Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
Az alberfirsai hűtőházban ITT MOST IS KEMÉNY A TÉL ■RTamionok jönnek, mennek, folyamatos a ki- és berakodás, az ablak Sala n épületek körül állandó a sürgés-forgás. A Pest Megyei" Hűtőipari Gazdasági Társulás aibertirsai bűtőiházában a tél legalább olyan csúcsidőszakot jelent, mint bármelyik évszak. A görgőkön guruló rozsdamentes acélajtók kinyíitavgl párafelhő keletkezik, alig látná valamit. Bár ottjártunkkor kinn is nulla fok alatt volt a hőmérő higanyszála, még mindig nagy a hőimérsáktet-különbség, hiszen a hűtőtermiekben mínusz 25 fok van. A tartószerkezeteken csontkeménnyé fagyott fél marhák sora a plafonig ér. 'A kapacitás mintegy felét a húsipar köti le, üáy is, mint az objektum egyik résztulajdonosa. — Jó helyen fekszik a hűtőház — mondja dr. Losó József igazgató. A dél-magyarországi húsipari üzemek támaszpontként használják _ a bel- és külföldi értékesítéshez. Van, amikor itt várja ki az áru, hogy javuljanak az exportárak. Ha a főváros igényel még húst, innen rövid úton megkaphatja. Mint köztudott, eredetileg gj Umölcsfeldogozást, -tartósítást szolgált ■ volna a beruházás. Mire elkészült, lényegesen csökkent a kereslet. Ennek ellenére ma Is számottevő mennyiséget tárolnak különböző gyümölcsfélékből, főleg belföldi eladásira, mert a külpiaci árak a meggynél például még a termelési költségeket sem fedeznék. Jóval kifizetődőbb a zöldségfeldolgozás. A zöldborsó, a báb, a tőik, ^..a _sággarépa.és karfidLmindig '’’“kereseti cMk.~AVutJálmasTer- mékszenkezet-váltás az üzem esetében létkérdés volt. Sikerült. Az igazgató szerényen, illő ’tartózkodással beszél az eredményekről. Annyit elárul, hogy várhatóan jóval több nyereséget érnek el a tervezettnél. Így a megemelkedett kamatú beruházási hitelek törlesztése — a kedvezményt is figyelembe véve — biztosítottnak látszik. Talán még marad is valami bérfejlesztésre, esetleg gépvásárlásra is. A sze- ’meskukorica-feldolgozó kialakításáról, nem tettek , le, bár a gyártósorhoz valuta szükségeltetik. A cikknek viszont megvan a termelési háttere, és tartósnak ígérkezik a kedvező exportlehetőség, is. A képeden: Hozzák és viszik a marhahúst, ahogy a piac igénye diktálja (balra fent). A‘hűtőteremben csonttá fagyva sorakoznak a fél marhák, egészen a plafonig (jobbra fent). Műanyag fóliazsákba kerül a gurulós málna. A mérlegnél Tabanyi Mihályné (középen). A hűtőház képéhez szervesen hozzátartoznak az állandóan ki- és berakodó kamionok (lent). Hancsovszki János képriportja Egy mondát a határozatból Ami menettérti legf el kapott Európa legelmaradottabb országai közé tartoztunk nek kielégítésében. E családok közül minden második olyan helyzetben van, hogy szociális támogatással sem képes magánlakás építésére, vásárlására, egyedüli lehetősége tellát a szociális bérlakáshoz jutás! Ami a megyében a teljes lakásépítésből négy százalékot képvisel... Megelőzve a félremagyarázást, ami szerint nem vesszük figyelembe a népgazdaság ismeretes gondjait; figyelembe vesszük. Nem több forintot óhajtunk, hanem az eleve erre szánt forintok igazságosabb elosztását sürgetjük, végre-valahára elismerve az érintettek részéről azt a képtelen helyzetet, amelybe a megye jutott évtizedekkel korábban, tévesnek bizonyult központi döntések következtében. Másfél évtized alatt — 1970 és 1985 között — a megye lakásállománya 74 ezer otthonnal gyarapodott — az építés ennél jóval több volt, de vegyük figyelembe a bontásokat, szanálásokat —, számítások szerint ez a gyarapodás, a korábbiaknál lassúbb mértékben ugyan, a következő fél évtizedben is folytatódik, 1991-re eljuttatva — remélhetően — oda a megyét, hogy a személyek száz lakásra vetített száma nagyjából az országos átlagnak megfelelő lesz. Makacsul ágaskodik ugyanakkor előttünk a kérdőjel, miként képesek a tanácsok anyagiakkal fedezni az új lakások támasztotta közmű-. közlekedés-, közszolgáltatás-fejlesztési igényeket?! S makacsnak bizonyul az a kérdőjel is, mely a lakásigények kielégíthetőségének végén áll, hiszen a tapasztalatok' azt' mutatják, a megyében a népesség• növekedésénél két v'é3' *"/éf3ze/,": háromszor gyorsabban sokasodik a családok száma, mivel a* ún. nagycsaládoknak a maradványai is felbomlanak, egyre kevesebb fiatal házas akar a szülői otthoríban maradni — akkor sem, ha ott tágas hely lenne! —, s azé^t is sokasodik sajnálatosan' a háztartások száma, tpert egyre több a felbomlott házasság ... A megalapozottság Veszedelmes hiba lenne tehát azt az illúziót dédelgetni — mert bizony a hetvenes évek elején voltak ilyen illúziók, a megyében is, országosan is —, hogy megjelölhető egy körülbelüli időpont, amikorra is minden jogos lakásigény — a változatos formák valamelyike segítségével — kielégíttetett. Nem jóslat, hanem tapasztalatokon alapuló meggyőződés: a lakásgondok a jövőben is menettérti jegyet kapnak, egész egyszerűen azért, mert a megfelelő lakás fogalma egy- egy időszakhoz kötött, függvénye a gazdasági-társadalmi környezetnek, tehát a ma megfelelőnek tartott — és esetleg jelenleg épített! — lakások tömege ítéltetik majd elavultnak, korszerűtlennek a kilencvenes évek második felében. Ki tagadná: hatalmas utat tettünk meg a múlt terheivel és az igények folyamatos bővülésével birkózva, mégis, kevesebbre jutottunk, mint amire a femények biztattak. Ami szem elől veszett: ezeknek a reményeknek a megalapozottsága! Sokféle feltétel hiányzott ahhoz, a reményekből maradéktalanul valóság legyen, amint ahhoz is, hogy a lakásgazdálkodásban megkezdődjék egy egészséges átrendeződés. Sok tekintetben még napjainkban sem tisztázottak a fogalmak, mit értsünk szociális rászorultságon, szükségleteket meghaladó lakásigényen stb., azaz még kevésbé tisztázottak azok a módszerek és eszközök, melyek elvezethetnének a lakásgondok menettérti jegyének érvénytelenítéséhez... Mészáros Ottó Messzi távol, 1930. A népszámlálással együtt végrehajtott lakásösszeírás adatai szerint a falvak és a kisebb városok házainak több mint • hetven százaléka vályogfallal épült, a lakások hetvenöt százalékában nincsen villany, 86 százalékában vezetékes víz. Távol, 1945. A bombázások és a hadműveletek következtében 360 ezer lakóépület sérült meg az országban. Közelebb, 1946—1960. Felépül 590 ezer új lakás. Közel, 1961— 1975. A tizenöt éves lakásépítési terv sikeres végrehajtása eredményeként több mint egymillió új otthon került tető alá, másfél évtized alatt minden harmadik család friss falak közé költözhetett. A negyedik ötéves terv időszakában — 1971—1975 — a lakásépítés mértékével az európai országok élvonalába emelkedtünk. A közvetlen tegnap, 1985 márciusa. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata megállapítja: „Különösen fontos társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet további javítása, a második tizenöt eves lakásépítési program fő céljainak elérése.” Döntő feltétel Milyen furcsa varázslat megy itt végbe? A tények előbbi, tömör sorolása képet ad a változás mértékéről, s mégis, a lakásgondok — amikor már úgy látjuk, eljutunk a neheze végére —, mintha menettérti jeggyel - közlekednének, újra meg újra visszatérnek. Mindennapi életünknek nem egyik kelléke a lakás, hanem a legfontosabb tárgyi feltétele. Érthető tehát, hogy a lakásépítésnek — a gazda- gi lehetőségeket figyelembe véve — fokozatosan növekvő szerep jutott a népgazdasági tervekben, s hogy o lakásépítésre készült első ízben távlati program hazánkban. Az Örökség terhétől azonban, a számítottnál, a tervezettnél, a reméltnél sokkal nehezebb megszabadulni. A harmincas években esztendőnként átlagosan 22—23 ezer lakás épült — 1938-ban, az ún. utolsó békeévben például 23 350 —. s ezek nagyobb része is egy lakószobás, minden komfort nélküli otthon volt. Ne kerülgessük a történelmi igazságot: nagyon mélyről indultunk, a lakásépítésben is Európa legelmaradottabb országai közé tartoztunk. Lássuk csak: 1949-ben az otthonok 86 százaléka . a komfort nélküliek csoportjába sorolódott; 1985-re ez az arány harminc százalékra csökkent, a komfortosoké ugyanakkor kilencről hatvan százalék fölé emelkedett. (A hiányzó részt az ún. félkomfortos lakások alkotják.) Amíg 1938-ban száz lakásra 382 fő jutott, addig 1985-re ez a létszám 281-re apadt. Amihez rengeteg erőfeszítés, pénz, lemondás kellett, főként ott, mint a megyében is, ahol az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak mind az örökség jellemzői, mind a gyarapodás feltételei. Ennek a többszörös hátránynak tudható be, hogy bár a megye évtizedek óta az ország legtöbb új otthont tető alá hozó területe — 1984-ben 6581 új lakás a megyei adat, a sorban utána következő területé, Hajdú-Biharé 4968 —, a száz lakásra jutó személyek számát tekintve még mindig jóval felette' van a már említett 281 fős országos átlagnak, mert nálunk ez a szám 294. Ha csupán a lakásállomány mennyiségi gyarapítása lett volna a feladat, az érintettek talán könnyebben megbirkóznak 'azzal. Mennyiség és minőség együttes változtatása volt. azonban' a követelmény...! A megyében az ún. állami lakásépítés első lépései megtételekor — 1950-ben — az otthonoknak mindössze az egyharmadában (!) égett a villany, egytizedében sem folyt vezetékből a víz ... Magyarán a fejlesztéshez, meny- nyiség és minőség együttes átalakulásához nem csak pénz kellett, hanem anyagok, eszközök tömeges előállítására képes ipari háttér szintén, új technológiák sokasága, olyan tervezői, kivitelezői szervezet, amely alkalmas a korábbiaktól minden tekintetben elütő — mert telepszerű, mert addig nem alkalmazott fűtési módra alapozott stb. — lakásépítési . feladatok megoldására. Nem ment könnyen ennek a szervezetnek a kialakítása, sőt, bizonyos tekintetben — például, ami a rugalmas, a kereslethez gyorsan igazodó építőipari cégeket illeti — a megye ma is ott tart, ahol a hatvanas évek elején. A lakásépítés hátországát illetően ugyanis a fel- szabadulás óta nem sikerül kialakítani az egyértelműséget. A kivitelezői szervezetek döntő része — korábban is, ma is ez volt a helyzet a megyében — sorscsapásként fogja fel, ha részt kell vennie az állami lakásépítésben, nemhogy eszébe jusson, miként kapcsolódhatna be a magánerős otthonteremtésbe... ! Olyan ez, mintha a tégla-, a cementgyártást az irányítaná, állami építkezéshez adunk anyagot, a maszek égessen magának téglát, cementet, az nem a mi gondunk, s legkevésbé gondunk az, hogy munkaráfordításban — és a társadalmi időmérlegben!— ez mekkora veszteségek létrehozója. Kirívó különbség Ellentmondások sokaságát hordja magában ma is a lakásépítés bonyolult feladatköre — elég itt arra utalni, mint legfrissebbre, hogy a dunakeszi házgyár kényszerűen, a megélhetés után futva, betoncserépgyártásra rendezkedik be ;.. —, ráadásul úgy, hogy a. kezdettől fogva mellőzött feszültségfeltárásokhoz újabb feszültségek feltáratlanul maradása, figyelmen kívül hagyása kapcsolódott. A megye például kezdettől fogva súlyos mértékben szenvedő alanya az állami lakásépítés — máig élő, mai ismereteink szerint a hetedik ötéves tervben is fennmaradó — kirívó területi különbségeinek. Keserves dolog, de ki kell mondani: az adott feltételek mellett a megyében az 1986 és 1990 közötti években sem sikerül bármiféle változást elérni az ún. szociális bérlakásra várók igényei
