Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

ms. :vr « »iftifi 1985. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK A könyvek által lép előre a világ A betűk hordozta üzenetek 2 Meg lehet-e érteni a vi- ^lágot a könyvek nélkül? ^ Egyáltalán elkópzclhető-e az iskolai oktatás jó! fel­szerelt bibliotékák híján? ^Sorolhatnánk a kérdéseket, ^ mert amikor a választ ke- ^ resve a valósággal szem- ^ besülünk, meglehetősen le- hangoló képet kapunk. Másodlagos analfabéták Az olvasásszociológiai vizs­gálatok manapság már nem is azt nézik, hogy ki, mit és mennyit olvas. Sokkal izgal­masabb azt kutatni, hogy va­jon az iskolában elsajátított olvasási készség mennyire ak­tív a felnőtt korban. Az a gyerek, aki nem tanul meg rendesen olvasni, az. aki nem érti meg a betű hordozta üze­netet, kimarad az információ- átvétel primer forrásaiból. So­kan úgy vélik, hogy — első­sorban a televízió hatására — egyre jelentősebb a másodla­gos analfabetizmus. Korunk­ban ugyanis írni, olvasni bi­zonyos fokon mindenki meg­tanul. Azután nem mindegy, hogy használni is tudja-e, avagy csupán sejti az értékeit. Ám sokkal könnyebb a vi­zuális látvány, a hallott szó alapján tájékozódni, Minden­nek a veszélye: a másodkéz­ből kapott tájékozódás leszok­tat a gondolkodástól, mi több, hamis, egyoldalú kép alakul ki a világról. Tantervi reform Nem véletlen, hogy a gyer­mekkönyvhét megnyitóján ' és a téli könyvvásár küszöbén a könyvtárosok és a pedagógu­sok hallatják aggódó szavu­kat. Békés György, a megyei könyvtár igazgatója vala­mennyi összejövetelen érzé­kelteti: mennyire rossz álla­potban vannak az iskolai könyvtárak. A legutóbb Zsám- békon volt alkalma szólani az iskolai állományok silánysá­gáról, s arról, hogy az, évék óta húzódó gondok nemigen oldódnak meg. A főiskolán lehetőség van arra, hogy a hallgatók könyvtári speciál­kollégiumon sajátítsák el a tudnivalókat. Ám ez nem kö­telező szak, csak az érdeklő­dők veszik fel kiegészítőként. (Az elképzelések szerint lehe­tőség lesz árra is a közeljövő­ben, hogy a tantervi reform részeként módosuljon.) Ter­mészetesen mindez egy csa­pásra nem teremt korszerű, jól felszerelt iskolai könyvtá­rakat. így aztán a megoldás Váci művészeti fesztivál ’85 Ma nyit az eseménysorozat Színes, érdekes események egész sorát tárja decemberben nagyközönség elé Vác, az esz­tendőt befejező Váci művésze­ti fesztivál ’85 kiállításaival, bemutatóival. A városhoz kö­tődő alkotó művészek: festők, grafikusok, szobrászok és öt­vösök, textiltervező iparmű­vészek, fotóművészek kaptak bemutatkozásra lehetőséget. A művelődési központ művésze­ti díjak alapításával emeli a kiállítások, bemutatkozások színvonalát. December 5-én. csütörtökön 17 órakor kezdődik a Váci művészeti fesztivál tárlatának megnyitója a művelődési köz­pontban. A kiállítást Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának titkára nyitja meg és ő adja át a mű­vészeti díjakat. Szombaton, ugyancsak a művelődési köz­pontban nyílik Hídvégi Valé­ria kiállítása: az alkotó vizuá­lis logikai játékokat tervez, amtelyek közül sokkal több európai országban találkozni már. Egyúttal játékdélutánt is tartanak a gyerekeknek. Hétfőn, december 9-én a Hincz-gyűjtemény anyagából és a múlt év kiállításairól ren- d bibék Vetélkedőt középisko­lásoknak a Hincz-gyűjtemény házában. A művészeti feszti­vál napjaiban előadás hang­zik el Szőnyi Istvánról és a zebegényi Szőnyi István sza­badiskoláról, képzőművészeti kiállítás színhelye lesz a Tungsram kultúrterme, a Kö­töttárugyár, s a könyvtárga­léria is. A művészeti fesztivál december 15-én zárja ese­ménysorát. Őseink élete napjainkban tek, film, magyarázat és az általuk készített tárgyak se­gítségével. Képünkön Raffel Gabriella azzal a tarsollyal, amely az ő kezamunkáját, di­cséri. sokkal inkább az, hogy az is­kolák a közművelődési tárak­kal hozzanak létre mind szo­rosabb együttműködést. liletük fontos része Természetesen ez utóbbira is kétkedve rázhatjuk a fe­jünket. Tudván; a legtöbb he­lyen egy egész osztály el sem fér a gyermekkönyvtárban. Mégis: a két intézmény köze­lítésével el lehetne érni, hogy mind több aktív olvasó ke­rüljön ki az ’ iskolapadból. Mert aki gyermekkorában megszokja, hogy életének fon­tos része a könyv, az nem te­szi le később sem azt. Köl­tői a kérdés, hogy meg lehet-e érteni a világot könyvek nél­kül? A televíziózás és a vi­deózás korában is a könyvek által megy előre a világ. Er. K. . Mozgáskorlátozottaknak Alkotói pályázat A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége alkotói pályázatot hirdet mozgássérültek részére irodalom éefköltészet, képző­művészet, amatőrfilm és ke­resztrejtvény témakörökben. A pályázatokon csak mozgás- sérültek indulhatnak. A ke- resztrejtvényfejtők pályázatán azok vehetnek részt, akik 1936 január 15-ig írásban jelent­keznek, a képzőművészek és ama tőrfii m-készí tők január 20-ig nyújthatják be jelentke­zésüket, az irodalmi pályázat­ra pedig március 31-ig kell a pályamunkákat beküldeni a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete címére (Székesfe­hérvár Postafiók: 55.) Bővebb felvilágosítást nyújt ugyan­ezen a címen Horváth Klára, a szövetség kulturális titkára. A pályázatok eredményeit 1986 májusában Székesfehér­váron, a mozgássérültek első országos kulturális fesztiválja keretében hirdetik ki. Waterloo Bridge és társai Karácsonykor a képernyőn Változatos műsort, a legfia- talabbaktól a legidősebbekig valamennyi korosztály szá­mára gazdag programot kínál a televízió a karácsonyi ünne­pek idejére. A délelőtt és a kora dél­után — a hagyományokhoz'1 híven — ismét a gyerekeké lesz; rajz- és bábfilmek, if­júsági tévéjátékok, zenés ösz- szeállítások között választhat­nak kedvükre valót. Karácso­nyi témát dolgoz fel majd számukra a Ha lenne egy szamaram című verses, zenés összeállítás, A kis Télapó cí­mű NDK-film, valamint a Diótörő című balett angol filmváltozata. A legfiatalab- baknak vetítik egyebek között a Gyerekálmok bádogból cí­mű NSZK-filmet, a Flinstone család egy epizódját, a Ho* gyan ébresszük fel a király­lányokat? című csehszlovák mesefilmet, Fésűs Éva Tapsi­káné fülönfüggője című báb­játékát, valamint a Goró ku­tya kalandjai című japán já­tékfilmet. Elsősorban a tizen­éveseknek szól majd Varga Katalin A zöld. torony és Tö­rök Tamás Az eltüntetett bi­rodalom című ifjúsági tévé­filmje. A három nap alatt képernyőre kerül a Moszkvai Nagycirkusz műsora, a Breki és a többiek egy epizódja, A sport iránt érdeklődőknek az év legizgalmasabb sport- eseményeiből állítanak össze kétrészes műsort, míg a zene kedvelői egyebek között a King’s Singers Mátyás temp- lombeli koncertjét, Solti György vezényletével Liszt Faust szimfóniáját, a Zenés tévészínház újabb adását: Puccini: Angelica nővér című operáját, valamint Handel Messiásának modern hangvé­telű feldolgozását,. A fiatal Messiás című angol filmet lát­hatják, hallhatják. December 24-én délután Karácsonyi ajándék címmel sugároznak ünnepi összeállí­tást, egyedülállóknak és csa­ládosoknak, szülőknek és gye­rekeknek egyaránt. Csakúgy, mint a tavalyi és az az előtti adásokban, a zenés, szórakoz­tató műsorszámok mellett kü­lönböző helyszínekre látogat el a kamera, betekintést en­gedve az ünnepi készülődés pillanataiba is. Az idei kará­csonyi ajándékkosárban is­mét neves művészek működ­nek közre, többek között Gob­bi Hildával, Ruttkai Évával, Psota Irénnel, Sztankay Ist­vánnal, régi felvételről pedig Mezei Máriával, Básti Lajos­sal, Bulla Elmával és Gázon Gyulával találkozhatnak a nézőik. December 25-én sugározzák Pécsi Ildikó Pódium című összeállítását, melyben verse­ket, irodalmi részleteket, san­zonokat, dalokat ad elő. Az ünnep utolsó napján László Miklós írásaiból látható majd kabaréműsor. A mozifilmek kedvelői de­cember 24-én, késő este a régi, nagy sikerű angol filmet, a Waterloo Bridge-i, 25-én este A nagy balhé című Os- car-díjas amerikai produk­ciót, 26-án a 2. műsorban a Biciklitolvajok című, immár filmtörténeti értékű olasz al­kotást láthatják. Veress Jenő felvétele Művelődési ház híján, Tá- piószelén, a Blaskovich Mú­zeum vállalta magára a köz- művelődési feladatokat. Rend­szeres kapcsolatuk van a he­lyi általános iskolával, amely­nek hatodikosai számára rend­hagyó történelemórákat tar­tottak a közeli napokban. Le­telepedő őseink életével ismer kedhettek a gyerekek a kör­nyéken talált régészeti lele­Tv-FIGYELŐ' Utah. Kicsit feszengve hall­gattuk Benda László kommen­tárját, amellyel az Utakról szóló, négyrészes filmsorozat első fejezetét kísérte, de az­tán ez a kissé kötekedő, kissé kifigurázó modor elhalvá­nyult, és felváltotta az a hig­gadt, tárgyilagos ismertető, elemző szöveg, amit a televí­ziónak ettől az ifjú, de már sokat produkált munkatársá­tól megszokhattunk. Egy főnö­ki fejcsóválás késztette erre a visszakozásra, vagy a felvéte­lek utómunkálatai során ma­ga érzett rá arra, hogy lett légyen szó bár mormonokról, s velük kapcsolatban az egé­szen 1890-ig megkövetelt többnejűségről — hogy csak e népesség legfurcsább jellem­zőjét említsük —, azért az utahi polgár egyáltalán nem érdemli meg a kikacagást vagy a viccelődést? Az előfi­zető mindezt nem tudhatja. A készülékek gazdái csupán arról győződhettek meg, hogy az újabb és újabb látogatások helyszíneinek túlnyomó több­sége a lakosság szorgalmáról, józan igyekezetéről, és az eb­ből fakadó jólétről árulkodott. Röviden arról, hogy minden hiedelmek ellenére nagyon is földön járó józanság jellemzi a 'mormonokat, akik a 6aját gyarapodásukat úgy intézik, hogy egyúttal a köz érdekeit is szolgálják. Akárcsak amikor Kínából hozott hasonló képes-hangos kóstolót Szinetár Miklósék kis televíziós csapata, ezúttal is alapos, jó munkát végzett ez a féltucatnyi ember. Köztük az operatőr, . Ráday Mihály, Színház. Hazai televíziózá­sunk csecsemőkorában arra számítottak a színházaktól tá­vol élő állampolgárok, hogy ha már élőben nem láthatják a teátristák ágálásait, akkor majd feltűnik mindez a kép­ernyőn. Csak oda kell teleped-- ni a masinák elé, és máris a Víg- vagy a Madách Színház kényelmes zsöllyéiben érezhe­ti magát a néző. Nos, ami az ilyen jellegű te­levíziós közvetítéseket illeti, azok sorban követték egy­mást. csak hát a várt, remélt élmény maradt el. Hiába hangzottak el, mintegy han­gulatkeltő nyitányként, a leg­ismertebb színikritikusok rö­vid bevezetői, az elektronikus továbbítás során valahogy le­törlődött az alakoskodások hamva. Hiányzott a testköze- liség. Aztán ezek a lefényképezett egy-, két-, háromfelvonásosok szinte teljesen eltűntek a programból, és bizony manap­ság hosszú hónapok, terjedel­mes félévek is eltelnek anél­kül, hogy egyetlen ilyen jelle­gű rögzítést láthatnánk. Pedig — tanú erre a minap sugárzott Úrhatnám polgár, Moliere-nek a budapesti Nem­zeti Színház pompás előadá­sában elővezetett darabja — igenis ki lehetne válogatni azokat a produkciókat, ame­lyeket a televízió nézői is szí­vesen végigfigyelnek. Az ilyesféle komédiázás, ízléses hacacáré biztosan kelendő áru lenne azon a bizonyos lát- vánvpiacon. Pláne úgy fotografálva, aho­gyan Kállai Ferencéknek ezt a társas remeklését lefény­képezték ! E$y SZÓ, mint száz: a szín­házi közvetítés is átlényegül­het televíziós produkcióvá, ha az egyrészt elég eleven, moz­galmas, hogy úgy mondjuk, nézeti magát; másrészt meg akkor, ha nem félálomban lő- döznek rá a Szabadság téri muskétások. Ahogyan azt, saj­nos, nemegyszer teszik, tesze­getik ... Akácz László Heti filmtegyzet Gyermekrablás hazai módra ....... Je lenet a Gyermekrablás a Palánk utcában című új magyar filmből Oly ritka az igazán kelle- més, szórakoztató, szívesen nézhető gyermekfilm, hogy nagyon meg kell becsülnünk, ha egy ilyennel találkozunk a mozikban. Most találkozhatunk. Mi- hályfi Sándor rendező Nógrá­di Gábor könyvéből (Hecseki és a gyermekrablók) az író közreműködésével írt és ren­dezett filmet Gyermekrablás a Palánk utcában címmel. Nem nyögvenyelős, nem fel- nőtteskedő és szájbarágósán didaktikus, nem művészkedő, nem a deviáns gyerekekkel foglalkozó — egyszerűen olyan film, amelyben a mai gyere­kek magukra ismerhetnek, s magunkra ismerhetünk mi, mai szülök is. Nem azért, mert a film valamiféle szo­ciográfiai vagy szociológiai látleletet kívánna adni a mai magyar családról (családok­ról). Ezt jobban megtette a minap mozikba került Ma­gyar József-film, A mi csalá­dunk. De azért azok a csalá­di viszonylatok és problémák, amelyek megjelennek Mihály- fy és Nógrádi filmjében, nem ismeretlenek. Csak épp olyan hangvétellel vannak jelen, amilyen egy ilyen szándékú filmben megfelelő. Azaz kicsit úgy, ahogyan a gyerekszerep­lők látják maguk körül a vi­lágot, a családot, a felnőtte­ket. Vagy ahogy éppen a ma­guk sorában, kis életében ér­zékelik, tapasztalják. Elvált szülők gyerekei a film fősze­replői, s ez a tény már ma­gában véve is elég sok prob­lémát jelent. Tulajdonképpen a film cselekményét képező gyermekrablási história is onnan indul, hogy az apa nélkül maradt család nagyob­bik, kiskamasz fiú tagja ret­tenetesen vágyódik az apja után, és rettenetesen nem akarja, hogy a mamája újra férjhez menjen, és éppen ah­hoz az alakhoz, aki a házuk­ba fészkelte magát. S a köte­lező hepiend is oda fut ki, hogy sok bonyodalom és haj- cihő után, izgalmas kalando­kat átélve, a régi papa újra feleségül veszi gyermekei anyját — merthogy tulajdon­képpen szeretik egymást, csak hát a mai házasságok­ban nemcsak olyan férjek és papák léteznek, akik folyton a kis feleségük szoknyáján ülnek, és szünet nélkül a csemetéik nevelésével törőd­nek. Ez a sikeresen megvalósí­tott — bár némi elnagyoltsá­got, vázlatosságot is mutató — „társadalmasítás” azonban csak az egyik ok, amiért ma­gunkhoz közelállónak érezhet­jük ezt a filmet. A másik — s talán a leglényegesebb —: igen jól sikerültek a gyerek- figurák. Valóban mai gyere­kek és valóban élőek, eleve­nek, jól egyénítettek. Nem a szokványos dagi gyerek — kis okos szemüveges — nagy lakli vagány — folyton pórul járó kis mafla — szerű kli­sékkel találkozunk, hanem egy-két jól eltalált vonással karakteresen megrajzolt gye­rekekkel, akiknek van arcuk, jellemük, egyéniségük. És rá­adásul olyan szereplők szemé­lyesítik meg őket, akik alkal­masak erre, mert színésznek is jók, és a kamera előtt la­zán, oldottan élni is tudják önmagúkat. A sok-sok erőlte­tett, felnőttes, pedagógiai szó­cső gyerekfigura után, ami­lyenekkel a legtöbb gyerek­filmben találkozhatunk; ez a természetesség most igen üdí­tően hat. ,n Humor — nos, talán ez a harmadik oka a sikerességnek. Nagy dolog, ha egy gyerek­filmen őszintén lehet nevetni. Nem gyerekméretre lekicsi­nyített, hervadt felnőttviccek­kel találkozunk, hanem olyan gyerekszáj-humorral, amelyet családi körben kinek-kinek alkalma van tapasztalni, az­tán bosszankodik, ha ez a jó­ízű és sajátos humor rendre hiányzik a gyerekeknek írt könyvekből, színdarabokból, s a számunkra készült filmek­ből. Ez itt most sikerrel je­len van, s nemcsak a jó íz­lésű, ám mégis kellően borzas szövegekben, hanem a szituá­ciókban is. A film humorá­nak jelentős hányada ugyanis éppen a mulatságos helyze­tekből adódik. Meg a mulat­ságosan megfogalmazott fel­nőtt figurákból. S itt érünk a film sikeré­nek negyedik rétegéhez, a felnőtt szereplőkhöz. Minde­nekelőtt Hecsekihez, ehhez az infantilis, kicsit kelekótya, ki­csit link, kicsit túlkoros Ne- mecsek nyomozóhoz, akit Kot­tái Róbert aranyos bumfordi- sággal és látható kedvvel sze­mélyesít meg. Majd mind­egyik gyerekfilmben van va­lamiféle rendőr, nyomozó, de­tektív. Ezek többnyire tudá­lékos és unalmas felnőttek. Nos, itt a rendőrök kedves és aranyos fickók, akiknek ma­guknak is van humoruk, és azt is derűsen fogadják, ha ők kerülnek humoros szituá­ciókba. A film persze kaján- kodva csipkelődik is egy pi­cit a rend őreivel, de ezt is jó ízléssel és főleg humorral teszi. A tűz háborúja Milyenek voltunk úgy nyolcvanezer évvel ezelőtt? Jena-Jacques Annaud kana­dai-francia filmje tulajdon­képpen nem a választ keresi erre a kérdésre, hanem maga a válasz akar lenni. Azaz meg akarja mutatni, hogyan verekedtek őseink egymással, a barlangi medvével meg a kardfogú tigrissel s a ma­mutokkal a fennmaradásért, milyen volt a küzdelem a lé­tért, s a létet és fejlődést je­lentő tüzért, amelyet egyes csoportok már birtokoltak, mások elvesztettek, s ismét mások meg akartak szerezni. * A legfejlettebbek pedig már elő is tudták állítani. A film jószerével nem más, mint egy sok gonddal és rengeteg fára­dozással megcsinált ismeret­terjesztő-oktató film. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents