Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

6 1985. DECEMBER 11., SZOMBAT ' ■■Színházi lfvft.bm Tizenhat kilométer sugarú körben Népi iparművész Cyrano, mint korunk hőse? • ••:, r j.t. Erkölcsömben van ' ;:Ű wM elegáncián! -ve- 1 ‘ ' -•! ti oda a piperkőc ííj). Valvert vikomt- fnak a párbajhős, izgága, lehenger­lőén szellemes és főként a becsületére meg a túl nagy orrára kényes Cyrano de Ber­gerac. miután előzőleg egy hatvanöt soros, húsz hasonla­ton át fergetegesen hömpöly­gő tirádában, a híres orrmo­nológban lemosta a színről a szellemtelen vikomtot, aki megjegyzést mert tenni az or­rára. S hogy a produkció foly­tatódjon, és Cyrano a felkel­tett érdeklődést ne csak ki­elégítse. hanem fokozza is. a szavakkal már megsemmisí­tett vikomttal még is vív, méghozzá úgy, hogy vívás közben még égy balladát is csinál, melynek refrénje: Meg­dőllek a versem végén! És úgy is tesz. De még ez sem elég. Mikor hírül hozzák, hogy a Cyrano barátjának szá­mító részeges költőre, Lig- niére-re száz ember les a nesle-i kapunál, a nagy orrú lovag kijelenti: épp ennyi el­lenfélre van neki szüksége ma este, s egyedül nekivág, hogy a barátját (akit azért szeret, mert borissza létére egyszer kiitta egy templomi szenttelvíztartóból a vizet, mivel abba mártotta pjjait az imádott hölgy) átverekedje a marcona bérgyilkosok csaprt- ján. És át is verekszi, miután vagy nyolcat levág közülük, s a többi erre megfutamodik. Nem panaszkodhatunk, hogy fordulatok és nagy sza­valások nélkül indítja ver­ses darabját Edmond Rostand, a századforduló legnagyobb közönségsikereket arató fran­cia színműírója. Hőse, a. ret­tenthetetlen Cyrano, alig lép a színre, s máris elkápráztat bennünket temperamentumá­val, versrögtönző képességé­vel, vívni tudásával, és azzal a * lovagiasságával, melynek természetes mozdulata, hogy egy ámuló-piruló kis büfés- lány kezét „úgy csókolja meg, mintha egy hercegnő keze volna” — írja elő színi utasí­tásában a szerző. , S később sem adja alább. Minden le­hető alkalommal hatalmas és ékesen csengő rímekkel dí­szes monológokat ereszt meg, hot a gascogne-i kadétokról, hol a becsületről, hol meg szerelmes vallomásokat ötlik ki és rögtönöz, mert hogy ne­ki kell révbe segítenie a csi­nos, de buta Christian lova­got a szép és a szép vallomá­soktól meg a szép fiúktól el­lágyuló Roxánnál (akibe mel­lesleg maiga a nagyorrú lo­vag is szerelmes, természete­sen halálosan). Az olyan ki­sebb ügyeket, mint egy vesz­tésre álló ütközet megfordítá­sát Arras ostrománál, vagy a naponta kétszer a spanyol ''frontvonalakon átvitt (de Christian nevében írt) szerel­mes leveleket, már nem is na­gyon érdemes említeni. És az is csak azért fontos, hogy Christian halála után a meg­özvegyült Roxánt Cyrano ti­zennégy éven át imádja (bár a hölgynek erről fogalma sincs), mert ennek az imádat­nak egy a lovag fejére ejtett fahasáb vet Véget, — külön­ben még ki tudja meddig folytatódna. Egyszóval: az 1897-ben írt Cyrano de Bergerac hőse — ahogy ma mondanánk — szu- perrnan. Félelem és gáncs nél­küli lovag, aki képtelen a talpnyalásra, a törleszkedés- re, a hajbókolásra, a hatal­masok kegyeinek a keresésé­re, nem tör vagyonra és ma­gas pozícióra, de legalább a becsülete makulátlan marad. Nemes barát, odaadó katona­pajtás, vágyait elfojtó szerel­mes, önzetlen segítője és gyá- molítója bántalmazottaknak és fenyegetetteknek. Éles a nyelve, éles a kardja, de arany a szíve. Romantikus hős — mondjuk rá. Talán az. Én in­kább azt mondanám: színpa­di hős. Olyan, akit egy jó ki­állású. jó svádájú. jó moz­gású, szép dikciójú színész nagy sikerrel tud megelevení­teni. A tetszetős szavalások, a mozgalmas tömegjelenetek, a nagy verekedések (vívások), szellemes párbeszédek, az ol-. vadozó szerelmes jelenetek vagy a patetikus haldoklási jelenetek mind-mind roppant hatásosak lehetnek a színpa­don. S a Cyrano máig élő si­kerének titka épp ebben, a hatásosságban rejlik. mivel Rostand pontosan tudta, ho­gyan, miképp kell felépíteni a jeleneteket, hogyan keli a mozgalmas akciót meg a len­dületes szavalást összekap­csolni, hogyan kell adagolni mosolyt és megrendülést, s hogyan kell az egészet bevon­ni valamiféle édeskés mázzal, hogy szívesen fogyasztható le­gyen, de a gyomrot se feküd­je meg. Cyrano — aki létező személy volt, eredeti nevén Savinien de Cyrano, s 1619- ben született, 1655-ben halt meg, hasonló módon ahhoz, ahogy Rostand megírja — igazi színpadi hős. teátrális pózokkal, teátrális jellemmel, teátrális gondolatokkal és esz­mékkel. Ráadásul roppant megkésett hőse egy roppant megkésett stílusnak. 1897-re már rég lefutott a romantika. Ha ma egy színház mégis felújítja a Cyranót. teheti ab­ból kiindulva, hogy rég nem játszották (s valóban, a fővá­rosban 1967 óta nem volt szí­nen), teheti azért, mert van egy alkalmas Cyranója (s va­lóban, a Madách Színházban Huszti Péter alkalmas Cyra- nónak), és teheti azért, mert valamilyen aktualitást is, érez a műben. Az ügy sarkpontja viszont éppen itt keresendő. Hogy tudniillik mit vél a színház aktuálisnak a Cyra- nóban. Mert lehet úgy köze­lebb hozni hozzánk, mint az 1977-es kaposvári előadáson S.őke István rendezése tette, megkeresve Cyrano krakéler igazsága mögött a gátlásos, sérült lelkű embert, aki gát­lásosságát kompenzálta nagy hangú párbajhősködéseivel. De hogyha úgy hozzuk — akar­juk közel hozni — ahogy most a Madáchban Lengyel György rénüéiése te’szu akkor azt kell mondanunk: a Cyra­no nem megjelelő bizonyos mondandók kifejezésére. A mostani felújítás ugyanig úgy te­kint a nagyorrú lovagra, mint ko­runk hősére, mint az erkölcs, a nemes lélek, a megalkuvás­ra képtelen gerincesség példa­képére. Mintegy eszménykép gyanánt állítja elénk: íme, lássatok egy igaz embert. Íme egy jellem a körülöttünk bur­jánzó jellemtelenség áradatá­ban. Íme egy ember, aki meg­veti a tülekedést a kegye­kért és a vagyonért. Jó, eset­leg fogadjuk el, hogy Cyrano eme vonásai valóban karak­terré állnak össze, s nem csak a színpadi hatás ked­véért jelennek meg. De akkor isj olyan biztos, hogy ezt a naiv, a feilegekben járó, a való élet helyett csak a ki­üresedett romantikus sablo­nokat átélő, kortalan és szimpla erkölcsi klapanciák­ban, faflvédő-bölcsességekben magát kifejező lovagot, akit a Madách színpadán látunk, korunkban példát mutató Grál-lovagként kell tekinte­nünk? Hogy éppen öt kell annak tekintenünk? Takács István December közepe felé já­runk, télidőben, évet befejező ünnepek köszönnek ránk ha­marosan, az idő viszont meg­hazudtolja az évszakot, nap­sugarak kukkantanak be a Csepel Autógyár szigetszent- miklósi telepén a művelődési centrum könyvtárának abla­kán. Kíváncsiskodhat a napsu­gár, most éppen nincsen köl­csönzési idő. Váradi Istvánná tesz-vesz a katalógussoron, az igazgató, Miszori Sándorné a leltár miatt jár az üzemóriás más épületébe, de a vendég jöttére igyekszik vissza a könyvtárba. Akár a jéghegy A kölcsönzőit, olvasók majd délután teszik tiszteletüket idebenn. Ezek az órák a könyvtáros szigorú könyvtár­fenntartási órái, seregnyi fel­adattal, amiről a könyvbará­tok, olvasók mit sem tudnak. Kérem, adja, keresni segítsen, viszem, hozom: általában kí­vülálló számára ennyi, ámít. a könyvtárosnak főként tud­nia kell. Amikor említem ezt, a két fiatal nő felnevet: — Az ám! Olyan ez, mint a jéghegy. Egyharmadát, ha látni felül! Szigetszentmiklóson a mun­kásművelődés fő bázisa a mű­velődési központ mellett az azzal egy épületben levő könyvtár a maga l-!9-fé!e fo­lyóiratával, 60 ezer kötetével és tíz fiókkönyvtárával. Ha valakinek olvasójegye van, ide szóló, az kölcsönözhet bármelyik fióktól. Sokan él­nek ezzel, munkahelyükhöz a legközelebbit választva. A könyvtári tagok száma a nyil­vántartás. szerint több mint 2400 ember. Ezt a számot be lehet szorozni hárommal, úgy alakulhat ki az olvasók számát tekintve a reális, kép. Aki kölcsönöz, annak • rend­szerint könyvbarát a családja is. Az jön jeggyel a kötete^ kért, aki a családból a leg­jobban ráér. A tíz fiókkönyv­tár egyike a vállalat üdülőjé­ben lelhető, egy a dugattyú- gyűrű-gyári, egy pedig a mun- kásszállóbeli. Erős a vonzerő Kicsit arról beszélgetünk, mit j.elent ez a könyves bá­zis a gyáriaknak, hogyan se­gíti a munkásművelődést a könyvkölcsönzésen kívül. Mi- szoriné füzetet vesz elő, mun­kanapló lehetne, ám doku­mentumértékét a jövő számá­ra nemcsak adatai őrzik, ha­nem igényes-szépen formáit mondatai is. A könyvtárosok erre ugyancsak sokat adnak. — Öten vagyunk könyvtá­rosok — mondja a biblioté­ka vezetőnője. — Hárman kö­zép-, ketten felsőfokú képesí­téssel. A művelődési ház és a könyvtár úgy 6 ezer ember­hez szól, ha csak a környék­belieket számítjuk. Sziget- szentmiklósnak és Szigetha­lomnak nincsen művelődési háza, így hát az itteninek nagy a vonzereje. Hatótávol­ságunkat egy 16 kilométer su­Menszáíor Magdolna és Huszti Péter Könyvből tárni fel a világ garú köréhez hasonlíthat­nánk. Jut feladat mind az ötünknek, Mester Sándorné, Medveczky Kerstin és Dusza Gabriella kolléganőinknek is. Ha a könyvkölcsönzést néz­zük, egy-egy napon 120—130 látogatóval számolhatunk, és általában ki-ki három köny­vet visz magával. Vannak, akik az olvasótermi szolgála­tot igénylik, a folyóiratok és a kézikönyvek miatt térnek be. A szakirodalom jó szolgá­latot tesz, nem egy szakdol­gozat, diploma készült ezek segítségével. — Kellemes a nyüzsgés, a forgalom — állítják a könyv­tárosok. — Rengeteg a fel­adat, szeretjük a fogalkozá- sunkat; hivatásként gyakorol­juk. Új olvasóinkat, amint betérnek, meg kell tanítani a könyvtár használatára. Öröm látni, amint igazán kinyílik előttük ez a világ, otthonosan mozognak, válogatnak, keres­nek, kívánságaikat sorolják. Rendezünk itt az iskolások­nak rendhagyó órákat is. A gyári szakmunkástanulók pél­dául a magyarórán megérde­melt jó jegyet kaphatnak, ha egy-egy adott kérdéshez ná­lunk keresik meg a feleletet. Szívesen segítünk nekik, de persze, úgy, hogy a felfede­zés öröme és az érdem csak az övék legyen. Katalógusrevízió Ebben az évben sok rendez­vénye volt a könyvtárnak és az ezeken részt vevők száma sem kevés. Voltak irodalmi műsoraik, tartottak író—ol­vasó találkozókat, a könyv­ünnepeket is ilyennel egészí­tik ki. Vannak belépődíjas előadásaik; ez a pénz kell a könyvtár fenntartásához. Az idén tizennégy ízben tartottak ilyet. Sorolják az emlékezetese­ket. Tavasszal meghívták a Lenin nevét viselő kollektívá­kat, egy másik alkalommal a KISZ gyári bizottsága volt a házigazda. Ezt az irodalmi rendezvényt felszabadulásunk 40. évfordulójára emlékezve tartották. A költészstnapi eseményen majd’ négyszázan voltak és legutóbb szintén nagyon sokan, amikor Maro­sán György volta szigstszent- miklósiák vendége, irodalmi találkozón. — Időnként a meghívott, várt vendégeink a könyvtár­ral ismerkedő óvodások vagy a kisiskolások. Minden alkal­mat felhasználunk, hogy a fiatalokat ébredő érdeklődé­süktől kezdve megpróbáljuk beoltani a könyv szeretetével. A könyvtárosok fő dolga most Szigetszentmiklóson a katalógusrevízió. Felelősség­Remáljük, hogy a tovább­tanulni szándékozó nyolcadik osztályos tanulók, szüleik és tanáraik már kézhez kapták a Pest megyei pályaválasztási tanácsadó 1986/87. című tájé­koztatót. Ahogy a Pest Me­gyei Pedagógiai Intézet a ki­adványban is jelezte, az idő­közben történt változásokról ezúton ad tájékoztatást. A kiadvány 15. oldalán: Az 1. 5. pontban a közöltektől el­térően a magyar egy osztály­zattal szerepel — pl. nyelvtan 4-es, irodalom 5-ös — 4,5. így az iskolából hozott maximá­lis pontszám nem 60, hanem 50 lehet. 64. oldal: A Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetben a vegyi- és élelmi- szeripari gépszerelő szakma helyett technikus képzés indul biomechanika szak­csoportban. A közölteken kí­vül egy baromfihús-feldolgozó szakközépiskolai osztály is lesz. 89. oldal: A közölt határ­időkkel ellentétben természet- tudományos, valamint a ma­tematikai speciális girhnáziu­teljes, sziszifuszi feladat, még legalább fél esztendőre van szükségük, hogy végezzenek ezzel. A nagy munka oka, hogy újjáépítik katalógusu­kat — minden a legfrisseb­ben kerül a helyére. Egymásra utalva Mialatt beszélgetünk, nesz­telen léptekkel megérkezik a többi könyvtáros is. Ki-ki dolga után néz, megkezdi el­tervezett napját. — Most, hogy a kiskertek­ben már nem sok a tenniva­ló — mint általában minde­nütt, kertészkedő településeken —, itt is szaporodik a könyv­tárba betérők száma. Min­denkit szívesen fogadunk. Nagyon jó érzés, amikor az ember a kölcsönzőpult mögöt­ti tennivalóiból felpillantva azt látja, hogy itt is, ott is áll valaki a könyvespolc előtt, keres, lapoz, könyvbe mélyed. Láncolat ez: ők érzik, hogy jó itt, nem jönnek, nem ta­nulnak hiába — és mi sem tanultunk, nőm dolgozunk hiába. PILISSZENTLÄSZLÖ. Mint­ha néhány hónapot késett volna az óvodások tegnapi műsora. Tavaszról és a ter­mészet ébredéséről énekeltek a kicsik, várván a meleg nya­rat. Pedig egyelőre a ziman- kós tél előtt állunk. Ámbár a fűtött szobában mindenről ál­modozhatunk. A műsor ezúttal új színnel gazdagodott. Pilisszentlászlói ovodások csengő énekét élvez­hettük. A szlovák nemzeti­ségű kicsik anyanyelvükön szólaltatták meg a szép da­locskákat. Az sem volt baj, hogy bizonyára sokan nem értették a szöveget, ám a zene nyelve mindannyiunkat el­igazított. Az óvodások bizo­nyára mindenhol is meg­próbálták utánénekelni a ked­ves, fülbemászó dallamokat. A szülők, nevelők, felnőttek számára elgondolkodtató, hol kezdődik és hol folytatódik az anyanyelv szépségeinek feltárása. Manapság a Pest megyei nemzetiségi falvakban gyakran hallhatjuk a pedagó­gusok panaszát: a felnövekvő nemzedék már nem, vagy alig-alig ismeri a népcsoport nyelvét, ahová tartozik. El­vesznek az ősi szokások, a hagyományok is. Tehát elsőd­legesen a szülői ház feladata, hogy megtanítsák a kicsinye­ket a szavakra. Ezután kö­vetkezhet csupán az óvoda és mi osztályokba a jelentkezési határidő egységesen: február 4. A felvételi vizsgák február­ban vannak. A felvételi anya­ga az általános iskolai tanul­mányokra épül. A felvételről, illetve az elutasításról már­cius 3-ig döntenek, majd már­cius 7-ig értesítik a tanuló általános iskoláját. 92. oldal: Az érdi Vörös­marty Mihály Gimnáziumban (0,5) biológia, (0,5) kémia, va­lamint (0,5) orosz (0,5) és francia speciális osztályok indulnak. A biológia-kémia speciális osztály beiskolázási körzete: Pest megye, Fejér megye, Budapest . és minden olyan megye, ahonnan a be­járás megoldható. 98. oldal: Pest megyei fia­talok jelentkezhetnek továbbá a Teleki Blanka Gimnázium (Székesfehérvár, Vöröshad­sereg u. 7. 8000) matematika speciális osztályába, elsősor­ban Pest megye budai terü­leteiről és a Verseghy Ferenc Gimnázium (Szolnok, Lenin park 1. 5000) matematika speciális osztályába (elsősor­ban Pest megye pesti terü­leteiről). A népi iparművészet egy igen ritka és már-már elfele­dett formáját műveli a Szé­kesfehérváron élő Gaál Gab­riella népi iparművész. A kü­lönböző színű lószörből nyak­láncot, gyűrűt, karkötőt, gombdíszekef, kiskosarat és sok egyéb apró tárgyat készít. az iskola. Az óvodában még van elég idő arra, hogy já­tékosan sajátítsa el mindenki saját anyanyelvét is. TUDÖSPQRTRÉ. Miként alakul az ember sorsa? Miért éppen ezt vagy azt a pályát választjuk hivatásul ? Sorol­hatnánk a kérdéseket, ame­lyekkel a Tudósportré félidő­ben című adás kezdődött. Er­dei Grünwald Mihály nem véletlenül faggatta beszélgető- partnerét, Dán Róbert tan­székvezető egyetemi, tanárt ezekről. Miközben az életút alakulásáról hallgattuk a tu­dóst, az egyediben az álta­lános emberire ismerhettünk. Gyermekkori élmények, szü­lői szándékok, a környezet hatása és nem utolsósorban a szerencse határozza meg, hol kötünk ki. Dán Róbert kilencesztendős korában egy tízezer kötetes könyvtár pol­cai között bujdokolt néhány hónapig a háború alatt. Nem volt más dolga akkor, csak az, hogy búvárkodjék. Sze­rencsésnek vallja magát, de nem csupán e találkozásért. Azért is, mert számára a munka pihenést, kikapcsoló­dást jelent. Nincsen jobb ká­bítószer — mondotta tréfásan —, mint egy téma után kutatni. Legjobban a régi és ritka könyvek tárában érzi magát. Szakmai berkekben az a hír járja róla, hogy min­dig rátalál valamilyen új­donságra, kuriózumra. Ám újabban éppilyen hévvel ér­dekli az informatika mint a jövő gondolkodásmódjának formája. A számítógép, légyen az bármennyire mindenható, ám tartalommal mindig az ember tölti fel. Ezért keresi a hogyanokra a válaszokat. Ily módon tanulságos mind­annyiunk számára a tudós- portré: az elmélyült gondol­kodó fogódzókat nyújt az el­igazodáshoz. JÁTÉK VÁCOTT. Hosszú esztendők óta az egyik leg­népszerűbb rádiós műfaj teg­nap délben Vácról, a Bartók Béla Állami Zeneiskolából jelentkezett. Ügy tűnik, még mindig nem kopott meg a Játék és muzsika presztízse. Talán éppen abban van a varázsa, hogy nem több tíz percnél. Gyorsan peregnek a kérdések. A zenei betétek szórakoztatóan hasznos isme­reteket nyújtanak. A hallgató számára azt az élményt nyújt­ja, hogy a készülék mellett kipróbálhatja tudását, anél­kül, hogy a nyilvánosság elé kellene állnia az esetleges ku­darc vállalásával. Ezúttal a váci műsor is sikeres volt: Prokofjev-, Glinka-művekben gyönyörködhettünk. Er. K. Megjelent a pályaválasztási tanácsadó Továbbtanulási lehetőségek Eszes Katalin Ka D I Ó FI GYELŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents