Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÄCS TÁJÉKOZTATÓJA

13

Forma—les pilóták voltak

ŐK TIZENHÁRMÁN

Gilles Villeneuve, aki már életében legendás volt. Mindig mindent kockáztató, vérbeli volánmüvesz volt. Ma pedig nemcsak hazájában, Kanadában, de Olaszország- szerte is változatlan a népszerűsége, sőt, Villeneuve klubok vannak világszerte. Rá emlékezve futnak a 27-es rajtszámú tűzpiros Ferrarikban. A két felvétel, élete utol- só körében készüli.

Donohue (amerikai), Hill és Brise (angolok) Pryce (angol), Pace (brazil), Peterson (svéd), Nilsson (svéd), Depailler (francia), Viileneuve (kanadai). Paletti (olasz), Strommelcn (NSZK-beli) és Belfon (NSZK-beli).

volt a színhelye a következő tragédiának. Az azóta legendává lett Gilles Villeneuve az edzesen hibázott, ráfutott egy előtte haladóra, s a 220 kilométeres sebességgel száguldó Ferrari felszállt, mint egy repülőgép, s a földhöz csapódott.

Riccardo Paletti, akit dúsgazdag szülei bevásároltak egy Forma—1-es csapatba élete első versenyén —, szülei szeme láttára — nagyot hibázott a rajtnál, belerohant az egyik állva maradt kocsiba, s a helyszínen meghalt. ' "

Rolf Strommelen sem Forma—1-es autó kormánya mögött halt meg

1983-ban.

Manfred Winkelhock a kanadai Mosportban hosszú távú világbajnoki futómon egy bal kanyarban kisodródott, a palánknak ütközött és súlyos sérüléseibe a kórházban belehalt.

Még ugyanebben az évben és ugyancsak hosszútávú versenyen vesztette életét Stefan Bellof. Ö egyik versenyzőtársát akarta megelőzni, ott ahol nem lehetett, ütköztek, Bellof kocsija megpördült és a védőkorlátnak ütközött.

Ez is az autósport. Ám aligha kétséges bárki előtt is, hogy a világ bármely országa szívesen elcserélné baleseti statisztikáját az autósportéval. A sok ezer versenykilométer hajmeresztő száguldásában tragédiák szele is érződik. Ám a legjobbak a szakmájukat a legkisebb részletig ismerő profik módjára, tudásukat a tökéletességig fejlesztve mindig a még biztonságos határig igyekeznek elmenni. Vigyáznak magukra és társaikra, s nemcsak a szabályok és a fair play miatt, saját épségük érdekében is.

A versenypályák építői pedig — a mogyoródié is —, egyre biztonságosabb betoncsíkokat álmodnak meg, tökéletesednek a biztonsági berendezések is és a kocsik technikai színvonala is a balesetmentes versenyzést szolgálja. S sok technikai újítás átkerül a mindennapi autókba, ahol nincsenek ugyan kitéve a Forma—1-hez hasonló extrém igény- bevételnek. mindannyiunk biztonságát szolgálják.

Roóz Péter

Igazi tömegsiker volt

AZ I. SPORTAUTÓSHOW

ga Ferrari Dinoját. Ahol szép kocsik vannak, ott nem hiányozhatnak a szép lányok sem, Walter Röhrl Audi Quattroját sem csak a karosszériára festett reklámokért csodálták meg sokan. A legnagyobb sztár azonban a Marlboro McLaren Forma—1-es versenyautója volt. Külön személyzet hozta és csomagolta ki, majd állította fel a Budapest Sportcsarnok kellős közepén emelt dobogóra. Az egyes rajtszám már az 1986-os idényt ígéri, hiszen a pilóta, Alain Prost még kettessel nyerte meg az idei világbajnokságot.

Végül is elmondhatjuk, hogy az autósportnak és a szabályos kulturált közlekedésnek kitűnő reklámja volt ez a hazánkban első ízben megrendezett show.

Roóz Péter felvételei

Hogy hogyan kerül ide az első magyar sportautóshow? Ügy, hogy az OKBT és a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács is felismerte az autó- és motorsport óriási népszerűségét és kihasználta a kitűnő alkalmat, hogy a nézők között kifejthesse oktató és nevelő propagandáját. Sokan játszottak a KRESZ- videojátékokkal, nem kevesen töltöttek ki tesztlapokat. Persze megcsodálták a csillogóra fényesített járműveket és a közutakon mindig szabályosan közlekedő pilótákat.

Ferjáncz Attilát, s Freddie Spencer, az idén kétszeres világbajnok Rothmans—Honda NS—500-asát. az ugyancsak első magyar szépségkirálynőt, aki ezúttal Oroszlán László Forma Easter versenygépét próbálja ki. A negyven milliméteres szögekkel szerelt gumikat a félelmetes jégverseny-kocsin, s a legelegánsabb utcai rakétát, a Koltay-cég dinosár(Vége)

Szomorú névsor. Tizenhárom ma már halott Forma—1-és autóversenyző. Tíz év alatt ennyien vesztették életüket a villámgyors sport szerelmesei közül.

Ám csak néhányuk halt meg Forma—1-es versenyautó volánjánál, s még kevesebben versenyen.

Mark Donohue az 1975. évi Osztrák Nagydíj első edzósnapján, pénteken nagy sebességgel kicsúszott a Hella kanyarban és egy nap múlva belehalt belső sérüléseibe.

Hill és Brise ugyanebben az évben repülőszerencsétlenség áldozata lett.

Két év múlva Dél-Afrikában a helyi nagydíjon az olasz Zorzi kocsija kigyulladt. A pályabiztosító tűzoltók azonnal odarohannak, az egyikük a pálya túloldaláról. Pont akkor érkezett Tom Pryce is. A kétszáznegyvenes tempóval száguldó brit elütötte a tűzoltót, akinek a kezében lévő poroltója fejbe vágta Pryce-ot, aki abban a pillanatban szörnyethalt.

Carlos Pace saját repülőgépével máig kiderítetlen okból lezuhant. (1977.) s

Ronie Peterson, a villámgyors svéd Monzában a rajt utáni pillanatokban egy tömeges koccanássorozat végén a palánknak ütközött, kocsija kigyulladt, s ő a belélegzett mérgező gázok hatására másnap tüdőembóliában meghalt, öt év kellett a körülmények tisztázásához, végül felmentették Patresét, az olaszok ma is versenyző pilótáját. A sérült Pe- tersont James Hunt, 1976. világbajnoka húzta ki égő kocsijából. (1978.)

Szegény Gunnar Nilsson rákban halt meg. Minden pénzét egy rákkutató osztályt létrehozó alapítványba fektette, s sok barátja, versenyzőtársa és szurkolója is hozzájárult ehhez. Bátran viselte szörnyű sorsát és példamutató volt halálában is. (1978.)

Patrick Depailler egy Alfa Rómeót próbált ki kilenc nappal az 1980-as hockenheimi NSZK Nagydíj előtt. Máig tisztázatlan és érthetetlen okból 270 kilométeres sebességgel elhagyta a pályát.

Üjabb két év múlva Hollandia