznek az építők. Valóban, felelősen ma aligha válaszolhatunk. Tény viszont, hogy az egyik legkényesebb ügy. a kisajátítás, embereségesin, méltányosan történt. Ez feltétlen bizalmat adhat a továbbiakra is. Fazekas Eszter @ A téli szünet után megkezdődött a tanítás az iskolákban. Czóbel Béla festőművész alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt meg Szolnokon. Q Pécs adott otthont a nemzetközi galambkiállításnak. @ A hét híre az is, hogy a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesületben vitaülés témája volt automatikaivarunk helyzete és várható fejlődése. Kellemetlen tapasztalatokat szereztek megyebeli városaink némelyikében, szolgálatba állítva az automatika vezérelte közlekedésirányító lámpákat. A kellően ki nem próbált, feltételezhetően pontosan be sem állított eszközök néhány óra alatt csinos dugókat hoztak össze szesz éles váltakozáséi pirosaikkal, zöldjeikkel, sárgáikkal a főútvonalakon, megbolondítva járművezetőket, gyalogosokat egyaránt. Amiről persze nem az automaták tehetnek. A holt asZköz pusztán végrehajt, az utasítások megfogalmazója, betáplálója, s még előbb, az automatika egységeinek gyártója, összeszerelője, végellenőre a vétkes, ha az eredmény nem egyezik a várttal, a szükségessel. Sokszor nem egyezik. Az első, mai értelmű automata az óraszerkezet volt, azaz több száz esztendős múltra tekinthet vissza az az ipar, amelynek napsütéses sorsát valójában a huszadik század hozta meg. Automaták persze voltak korábban is — csak az a kérdés, s ez ma is kérdés, mit nevezhetünk automatának — azonban éppen igazi értelmük, tömegességük hiányzott. Századunk ebben hozott alapvető változást, mind többet bízva automatákra. Annak idején nagy eseményként jegyezték fel a Szerszámgép- ipari Művek Fejlesztő Intézetében az első, magiük tervezte, gyártotta számjegyvezérlésű megmurikálóközpont — amit á' köznyelv, tévesen, szerszámgépként tart számon — elkészülését. Napjainkban az , intézetben rutinműveletnek számítanak az ilyen és hasonló feladatok, amint nem különlegességek — sőt, megszokottan elengedhetetlenek — a különböző folyamatirányító au tematikák a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Dunamén- ti Hőerőmű Vállalatnál, az automatizálás pneumatikái ágát hasznosító szerelőpadok a Ganz Árammérőgyárban, a fél- és teljesen automata kö- szörűberendezések a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Példákat említettünk, s bár van több is — közöttük a he- gssztőberendezéseké a megye közúti jármű-gyártó iparában, takarmánykeverőké a mező- gazdasági üzemekben —, amint szintén sokféle esetre hivatkozhatnánk az utólagos automatizálás lehetőségeinek bizonyítására, mindezek ellenére azt ne higgyük, automatikusan zöld útja van az automatizálásnak. Kemény győzködés ez, sokféle eltérő érdek össze- gömbölyítésével, csiszolgatásáéval, a szükséges forintok keresgélésével. A közlekedésiesz- köz-iparban a legutóbbi négy évben 34 százalékkal nőtt az egy fizikai foglalkozásúra jutó gépek, berendezések — bruttó — értéke, de milyen ennek a gyarapodásnak az összetétele? Ugyanakkor a mész- és cementiparban csupán 5,6 százalékos bővítésre futotta, azaz tetemesek az iparterületek közötti eltérések, s gyakran maga a fejlesztés sem igazi fejlesztési, nem hoz minőségében mást, nem bízza például automatákra azt, amit azok hibátlanul megoldanának. S azért nem teszi ezt, mert nincsen pénz ezekre az eszközökre. S ha fenne is, sokkal többe kerülne, mint a hagyományos megoldás, az olcsó munkaerő foglalkoztatása. Itt rejlik a magyarázata annak, miért nem ^automatikus az automatizálás ügyében a haladás. Figyeljük csak, nagy tudású elődeink egyike, Eötvös József miként gondolkodott. Azt írta: „A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.’’ A tapasztalatok azt mutatják, automatizálás dolgában — de sajnos, nem egyedül abban — hajlamosak vagyunk a földön heverni, elrozsdásodni, miközben másutt inkább elkapnak; haladnak. A népgazdaság hetedik ötéves tervéről szóló törvény — terjedelmes 18. paragrafusában — világosan megszabja a műszaki fejlesztés témánkra vonatkozó irányait. Ami fontos. Irányokban azonban — lássuk be — eddig sem szűkölködtünk. Jelenleg 2200 nemzetközi kooperációs szerződése van az iparnak, ezeknek azonban csak töredéke kapcsolódik a valóban korszerű technológiákhoz, benne az automatizáláshoz ... Milyen jó lenne egy lendületet adó automata...! Mészáros Ottó í <; i I á.v; ; I i Visszavonhatatlanul pusztulásra ítéltetett
