Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. DECEMBER 18., SZERDA 3 Az íróasztal mellől nem lehet szervezni Miért vállalták a szolgálatot? Mezőgazdasági munkások az állami gazdaságokban A rendelet az élethez igazodott Pénzt akarnak keresni a szabad idejükben, ezért olyan nehéz rábeszélni az embereket a társadalmi munkára — hall­juk nagyon gyakran a konk­rét példák felsorolásával együtt. Ha így van, akkor bi­zonyára sokakat érdekelhet a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a budaörsi Sziklai Sán­dor munkásőregységben most harminchét előképzős készül az eskütételre? A választ azoktól kértük, akik úgy ha­tároztak, hogy szabad idejük egy részéről lemondva, fegy­verrel is szolgálják a nép­hatalmat. Erdei Cyörgyné ofszetgép­kezelő az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Egy tizen­nyolc éves leány és egy tizen­két éves fiú édesanyja. Hat éve lépett be a pártba. Ö így indokolja döntését: — Férjem tizenkét éve munkásőr, nagyon jó közös­séghez tartozik. Részt vettem kirándulásaikon, névadó ün­nepségeiken. Sokszor mond­tam magamban: milyen jó lenne gyakrabban közöttük lenni. Persze, amíg a gyere­keink kicsik voltak, addig nem vállalhattam a szolgála­tot. A munkaköröm olyan, hogy eddig is gyakran dolgoz­tam a testület számára. A pa­rancsnokok, akik a munkát hozták, rábeszéltek erre a döntésre. Végh János, a Texelektro Ipari Szövetkezet raktárveze­tője. Három éve párttag. Még felesége nincs, fiatalember. — Közvetlen munkatársaim között két munkásőr is van és sokat beszélgettem velük a testület életéről. Elég jól is­merem a munkásőrség felada­tait, tevékenységét, s mindezt szívesen vállalom magam is. Szerettem én a katonaéletet is, s a honvédségnél meg­szerzett tudásomnak bizonyára jó hasznát veszem majd a munkásörségbeh. Édesapám; aki hivatásos katona volt • nyugdíjba vonulásáig és hat testvérem örömmel fogadták ezt a lépésemet. Munká­sává! érhették el. A nők munkája nagyrészt attól függ: hogyan tudják bizton­ságban gyermekeiket. Nem lehet odaadóan figyelni a gé­pen futó szálra, ha közben azon kell töprengeni: meg­csinálta-e a leckét a gyerek. Nem csavarog-e az utcán és figyel-e az átjárónál? Nem találja-e meg a jól eldugott gyufát? A tapasztalt vezető szerint a munkafolyamat első lép­csője a háttér megszervezé­se: kapcsolatteremtés az óvodával, az iskolával, a szakmunkásképzővel. <A me­gyei szakmunkáskéDző inté­zetben többször hivatkozott az igazgató Padkovka kitű­nő módszerére.) Senki nem kallódhat el, nem ténfereghet felügyelet nélkül, okos, értő emberek kötik le a gyerekek figyelmét. ■, S ha a gyár megérti dolgo­zóinak gondját, azok miért fordítanának hátat a gon­doskodó közösségnek? Magá­tól értetődik, hogy három műszakban használják ki a gépeket, hogy folyamatos a munka és a szabadnap nem esik mindig össze a szombat­vasárnappal. A szövőműhely­ben 94,9 — a fonóban és a cérnázóban 92 százalékra használják ki a gépi kapaci­tást. Csakhogy ez újabb gond forrása: otthon a férj, a gye­rek a hét végén — és hiány­zik az anya. Ezért azután kárpótlásul a brigádok nyá­ron egyszerre utazhatnak sza­badságra, egyeztetve a férjek munkahelyével is. Nem érthető félre; a nép- gazdasági érdek az első a Vosztok gyárban is. De jó ér­zékkel nyúltak a megoldás kulcsához. Ahhoz, hogy öröm legyen a munka és ne fá­radságos nyűg, törődni kell a termelő emberrel. Idejében kell felismerni, mi fékezheti a munkát. Ami szociális kér­dés, nagyon is termelési probléma és fordítva. Amikor szibériai utamra társaim szintén. Amikor elő­képzésre eljöttem, elvégezték helyettem is a munkát. El is határoztam, hogy úgy fogok szolgálni a testületben, hogy mindig emelt fővel mehessek vissza közéjük. Balázs László, a Mechanikai Művek főosztályvezetője, az energiagazdálkodási és a kar­bantartó í^szlegek tartoznak az irányítása, alá. Két kis­gyermek édesapja, párton kí­vüli. — Apósom alapító munkás­őr, s a testület tagja a bátyám és a sógorom is. Természetes tehát, hogy ez a családi hát­tér szerepet játszott abban, hogy felvételemet kérjem az acélszürke egyenruhások közé. Azonkívül gazdasági vezető­ként beláttam: a személyes példamutatáshoz a szakmai felkészültség mellett az is hozzátartozik, hogy társadalmi kötelezettséget vállaljon az ember. S hogy ez a felismerés éppen ezt az elhatározást ér­lelte meg bennem, ahhoz hozzájárult a már említett családi háttér mellett a mechanikás munkásőr szakasz is. Olyan közösség ez az al­egység, amely tetteivel, szel­lemével széppé, vonzóvá, po­litikai értelemben hatásossá és meggyőzővé teszi a munkás­őri szolgálatot a vállalat min­den dolgozója előtt. A válla­lattól most öten vagyunk elő- képzősök. Kasztler Lajos, a Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat művezetője. Ö a buda­örsi munkásőregység parancs­nokának társadalmi helyet­tese. Szerinte az állomány­építő munka azért ilyen si­keres náluk, mert nem író­asztal mellől folytatják a szervezést. — A városi jogú nagyköz­ségi pártbizottság, a pártveze- tő&éSek, a. parancsnokok és munkásűr-alegységek agitáció­, példamutatás« .olyan ha­tást váltott ki, hogy most két­szer annyi előképzősünk van, mint a korábbi években — mondja Kasztler Lajos. — Az készültem, elővettem azokat az újságcikkeket, amelyeket tizenkét esztendővel ezelőtt írtam Omszk megyéről. Ki­jegyeztem sok — azóta sem feledett — ismerős nevét. Omszkban elővettem a hosz- szú listát és sorra érdeklőd­tem ... Számosán nyugdíjba vonultak azóta, mások Moszk­vában dolgoznak, de felcsil­lant a szemem, hallva, hogy I. I. Padkovkát láthatom. Ha kibújt a maiotbőrbcl Mint régi, jó barátok ölel­tük egymást. Mosolya ugyanolyan, mint egy évtizede. Temperamentu­ma is. Kicsit teltebb a tizen­két év előtti Padkovkánál, s egy-két ősz hajszál a fekete hajban ... Mégsem változott semmit. Napfelkelte, Kelet — ezt jelenti a Vosztok. A gyár igazolja a nevét. Kész a megújulásra, a kockázat nö­velésére és a „lehetetlen” szó itt ismeretlen. eskütétel előtt állók között negyvenszázalékos a párttagok aránya, öt nő is van az elő- képzősök között. Agitációnkat egyébként folytatjuk tovább, mert magas életkoruk miatt jó néhányan tartalékállomány­ba vonulnak vagy leszerelnek és gondoskodhunk kell a pót­lásukról. Eddigi tapasztala­taink alapján optimistán foly­tathatjuk állományépítő mun­kánkat. Cseri Sándor Kedden a vezető testületek megválasztásával és a felada­taikat meghatározó állásfogla­lás elfogadásával ért véget a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének X. kongresz- szusa. A tanácskozás munká­jában részt vett Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT el­nöke is. A hét szakmai szakszerve­zet több mint 42 ezer tagot képviselő 309 küldötte elfo­gadta a kongresszusi doku­mentumokat. A kétnapos vi­tában hangsúlyosan szóba ke­rültek azok a gondok, ered­mények, s megoldandó fel­adatok, amelyek együttesen és külön-külön is jellemzik a mai magyar művészeti életet. A hozzászólók elsősorban az al­kotó munkát és annak előse­gítését helyezték még a pénz­ügyi és jogi szabályozással kapcsolatos problémák elé is, jóllehet ez utóbbiak hatással vannak a művészeti tevékeny­ség színvonalára, a művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeire. Ezek kapcsán többek, között a több területen rendezésre váró bé- «rstt-oés -honoráriumok, - kérdé­sét, a foglalkoztatás kiegyen­súlyozatlanságát, az egzisz­tenciális biztonság megterem­tésének igényét tettéle szóvá. Az igazgató valaha pilóta volt a hadseregben. A háború után betegsége kényszerítette a pályamódosí­tásra. Az azonban hihetetlen volt számára, hogy textiles lesz egyszer. 1917-ben még Csalt meg lehetett érteni, hogy egy munkást bankigaz­gatónak nevezzenek ki... de 24 évvel ezelőtt mégsem volt ilyen kényszerítő helyzet! Ki­nevezték. És Padkovka igaz­gató megtanulta a szakmát, gyakorlatban és elméletben is. Ma mint csodáról beszél a szakmáról, mondja: mióta az ember kibújt a mamutbőr­ből, mindig szerepe volt a textilnek az életben. Negyedszázad telt eb eb­ben a földi beosztásban. A környéken, mint legendás hős, ő a rangidős. Érdemes dolgozója a textiliparnak, az oktatásügynek, a sportmozga­lomnak. S ebből a fészekből sok madár repült már ki a Szovjetunió más vidékére ve­ti jsághír: „A mezőgazdasági termelő üzemek és vállalatok hatékonysági rangsorában a tíz legeredményesebben mű­ködő állami gazdaság és me­zőgazdasági kombinát között — az 1984. évi eredményei alapján — a Törökbálinti Ál­lami Gazdaságot is megtalál­hatjuk ...” örül, hogyne örülne ennek a sikernek a gazdaság két ‘köz­ismert tisztségviselője, Márton István és Kiss Zoltán) a párt­A szakszervezeti kongresz- szuson elfogadott határozat kimondja: a művészeti szak- szervezetek vegyenek tevéke­nyen részt az MSZMP XIII. kongresszusán megerősített művészetpoliitikai feladatok megoldásában. Járuljanak hozzá a művészeték társadal­mi megbecsülésének növelésé­hez, fokozottabban törekedje­nek az értékközpontú érdek- képviselet ellátására. Sajátos eszközeiket és lehetőségeikéit használják fel, mindenekelőtt a haladó, a szocialista-huma­nista eszmeiségű, magas al­kotói igénnyel megfogalma­zott műalkotások létrejötté­nek és a közönséghez való el­juttatásának támogatására. Igényeljék a kedvezőbb gaz­dasági feltételek megteremté­sét a művészeti alkotó munka és a művészetközvetítés szá­mára. A vitát követően a küldöt­tek megválasztották a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­ségének vezető tisztségvise­lőit és elnökségét. Az elnök ismét Vass Imre, a főtitkár Simó Tibor lett. Alelnökök: Gács Rezső (Rodolfó), Szécsé- nyi Ferenc, Szabó Iván, Eg- ressy István, Horváth Sándor, zetőnek. Nőnek a káderek, öt is el akarták helyezni más beosztásba, de nemet mon­dott. Haragudtak miatta: egy pártmunkástól, aki 1943 óta tagja a pártnak, több fegyel­met vártak. Azután az idő el­mosta a feszültséget. Akkor, amikor más vidékre hívták a textilszakmában — neki mondtak felettesei nemet. Rekettye Károlytól, a Bu- daflax igazgatójától éppen akkor érkezett levél, amikor néhány napot Szibériában töltöttünk. A Budakalászon írt levél mellett az üzem új­ságja, a Lenfonó, s benne a cikk az itt járt gyári küldött­ségről. Jönnek-mennek a le­velek, az újságok. Tapaszta­latcserére utaznak Omszkba a budakalásziak és onnan is érkeznek a barátok. Sok a kö­zös téma, hiszen a Budaflax gépeinek 80 százaléka a Szovjetunióból származik és rajtuk a munka is hasonló. Vetetlenül se beszélhessen Legutóbb Glusarka Lud­milla is itt járt a küldöttség tagjaival. Huszonnyolc éves és 13 esztendeje dolgozik a Vosztok gyárban. Igazi mun- kásasszony: ami a szívén, az a száján. Arról is beszél, mi tetszett itt nálunk, de hozzá­teszi. azért a Budaflaxnál is lehet fegyelmezetlenség. Miért nem hordják például a köte­lezően előírt fejkendőt az asszonyok? És miért szervez­ték úgy a delegáció program­ját, hogy véletlenül se be­szélhessenek a velük egyívá- sú munkásasszonyokkal ? Mi­nek annyi protokoll? Nem tartozna egy úti be­számolóhoz ez az epizód, s mégis. A két gyár barátságá­ra vet fényt. Arra, hogy a barát mindig megmondja az igazat. S a szibériai—ma- gyarorsági szálak lám már ilyen erősre fonódtak. Olyan dolgozók szövik, fonják, akik kezében a fonál nem szakad. Sági Ágnes bizottság, illetve az szb titká­ra. örömükben osztozik a 3652 hektáron gazdálkodó nagy­üzem valamennyi dolgozója, szám szerint 670 ember. Igaz, az országos listán egyelőre a 10. helyen tanyáznak, de ha arra gondolunk, hogy két év­vel ezelőtt még a középme­zőny végén szerénykedtek ... Akárcsak Csepelen — Nincs időnk sem ünne­pelni, sem túlságosan örülni — mondja félig tréfásan Már­ton István, a 124 kommunista képviseletében. — Az őszi betakarítási és szállítási csúcs, no, meg a vetési munka dan­dárja alaposan próbára teszi dolgozóink fizikumát, nemegy­szer szellemi képességét, hi­szen nemcsak a talaj minősé­ge, de ez a száraz időjárás is nehezíti az életünket. Ennél nagyobb gondunk azonban az, hogy gazdaságunk területe nagyon széttagolt: Százhalom, battától Zsámbékig vannak te­lepeink, kerületeink, de akad­nak a főváros több részében is. Száz-százötven hektár gyü­mölcsösben vagy gabonatáb­lán alig tucatnyi ember dolgo­zik, tőlük húsz-harminc kilo­méterre a másik tucat, s így tovább. A kapcsolatot tehát nagyon nehéz velük létrehoz­ni. — Nehéz, de a legtöbb eset­ben sikerül — veszi át a szót Kiss Zoltán. — Képzett, ér­telmes munkások fik, akik fél szavakból is érzik az őszinte beszédet, s akik nemegyszer többmilliós értékű gépekkel dolgoznak egyedül, kinn a ha­tárban. S az a tény, hogy egymásra vannak utalva, job­ban összekovácsolja a kis kol­lektívákat minden szervezés­nél. Igaz, hamarabb nyitják ki a szájukat is egy-egy terme­lési tanácskozáson, vagy bi­zalmi értekezleten. — S olyankor miért? . — A közösért. Ügy vannak ők már, mint a csepeli, egy csarnokban dolgozó szakmun­kások, akik bizony bátran szóvá teszik a lazaságot, a nemtörődömséget, javasolnak, ellenszavaznak. Sok olyan ré­gi szakemberünk van, aki hó­napokkal előre tudja, azon az ültetvényen, telepítésen mi lesz a teendő, mikor, milyen műtrágyát, növényvédő szert kell az őszibarackosra kijut­tatni. Mert hiába dolgoznak a szabad ég alatt, a portás nélküli területen, nem kísérti őket a szerzési vagy a lógá- si vágy. Itt nőttek munkássá, gazdaságunk valamelyik ke­rületében. Legtöbbjük messzi vidékről vándorolt ide annak idején, szegényparaszt-ivadék volt, s munkássá lett a szó legnemesebb értelmében. Szólnak a közösért is — Csupán azért, mert egy rendelet nyomán a munkás­kategóriába soroltattak? — vetem közbe. — Közülük sokan nem is tudnak erről, tehát nem ezért érzik magukat munkásnak. Nézze — folytatja Kiss Zol­tán —, ezek az emberek szer­vezett ipari munkásként élnek és dolgoznak. Hogy mást ne mondjak, dolgozóink 97,3 szá­zaléka szakszervezeti tag. Az évek, évtizedek során kiala­kult közöttük az egészséges, kollektív szolidaritás, amely bizony, nem egyszer kénysze­A többi állattenyésztési ága­zathoz hasonlóan, nehéz hely­zetbe került a hazai baromfi- tenyésztés is. Ez derült ki a Hunniahibrid Broilertermelé- si Rendszer ez évi beszámo­lójából, amelyet dr. Fodor Ist­ván igazgató terjesztett elő a TÖT továbbképzési és üdül­tetési központjában rendezett országos tanácskozáson. Az ágazat közgazdasági helyzetét feltáró múlt évi vizsgálatot — szerinte — nem követték an­nak megfelelő központi intéz­rítette a döntés megmásítására a gazdaság kerületi vezetőit. S mint utólag kiderült, a mun­kásokat igazolta az idő. Márton István 1958-ban ta- podta először a gazdaság mű­helyeinek padlóját, s ma már — a harmadik ciklusban — függetlenített politikai vezető­ként ismeri és tiszteli őt vala­mennyi dolgozó. — Abban az időben az volt a problémánk, hogy szűk meg szakadt a munkaruha, szorít a bakancs — emlékezik. — Szóval, egyéni sirámokkal nyaggattuk a vezetőséget. Ma már nem csak személyes gon­dokkal zörgetik az ajtót. S ha mégis, akkor kitetszik, hogy a kívánság a közösség akara­ta. Ebben az évben ezek az emberek több mint félmilliárd forint értéket produkálnak gazdaságunkban. Sok-e, vagy kevés? Elég. Jövőre majd töb­bet. — Magyarán, nagy a fővá­rosi üzemek elszívó hatása — folytatja a gondolatsort Kiss Zoltán. — Területünkön úgy­nevezett „vegyes” családok él­nek, ahol az apa nálunk, a feleség és a fiú a fővárosban dolgozik. Vagy éppen fordítva — a képleten igazán nem vál­toztat. Vagyis közülük valaki, valahol jobb körülmények kö­zött dolgozik, s ez bizony na­gyon is csábítóan hat a többi, egyébként becsületesen mun­kálkodó családtagjára. Ha en­gedjük, talán itthagynak ben­nünket. Ezt igyekszünk meg­előzni, olyan élet- és munka- körülményeket teremteni szá­mukra, hogy letegyenek ván­dorlási szándékukról. Ebben az évben például 8,3 százalé­kos bérfejlesztést terveztünk; bővítettük a konzervüzem szociális létesítményeit, kor­szerűsítettük a csarnokokat. Jövőre majd más kerületben tesszük ugyanezt.' S amire büszkék vagyunk: mindezt a dolgozók egyetértésével. Nem mi; ok rangsorolják a teendő­ket. á Munkás a főervosnak — Munkáskallektíváink rendre megállják a helyüket a szocialista munkaverseny­ben, jó kapcsolatot tartanak a „klasszikus”, a nagyipari mun­kásokkal, üzemek és gyárak brigádjaival. Néhány éve az volt a célunk, ne csak a ha­tékonyságban, a termelésben, de az emberi kapcsolatokban is lépjünk előre. Azt hiszem, manapság elmondhatjuk, si­került ez a terv is. — De hogy ki is ma a mun­kás? — mondja Márton Ist­ván. — Ennek illusztrálására csak egy példa. Alkotmány ünnepén, a szokásos munkás- paraszt találkozón ugyancsak főtt a szervezők feje, ki és ki­nek adia át az úi kenyeret? Mert ahol termelőszövetkezet van, ott könnyebb a megol­dás: a tsz-dolgozó képviseli a parasztságot, s átadja a ke­nyeret egy lakatosnak, vagy esztergályosnak a munkás- paraszt szövetség jegyében ... De itt, Törökbálinton csak munkások vannak, a fővárosi testvérkerületben szintén. Nem volt mit tenni, egyik dolgozónk — nagyon drága erőgép kezelője — mint a kenyeret „termelő” munkásság képviselője adta át a jelképes veknit — a tüdőgondozó inté­zet főorvosának... Besze Imre kedések. A hazai tenyész- anyagnak több mint 60 száza­lékát előállító taggazdaságok, most a januártól életbe lépő új szabályozóktól remélnek változást. A takarmánygyár­tás is szigorúbb szabványok életbelépését sürgeti, mert je­lenleg a toxikus anyagokat is tartalmazó táptakarmányok jelentős mértékű állatelhul­lást okoznak. Többek között ez akadályozza elsősorban a telepek eredményes munká­ját. A könyvtárban, ahol kötelező tanulni Zsurzs Éva és Lukács Ervin. A baromfiágazatnak sem jobb A szabályozók segítenek Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Bezárult a kongresszus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents