Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. DECEMEER 24., KEDD PEST MEGYEI HfRLAP 7 Külsn-kiHön, de mégis együtt Próféták a saját hazájukban Mozdulatlanul fut a 4-cs országút széles szürke bctonsávja, kettévágva Abonyt, de nem elválasztva. *Itt együtt lélegzik, együtt mozdul minden, a legkisebb sejtccskéíől a legnagyobb közösségig. Merthogy az országban is kevés olyan együttmű­ködésnek, összefogásnak lehetünk tanúi a szomszédvárak kö­zött, mint amilyent a József Attila, a Ságvári Endre, valamint az Üj Világ tsz teremtett a nagyközségben. Nem titok Három különböző mezőgaz­dasági nagyüzem szembeötlő közös vonásokkal. Leginkább mellbevágó az a tény, hogy amíg a megye termelőszövet­kezeteinek mintegy felében hat százalék alatti a jövedel­mezőség. addig a „triumvirá­tus” mindegyikében 20 száza­lék körül alakul hosszú évek óta. A meglepetés azonban csak addig tart, amíg valaki végig nem járja valamennyi üzemet, mert nem titokról, sokkal inkább a kemény, megfontolt munkáról van szó. Körültekintő gondolkodásra vall, hogy az irodák is köz­vetlenül a termelőegységek közelébe épültek. Az otthonteremtésnek ket­tős tudatával élnek az abo- nyiak. Otthon vannak a la­kásaikban, házaikban ugyan­úgy, mint a munkahelyeiken, a tsz-ekben is. Pásztor Pál elnök 22 esz­tendeje dolgozik a József At­tilában. A szamárlétra fokait végig járva lett a hajdani brigádvezetőből az első szá­mú vezető. A Törteiről elszár­mazott fiatalember legfőbb jellemzői: egyfelől igényesség a munkában, pontosság a ha­táridők megtartásában, fegye­lem a tervek végrehajtásában, és figyelem egymás iránt, másfélől "a "síéíédvSég és mér­téktartás az életvitelben. Hosszú, kimért léptekkel járkál fel s alá irodájában az elnök. Arcáról leolvasható, valami fontos dolgon töri a fejét. Aztán mintha szellő fúj­ta volna el gondolatait, a2 ab­lakhoz Tép. — Nézze! — mondja. — Itt körülöttünk van a gépműhely, a raktár, az egész > birtok. Könnyű szemmel tartani, ki mit csinál. —» De mindjárt hozzáteszi: nem a lógás miatt. Hanem azért, mert mindig akadhat olyan feladat, ami gyors intézkedést kíván. Ha nem hiszi, menjen, győződjön meg róla a saját szemével, hogy főnök nélkül is minden­hol dolgoznak az emberek. Azt azonban ne higgye, hogy minden fenékig tejfel. Nálunk is nagyon meg kell dolgozni a forintokért. Sok munkával lehet csak pénzt keresni, de bizony az a I—8 ezer forint sem elég a megélhetésre, amit hazaviszek a hó végén. Kiszá­moltuk a feleségemmel, hogy a jelenlegi árak mellett 12 ezer forintot kellene keres­nem ahhoz, hogy a három gyermekemet is eltarthassam. Ezért a háztájiban próbálom pótolni a hiányzó összeget. A legutóbb hallottak forog­tak fejemben, amíg Pásztor Pálhoz visszaérek. Mielőtt el­köszönnék az elnöktől, mind­össze annyit jegyzek még fü­zetembe, hogy elkészült a fo­lyékony műtrágya-előállító üzem, ami 100 millió forintba került, és ennek felét a József Attila, másik felét pedig a Ságvári és az Új Világ tsz állta. — Az abonyi ember alkotó, gondolkodó. A takarékosko­dást nem kampányfeladatként kezeli, hanem a vérében van — magyarázza Molnár Zoltán, a Ságvári Endre elnöke. — Itt nem kocsmázó nép lakik, az ital helyett a munkán jár az eszük. Volt olyan traktoro­som, aki megijedve, hogy hi­deg lehet az éjjel, azzal állt elő: „igaz, hogy betegállo­mányban vagyok, de megsza­kítom, ment fel kell szedni a cukorrépát, nehogy belefagy­jon a földbe”. Természetesen nem egyeztem bele, -de pánik­ba sem estem, mert önként jelentkeztek az egészséges em­berek is. Már éjjel kettőkor kint voltak a földeken, és es­tére felszedték a cukornakva- lót, utána pedig mentek az 'Üj - V-siágbav- iínspfh&gyátfópaf eh lské0S' gep!eik''hefri'lévéh, mii takarítjuk be az ő. termésüket Ne csak mondjuk, tegyünk rendet Nincs olyan hivatalos fórum, vagy magán- beszélgetés, amikor ne panaszkodnánk a mindenhol tapasztalható fegyelemlazulás­ról. Arról, hogy félelem nélküli életünkben sokszor a demokratikus jogokat összekever­ve a kötelességtudattal —, egyesek kibújnak és kibújhatnak az írott és az íratlan szabá­lyok alól. Írásomban a munkaszervezés ós a munka- fegyelem kölcsönhatásával, illetve e két te­rületen tapasztalható lazaságok okaival kí­vánok foglalkozni. Napjainkban a dolgozók egy nagyobbik ré­szét foglalkoztatja a munkahelyi alkoholiz­mus, ami a munkahelyi fegyelmezetlenségek egyik alapvető oka. Sajnos ez a jelenség nemcsak a fizikai dolgozók körében lelhető fel, hanem, megtalálható az alkalmazotti és a vezető állományú dolgozóknál is. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a jelenséget minden eszközzel, a további eredményes gaz­dálkodásunk érdekében vissza kell szoríta­ni. Meggyőződésem, hogy a VII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez itt jelentős tar­talékaink vannak. Ahhoz, hogy kézzelfogha­tó eredmények mutatkozzanak a munkafe­gyelem javulásában, az ezzel összefüggő te­rületen, a munkaszervezésben is elő kell lépnünk, mert nem folytatható a mai gya­korlat. Kivált, ha tovább akarunk haladni a hatékonyság és a termelékenység terén. El kell érnünk, hogy a gépen dolgozóik ne csi­náljanak mást, „csak” termeljenek a teljes munkaidőben, használják ki azt a termelő- berendezésit, amelyiket rájuk bíztak. A becsületesen, fegyelmezetten dolgozók körében, akik felelősséget éreznek a népgaz­daság helyzetének javításáért, egyre határo­zottabban fogalmazódnak meg olyan igények, amelyek hangsúlyozottan kérik és várják a vezetéstől, hogy az erijlített problémákra érdemben reagáljanak és tegyék meg a szük­séges, halaszthatatlan intézkedéseket.. Másik témakör, amely szorosan hozzájárul a munkafegyelem, a munkaszervezés meg­szilárdításához, a fegyelem ellen vétő „fent és lent” dolgozók felelősségre vpnása. Nagyon határozott, egyidőben és egyszerre történő intézkedésekre van szükség. Tarthatatlan el­járási módszer, hogy a munkafegyelem meg­sértéséért többször figyelmeztetett dolgozót végül is nem fegyelmi úton küldik el, ha­nem lehetőséget adnak arra, hogy minden hátránytól mentesen, tiszta Lappal jelentkez­zen az új munkahelyén, természetesen na­gyobb órabérért, mint az előző helyen ka­pott. Tudom, hogy ez a módszer kevésbé konfliktussal terhelt, mégsem tartósítható. Nagy lehetőséget látok a munkafegyelem, a munkaszervezés, valamint az ezzel összefüg­gő ösztönző rendszer javítására, a vgm-ek tapasztalatainak felhasználásóval. Tudvalevő, hogy a vgm-ek teljesítménye azonos idő alatt lényegesen magasabb, mint a fő munkaidőben, azonos gépen, azonos sze­mélyek teljesítményét véve alapul. Ha ez igaz, akkor valahol, valami nincs rendben a helyén. Én, a fő munkaidő teljesítményelle- nes ösztönzőrendszerében látom a hatéko­nyabb munka élmaradásának okát. Konkré­tan. nincs ösztönözve a dolgozó a fő munka­idejében, és itt elsősorban a teljesítmény­bérben dolgozókról van szó, mert ha huza­mosabb ideig (három hónapig) a száz száza­lék feletti teljesítményt éri el, törvényszerű a norma karbantartása. Természetes a dol­gozó részéről, hogy ezt el akarja kerülni, szemben a vgm-ekkel, ahol ezt nem illik és nem is lehet figyelembe venni. Ez meg is látszik a teljesítményeken. Ha csak ezt tekintem is, megállapítom, hogy a vezetők nem állnak feladatteljesíté­sük magaslatán. Néha jobban jár az a veze­tő, aki nem vállal kockázatot, ha ellenáll a kezdeményezéseknek —, abból nincs baja, ha állóvizet teremt maga körül. Hosszú ideig elnézik a rossz vezetők hanyagságát, nem­törődömségét, vezetői kudarcát. Véleményem szerint a jövőben hatéko­nyabb, emberi és anyagi energiatakaréko­sabb ' gazdálkodással akkor lehetne reálisan számolni, ha a fent említett hiányosságokat a tapasztalatok birtokában a helyére, tesz- szük és olyan ösztönzőrendszert vezetünk be a fő munkaidőben, amely jelentős mérték­ben emeli a teljesítményt és az ezzel járó bért. Ha ez sikerül, a jövőben olyan tartalé­kokat tudunk felszabadítani, amelyek alap­vetően elősegítik a hatékonyabb munkát. HAMZA ANTAL, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagja, a Mezőgép 2. számú budapesti gyárának esztergályosa A Ságváriljan nagy segítséget je­lent az ez évben tizembe helyezett Commodore személyt számítógép HANCSOVSZXI JANOS felvételei MTZ 50-es kerekének beállítá­sával. Kiss Tibor traktoros, ka- bátujját húzza végig homlo­kán, hogy verejtékcsöppjeitől megszabaduljon. — Általános karbantartás, ez kell a gépnek, hiszen még alig üzemelt huszonegy órát. Ha most a bejáratáskor nem pátyolgatjuk, később már hiá­ba tennénk. Efteza a játék önfeledt örömét Csengés szán suhan az erdőben Az emberen múlik jobb önállóan A felszólítást kétszer sem kell ismételnie az elnöknek, máris indulok, csak úgy talá­lomra. Amerre megyek, min­denhol a serény, szorgos mun­kát tapasztalom. Nincs ez másiként a gépjavítóknál sem. A műhely egyik sarkában ezer szikra száll szerteszét a kö­szörűre helyezett vas alól. Im- hol, egy teherautót reparál- nak „orvosai”. Amott pedig ketten gyürkőznek egy új — A kapcsolatokat is így pátyolgatják? — Már- hogyne, a komám­mal, aki a másik szövetkezet­ben dolgozik, sokszor meg- hányjuk-vetjük sorsunk ala­kulását. De akárhogy fonjuk beszédünk fonalát, mindig a munkához lyukadunk ki. Mi tőlük, ők meg tőlünk veszik át mindazt, ami előbbre viszi a gazdálkodást. Ez a jó érte­lemben vett összefonódás ta­pasztalható a három gazda­ság között, az elnöktől a be­osztottakig, s tudja, ennek kettős haszna is van. Nagyobb lese a hírünk a világban, s vastagabb a borítók hó végén. — Mi, e nagy összefogás titka? Talán az első helyen említhet? a közös múlt, a cse­léd- és kubikossors — kap­csolódik a beszélgetésbe Mé­száros Gyula, az Üj Világ el­nöke. — Az összetartozás ér­zése öröklődik apáról fiúra. A másik titok, ha ezt annak le­het nevezni — a vezetők 90 százaléka az itteni földből nőtt ki. A kalandor embert kivetik maguk közül az abo- nyiak, a líinkséget nem tűrik, hiába is próbálkozna bárki. Tehát — jut az eszembe búcsúzóul az abonyi születésű ember — lehet próféta saját hazájában. A helyismeret pe­dig már félsiker, hiszen az üzemekben kinevelt emberek vezetik mindhárom gazdasá­got. Részben ez az egyik tit­ka, hogy nehezebb körülmé­nyek közepette országosan is az elsők között tartják őket számon. Minden munkafolya­matot a legkisebb létszámmal a leghatékonyabban próbálnak megoldani. Emberséggel. BÖNA ZOLTÁN Ahol még nem futott zá­tonyra a család törékeny ha­jója, ott a legszebb ünnep a karácsonyest. Van-fe örömte­libb pillanat, mint amikor a kisgyerekek kibontják a fe­nyőfa alá helyezett ajándékai­kat? Az izgalomtól kipirulnak az arcocskák, s úgy belefe­ledkeznek a játékba, « hogy csak az álmot hozó homok- emberke közeledte vet véget a mulatságuknak. A régi kará­csonyok emléke fel-felvillan bennünk, felnőttekben is. Hogy tudtunk örülni a nehéz idők legszerényebb meglepetésé­nek! A játszás önfeledt pil­lanatait sohasem lehet elfe­lejteni. Vajon gondoktól ter­hes mai lényünk hajlana-e még a játékra? Képesek vol­nánk-e feloldani görcseinket, és félretéve mindennapi gond­jainkat, játszani egy kicsit, csak úgy a magunk kedvére? Havas téli napokon szán­csengők hangját hozza a szél a nagykőrösi erdőből. Olyan­kor ott siklik a havon egy mesebeli szánkó. A lovacskák köznapiak, de a szán csodála­tos. Mágnások hajthattak ke­mény teleken ilyenen a szom­Az Üj Világ Termelőszövetkezet legújabb édesipari terméke Kolli, ebből IS millió forint értékű kerül az üzletekbe, Az idén mintegy hétmillió forint értékben készítenek műszaki gumi­árut a József Attila Termelőszövetkezetben széd kastélyokba vagy a ka­szinóba. Muzsikáló vérű kis- asszonykákat repíthetett a megyebálra. A bakon egy keménykötésű férfi ül. Szakállára lassan rá­telepszik az Idő zúzmarája. De ő keményen tartja a gyeplőt, s a pompás kárpito- zású ülésen gyerekek kacag­nak, vidáman sikongatnak. Kriskó József nagykőrösi bádogosimesternek esztend ej e különös híre kelt. De ne vág­junk elébe a dolgoknak, mondja el ő maga a történe­tét. — A gyermekkor emlékeze­tes epizódjai végigkísérik az embert. Parasztgyerek voltam, és mind a mai napig bennem él az első hó emléke. Apró emberpalántaként mezítláb iramodtam megtapasztalni az addig ismeretlen puha fehér­séget. Úgy kellett behajtani az udvarról. Máskor meg az ereszről lecsüngő, hegyes jég­csapokat szopogattuk a paj­tásaimmal. Akkoriban bogná­rok rótták össze az egyszerű gyerekszánokat. Mi meg utá­nakötöttük a lovas szánkók­nak. Ha a gazda észrevette, vagy a lovakra suhintott az ostorral, s akkor gyorsan sik­lottunk mi is, vagy hátra- cserdített a nyakunk közé, s ezzel véget ért a remélt uta­zás. Felnövekedve szomorúan láttam, hogy feledésbe me­rültek a szép téli játékok. Egyszer aztán Tiszabecsén jártomban-keltemben véletle­nül ráakadtam egy csodaszép szánkóra. Valami földbirtoko­sé lehetett, mert olyan volt, mint az álom. Ha majd nagy hó lesz, megszánkóztatom a gyerekeimet — gondoltam, és megvettem. Néhány éve, ami­kor igazából beállt a tél, tel­jesítettem az elhatározáso­mat. Kölcsön kértem egy pár lovat, és felpakoltam a csalá­dot. Akkora öröm volt, hogy azt elmondani nem is lehet. Tavaly télen, amint lehul­lott a hó, a határbeli Strázsa- dombra hajtottam. Nagyon szép része ez a körösi határ­nak. Egykettőre megszervez­tem mindent, és meginvitál­tam az óvodáé meg az isko­lás gyerkőcöket. Plakátokon adtam tudtára a szülőknek és a csemetéknek, hogy szánkóz- tatást vállalok. Többen kine­vettek, de ez nem tántorított el a szándékomtól. Ügy vol­tam vele, ha már mégvan a szánkóm, hadd legyen belőle másoknak is öröme. Enge­délyt kértem a tanácstól, s így lettem a város egyetlen bérszánkóztatója. Sajnos csak háromszor foghattam be, mert ahogy jött, úgy elillant a hó. A gyerekek és a felnőttek egyaránt élvezték a friss le­vegőt, a havat, a természet téli pompáját. Sátrat állítot­tam. teát főztünk, volt sült krumpli, téglát melegítettünk az apróságok lába alá, hogy ne fázzanak, mint régen. A bádogosmesterség télen jobbára szünetel. Volna időm a szánlíóztatásra. Nemsokára nyugdíjba megyek, és szíve­sen szórakoztatnám az embe­reket. Tudnék ökrös szekeret hajtani. Sihederként a ta­nyán bivalyokkal bántam. ökörsütést is programba le­hetne venni. Rendezhetnék íjászversenyt, meg sokféle mulatságot. Higgye el, ez kel­lene az embereknek. Utat ad­ni mindenféle tehetségnek, felpártolni a régi dolgokat. Olyasmit kínálni, amin együtt szórakozhatna a család apra- ja-nagyja. Ha megérem a nyugdíjat, én bizony megpró­bálom. Szeretném elhozni az embereknek a játék önfeledt örömét. A szánkót egy közeli gaz­daház szekérszínjében szállá­solta el. Gondosan letakar­gatta, hogy a baromfiudvar­lakói nehogy elcsúfítsák. Nagyszerűen fest a büszke urasági jármű. A legutolsó nagykőrösi kocsifényező szed­te rendbe. Cirkalmás díszek­kel cifrázta. Ruganyos bőr- ■ ülései szinte hívogatnak. Ez a parádés alkotmány vígan hasíthatja a havat. Reméljük, lesz belőle elegendő ezen a télen, Kriskó uram és a nagy­kőrösi gyerekek kedvére. TAMASI TAMAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents