Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
1986. JANUÁR 20., HÉTFŐ 5 V-FIGYELO Krízis. Abban az átfazoní- rozott kínálóműsorban (Nézzük együtt!), amelyben a Krízis című tévéfilmről is szó esett, Máriássy Judit, a soros vendég a mai magyar riportírás egyik legkiválóbb művelőjének mondta a szóban forgó alkotás nyersanyaggyűjtőjét. Ejha! — csettinthetett az előfizető —, ilyesmit nem minden héten kürtőinek ki a nagyvilágba; ezt a históriát feltétlenül meg kell nézni. Nos, aki tényleg odatelepedett készüléke elé az elmúlt csütörtökön este, s elejétől végig rajta tartatta a szemét a körzetéből kiebrudalt és már- már butikossá átlényegülő doktornő sorsán, hát az bizony hümmöghetett, pisloghatott: ez lenne egy társadalomvizsgálati mélyfúrás? Ezért a felnőttmeséórt kellett aláereszkedni a mai magyar valóság mély és még mélyebb bugyraiba? Az a jelenetsor ugyanis, amit Málnay Levente rendező elénk tárt, éppen nem viselte magán a kutakodás, az erőnek erejével való keresgélés nyomait. Éppen ellenkezőleg: olyan vázlatféleség volt, amely egy íróasztal mellett is köny- nyedén összeáll. Még csak azt a bizonyos dramaturgiai nagykönyvet sem kell leemelni a polcról, hogy az elmondandó példázat középpontjába egy lelkiismeretes, de lapos pénz- tárcájú értelmiségi házaspár kerüljön, amely kettős aztán — látva más hasonló végzettségű kortársaik már-már gátlástalanul sikeres boldogulását — maga is pályamódosításra szánja el magát. Eközben pedig — ugyan ki más?! — egy h a n guiatelemzésre vállalkozó újságíró közli tételesen, miért is olyan rosszkedvűek manapság a középgenerációhoz tartozó negyvenesek. Igen, mindezt összehozni, egy majd másfél órás, képes- hangos példabeszéllyé elegyíteni a kéziratpapírok. fölé görnyedve is lehet, és ha a már unásig ismert elemekből így legózzák össze az illúzióvesztésnek eme ki tudja hányadik változatát, akkor még azok a kétségkívül igaz felismerések, bántó — nagyon sokaknak szemet szúró — köz- és magánéleti jelenségek sem tudnak úgy mellbe vágni, mint ahogyan egyébként teszik. Sőt, egy ilyen leokeszerűen fölmondott panaszlistát hallva borzongás helyett inkább legyint a nagyérdemű: már megint az orvosok hálapénz- dugdosása; már megint a kellőképpen ki nem használt szakmérnöki szakértelem ... önmaga elpazarolt percei mellett a közreműködésre felkért színészeket sajnálhatta még a megcsalatott készüléktulajdonos, hiszen a Nagy doktornőt alakító, a maga termetességében is igen mutatás Eliska Balzerová éppen úgy igyekezett súlyt adni a szerepének, mint például a nagymenő Barnabást megformáló Mécs Károly, vagy a berzenkedései miatt végül is a sportrovatba száműzött riportert életre hívó Szilágyi Tibor. (Mellesleg: ilyen kiakol- bólítás nemigen fordul elő. Amint azt a Népsport szombati számában is olvashatta az újságvásárló, meccstudósítóvá, miegyébbé átrendelni valakit, így ukk-múkk-fukk aligha lehet. Szakma az is, amit tanulni kell; egyetlen fő- szerkesztői intésre nem űzhető.) Nagyot csalódtunk tehát, amikor ez a földicsért tünet- csoport sorra-rendre hiteltelenné, súlytalanná zsugorodott. Mélyfúrás helyett téve- teg kapirgálás volt az, amit ez a jókora létszámú kompánia elvégezgetett... Akácz László Liszt Ferenc Évforduló A televízióban február 5-től, szerdánként az I. programban megismétlik a muzsikus életét feldolgozó 8 részes Liszt tévéfilmet, amelyet Szinetár Miklós rendezett. Közvetítik természetesen azokat a hangversenyeket is, amelyek egyben a tavaszi fesztivál jeles rendezvényei is lesznek, valamint a 100. évforduló alkalmából július 31-én a Budapest Kongresszusi Központban sorra kerülő ünnepi hangversenyt: ezen a Szent Erzsébet legendája hangzik el. Sugározzák az őszi budapesti zenei hetek kiemelkedő koncertjeit is, így egyebek között a születési jubileumon, október 22-én megrendezendő, zeneakadémiai hangversenyt. A tervek között szerepel az is, hogy Markó Iván és a Győri Balett új produkciójáról, a Liszt-művekre készült balettről tévéfilmet, az idén nyíló Liszt-múzeumról pedig dokumentumfilmet készítenek. Az őszi jubileumi események idején rendezik meg a televízióban a Liszt műveltségi versenyt: az öt adásból álló vetélkedőt — amelyet Horváth Ádám rendez — vasárnap délutánonként kísérhetik majd figyelemmel a nézők. A mester harmóniumán Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából hangversenyciklust rendez a Magyar Rádió Liszt műveiből. A január 17-i hangversenyen Kocsis Zoltán Liszt Ferenc eredeti harmóniumán játszott, amelyet a Zeneművészeti Főiskola kölcsönzött a Magyar Rádiónak. Képünkön: Kocsis Zoltán Liszt harmóniumán játszik Muzsika szárnyán Szentendrén Ki művész lehet, ki zenebarát A helyiérdekűtől a város belseje felé az aluljáró lépcsőin csak azért nem csúszkáltunk, mert a jég maradékát homok érdesítetté. Á szentendrei házak közt megrekedt a szélső épületek kéményfüstje — karácsonyfát égethettek valahol, mert az égő fenyőgyanta illata, mint búcsúzó lélek, ott libegett körülöttük az alkonyban. Ám az öreg templom és a zeneiskolának helyet adó társbérletes iskolaépület közti utcácskában már furulyázó hangon árasztotta a vizet a zeneszóval megelőlegezett tavaszi szél. Két furulya, három vagy négy? A zeneiskola kapuján kijött gyerekek a Commodore számítógépről és kódokról fecsegtek nagy lelkesen, kottapakkal a táskájukban vagy a hónuk alatt. A folyosóra á szolfézst tanulók ritmusgya- korlaita kopogott ki pattogón, s akarva, akaratlan összetalálkozott a másik tanteremből kiszökött Schubert-muzsiká- val. Való igaz, hogy ezt a házat nem zeneiskolának tervezték, nem annak teremtették. A megye patinás kis városában, melyet kincs volta miatt gyöngyszemnek becézgetünk gyakorta, még egy s más csiszolásra szorul. Ilyen csi- szolnivaló a zeneiskola sorsa. Huszonharmadik esztendeje létezik ez az oktatási intézmény itt. Akkor három pedagógus nyolcvan gyereket oktatott. Ma 510 a növendékek száma, beleértve a dunabog- dányi, a budakalászi és a po- mázi fiókiskolába járó gyereksereget is. Majd a sajátjukban — Ez az esztendő remélhetően itt a búcsúévünk lesz. Megköszönhetjük a helyet adó általános iskola segítségét és a kisegítő iskoláét, mivel tantermet a zeneoktatáshoz tőlük ás kapunk — mondta Bánk Zsuzsanna igazgatónő az irodában, az épület aránylag csöndes zugában, ahol napjaikról beszélgettünk. — Ügy fest, hogy ősszel saját iskolaépületbe költözhetünk. E célra a szükséges átalakítások, kiegészítések után a pártszékházat kapjuk meg, mivel az elköltözik, úgyszint’ új helyére. A menetrend szerint a felújításokat, kialakításokat áprilisban kezdik el. Gázfűtést Politikai könyvek Gazdasági helyzetünk alakulása Az élet kényszerít rá ben- " nünket, hogy nemcsak a társadalomban, hanem a gazdaságban is gondolkodjunk. Lassan megtanulunk számolni, kalkulálni, dolgokat ösz- szevetni, tervezni, ha meg akarunk élni, ha jövőnket szépen akarjuk formálni. Mindehhez nyújtanak segítséget azok az írások, könyveli, amelyek a gazdaságról, a tervezésről, hazánk gazdasági helyzetéről szólnak. Egy ilyen tanulmánykötetet olvastam a napokban, amelyet a Kossuth Kiadó Gazdaságunk helyzetéről és fejlődésünk problémáiról címmel jelentetett meg. Neves közgazdászok — mint Hoch Róbert, Major Iván, Erős Tibor, Komái János, Földes Károly, Majoros Pál és mások — mondják el véleményüket a magyar gazdasági fejlődésről, különösen arról a másfél évtizedről, amely lényegében meghatározza a mai helyzetünket is. A kötet írói egyben a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársai. akik tanulmányaikat kő-, tetbe gyűjtve igyekeznek megérteni a mai helyzetet. A tudományos munkák, művek nem mindenben tükröznek egységes álláspontot. S ez nem baj, mert a dolgok különböző megközelítése, tárgyalása még jobban megvilágíthatja a tényleges helyzetet. Nem teljes a mű. Nem fogják át az egész magyar gazdaság minden szféráját. Egyáltalán nem készült például tanulmány a mezőgazdaságról, külgazdasági kapcsolatainkkal is csak érintően foglalkoztak, mégis egésznek érezzük a témát, mert az írások megvilágítják, hogy miként jutottunk el a máig. Miről szólnak a tanulmányok? Arról, hogy mit tettünk, és mit nem tettünk azért, hogy már jóval korábban megindult tendenciákat megállítsunk, illetve áttérjünk a népgazdaságban az ex- tenzív növekedésről az intenzív növekedésre. A szerzők kifejtik véleményüket abban, hogy a gazdasági növekedés miként alakult úgy. ahogy alakult. Vita van köztük, hogy a gazdaság vajon áttért-e már az új növekedési pályára vagy nem. Abban sem értenek egyet, hogy a felhalmozás volt-e túlzott vagy a lakosság fogyasztása túl magas a hetvenes években, s ez okozta a bajokat. Akörül is vita van, hogy vajon csak annak tudható be a mai nehéz gazdasági helyzet, mert begyűrűztek a nemzetközi gazdasági válság nehézségei, vagy egyszerűen nem használta ki a magyar gazdaság a benne rejlő lehetőségeket sem. A könyv tehát őszintén feltárja a gondokat, és egyben meditál azon is, hogyan lehetne kilábalni belőlük. Vagyis a tanúi mányok gazdasági életünk jelenlegi legfontosabb problémáit világítják meg, mégpedig sokoldalúan és tudományos igénnyel. Ezek közé tartoznak a többi között a gazdasági növekedés kérKovács Ilona az életszínvonal és az életszínvonal-politika két ötéves tervbeni helyzetét elemzi, vagyis az utóbbi tíz esztendőét és nagyon érdekes következtetésre jut. Kovács János és Virág Ildikó néhány gondolatot fűz gazdaságpolitikánkhoz: a foglalkoztatottság helyzetét, következményeit vizsgálják, míg Földes Károly, Facsády Júlia és Somorjainé Blanár Éva külgazdasági viszonyainkat, a külvilággal való kapcsolatokat elemzik. Hegedűs Miklós a gazdasággal összefüggő természeti erőforrások lehetőségeit vizsgálja, Majoros Pál a termékszerkezet-váltást veszi szemügyre, Tényt György pedig a gazdaságpolitikai korszakváltás problémáival foglalkozik. Úrdemes tehát elolvasni ezt a könyvet, mert gazdasági gondjainkra együtt kereshetjük a választ a szerzőkkel, akik őszintén igyekeznek feltárni az okokat és segíteni a problémák megoldásában. Jobban megismerhetjük a tényleges helyzetet, ha ismerjük ennek a kötetnek a tartalmát, hiszen a gazdasági helyzet minőségétől függ életünk további alakulása. Ez a tanulmánykötet a helyzet jobb megismeréséhez nyújt értékes tapasztalatokat és helyzetet feltáró ismeret- anyagot, Gáli Sándor szerelnek az épületbe, tizennyolc tanterme lesz, s mellé egy százszemélyes zenei előadóterem. Itt? — Itt az épület földszintjén négy, az emeleten hat tanterem a birodalmunk, s régen rossz lenne, ha a kisegítő iskola be nem segítene. Az új a mostanihoz képest főnyeremény. Szentendre így nemcsak a növendékek létszámát és az iskola rangját tekintve, hanem körülményeit is, felsorakozhat Ceglédhez, Váchoz a városi zeneiskolák sorába. — S ha még kérni, tervezni lehet emellé valamit, hát megemlíteném a hangszerműhely dolgát — szól az igazgatónő. — Az iskolai zenei eszközöket karban kell tartani, megóvni, javítani is időnként. Nemcsak azért, mert mi a hangszereket annyira tiszteljük, mert csak jón lehet tanítani, tanulni, hanem takarékosságból is. A karbantartás olcsóbb, mint újat beszerezni. A fuvolás díja Terveik, feladataik a jövőt nézve már az új iskola köré csoportosulnak. A város zenei életében tevékenyen szeretnének részt venni, adottságaikat gyümölcsöztetve, mindenki hasznára. Szeretnének kapcsolatot kialakítani társművészetekkel. Miből állna ez? — A zeneismeret: művészetismeret, ám érthetően nem lesz művész minden zenetanulóból. Zenebarátok is kellenek. Ám lehet, hogy kiki érzésvilágát a zenetanulás mellett egy másik művészeti ág teljesíti ki, és lehet, hogy épp a kettő kapcsolata által találja meg önmagát, válik teljessé. Gondolok itt arra, hogy aki zenét tanul, az mellette mozgásművészettel, festészettel. grafikával ismerkedhet. Nem külön-külön. hanem együtt, egymás kiegészítőjeként. Talán majd ilyennel is próbálkozhatunk. A nemzetiségi kapcsolattartást a zenekultúrában éltetni akarjuk, a népzenei hangszerek oktatásával. Itt is szinte tenyéren kínálkozik a lehetőség, hiszen a Vujicsics-együttes tagjai közt növendékek és kollégák vannak, most és visszamenőleg. A Testvérmúzsák elnevezésű tábort említi még az igazgatónő. Kétszer már volt ilyen, most nyáron Vác lesz a házigazda, jövőre a táborozókait szeretnék Szentendrén vendégül látni. Komoly terv, hogy folytatják a — nevezzük így — tanhangversenyeket óvodásoknak, iskolásoknak. Egy iskolaévben most négy ízben van ilyen, színhelye a művelődési központ. Két előadást a helybeli gyerekeknek, kettőt a vonzáskörzetben lakóknak tartanak. Két esztendeje, hogy létezik és észrevehetően jól beválik. Gyarapítja a hallgatóság zenei műveltségét ez az egyórás élmény. Beszélgetünk napjaink eseményeiről, van miről. A szentendrei zeneiskola egyik tanulója, a negyedikes Boko- dy Gergely fuvolaszakos, a fafúvósök országos versenyén, amelyet Leninvárosban rendeztek meg, első lett és mellé elnyerte a Zeneművész Szövetség különdíját, mint a magyar mű legjobb előadója. A tizenegy éves kisfiú Karai Groteszk tánc című művét adta elő, kortárs zeneszerzőét, igen jól, mint eredménye is tanúsítja. Tanára Asztal Csa- báné volt, zongorán Mátyás Ivánné kísérte. Ám, bár díjat nem kapott, hasonló jól készült fel és szerepelt, a döntőbe jutva egy másik növendékük, Oláh Líviusz. Ö III. csoportos klarinétos, tavaly végezte a szakmunkásképzőt, tehát ifjú szakmunkás. Regös Szabolcs készítette fel és zongorán Hornyák Ferencné kísérte. Az ifjú szakmunkás korát s foglalkozását említve szó került arról is, hogy óvodás kortól tizennyolc esztendősig lehet számolni a zeneiskolások életkorát. Zongorázni, hegedülni, gordonkázni, gitározni, fafúvó és rézfúvó hangszeren, valamint ütőhangszeren játszani tanulhatnak. Természetesen zeneelméletet — szolfézst — mindenki tanul. Két tagozat — Kétféle képzésről szólhatunk — említette Bánk Zsuzsanna igazgatónő. Akik az úgynevezett A tagozatra járnak, zeneértő és gyakorló amatőrök lesznek. Gyakorlók, hiszen fellépnek rendezvényeken, tagjai lesznek alakuló amatőr zenekaroknak vagy a meglévőkben lépnek a megüresedő helyre, szerepelnek kisebb együttesekben, mindenképp tevékeny részesei a város zenei életének. Csak a pomázi iskolában nincsen zenekarunk, itt és a másik két társiskolában van, többféle is. Fúvószenekarunk három helyen van, legismertebb a helybeli. Tavaly eljutottak a gyerekek az országos zánkai fesztiválra. Most itt a meghívólevél Csillebércre, zenei táborozásra. A zenekart Regős Szabolcs vezeti és a budakalásziak kis fúvószenekarát is. A vonószenekar Mezey Erika kolléganőnk irányításával működik. A szentendrei kamarazenekarban, melynek Fenyő Gábor a vezetője, tizenéveseink, a nagyobbak és tanárok jeleskednek. Ezt a csoportot a megyei művelődési központ tartja fenn. A B tagozatosok azok, akik művészi pályára készülnek. Az idén a 38 B tagozatos közül heten felvételiznek. Tavaly nyolc felvételiző volt, mindnek sikerült bejutnia. — Számunkra ez nagy öröm. Munkánk egyik jutalma. Zeneművészeti szakközépbe, konzervatóriumba, akadémiára nem egy tanítványunk jár. Reméljük, hogy a most jelentkezőket is jól indítjuk útnak. Eszes Katalin Nemzeti Múzeum Gazdagodott a gyűjtemény A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került az elmúlt évben, egyebek között, az a történeti forrás értékkel is bíró kávéskészlet, amely a magyar reformkor egyik kiemelkedő egyéniségének, Teleki Lászlónak a tulajdona volt. Az író és politikus Teleki 1848. szeptemberétől volt a forradalmi kormány párizsi követe: itt-tartózkodása során, egy párizsi műhelyben készült megrendelésére az a porcelánkészlet, amelyen a Telekicsalád tagjait ábrázoló fotók láthatók. A fotográfiával díszített porcelán akkoriban új és divatos iparművészeti eljárás volt Franciaországban; a kávékiöntőt Teleki László portréja, a hozzá tartozó csészéket a család idősebb tagjainak képe, a cukortartót pedig egy női arckép ékesíti. Az utóbbi — a feltételezések szerint — Teleki kedvesének, Orczy bárónőnek a portréja, s mint ilyen, az egyetlen ismert ábrázolás a bárónőről. A készlet. Teleki volt jószágigazgatójának egy leszármazottjától került a múzeumba. Ugyancsak az elmúlt időszakban vásárolta meg a múzeum azt az ékszeregyüttest, amelyet Mária Lujza, Napoleon császár második felesége kapott férjétől ajándékba, s amelyet koronázásakor viselt. A nyakék és a két fülönfüggő utóélete is érdekes: Mária Lujza harmadik házasságából származó mostohalányától ke. rült Magyarországra. dései, gazdasági stratégiánk megítélése, a beruházások hatékonysága, az új növekedési pályára történő áttérés időszakának vizsgálata, a termelékenység, az életszínvonal alakulásának eddig elért eredményei és hiányosságai, s a vizsgálódásokhoz kapcsolódva a teendők meghatározása. Erős Tibor a magyar gazdaság helyzetének értékelését adja a kötetben. Vizsgálja a növekedési ütemet, összehasonlítja azt a nemzetközi viszonyokkal. Kornai János megjegyzéseket fűz a magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéhez és kilátásaihoz. Vizsgálja a tulajdonformákat, a munkaidő kihasználását, az ágazatok közti megoszlást, az állami szabályozás fokozatait. Foglalkozik a jövedelemelosztás formáival. Megállapítja, hogy a társadalom azt a helyzetet rendszerint tolerálja, ha egyesek jövedelme gyorsabban emelkedik, mint a másoké, ha mindenkié nő valamelyest. Ha viszont az alacsonyabb jövedelműeké nem nő, sőt még esetleg csökken is, miközben másoké feltűnően emelkedik, akkor hirtelen lejjebb szállhat a társadalom tűrési határa. Ezért — szerinte — a reform sorsa sokban függ attól, megindul-e ismét az életszínvonal általános emelkedése vagy sem. Persze, a reform jövőjét sok egyéb tényező is befolyásolja.