Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

w vr 4 .»Itt VE! 6 1985. DECEMBER 30., HÉTFŐ Eltelt a tizenharmadik nap {arcban a forró, dühöngő gézzel A világcégnek szállítanak Triumph a Módinak is Új szigetelési eljárás Megbirkóztak az ismeretieméi Szabó Károly ellenőrzi megvan-e a 220 fok üzem, gyakran 50-60 fokos melegben. Ennek ellenére, a lelkes kis csapat 15 nappal a kitűzött határidő előtt e készült a 27 ezer méter hosz- szú cső szigetelésével. A kol­lektíva nemcsak megbirkózott az újjal, az ismeretlennel, ha­nem egy új technológiával is megismerkedhettek, s nem utolsósorban e munka ered­ményeként a vecsési üzem 130 százalékra teljesíti idei terme­lési tervét, nyereségtervét pe­dig két százalékkal ennél is többre. Eareza Zsolt December 16-án hajnali 4 óra 25 perckor forróvíz- és gőzkitörcs keletkezett Csongrád megyében, a Kőolajku­tató Vállalat kutatófúrásánál, Fábiánscbcstyéii községtói 16 kilométernyire. A megfékezésére tett első kísérletek nem vezettek eredményre. A rendkívül magas nyomás le­vágta a kútról a biztonsági tolózárat, eltörte cs kidobta a súlyosbitó rudazat egy részét. Az utóbbinak egy darab­ja életveszélyesen megsebesítette Kiss Sándor 43 éves fű­fúrómestert, aki kórházba szállítás közben meghalt. Délután 11 óra 10 perckor az addig felfelé törő gőzsu­gár helyett erős oldalirányú áramlás alakult ki. A bánya- hatóság megkezdte a kitörés okának vizsgálatát. Hozzá­láttak a felszínre törj» nagy mennyiségű forró víz elve­zetéséhez s az elfojíási művelet megkezdéséhez. Eddig a közlemény, amely megjelent a hazai lapokban december 17-én, kedden. S mi történt azóta? Az ádáz küzde­lem mibenlétéről, eseményei­ről beszélgettünk tegnap dél­után a helyszínen, Götz Tibor fúrőmémökke], az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt biztonságtechnikai osztályá­nak vezetőjével, a kitüresvé- delmi parancsnok helyettesé­vel. Kép a valóságon — Az eredetileg 4500 méter mélyre tervezett kutatófúrás közben indult be a kút — s már nem először. A brigád elérte a 4239 métert, amikor ré­tegváltozás miatt úgynevezett magfúrásra kellett kiépíteni a hátból a szerszámot. A kiépí­tés során — az utolsó három súlyosbító rúdnál — a kút is­mét beindult, azaz a rétegtar- íalom beáramlott. A rétegnyo­más. s a mesterségesen fenn­tartott kiegyenlítő iszapnyo­más közötti egyensúly felbo­rult és a feltörő sós víz le­vágta a tolózárai. Ez így, elmondva egészen egyszerű, legalább is a laikus számára. A valóságban azon­ban másképp festett a hely­zet. Mint említettük, koráb­ban is beindult a kút. Ám a szakemberek annak rendje- módja szerint lezárták a ré- ■tegtartalorri útját, úgynevezett duplex kitörésgátló volt a be­rendezésen, legfölül pedig egy igazán mindentudó D-típusú kitörésgáiló. Egy darabig ez­úttal is csönd volt. Ám mire jelenthettek volna telefonon az elzárás tényét, hatalmas robaj reszlcettaíte meg a levegőt. A már említett hárem súlyosbító rúd röpült, mintha kilőtték volna, aztán dárdaként hullott vissza, olyan erővel, hogy át­ütötte a vasbeton aljzatot, s a földbe fúródott, négy-öt mé­ternyi mélyen. Egy ilyen rúd maradványa érte el a szolgá­latában híven kitartó fofúró- mesifert. A gerincét találta az ütés. Nccn lehetett megmen­teni. — Igen rendes ember volt — emlékezik rá Sass Miklós gépkocsivezető. — Szerettük, tiszteltük mindannyian. Nagy veszteség a szakma számára is, hiszen valóban mestere volt munkájának. Annak, amelyben ily szerencsétlenül életét vesztette. A szerencsétlenségben sze­rencse, hogy társai közül má­sok nem estek áldozatul. Ez sovány vigasz, nyilvánvaló. De nem győzi hangoztatni Götz Tibor: — Egy-egy elkövetkezendő műveletnek több variációját dolgozzuk ki, rendszeresen. S nem törődünk azzal, mennyi­re drága, mennyi időbe telik, azt a megoldást választjuk, amely az itt dolgozókra a leg­kevésbé veszélyes. Az ember­élet ugyanis a legdrágább, ezt nem kell mondanom. Tudjuk, hogy az Északi-tengeren, ha vihar van, akár két hétre is leállítják a munkát a fúrások­nál, Teljesen kiürítik a plat­formot, s addig nem telepítik újra. míg el nem csendesülnek az elemek. Hogy ez mennyibe kerül? Egy nap állás akár 50—60 ezer dollárba. De em­bert, műszert nem áldoznak. Azért esik egy kicsit rosszul nekünk a közvélemény helyen­ként tapasztalható türelmet­lensége, mert mi sem teszünk mást, mint arra törekszünk, hogy a lehető legkevesebb kockáztatással legyünk úrrá ezen a súlyos és bonyolult helyzeten. Bonyolult, az kétségtelen. Hogy súlyos, azt bárki köny- nyen beláthatja, aki figyelem­mel kísérte az utóbbi eszten­dőkben a hasonló eseteket. Ennél a kitörésnél a nyomás — amikor először lehetőség nyílt a mérésre — 360 bar volt. (Atmoszférában mérve körülbelül ugyanennyi.) S az ugyancsak emlékezetes zsanai földgázkitörésnél mintegy 170—ISO bárt mértek. Igaz, itt nincs gáz, tehát robbanás- veszéllyel nem kell számolni a védelemben. Viszont a dü­höngő gőz hőmérséklete 96 fo­kos. El lehet képzelni, mit tud művelni ez a forróság, oly hatalmas nyomással. Re­píti, ami útjába kerül. Látni nem lehet tőle. A szegedi, orosházi, szanki mentőbrigá­dok tagjai — felváltva — kö­téllel a derekukon, védőruhá­ban, sisakban csatáznak vele. Nem is tartózkodhat a kút kétszáz méteres körzetében más, csak aki éppen szolgá­latot teljesít, s aki biztosít­ja. Maroknyi csapat. Találkoztam velük, amint visszafelé jöttek az alkalmi táborba, rövid pihenésre. El­csigázottak. Mondom dr. Hingl Józsefnek, a Kőolajkutató Vál­lalat igazgatójának: Van ba­juk, elég! Fáradt mosollyal legyint, s még tréfára is ma­rad energiája: Bajunk? Ugyan már, éppen hogy csak akad ... Az emberek szemében bizako­dás. Győzni kell, akárhogy is, nem foghat ki rajtuk az elem ... Emiiért próbálva A kezdetben felfelé törő su­gár irányt változtatott. A tel­jes szelvényű kitörésgátló ope­rátor-tengelye tört el, s ol­dalra okádja a gőzt. A kitö­résgátlóig vízként jön a réteg­tartalom, itt expandál, s gőz­zé válva teszi próbára az em­ber erejét, tudását. Számos kísérletet tettek arra, hogy beléfojtsálc a kútba a szuszt. Jelenleg úgynevezett tömedé­keléssel próbálkoznak. A tö- medékelö patron segítségével — zsilipelő rendszerrel — kü­lönböző anyagú geometriai testeket igyekeznek bejuttatni a kitörésgátlóba. hogy azok a megfelelő helyen elzár­ják a gőz útját. Nehéz­ségeket okoz, hogy a zár — amelyen be kell hatolniuk e testeknek — mindössze ma­ximum G8 milliméter átmérő­jű golyót, hengert, egyebet ké­pes átereszteni. Az elzárandó rés 80 milliméteres. További nehézség a hatalmas nyomás, amelyben szinte összehegesz- tődnek a golyók, mintegy tér­rácsot képeznek — de sajnos nem ott, ahol kellene. — Felhasználtunk már kü­lönböző műanyagokat: Dana­mid, Bonamid, Vunkorban — sorolja Götz Tibor. — Alu- míniummal is kísérleteztünk, fával is, most a parafa van soron. Az a lényeg, hogy a belépőnyíláson átszivattyú­zott test saját süllyedési se­bességénél fogva ne essen le. Azaz: olyan anyagra volna szükségünk, amelynek fajsú­lya 1-nél kisebb — úszhat a vízen —, nagy felületi fe­szültségű, kibírja a jelenlévő nyomást. Az előbb említett összehegesztödés következté­ben többször eldugult már a patron, a golyók fölültek a tolózár lapjára, összeforrva, nyolc-tíz egy csoportban. Ilyenkor persze ki kell eze­ket szedni, ha egyáltalán olyan a szélirány, hogy látni lehet valamit, hogy meg lehet közelíteni a berendezést a szükséges mértékben. Ugye, kezd érthetővé válni, hogy mi tart ennyi ideig? Szeret­ném megnyugtatni a közvéle­ményt, hogy nem a tehetet­lenségünk, a hozzá nem érté­sünk az, ami miatt telik az idő, látszólag eredménytele­nül. Gondolom, mindenki tudja, hogy mi szerelnénk legjobban túllenni a nehéz­ségeken s átadni a kutat a termelésnek. Szorítunk! Mint megtudom, a fábián- sebestyéni 4. számú kút ki­törése miatt a környezet­szennyezés a legnagyobb kár, amit mérhetünk. Ám ez sem olyan arányú, ami különö­sebben ijedtségre késztethet­né a lakosságot. Hála a víz­ügyiek s a honvédség szak­embereinek, a nagy mennyi­ségű sós vizet megfelelő csa­tornarendszeren át a Tiszába vezetik. S mire oda kerül, már szinte nem is sós. S az energiaveszteség? Fájó, az igaz, de nem katasztrofális. Több tíz kilométernyi átmé­rőjű, összefüggő tározóba ért a fúró, ahonnan a forró víz jön. Tizennegyedik napja ömlik a gőz, a nyomása azonban nem csökken, hő­mérséklete sem. Pillanatnyi­lag kifejezhetetlen, mekkora értéket képvisel, milyen ener­giaforrást rejt az ország szá­mára s szűkebb környezete javára. Kérdezem, mi lesz a sorsa, ha sikerült megfékez­ni? — Elfojtás után tovább folytatjuk a magfúrást — fe­lel Götz Tibor. — Persze et­től, hogy elhallgat a kút, még nincs elintézve semmi. El is kell fojtani, cement be- préseléscvel. A további mun­kálatok azután következhet­nek. Tegnap este még a re­ménykedésnél tartottunk. Azok az emberek, akik egy- egy rövid időre pihennek meg már második hete az al­kalmi barakkokban, nem csüggednek. Tiszta szívemből mondtam nekik: szorítunk.! Ha segíteni nem is tudunk, együtt szurkolunk a sikerért. Bálint Ibolya NSZK-beli céggel együtt­működve azon volt, hogy a dolgozók legalább négy-öt­féle varrási műveletet magas színvonalon megtanuljanak és zökkenők nélkül ugyanennyi gépet kezeljenek. A magas minőségi követelmények szi­gorú ellenőrzési rendszer ki­alakítására késztették a kollektívát. Minden darabot gyártás közben is alaposan átvizsgálnak, s végül a kész­terméket újból ellenőrzik. Markolásra készeni Szarka Géza a munkadarab érkezését várja A kapuvári Diadal ruha­ipari szövetkezet az idén 54 millió forint értékű női fehér­neműt készített a Triumph NSZK-beli világcég részére, de szállítottak hazai értéke­sítésre is a Módi kereskedel­mi vállalatnak. A Diadal varrónői a Triumph-tól kapott kelmék­ből, modelljeik felhasználásá­val készítik a különféle fehér­neműket A szövetkezet az A kőolaj és a földgáz ki­termelése a világon mindenütt egyre nehezebb, hiszen már 'nem az első rétegből, hanem jóval mélyebbről kell a fel­színre hozni. Ebben a mély­ségben az energiahordozók hőmérséklete a 110-120 Celsius fokot is eléri, tehát meg­felelő, ezt a magas hőt el­bíró acélcsövekre van szük­ség. A Kőolaj- és Földgáz­kitermelő Vállalat üllési kút- jai is ezért keresték meg a Vízügyi Építő Vállalatot, s mert tudták, hogy vecsésf üzemük nagy tapasztalatot szerzett az acélcsövek szige­telésében. Ez év júniusában kezdődtek a tárgyalások. A megbízás el­fogadása után a Vizép egy USA-beli céggel, a Raichen- nel vette fel a kapcsolatot. Júliusban már átalakították az egyik szigetelő üzemrészt és a hónap végén megkezdő­dött a próbaüzem. A húsztagú kollektíva megismerkedett az új eljárással, ami a korábbi­nál jóval nagyobb technoló­giai fegyelmet követel tőlük. A homokfúvott acélcsöveket szigetelés előtt egy speciális melegítő berendezés 220-230 fokra hevíti fel, ezután kerül rá a kétrétegű szigetelőanyag, amely megvédi a, csöveket a mechanikai, kémiai és elekt­romos behatásoktól. Augusztus végén már há­rom műszakban dolgozott az Gázláng melegíti a homokfúvott csövet A Vízügyi Építő Vállalat vecsési üzeme a közel­múltban egy új, nálunk ed- . dig ismeretlen acélcső-szigeh, lesi eljárást mutatott be. __________________________ i

Next

/
Thumbnails
Contents