Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. DECEMBER 7.. SZOMRAT Mogyoródi fórum a Forma—l-rol A döntéseket emberek hozzák Budapest Grand Prix-re ké­szül a főváros, a szervező For­ma—1 GT és természetesen a versenynek helyt adó Mogyo­ród. A kis település egyik pil­lanatról a másakra az érdek­lődés középpontjába került, hiszen világbajnoki esemény színihelye lesz. A hír elterje­dése óta élénken foglalkoztat­ja a mogyoródiakat a Forma —1, s minden, ami ezzel kap­csolatban a falut érinti. Természetes stadion Lakossági fórumot rendez­tek az aprócska művelődési házban. Bizony szép számmal eljöttek a helybéliek. Az el­nökségi asztalnál a pálya meg­valósításában érdekelt válla­latok képviselői foglaltak he­lyet: Auth Györgyi, a Metró- ber főmérnöke, a Forma—1 pálya miniszteri biztosa, Papp István, az Aszfaltútépítő Vál­lalat tervezője és Miklós Sán­dor. a pálya létesítményfele­lőse. Elöljáróban Papp István tá­jékoztatta a részvevőket, hogy miért éppen ezt a területet választották ki a pálya meg­építésére. Szólt arról a kivá­ló természeti adottságról, ami miatt a dombok által határolt völgykatlan — akár egy ter­mészetes stadion — nagysze­rűen alkalmas ilyen versenyek megrendezésére. Tulajdonkép­pen egy közel másfél évtize­des kereső munka eredmé­nyeként bukkanjak rá erre a helyre, s döntöttek mellette. Ez a terület egyesíti magá­ban az épített és a városi pá­lya előnyeit, de mégsem kí­ván meg olyan biztonsági in­tézkedéseket, mint például egy monte-oarlói futam, ahol az utcákon zajlik a verseny, ar­ról nem is beszélve, hogy lé­nyegesen kevesebb ember éle­tét bolygatja meg. A verse­nyek egyébként kétszer félna­pos bemelegítést,, s egy két­órás futamot jelentenek. Az utóbbi azonban a betét­számokkal együtt gyakorlati­lag kitölti az egész vasárna­pot. Megközelítés kétféléi A pálya; s a verseny ismer­tetése után Auth Györgyi a kiszolgáló ' létesítményekről be­szélt. E szerint az M3-as útról két levezető szakaszon lehet majd megközelíteni a falut, a tizennyolcai kilométertől, a Jóáliás és Kukukk hegy irá­nyából, valamint a szadai el­ágazástól, ahol végleges cso­mópontot építenek ki. A há­rom kemping, a parkolók, a járdák kialakításának helyét tartalmazza a rendezési terv, de ezt még nem hagyták jó­vá. Elektromos áramot kétol­dali függetlenített betáplálás révén kap a terület, a telefont s a televíziós közvetítéshez szükséges feltételeket bérleti szerződés fejében biztosítja a posta. Azonban leginkább a szennyvízcsatorna érdekelte a mogyoródiakat, ami előrelát­hatólag Kerepestarcsa irá­nyába vezetné el a szennyvi­zet, két átemelővel. . A községiek részéről Paulo- vits Géza hiányolta a tervből a 2-es útról levezető szakaszt, pedig feltételezhető, hogy so­kan érkeznek majd abból az irányból. Márpedig akkor azokat az utcákat, melyek in­nen fogadják az autókat, szi­lárd burkolattal, de leginkább aszfalttal kellene ellátni. Hi­szen a Kiss Ernő utcában élők sem akarják szívni a port. Kurucz Béla azt javasolta, hogy ne konténerközponton bonyolítsák le a telefonösz- szeköttetést, hanem az M3-as mellett húzódó telefonkábelt hozzák el a faluig. Azonban, mint Auth Györgyi elmondta, ez 40 millió forintba kerülne. Kurucz Béla másik kérése a környezetvédelemre vonatko­zott. A községben ugyanis már három bizottság is megala­kult ez ügyben, de szükségük van a GT anyagi támogatásá­ra is, hiszen a facsemeték is pénzbe kerülnek, s semmit nem kapnak ingyen. Csinosítják a községet Egy szó, mint száz, minden­ki arra kérte a felelősöiket, hogy a kivitelezésnél, terve­zésnél, amennyire csak lehet, vegyék figyelembe a falu ér­dekeit is. Hiszen a mogyoró­diak legalább annyira készül­nek a Forma—1 fogadására, mint a szervezők, csinosítgat- ják, szépítik falujukat, társa­dalmi munkát ajánlottak fel. A miniszteri biztos pénzt, utat, közművesítést nem tu­dott ígérni, miből is ígért vol­na? Arról azonban biztosítot­ta a lakosságot, hogy kérésü­ket továbbítja a megfelelő helyre, s arról is, hogy a dön­téseket nem számítógépek, hanem emberek fogják meg­hozni. Fiedler Anna Mária Javuló minőség Értékes tápanyag A növényolajipari üzemek­ben mintegy 300 millió forin­tos költséggel műszaki-fejlesz­tési program első szakasza fe­jeződött be; korszerű gépek beállításával lehetővé tették a kipréselt, feldolgozott magvak héjának eltávolítását. A visz- szamaradt dara értékes táp­anyagokat tartalmaz és ezek jól hasznosíthatók az állatte­nyésztésben. A fejlesztés során egyedi megoldást alkalmaztak, mivel külföldön általában alaposan nem tisztítják meg a vissza­maradó anyagot a kemény héjtól. A hazai üzemekben olyan berendezéseket szereltek fel, amelyek mindössze 12 szá­zaléknyi rosttartalmat „enge­délyeznek”. Az így készülő ta­karmány lényegesen jobban emészthető és az állati szerve­zetben nem okoz kóros elvál­tozásokat. A korszerű mód­szerrel 25-ről 75 százalékra si­került növelni az első osztá­lyú napraforgó—dara arányát. Az eltávolított maghéjjal kazánokat fűtenek. A javított minőségű takar­mány-alapanyagot a növény­olajipari üzemek a gabonafor. galmi vállalatok közreműkö­désével értékesítik. A HÉT HÍRE R E_ 1 ■ Arcok a mezőgazdaságból Hadd ütközzék a régi és az új Mint a mesében, eddig min­den kívánsága telejesült Tu- nyogi Andrásnak, a Pest Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya fő­munkatársának. Három gyer­mek édesapja, három diplo­mával rendelkezik és ott dol­gozik, azt csinálja, amit szíve szerint a legjobban szeret. Munkatársai azt mondják ró­la, hogy meglehetősen racio­nális gondolkodású, szakmá- ,-jáértt él-hal, életében a fősze­repet a munkának' szánta. Szebb a vetés, a föld Faggatom Tunyogi Andrást, a mezőgazdasági osztályra ke­rülésekor mennyire bízott ab­ban, hogy megmozdíthatja egy nagyobb térség, Pest megye mezőgazdasági nagyüzemeinek szekerét. — Hittem az ügyben, bíz­tam magamban is —- válaszol­ja. — A mezőgazdaság gyer­mekkori szerelmem. Ha a ter­mészet szépségeiben akarok gyönyörködni, akkor nem a tekergő folyókat,„nem a szelíd lankákat nézem, hanem a földből serkenő vetést. Az egyöntetűséget, a fajták azo­nosságát most már a más vi­dékről érkezők is észreveszik. Az elmúlt időszakban a me­gyében felépült a korszerű vetőmagüzemek hálózata, bár még mindig sok a tennivaló a biológiai alapok és a leg­alább ennyire fontos alkat­rész-szolgáltató hálózat meg­teremtésében. Ebből a megye területén működő 14 növény- termelési rendszer is kiveszi részét.-■A másik nagy témánk, az információátadás és az érté­kelés. Ez is igen sok feladatot jelent. Sosem értettem azokat, akik megmosolyogják a ter­mésbecslést, hiszen jó, ha elő­re tudjuk, melyik élelmiszer­ből, milyen mennyiségre szá­míthatunk. Mégis elég furcsa helyzet alakult ki e téren. Évekkel ezelőtt elkészült egy kis szakkönyv, ami útmuta­tást ad a termésbecslések mi­kéntjére, hogyanjára. A szak­emberek továbbképzése során azonban rájöttünk, hogy a könyv nehezen használható, sőt, helyenként téves informá­ciókat tartalmaz. Korrigálásá­ra évek óta egy jegyzetsoro­zatot szerkesztek. Legutóbb az alma termésbecslésének mód­szertani leírása készült el, ezt követi majd a cukorrépa, va­lamint a dohány. Óvni és segíteni A segítőkészség legalább az­óta sajátja, mint a munkasze­retete. Sokszor talán többet is vállal a kelleténél. Ha segít­séget kérnek tőle, mégsem mondja, hogy fáradt vagyok. A panaszos ügyek mögött mindig a bajban lévő embe­reket, sorsokat látja. Ügyeiket a legjobb lelkiismerete szerint intézi. Persze olykor nemcsak az emberért, az emberrel is vesződnie kell. A szigor és a humánum békében megfér egymás mellett, ö azt mondja, elölről is mellbe lehet lökni valakit úgy, hogy aztán so­káig fel se keljen. De hátulról is el lehet kapni a kabátját, hogy orra ne bukjon. Azt is mondja: „az emberen is iga­zítani kell, mint a kertésznek a palántán, hogy föl ne nyur­guljon, és törpe se maradjon”. Persze ha szabályosan nő az illető az átlag fölé, akkor óv­ni, ha úgy tetszik menedzsel­ni kell. Megvédeni az irigy­ségtől, mivel csak a jószág olyan, hogy azt a virágot ha­rapja le, amelyik legmaga­sabbra nőtt. A mezőgazdaságot fogyasz­tóként ismerők is tudják, mi­lyen nehézségekkel küzdenek a megye nagyüzemei. Ráadá­sul az aszály az idén is foly­tatódott. Ilyen nehéz időkben minden elismerést megérde­melnek azok is, akik szakta­nácsadással segítik az üzemek munkáját. — A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Pest Megyei Szervezetének 12 éve vagyok a szervező titkára, mezőgazda- sági alapismereteket tanítok a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskolán, és részt veszek a Ha­zafias Népfront agrárpolitikai albizottságának munkájában is. Ennek nyomán sok fiatal szakemberrel, olyanokkal van kapcsolatom, akik mozgósít­hatók, fogékonyak az újra. Néha magam is csodálkozom leleményességükön, kezdemé­nyezőkészségükön. Két agrár­mérnök kollégámmal például már évek óta kísérletezgetünk, aminek célja egy új kukorica­termelési eljárás kidolgozása. Talán intuíció? Apropó: nevelés. Ennek fő elve nála az is, hogy nem akarja minduntalan kölcsön­adni a fejét másoknak, nem akar mindenkinél okosabb lenni. Ellenben jó szemmel ta­lálja meg azt, aki az ügyben a legokosabb. — Hogy miért jött be dön­téseim többsége? Lehet, hogy nagyon sok mindent az intuí­ciómnak köszönhetek. Ezt súgja például, hogy ne értsek egyet a kapkodókkal, akik szíre-szóra nekiesnek leszán­tani az egyik növényt, hogy másnap újat vessenek helyet­te. Hadd ütközzék j egyenlő eséllyel a régi és az új. Aztán ami fiatalosabb, korszerűbb, győzni fog, és ami megőrzésre méltó érték, az fönnmarad a rostán. Bőna Zoltán MEGTÁMOGATVA ® A Magyar UNESCO-bizottság tanácskozást rendezett a tehetségkutatásról. G Miskolc adott ott­hont az országos gyermek- és ifjúságvédelmi konfe­renciának. G Kiállítás nyílt Budapesten A tudomány és az atomtechnika a Szovjetunióban címmel. G Fő­városunkban tartotta ülését a KGST Színesfémkohá­szati Állandó Bizottsága. G A hét híre az is, hogy lezajlott a Magyar Szociológiai Társaság tisztújító közgyűlése. Az egyik alapító a Budaflax Magyar vegyes vállalat Bécsben A hazai gazdasági életben újdonságnak számító együtt­működési szerződést kötött a budakalászi Budaflax Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat az osztrák Hitiag céggel. A teg­nap aláírt megállapodás ér­telmében a két, alapvetően termelő partner bécsi szék­hellyel vegyes vállalatot alapí­tott Litraco névvel, ezzel egy több évtizedes üzleti kapcso­lat továbbfejlesztését alapozva meg. Mint közismert, a Budaflax, amely gyakorlatilag a hazai lenipart átfogja, tizenhárom gyárában esztendőnként 4 ezer tonna lenfonalat, 30 mil­lió négyzetméternyi szövetet, 50 ezer sátrat és 300 ezer kü­lönféle konfekcionált termé­ket gyárt. Áruikat nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresik. Exportjuk az utóbbi években erőteljesen fellendült, különösen azóta szembetűnő a fejlődés, amióta megkapták az önálló külkereskedelmi jogot. A legfrissebb adatok szerint a termékek több mint egyne­gyede külföldön talál vevőre. Az osztrák Hitiag Gmbh ugyancsak nagymúltú lenfo­nó- és textilgyár, amelynek meglehetősen nagy híre van a világban. Piaci szervezete jól kiépített, s ami figyelemre méltó, termékeinek 85 száza­lékát exportálja. Az elmúlt esztendőkben folyamatosan megújították gépparkjukat is. A vegyes vál-l'alat alapítása mindkét félnek előnyös. Bu- dakalászon azt remélik, hogy a két cég összefogásával egy­más tevékenységének célszerű kiegészítésével, új kereskedel­mi formák bevezetésével tisz­tes haszonra tehetnek szert. A tulajdoni és érdekeltségi ré­szesedés felével rendelkezik a Budaflax, s a befektetett pénz az elképzelések szerint a tő­kés export jelentős növelésé­vel, valamint egyes nyers­anyagok — mint amilyen a gyártáshoz nélkülözhetetlen tilolt len — beszerzési feltéte­leinek kedvezőbbé tételével megtérül. Az új vegyes vállaiat — amely kezdetben csak néhány alkalmazottal működik majd — az előzetes piackutatások szerint évről évre fokozatosan növelheti forgalmát. F. Z. lyen sem tartották távol ma­gukat, s gazdasági potentátok éppúgy ott sorakoztak a fel­mérés óhajtói között, mint társadalmi, politikai szerveze­tek helyi testületéi. Szűnőben van a divat. Szerencsére. így talán több idő. erő jut majd a tényleges munkára, a szo­ciológia egy-egy ágazata nem arra szolgál majd az avatat­lanok kezében, hogy megtá­mogassa azt, amit gyakran a tényéktől elszakadva kiötlöt- tek, s amit a felméréssel igazoltatni akartak. Ezek az ilyen-olyan megtámasztások hamar összeroppantak a való­ság sodró ereje alatt — így például a megyében az a, már-már klasszikusnak szá­mító érvelés bizonyult, a megtámasztások ellenére is hamisnak, hogy a nagyüzemi munkáslétszám csökkenéséért a termelőszövetkezeti kiegé­szítő üzemek kárhoztathatok, okolhatók —, s a kudarcok talán elveszik a kedvét a bot­csinálta szociológusoknak, megbízóiknak. Több kedv te­remtődne. maradna akkor a tényleges tudomány hasznosí­tására, a lényeges folyamatok, tárgykörök elemzésére. Kellene nagyon ez a több kedv, hiszen — maroknyi a témahegy járást nehezítő éles kövei közül — csakis a szo­ciológia eszközeivel deríthető fény arra. a megyében miért van jóval a vidéki átlag le­lett az ezer élveszületettre ju­tó egy éven aluli meghaltak száma, esztendők óta milyen okok megnőtt szerepe vezet ahhoz, hogy emelkedik a fő­városból a megyébe költözők száma, miféle hatásoknak en­gedve vesztett rangjából a közigazgatásban történő mun­kavállalás? Sok mindent kel­lene megtámogatni, megis­merni a szociológia tudomá­nya nyújtotta megállapítások­kal, ám vannak kétségeink, valóban akarunk-e ilyen is­mereteket. A Galilei élete cí­mű színműben Brecht rop­pant fontosat tudat velünk, amikor azt mondatja ki, hogy „a gondolkodás az emberi faj legnagyobb öröme." Olykor mintha túlságosan könnyen lemondanánk erről az öröm­ről; a való igazról a vélt igaz kedvéért Mészáros Ottó Furcsa karácsonyfaként hol túldíszítették, hol tarra ko- pasztották. Belekeverték az idealista bűvészkedések lim- iomjai közé, vélték minden gondra, bajra gyógyírt kínáló medicinának. A szociológiáról van szó. Léte tudományként ma már nem vitatott, mód­szerei, megállapításai, kívánt és tényleges hatásai annál in­kább táborokra és ellentábo­rokra meg ellentáborokat is fitymálókra szabdalják értők, laikusok hadoszlopait. Egy tudományágnak sok fontosat meg sok kényelmet­lent kell ahhoz állítania, hogy ennyire szélsőséges meg- ítéltetésben, ennyi szenvedélyes vitában legyen alany és tárgy. Sok fontosat? Szociológiai ku­tatások figyelmeztettek első­ként arra a folyamatra, mely­nek hatásai még ma sem fel­mérhetők igazán, az értékek átrendeződésére, eközben tor­zulásaikra. Sok kényelmet­lent? A megyében elsőként szociológiai elemzések bizo­nyították be, hogy a lakosság összetételében — szemben a közhidelemfnel — elveszti ve­zető szerepét a parasztból munkássá válás, egyre inkább az ún. vegyes összetételű csa­lád — munkást, parasztot, szellemi foglalkozásút, újab­ban önállót egyaránt magá­ban foglaló család — lesz a jellemző. A szociológia tudománya, módszertára adott kellő ala­pot a megyében a munkás- osztály helyzetének részletek­be menő feltárására, üzem­szociológiai vizsgálatok fi­gyelmeztettek az érdekérvé­nyesítési mechanizmusok tö­kéletlenségére, e mechaniz­musok rejtett, másodlagos formáinak — és meghatáro­zó erejű formáinak, mint pél­dául a munkahelyváltoztatás — kialakulására. A jóhoz, mint mindenben, mindig, rossz is csapódott. Divat lett két bal kézzel is szociológiát mímelni ... Csacska kérdések­kel rabolni egy-egy kisebb, lakó- vagy munkahelyi közös­ség idejét, kérdőíveket oszto­gatni, felméréseket készítget- ni, komoly képet vágva tár­gyalni ezeknek a felméréseik­nek a megállapításairól. Az ilyesmiről szinte egyetlen he­inkább gyarapodnak —, amint telnek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb kö­rülmények között nekik, új­ságíróknak — dolgozzanak bár az írott sajtóban, az MTI-ben, a rádióban vagy a televízió­ban — kell hiteles, igaz képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor moz­gósítaniuk is a társadalmat nagy feladataink végrehajtá­sára. Kosztolányi írta egyszer: „Meggyónni — önmagámnak is — nehéz, hogy a nyomda- festék részegséget okoz, ne­kem, aki régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsüle­tesnek érzem magam, hogy ily szókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játékot, mint akik penészes diplomá­ciával azt állítják, hogy az írásnál fontosabb egy szivar, és rögvest epesárba esnek, és hasgörcsöt kapnak, mihelyt valaki véletlenül tovább la­pozza írásaikat... Mert ké­nyelmes felelőtlenül élni... nem állani teljes lélekkel a felelősséget azért, amit míve­lünk”. H a kívánhatok önmagunk­nak és minden tisztelt olvasónknak valamit ezen a családi ünnepen, úgy hadd kívánjam azt, hogy a felelőtlen lét kényelme kerül­jön tőlünk minél távolabb, és azért, amit olvasóink érdeké­ben mívelünk, álljuk teljes lélekkel a felelősséget. alkotmányos kereteinken be­lül — nézeteket is ütközni en­gednek lényeges társadalmi és politikai kérdésekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevékenysége — nemcsak a valóság pontosabb, hitelesebb tükrözését segítik elő, hanem hozzájárulnak politikai dönté­seink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi visszhangjá­nak visszacsatolásához is. E családi ünnepen az illen­dőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a köszönet a tömegkommunikációban dol­gozó sok ezer ember mind­egyikének szól — szerkesztő­ségi és kiadói segédszemély­zetnek, technikusoknak, nyomdászoknak, terjesztők­nek, műszaki szakemberek­nek, vagyis mindenkinek —, külön is megemlékezzünk a derékhadról, újságírótársaink­ról, akik tollal, mikrofonnal vagy kamerával végzik egyál­talán nem könnyű, felelős munkájukat. A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsig- mondok és a Kosztolányi De­zsők, a Rózsa Ferenoek és a Mihályfi Ernők mai követői ők. Nagy elődök nemes és ne­héz örökségének továbbvivői. A nemzet és a haladás, a har­cosság és az igazmondás, az eszmei elkötelezettség és nyelvünk tisztaságának védel­me egyaránt ehhez az örök­séghez tartozik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a feladatok sem apadnak —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents