Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1985. DECEMBER 18., SZERDA Bevetésre készen Hol van már a tavalyi hó(rács) Téltói tavaszig állandó ügyelet Ha ilyen enyhe nappalok és éjszakák váltják egymást a téli hetekben, akkor szinte tu­domást sem veszünk a KIG (Közúti Igazgatóság) pótolha­tatlan munkájáról. Ám ha hull a hó, tornyosulnak a hó­akadályok és jégpáncél borul az utakra, rögvest emlegetni kezdjük őket. Most a Szűcs telepen, a fe­lüljáró tőszomszédságában meghúzódó új telephelyen fel­kerestük a Budapesti Közúti Igazgatóság 23-as Ceglédi Üzemmérnökségét és Bangó Lajostól a munkájúikról, a té­li felkészülésről érdeklődtünk. Új telephely — Először ejtsen néhány szót erről az új telepről. — Tíz éve tairtó céltudatos építőmunka eredménye ez a korszerű telep, ahol most dol­gozunk. A beruházás összege 22 millió forint volt. A gé­peink fedett garázsokhoz ju­tottak, s így az élettartamuk nőni fog. A szerelőcsarnokban egyszerre 4—6 gépet tudunk jó körülményék között javítani. Majdnem kész van minden, csak még a gépi kapacitá­sunk hiányos, ami a javítá­sokhoz szükséges. Dolgozóink a térburkolat elkészítésében, a fák, bokrok elültetésében se­gítettek. Az elvégzett társa­dalmi munka értéke 300—500 ezer forint. — Hogyan várják a zord időt? — Mi minden esetben egy átlagos télre készülünk anyag­gal, technikával, és természe­tesen munkaerővel is. 400 ki­Száz esztendeje, hogy a me­zőgazdaság fellendülése nyo­mán, a homok megkötésével a ceglédi tanyavilág szőlős fer­tályain megtelepedtek a külte­rületi iskolák. Az első időkben egymásnak adták a kilincset a tanítók — ma azt mondanánk: nagy volt a fluktuáció —, s csupán a felszabadulás után csillapodott az elvándorlás. Persze nem valószínű, hogy az akkori körülmények késztet­ték maradásra a nevelőket, in­kább valamiféle hivatásszere­tet. Ma 8 tanyasi iskola veszi körül a várost. Közülük leg­nagyobb á Budai úti, osztott alsc és felső tagozattal, nap­közivel, majd sorrendben az Örkényi úti következik, ahol szintén sikerült napközi ott­hont létesíteni. Éppen a nap­közi az a fő érv, ami miatt a szülők jó része nem is igen kívánja csemetéjét a városba cipelni. De ha tudjuk, hogy a 450 külterületi kisdiák közül mindössze 150 részeltetik a napközi adta javakban, már korántsem olyan derűs a kép. Igaz, az idők szavának en­gedve egyre többen válnak fő­foglalkozású háztáji gazdává, esetleg a nagyszülő szöszmötöl otthon, s így nyitott ajtó vár­ja a tanítás után hazatérő gyereket. Ahol pedig nem, hát ott bizony hamar önállóságra kényszerül a kisdiák. A mennyiségi mutatók arról adnak hírt, hogy a külterületi iskolák eszközök, felszereltség és kényelem dolgában semmi­vel sem állnak rosszabbul, mint a ceglédiek, sőt a könyv­tárral, a múzeummal, a mű­velődési központtal való jó lométer utat gondozunk. Eb­ből 110 kilométer a főút, a töb­bi mellékút. A négyes főútból 42 kilométer jut ránk. Min­den esetben ezt a szakaszt kell először a hótól, jégtől megsza­badítani, és csak ezután kö­vetkeznek a kisebb forgalmú utak. A tapasztalatok szerint legkésőbb 20—24 óra alatt a legkisebb helyre is eljutunk. Ilyen eset — emlékszik visz- sza Bangó Lajos — 1980. no­vember 30-án volt. Ekkor egy éjszaka 40 centis hó esett, ami­kéi erős szélfúvás párosult. Kiien-c hóeke, egy homlok hó­maró, és egy oldalhómaró áll bevetésre készen. Nálunk két­féle védekezés honosult meg. Az egyik, amikor az út teljes hosszában elvégezzük a szük­séges munkát. A másik véde­kezésnél az utak veszélyes szakaszain dolgozunk, hogy a forgalom zavartalanul folyta­tódhasson. 2600 tonna sót tá­rolunk. ami remélem bőven elég lesz ezen a télen. Árok, padka — Még mindig a környeze­tet károsító ipari sót használ­ják? — Sajnos, még nincs kör­nyezetkímélő szerünk, de a kí­sérletek biztatóak, és bízom benne, hogy közel az az idő, amikor az ipari sót már nem fogjuk használni. Addig pe­dig ügyelünk arra, hogy min­dig csak a feltétlenül szüksé­ges mennyiség kerüljön kiszó­rásira. — Mit csinálnak olyankor, amikor nincs hóesés? — Nem telnek tétlenül a té­kapcsolat okán a szabadidős programokban sem szenved­nek h'iáhyt. Mindez azonban nem tüntetheti el a külterü­leti diákember legfőbb gond­ját: azt, hogy napi munkaide­je — a korai kelés, a fárasztó gyaloglás, a buszon töltött idő, s majd a visszaút miatt — jó­val hosszabbra nyúlik, mint hasonló korú városi társáé. Ennek ellenére az évente végző 60 külterületi nyolcadi­kos közül ötvennél is több to­vábbtanul. (Ám egyre keve­sebben jelentkeznek gimná­ziumba. A szülők úgy gondol­kodnak: szerezzen mihama­rabb szakmát, jusson mielőbb pénzhez a gyerek.) Aki neki­vág, és sikerrel veszi az aka­dályokat — a tapasztalatok szerint — jó szakmunkás, mérnök, gyógyszerész, pedagó­gus lesz. Ha valaki egyhuzamban akarná végiglátogatni az ösz- szes tanyasi tanodát, ponto­san 116 kilométert kellene megtennie. A rövidnek nem mondható út mentén ácsorgó iskolákban 36 pedagógus dol­gozik. Többségük a városban lakik, de a területi pótlékkal, az illetményfölddel, a letelepe­dési segéllyel és a túlmunka­díjjal — magasabb jövedel­met tudhat magáénak, mint ceglédi kollégája. A megfelelő feltételek és az elnéptelenedési folyamat stagnálása miatt, úgy tűnik. még hosszú ideig szükség lesz a külterületi iskolákra. Rá­adásul a 450 diáknak még ülő­hely se nagyon jutna az egyébként is túlzsúfolt városi intézményekben. V. S. li napok, meid az árok, padka rendezése a mi feladataink közé tartozik. Télen nyessük a fákat, irtjuk a bókrokat. összegyűjtjük az árkokban felszaporodott nyári szeme­tet. Pótoljuk a hiányzó útjel­ző táblákat, optikai vezető- osziopokat. Kerüljék el — Hol található veszélyes útszakasz a területükön? — A négyes műút 56—62 kilométer közötti szakasza igen veszélyes. A mikroklimatikuis viszonyok miatt itt gyakori a ködképződés, a páralecsapó- dás. Ismerjük a hófúvásos szakaszoltat, ott hófogó rácsot helyezünk el. Kivéve Törtei határában egy veszélyes sza­kaszt, ahol nem tettünk ki hó­fogó rácsokat, mert négy egy­mást követő évben ellopták. A kárunk több mint 100 ezer forint. Ennél nagyobb baj lesz, ha adódik egy hófúvásos idő­szak, és akikor éppen azok maradnak majd esetleg a hó fogságéban, akik megakadá­lyozhatták volna a pusztítást. November 16. és március 15. között éj jel-nappal ügye­letben vagyunk. A 10-340-es telefonon bármikor lehet minket hívni, értesíteni, ha valahol az út állapota veszé­lyezteti a közlekedés bizton­ságát. A bejelentést a név és a lakcím bemondásával kell megtenni. Végül még egy ké­rés a közlekedők érdekében: Mindenki kerülje el az álta­lunk hófúvás miatt lezárt út­szakaszt, mert aki a járhatat­lan útra hajt, elakad, és to­vábbi torlódást okoz. Figyel­jünk, legyünk az úton mindig éberek, az út-, valamint a lá­tási viszonyoknak megfele­lően vezessünk — mondta be­fejezésül az üzemmérnökség vezetője. Kiss Sándor z A Tolcly Ferenc kórház ta- X nácstermében legutóbb Doh- f nál Tibor festőművész mun- j káiból nyílt kamarakiállítás, 4 amelyet az alkotó saját sza- X vaival vezetett be. Az aláb- X biakban az általa elmondot- y taknak adunk heiyet hasáb­ír jainkon. LEMEZTELENÜLVE ÁL­LOK ITT, hiszen jobban meg­mutatom magamat, mint a nudista strandon. Bensőmet is kitárom. De itt úgy állok, mint aki hazaérkezett. Ritkán jövök, hiszen az idő távlatá­ban megszépülő, gyerekkort jelentő, felnevelő családi ott­hon, a petróleumlámpa fényű tanya, buzgó dózerok és bull­dózerok martaléka lett. Fel­falta és beszántotta a mohó megalománia., Szüléimét is visszafogadta^ magába a föld. Mégis nem tudom megma­gyarázni miért, de jóval túl a századik kiállítás után is, lámpalázzal készültem e sze­rény környezetben létrejött bemutatóra. Jobban, mint a Bulgáriában megrendezett el­ső nemzetközi festő találkozó­ra, ahonnan ,a napokban ér­keztem vissza. (Rangos nem­zetközi . kiállítást is rendeztek ott ez alkalomból; nagymére­tű képeim a fogadóterem fő­falán kaptak helyet, de még ott is arra gondoltam, el tu­dom-e vinni Ceglédre azt az anyagot, amit szívem szerint szeretnék.) Nem sikerült egészen, mert más kötelezettségeknek is ele­get kellett tennem. Azonban úgy érzem, hogy jellemző szelete az itt látható kollek­ció munkásságomnak. Abból a korszakból való. amit mind a hazai, mind a külföldi kö­zönség szeretettel fogadott. S direkt ez alkalomra készí­tettem el az üdvözlő grafi­Tanyasi iskolák Még hosszú ideig — Szörnyen izgultam az egyik meccsen. Annyit tud­tam, ha győzök, az utolsó mérkőzésem eredményétől függetlenül a döntőbe jutha­tok. Rosszul kezdtem, az el­lenfelem vezetett. Testvéreim és az anyu keresztanyja vé­gigszurkolták az egész ver­senyt. De ez már sok volt nekik. Nem bírták idegek­kel, elmentek. Aztán egy-két labdából sikerült poént el­érnem, s ez megnyugtatott. Egyre jobban belelendültem, s végül 2:l-re nyertem. Amikor hazamentem, már éppen vi­gasztalni akartak, mert nem tudták, hogy mi történt. Csak annyit mondtam, hogy be­jutottam a döntőbe, úgy örül­tek, hogy azt hittem, szét­szednek. Bárányt Tiborné osztály­főnök: — Igaz, hogy Plutzer Feri nem egy tanulmányi verseny, hanem az úttörő-olimpia dön­tőjébe jutott be, ám szá­munkra ez a siker éppen olyan fontos és értékes. Több­ször volt már osztályom, ahol akadt kitűnő sportoló. Mivel a sport akaratot, szorgalmat, fe­gyelmet igényel, ezeket az erényeket próbáltam mindig a diákjaimnál a tanulásban is tudatosítani. A Ferike rendkívül bájos, szerény fiú. Eleinte vissza­húzódó volt. Az órákon ke­vesebbet jelentkezett. Érde­kelt, hogy miért. Többször fe­leltettem és meggyőződtem arról, hogy értelmes, fogékony gyerek, aki minden napra precízen, lelkiismeretesen ké­szül fel. Büszke rá az 5. z, s természetesen az iskola is. Szeretném, ha osztálytársai példaképüknek tekintenék. Apró, szőke, törékeny em­berke. Okos, csodálkozó tekin­tetét rám emeli. Mintha Saint- Exupéry kis hercege ülne ve­lem szemben. — Mit éreztél, amikor meg­tudtad, hogy te fogod mon­dani az olimpiai esküt? — Kicsit meglepődtem, és örültem. Izgulós vagyok, a végére szoktam belejönni. Re­mélem, az eskü elmondásakor nem lesz baj. — Volt-e már hasonlóan ér­tékes eredményed? — Még nem. Megyei baj­nokságon szerepeltem sikere­sen, de ez a legnagyobb, és persze a legkedvesebb. — Milyen volt a felkészü­lésed a versenyre? — Elég rossz. Sajnos bete­geskedtem. Így aztán az utol­só hetekben rengeteget kellett dolgozni. Nehéz volt, de azért bírtam. — Mióta asztaliteniszezel? — Először 3 éves koromban vettem kezembe ütőt. Az anyu keresztanyja tudott pingpongozni, székre állított, és úgy játszott velem. Az apu három évvel ezelőtt elvitt a G. Bíró Berci bá"-hoz. ö elég ügyesnek talált, és felvett. — Mi az erősséged, és mi az, amiben fejlődnöd kell? — Még nagyon sok mindent nem tudok, de a tenyeres- és kontrapörgetés elég jól megy. A fonákpörgetés valahogy nem az igazi. És türelmetlen vagyok, ez is baj. Ha egy-két poén bejön, akkor mindjárt kiengedek, mert gyorsan el akarok húzni, és nem készí­tem elő az akciómat. — Van-e kedvenc tantár­A késő őszi termény- és termékválasztók télies jelleget öltött, hiszen a korán jött no­vemberi fagyoik sokféle sza­badföldi növényt megleptek: vagy ha nem, azok tartós tá­rolásra kerültek. Verembe, kamrák, pincék vizes homok­jába, fóliába. Sajnos, a riogató hidegek részben hiányt te­remtettek a piacon, az árak ezt hűen tükrözik. Finoman szólva, nagyvárosiak, mondha­tom úgy is, „színvonalasak”. A birs néhány kilós tételben kínálja magát, kevesebb már az alma. Van benne némi igazság, karácsony előtt in­kább a déligyümödcsöket, a narancsot, fügét, banánt ke­resik az emberek. A burgonyának sincs nagy keletje, pedig a hideget bírja a gumója, de nem kedveli a gyökér, sőt a szőlő sem. Az idei rossz év megtette a hatá­sát, hisz hét végén csak há­rom-négy helyen árultak ke­véske csemegeszőlőt. Kevés zöldség, fodros kelká­poszta, vagy éppen sóska is akad a piacon. Spenót ilyen­kor nincs, de aki idejében fó­lia alá tudta csalogatni, jól jár, mert mire megindul a spenót, lehet szedni a levelét — a gyermekek bánatára. gyad? Egyáltalán szeretsz is­kolába járni? — Hát, jó itt a Táncsics­ban. Az irodalmat szeretem, a nyelvtant meg a történelmet nagyon. — Mit csinálsz szívesen szabad idődben? — Télen sízek. Már három­éves korom óta tudok, kül­földön is jártam. Atletizálok, futok és focizok. Most is be­jutottunk az osztályunkkal a városi bajnokságra. — Mi szeretnél lenni? — Ha sokat fejlődnék, ak­kor asztaliteniszező, később edző és talán még torna­tanár. — És most mit kívánnál magadnak? — Hogy az olimpia előtt véletlenül se legyek beteg, és nagyon jól szerepeljek. Fehér Ferenc Néhány üveg savanyított paprikával, káposztás papri­kával, jóféle házi szilvalekvár­ral, száraz babbal, tiszta len­csével, fokhagymafüzérekkel és paprikával találkozhatunk a piacon. Azért, mert András napja elmúlt, s az a disznó­ölések idényének kezdetét is jelenti. A nehéz ételek nyersanya­gait kínálja a piac. Jó lesz vi­gyázni, mert a fölös kilókat nehéz leadni a mohóknak. Nem árt mértékletesnek lenni. Szárított gomba soha sincs, laska is épp egy edénykével akad, pedig jó lenné a téli ét­rendet ezekkel is változatossá tenni. Pénz, találékonyság és szívósság kell, hogy a kívánt terményt, vagy éppen halat és szárnyast megleljük a ceglédi piacon. S. D. Hangverseny A nagykőrösi zeneiskolában december 18-án, szerdán este 6 órai kezdettel az Arany Já­nos Társaság rendezésében hangversenyt rendeznek, ame­lyen a Ceglédi Vasutas Ve­gyeskar is fellép Kiss István karnagy vezényletével. Telve verem, kamra, pince Pénzes portékák a piacon Vallomás tsz évről Mint aki hazaérkezett r kákát, s ajánlom műtermi áron a kis képeket, mivel tu­dom, hogy textiljeim, festmé­nyeim csak a környezetükre valóban igényesek és arra ál­dozok otthonába juthatnak el. Húsz éve vagyok a pályán. Legutóbb tíz éve voltam itt­hon. mintegy száz művel, a Kossuth Múzeumban rende­zett kiállításon. Akkor a Ma­gyar Nemzet kritikusa azt ír­ta, hogy „Dohnál képeiről bőséges szót kell ejtenie a kritikának és a művészettör­ténetnek ...” Hát nem minden történt így., e szerint a „menetrend” szerint. Roppant terhet ró rám a megfelelni akarás. A minden áron akarás — meg keli val­lani — alkotói görcsöket is okozott. De a családi, egzisz­tenciális gondok, gyászok épp úgy megtaláltak. Elvesztettem szüléimét; anyámat, ^ki az igazság és a megismerés irán­ti vágyat táplálta belém. Apá­mat. aki a mesterségek be­csületét hagyatékozta rám. — És elvesztettem atyai baráto­mat. a mindenségben mérce Nagy Lászlót. Halálába csak­nem belepusztultam magam is. Aztán építkezés, költözkö­dés, harmadik gyermekem születésének „levezetése” a hideg, téli utcán, mind-mind hozzájárulhatott, hogy 1980- ban harminchét évesen talált rám az infarktus. Nehezen vettem tudomásul hogy be­teg vagyok de most mát — negyvenezernél több tab­letta elfogyasztása után — szaporodván fogamban az idegen anyag, örülök. hogy eddig még sohasem haltam meg, HOZZÁJÁRULHATOTT EHHEZ az is, hogy — bár visszavonultan élek — kez­dett kinyílni körülöttem iga­zából a világ. 1981-ben a Harvard Egyetemen tartottak munkásságomról előadást. 1982-ben volt tanárom — minden hitével és szereteté- vel — rám kívánta hagyomá­nyozni a pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem rajz- tanszékét. annak vezetését. Betegségem miatt nem foglalkozhattam komolyan a lehetőséggel. Rendszeresen részt vettem viszont nemzet­közi szimpóziumokon, mű­vésztelepeken szerte Európá­ban. 1984-ben Vidor Vasa­rely meghívott a róla elneve­zett nemzetközi egyetemre előadónak. A világ legrangosabb mú­zeumai és tekintélyes gyűjtők kezdtek érdeklődni műveim iránt. Szinte számomra is hihetetlen áradatban az Er- mitázs, a British Museum, a bécsi XX. század múzeuma. a Puskin Múzeum, a New York-i Apfel gyűjtemény mind gyűjteményébe kívánta munkáimat. Mindez úi hitet, új erőt, új távlatot ad. Még nehezebb persze a megfelelés. Dohnál Tibor textilgrafikája. Requiem című tripticho­nom, amelyet ide is elhoz­tam. de hely hiányában szo- mmúságomra csak falnak tá­maszkodhat, a párizsi UNES- CO-központba kerül hamaro­san. Koivisto finn államelnök személyes jóváhagyásával pe­dig a közeljövőben a Fin­landia palotába kerül két nagyméretű képem, mely a helsinki értekezlet szellemé­nek hivatott tisztelegni. AHOGY SZAPORODNAK személyes sikereim. annál inkább hiszem, hogy ez mind­nyájunké, hogy ez Ceglédé. Hiszen a nagy katalógusok­ban mindenhol így kezdik: született Cegléden... Kérem önöket, hogy erre az összetartó és megtartó erő­re hörpintsük egri borral telt poharainkat. Kívánok önök­nek hitet, erőt, egészséget és a közelgő ünnepek alkalmá­ból még több boldogságot. ISSN oixi—asoo (Ceglédi Hírlap) Feri a döntőben Már épp vigasztalni akartak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents