Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

Befejeződött a népfrontkongresszus egyházi tanácséinak felszólalá­sában. — Magunkkal hurco­lunk olyan adottságokat, ame­lyektől megszabadulni nem tudunk, küszködnünk kell ve­lük, Ezek közül az egyik leg­súlyosabb terhűnk az, amit összefoglalóan agglomerációs gcndnak szoktunk nevezni, aminek enyhítésére az utóbbi esztendőkben szorgalmasan keressük a megoldást, Buda­pest Főváros Tanácsával együttműködve. E küszködés­ben nagyon jelentős az, hogy milyen községpolitikát folyta- tunk az érintett településeken, hiszen az emberek a helyi si­kerek, kudarcok iránt a legfo­gékonyabbak, s ez érthető. — Sok szó esett itt a tele­pülésfejlesztésről, s arról a társadalmi munkáról, amellyel a lakosság hozzájárul az elő­rehaladáshoz — folytatta. — Bizonyított, hogy az emberek többségét segítségül tudjuk hívni politikánk elveinek való­ra váltásában, ha méltó elis­merésben részesülnek mind­azok, akik tenni hajlandók, el­lenszolgáltatás nélkül. A mi községünkben ennek számos hagyománya van. Említette Pásztor Béla — mintegy követendő ajánlás­ként — azt a gyakorlatot, amit bevezettek: a társadalmi ösz- szefogással épült községi uszo­dába belépőt kap az a gyerek, akinek jó a tanulmányi ered­ménye, s kétkezi munkát is vállalt érte. Veresegyházon rangot kap ezzel, s a hasonló szokásokkal a cselekvés a kö­zösségért, a legfiatalabb kor­osztálytól a legidősebbekig. Be­fejezésül hangsúlyozta a fel­szólaló a személyes példamu­tatás jelentőségét e tekintet­ben is. Veresegyházon ez is hagyomány, hogy a társadalmi akciókban a lakosság maga mellett tudja, látja a falu ve­zetőit, bármilyen munkában, így ölt testet a gyakorlatban a népfronteszme. Dr. László Alfréd, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem rek­torhelyettese részletesen fog­lalkozott a műszaki pályán dolgozók társadalmi megbe­csülésének, az értelmiség meghatározó szerepének kér­déskörével. Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnöke rámutatott, hogy a Magyar Szolidaritási Bizottság munkája szorosan kötődik a Magyar Népköztársaság kül­politikájához. Ratkó József költő, drámaíró, Szabolcs- Szatmár megyei könyvtáros szűkebb pátriája kulturális felemelkedéséről szólt. Wilk László, a Mecseki Szénbányák vájára a városkörzeti nép­frontbizottságok megélénkült munkájáról beszélt. Márkus József Zala megyei termelő­szövetkezeti dolgozó veszé­lyesnek ítélte, hogy az apró- falvak elnéptelenedésének fo­lyamata még mindig nem állt meg. Kurucz Jánosné, a HNF Karcag Városi Bizottságának titkára hangoztatta: Szerve­zett, tudatos felvilágosító munkával meg kell értetni mindenkivel, hogy mit jelent számunkra a bélre. Kárpáti Rudolf ezredes, ; a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zának igazgatója az ifjúság testnevelésével, szabadidő- sportjával foglalkozott. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a társadalom erköl­csi értékeit gazdagító, önzet­len, önkéntes, másokért vég­zett munka fontosságáról be­szélt. hozzászólásokat is figyelembe vesszük majd. — Ügy hiszem, a kongresz- szus elérte célját, s még in­kább eléri azt, ha megerősíti az állásfoglalást, amely a jö­vő feladatainak megoldását szolgálja, s megerősíti azt a testületet, amely képes lesz e feladatokat az ország színe előtt képviselni. A tanácsko­zás kiegyensúlyozott, jó .lég­körű munkaértekezlet volt — állapította meg. — Ez nem jelenti azt, hogy minden hozzászólással egyet- értenénk — folytatta a főtit­kár —, hiszen homlokegyenest ellentétes álláspontok is el­hangzottak. De volt néhány alapkérdés, amelyet se a kongresszus, se környezete nem vitatott. Ezek pedig ép­pen a szocialista nemzeti egy­ség alapelvei. — Mindvégig érvényesült egy másik lénye­ges, a közmegegyezéshez hoz­zátartozó alapelv: biztonsá­gunkat, a társadalmi fejlődés­hez fűződő érdekeinket leghí­vebben a Szovjetunióval, a szocialista országokkal alko­tott közösségünk, együttes vé­delmi és gazdasági szerveze­teink, intézményeink fejezik ki. — Nagy jelentőségű volt az MSZMP Központi Bizottságá­nak, a kormánynak a kong­resszus iránt tanúsított figyel­me. Külön jólesett itt üdvö­Pozsgay Imre vitaösszefoglalója Ezt követően a kongresszu­si vita lezárult, s ismét Pozs- gay Imre emelkedett szólásra, hogy összefoglalja az elhang­zottakat. — Kiterjedt és nagy érdek­lődés mellett lezajlott vita volt ez, amelynek során 54-en szóltak hozzá és rajtuk kívül még 62-en kértek szót — mondotta elöljáróban. — Azoknak a véleménye, akik e három nap során nem jutot­tak szóhoz, úgyanúgy bekerül a kongresszus dokumentumai­ba, s a kongresszus útmutatá­sai, állásfoglalásai között e nagykátai térségre jellemző. Ismert, hogy milyen számot­tevő eredményeket ért el Du­nakeszi is, nyitott várospoli­tikájával. Azt mondja most Rónay Árpád, a városi párt- bizottság első titkára, hogy ez a partnerkapcsolat természet- szerű. Hallgassunk meg min­denkit, akivel együtt akarunk dolgozni, hallgassuk meg azo­kat, akikről végső soron gon­doskodnunk kell: a lakossá­got. Éljünk a lehetőséggel, amit az ad, hogy a népfront népszerű, tekintélye van, mert fórumot nyújt mindazoknak, akik velünk szövetkeznek. Jó érzés volt tapasztalni — amint Rónay Árpád is mondta —, hogy töretlenül folytatódott az az őszinte polémia, ami ta­vasszal, a pártkongresszuson elkezdődött. S ez a célravezető. Ütköztetve a véleményeket, or­szágos és helyi ügyekben, csak így juthatunk ötről a hatra. Egészséges megfogalmazást nyertek a gondjaink, amelyek egész népünket foglalkoztat­ják, együtt örülhettünk annak, amit sikerült elérnünk, akkor is, ha ezek a sikerek nem lát­ványosak. A bizalom egyszeri elnyeré­sénél fontosabb, s talán nehe­zebb is e bizalom megőrzése — mondotta az egyik felszó­laló. A megőrzésben segítenek zölni a párt főtitkárát, Kádár János elvtársat és hallani Lá­zár György miniszterelnöknek a Központi Bizottság és a kormány nevében elmondott szavait. Pozsgay Imre ezután né­hány, a vitában elhangzó kér­déscsoportra reagált. Végezetül hangsúlyozta: a pártunk XIII. kongresszusán elfogadott határozat nemzeti programként való vállalásá­val kongresszusunk, a Haza­fias Népfront most megala­kuló új testületéi betölthetik azt a hivatást, amelyet a ma­gyar társadalom tőlük elvár. Pozsgay Imre vita-összefogla­lója után a kongresszus egy­hangúlag elfogadta az Orszá gos Tanács jelentését, a fő titkári beszámolót, a hozzá­szólásokra adott vitaösszefog­laló választ, az Országos Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság je leütését, valamint a Hazafias Népfront állásfoglalásának és a mozgalom alapszabályának a tervezetét Miután az Országos Tanács tagjait a kongresszust meg­előző budapesti és megyei küldöttértekezleteken, vala­mint a részt vevő szervek tes­tületi ülésein megválasztot­ták, a kongresszusra a meg­erősítés feladata hárult. Az Országos Pénzügyi- Ellenőrző Bizottság tagjaira a jelölőbi­zottság tett javaslatot. Megválasztották a tisztségviselőket majd a kongresszus résztvevői, amikor hazatérve, a hétközna­pok gyakorlatába ültetik át mindazt, amiben itt állást fog­laltak. MIT JELENT vajon * népfronteszme éppen az emlí­tett hétköznapokon ? Annyi mindent. Szabó Gyulának, a Thália Színház tagjának pél­dául a szakadatlan szálat, a szilárd hidat múlt s jövő kö­zött. Saját szavai helyett a köl­tőt, Garay Jánost idézi: Csak törpe nép feledhet ős nagysá­got, / Csak elfajult kor hős elő­döket. / A lelkes eljár ősei sír­lakához, / S gyújt régi fénynél új szövétneket. / Itt valami új születik — néz körül. — Az emberek felszabadultan, moso­lyogva cserélnek véleményt. S e felszabadúltság összefér a felszólalások feszességével, megfontoltságával. Lehet, hogy a kor, ami eljárt fölöttem, a sok tapasztalat, amit utamon gyűjtöttem, az tesz ilyen de­rűssé, de úgy vélem: ez a lég­kör, ami itt körülvesz, bizta­tó. Hiszek abban, hogy ez a társadalom előbbre jut, ha to­vábbra is így összefog. Maga­sabb fokára léphetünk az előt­tünk álló lépcsőnek. S az em­ber nem azért dolgozik-e. hogy a jövő nemzedék e lépcső legtetején élje majd az életét? Bálint Ibolya A kongresszus megerősítet­te az Országos Tanács tag­jait, majd elfogadta a jelölő- bizottság javaslatát és meg­választottá az Országos Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság tag­jait. Ezután a két új testület megtartotta alakuló ülését, amelynek során megválasztot­ta a tisztségviselőket, az el­nökség és a titkárság tagjait, kijelölte az országos testüle­tek társadalmi bizottságainak vezetőit, kinevezte az orszá­gos titkárság osztályvezetőit, és megerősítette tisztségükben a népfrontsajtó vezetőit. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke: Kál­lai Gyula, alelnökök: Bencsik István, Bihari István, Czibere Tibor, Horváth Lászlóné, Márton János, Papp Gyula, Szemők József és Varga Im­re. A HNF OT főtitkára: Pozs­gay Imre, titkárok: Garam- vijlgyi József, Molnár Béla és Ribánszki Róbert. Az Országos Tanács elnök­ségének tagjai: Apró Antal, Asbót Jánosné, Ádám Antal, Bartha Tibor, Bognár József, Duschek Lajosné, Ernőd Pé­ter, Fekete Gyula, Gyúró Fe­renc, Hambuch Géza, Hantos János, Horváth Endre, Ispá- novits Márton, István Lajos, Jakab Róbertné, Jakab Sán­dor, Kanyar József, D. Káldy Zoltán, Králikné Cser Erzsé­bet, Kodályné Péczely Sarol­ta, Koncz Károly, Kósáné Ko­vács, Magda, Kovács András, Kovács Béla, Láng István, Lé­kai László, Losonczi Pál, Mán dity Marin, Márk György, Mé­száros Imre, Molnár Frigyes, Molnár Sándor, Nagy József­nél Papp Lajos, Peják Emil, Pethő Tibor, Pióker Ignác, Polinszky Károly, Rónai Ru­dolf, Rottler Ferenc, Sarlós István, Schöner Alfréd, Se­bestyén Nándorné, S. Hege­dűs László, Szabó István, Sza- layné Pásztor Gabriella, Szent- istványi Gyuláné, Székely György, Szilvasán Pál, Tóth János, Trautmann Rezső, Va dász Anna és V. Nagy Im­re. A kongresszus megválasz tóttá az Országos Tanács tit kárságát, amelynek tagja di Kukorelli István, az ÉLT: adjunktusa (Dunakeszi). A Országos Elnökség hatásköré ben működő bales etvédelrr bizottság elnöke lett dr. Szé kely Lajos, a Budapesl Egészségügyi Főiskola tanár, (Fót). A Hazafias Népfront Vili kongresszusa Kállai Gyűli zárszavát követően a Száza eléneklésével ért véget. A padsorokban a Pest megyei résztvevők ELHUNYT OLÁH SSTVAN Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége 1985. de­cember 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma Oláh István 1926. decem­ber 16-án, sokgyermekes pa­rasztcsaládban született. Nád­udvaron. A szülői ház forra­dalmi szellemű nevelésének hatására közvetlenül a felsza­badulást követően aktív tag­ja lett a Magyar Kommunis­ta Pártnak. A debreceni ideig­lenes kormány 1944. decem­ber 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett, az akkor szerveződő új demok­ratikus hadseregbe. Az a szándék vezette őt is, mint azt a' sokezer haladó gondol­kodású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembe fordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerített idegen el­nyomás kiszolgálóival, a ha­zaáruló és népellenes politi­kával. Ifjúkori döntése élet­re szóló volt, végleg elköte­lezte magát a demokratikus átalakulás, a szocializmus ügye, a haza fegyveres szol­gálata mellett. 1945 tavaszán a szovjet hadsereg oldalán alakulatával ausztriai hadmű­veleti területre vonult. Haza­térve folytatta a katonai szol­gálat miatt megszakított ta­nulmányait. 1947-ben a debre­ceni tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett. Felismer­ve és megértve a néphatalom védelmének fontosságát. a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe vezetett. 1947—49 között a Kossuth Akadémia hallgatója lett, ahol kitűnt kimagasló képességeivel. 1949-ben had­nagyként avatták tisztté. Ka­tonai pályája során az ország számos helyőrségében szolgált és szakaszparancsnoktól szin­te minden parancsnoki beosz­tást betöltve, jutott el a hon­védelmi miniszteri tisztségig. Egész életét végigkísérte a társadalom- és a hadtudomá­nyok iránti nagyfokú érdek­lődés. 1952-ben elvégezte a honvédakadémia magasabb parancsnoki tanfolyamát, 1964-ben a Szovjetunió­ban a fegyveres erők vezér­kari akadémiáján magas szin­tű katonai ismeretekre tett szert. Kimagasló vezetői adott­ságai képessé tették arra, hogy a magyar néphadsereg fej­lesztésének és korszerűsítésé­nek nagy feladatait, a Hon­védelmi Minisztérium számos vezető posztján, közöttük több mint 12 évig a vezérkar fő­nökeként, az utóbbi egy év­ben pedig mint honvédelmi miniszter, eredményesen oldja meg. Szívelégtelenség miatt be­következett hirtelen halálával nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkásmozgalmat, és néphadseregünket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi politikája formá­lásának, gyakorlati megvaló­sításának. Munkáját nagy hozzáértéssel, töretlen aka­rattal, szorgalommal és elő­relátással végezte. A magyar néphadsereg fejlesztésében az ország lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is el­ismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető minden beosztásában nagy fi­gyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a hadse­reg életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szo­cializmus építésének és védel­mének kérdéseit mindig egy­ségben szemlélte és javasla­tait is ennek szellemében fo­galmazta meg. A béke meg­óvásának igaz- híve volt. Ka­tonai feladatait minden be­osztásban áldozatkészen, a szocialista hazáért, a nemze­tért érzett felelősséggel, pél­damutató kommunista elkö­telezettséggel látta el. Hivatá­sának teljesítése mellett nagy aktivitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Központi Bizottságának, alel- nöke a Magyar Ellenállók, An­tifasisztáik Szövetségének. Fá­radhatatlan munkálkodása, hu­mánus gondolkodása, igazság­érzete, tiszteletet és megbe­csülést váltott ki társadal­munkban, a fegyeveres erők és testületek körében. Oláh István igaz hazafiként és internacionalistaként el­évülhetetlen érdemeket szer­zett a' magyar—szovjet barát­ság erősítésében, a Varsói Szerződés hadseregei közötti fegyverbarátság elmélyítésé­ben, a magyar néphadsereg nemzetközi kapcsolatainak ápolásában. Eredményes munkájának el­ismeréseként magas hazai és külföldi kitüntetésekben ré­szesült. Megkapta többek kö­zött a Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékérmet, és a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrendet. Ahol már teljesítették a tervet Több szén a lakosságnak Vasárnapra teljesítette évi tervét a Veszprémi Szénbá­nyák Vállalat. Az idei követel­mény 3 millió 750 ezer tonna szén kitermelése volt; decem­ber végéig előreláthatóan még mintegy 150 ezer tonna szenet hoznak felszínre. A megnöve­kedett szénigények miatt a Veszprémi Szénbányák már 19 megyébe szállítja a tüzelő­anyagot, eddig 825 ezer tonna szenet adott át a belkereske­delemnek a lakossági igények kielégítésére. A Mátraalji Szénbányák Vállalat dolgozói is két héttel az év vége előtt teljesítették hatodik ötéves tervüket. A most készült összegezés sze­rint az öt évre tervezett 14,2 milliárd forinttal ' szemben mostanáig 17 milliárd forint árbevételt értek el. A többlet zömmel abból származik, hogy rendszeresen a tervezettnél jobb minőségű szenet bányász­tak. Az ötéves tervciklusban a visontai külszíni bányászok eddig mintegy 35 millió tonna szenet hoztak felszínre, s en­nek minősége a tervezett 1500 kalóriával szemben átlagosan elérte az 1552 kalóriát. A mi­nőségnövekedés fűtőértékben számolva önmagában is más­fél millió tonna szénnek felel meg. Teljesítették a háztartá­si tüzelőanyag-ellátás érdeké­ben tett terven felüli vállalá­sukat is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents