Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

1985. DECEMBER 19.. CSÜTÖRTÖK 3 Emlékezés Sziklai Sándorra A katedráról a barikádokra A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosára, Sziklai Sándorra emlékeztek tegnap születésé­nek kilencvenedik évforduló­ján. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megrendezett ünnepségen részt vettek a fő­város Sziklai Sándor nevét vi­selő üzemeinek, szocialista bri­gádjainak, ifjúgárda-alakula- tainafc, munkásőregységének képviselői, valamint a magyar néphadsereg Budapesten állo­másozó alakulatai Sziklai Sán­dorról elnevezett KlSZ-szerve- zeteinek delegációi. Az elnökségben foglalt he­lyet Sziklai Sándorné, a mun­kásmozgalmi mártír özvegye, az ünnepség díszvendége. Anatolij Bormotov, a Szov­jet Tudomány és Kultúra Há­zának elnöke megnyitójában elmondotta: hazájában is meg­emlékeznek Sziklai Sándor születésnapjáról, aki a Szov­jetunióban is sokat tett a szo­cializmus eszméjéért. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után dr. Sza­bó Egon vezérőrnagy, a ma­gyar néphadsereg agitációs és propaganda csoportfőnöke be­szédében megemlékezett Szik­lai Sándor életútjáról, munkás­ságáról, amely az 1956-os ellenforradalom idején már­tírhalállal ért tragikusan véget, s maradt befejezetlen az önmagában azonban így is helytálló életmű. Sziklai Sándor az élethalál­harcát vívó fiatal proletárál­lamban, a Szovjetunióban lett kommunista. Ott végezte ta­nulmányait, lett egyetemi ok­tató, majd a nagy hírű Nemzet­közi Lenin Iskola tanára. Ami­kor azonban a demokrácia, a néphatalom eszméjét veszély fenyegette Spanyolországban, önként cserélte fel a tanári ka­tedrát a bariikádharcra. A fel- szabadulás után itthon dolgo­zott a pártapparátusban, és a Honvédelmi Minisztériumban, majd 1953-tól a Hadtörténeti Intézet parancsnoka volt, egé­szen haláláig. Sziklai Sándor vezérőrnagy életútja máig ható példája az eszmei hűségnek, elkötelezettségnek. A megemlékezést a HM Mű­vészegyüttesének műsora és filmvetítés követte. Bérleményből a sajátjukba Másként láthatók a színek Azt, hogy szélűbe’-hosszá- i donság volt valamennyiünk ba’ világos, már nagytaka- számára. rításkor, elrendezéskor kons­tatálták. Kellemes meleg van odabenn, kint kaparászhat a fagy körme. S ami szintén fontos, a sok-sok ablakon át csak úgy özönlik be a fény. Más színben látni a szövete­ket, fényes bélésanyagokat, más színben az arcokat, ame­lyek most főként a munka­darabok, varrógépek felé for­dulnak. Ám egy-egy villanás­nyira igyekeznek elcsípni egymás tekintetét. — Tetszik? — Hát persze. — Haladsz? — Ilyet kérdezni! Magas árbevétel Cegléden a Déli úton a né­hány éve elkészült szabászat mellett ú.iabb épület magaso­dik a PEVDI portáján. A varroda új munkahelye ez. A ceglédi varrodában fo­lyamatosan magas tőkés ár­bevételi terv teljesítésén dol­goznak az utóbbi esztendők­ben. A cég fejlesztési terve régi keletű, de csak most vált valóra. A konfekció gyáregy­ség is felsorakozott végre a munkakörülményei színvona­lát tekintve a többi gyáregy­ség mellé. Vállalaton belül kedvezőbb versenyhelyzetbe kerültek, hasonlóak a többi­ekéhez. Tény az is, hogy kül­földi partnereik képviselőit is szívesebben fogadják itt. A piaci versenyképesség el­engedhetetlen feltétele a ki­váló minőségben készülő ruhadarabok mellett mindaz, aminek most a birtokába ju­tottak. Gergelyné Gábor Lídia egy kicsit már nyűgödtabb, mint mondjuk egy-két hónapja volt. — Ez a harmadik alkalom az eltelt huszonöt év alatt, hogy fejlesztésről szólhatunk. A Kossuth Ferenc utcai var­roda volt az első, ezt követte 1980-ban a szabászat és most a varroda, a gyáregységi köz­ponttal. Cegléden a szétszórt­ságunk ezzel megszűnt. Idő­ben, teljesítményben és még sok más fontos dologban érezni a változást, a többi közt például azt, hogy a sza­bászat kőhajításnyira van a varrodától és nem kell ide- oda utaztatni a szabványokat. Kisebb zökkenőket is köny- nyebb így kiküszöbölni, tény­leg egyik munkahely a másik keze alá dolgozik. A költözést zökkenőktől mentesen oldották meg, no­vember elseje táján. Hétfőn ünnepeltek, kedden már új helyén kezdett délután a má­sodik műszak. Ki busszal, ki kerékpárral — Mégpedig nagy kedv­vel, igyekezettel. Tulajdon­képpen ott folytattuk, ahol abbahagytuk, de milyen más körülmények között! — mond­ja Kontró Józsefné, a varro­da vezetője. Ki-ki a szoká­sosnál előbb igyekezett mű­szakkezdésre. A tágas, szek­rénysoros öltöző, a mosdó új­Kontróné régi pevdis. Be­dolgozó volt, otthon tanult varrni. 1973 januárjában jött ehhez a céghez, közben köz- gazdasági szakközépiskolába járt, gyereket nevelt. Ered­ményesen végezte el a más­fél éves középfokú munka­ügyi tanfolyamot- is, tanulni mindig szeretett, kedvvel for­dított rá időt. Hogy miként jutott rá ereje, igyekezete? Ügy mondja: minden jött magától. Művezető 1978-ban lett, a tanulást a marxizmus —leninizmus esti szakán foly­tatta. A következő évben üzemvezető lett. Az idén? Szakmunkásvizsgát tett, hogy mindenképpen hivatásos szak­mabeli legyen a varrodisták Jfeöjsk.„ .......... . — Családomnak és munka­helyemnek egyaránt köszönhe­tem, hogy lépésről lépésre előbbre jutottam — summáz­za. — Nagy öröm számomra is természetesen, hogy fel­épült a varrodánk. Az asszo­nyok véleménye megegyezik. Igaz, eddig Cegléden a város- központban voltak, hivatalok és boltok közelében, ám leg­többjük számára az otthon és a munkahely közti távolság nem változott. Sokan közlekednek kerék­párral. Remélhetően a he­lyi járatokat közlekedtető Vo­lán 20. Vállalat ceglédi ki- rendeltsége felméri az utas forgalmat és a buszok menet­rendjét, számát a Pevdi kon­fekció gyáregysége igényei­hez is igazítja. Az éves tervért — Szóljon az elismerés mindazoknak, irodistáknak és gép mellett dolgozóknak, műszakiaknak és még nyug­díjasainknak is, akik aktív segítői voltak terveink meg­valósulásának. Biztos vagyok abban, hogy a gyáregység ve­zetése meg tudja teremteni, meg tudja erősíteni azt a kel­lő légkört, amelyben nem vész el, nem kallódik, hanem eredményesen dolgozik az em­ber. Az elképzelés, ez a ceg­lédi építkezés nem valósulha­tott volna meg, ha a többi gyáregység a maga munkájá­val nem segít. Közös erő­feszítésünk eredménye ez, a hétezer fős kollektíváé — így mondta az átadási ünnepen Édes István vezérigazgató. — Most azon kell fáradozni, hogy éves tervünk teljesüljön és ennek alapján esélyesek lehessünk a vállalati elisme­résre. E. K. Nélkülük nem tehetünk értük Ülést tartott a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága Rendkívül ellentmondásos a cigány lakosság helyzete. Ez igaz azzal együtt, hogy a me­gye jelentős erőfeszítéseket tett a beilleszkedés elősegíté­sére, különösen az utóbbi esz­tendőkben — állapították meg tegnap a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottságának ülé­sén, ahol egyéb napirendek között ezt a témát is megvi­tatták, az ügyek vitelére hi­vatott titkár, Várady Géza el őt er j es ztés éb en. Legfontosabb az állandó munka A cigányság által is lakott települések tanácsai testületi üléseiken rendszeresen tár­gyalják a további haladás le­hetőségeit, különös tekintet­tel arra, hogy a cigányságon belül kétségtelenül a szociális körülményeknek meg nem fe­lelő telepeken élők vannak a leghátrányosabb helyzetben A VI. ötéves tervidőszak ele­jén meglevő 77 cigánytelepből napjainkig 27-et sikerült meg. szüntetni úgy, hogy a csalá­dokat emberhez méltó körül­mények közé költöztették. Az e célra rendelkezésre álló pén­zek felhasználása tervszerűen haladt a megyében. A helyi tanácsok a lakáshoz juttatás­nak szinte valamennyi formá­ját alkalmazták. Telket adtak ingyen, vagy kedvezménye­sen, bérlakásokat utaltak ki, éltek a lakásépítés, -vásárlás lehetőségével is. Közreműköd­tek a munkáltatói hitelek megszerzésében, felhasználásá­ban, segítséget nyújtottak az építési tervek és költségveté­sek kidolgozásában is. Indo­kolt tovább növelni a , mun­káltatók részéről adott támo­gatást, nem csupán hitel, ha­nem például bontási anyag, szállítás, gépek és akár építé­si munkaerő átmeneti előte­remtése formájában. Ugyan­akkor — amint azt a tájékoz­tató is tartalmazza — meg­erősítették a vb-tagok: növel­ni szükséges a cigánylakosság saját hozzájárulásának mérté­két is — áldozatvállalás, ál­landó munkavállalás, ésszerű családtervezés, személyi és környezeti tisztaság, helyesebb életvitel kialakítása —, vi­gyázva arra, nehogy jelent­kezzék az építkezőknél, ház­vásárlóknál az eladósodás ve­szélye. A vitában többször is szóba került a munkavállalás kérdé­se. A VI. ötéves tervben, mi­közben nőtt a munkaképes korú cigánylakosok aránya, csökkent közöttük az aktív keresők száma. Ennek oka egyrészt az, hogy az üzemek­ben egyre inkább szakképzett munkaerőt foglalkoztatnak a technikai, technológiai színvo­nal emelkedésének következ­tében. Ugyanakkor az is két­ségtelen, hogy mind többen térnek vissza ősi foglalkozá­saikhoz, s ez bizony vándorló életmóddal jár. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy az érintett jelenségek mellett tapasztalható: egyre több ci­gány származású állampol­gár dolgozik becsülettel és jól a megye különböző munkahe­lyein. Többen közülük törzs- gárdatagok, szocialista brigá­dok tagjai, értékes résztvevői a közösségi életnek. Szakképzettséggel leket előrejutni A hátrányos helyzet újra­termelődése ellen ható ténye­zők között legfontosabb szere­pe a közoktatásnak van. Lehe­tővé teszi a cigánylakosság szakképzettségének növelését és előbbre jutását a társadal­mi munkamegosztásban. S mit tapasztalunk? Azt, hogy a cigánygyermekek közül még mindig csak hetvenöt száza­léknyi végzi el a nyolc általá­nost, nagyrészt kisegítő isko­lákban. Ez utóbbinak a nyel­vi nehézségek is okozói. Ezért adott helyet megyénk Rácke­vén az Országos Pedagógiai Intézet új kísérletének, a ci­gány—magyar képes szótár alkalmazásának. Több vb-tag tette szóvá: szocialista társadalmi ren­dünk alapvető követelményei­nek teszünk eleget, amikor minden lehetséges eszközzel segítjük a cigány lakosság be­illeszkedését, ide értve azt is, hogy segélyekkel, a KISZ KB ösztöndíjával ösztönözzük fin» táljait a továbbtanulásra. Ám be kell látnunk: a tankötele­zettségi törvény végrehajtását szigorúbban megkövetelni ta­lán célravezetőbb volna az al­sófokú oktatásban, mint a kel­leténél többet elnézni. Hason, ló vélemény alakult ki a vég­rehajtó bizottságban arról. is, ami szintén többször . szóba került: sajnos, a már beillesz­kedett cigány lakosság körében is akad egy-egy réteg, amely követelődző, agresszív, nem egyszer fenyegető magatartást tanúsít. Ilyen esetekben csak az a járható út, ha a minden magyar állampolgárral szem. ben alkalmazott szigor esz­közeivel élünk. Nincs különb­ség, az írott, s az íratlan tör­vények tiszteletbentartása mindannyiunk számára köte. lező. Kiterjesztjük a gondozói hálózatot A cigányság társadalmi in­tegrációjának bázisát a csa­ládban kell keresni. Ezért a megye körzetközpontjainak többségében, illetve Aszódon és Örkényben olyan komplex, területi feladatkörű családgon­dozók álltak munkába, akik a hátrányos helyzetű cigánycsa­ládok helyzetének okait össze­tetten veszik figyelembe és a legmegfelelőbb szociálpolitikai eszközökkel — folyamatos fel- világosító, nevelő és ellenőr­ző tevékenységgel — segítik e családokat kitörni nehéz kö­rülményeik közül. Az az el­képzelés, hogy a cigány gondo­zói ' hálózatot a VII. ötéves tervben (az országban egye­dülállóan), teljessé tegyük Bu­daörs, Dunakeszi és Sziget- szentmiklós családgondozóinak beállításával. A Pest Megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága — amely Balogh László tanácselnök vezetésével ülésezett, s ame­lyen állandó meghívottként részt vett dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottsá­gának titkára is — elfogadta a tájékoztatót, majd egyéb ügyeket tárgyalt. B. I. Hétköznapi beszélgetések Ingyen van, mégis sokba kerül Természetes, hogy védjük az embert, aki ma ezernyi veszély közepet­te egyre törékenyebb, egyre kiszolgáltatottabb. Többnyire az egész­ségügy feladatai közé tartozik ez a védelem. Van-e ehhez megfelelő eszközrendszere, miként sáfárkodik azzal, ami rendelkezésére áll? összetett kérdések. Néhányra megpróbálunk válaszolni dr. Fenyves Istvánnal, a megyei főorvos helyettesével. A tárca elképzelései szerint jövőre több forrásból össze­sen mintegy 800 millió forint jut majd arra, hogy a gyógy­intézetek műszerállományát fölfrissítsük, kiegészítsük olyan berendezésekkel, amelyek el­sősorban a szív- és érrendsze­ri, illetve a daganatos meg­betegedések földerítésében nyújtanak segítséget az orvo­soknak. Sok ez, vagy kevés? Anyagi források — Pest megye egészségügyi intézményeiben is igen elavult a műszerparik. Frissíteni, pó­tolni a VI. ötéves tervidőszak­ban csak felét sikerült annak, amit terveztünk, részben be­szerzési nehézségek, részben anyagi fedezet hiánya miatt. A következő tervciklusban — várhatóan — a korábbinál na­gyobb összeg áll majd rendel­kezésünkre erre a célra, igyek­szünk majd úgy ütemezni, hogy az első két esztendőre jusson több a legégetőbb el­maradások pótlására. Ahol csak lehet, földerítjük és moz­gósítjuk a helyi forrásokat is. Emlékezetes, hogy az üzem- egészségügyi laboratórium, vagy a Tárogató utcai kardio­lógiai őrző és ultrahangos la­bor kialakításához milyen mértékben járultak hozzá a megye legnagyobb cégei, élü­kön a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalattal. Öröm­mel említhetem, hogy a kere- 1pestarcsai kórházban angiog- ráfiás (érszűkület földerítésé­re szolgáló kontrasztanyagos röntgen) vizsgálatokra rendez­kedtünk be. Az Egészségügyi Minisztérium támogatásával a ceglédi kórházban ízületi mű­anyag protézis beültetésének feltételeit teremtjük meg, megfelelő műszerezéssel. A fejlesztés indokolt, hiszen szakmai felkészültségét tekint­ve, a gárda készen áll új fel­adatok teljesítésére. Ez a gyakorlat messzeme­nően egyezik azokkal a köve­telményekkel, amelyeket az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságában a kép­viselők fogalmaztak meg a minap. A takarékosság egyik formája az is, ha értékes mű­szereket, drága berendezése­ket olyan helyre telepítünk, ahol korábban kialakítottuk a fogadásukra alkalmas körül­ményeket. Megtörténik — amint ezt dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyet­tes is említette —, hogy egy- egy intézeten belül párhuza­mosan üzemeltetnek aízonos berendezéseket, holott egy is képes volna ellátni a betege­ket, ha a kezelőorvosok csak akkor írnák ki a vizsgálato­kat, amikor azok a diagnosz­tizáláshoz valóban nélkülöz­hetetlenek. — Az AIDS-szel kapcsolatos vizsgálatokra történő felké­szülés során azt láttuk célsze­rűnek, ha a minisztériumi tá­mogatással beszerzett műsze­reket Gödöllőre telepítjük, a Vértranszfúziós Állomásra, ahol egyelőre a véradók vérét ellenőrizzük. Kerepestarcsára perinatális intenzív központot fes infúziós laboratóriumot rendezünk be. Az előbbi rend­kívül jelentős, hiszen tudjuk, hogy a csecsemőhalandóság számai még mindig kedvezőt­lenül alakulnak, országosan is. A rendelkezésünkre álló pénz felhasználását tehát úgy fog­juk ütemezni, hogy az alapel­látás fejlesztése mellett első­sorban a kiemelt szakmai programokat tudjuk megvaló­sítani, ésszerűen gazdálkodva a költségkeretekkel. Ésszerű terápia Az egészségügy költségeit jelentős arányban terheli a gyógyszerellátás is. A járó be­teg-rendelésen felírt tabletták, injekciók, kenőcsök stb-k vi­szik el a nagyobb összeget, mivel ezeken a rendeléseken — a statisztikai adatok sze­rint — évente 10—11-szer for­dul meg az állampolgár, míg kórházi ápolásban a népes­ségnek mintegy egy százaléka részesül csupán. De indo­kolt-e, hogy ekkora legyen az •összeg ? A megyei főorvoshe­lyettes dr. Duha Gabriellát, megyei főgyógyszerészt hívja segítségül, aki néhány vonás­sal fölvázolja a kirívó visz- szásságokat. — Több éve fölfigyelt arra a tárca, hogy a szükségesnek tartott mennyiségnél jóval több gyógyszer fogy. Ez több okból is káros, de nézzük csupán az anyagi oldalát. Köztudott, hogy ez az ellátás is állami támogatásban része­sül. A gyógyszernek nem ára van nálunk, hanem térítési díja, ami a valóságos érték- nék mintegy negyedrészét te­szi ki. Ezért is üdvözöltük örömmel annak idején az or­szágos gyógyszerterápiás bi­zottság megalakulását, s dol­goznak lelkiismeretesen a ha­sonló megyei testületben, amely ellenőrzéssel segíti az ésszerű terápiát, figyelemmel a költ­ségkímélésre. Kezdetben meg­mosolyogtak bennünket érte, ám később roppant célszerű­nek bizonyult az az eljárás, amely szerint a szokatlanul nagy mennyiségű gyógyszert, tápszert, egyebet előíró recep­tekkel a kézben a beteg ren­delőintézeti kartonján ellen­őriztük a területileg illetékes főorvossal, indokolt-e a vény •tartalma. Amennyiben nem­leges választ kaptunk, az éri n­tett orvossal kártérítést fizet­tettünk — s fizettetünk —. a fölösleg arányában. Miért mo­solyogtak az elején? Azt mondták, nevetséges dolog húsz forintokért ilyen fölhaj­tást csinálni. Ám ha jobban megnézzük, hozzáadjuk az ál­lami dotációt, meg azt, hogy sok kicsi sokra megy, jelen­tősen emelkedik ez az érték. Ma mar ritkán kell ezt az in­tézkedést alkalmaznunk, egy­re kevesebb visszaélést ta­pasztalunk. Ki tudja? Az egészségügyi ellátás ha­zánkban ingyenes. Mégis sok­ba kerül — az államnak. Kér­dés: tudja-e a lakosság, hogy egy-egy komplex vizsgálat ná­lunk is ér annyit pénzben, mint például Svédországban? Csak nem a beteg fizeti. Tud­ják-e az orvosok, hogy a mű­szerek beszerzése, működése, a gyógyszerek mit visznek el az államkasszából? Bizonyára kevesen, mert gyógyító mun­kájukkal foglalkoznak, nem gazdasági ügyekkel. Közös ér­dekből ajánljuk: ezután fi­gyeljenek egy picit jobban azokra is. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents