Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

Közművelődési fórum után Közelebb kerülni mindenkihez Ettől a tanácskozástól za­varba jött a hallgató. Kívül­álló nem maradhatott, ebben a témában nem léteznek kí­vülállók, a közművelődés cím­szó oly bőséges kosár takaró­ja, hogy abból a kosárból így vagy úgy, de mindenki része­sül. A hangsúly ezúttal az „így vagy úgy” jelzésű lehetősége­ken volt. S ettől jött zavarba ez, aki nem a közművelődés munkásaként volt jelen a munkaértekezletnek is nevez­hető tanácskozáson, amelyet azért hívtak össze, hogy elő­készítő fóruma legyen Monor, Monori-erdő és Péteri közép­távú, egységes közművelődési tervének: a lehetőségek, az elképzelések özöne hangzott el, és nem avatatlanok szájá­ból, következésképp az ügyek mozgatóinak és kerékkötőinek ismeretében, átgondoltan, a földön járva. Mindaz a tömérdek javas­lat, ami előkerült: megvaló­sítható. A javaslattevők sze­mélye — ha csak személye­ken múlik, múlna... — eleve záloga a sikernek. Ha tehát ezt a tanácskozást az elkészü­lő tervet követően tettek kö­vetik, Monor közművelődésé­hek pókhálós kapuja a sar­kaiból fordul ki. hogy teret adjon az összehangolt, meg­alapozott újnak. Mostoha körülmény Dr. Illanicz György, a mo- nori tanács vb-titkára mon­dott bevezetőt, köszöntötte a tanácskozáson jelenlevők kö­zött Nagy Sándornét, az MSZMP Monori Bizottságának politikai munkatársát, Járadi Lászlót, a nagyközség nép­fronttitkárát, Pintér Erzsébe­tet, a tanács művelődési osz­tályának vezetőjét, dr. Cser- nus J. Aladárné közművelő­dési felügyelőt —, s áradni kezdtek a szavak. Pontosab­ban: a gondolatok. Mert bár a megbeszélés hosszú órákig tartott, a szószaporítás vádja nem illethetett senkit, ami el­hangzott, érezhetően szívügye Volt minden szólásra emelke­dőnek. Kurucz Tamásné, a monori művelődési központ munka­társa nyitotta a sort, s el­mondta: alig várják, hogy a művelődéi ház, megújulva, ki­nyithassa kapuit, s örülnek, mert végre igazán tervezhet­nek. Szeretnének közelebb ke­rülni mindenkihez, mert bár kapcsolataikat igyekeztek ed­dig is építgetni, mostoha kö­rülményeik sok kezdeménye­zésnek gátat állítottak. Várják a kéréseket, sok mindenben képesek — hiva­talból és hivatásból — segíte­ni: iskoláknak rendhagyó órákkal, vállalatoknak nyug­díjas- vagy kismaima-találko- zók megszervezésével, elfog­lalt szülőknek a hétvégi ját­szóház megteremtésével, csel­lengő tiniknek azzal, hogy a Hangulat presszóban esetleg más is fogadja őket, ne csak a „tilos” miatt csábító félde­ci és cigaretta ... Pál Aranka, festőművész, a gyömrői 2. számú iskolából az ember és a művészet közele­déséről beszélt, konkrét javas­latokkal is: rajztanárok stú­diójának, önképző műhelyé­nek megvalósítását javasolta, ismeretlen magángyűjtemé­nyek felkutatását, a körzet ér­tékes műemlékeinek megis­mertetését. Vedres Lászlóné, a monori Ady úti iskola igazgatója hosszú-hosszú listát hozott: mi az, amiben a diákok szakköri formában már tevékenyked­nek, s e körök népszerűsége a bizonyíték arra, hogy a tá- gabb érdeklődés nemcsak egy- egy iskolán belül él meg — hanem érdemes kinyitni is a köröket? Néhány éve Utazóknak, túrázóknak, bé­lyeget gyűjtő, zenélő, nyelv­művelő. sakkozó, képzőművé­szetek iránt érdeklődő, számí­tástechnikával, főzőcskével, néprajzzal, helytörténeti ku­tatásokkal, néptánccal szívesen foglalkozó diákoknak teremt­hető meg a lehetőség arra, hogy szabad idejükben azt 'művelhessék, aminek révén kiteljesedhetnek. És volt szó 'játékkészítőkről, régészkedők- ről, bábosokról, „mozdulj ve­lünk!” sportvetélkedőkről — mindarról, ami helyet és időt követel, mert igény van rá. Horváth Ferencné, a körze­ti úttörőelnök, az úttörőik és a KISZ-es korosztályú fiata­lok kidolgozott programjainak bővítését feszegette, azt, hogy módszertani anyag ugyan van — de olykor nincs, aki az ak­ciókat élővé tehetné. A monori gimnázium — ez­zel is jelezve, hogy az ügyet korántsem tartja jelentékte­lennek — két képviselőjét is „delegálta” a tanácskozásra. Dr. Simon Gyula igazgató- helyettes azzal kezdte hozzá­szólását: az Iskola tevékeny­sége és a közművelődés eddig is számos ponton érintkezett, nyilván ezután sem lesz más­képp, szükséges azonban az előrelépés. Nem utolsósorban a kulcskérdésben: a politi­kai nevelés terén. Tapasztalható, hogy a tan­tervek zsúfoltak, az oktatás- nevelés hangsúlya az oktatás felé tolódik, az iskolában és az életben tanultak pedig nem­egyszer szembekerülnek egy­mással. S ezen a ponton kel­lene belépnie a változásnak: több olyan élményt jelentő te­vékenység megteremtésére lenne szükség, amelyre az is­kola is építeni képes, s amely­be bekapcsolódhat. Beszélt dr. Simon Gyula a felnőttoktatás­ban tapasztalható, aggasztó visszaesésről is: néhány éve még 270 levelező hallgatója volt a gimnáziumnak, ma 80. A másod-és harmadállás nem enged időt a tanulásra, s bár magyarázat nem egy kínálko­zik, mégis: jól van ez így'.' Bölcső Gusztáv, az irodalmi színpad vezetője, 15 év alatt hat igazgatót látott érkezni és távozni a művelődési központ­ban, van tapasztalata, annál is inkább, mert a gimnázium ifjúságvédelmi felelősének tisztét is ő tölti be. Olyan ese­mények, élmények kellenek — mondta —, amelyek lekö­tik a gyerekek érdeklődését, ha úszni tud és szeretne is, ne kelljen az utcasarkon téblá- bolnia, ha kerámiasaakkörbe járna, ne a presszók körül lö­työgjön, mert presszó van, de ke rám! as zak kör nincs ... Egymásba kapcsolódtak a hozzászólók mondatai, ki-ki hozzátette saját területének tapasztalatait, elképzelését a jövőről: Burján István, a Csa­ládi Iroda vezetője a honis­mereti kör továbbéléséért emelt szót, dr. Manulek Zsu­zsa, a nevelési tanácsadó pszichológusa az ideológiai képzés fontosságát emlegette, László János, monori-erdei is­kolaigazgató a társközségekbe „kihelyezett közművelődés­ről”, dr. Tóth Ilona, a rende­lőintézet igazgató főorvosának helyettese az egészséges élet­módira nevelés klubjainak lét­rehívásáról beszélt, Budai Imréné, a monori zeneiskola igazgatója arról, hogy a fel­újítandó művelődési ház szá­mukra is mennyi új lehetősé­get teremt, Felszner János, a monori filmszínház vezetője örvendetes új híreket hozott filmklubokról, a mozi felújí­tásáról — és hosszan, hosszan lehetne sorolni. Sokakhoz szól Mindazt, ami elhangzott, tel­jes részletességgel nem közöl­hetjük, de ennél talán fonto­sabb is, hogy a tanácskozáson megfogalmazottak cselekvés­re váltódjanak. S mert nyil­vánvalóan nem szószaporítás céljából vettek részt a meg­hívottak a maratoni megbe­szélésen, az elhangzott javas­latok megvalósításaikor hatal­masat nyerünk: élő, sokakat mozgató, sokakhoz szóló köz- művelődést. Legyen így, mert pezsdítő volt mái- ez az első mozdulás is... K. Zs. Kisiparosoknak Taggyűlés A KIOSZ gyömrői alap­szervezete december 16-án, hétfőn délután öt órakor tart­ja második félévi taggyűlését a Táncsics Mihály utcai szék­házban. Kérik a hozzájuk tartozó községek kisiparosait, hogy — a napirend fontossága miatt — minél többen jelenjenek meg. A Luca-nap előestéjén Hajnalban lámpásokkal indultak Nem olyan régen teltek meg színültig a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet tárolói sa­vanyú káposztával. Vecsésen jártamban jutott eszembe a méltán híres és finom étek­ről egy történet, amit azon­ban nem a nagyközségben, hanem jVf enden,hallottam Mé­száros Janosne Bakos Iloná­tól, a Tápióvölgye Mgtsz né­pi együttesének szólóénekesé­től. így szól az emberöltőnyi idő távlatából a történet: — Az én gyerekkoromban mindenki savanyított káposz­tát, még az is, akinek nem termett, mert vett magának ötven vagy száz kilót. Volt akkor Mendén az egyik szom­szédunknak egy óriási gyalu- ja, azt használta olyankor szinte mindenki a környéken, mert jól lehetett haladni vele. Szóval úgy kezdődött a sava­nyítás, hogy félretették az asztalt a szobában, fehér ab­roszokat terítettek le a padló­ra, ami sok háznál döngölt agyag volt. összejött a család, a nagyok félbevágták a káposztafeje­ket és édesapám gyalulta, mi gyerekek meg azon osztozkod­tunk, hogy kinek jut több torzsája. Amikor az összes káposzta le volt gyalulva, szétrakták a fehér abroszo­kon, akkor édesanyám szertar­tásos gondossággal megmosta édesapám lábát úgy, hogy ab­ban nem volt semmi hiba. Akkor édesapám beleállt a dézsába, a többiek letettek egy sor káposztát, édesanyám meg rászórta a sót, a hegyes pirospaprikát egészben, ami ízt is adott és díszített is, a babérlevelet, s mindazt, ami "belevaló volt. Aztán megint egy sor káposztát tettek a dé­zsába, arra fűszereket, s ismét káposztát, míg meg nem telt a dézsa vagy hordó, s közben édesapám jól letaposta, össze- tömörítette. Amikor tele lett a dézsa, rá tették, azt a srófot, ami még má is megvan fenn a padláson, s azzal préselték tovább. Amikor idáig megvolt a munka, levet tettek rá, és nyolc napig hagytak érni, közben mindig húztak a sró- fon. Akkor mondták a házak­nál, milyen jó, hogy nem ha­lottak napján, vagyis minden­szentekkor gyalulták a ká­posztát, mert olyankor sokan sírnak, s attól megpuhult volna. így kezdett a régi világ dolgairól, hiedelmeiről mesél­ni Mészáros Jánosné, s ha már hangulata volt hozzá, kihasználtam az időt, amíg unokái német nyelvtanfolya­mon voltak, s tovább beszél­tettem a mendei családi ház barátságos csendjében. — Milyen volt a Mikulás az ön gyerekkorában? — Akkoriban még nem na­gyon tartottak Mikulást, mert nem volt rá módja a népnek. Az én gyerekkoromban leg­feljebb egy darab csutkát hozott a Mikulás bácsi, szenet is csak jóval később tudtak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1985. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Kommunisták számvetése Támaszkodni kell a fiatalokra j Befejezéshez közelednek — a vonzáskörzetben is — ^ a pűrtalapszervezetek beszámoló taggyűlései. A kom- ^ munisták számba veszik az idei gazdasági feladatok ^ megoldását, s természetesen a beszámolók tartalmaz- ^ zák a szervezeti élet eredményeit, hiányosságait is. ^ Van miről beszélni, hiszen ez az év bővelkedett tár- í sadalmi eseményekben, amelyek szervezéséből, 1c- ^ bonyolításából részt vállaltak a párttagok is. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság er- y dészeti üzeméhez tartozók több mint 12 ezer hektár ^ gazdái, érthető tehát, hogy nehéz helyzetben van a ^ pártalapszervezet vezetősége, ha például taggyűlést ^ kell tartaniuk. A csévliaraszti taggyűlésen azonban szép számban megjclenTck, s hallgatták meg Kónya 3 József párttitkár beszámolóját. A beszámolóból kitűnt, hogy az alapszervezet igyekezett a XIII. pártkongresszus szelle­mében tevékenykedni. Ki­emelt figyelmet fordítottak a pártéletben kialakult helyes módszerek alkalmazására, a munkastílusra, ami biztosítot­ta, hogy az alapszervezet az erdészeti üzem elismert és fe­lelős politikai irányítója le­gyen. Rendszeresek a kommunis­tákkal folytatott egyéni be­szélgetések, amelyek során ki­derült, hogy a gazdasági fo­lyamatokról, tendenciákról nincs átfogó ismeretük. Egyes politikai állásfoglalások, köz­ponti és helyi intézkedések váratlanul érintik őket. Ehhez járul egyes párttagok passzi­vitása, befelé fordulása, amely nem lenne megengedhető. Az -önkritikától sem mentes beszámolóból kiderült, hogy a párt belső életét helyenként egyoldalúan értelmezik az er­dészeti üzemben. Leszűkítik a vezetőségi ülésekre, a tag­gyűlésekre, valamint az ott hozott határozatokra. A pár­ton belüli tájékoztatás csak­nem teljes egészében a tag­gyűléseken történik, nem megfelelő tehát az információ- áramlás, s ezen változtatni szükséges a jövőben. Nehéz megteremteni ilyen körülmények között az eszmei egységet, amely nélkül az alapszervezet munkájának színvonala sem emelkedhet. Tapasztalható a titkárcent- rikusság, amely hosszú távon nem engedhető meg. Az alapszervezet vezetősége rakni a csínytevő kicsik ci­pőjébe a szülők. — Hogyan zajlott le a Lu­cázás? — December 13-a, a Luca- nap előtt való estén az én jó édesanyám — mint akkoriban az asszonyok — fokhagymát pucolt, s a girizdekkel min­denhová, az ágy végére, a ház, az ólak, a kamra ajta- jaira keresztet rajzolt. Ami fokhagyma megmaradt a raj­zolás után, azt bedobta az ágy alá. Mindezt azért tette hogy a rossz szellem, a rossz Luca ne tudjon bejönni a házba rontani — mesélt to­vább Mészárosné. majd visz- szakanyarodott a böjtök ide­jére, amikor már nem lehe­tett táncolni, mulatságba menni, szépen várták az em­berek a karácsonyt. @ December 1-én pedig meg­kezdődött az ádvent. Akkor­tól korán hajnalban lámpá­sokkal indultak a hajnali misére az emberek. Kinek- kinek a lámpásában olaj vagy gyertya égett, a levegő rend­kívül tiszta, szinte harapni- valóan sűrű és fagyos volt, lábuk alatt csikorgott a szűz hó. A mély csöndet csak a hajnali harangszó törte meg... Aszódi László Antal az elmúlt két évben rend­szeresen foglalkozott az üzem­ben dolgozó fiatalok helyzeté­vel, a KISZ-alapszervezet megalakításának lehetőségé­vel. Nem sok eredményt tud­tak felmutatni. Pedig az er­dészeti üzemben negyven 30 éven aluli fiatal dolgozik különféle beosztásokban, igaz, más-más községekben élnek. Jelentős többségük a szállítás­ban, valamint a javítóműhely­ben dolgozik. A gazdasági ve­zetéssel közösen keresni kel­lene (lehetne) azokat a lehe­tőségeket, amelyek képesek kimozdítani a fiatalokat a jelenlegi helyzetből, s amely lehetővé tenné, a koncentrá­lást kevesebb munkahelyre. Kiemelt feladata a párt- alapszervezetnek a tagnevelés. Bár a tagfelvételi feladatok­nak eddig eleget tettek az er­dészeti üzembeliek, azt kell mondani, hogy van még bő­ven javítanivalójuk ezen a téren. Egy-egy kommunista pártmegbízatásként kapja fel­adatul a kiszemelt fiatal fel­készítését. Mégsem mutatkozik ennek eredményessége, mert hiányos a számonkérés. A jövőben alapvető követel­mény, hogy a pártépítő mun­ka erősítése elősegítse az egy­séget, a jobb fegyelmet és a nagyobb tömegbefolyást. Azo­kat a fiatalokat kell a kom­munisták soraiba felvenni, akik példás munkával, fe­gyelmezett magatartással, a párt politikája melletti ki­állással, aktív közéleti tevé­kenységükkel bizonyították al­kalmasságukat. Az alapszervezetben a gaz­dasági vezetés beszámoltatása rendszereinek mondható. Az erdészeti üzem gazdasági eredményei évről évre figye­lemre méltóak. Pedig a nehe­zedő gazdasági helyzetben cseppet sincs könnyű dolguk, a kollektíva azonban mindig kiállta a próbát, számítani le­het jó munkájukra. A faki­termelés, az erdőművelés, s még számtalan feladat képezi mindennapi teendőjüket. Több mint 12 ezer hektárnak a gaz­dái, s ez már önmagában is' jelzi, milyen nagy feladatok hárulnak rájuk az év min­den időszakában. Érzékenyen érintik őket o piac meg-meg- újuló változásai, amelyek nem Pezsdülest hozott a válasz­tás a gombai községi közös ta­nács testületéinek munkájá­ban. Az év során megtartott tanácsülések közül kettőt még a régi összetételben hívtak egybe, azokon a részvétel ará­nya 79 százalék volt. A testü­let újjáalakulása óta megtar­tott ülésein viszont már álta­lában a tanácstagok S5 szá­zaléka megjelent. Ezek természetesen csupán a számok, s bár önmagukban is sokatmondóak, még nem lennének bizonyító erejűek. A jegyzőkönyvek viszont arról is tanúskodnak, hogy a tanács­tagok nem ‘ egyszerűen csak mindig előnyösek számukra. Ennek ellenére az idei kilátá­sok is biztatóak, bizonyosra vehető, hogy az idei gazda­sági célkitűzéseket teljesíti a kollektíva. A beszámoló taggyűlésen részt vett és felszólalt Artz László, az MSZMP monori városi jogú nagyközségi párt­végrehajtóbizottság tagja, aki ismertette a pártbizottság értékelését az alapszervezet idei munkájáról. Szöör Le­vente üzemigazgató a gazda­sági vezetés szemszögéből ér­tékelte az alapszervezet mun­káját, hangsúlyozva azt, hogy a kommunisták segítsége nél­külözhetetlen a jó eredmények eléréséhez. Arra is felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az üzem évről évre túlságosan is a háttérben dolgozik, néhány­szor nagyon egyedül vannak gondjaik megoldásában. Ered­ményeik alapján pedig több­re hivatottak, hiszen azok semmivel sem rosszabbak a körzet üzemeiénél. Tóth Géza szerelő és Bata Sándor műhelyvezető a tag­díjbefizetésről szólt. Utóbbi a tagnevelés fontosságát is hangsúlyozta, hiszen bizonyos fokú elöregedés tapasztalható a tagság körében. A fiatalítás pedig nem késhet soká! Gér József A tervekről A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportja de­cember 17-én, kedden délután egy órakor tartja idei utolsó ülését a Monori Állami Gaz­daságban. Tájékoztató hang­zik majd el a mezőgazdasági üzem idei tevékenységéről, to­vábbá a vonzáskörzet VII. öt­éves tervének főbb célkitűzé­seiről. Bakonyi György cso­portelnök ismerteti a testület idei munkájának eredményeit. A csoportülés baráti beszélge­téssel zárul majd, amelyen részt vesznek az állami gazda­ság párt- és gazdasági ve­zetői. Kulturális program Ecseren csütörtökön 14 órá­tól: képzőművészek kisbaráti körének foglalkozása, 15.30- tól: logopédia. Gyömrőn 15-től: a pályavá­lasztási klub látogatása a he­lyi péküzemben, 14-től: művé­szi torna. Mendén 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: Tenger zamata. Sülysápon 14-től: ismeret- terjesztő előadás A magyar ál­lam és az egyház kapcsolata címmel, 16-tól: zongoraiskola. Vecsésen 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. ott vannak az üléseken, hanem a korábbiaknál aktívabban, kritikusabban képviselik vá­lasztók érdekeit. Ugyanez a kedvező változás taDasztalható a körzeti mun­kában, a társadalmi munka­akciók szervezésében is. Mind­ezen fölül eredményesen dol­goztak a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásáért is, így a lakosság túlnyomó többsége egyetértését fejezte ki a közösen meghatározott célokkal, s a fizetendő ősz- szeggel. (ISSN 0133—2651 (Monori Híiiap) Választás utáni pezsdiilés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents