Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

PEST MEGYEI ÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA £S XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM Ára: l.ttO fariul 198«. JANUÄR 2., CSÜTÖRTÖK ..................................... . i———. i) .............. Me gfontoltan mérlegelt jövő (3, oldal) Aktív lesm búcsúzás után is (5. oldal) Olimpiai eseménycsokor (7. oldal) Gyorshajtásból tragédia (8. oldal) I Havazással búcsúzott az óév ünnep után, hétköznapok előtt Losonczi Pál újévi köszöntője Tekintélyünk alapja a munka *>. Bevált a meteorológusok előrejelzése, egyik napról ^ a másikra változott téliesre az előtte meg tavaszias idő- járás. Amint láthattuk, örültek ennek a szilveszterezők. ^ Tegnap immár a tavalyi havat szaporították a sűrű, fehér ^ pelyhek, ennek láttán sokan indultak a hegyek felé. A £ közeli üdülőhelyek peremén itt is, ott is vidám hócsatázó í csoportokat láthattunk. Tartott még a szilveszteri hangú­ja latból is. Délelőtt itt-ott meg-megszólalt néhány rekedt v papírtrombita. ihattam volna. Ez a rendes körzetem itt Budakeszi kör­nyékén. Ha az időjárás úgy kívánja, reggel hattól este ha­tig tart a szolgálat. Először a főútvonalakról tolom le a ha­vat, s szórom fel azokat, majd a kórházak és a szanatóriumok környéke következik, ezekből itt több is van, s csak ezután kerülhet sor a kisebb utakra, utcákra. Találkoztunk természetesen olyanokkal is, akiknek örömöt okozott a téliesre fordult idő. Törökbálint, Budakeszi havas utcáin itt is, ott is szánkózó gyerekeket láthattunk. Zajlott az élet a budakeszi vadaspark­ban is. Síelők, ródlizók lepték el a lejtőket, jobbára itt is gye­rekek, fiataloki A kora délelőt­ti órákban a csípős hideg eile­KEZDÉS Ü nnepek után, az első munkanapon néz — ha néz — ezekre a sorok­ra az olvasó. Kezdés, ma, január másodikén, csütör­tökön, évet kezdés és egy­ben fél évtizedet elkezdő órák is ezek a mostaniak a munkahelyeken. Ponto­sabban: a legtöbb munka­helyen azok. Vannak ugyan­is sokan — amint a nyi­tányról beszámoló írásunk tudatja —, akiknek már akkor megkezdődött az új esztendő, amikor az óra­mutató túljutott a tizen­kettesen, már az első na­pon termelési, szolgáltatá­si feladataik voltak, ők már nekiláttak az idei teendőknek, s vele a hete­dik ötéves terv végrehaj­tásának is. A népgazdasági folyamatok — ahogy azt mondani szokták — nem tisztelik a naptárt, hatásaik nem tartanak munkaszüne­tet, nem ismerik a neki­lendülés, a majd később, a holnap is nap van megfo­galmazásokat. Félő, hogy mi, mindannyian, annál jobban ismerjük, használ­juk, gyakoroljuk ezeket a fogalmakat, bár tudjuk, tudnunk kellene, az elvesz­tegetett idő minket rövi­dít meg. Elfogadható esztendőt hagyott maga mögött a megye anyagi ágazatainak többsége, ám az idei év gazdálkodási feltételei ta­gadhatatlanul szigorúbbak, keményebbek, mint a ta­valyiak voltak. A megye iparában tervezett három­négy százalékos termelés- bővülés. a termelékenység­ből táplálkozó gyarapodás, a mezőgazdasági üzemek­ben a bruttó termelés há­romszázalékos emelkedé­se, azon belül az alaptevé­kenységnek az eddigieknél gvorsabb fejlesztése külön- külön sem kicsiny nróbaté- tel a munkahelyi közössé­gek számára, együtt azon­ban tisztelétet érdemlő erő­feszítések meekövetelője, feltételezője. Amihez a ma­gunk részéről azt tesszük hozzá, m"rt errő' a kelle- t°"él mintha ritkábban es­nék szó, hogy túl a mun­kahelyi kollektívákon, az iránnitás minden szerveze­tén^. személyénél is elen­gedhetetlenek ezek az erő­feszítések, mert csakis a kettő együtt ér sokat, vezet el a célokhoz. Így szól er­ről a népgazdaság hetedik ötéves tervéről alkotott — az Országgyűlés 1985. de­cember 21-i ülésén elfoga­dott — törvény: „A terv céljainak megvalósítása ér­dekében olyan gazdasági környezetet kell létrehozni, amelyben fokozódik a na­gyobb teljesítményben va­ló érdekeltség, az alkotó- és vállalkozókészség, fokozó­dik a gazdasági verseny.” Ennek a környezetnek a létrehozása — beszélni rég­óta tudunk róla — most már tetteket feltételez, kö­vetel. A gazdálkodás min­den helyén, posztján, szer­vezetében. Véget kell vet­ni annak a helyzetnek, amikor szinte mindenütt a másikra mutogatásban öl­tött testet a változások sür­getése, s amikor már-már furcsán néztek arra, aki nem panaszkodott, hanem cselekedett. Ä sokféle baj­ban vigasztaló öröm: a me­gyében jelentős azoknak a gazdálkodóknak a száma, amelyek a cselekvést tet­ték az első helyre. Bizo­nyos, ezeken a helyeken a mai kezdés sem lesz olyan fejfájós, mint másutt, s azért nem, mert megízlelték a sikert, mert tudják, nem a számadás idején, hanem kezdéskor kell okosnak lenni. M unkásgyűlések soroza­ta kezdődik ma a me­gyében, ahol a hallga­tóság áttekintést kaphat ar­ról, hová jutottak a magunk mögött hagyott évben és fél évtizedben, mi a cél az idei esztendőre és a további négyre. Nincsen abban semmi rossz, ha ki-ki a ma­ga szemszögéből nézi majd az eléje sorakoztatott té­nyeket, teendőket, csak éppen- el ne feledje: a sa­ját szemszöghöz a látóha­tárt a közösség teremti, s akkora látóhatárt teremt­het. amekkorát tagjai ösz- szességének munkája, te­vékenysége létrehoz. A mai kezdés tehát egyben már annak is formálója, az év végen, a fél évtized össze­gezésekor miiyen lesz szá­munkra — egyénileg is — a látóhatár. Mészáros Ottó nére jókedvűen élvezték a le­siklás örömét. A csöndesén induló első na­pon korán este kialudtak a^la- kások fényei. Az emberek az év első mai munkanapjára ké­szültek. Jó hangulatban A kérdésre, hogy mivel kez­dik, nem volt könnyű választ kapni az év utolsó napjaiban, mert sok nagyüzemben csak a portás tudott felvilágosítást adni. — Másodikén tessék jönni, a két ünnep közti időt ledolgoz­ták az emberek. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál egész évben nincs megállás, folya­matos a munka. A Barátság kőolajvezetéken és a hazai le­lőhelyekről állandóan érkezik a feldolgozásra váró nyers­anyag. Az éltető energiaforrást várja az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés. Az igényeket tavaly is napra készen sikerült kielégíteni. A vállalat decem­ber 7-re teljesítette a tervét, a hónap végéig túlteljesítette a belföldi és exporttervet. A jó eredmények alapvetően meg­határozzák az üzemben dolgo­zók hangulatát. — Az év első munkanapján nem történik semmi rendkí­vüli — közölte Galánffi Csaba. a vállalat nemzetközi és tájé­koztatási osztályvezetője. Ter­veink, feladataink minden dol­gozó előtt ismeretesek, nem tartjuk szükségesnek, hogy formális munkásgyfllést ren­dezzünk, az első naptól kezdve, dolgozunk az éves terv sike­réért. Mindenből eleget Dunakeszin, a hűtőházban is ledolgozták a két ünnep közti időt, mégsem tehette meg mindenki, hogy ezt a család­jával töltse. Csorba Gyula targoncás szállítóbrigádjának igen sok dolga akadt a két ünnep között. Rendre érkez­tek a kamionok, s azokat töl­tötték meg áruval. Indultak a bogyós exportszállítmányok, a raktárba hordták az üzletekből visszaszállított húsféleségeket. Mint Krima János igazgató elmondta: a jelentősen export- orientált vállalat sajátosságai miatt ma még nehéz pontos képet alkotni a végleges ered­ményről. Az árak ugyanis mo­zognak a tőzsdén, s az utolsó napok is okozhattak változá­sokat. — Előreláthatólag teljesítjük az árbevételi tervet — mond­ja az igazgató, s azoknak, akik enyhe nosztalgiával emlegetik az 1984. évi igen jó nyeresé­get. azt válaszolja sokat sej- tetően — az idén fizetett ré­(Folytatás a 3. oldalon.) Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének új­évi köszöntője tegnap hang­zott cl a Kossuth Rádióban és a televízióban. Tisztelt honfitársaim! ÉJFÉLKOR nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat köszöntöttünk. Egy ötéves időszak is lezárult 1985-tel és a mostani újévi jókívánságot is öt boldogabb esztendőre sze­retném értelmezni. A mögöttünk hagyott VI. öt­éves népgazdasági terv idősza­kában tovább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi hely­zete, megőriztük alapvető tár­sadalmi vívmányainkat. Éle­tünk azonban nehezebb lett,, mindenekelőtt a számítottnál is szigorúbb nemzetközi gaz­dasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Ki­világlott, hogy népgazdaságunk a szükségesnél lassabban ké­pes alkalmazkodni a megvál­tozott világpiaci követelmé­nyekhez. A termelés szerkeze­tének és a gazdálkodás haté­konyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mértékben, ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tudtuk csak megtergífnterU gazdaság külső és belső egyensúlyát. Népgazdaságunk teljesítmé­nye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írha­tó csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánalmaknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazda­ságirányítás folyamatos kor­szerűsítését, az önállósággal együttjáró felelősség érvénye­sítését és a demokratizálódás felgyorsítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő fel­adatok megvalósítását. A TERVEZETTNÉL lassúbb fejlődés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok megnö­vekedett önállósága, vállalko­zási szabadsága magsokszoroz­hatja a hatékonyabb gazdálko­dás lehetőségeit. A kisvállala­tok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős te­rületeken oldották a feszültsé­geket, mint a választék javí­tása és a különböző lakossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhat­juk v a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű ese­mények tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az országgyű­lési és tanácsválasztások, a szakszervezetek, illetve a Ha­Kczek, lábak a lcvegöbcp. Ez a lesiklás nem sikerült zafias Népfront választásai, hanem a jog- es hatáskörök decentralizálása, s nem utolsó sorban a vállalati tanácsok ^megválasztásának előkészítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybevág­nak sok évszázados történelmi tapasztalatainkkal: népünkben megvan a tehetség, a szorga­lom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb idő- köb is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizpttsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, kormánya és a magam ne­vében is köszönetét mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenységükkel, nem ritkán személyes péld.á}ukkal hozzájárultak nehéz helyze­tünk jobbításához. A Magyar Népköztársaság területénél és lá'iekszámánái nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi fe­szültségek oldásához, az eny­hülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legne­hezebb időkben is azon vol­tunk. hogy szükség van a pár­beszédre, a vitás kérdések tár­gyalások útján való rendezésé­re. Ezért is tartjuk nagy jelen­tőségűnek a genfi Gorbacsov— Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspont­jainak jobb megértését, hozzá­járulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálásá­hoz. A csúcstalálkozó lehetősé­get teremtett a nemzetközi lég­kör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmé­nyek között folytathassuk bel­ső építőmunkánkat. Meggyőző­désünk, hogy a szocialista or­szágok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósí­tásáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, a békéért és haladásért folyta­tott következetés harca az egész emberiség jövőjét szol­gálja. ÖRÖMÜNKRE SZOLGÁL az is, hogy a Magyar Népköztár­saságot, mint szocialista orszá­got, a szocialista közösség szi­lárd tagját megbízható, kor­rekt parthernek ismerik el vi­lágszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Ta­pasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szov­jetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tő­kés államok. Becsülik szándé­kainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok tovább­építésére az élet minden terü­letén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kulturá­lis fórum megrendezése. Álta­lános az a vélemény, hogy Ma­gyarország jó házigazdának bi­zonyult. Biztosította és előse­gítette a legeltérőbb vélemé­nyek megvitatását, egymás ál­láspontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együtt­működési folyamat erősödésé­hez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jeles kulturális személyiségek köze­lebbről is megismerhették éle­tünket, illetve a magyar kul­túra értékeit. A magunk részéről a továb­biakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadá­lyozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcso­latok fejlesztését. AZ IDEI esztendőről és a most induló VII. ötéves terv­ről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, társadal­mi és kulturális prógramunk pártunk XIII. kongresszusá­nak elvi döntéseire épül.. Fi­gyelemmel van azokra a nem­zetközi tényezőkre és folyama­tokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő munkánk­ra. Elsősorban azt veszi számí­tásba, jiogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk valamennyi országa a megúju­lás időszakát éli, a fejlődte hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szemben magát. Ezek a körülmények még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együtt­működésre. belső gondjainkat azonban magunknak kell meg­oldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaz­tunk meg; mint a gazdaságirá­nyítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gaz­dasági programjainak megva­lósítását, a gazdálkodás haté­konyságának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növeke­dés ütemének növelését, a kül­gazdasági egyensúly további javítását és a gazdasági telje­sítményekkel összhangban életkörülményeink jobbítását. Ezek a keretek minden válla­lat és intézmény, minden kö­zösség és minden egyén számá­ra lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredménye­sebb munkát. E GONDOLATOKNAK a je­gyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új eszten­dőt. Aki örül, aki nem Kőrútunk során mindenütt csendes nyugalom fogadott, még mintha a százhalombattai erőmű kéményeiből is lomháb­ban gomolygott volna a füst. Csend honolt a törökbálinti raktárvárosban is, csak a por­tás örült az érkezésünknek, legalább válthatott valakivel néhány szót. Volt persze olyan is, akinek akadt munkája, gondoskodott arról az időjárás. Bánkai Ernő, az ünnep mindkét napját ott­hon. tölthette volna, igaz ké­szenléti ügyeletben. — Hát ez a havazás rosszkor jött nekem — hajol ki a toló­lappal fölszerelt gépkocsi ab­lakán —, otthon tölthettem volna a szilvesztert, ha nam is

Next

/
Thumbnails
Contents