Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

r Építőipari gyorsmérleg Önmagokon kell segíteniük Folynak a SZOT XXV. kongresszusának előkészületei, sorban tartják tanácskozásai­kat az ágazati szakszerveze­tek. December 6-án 'ült ösz- sze az Építő-, Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szak- szervezetének XXXIV. kong­resszusa. Megvitatták és ér­tékelték az elmúlt öt év mun­káját, gazdálkodást segítő te­vékenységüket, érd ekvédelmi, érdekképviseleti munkájukat, és határozatot hoztak az el­következő évek feladatairól. Sor került a tisztségviselők újjáválasztására is. Az építők szakszervezete új titkárainak egyikével. G. Nagy Jánossal beszélgettünk a kongresszus után az ágazat helyzetéről, az aktuális teendőkről. — A kérdés talán egy ki­csit anakronisztikusnak tűnik, de tágabban értelmezve, azt hiszem, mégis időszerű: van-e nálunk becsülete a kőműves­nek? — Az építőipari ágazatban manapság már valóban nem a kőművesek vannak több­ségben, hiszen ide tartozik a fa- és az építőanyag-ipar is, de , a szorosan vett építőipar­ban is rengetegféle szakma képviselteti magát. Sajnos azt kell mondanom, hogy az épí­tőiparban dolgozók megbe­csülése az évek során csök­kent. Gondoljunk csak arra, hogy például Budapesten az építőiparban dolgozók több mint hetven százaléka vidékről jár be naponta, vagy munkás­szálján lakik. Ez a kétlaki élet sokba kerül. Régen a kü­lönélés! pótlék fedezte a plusz­költségeket, de mivel ennek az emelése kisebb mértékű volt, mint az áremelések, ma már alig jelent valamit. Amíg nem volt általános a száibad szombat, addig ez is vonzotta hozzánk az embere­ket. Ma már ez sem vonzerő. A munkakörülmények — bár javultak valamelyest — mé^ mindig igen mostohák. A nép­gazdaság helyzetéből és egyéb okokból adódóan az átlagke­resetek az iparág egyes terü­leteim jócskáin elmaradtak az országos átlagtól: így az el­sődleges faiparban, a tégla- és> cserép-, kő- és kavicsipar­ban. Mindezek következtében az előző kongresszus óta el­telt öt év azalatt ötvenezer­rel csökkent az általunk kép­viselt dolgozók száma. Az el­vándorlás pedig mindig biz­tos jele annak, hogy a szak­ma megbecsülése csökkent. — Mit tehet ebben a hely­zetben a szakszervezet? — Először is meg kell ér­tetni . a vállalatvezetőkkel és a dolgozókkal, hogy ne szá­mítsanak külső támosatásra: önmagukat kell segíteniük, használták ki az önállóság adta lehetőségeket. Ugyanak­kor a SZOT-oh keresztül a minisztériumi partnereket ar­ra kérjük, hogy a szabályo­zók megalkotásánál vegyék figyelembe az ágazat sajátos helyzetét. Például azt. hogy a panelos építési mód vissza­szorításával a házgyárak ka­pacitása részben kihasznál- hatatlanná vált, s ez termé­szetesen kihat gazdálkodásuk eredményességére is. Üj alapokra kell helyezni a szocialista 'munkaversenyt is, hiszen az még sok lehetőséget rejt magában. A jelszó az le­hetne: kevesebb formalitás, több konkrétum! S ebben szo­rosan együtt kell működnünk a gazdasági vezetéssel: nekik kell kijelölniük a konkrét cé­lokat, feladatokat, lebontva a legalsóbb szintekig. Aztán jö­het csak a szakszervezet a maga mozgósító tevékenysé­gével. Mert konkrét, célok nélkül elveszünk az általá­nosságok között, s a várt ered­mény elmarad. A munkahelyi demokrácia fejlesztése is egyik eszköze lehet az ágarat helyzete ja­vításának. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy a kereset a vállalat kollektívájának munkájától függ. Ugyanak­kor el kell érni, hogy vaiór ban attól függjön, azaz erő­síteni kell a tulajdonosi szem­léletet vezetőkben és beosz­tottakban egyformán. Ebben is szívesen leszünk partnerei a szakmai vezetésnek, de eh­hez is az szükséges, hogy konkrétan adják meg a ten­nivalókat: mondják meg, hol, mit. mikor kinek kell ten­ni. Csak így végezhet a szak- szervezet személyre szóló ne­velő-segítő munkát. —• Sorra épülnek hazánk­ban a magyar tervezésű, de külföldi kivitelezésű épüle­tek, méghozzá gyorsan és ki­váló minőségben. Képes len­ne-e ilyen teljesítményre a magyar építőipar is? — Hogyne, csak három do­log szükséges hozzá: jobb szervezés, jobb anyag és ma­gasabb bérek. Persze meg kell jegyeznem, hogy magyar vállalatok is végeznek kiváló munkát, itt van például az Opera felújítása, az Árpád híd átépítése, vagy a Paksi Atomerőmű felépítése. El kell ismerni, hogy van mit tanul­nunk az osztrák építőipari cé­gektől — mert hiszen róluk van szó —, amelyek évek óta tevékenykednek nálunk. Leg­először meg. kellene tanul­nunk igazán jól szervezni, de nemcsak az építőiparban, ha­nem a többi ágazatban, sőt népgazdasági szinten is. A munkát értékén kellene meg­fizetni. Ezek után már meg lehetne követelni a nagyobb fegyelmet, a végeredmény pe­dig a jelenleginél jobb mi­nőség volna. M. É. NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1985. DECEMBER 17., KEDD Otthon tanulta ki a szakmát Ujjaikat alig lehet követni Az öreg kúria hajdani gaz­dái bizonyára álmukban sem gondolták valamikor, hogy la­kóhelyük egyszer munkahellyé avanzsál. De még a közelben járó idegennek sem jutna eszé­be, hogy a műútról szemlélve megkapó látványt nyújtó de­koratív épület falai között ép­pen egy varróüzem műkö­dik. Ügyes asszonyok A helybelieknek persze nem mondunk ezzel újságot, 2 éve is elmúlt, hogy először hallották, hogy az Arany Já­nos Termelőszövetkezet Divat­cikk elnevezésű gazdasági tár­sulása birtokba vette a sok mindent megért Gál-féle kas­télyt. Lelhet, hogy a látogató meglepődik kissé, amikor szétnéz a tágas helyiségekben, mert bizony csak jóindulattal lehet itt üzemről beszélni, in­kább afféle műhelyecske az.. Mindössze 5 szabász teregeti a vaskos tekercseket. A szomszédos teremben is csak néhány varró görnyed a züm­mögő masinák fölé. Igaz, kezdetben sem dolgoz­tak itt valami sokan, de ez a kis létszám is — a kilépések, az átcsoportosítások folytán — jóformán a felére csökkent. Szó ami szó, e tények ismere­tében az ember önkéntelenül is a gt jövőjét kezdi latolgatni, ami ilyenformán nem tűnik valami biztatónak. Ám a látszat csal, kiderült, hogy e gyors megfogyatkozást nem bánja senki a szö­vetkezetben, még a Divat­cikk gt vezetői sem sóhaj­toznak különösebben miat­ta. Sőt a helyzetet a ko­rábbinál is jobbnak ítélik meg, ugyanis amíg idebentről elmentek az asszonyok, oda­kint jócskán megszaporodtak a bedolgozók. Végtére is ez utóbbi volt a cél, a továbbiak­ban már csak az a feladat, hogy gyarapítsák a kinti lét­számot, amire az előzetes fel­mérések alapján úgy tűnik, megvannak a feltételek. E fejlődéssel párhuzamban a kastélybeliek tevékenysége i.s módosult, pontosabban iga­zodott a változásokhoz, a var­rodának indult műhelyt ma már inkább szabászatnak le­het nevezni. Innen látják el a bedolgozó hálózatot készre szabott varrndvalóval. Tény, hogy ez jelentős leterhelést vont maga után, de az öt ügyes asszony képes megbir­kózni a feladatokkal. Jószeré­vel tehát tőlük függ az egész gt termelése, nem véletlen, hogy a legrátermettebbeket ál­lították a hosszú asztalsorok mellé. A főszabász Pillanat műve, amit a szé­les sötétkék göngyöleg végig­terül a deszkán, szinte halla­ni suhanását. Az asszonyok ujjait képtelenség követni, villámgyors mozdulatokkal igazítják, simítják sarkosra a ruhának való anyagot. Aztán előkerülnek a sablonok, a szabászkréta cifra kacskarin­gót bejár, mire véget ér az útja. Aztán jön a másik min­ta, kicsi, kisebb, még kisebb, egyetlen köpenyhez nem ke­vesebb mint 16 alkatrészt kell körbefirkantani. Most már csak a kivágás van hátra, de ezt a feladatot már csak egyetlen asszony végzi. Annyira kényes munka, hogy Dudás Sándornén kívül másra nem is bízzák. Éppen ezért fenntartás nélkül kijár számára a főszabász titulus, ami náluk nem Ős annyira funkciót jelöl, mint inkább tiszteletüket, megbecsülésüket fejezik ki vele munkatársai. — Az igazság, hogy nem is mindenki szereti ezt csinálni, főleg, ha amúgy sem áll va­lami jól kezére a szabnivaló. Bizony sokat kell gyakorolni, vesződni az anyaggal, mire az ember elmondhatja magá­ról, biztonsággal, gyorsan tud­ja kezelni az ollót. Jómagam odahaza sajátítottam el a szabás-varrás csínját-bínját. a kezdeti bíbelődés után ké­sőbb nagyobb vállalásokba is belefogtam, a Ceglédi Házi­ipari Szövetkezettől, majd a törteli Dózsa Tsz-től hordtam Ilyen nagy létszámú mun­kaerő kiállítása nem volt könnyű feladat. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a város lakosságának jelentés része elmenekült vagy kato­nai szolgálatot teljesített, vagy mint leventét elvitték. A pol­gárőrök és rendőrök eleinte házról házra járva hívták a munkásokat. Die mivel voltaik, akik elbújtak vagy letagadták itthonlétüket, a rendőrség el­rendelte a lakosság újra beje­lentkezését és annak végre­hajtását ellenőrizték. Így né­hány nap alatt össze lehetett állítani a város munkaképes lakosságának a névsorát. Fizetést kaptak De nem vették igénybe azok munkáját, akik közszol­gálatban álltak, továbbá a kiskorúakat, a betegeiket, a többgyermekes és kisgyerme­kes anyákat, fiatal nőket. Az igénybe vehető munkaerők összesítése után aztán kide­rült, hogy mindenkire csak egyszer van szükség heten­ként. Kivételt képeztek a pon­tongyárban dolgozók, akik többségükben faipari dolgo­zók és betanított szakmunká­sok voltak, és munkájúkért megfelelő fizetést kaptak, s így ők állandó munkások vol­tak. Így aztán jutott munka­erő mindenüvé, ahova kellett, sőt még tartalék is volt. Seri András (Folytatjuk.) haza a varrnivalót. Amíg má­sok bedolgozónak álltak, én beleuntam, másfél éve. hogy ide szegődtem — mondja a fiatalasszony kis időre félre téve harsogó szerszámát. — Miért adta fel az otthoni kötetlen elfoglaltságot? — Amíg gyerekeim kicsik voltak, nem nagyon mozdul­hattam el a háztól, de titokban mindig vágytam egy jó kis munkahelyi kollektíva után. No. és az állandó ülőmunkát sem bírtam már. Igaz, nem tettem félre végleg a varró­gépet. de az otthoni toldozás- foltozásnál többre már nem­igen futja a türelemből, de főleg az időmből. Ott a ház körüli gazdaság, most is 13 malac hízik az ólban, szóval akad a portán munka bőség­gel. Azt hiszem, ha újra vá­laszthatnék, sem döntenék másként, megszerettem ezt kis műhelyt, a munkatársakkal nagyon jól megértjük egymást. — Az anyagiakkal is ennyi­re elégedett? — Nézze, 20 forint az óra bérem, bizonyosan kevés olyan munkahely akad, ahol szak­munkás-bizonyítvány nélkül ennél több pénzt kaphatnék. Méltányolná — Arra nem gondolt még, hogy a sok-sok gyakorlat út­ján szerzett tudást érdemes volna dokumentálni is ...? — Persze, hogy gondoltam, a szövetkezet anyagiakkal méltányolná is, csak az a baj hogy vizsgát tenni Pesten van lehetőség, é.s ez legalább hónapot venne igénybe távol a családtól. Erre sajnos nem vállalkozhatom. noha nem ad­tam fel tanulási szándékomat, ha mód nyílik rá helyben, vagy valahol a közelben, nem mulasztom el. Miklay Jenő A közművelődésért Jutalomsorsolás Izgalmas délelőtt A Családok a közművelő­désért elnevezésű mozgalom ünnepélyes eredményhirdeté­sére, valamint az alkalman­ként kiosztott sorsjegyek ju­talomsorsolására 1985. decem­ber 22-én 8 óra 30 perckor kerül sor az Arany János Mű­velődési Központ színházter­mében. Eddig a rövid hír, amit a városi tanács vb művelődé­si, egészségügyi és sportosz­tályáról, valamint a Társadal­mi Ünnepségeket Rendező Irodától kaptunk. Természetesen nem eléged­tünk meg ennyivel, s továb­bi információkat kértünk az eseménnyel kapcsolatban. Igaz, helytelen lenne, ha most mindent közzétennénk, csu­pán annyit árulunk el, a részt­vevők izgalmas délelőttnek néznek elébe. Sóidéi e ajándék kerül ugyanis kisorsolásra, prakti­kus, díszes, hasznos holmik, közülük kiemelkedően érté­kesek is. Azok a családok, akik év közben kiérdemelték valahol a sorsjegyeket, feltétlenül kép­viseltessék magúkat, hiszen nem tudhatni előre, kiket fo­gad majd Fortuna asszony a kegyeibe. Vegyeskar Klasszikusok a zeneiskolában Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán művei csen­dülnek fel azon a hangverse­nyen, melyet holnap rendez­nek a zeneiskolában. Az est szervezője az Arany János Társaság, minden zenerajon­gót szeretettel vár a 18 óra­kor kezdődő műsorra, amely­ben a klasszikus muzsika ne­ves művelői a Ceglédi Vas­utas Szakszervezet Vegyeska­ra, és a nagykőrösi Állami Zeneiskola tanárai lépnek fel, működnek közre. Mozi A nagyteremben Egy tiszta nő. I—II. Színes szinkronizált angol—francia film. Előadás csak 5 órakor. Kettős győzelem Cegléden Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Ceglédi Vasutas 3-0 (0-0). A megyei labdarúgó terem­torna második játéknapján Cegléden a Sportcsarnokban az „A” csoport két első helye­zettje ellen játszott a körösi csapat és imponáló játékkal mind a két mérkőzést meg­nyerte. A két mérkőzésen a következő játékosok szerepel­tek felváltva: Orell — Torics- ka, Sallai, Dajka, Vigh, Far­kas J., Zöldi, Kecskés, Benkó, Mihályi, Farkas I., Szőke, Fer- csi. A kőrös! csapat volt a töb­bet támadó, ennek ellenére a ceglédiek voltak gólveszélye- sebbek, de Orell két ízben is jó érzékkel hárított, majd a ceglédi csatár nagy helyzetben kapu fölé lőtt. A második fél­időben fokozódott a körösi csapat fölénye, de csak a 23. percben ért góllá Farkas J. szép lövése nyomán, két perc múlva Benkó volt a gólszerző, miajd a 26. percben Sallai á 1- lította be a végeredményt. 3-0. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Nagykáta 3-1 (0-0). A mérkőzés elején Orell bi­zonyította jó formáját két íz­ben is. Fokozatosan lendült játékba a Kinizsi, de Farkas J. jó lövése lepattant a vé­dőkről, Dajka átadása után Benkó fejese a felső lécről pattant ki, Farkas J. lövését védte a kapus. Fordulás után Szőke lövését nehezen védte a kátai kapus, de utána az ő in­dításából Benkó megszerezte a vezetést. Bravúros Orell-védés következett, majd gyors ellen- támadás és Kovács L. növelte az előnyt. 2-0. A kátai ak nem adták fel, támadtak, de Orell védett. Benkó jó helyzetben kapu mellé lőtt. Jó támadás végén a kátaiak szépítettek. 2-1. Hevesek, izgalmasak vol­tak az utolsó percek, de Orell ismét bravúrosan védett, Far­kas J. pedig szép lövéssel be­biztosította a győzelmet 3-1. A körösi csapat nagyon átgon­doltan, fegyelmezetten, takti­kusan, higgadtan, tudatosan játszott és a csapat jó erőn­létét, állóképességét igazolja, hogy mind a két mérkőzést a második félidőben nyerték meg. Mindegyik körösi játékos dicséretet érdemel, Orell a mezőny legjobbjának bizo­nyult. Nagy lehetőség előtt áll a Kinizsi a csoportelsőség szem­pontjából. Helyzet a tabellán: 1. CegL Vasutas 5 4 — 1 13- 7 11 2. Nagykőrös 4 3 — 1 11- 5 10 3. T.-szentmárton 5 3 — 2 13- 9 10 4. Nagykáta 4 2 — 2 10- 9 6 5. Albertirsa 4 2 — 2 6-10 4 6. Monor 4 1 — 3 5-14 3 7. Gyömrő 4 — 4 8-12 1 December 21-én a párosítás a következő: Ceglédi Vasutas —Gyömrő, Manor—Nagykőrös, Nagykáta—Albertirsa, Nagy­kőrös—Tápiószentmárton, Al­bertirsa—Monor, Gyömrő— Nagykáta. A számok önmagu­kért beszélnek és mutatják, hogy a Ceglédi Vasutas még 3, a Kinizsi 6, a Tápiőszent- márton 3 pontot szerezhet. A Kinizsi játékosain múlik, ho­gyan élnek a lehetőséggel, ha azt tudják nyújtani, amit a Cegléd és Nagykáta ellen ját­szottak, csoportelsők is lehet­nek. Bízunk a sikeres szerep­lésben. P. S. ISSN r.a-CTS« fRgyMröst Hírlap) Negyvenegy éve szabad városunk I. Harckocsik a Cifrakertben dajárás területén (ma vásár­tér) repülőteret építettek. A laktanyában a repülőgépmo- torök javítását végezték, a Cifrakertben és a Méntelepen harckocsikat javítottak és sze­reltek. Nagyszámú munkaerő Bodri János, az újjáalakult nagykőrösi rendőrség őrsze­mélyzeti parancsnoka feljegy­zései szerint Nagykőrös la­kossága igen nagyszámú mun­kaerővel járult hozzá már 1944 novemberében is, de decem­berben és 1945 januárjában és februárjában különösen nagymértékben ahhoz, hogy a II. ukrán front katonái Bu­dapest ostromát sikerrel fe­jezzék be. A malmokban 40 férfi mun­kaerőre volt szükség naponta, a pontongyárban 200 férfira, elsősorban faipari és ládagyá­ri szakmunkásra, és 10 női dolgozóra; a kórházban 40 nő­re és 30 férfira; a harckocsik javításában 50 polgári mun­kaerő segédkezett, a katonai raktárakban pedig 60. A vá­rosparancsnokság 20 férfi és 10 női. a hadsereg főparancs­noksága 40 férfi és 20 női munkaerőt igényelt. tője novemberben Sosnyovsz- ki főhadnagy volt, majd no­vember végétől Maroncsák kapitány, miután Sosnyovszkit Pilisre helyezték. November 24-én pedig Nagykőrösre ér­kezett a II. uíkirán front egyik hadseregének a parancsnok­sága, amely a Szolnoki ut­ca elején levő házakban (mindkét oldalon) helyezke­dett el a Helmeczi utca tor­kolatáig, így a Szolnoki utca elejét lezárták a civil forga­lom elől, s ezt a háztömböt drótsövénnyel kerítették el. A gimnázium és tanítókép­ző épületében katonai kórhá­zat alakítottak ki. Az' inter­nátusbán és a konzervgyár­ban katonai raktár volt, a lá­dagyárba pedig a pontongyár költözött. Ebben a ponton- gyárban készültek azok a pon­tonok, amelyek a folyókon, elsősorban a Dunán való át­keléshez voltaik szükségeseik, miután a hidakat mindenütt felrobbantották a visszavonu­ló németék. A város két nagy gőzmal­ma (a Czirják-malom a Rá­kóczi utcában, a Nemcsik- malom az Ady Endre utcában) is megkezdte a munkát, a hadsereg részére őrölte a ke- nyérnekvalót. Az alszegi csor­Hogyan segítette Nagykörös népe a II, ukrán front hadse­regeit Budapest fölszabadítá­sában ? Budapest felszabadításának első kísérlete a II. ukrán front részről októberben nem járt sikerrel. A Tiszántúlon elhú­zódtak a harcok és Debrecent is csak 1944. október 20-án sikerült felszabadítani. S bár a II. Ukrán front első egysé­gei október 10-én mán,Kecs­kemét határában harcoltak, a várost csak november 1-én szabadították fel a szovjet csapatok, Nagykőröst pedig november 2-án. S ekkor in­dult meg az a nagyobb sza­bású támadás a III. ukrán front bevonásával, amely az­tán január 18-án Pest, feb­ruár 13-án pedig Buda fel­szabadításához vezetett. Kórház a gimnáziumban A Nagykőrös felszabadítása után következő napokban megszervezték a város köz- igazgatását, rendőrségét, és az élet, a termelőmunka megin- . dúlásában és a közbiztonság megteremtésében és fenntar­tásában biztosítékot nyújtott a szovjet városi katonai pa­rancsnokság. amelynek veze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents