Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-30 / 305. szám
4 1985. DECEMBER 30., HÉTFŐ Nyilatkozatot kell fenni Minden kutyának története van Engem keresnek? Simogatásra várva. Többszörös takarékosság Nem új találmány már Nemrég adtuk hírül, hogy Alsónémedin befejeződött a gázvezeték építésének első szakasza, s az ünnepélyes átadást követően megkezdődött az új fogyasztók bekötése a hálózatba. Az esemény már önmagában véve is örvendetes, hiszen egy település gyarapodását, a közműszolgáltatás színvonalának emelkedését jelenti. Déri úr, fáradjon ki! — szól be az ólba Jeszenszky Ilona, s Déri úr kifárad. Tágra nyitja a szemeit, csóválja a farkát, hálásan vakkant egyet, majd visszaiszkol. Déri úr az egyike azoknak a négylábúaknak, amelyek a fóti kutyamenhely felszámolása után átkerültek az új, a vasadi tanyavilágban létesített telepre. Akkor 1983 májusát írták, s egy évnek kellett eltelnie addig, amíg megkapták a szükséges engedélyeket. Ma 150 kutya s vagy 60 macska talált itt menedéket. Váltás nélkül Minden ebnek története van, s ezeket a történeteket Jeszenszky Ilona jól ismeri. Gondnok, állatgondozó, ügyintéző egy személyben, s amikör Fótról áthozták az öreg kutyákat, jött velük. Nyugdíjas, már fárasztja a sok tennivaló, de addig marad, amíg megfelelő helyettest tudnak találni. Ha nem érkezik váltás, nem mehet el, sokszor egy hétig is szolgálatban van. A roskatag gazdasági épület manzárdjában lakik, mostoha körülmények között, s mondani sem kell: nem kakaskukorékolás ébreszti reggelente. El sem lehet képzelni, hogy mekkora ott a hangzavar, ahöl 150 kutya ugat, csahol, morog egyszerre. Az erdei hangverseny az idegeneknek szól: az újságírót, a fotóst köszönti. Kétkedve fogadjuk Jeszenszky Ilona szavait: „bárányok ezek”, s nagyon is megnézzük, hogy hová lépünk. Az udvaron elszórt kutyaházak lakói ugyanis igencsak feszítik láncaikat, A Fekete István Állatbarát Kör célja a gazdátlan kutyák, macskák összegyűjtése, részükre végleges, illetve átmeneti otthon biztosítása, az állatok élelmezése, orvosi felügyelete, amíg nem találnak új gazdát számukra, esetleg a régit.. Az egyesületnek körülbelül 500 tagja van, akik havonta 50 forinttal támogatják a menhelyt. Akad, aki ennél többet fizet, s önkéntes adományokra is számíthatnak. Ha valaki állatot hoz, s nem hajlandó fizetni a gondozásáért, a négylábút akkor is befogadják. Sintér elől így került ide az a rozsdaszínű keverék, akinek idős gazdája Monorról Amerikába utazott a fia temetésére, ám már ő sem térhetett vissza. A másiknak börtönbe került a gazdája, de előtte idehozta, hogy ne kerülhessen sin- térkézre. A háromlábú Kajlát az utcáról szedték fel, elütötte egy autó. Azt a szomorú szeműt azzal hozta be valaki, hogy elemészti, ha nem , fogadják be. Ennek két hete, s , azóta nem nyúlt ételhez, annyira hiányzik a gazda. Mindaz, ami kiderül a spánielekről, tacskókról, schnauzerekről, német juhászokról, a többi, a keverék kutyákról és a cirmos vagy koromfekete, olykor megtépázott bundájú macskákról, aboan mindjárt ugyanannyi emberi sors, ilyen-olyan jellem is tükröződik. — Hetente két-három kutyát visznek el, de gyakran tízet is hoznak a helyükbe — mondja Jeszenszky Ilona, miközben lapáttal kevergeti a hatalmas üstben fövő csir- kenyesedéket. — Nehezíti a dolgot, hogy az erdei út menti fákra szögezett tájékoztató táblákat sorra leverik a tanyasiak. Nem hiányzott nekik ez a telep, pedig káruk nem származik belőle, igaz, előnyük sem. Ritkán fordul elő, hogy megszökik egy-egy kutya. A múltkor valahogy elszabadult az egyik, a közeli tanyán megtépázta a tyúkokat, még a jgazdasszonynak is nekiment. Négyezer forintos kártérítést fizettünk. A kutyák vadul felcsaholnak. Fehér Skoda kanyarodik a kapu elé. Negyven körüli férfi és a kislánya száll ki belőle. Kutyáért jöttek. — Ha lehet, foxi- vagy vizslakeveréket szeretnénk — adja elő az óhaját Bakonyi József. — Az egyik rokonomnak telke van Érden, oda kellene egy megbízható házőrző. Bakonyi József hamarjában kétszer is meglepődik. Először azért, mert 500 forintot kell fizetnie a kiválasztott kölyökkutyáért, másodszor pedig azért, mert örökbefogadási nyilatkozatot kell tennie. Ebben meg kell ígérnie, hogy a kutyáról lelkiismeretesen gondoskodik, az előírt védőoltásokat időben beadatja, s hogy az ebet más gazdához semmilyen címen nem adja tovább. Kötelezi magát arra ■ is, hogy ameny- nyiben a kutya tartását valamilyen okból vállalni nem tudja, úgy haladéktalanul értesíti az egyesületet. Beleegyezik abba, hogy az egyesület megbízottja bármikor Még üresek a lábosok Barcza Zsolt telvételei felkeresse és ellenőrizze a rábízott állat életkörülményeit, s még ezeken kívül is tudomásul kell vennie néhány szabályt. Öreg is, vak is Bakonyi Éva ölbe kapja a fekete-fehér foltos foxiköly- köt, amit még a nyáron egy papírzsákba kötve találtak meg az állatbarátok a mo- nori utcán. Meg sem áll vele a Skodáig, a mögötte cammogó kis fekete kutya elől menekülve. Pedig talán az az egyetlen olyan jószág a telepen, amelyiktől nem kell tartani, hiszen öreg is, vak is, csak a szimata és a hallása után tájékozódik. Jeszenszky Ilona gyorsan visszaparancsolja, s már az üst mellől vet egy fél pillantást a távozó autó felé. Reménytelen kísérletet tesz öltözékének rendbehozására, de a kitérdelt, piros tréningnadrág és a színtelenre kopott, megnyúlt pulóver ellenálló. Majd erőteljes mozdulatokkal újra és újra megkavarja az üst fortyogó tartalmát. Kétharmad évszázadnyi életemben négy postahivatalról tudok szülőfalumban, Veresegyházon. A negyediket most avatták, december 13-án. Ez alkalommal — lévén, hogy az avatásnak nem sok nyoma volt a sajtóban — szeretném közzéadni a kortársaik segítő visszaemlékezéseivel, ismereteimet. A század elején Jól emlékszem még az első postahivatalra, ami ott volt a Fö-út vége felé (Veresegyházon a község, alján van a felvég, vagy ahogy itt mondják: a „fővég”), a Faludy-házban. Ma ez a ház — átalakítva — a tanácsháza. A postai szolgálatot a három szigorú Plevniczky kisasszony látta el: Zsuzsika, Marika, Jolánka. Szüleim 1909 óta laktak Veresegyház- Feketepusztán és elsők közt volt telefonjuk. Mesélték, gavallér édesapám Zsuzsanna- napkor felkurblizta a postát és bejelentkezés helyett gramofonra tette a Postáskisasz- szony című operett sikerdalát: Hej Zsuzsikám... Veresegyházra 1923-ban költöztünk be és az első levélkihordó. akit ismertem, Jancsika Ábel volt: 1924—27 közt hordta a postát, közte az én hatéves koromban írt szerelmes leveleimet Luttor doktor bácsi, idősebb lányának, és vissza. A legveretesebbre máig emlékszem: ..Kedves Már- tuka. mert nem írtál, örök harag. Csókollak ...” Jancsika bácsi egyedüli levélhordó volt, hisz a község másfél ezer lakosának nem volt sok levele, újságja... Az ő biztatására építettek a háza mellett, a Kinizsi utca sarkán egy szén házat, postahivatallal. A ház nagy volt, a postaÁm ezen túl is tanulságokkal szolgált az alsónémedi építkezés. Mégpedig azért, mert egy csupán hagyományokra, szokásjogra épülő technológiai rendszerrel szemben egy új, gazdaságosabb módszer elterjedésének kezdetét jelenti Pest megyében is. A megyében most elsőként alkalmazott eljárás nem friss találmány, alkalmazására országszerte már több gázszolgáltató vállalat felkészült. Csupán arról van szó ugyanis, hogy a hálózat utolsó leágazásainál, a kisebb mellékutcák ellátásához a korábban szokásos 63 mm-es vezeték helyett 32 mm átmérőjű cső is elegendő. Felvetődhet a kérdés, hogy miért üdvözöljük ezt a rendkívül egyszerű és ésszerű megoldást ekkora ovációval? A magyarázat rendkívül egyszerű. Amikor évek óta hangoztatott célkitűzés, népgazdasági érdek az anyag- és energiatakarékosság, örvendetes, ha kézzelfogható előrelépést tapasztalunk. A gázvezeték építéséhez használatos műanyag csöveket a PEMÜ' solymári gyárában import alapanyag felhasználásával készítik, s nem mindegy, hogy feleslegesen nagy, dupla méretű, s természetesen kétszer annyi alapanyagot igénylő vezeték kerül az útburkolat alá, vagy pontosan akkora, amekkora a reális igényeknek megfelel. Az egyértelmű anyagtakarékosság azonban nemcsak népgazdasági szinten, az import nyersanyag legcélszerűbb, leggazdaságosabb felhasználásánál jelentkezik. Érezhető a lakosság oldaláról is. Az építtetőknek ugyanis szintén nem közömbös, hogy a költséges gázvezeték-építés árában indoikolaitlíamul vastag csövek lefektetése is szerepel. Jelenleg pedig, amint a népgazdaságnak, a családi gazdálkodásnak sem mindegy, hogy 18, vagy 25 ezer forintos közműfejlesztési, illetve társulati hozzájárulást kell törleszteni. Az elmúlt öt esztendő alatt 160 települést, kötöttek be a hivatal kicsi. Ez a húszas évek végén történt. De ez a posta- hivatal maradt meg egészen 1982-ig! A szigorú kisasszonyok nyugdíjba menték, elkerültek a községből. Kilin István és felesége után 1942-ben jött Bálint Ernő, aki bő két évtizeden át volt hivatalvezető, s felesége a beosztottja. Itt nevelte fel gyerekeit, akik közül kettő ma is a veresegyházi posta szolgálatában áll: József a kézbesítők koridőse, Ildikó, Sebestyén Józsefné helyettes hivatalvezető, ök meg is vették később a házat. Él még — és kérésemre mesélt, adatokat mondott — az 1901. május 1-én született Nepp Józsi bácsi (jó egészségnek örvend ugyan, de az ünnepi megnyitóra hiába hívták. nem ment el), aki ízes jókedvvel hordta a leveleket 1938-tól 1953-ig, ugratva a levélváró fiatalokat. Egyszer azonban ő is megjárta. Értékküldeményt vitt M.-ékhez. Szép lányuk javában szanpa- nozta magát a fürdőkádban, amikor benyitott. Hátrált volna már vissza, de a csinos kislány kilépett úgy szappanosán a kádból: — Most már mindegy. ha már egyszer meglátott — és aláírta a recepicét. Józsi bácsi meg farolt kifelé zavarában. Az első női kézbesítő Az ő idejében volt az első női kézbesítő, Révainé Bódis Juli, majd Bódis József jött a sorban. Ugyancsak veresegygázhálózatba az ország területén. Pest megyében 14 helyen épült vezeték. Nehéz lenne ma már utánaszámolni, hogy mennyi megtakarításit jelentett volna, ha a tervezők már éltek volna azzal az ésszerű és gazdaságos lehetőséggel, amelyet most az lnnoterv Kisszövetkezet Alsónémediben alkalmazott. Mindenesetre a TI- GÁZ működési területén is adott a továbbiakban a lehetőség a tervezők számára; ahol lehet, ezt az olcsóbb megoldást válasszák. Mr. Ä. Az állattenyésztést segíti az új takarmányérték-számítási módszer, amelynek bevezetését január 1-től rendelte el a MÉM. A külföldön már használt és széles körben elterjedt eljárás a takarmányoknak azt az energiatartalmát veszi alapul, amelyet az állati szervezet valóban hasznosítani tud. Ily módon értékelik a különféle takarmányokat és ennek megfelelően állapítják meg az állatfajok, s azokon belül is a fajták és a különböző nemű és korú állomány eleségadagjait. Az energiatartalom szerinti számítással lényegesen pontosabban lehet meghatározni a valóban szükséges tápláló anyagok mennyiségét és azok egymáshoz való viszonyát. A módszer azért is korszerű, mert valamennyi állatfajnál felhasználható. A korábbi, úgynevezett Kellner-féle számítást például a baromfi- állomány takarmányozásánál nem is használhatták, annyira más elvekre épült az ide tartozó állatfajok takarmányozása. Mivel a módszer nemzetközileg ismert, egyúttal a külföldi gyakorlat átvételét is lehetővé teszi és házi kislány következett 1941- ben: Rada Ilonka, aki közkedvelt lett az akkor 6400 lelket számláló Veresegyházon (Erdőkertes, akkor még Erdőváros, is ide tartozott). Hosszan helyettesítette Neppet, amikor a férfit 1943-ban behívták katonának és a posta csak 1944 májusában mentette fel. Ilonka négy évtizeden át szolgálta a postát, ma nyugdíjasán az állomási pavilon kitüntetett újságárusa. Kevesen ismerik asszonynevét: Helembai Lászióné. László fia a Posta Hírlapterjesztő helyettes vezetője, a felesége is a veresegyházi postáról került a hírlapterjesztőkhöz. Ahogy a község terebélyesedett, volt kézbesítő a Koller- házaspár és Csapó István is, aki ma a váci postán dolgozik. Bálint Ernő után 1963-ban Molnár Ferenc vette át a stafétabotot több mint két évtizedre, tavaly ment nyugdíjba: a hivatalvezetői iroda falán ott sorakoznak a kitüntető oklevelek, dicséretek. Még inkább dicséretére válik az, amit a mai postahivatal felépítéséért tett. A posta 1982-ben átköltözött harmadik, ideiglenes helyére, az ideiglenes gyógyszertár után a Fő térre. Közben épült az új posta- hivatal — 20 millió forintos költséggel, a páratlan társadalmi összefogás 3 milliót ered mén vezett Bemutató és kísérleti posta épült, amiben új. korszerű módszereket vezettek be. Az önkiszolgáló részben lehetőség nyílik fiókbérletre, értékcikk-automaták Nyomtat a pénztáros Jegyautomata A MÁV távközlési és biztosítóberendezési központi főnökségének munkatársai újfajta, elektronikus vasúti személypénztárgépet konstruáltak. Jó néhány évvel ezelőtt Olaszországból vásárolt a vasút néhány jegynyomtató gépet, s azok beváltak, ám továbbiak vásárlására nem volt mód az import szűkülése miatt. A MÁV saját fejlesztésében most kidolgozott jegynyomtató gép döntően hazai anyagúkból, sorozatban gyártható, a jegy alapanyagául magyar papír szolgál. Előnye még, hogy a pénztáros betáplálja a gépbe a szükséges információkat — úticél, vonatnem, kocsiosztály, kedvezményfajta —, és a berendezés pillanatokon belül kinyomtatja a kívánt jegyféleséget. szakszerűbb összehasonlításra kínál lehetőséget. Az új módszer terjedését kiadványok segítik. Ezek egyebek között a takarmánykeverő üzemek munkáját határozzák meg és lehetőséget adnak természetesen a mezőgazdasági üzemek állat- tenyésztőinek is arra, hogy szinte azonnal átállhassanak az új számítási eljárásra. A forgalomba hozott takarmányok csomagolóanyagán a jövőben az új értékek láthatók. Több mint 100 éven át használta a magyar állat- tenyésztés a német Oskar Kellner által kidolgozott módszert, amely lényegében a zsírtermelő képességhez viszonyította a különböző takarmányok értékét. Ez az úgynevezett keményítöérték-szá- mítás évtizedekkel ezelőtt kitűnően segítette az állattartók munkáját, lévén, hogy akkoriban a zsírtermelés is cél volt. A modern állattenyésztésben azonban mindinkább igyekeznek csökkenteni a húsok zsírtartalmát és éppen például- a helyes takarmányozással előzik meg azt, hogy az állomány túlságosan elhízzon. Emiatt is szükség volt a Kellner-számítás felváltására. elhelyezésére, nyilvános telexre és távhívásos távbeszélőre. A hivatalon belül gépesítették az anyagmozgatást. Á technikát egyébként fokozatosan vezetik be, illetve bővítik. A posta ezért magas igényeket támasztott az építőkkel szemben és azok teljesítették is az elvárásokat. Ünnepélyes megnyitó így került sor december 13- án, pénteken, Luca napján a posta ünnepélyes megnyitójára. (Sokan összefüggésbe hozták a megnyitó napját azzal a ténnyel, hogy postatechnikai és fűtésszerelési késedelmek miatt a megnyitás több mint egy évet késett.) Impozáns esemény volt. Mintegy 2000 veresegyházi gyűlt össze az új postahivatal udvarán, hallgatta a tavaly itt járt Horsens Garden dán gyerekzenekar pattogó indulóit a magnószalagról. Az ünnepélyes megnyitón a község aranykoszorús Cantemus énekkara lépett fel, majd ün- neoi beszédet mondott Szath- mári Géza, a Budapest-vidéki Posta igazgatóság igazgatója, a Magyar Posta központja nevében Kertész Pál és dr. Asztalos Ferenc, s Pásztor Béla tanácselnök. Kitüntetéseket adtak át, jutalmakat osztottak ki az építőknek és a társadalmi munkásoknak. Ezután került sor az ünnepélyes szalagátvágásra és az intézményt Takács Lajos, jelenlegi hivatalvezető vette át. Ha alkalmam lett volna az illetékeseket megkérdezni, avattak-e már enné! célszerűbb, impozánsabb postahivatalt, bizonyára Edgar Allan Poe híres, ide illő verssorával feleltek volna: „— Szólt a holló: sohasem!” Fazekas Mátyás Kövess László Modern postahivatal Veresegyházon Szólt a holló: sohasem Megváltozott takarmányérték-számstás Kiindulópont az energia
