Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. DECEMBER 10., KEDD A műszaki haladás kulcskérdés A résztvevők figyelemmel hallgatják a vitaindítót. (Folytatás az t. oldalról.) tató intézetében. Szerényebb helyet foglal el ugyanakkor a megyei struktúrában Szent­endre, amely a társadalomtu­dományi kutatások egyik helyi’ bázisa. Említést érdemelnek ezek mellett a vállalati fejlesz­tőkapacitások is, amelyek je­lentősége ugyancsak nem elha­nyagolható. így a Szerszámipa­ri Művek halásztelki fejlesztő- intézete, az Ipari Szerelvény és Gépgyár, a Mechanikai Mű­vek, a Csepel Autógyár fej­lesztő tevékenysége. E körbe tartozik a Forte, a Híradás- technikai Anyagok Gyára, va­lamint a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat hasonló, elisme­résre méltóan produktiv tevé­kenysége. Nem marad el az ipar mögött a mezőgazdaság sem; a pozitív példák sorából ezúttal csak a Rozmaring Tsz MERIKLÓN gazdasági társu­lására, vagy a dunavarsán.vi termelőszövetkezet embrió­átültetési vállalkozására uta­lunk. El’enérdekeltség A vázlatos felsorolás is jól érzékelteti, hogy Pest megyé­ben is kiemelt kérdés a kuta­tás-fejlesztés helyzete, holnap­ja. Ha azt mondjuk, hogy az előttünk álló tervidőszak leg­fontosabb célja a minőségi és hatékony munka, a versenyké­pesség növelése, egyúttal azt is mondjuk, hogy mindehhez el­engedhetetlen az anyagi és szellemi erőforrások mainál in­tenzívebb és jobb hatásfokú kihasználása. Vagyis — aho­gyan a népgazdasági tervben is megfogalmazódott — a tu­dományos kutatásnak az eddi­gieknél jobban kell segítenie a technikai fejlesztés gyorsítá­sát. Természetesen az ösztön­zésnek is ehhez kell igazodni, azzal együtt is, hogy a VII. ötéves tervidőszakban sem bő­vülnek jelentősen a rendelke­zésre álló források. Azzal szük­séges ésszerűbben gazdálkod­ni, ami van. Növekedni fog éppen ezért a pályázati rend­szer részaránya. A kutatási és műszaki-fej­lesztési célok elérését nehezítő tényezőkről is szólott vitaindí­tójában dr. Kocsis Péter. Egyebek között az infrastruk­túra elmaradottságáról, a sza­bályozórendszerről, amely sok esetben ellene hat a hosszú tá­vú stratégia kidolgozásának, a vállalatok szűkös fejlesztési forrásairól és így tovább. Ért­hető módon ehhez kapcsolód­tak a gyakorló szakemberek hozzászólásai. Dr. Doleschall Sándor, az SZKFI vezetője azt fejtegette: sajnálatos módon a kutatás-fejlesztés nálunk sok esetben drágább, mint a fejlet­tebb, de adottságaikban ha­sonló nyugati országokban, hi­szen sújt minket az embargó és a valutaszegénység. Ezért rákényszerülünk, hogy kitalál­junk másutt már ismert meg­oldásokat, berendezéseket, sok­szor még azon az áron is, hogy így többe kerül. Nehezményez­te azután, hogy megesik, egyes vállalatok szabályozó- illetve áralkuja forintban jelentkező sikert hoz, jobban járnak te­hát, mint azok. akik fáradsá­gos munkával fejlesztenek. A tudománj'os kutatás jól is­mert gondja, hogy alacsony a munkatársak anyagi elismeré­se, kevés a fiatal, részint ép­pen ezért, másrészt viszont, Ilancsovszkí János felvételei mert az előrejutás meglehető­sen lassú. Ezt erősítette meg dr. Czakó József, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­nára is, hangsúlyozva, hogy a kétségtelenül nem túl bőséges összegeket a mainál jobban is fel lehetne használni, ha nem lenne annyira megkötve az in­tézmények vezetőinek a keze. Szót ejtett még a nemzetközi kapcsolatokban rejlő, koránt­sem eléggé kihasznált lehető­ségekről, ide értve a KGST-or- szágokkal való együttműködést is. Qépmatüzsáleir.eK Míg anyagi erőink közepes színvonalúak, számos termé­szettudományos eredményünk nemzetközi összevetésben is kiemelkedő — fejtegette Szán­tó Borisz, a Tudománypolitikai Bizottság főosztályvezetője. Ugyanakkor látnunk kell, és ennek kell motiválni tervein­ket, tudományos céljainkat, hogy a műszaki haladás meg­gyorsítása létkérdés. Annál is inkább, mivel ipari termékeink átlagéletkora 14 év, de nem ritkán a húsz esztendőt is el­érik; még a tőkés exportcikkek között is található ilyen, mond­hatni matuzsálemi korú gyárt­mány. Az esélyünk ennek el­lenére megvan a világpiaci versenyben való sikeres rész­vételre, ehhez azonban sok más tényező mellett' szükség van az értelmiségi réteg köz­érzetének, presztízsének javí tására. Szigcthi Teréz Felvásárlási áremelés a nyereség terhére Takarékosságunk tükre a MÉH — öt esztendeje is van an­nak, hogy nem láttunk itt használható esztergapadot, gépalkatrészeket, külcskészle- teket. A vállalatok jobban meggondolják, mit dobjanak a szemétre. Elvégre nem. va­gyunk már olyan gazdagok! Lemérhető ez itt, a MÉH-te- lepen is. Tükrei vagyunk az ország pénzügyi helyzetének — így Horváth Zoltán, a Bu­dapest és Vidéke MÉH Válla­lat érdi telepének vezetője. — Egyébként nézzen szét, győ­ződjön meg igazamról! — Bizony, sokáig matattam, amíg rátaláltam a három ki­mustrált varrógépre — mond­ja egy férfi az udvaron. — Talán sikerül belőlük össze­hozni egy jót — mormolja csak úgy, magának. — Hogy segített-e valaki? Hát ki győz­né azt, kérem. Megmutatták, melyik kupacban keresgéljek, aztán magamra hagytak. Nézem az óriási hegyet, s azon tűnődöm, vajon ki vál­lalná a felelősséget, ha bal­eset történne? Magányos guberálók — Szerepcsere még nem fordult elő — állítja a te- lepveztő. — Egyébként a ka­puban ott a figyelemfelhívó tábla. A visszajáró emberek már ismerik a dörgést. Nincs személyzet, örülünk, ha a szállítást, az átvételt és az osztályozást zökkenők nélkül megoldjuk. Négyezerötszázért nem tolongnak a munkavál­lalók. Az udvar túlsó sarkában két fiatalember egy rozzant Zsiguli sebességváltóját igyek­szik kibányászni a helyéből. — Kocsiboníásra nem vál­lalkoznak. Nincs hozzá szer­szám és szakember. A vasfű­rész kivételével semmilyen eszközt nem tudnak adni — mondja egyikük, s állítását a telepvezető is megerősíti. Nyolc 5 tonnás gépkocsi­val, két rakodógéppel, / egy targoncával és egy lángvágó­val rendelkeznek, ezekkel kell a 8400 tonna, évenként meg­forduló hulladékot mozgatni, elfuvarozni. Pedig az érdi a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat nagyobb Pest megyei telephelyei közé tartozik. Hat­nyolc évvel ezelőtt még ennyi sem jutott a területre, mert a műszaki fejlesztéseket az­óta hajtották végre. Mint azt dr. Kapocsi Sándor igazgató- helyettes elmondta, a beru­házások elsősorban a szak­telepeken valósultak meg. Ott, ahol nemcsak a gyűjtés, ha­nem az ipari előkészítés és a feldolgozás is feladat. A mo- nori MÉH-telepen például műanyagüzem létesült, oszt­rák berendezés, segítségével granulátum készül exportra, a kőbányai szaktelepen pedig többek között ezüstöt állíta­nak elő fotótechnikai hulla­dékból. Az energia- és nyersanyag­ár-változás mindenütt a hul­ladékanyagok újbóli haszno­sítására ösztönzött. Fontos ez hazánkban, ahol nincs elegendő nyersanyag, ám az ipar relatív felhasználása jó­val nagyobb, mint a nálunk fejlettebb országokban. Vég nélkül nem lehetett növelni az importot, ezért vált létfon­tosságúvá a hasznosítható hulladékok megmentése és visszajuttatása a termelésbe. Manapság nem nélkülözhetők a lakóterületeken keletkező hulladékok sem. Házi mosoda — Foghíjasán vagyunk je­len Pest megyében, mert ar­ra nincs pénzünk, hogy min­den településen átvevőhelyet létesítsünk — mondja dr. Ka­pocsi Sándor. — A kisebb fal­vakat a velünk kötött szerző­dés alapján jutalékért járják gyűjtőink, illetve azok a fel­vásárló kereskedők, akiknek a helyi tanács adott a tevé­kenységre iparigazolványt. Ál­lítom, tisztességesen megél e munkából az, aki dolgozik. Olyanról is tudunk, aki la­kásán több mosógéppel tisz­Szállításra vár a bálázott papírhulladék a váci MÉH-telepen Barcza Zsolt felvétele Az ország házában tegnap két parlamenti bizottság vi­tatta meg a jövő évi költség­vetésről szóló elképzeléseket. Míg az ipari bizottság ülésén egyebek között az export nö­velésének. a termelési haté­konyság fokozásának, a ter­mékszerkezet további átalakí­tásának sürgősségét hangsú­lyozták. a környezetvédelmi és településfejlesztési bizott­ságban azt latolgatták a kép­viselők, hogy miként lehet mindezt a levegő, a víz és a talaj újabb károsítása nélkül tenni. Rendkívül fontos valóban az, hogy mind több — kifo­gástalan minőségű — termé­ket tudjunk eladni külföldön minél gazdaságosabb anyag- és energiafelhasználással Hogy a dinamikus fejlődés az iparirányítástól idejében ho­zott s továbbított döntéseket követel, olyanokat, amelyek nem szorulnak rögvest módo­sításokra. A késleltetett eliga­zítás napról napra súlyosabb gazdasági hiányosságokat okozhat. Többen szóvá tették — köztük Kovács László (Pest m. 20. v'k.) —, hogy a nemzelközi piac kiszolgálása mellett a belföldi lakossági igényeket is ki kell elégítenie az iparnak, fokozott figyelem­mel a hiánycikkek egyre hosz­szabb listájára. Az ágazat csak úgy tud eleget tenni szerteágazó kötelezettségének, ha napirenden tartja a mű­szaki fejlesztést, meglévő anyagi gondjaink ellenére. Mert vannak gondjaink, az kétségtelen. S lesznek is. S ezeket gyakorta tetézi a vál­lalatok számára az adóterhek növekedése... A gazdasági helyzet függvé­nyében tárgyalták a környe­zetvédelem problémáit a má­sik testület tagjai. Míg amott dr. Kapolyi László ipari mi­niszter, emitt dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke emelte ki szóbeli kiegészítő­jében azokat a feladatokat, amelyeket alaposan megfon­tolt rangsorolás után legsür­getőbbeknek talál a kor­mányzat. Erőinket elsősorban a veszélyes hulladékok táro­lásának megoldására, a leve­gő tisztaságának óvására, ivó­vízbázisaink védelmére kell mozgósítanunk. Nem feled­kezhetünk meg azonban a ta­lajminőség megőrzéséről, fo- lyóinkról, karsztvizeinkről, melegvízforrásainkról, idegen- forgalmi térségeinkről, vagy a zaj- és rezgésvédelemről sem. Jövőre mintegy 620 millió fo­rint lesz a környezetvédelmi alap várható összege, ebből 300 millióra tehető az állami támogatás, az előzetes számí­tások szerint. Ez természete­sen nem elég. Ehhez ki-ki hozzáteszi a magáét, a ma­ga területén: vállalatok, taná­csok. különböző népgazdasági ágazatok. S nem csupán pénz­ben, beruházásban, hanem szemléletváltásban is. S ez utóbbi dologban jelentős sze­rep vár az egész társadalom­ra. annak minden egyes tag­jára. A településfejlesztésről szól­va dr. Cravero Róbert, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese szintén a legégetőbb feladatokat említette, gazda­sági körülményeinkbe ágyaz­va. Elengedhetetlen a terme­lőerők decentralizálásának folytatása, a területi adottsá­gok szerint. Tovább kell csök­kenteni az életkörülmények­ben az egyes területek közötti indokolatlan különbségeket, s nem utolsósorban szabad utat nyitni a településhálózat to­vábbi korszerűsödése felé. Ki­emelte, hogy az eddig legin­kább- elmaradott négy megye — Békés. Borsod, Pest, Sza- bolcs-Szatmár — kiemelt el­bírálásban részesült a terve­zés során mind a feladatokat, mind pedig a lehetőségeket tekintve. Ez utóbbi gondolathoz csat­lakozott dr. Balogh László (Pest m. 29. vk.), hangsúlyoz­va, hogy nem vitatható a kormányzat segítő szándéka, de meg kell jegyezni: ez a kiemeltség csak akkor látvá­nyos. ha rövid pár esztendő tükrében vizsgáljuk. Ahhoz, hogy reálisan lássunk, ideje volna szakítani a megcsonto­sodott bázisszemlélettel. Ma­gyarán: az évtizedekig tartó elhanyagoltság nyomait nem lehet egyetlen tervidőszakban eltüntetni. Az állami támoga­tások megyék közötti megosz­lásának aránya ugyanis a korábbi évtizedekben vi­szonylag állandó volt, külö­nösebb tekintet nélkül az adott sajátosságokra. Érdekes, amit dr. Berdár Béla (Pest m. 25. vk.) java­solt a bizottságnak, érintve azt a gondolatot, amely sze­rint a környezetvédelemnek a termelési folyamat egészébe kellene beágyazódnia. Kérte. vizsgálják meg annak a le­hetőségét, hogy környezetvé­delmi beruházások esetén — akár egyedi elbírálás alapján — mentesüljön a vállalat a felhalmozási illeték befizetése alól. Javaslata megfontolásra érdemes. Mindkét bizottság tpgjai meglévő s várható lehetősé­geinket tartották elsősorban szem előtt, amikor a vitára vállalkoztak. Tűzzünk ki reá­lis célokat — hangsúlyozták többen is —, ezzel együtt számos nyitott kérdéssel fog­juk szemben találni magún kát. S e kérdésekre csakis magunk adhatjuk meg a vá­laszt. B. I. títja a textilhulladékot, és azt válogatva adja le, amiért természetesen jóval többet kap, mintha ömlesztve, szeny- njlesen hozná. A vállalat vezetői előtt is tudott dolog az, hogy a meg­levő átvevőhelyek száma ke­vés, de a pénzük is véges. Ezért a Tüzép-ekkel próbál­tak együttműködni, ám a he­lyi telepvezetők nem vállal­koztak a hulladékfelvásárlás­ra, mondván, nekik jobban megéri a profiljukba tartozó tevékenységet szélesíteni. És úgy tűnik, a lakosságnak sem kifizetődő a ház körül össze­gyűlt papírt, vasat, textilt rendre a MÉH-be vinni saját gépkocsival, mert többe ke­rül a leves, mint a hús. A mai benzinárakhoz képest ugyanis elenyésző az a forint, amit mondjuk a papírért fi­zetnek. A MÉH Tröszt vezérigaz-' gató-helyettese, dr. Molnár Kálmán erre a következőket válaszolta: — A világpiaci változásokat nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Mégis, amikor az ólom ára lejjebb csúszott, mi a sa­ját nyereségünk terhére emel­tük a felvásárlási összeget, mert ösztönözni akartuk a lakosságot. Ugyanez igaz a vasra, a papírra. Most ott tartunk, hogy nincs tovább módunk ilyen gesztusokra. Nyugaton a környezetvédel­mi szempontok miatt a város fizet azért, hogy a hulladé­kot valaki elszállítsa, s az visszakerüljön a termelésbe. A tulajdonosa örül, hogy megszabadul tőle, azért egy centet sem kap. Nálunk a gyűjtéssel kapcsolatos szoká­sok mások, de különböznek például az NDK-ban honostól is, ahol a néhány Pfenniges tételt is elviszik a gyűjtőhely­re. Mi még mindig elegánsan elmegyünk a fillérek mellett, noha ezekből az aprópénzek­ből lesznek a kemény forin­tok ... Meglehet, vinnénk mi a vasat, a fémet, csak a telepek nyitva tartási rendje nem alkalmazkodik a munkaidőnk­höz. A legtöbb átvevőhely ugyanis fél háromkor, három­kor bezár, magam Szigetszent- miklóson már ez idő előtt né­hány perccel csukott kapura találtam. Dr. Kapocsi Sándor úgy vé­lekedett, hogy a beadók döntő többsége nyugdíjas -vagy gye­rek, ők elérik a nyitva tar­tást. Az érdi telepvezető az­zal egészítette ki az informá­ciót, hogy. a környék lakói nagyrészt több műszakban járnak dolgozni, tehát felke­reshetik a MEH-t. Egyébként próbálkoztak hétfőnként este hatig fogadni, de alig lézen­gett valaki a területen. Aki jött, az is inkább vásárolni, mert a telepek eladásra is be­rendezkedtek. Többek között betonacélhoz, szögvashoz, csempéhez, hordókhoz és kan­nákhoz olcsóbban lehet hoz­zájutni az adott MÉH-telepen. Népfrontakcióban Mindannyian tudjuk: a gyűjtési akciók kampányjel- legűek, pedig folyamatos te­vékenységre lenne szükség. A Budapest és Vidéke MÉH Vállalat ezért lépett kapcso­latba a Pest Megyei Úttörő­elnökséggel. Vácott már el­helyeztek 50 lépcsőházban újsággyűjtő konténereket, az ürítésükkel az épületekben lakó gyerekeket bízták meg. És akad még követésre érde­mes példa. Sok helyen a helyi népfront1 szervezett gyűjtési akciót, karöltve az ottani MÉH-teleppel, A lakók kitet­ték a hulladékot (vigyázat, nem a szemetet!), s azon a bánon a várost végigjárták a MÉH kocsijai. A hulladékért iáró forintokat a népfront kapta. A hasonló akciók, amellett, hogy pénzt fialnak, újra és újra ráirányítják a figyelmet a népgazdaság számára oly nélkülözhetetlen tevékenység­re. I Fazekas Eszter Parlamenti bizottságok üléséről Tűzzünk ki elérhető célokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents