Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

ILLŐI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 303. SZÁM 1985. DECEMBER 28.. SZOMBAT Átszámozott házak Heggel is ünnepi a forgalom A szigorú követelményrendszertől sokan félnek MÉM Műszaki Intézet Felújítás a lakótelepen / Szűk termek, folyosók, pol­cok, rekeszek, állandó jövés­menés, óriási forgalom, vib­ráló hangulat. Röviden így lehetne leírni a gödöllői 1. számú postahivatalt. Itt látni csak, igaz a jelző: kinőtte magát. Szűcs István hivatal- vezető vezet végig a helyisé­geken, közben szabadkozik, magyaráz. Szőnyegen a pénz Kétszáz postafiókbérlőnek tudnak csak rekeszt adni, de azok is öt különböző helyen férnek el. Előfordul, hogy osztályozáskor egy külde­ményt ötször kell kézbe ven­ni, mert éppen az utolsó szek­rény a címzetté. A felvevő­ablakok előtt és mögött a reggeli órákban is ünnepi a forgalom. Papír, bélyeg, borí­ték, újságok egymás hegyén- hátán. Hiába szeretnék — és a vásárlók / is igénylik —, nem tudják megoldani, hogy a kapható napi- és hetilapok, folyóiratok, kalendáriumok jól láthatóan legyenek kitéve. Egy körbe forgatható állvány­ra nem is mernek gondolni. A pénztárosak naponta tor­náznak. No, nem a testedzés »miatt, a szabályokkal ellen­tétben nem tudják asztalon átvenni a pénzt, jobb híján a szőnyeget használják erre a célra. A levelek irányító­szám szerinti elosztása talán már könnyebb feladat, itt csak kétfelé kell pakolni, bár az egyik polc a szűk, egysze­mélyes összekötő folyosón ' van, és aki ezt a munkát végzi, több mint harminc éve ' a postán dolgozik. Jövőre mecy nyugdíjba. Ki ,tudja, lesz-e utódja? Jelenleg a létszámkeret száztizenhárom dolgozót engedélyez, tizen­hármán gyesen »vannak, ket­TIZEDIK ESZTENDEJE já­rok a városi tanács üléseire. Már a legelején gondoltam arra, hogy valafnilyen formá­ban vissza kellene térni az' ülésekre, nemcsak a határo­zatokat ismertetni. Megírni a tanácskozások egyéb esemé­nyeit, arcokat felvillantani. Le kellett tennem szándé­komról. Sarkítva: az üléseken nem történik elég érdekesség, ami az olvasókat lekötheti. A demokratikus vonások erősödésével, a decentrazidá- J ás eredményeképpen várha­tó volt, hogy a tanácsok ülé­sei is mások lesznek. A köz­ponti és helybeli politikai szervek a Választójogi rend­szer megváltoztatásától is azt remélték, hogy a tanácstagok aktívabban vesznek majd részt a testületi üléseken. Ügy tetszik, az említett és most fel nem sorolt okok ha­tásaként valóban élénkebbek lesznek a tanácsülések. Az vi­szont biztos, hogy a decembe­ri gödöllői tanácsülés tíz év óta a legtanulságosabb volt. Holott unalmasnak ígérkezett. A jövő évre s?óló munkater­vek elfogadása szerepelt a na­pirenden, no meg a tanácsel­nök beszámolója a két ülés között történt jelentősebb ese­ményekről. Eleinte minden a várako­zásnak megfelelően alakult. A munkaterveket gyorsan elfo­gadták. Következhetett a be­számoló. Először a várossá nyilvánítás huszadik évfordu­lójával kapcsolatos megemlé­kezések elképzeléseiről hal­lottunk. Szó esett a Gödöllői ten katonák. Felvevő és kéz­besítő munkakörben tíz embef hiányzik. Külön raktárban Hiába hirdetnek, a követel­ményrendszer, a szigorú mun­kafegyelem miatt nem sokan jelentkeznek ide. Volt, aki a próbaidő végét sem várta meg, az első nap után kilé­pett. Nem titok, olyan is akadt, aki megbotlott, hűtlen pénzkezelés miatt váltak meg tőle. A fizetés sem olyan, ami csábítaná a munkakerü­lőket. Örömmel újságolja a vezető, ilyen magas még so­sem volt az év végi jutalom­keretük, ezerhatszáz forintot kaptak egy-egy dolgozóra. A szakszervezeti bizalmival meghányták-vetették, igyekez­tek igazságosan elosztani. Lesz 800 és lesz 2500 forintos jutalom is, de akire sok pa­nasz érkezett, az semmit nem kap. Havonta rendszeresen kimu­tatást vezetnek arról, melyik kézbesítőnek mennyi hiánya volt. Legutóbb húszra nem volt panasz, kilencen egy és tíz közötti küldeményt nem továbbítottak. Figyelik a lap­igénylők számát is, mennyi az új előfizető és mennyien mondták le. A Pest Megyei Hírlapból havonta tizenötez­ren felüli példányt kapnak, az eladatlanok aránya nagyon jó, 3,4 százalék. Külön raktárban tárolják a visszaadott dara­bokat, ezeket is kezelni, cso­magolni, szállítani kell. Csak a mormolás Sokszor éri jogtalanul is bírálat a kézbesítőket. Egyes tavasz rendezvényeiről. Meg­tudtuk, a tanács vezetői tár­gyalásban vannak a kereske­delmi vállalatok vezetőivel. Azt szeretnék elérni, hogy áz üzletek nyitva tartása jobban igazodjon a vásárlók igényei­hez. Ezután hallottunk arról a két témáról, amiért felforró­sodott az ülés légköre. Rövi­den a tények: a végrehajtó bi­zottság korábban úgy foglalt állást, hogy a megüresedett rendőrkapitányi épületben ala­kítsanak ki úttörő- és ifjúsá­gi házat. A másik döntés: a városi horgászegyesület víz­hez juttatása. Mégpedig úgy, hogy a környéken lévő hor­gásztavak egyikét használhat­ná, ennek fejében öt éven ke­resztül, 300—300 ezer forin­tot adna a tanács a kezelői jo­got átadó egyesületnek. Folytassuk a végével. Órá­kig tartó vita után a tanács tudomásul vette az elnöki tá­jékoztatót, így áldását adta a döntésekhez. Akkor minek volt a szájtépés, kérdezhetné a mindenben kételkedő. Ma­gam is többre becsülöm a be­szédes csöndet, mint a han­gos semmitmondást. Ez a vi­ta azonban, nagyon remélem, egyáltalán nem volt fölösle­ges. Megpróbálom összefog­lalni, hogy miért. Beválni lát­szanak azok a jóslatok, ame­körzetekben átszámozták a házakat, az új tábla nincs ki­téve. Ha az állandó kézbesítő megy, nincs is probléma, de a helyettesítő sokszor a fele anyagot visszahozza. A csalá­di házaknál kezd divatba jön­ni postaládaként a műanyag cső, ez nem biztonságos. Az emeletes házak ládáiból pedig nemegyszer tűnt már el na­gyobb méretű újság, például Autó-Motor. Idén kampányt indítottak a hírlapelőfizetők számának növelésére, ez ered­ményesnek bizonyult. A pos­tásoknak is megéri, hiszen jutalékot kapnak, kereskedel­mi szellemüktől függően 500— 1500 forintot. A legnagyobb türelmet és figyelmet igénylő munka a távírdászoké és a telefonkeze­lőké. Állandóan kopognak a telexgépek, jönnek, mennek az üzenetek, különösen most, a _ sok névnap, ünnep miatt. A telefonkezelők nem érnek rá kíváncsiskodni, fel sem te­kintenek a látogatókra. Nyolc kezelőpult van, de egy szék itt is üres. Minden hölgy há­rom órát kezel, melyekkel a beszélgetések idejét mérik. A másik asztalnál hosszú papír­szalagon -a nyugtákat, szám­lákat ellenőrzik. Csend van, csak a mormolás hallatszik és néha egy-egy szó: — kit kér Veresen? — kapcsolom Batto- nyát... B. E. B» Moiíllii A találékony nyuszi. Szí­nes, szovjet meseíilmsorozat. Csak 4 órakor! Georgia barátai. Színes, ma­gyarul beszélő amerikai film, 6 és 8 órakor. lyek szerint az új testületek tagjai érdemibb munkát vé­geznek majd. Nehéz volna megmérni, hogy ebben meny­nyi a szerepe az új választó- jogi törvénynek, annak a tu­datnak például, hogy engem választottak, nem az ellenfe­lemet, tehát bíznak bennem, meg akarok felelni a bizalom­nak. Azt viszont sok megjegyzés­re alapozva merem állítani, hogy a tehóval összefüggő látogatások nagy hatással vol­tak a tanácstagokra. Mint egyikük, régi testületi tag, megfogalmazta: más általá­ban tudni, hogy az ismert gazdasági okok miatt bizo­nyos rétegek, családok, sze­mélyek nehezebben élnek, s egészen más ezt testközelből látni, tapasztalni. A lényeg: a lakosság képviselői alapo­san megfontolják, mire sza­vazzanak meg forintokat. Dönteni különben nehéz. Mert: a rendőrség épületét másra is lehetne használni. El lehetne adni. A fiatalság mehet a művelődési házba. Csakhogy: az már most is szűk, egyre több programját, csoportját kénytelen másutt elhelyezni. Mert: évek óta, hallani a panaszt, Gödöllő kör­nyékén több horgásztó van, a helybeliek mégsem tehetik be oda a lábukat. Ezzel kap­Tizenhat éve már. hogy a MÉM Műszaki Intézet Buda­pestről Gödöllőre helyezte át székhelyét. Ekkor építettek fel a Szabadság téren három, tizenhat lakásos emeletes épü­letet. Eredetileg az volt a szándékuk, hogy ezeket a la­kásokat ideiglenes jelleggel adják az intézettel ideköltö­zött munkatársaknak, később tanácsi kiutalással, az OTP segítségével vagy magánúton megteremtik maguknak a le­telepedési lehetőséget. Az első fordulóban tervük sikerült is. 1975—78-ig a régi lakók a munkahely támoga­tásával. bérlő- és vásárlóki­jelölés alapján elköltöztek a Haraszti-telepen és a Strom­feld Aurél sétányon épült új házakba. A köVetkező lépés nehezebben ment, ennek egyik oka az volt, hogy kevesebben kaptak kiutalást. Ebben az évben végül még nyolc csa­ládnak tudott a vállalat se­gítséget nyújtani a Duna ut­cai telepszerű lakásépítéshez. A Nagy Sándor közben négy lépcsőházból csak egyet lak­tak intézeti dolgozók, ezt a nyolc lakást célszerűbbnek látták eladni eddigi lakóik­nak. A Szabadság téri lakóépüle­tek egyrészt a sokéves haszná­lat, másrészt a lakók állandó cseréje miatt eléggé tönkre­mentek, ezért napireridre kel­lett tűzni a felújításukat. A feladatot három lépcsőben kí­Az ember vidámnak és nó­takedvelőnek születik. Az élet gondjai, nehézségei aztán a vidám, kedves' mosolyt hang­súlyozó izmokat visszaparan­csolják és erősíteni kezdik a moréos, gondterheltséget ki­emelő'vonásokat. Kevesen tud­ják elkerülni ezt a folyama­tot. Aki annyira erős és ügyes, hogy arcán a nevetőizmokat, kedvességvonásokat megőrzi, az boldogabb lehet, mint az állandóan sóhajtozók. Ilyen asszonyokkal találkoz­tam Domonyban! Ök a falu daloló asszonyai. Szép, ősi népviseletükben büszkén lép­delnek az 'Utcán. Néha karon­fogva indulnak a művelődési, házba, ahol éppen előadás van. Ilyenkor ide-oda ringó szoknyájuk ritmust ver a lel­kűkben szárnyaló dallamok­kal. A jó példa is ragadós. Nem­rég az unokák is nevetgélve, dudorászva igyekeztek az is­kola felé. Kedvük kerekedett dalolni, hát elindultak a kis csolatosan nem árt megjegyez­ni, hogy azt a bizonyos há­romszázezret a tanács, mun­ka formájában, visszakapja az üzemektől, amelyek így is sze­retnék támogatni dolgozóikat. Ismételten megmutatkozott az alapigazság: elméletben minden egyszerűbb. Például: mindenki tudja, hogy a ta­nácsülés nem köteles tudomá­sul venni végrehajtó bizottsá­ga vagy a szakigazgatási szer­vek döntéseit. Mivel eddig a tudomásulvétel volt a gya­korlat, senki sem tudja, hogy mit kellene csinálni, ha oly­kor nem így lenne. Mindenki hangoztatja, a tanácstagnak joga van a lehető legtöbb in­formációhoz, hogy, annak bir­tokában emelhesse fel kezét szavazáskor. Ám hogyan jut­hat hozzá? Ennek útjai, mód­jai sincsenek kialakítva. To­vábbá: mi a csoportérdek, s mi nem az. ötszáz horgász óhaja csoportérdek? ötszáz la­kóé, akik járdát kérnek, több annál? Mondván, azon a jár­dán mindenki járhat, a tóra viszont csak a horgászegyesü­let tagjai mehetnek. SZÖVAL: valahogy így zaj­lott le az a bizonyos ülés, ked­ves olvasó. Kívánjuk együtt, ezekben a napokban külön­ben is kívánunk mindenfélét, hogy máskor se legyenek csöndesebbek az ülések. Még inkább azt, hogy olyan dön­téseket hozzanak az önök kép­viselői, amelyek után emelt fővel állhatnak választóik elé, amikor beszámolnak munká­jukról. K. P, vánják megoldani, egy-egy épület helyrehozatala terve­zői szinten négy és fél millió forintba kerül. A felújítás feltétele az .épü­letek kiürítése. Ezért már hosszú ideje a kiköltözött bér­lők helyére nem lehetett úja­kat telepíteni. Annak idején sok fiatal házasnak kellett szállást biztosítaniuk, a gye­rekek elhelyezésére először két. majd négy lakást óvodá­nak alakítottak át. Azóta a helyzet változott, a hetven­nyolc gyermek közül kevesebb mint húsz az intézeti dolgo­zóké. Hiába tudnák üressé tenni ide-oda vándoroltatás­sal a lakásokat, gondot okoz az óvoda, fogalmuk sincs, ho­vá fogják áttelepíteni. Dr. Balázs Ferenc igazgató- helyettes tájékoztatása szerint az A jelű épületen már dol­goznak a kivitelezők, a Szak- és Szerelőipari Kisszövetkezet emberei. Remélik, hogy ápri­lis—májusban már újra el­foglalhatják a lakók — lehe­tőség szerint azok. akik elő­zőleg is abban a lakásban él­tek. Ha felújítási tervükre a fedezet annyi lesz, mint amennyire számítanak, jövőre a B és C épület renoválását is elkezdik. A megfiatalított épületekre központi tévéan­tennát szereltetnek, a köz­ponti fűtés pedig az új szab­ványnak megfelelően huszdfo- nyolc helyett húsz fok mele­get fog adni. népdalkor be. Mint akik a szá­mukra jóba beleszabadultak, nem bírták abbahagyni. Az iskolából az óvodába mentek. Kíváncsi voltam, mi vonzza őket oda is. Hát a dal. Alig értem az ablak alá, máris hal­lottam a kedves csengő gye­rekhangokat: Ez a tánc. ez a tánc, ez a szarka tánca ... Benézve 20—25 gyerek. 4—14 éves ült az apró székeken és olyan önfeledten dalolt, hogy öröm volt nézni őket. Közé­pen Mackó Mária, az asszony­kórus vezetője irányította őket. Két-három óvónő meg­értő mosolya kísérte a foglal­kozást. Néhány szülő is leült. Nem volt kedvük elmenni. Gyö­nyörködtek gyermekeik önfe­ledt dalolásában. Aztán in­dult a körtánc. Ez volt ám a vidám móka! Ismét felcsen­dült a dal: Ez a szarka tán­ca. Ugráltak a kis és nagyobb szarkamadarak. Ragyogott a szemük, dalolt' a szájuk, örült a lelkűk. Ezen az estén nem kellett őket elringatni.'A me- sélnivalójukat azonban csak győzzék otthon hallgatni! Szívderítő foglalatosság. Sok bátortalan gyerek meg­nyílt itt, elfeledte félszegsé- gét és együtt ugrálta, dalolta a szarka dalát. Mindenkinek jutott dicséret, biztató mosoly. Ez szárnyakat adott a kis ap­róságoknak. Kedvük van, lesz. Csak legyen mindig mellettük türélmes és hozzáértő oktató is. Lesz még ezekből a csöpp­ségekből vidám felnőtt és mo­solygó arcú nagymama, nagy­papa! F. N. P. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Temetők, sír jelek, személyes emlékművek, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Fa mézesbáb nyomóminta az 1900-as évekből, megte­kinthető az. előtérben. A Gödöllő Városi Tanács V. B. műszaki és termelés­el 1 látásfelügyel éti osztálya FELVESZ köztsrület­fdügyclőkct Felvilágosítás és jelentkezés az osztály vezetőjénél vagy a környezetvédelmi főelőadónál, cím: Gödöllő, Szabadság tér 10. ■ Szombati jegyzet« Másképp Végre, kicsit fellélegez­hetünk, a felén már túlju­tottunk. Szépek ezek az ün­nepek. megható a díszes fenyőfa alatt az egymásnak ajándékot adó család. Min­denki kapott kedvére va­lót. de olyat is. ami nem tetszik neki. Sokan okoz­tunk akaratlanul gondot kedveskedésünkkel, vissza kell vinni az üzletbe, kicse­rélni. Vagy azért, mert nem nyerte m,eg az ajándékozott tetszését, vagy azért, mert nem találtuk el a méretei. Ez már azonban kisebb nrobléma, nem is hasonlít­hatjuk össze az előző sza­ladgálásokkal. . Hetek óta listával vagy anélkül, jártuk a boltokat, kerestünk. válogattunk. Töprengtünk. menfelel.-e majd. a családtag, rokon, is­merős ízlésének is a válasz- tásfink? Vajon elén lesz-e nemünk még három aján­dékra? Keddre m,ár csak oz ut Isó mozzanatok marad­tak. Igaz. csomagoláskor ki­derült. itt-ott valamit (va­lakit) elfelejtettünk, de azt mén pótolni lehetett. Nem volt könnyű dol­gunk. de menérte a kapott mosoly, az öröm az arco­kon. A fáradtságot is elfe­ledtük. talán az is eszünk­be jutott, milyen jó annak, aki sok ember számára vá­sárolhat. Adhatunk és kap­hatunk is. Nem leszünk egyedül a fenyőfa, n’att. nem nézzük homályos szemmel a csillagszóró ra­gyogását. Kevesen gondoltunk azokra, akiknek karácsony­kor is ugyanúgy dolgozniuk kellett, mint az év bármely hétköznapján. Most is köz­lekedtek a vonatok, autó­buszok. jártak a villamo­sok. Ugyeletet tartottak a szerelők is, tudtuk nézni a televízió ünnepi műsorát. Az orvosi rendelőkben el­látták a betegeket, a gyógy­szertárakban kiválthatták receptjeiket. Készenlétben álltak a mentősök, hívták is őket sokszor. Pszicholó­gusok várták a telefon csöngését, jó szóval,, türe­lemmel próbálták enyhíte­ni a rnagánypsolc fájdal­mát. A háziasszonyok sem pi­henhettek ezekben a na­pokban. A vendégek egy­másnak adták a kilincset, minden földi jóval, étellel, itallal kínálgatni kellett őket. A gyomorrontáson, bejglimérgezésen túlva­gyunk, megkönnyebbülten foglaltuk el helyünket pén­teken az íróasztalnál, mun­kagépnél. Olyan megnyug­tató érzés ismét mást csi­nálni, kissé fárasztónk ezek az ünnepek. Pár napot még dolgozha­tunk. utána újból ünne­pelünk. A szilveszter és az újév minden ember, min­den vállalat számára jelen­tős napok. Ilyenkor tar­tunk önvizsgálatot és te­szünk fogadalmat, jövőre másképpen élünk. Az üze­mek. gyárak az egész éves munka eredményét most összegzik. Kiderül, jól hasz­nálták-e fel lehetőségeiket, teljesítették-e tervüket. Sok helyen már azt is tudják, mennyi nyereségre számít­hatnak. milyen átszervezé­seket. kell végrehajtani a nagyobb hatékonyság eléré­séhez. Nemcsak a közületek, mi is l.jszítünk leltárt. Szám­ba vesszük, hogyan éltünk, mit és hol rontottunk el. Felbukkan emlékezetünk­ben. mennyire idegesek voltunk a pénztárnál, ami­kor az öreg néni nem tud­ta elolvasni a vásárolt árun az apró betűket, amikor tü­lekedtünk a buszon, ok nél­kül megpofoztuk a gyere­ket. Felnőtt fejjel mi sem készültünk, .lógtunk az is­kolából. elfelejtkeztünk szü­léink névnapjáról. Jövőre megváltozunk. Az ismerősöknek előre köszö­nünk. sosem leszünk türel­metlenek. nem iszunk és nem káromkodunk. Az idő­seknek. betegeknek átadjuk az ülőhelyet, zokszó nélkül tűrjük mások' kifakadását. Többször fogunk ablakot pucolni, finomakat főzni, szülői értekezletre menni. Jövőre. Báskai Erzsébet ISSN 0133—1957 »OödöUöi Hírlap) Tanórák demokratizmusból Tanulságos tanácsülés A nagyik nyomában , Domonyi szarkamadarak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents