Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
K.vr . •iiaiu. 1985. DECEMBER fi., PÉNTEK 3 Keleti Ferenc emlékére Háborúban és békében Egy ember életútjának alakulását számtalan tényező befolyásolhatja: a család, a barátok, a kollégák. Keleti Ferenc esetében szinte biztosak lehetünk benne, hogy gondolkodásmódja munkatársai között formálódott: szakmája szerint ugyanis nyomdász volt, a munkásosztály egyik legün- tudatosabb, legszervezettebb csoportjához tartozott tehát. Keleti Ferenc Losoncon született 1910-ben. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után tanulta ki a betűszedő szakmát, s amint felszabadult, belépett a Nyomdai Munkások Egyesületébe. Néhány év múlva, 1932-ben már a kommunista párt ifjúsági szervezetének a tagja Csehszlovákiában, később helyi titkára Losoncon. A mozgalmi munkába nagy lelkesedéssel és odaadással vetette bele magát Keleti Ferenc, így Losoncról hamarosan Pozsonyba került, ahol a Magyar Fiatalok Szövetségének lett a titkára. A hatóságokkal először 1938-ban került szembe, letartóztatták, de rövidesen szabadlábra került. Két év múlva azonban már egy illegális kommunista szervezkedés egyik fővádlóit jaként állították bíróság elé és két év nyolc hónapra ítélték. Büntetését Szegeden töltötte le. Szabadulása után az illegalitás időszaka következett Keleti Ferenc életében. Helyét, tennivalóját gyorsan megtalálta. A szlovák—magyar határon állomásozó Thälmann partizánszázadban harcolt, rövidesen azután átkerült Nógrádi Sándor csapatába. Erről az időszakról így ír önéletrajzában : 1944 októberében Nógrádi Sándor csapatunkat kettéosztotta, én a második csoport politikai biztosa lettem. Csapatunkban 28 ember volt, köztük két nő... Tizenöt nappal később a hegyek között a németek rajtunk ütöttek és csoportunkat szétverték, öten maradtunk. Fegyver és élelem nélkül.... Az illegalitás évei, a paríi- zánharcok időszaka után elérkezett a felszabadulás pillanata Szlovákiában is. Keleti Ferenc nyomban nekilátott a párt szervezésének szülőhelyén, Losoncon, ahol járási titkár lett. Még a felszabadulás évében Magyarországra került és az MKP szervezési osztályán dolgozott, míg 1946-ban Békés megyei titkárnak választották. Keleti Ferenc a későbbiekben is több vezető poszton dolgozott. 1956 és 1959 között ő volt hazánk bukaresti nagykövete. Hazatérése után i96o-tói, négy esztendeig a Pest Megyei Tanács vb-elnökeként tevékenykedett. Keleti Ferenc most lenne 75 éves. Születéséneik évfordulója alkalmából ma délelőtt koszorúzást ünnepséget rendeztek sírjánál a Farkasréti temetőben. Á Minisztertanács Gábor András ipari miniszterhelyettest — munkájának elismerése mellett — e tisztségéből felmentette, egyidejűleg Vörös Árpádot ipari miniszterhelyet- •tessé kinevezte. .........<$5íBo jlerszerelők Hazánkban egyre több lakást újítanak fel, illetve korszerűsítenek. A felújítóknak és az építkezőknek nyújt segítséget a Csőszerelőipari Vállalat kémény nélküli gázbojleré, amely minden gázzal ellátott lakásban a csőhálózat bővítése nélkül, utólag is felszerelhető. A vállalatnál az idén mintegy 1200 darab 125 literes bojlert készítenek a hagai igények kielégítésére. Pályairányítás fiúknak A honvédelmi nevelés feladatai Tegnap katonai páiyairányí- fási értekezletet tartottak a KISZ Pest Megyei Bizottságának Sződligeten lévő Ligeti Károly Politikai Képzési Központjában. A tanácsok művelődési osztályainak vezetői, a megye középiskoláinak igazgatói és az általános iskolákban dolgozó munkaközösségek vezetői vettek részt az eszmecserén. Először Légrádi László ezredes, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökségének tisztje tartott előadást a honvédelmi nevelőmunka időszerű kérdéseiről. Többek között arról szólt, hogy mit tehetnek a családok, a közoktatás és közművelődés irányítói s a fegyveres testületek azért, hogy társadalmunk egésze, de kiváltképp az ifjúság világosabban lássa néphadseregünk szerepét, s a Varsói Szerződés létfontosságát a mai nemzetközi helyzetben a béke megóvása szempontjából. Ugyanakkor fontos feladata a honvédelmi nevelőmunkának az is — hangsúlyozta az előadó —, hogy a tények meggyőző erejével leleplezze az imperializmus agresszív törekvéseit és szembeszálljon a nacionalizmus és pacifizmus minden megnyilvánulásával. A hadseregbe bevonuló fiatalok közéleti érdeklődése nagyon vegyes képet mutat. Egy részük politikailag aktív, s felelősséget érez a haza és a szocializmus ügyéért. Egy másik részére a közömbösség a jellemző, s akadnak olyanok is, akik tudatosan szembeszegülnek társadalmi céljainkkal. A háború és a béke kérdése szinte az egész ifjúságot érdekli, de míg a tájékozottabbak felismerik, hogy a békének az erőegyensúly fenntartása a biztosítéka, addig van- i nak olyanok is, akik a tartós békét az emberi humánum érvényesülésétől remélik. Mindebből már meg is határozhatók azok a feladatok, amelyek a fiatalok nevelésében, s a társadalom felnőtt rétegeinek a felvilágosításában a polgári védelemre, az MHSZ-re, a TIT szakelőadóira, a művészetek képviselőire hárulnak. Szőke András ezredes, a Pest Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnoksága vezetője előadásában felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a katonai főiskolákra, a tiszthelyettesi iskolákra, a katonai főiskolákra előkészítő tanfolyamokra, valamint a szakmunkás- és tisztképző szakközépiskolákra az eddigieknél több fiút is fel tudnának venni megyénkből. Cs. S. Nem érdemes fölszámolni a sertéstartást Még bizonytalanok a gazdák Egymilliárd forint többletbevételre tehetnek szert '/ A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által közzé- X tett sertésfelvásárlás árak nyomán, jövőre mintegy egymilliárd X forint többletbevételre tehetnek szert a kistenyésztők. A szá- mítások szerint kilogrammonként csaknem 2 forinttal nő a ^ sertéshízlaJók jövedelme. Hogy mindez elegendőnek bizonyul-e 4 majd a megcsappant termelői kedv helyreállítására, azt most # még nehéz lenne megmondani. Egy viszont tény: a hazai ser- X tésálkmiánv tavaly szeptember 30. és december 31. között mint- X egy 1,3 millióval csökkent, és az idén június végén a Közpon- £ ti Statisztika! Hivatal 8,9 millió sertést tartott nyilván az or- ^ szágban. Az intézkedés a további állománycsökkenés megállíta- í sa, valamint növelése érdekében született. Üresen maradt ólak Tisztelem, becsülöm a kistermelőket. Eszünk, ehetünk és a kalóriát tekintve, fogyasztásban a világelsők vagyunk. Természetesen nem voltak ilyen gondolataim Po- kornyik István kiskuniacházi lakos portáján. Figyeltem a környezetre: a szőlősorokkal ékesített hatalmas kertre, a tisztára meszelt, de üres istállóra, leginkább a sertésólakra. Ám bármennyre is meresztettem a szememet, közelebbről is meggyőződhettem arról, hogy a korábban röfö- géstől hangos építmények közül bizony az egyik üres. Vagyis még ez sem teljesen helytálló, merthogy most szenet tárolnak benne. Csak a másik kamrában hízik néhány jószág. — Nem tudnák máshol tárolni a tüzelőt? — kérdem a gazdát. — Tudni éppen tudnánk, de minek? — Hogy arra használják az ólakat, amire építették: sertéshizlalásra — adom meg az egyértelmű választ. ■— Azzal még várunk egy kicsit! —■ mondja kimérten a gazda. — Mért? önök még nem hallottak arról, hogy emelik a felvásárlási árat? — Hallani éppen hallottunk — tájékoztat komótosan Po- kornyik István —, de az igazság az, hogy még nem tanulmányoztuk az új előírásokat. A csoda tudja, megint mi sül ki belőle. Az objektív minősítéssel — amiről szó volt, hogy bevezetik — nagyon ránk ijesztettek. Nemcsak rám, hanem a többi lacházi kistermelőre is. Itt ugyanis jobban szeretik a tarka sertést, mint a fehéret. Próbálkoztunk ez utóbbi tartásával is, de nem vált be. A szervezetileg szilárdabb, kevésbé igényes duroc, cornval öves sertéseket kedveljük. Gyorsabban is híznak. Ezekről a fajtákról nem szeretnénk lemondani a jövőben sem. — Ehhez a többi kistermelő is ragaszkodik — mondja Gacs János, a Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat területileg illetékes állatfelvásárlója. — Bizonyság erre, hogy amikor az objektív minősítés szóba került, a faluban szinte egyik napról a másikra 20 százalékkal csökkent az állomány. Persze az aszályos időjárás, a takarmányárak növekedése, valamint a magas malacárak is közrejátszottak ebben. Régi tapasztalat — Mi is reméljük, hogy ezután jobban megéri sertést hizlalni. — Ezt már Józsa András, egy másik kistermelő mondja, ahová szintén Gacs Jánossal látogattunk el. A sertésólakban a 6 hízó nemcsak szemre tetszetős, hanem nyugodt is a déli moslékolás után. Látszik azokon, hogy jószágszerető emberek ápolják őket. Józsa Mihály szinte a gondolataimban olvas: kérdés nélkül is kiböki. — Ha nem nyugodt a disznó, megette a fene. Nem hízik, csak a takarmányt pusztítja. Abból a sertésből lesz jó vágnivaló, amelyik eszik meg fekszik. — Most meg, ahogy hallom, emelik a felvásárlási árakat, aminek mi is nagyon örülünk — mondja a ház asszonya. — Már fontolgattuk az urammal, hogy ha nem lesz változás, mi is- abbahagyjuk a hizlalást. De ha egy-két forinttal többet fizetnek kilónként, akkor nem számoljuk fel az állományt. Mert 20 hízónál — ennyit szoktunk leadni évente — ez mintegy 3 ezer forint többletbevételt jelent. Kevesebb táp fogy — A termelési kedv lanyhulása a tápboltok forgalmán is érezhető. Igaz, a helyi mezőgazdasági nagyüzemek olcsó szemes kukoricával, árpával, szállító járművekkel, egyebekkel is segítik a kistermelőket. Mégis, a mintegy 40 százalékos forgalomcsökkenés csak jelez valamit — tájékoztat Molnár Józsefné, a takarmánybolt vezetője. — Hozzám mindig sokan jártak vásárolni, most azonban lekoptak az emberek. Mint sokan, mondják, megriadtak az objektív minősítéstől! — De ezt már visszavonták! — Mégis kivárnak a lakosok. Még nem érzékelik az új rendelkezés előnyeit, aminek meghirdetésével talán elkéstek egy kicsit. Sokan azt mondják, várunk tavaszig, aztán majd meglátjuk. A kivárásra alapozott magatartás megjelenését Csákány József, a Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese is megerősítette. — Talán, ha előbb nyilvánosságra kerül a felvásárlási áremelés, most már előbbre tartanánk o szerződéskötésekkel, ami jelenleg harmada a múlt évinek. Némi eredmény, elmozdulás mégis tapasztalható. Már azt is jó pontnak tekinthetjük, hogy megszűnt a bizonytalanság. Valamelyest nőtt az érdeklődés a vemhes kocák iránt. A téli hónapokban háromezret szeretnénk kihelyezni a háztáji gazdaságokba. Ha ez sikerül, akkor több szaporulatot, végső soron több hízót várhatunk. — Az elmúlt egy év alatt mennyire csökkent a kocaállomány? — Pest megyében 20 százalékkal, és ennek hatása már érezhető a piacokon is. Minden országos vásáron jelen vagyunk, és az tapasztalható, hogy a malackínálat feleany- nyi, mint a múlt év hasonló időszakában volt, az ára viszont öt forinttal magasabb kilónként. — A kocakihélyezések növelésén és a. felvásárlási árak emelésén kívül mivel ösztönzik még a kistermelőket? — Azzal is, hogy minden leadott hízó után 300 kilogramm szemes takarmányt kapnak, állami áron. Ugyanakkor törekszünk a lehető legjobb kapcsolat kiépítésére. Többször is felkeressük szerződéses partnereinket, hogy a személyes meggyőzés erejével is segítsük könnyebb eligazodásukat az új árak előnyeiről. Reméljük, az eredmény sem marad majd el. Bőna Zoltán Sokféle melléktermék Hasznosítható Az élelmiszeripari vállalatok átfogó intézkedéseiket tettek a melléktermékek hasznosítására. A MÉM-ben összesítés készült az elmúlt két év eredményeiről; eszerint nincs olyan ágazat, ahol ne javították volna a jövedelmezőséget a melléktermékek, hulladékok felhasználásával. VÍZLÉPCSŐ A HEGYRŐL NÉZVE M ostanában gyakrabban mászom fel a nagymarosi kert végébe. A tél hideg szele már lesöpörte a vén körtefáról a megfakult leveleket, így hát semmi sem zavar abban, hogy körbepiJlantva, a természet egy csodálatos remekművét érezhessem a magaménak. Birtokos vagyok a szó szoros és átvitt értelmében is, s bár e tájra csupán amolyan beköltözőként kerültem, féiig-meddig otthonomnak érzem a Szamaras lábánál hosszan a hegyre felnyúló földdarabot, s a telek aljában emelkedő öreg vályogházat is. A gazda szemével mustrálgatom hát a változásokat: a kiszáradóban lévő vén diófát, a vaddisznók rögös túrását, meg távolabb, arra a jegenyesor felé a vízlépcső építésének előkészületeit. Mert az is Nagymaroshoz tartozik, s így, féllábbal nagymarosiként, mintha a magamét hordanák, vinnék, alakítgatnák a terveket alkotó ember esze szerint. Valami hatalmas készül itt. Megismerve az elképzeléseket és a csehszlovák oldalon folyó építkezést, ráillik erre a gigantikus jelző is. Több százezer tonna földet mozgatnak meg a gépek, ideiglenesen elterelik a nagy folyót is, hogy a kiszárított mederrészen zavartalanul dolgozhassanak a munkások. Beleavatkozunk a természet folyamataiba, de a széles körben, mindenre kiterjedő vizsgálatok és elméleti számítások azt mutatják, ezúttal nem rombol az ember, hanem átalakít. A változás mellett a megőrzés kap nagy hangsúlyt: az új vízlépcső harmonikusan illeszkedik majd a tájba, meghagyva a Dunakanyar mindentől megkülönböztető egyéniségét, sajátos arculatát. Azt a szemnek kellemes, a léleknek pihentető tájat, amelyért néhá- nyan még ma is aggódnak. Ismerősöm, aki zebegényiként érintett az ügyben, s akivel gyakran összefutok, mindig újabb és újabb ellenkezésekkel próbál meggyőzni igazáról, mármint arról, hogy hibát követünk el, ha megépítjük a vízlépcsőt. De érvei nincsenek, vagy ha vannak is, azok a valóság felszínes ismeretén nyugszanak. Ám nem ő az egyetlen: az elmúlt hónapokban több beszélgetőpartnerem is úgy foglalt állást ebben a sokakat érintő kérdésben, hogy észrevehető volt tájékozatlansága. S mint az esetek nagy többségében kiderült, csak azt ismételgetik, amit hallottak. Így pedig — szájról szájra járva a hír — minden eltorzul. Régi igazság ez. Csak hát: sokan mindezt elfelejtik. S csak mondják, mondják jól hangzó, de téves gondolataikat. Néhányan amolyan ki- bieként. Ám az értő, a tájékoztatást figyelmesen meghallgató emberek tudják, hogy szükség van a vízlépcsőre. Mostanában valóságos kincs az energia, s országunk, ha fejlődni akar, kénytelen minden lehetőséget megragadni. Pontosítsunk csak: nem mindenáron! Manapság, amikor a környezetvédelem valahonnan az íróasztalok mélyéről előbújva egyszerre mindennapjaink részesévé vált, alaposan meg kell fontolnunk minden lépésünket. A savas esők, a zaj, a folyókba eresztett szennyvizek súlyos veszéllyel fenyegetik az emberiséget, amely ezzel rombolja a természetet. Pusztítás helyet viszont mást kell most már tennie: átalakítani, úgy, hogy a lehető legkisebb zavart okozza a biológiai folyamatokban, az élővilág egyensúlyában. S ha ezt elfogadjuk, világossá válik, hogy az energiatermelésben a jövő útja nem a mérgező füstöt okádó szénerőmü, nem a drága üzemanyagot fogyasztó olajerőmü, hanem ázatom-, de még inkább a minden tekintetben környezetkímélő vízi erőmű! Amely, amíg megépül, csak addig emészti a pénzt, de utána már szinte ingyen adja a nélkülözhetetlen villamosáramot. T ehát a nagymarosi vízlépcső már a jövőnket rajzolja elénk. A tisztább levegőt, a Duna áttetszőbb vizét, a nagy folyam biztos hajózhatóságát, az árvizek emberi szándék szerinti szabályozását, lecsapolását. Ezeket mondtam legutóbb Budapestről iderándult barátomnak is, aki — a tényéktől némileg lefegyverezve — így érvelt: No. de beleavatkozunk a természet rendjébe! Igen, mondtam, ám ne felejtsük el: o civilizáció puszta léte már önmagában beavatkozás a természetbe. A nagymarosi vízlépcső pedig emberi számítás szerint többet használ, mint árt a létünk terheit cipelő öreg világunknak. Furucz Zoltán A húsiparban korszerű berendezésekkel, szeparátorokkal a csontok rejtettebb felületi részeiről is eltávolítják a húsrészeket; így évente 1500 tonna értékes többlethez jutottak. Az üzemekben nyert hús- és vérlisztet takarmányozásra használhatják fel. A oaromfiiparban szintén kor- 'szerü új berendezésekkel állítják elő a nagy fehérjetartalmú pépet; az idén 2400 tonna import nyers fehérjét helyettesítenek alkalmazásával. Tervezik a tollhulladék hasznosítását is. A tejipari üzemek írót és savót adnak takarmányozásra, ezzeL 28 millió liter fölözött tejet helyettesíthetnek jó hatásfokkal. Az ipar melléktermékeiből gyógyszer- alapanyagokat is készíthetnek. A napraforgó héját a növényolajipari üzemekben szintén új gépekkel eltávolítják, s a mellékterméket eltüzelik. A cukorgyárak a répa eddig fel nem használt törmelékéből is kinyerik az értékes anyagot. Felmentés, kinevezés
