Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. DECEMBER 11., SZERDA **rvr * j/«;»h 3 Parlamenti bizottsági ülések A kisiparosok és kiskereskedők adóztatásának hatása Cél: a jó lakossági szolgáltatás A Magyar Szocialista Munkáspárt XII— XIII. kongresszusa meghatározta a kis­ipar és kiskereskedők népgazdasági he­lyét és szerepét. E tevékenységek politi­kai megítélésében bekövetkezett változá­sok hatására megváltozott a társadalmi megítélés is. Egyértelműbbé vált. hogy a népgazdaságban hosszú távon szükség Tan e tevékenységekre. A politikai állásfogla­lások nyomán az ipargyakorlást elősegítő jogi és gazdasági szabályzók, állami in­tézkedések születtek, melyek megterem­tették a kisiparosok és kiskereskedők lét- biztonságát. növelték termelési kedvüket. Kun Béla-centenarium Emlékbizottság Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének elnökletével kedden ülést tar­tott a Kun Béla emlékbizott­ság. Áttekintette az 1986. feb­ruár 20-án esedékes Kun­centenárium előkészületeit, foglalkozott a Kun Béla tevé­kenységéről már megjelent kiadványokkal és a további publikációkra, valamint a kü­lönböző megemlékezésekre vo­natkozó javaslatokkal, s jóvá­hagyta az 1986 februári tu­dományos ülésszak tervezetét. A Pest Megyei Vegyi és Di­vatcikkipari Vállalatnál teg­nap tartotta alakuló ülését a vállalati tanács, amelynek tiszte a vezérigazgató megvá­lasztása, illetve megerősítése. Az eseményen jelen volt dr. Kocsis Péter, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága gazdaság- politikai osztályának vezető­je, Csonka Tibor, a megye: tanács elnökhelyettese, Sol­tész Lajos, a Helyiipavi és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára, vala­mint Csapó Sándor, a buda­örsi városi jogú pártbizottság első titkára. Édes István vezérigazgató elöljáróban ismertette a vál­lalati tanács feladatait, meg­alakulásának körülményeit. Szólt arról, hogy amikor az új, demokratikus irányítási formák bevezetéséről megszü­letett a rendelet, az elsők sze­rettek volna lenni, ahol ezt bevezetik. Ám tavasszal, ami­kor ez lehetővé válhatott vol­na, a vállalat életében — mint arról lapunkban is ir­tunk — megütietősen viharos idők járták.' 'Együttmaradni, vagy külön-külön boldogulni — ez volt a kérdés, s amíg erre válasz , nem született, nem lett volna célszerű egy ilyen horderejű, , változás — hangzott az alapítói határo­zat. Majd megszületett a döntés, hogy a szétdarabolás nem indokolt, nem volt tehát akadálya a vállalatot irányí­tó testület életre hívásának. Az Országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága kedden ülést tartott a Parlamentben. Antalffy Györgynek, a bizottság elnö­kének megnyitója után Mar­kója Imre igazságügyminisz­ter tájékoztatta a képviselő­ket az országos listán megüre­sedett képviselői helyek betöl­tésének módjáról, s az ehhez szükséges jogi változtatások tervezetéről. A bizottság a mi­niszter tájékoztatóját tudomá­sul vette. élen jár a mai megnehezedett feltételek között is. Elismerés övezi a kollektíva részéről, s hasonlóképpen nyilatkozott az alapító képviseletében szóló Csonka Tibor tanácselnök­helyettes is. A következő idő­szakra' felvázolt fejlesztési, termelés- és exportnövelő el­képzelései rokonszenvre talál­tak a vállalati tanács tagjai­ban; a testület a javasolt három évvel szemben öt esz­tendőre erősítette meg pozí­ciójában Édes István vezér­igazgatót. Sz. T. Az adottságokhoz igazodva A Pest Megyei Ipari Szövet­kezetek Szövetsége elnökségi ülést tartott tegnap. Több fon­tos, a gazdálkodást érintő kér­dés volt napirenden. A részt­vevők beszámolót hallgathat­tak meg a VI. ötéves terv­időszak munkavenseny-éred. ményeirőlr-az -építőipari szö­vetkezetek helyzetéről. Meg­tárgyalták a KISZÖV elnöksé­gének jövő évi munkatervi ja­vaslatát is. Az ülésen szó esett az új szabályozók ellentmondásai­ról, a fő munkaidőben és az azon túl végzett munka visz- szásságairól, illetve ellentmon. dásos hatásairól. Ezután megvitatták a ta­nácsok 1986. évi költségvetésé­ről, valamint a VII. ötéves népgazdasági terv tanácsi pénzügyi előirányzatáról ké­szített előterjesztést, amelyhez Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. A többi között rámutatott: a to­vábbfejlesztett tanácsi szerve­zési és gazdálkodási rendszer elősegíti, hogy a helyi kezde­ményezéseket felkarolva, a fejlesztési eszközök hatéko­nyabb elosztása révén a jövő­ben nagyobb hangsúlyt kap­jon a községek fejlesztése. A korábbi merev települési ka­tegóriákat félretéve minden település számára megnyílhat az önálló fejlődés útja. Az el­képzelések fontos eleme, hogy a VII. ötéves tervben jelentő­sen növekednek a tanácsok anjmgi erőforrásai. Gazdasá­gi önállóságukat és gazdálko­dási biztonságukat erősíti az is, hogy az állam egyértel­műen garantálja a meglevő in­tézmények működési, fenntar­tási, felújítási, valamint a te­lepülés népességszámához kö­tődő fejlesztési forrásokat. Ugyanakkor a tanács érdekel­tebbé válik a helyi bevételek növelésében. Valamennyi ta­nácsnál a jelenlegi kétféle pénzalap helyett egységes ala­pot hoznak létre, s így lehető­vé válik a jelenlegi felhaszná­lási kötöttségek döntő többsé­gének megszüntetése. A helyi tanácsok ily módon szabadon dönthetnek anyagi erőforrá­saik elköltéséről. A vitában — többek között felszólalt Mondok Pál (Pest m. 26. vk.) és Nyéki Ilona (Pest m. 1. vk.) képviselői is. ★ Ülést tartott az Országgyű­lés honvédelmi bizottsága is. A képviselők Gyuricza László elnökletével megvitatták a népgazdaság VII. ötéves ter­véről szóló törvényjavaslatot, a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium 1986. évi költségvetését, valamint a bi­zottság 1986. évi munkatervét. A vitában — többek között — felszólalt Viola Károly (Pest m. 14. vk.) képviselő is. Az általános gazdasági fel­tétellék szigorúbbá válásának körülményei indokolttá tették a kisiparosok és kiskereske­dőik adóztatási rendszerének változtatását, módosítását. Az adópolitikában eddigi jö- vedelemszafoályozó funkcióval szemben egyre jobban előtér­be kerülnek a piaci törvények. Az időközben történt gazda­sági változások, a megjelent jogszabályok arra utaltak, hogy az adónak nem lehet közvetlen szerepe a jövede­lem visszaszorításában. A jö­vedelmet a piaci törvények szabályozzák, itt elsősorban nem a bérszabályozás elvének kell érvényesülni. Éppen ezért lehetőséget kell biztosítani a kisiparosoknak és kiskereske­dőknek arra, hogy a keresett kisipari termékek, szolgálta­tások az igényekhez igazodja­nak és pont a progresszív adóztatás miatt n-e kelljen á tevékenységet mérsékelni. In­dokolja ezt továbbá az is, hogy — nyitott gazdaságpolitikánk eredményeként — egyre több kisiparos dolgozik külföldi megrendelésre, melynek első­sorban népgazdasági jelentő­ségét kell kiemelni, de a ré­gi jogszabályok nem tették érdekeltté a kisiparost a mi­nőségi, sok esetben még a mennyiségi teljesítésben sem. Az új adózási rendszer job­ban feloldja azt a feszültséget, amit az adó teljesítmény­visszafogó hatása eredménye­zett. Az újonnan megjelent jogszabályok ezt az elvet ér­vényesítik és tükrözik. Erre tett kísérletet az 1984. január 1-től bevezetett új jö­vedelemadózási rendszer, ami egy hosszú távú stratégia, az egységes személyi jövedelem- adó rendszer első lépcsője. Az új jogszabály egyik lé­nyeges változása, hogy az adóköteles jövedelem évi ösz­szegében, valamint az adó mértékében nagymértékű a szóródás, az adó progresszi­vitása csökkent. A fennálló jogszabályok le­hetőséget biztosítanak, hogy — aki az ipar gyakorlásához szükséges feltételekkel ren­delkezik — minden kisiparos kaphat működési engedélyt, függetlenül a területi ellátott­ságtól. Ennek eredményeként kiéleződik a konkurencia, va­lamint árleszorító hatás is ér­vényesül. Bizonyos hátrányt jelent viszont, hogy fokoza­tosan nő a nem helyi lakosú, csak telephelyű kisiparosok száma, akik a helyi feladatok, szolgáltatások ellátásában egy­általán nem vagy csak mini­mális mértékben vesznek részt. A kisiparosok számának nö­vekedésével csökkent az ellá­tatlan területek száma, ezért már nem volt indokolt a la­kosság szükségleteit kielégítő szolgáltatást és javítást kez­dő kisiparosok részére 3 éves területi adómentesség meg­adása, ezt az új jogszabály már nem biztosítja. Arról nincs tudomásunk, hogy va­laki azért állt el szándékától, mert a régi jogszabály sze­rinti mentesség nem illeti meg. Az adópolitikai célok rea­lizálása most a szociális men­tesség és az adóalap-csökken­tő kedvezmények megadásá­val valósul meg. Település- fejlesztési szempontból lénye­ges változás, hogy a helyi be­ruházások, felújítások, mű­emlék épületek helyreállításá­ban közreműködő kisiparosok részére 50 ezer forintig adó­alap-csökkentő kedvezmény adható. Ezzel a lehetőséggel egyre több kisiparos él, ezzel is segítve a helyi feladatok ellátását. , Az adóterhek mérséklődtek, amit a kisiparosok és kiske­reskedők kedvezően fogadtak, ennek következtében dinami­kusan nőtt számuk. Nagymér­vű a másod- és mellékfoglal­kozású kisiparosok száma. Ez a jelenség azzal indokolható, hogy a társadalombiztosítási járulék progresszív növekedé­se miatt több kisiparos meg­szüntette főfoglalkozású tevé­kenységét, és munkaviszonyt létesítve másod- és mellék­foglalkozásban végzi javító és szolgáltató tevékenységét. Jelenleg 162 kisiparos 66 szakmában tevékenykedik, ami egyértelműen bizonyítja, hogy milyen széles körű la­kossági igényeket elégítenek ki. A kisiparosok 89 százalé­ka szolgáltat. A magánerőből épülő családi házak 85 száza­lékát kisiparosok készítik. A személyi szolgáltatások terü­letén is jelentős a munkájuk — megítélésünk szerint az igények mintegy 40 százalékát .elégítik ki. A terület kisiparosai és kis­kereskedői megfelelően kive­szik részüket a közéleti mun­kából, részt vesznek a társa­dalmi rendezvényeken, élen­járnak a társadalmi munká­ban. Legjelentősebb értékű társadalmi munkájuk a szak­orvosi rendelőintézet építésé­nél volt. Rendszeres az isko­láknak és óvodáknak végzett munka, melynek értéke 80— 100 ezer forint között van évente. Kedvező kapcsolataink alap­ján tovább kívánjuk bővíteni a kisipar, a kiskereskedők és a szocialista gazdálkodó szervek közötti együttműködést. A la­kossági szolgáltató tevékeny­ség mellett a lehetőségeik fi­gyelembevételével fejlesztjük és segítjük a kisipari áruter­melést, elsősorban az áruvá­laszték bővítése, a háttér­ipari tevékenység javítása, másodlagos nyersanyagok hasznosítása stb. területén. Vállalati tanács a PEVDI-nél Program öt esztendőre A testület elsőként a szer­vezeti működési szabályzatot vitatta meg. Hangot kapott itt, hogy a belső érdekeltségi rendszer nem differenciál kellőképpen a teljesítmény alapján az egyes egységek kö­zött. valamint, hogy túlzott­nak tartják a központilag ke­zelt összegek arányát, kevés marad náluk fejlesztésre. Vá­laszában a vállalat első számú vezetője kifejtette, hogy az újraelosztás szubjektivitásától nem kell tartani, hisz arról s jövőben éppen ez a közösség dönt majd, esetenként azzal a kényszerrel, hogy a helyi érdekeket alá kell rendelni a nagy közösség érdekeinek. Másfelől, a mai árak mellett egy-egy nagyobb arányú be­ruházást akkor sem képesek a gyáregységek önerőből fi­nanszírozni, ha a mostaninál nagyobb hányad maradna ná­luk. A tervezet mellett tette le voksát a szakszervezeti bi­zottság nevében Szever Jó­zsefire szb-titkár és más hoz­zászólók is. Végezetül a szer­vezeti működési szabályzatot hat tartózkodás ellenében el­fogadta a vállalati tanács, amelynek 34 tagja közül 32 volt jelen. A szakszervezeti bizottság titkára, az előkészítő bizott­ság elnöke tett javaslatot ez­után a vt-elnök, illetve a he­lyettese személyére. Elnöknek Beke Zoltánt, a bőrdíszmű­gyáregység termelési osztály- vezetőjét. míg helyetteséül Va­jas Jenőnét, a közgazdasági osztály helyettes vezetőjét vá­lasztották. Az alakuló ülés napirend­jének következő pontja a ve­zérigazgató tisztségében törté­nő megerősítése volt. Édes István tevékenységét húsz év és számos kitüntetés minősíti. Célratörő és határozott irá­nyítása mellett a vállalat di­namikusan fejlődött és az Jelentős terhekkel kell számolni A vállalkozás kockázattal jár sí Tegnap az MSZMP Pest fj, Megyei Bizottsága Oktatási ^ Igazgatóságán tartották ^ küldöttközgyűlésüket a Pest 2 megyei fogyasztási .szövet- 'j kezetek. A kiildöttközgyű- ^ lést Tuza Sándorné dr. # nyitotta meg, az elnökség í tagjai voltak: Hrebik Fe- f renc, a Szövosz főosz- ^ tályvezetője, dr. Czár ^ Menyhért, az MSZMP Pest ^ Megyei Bizottságának mun- ^ katársa, valamint a HNF, // a KPVDSZ és a megyei </ társszövetkezetek vezető V, tisztségviselői. Veszteséggel járhat A napirendnek megfelelően elsőként az Afész-ek, lakás- szövetkezetek '~vpöri-szolgáltató tevékenységét, a szakcsopor­tok helyzetét tárgyalták meg, értékelték a résztvevők. A Pest megyei szövetkezetek je­lentős eredményeket mond­hatnak magukénak az ipari­szolgáltató tevékenység bőví­tésében a VI. ötéves tervidő­szak idején. A hazánkban működő 210 szakcsoport kö­zül 69 Pest megyében vagy Pest megyei szövetkezet gesz­torsága alatt a fővárosban működik. Amíg azonban az ipar árbevétele az összes ár­bevételből csupán 2,14 száza­lék (1984-es adat), addig a nyereség 10,78 százalékát ez az ágazat hozta a jelzett idő­szakban. Az ipari tevékeny­ség nyereségszintje, költségvi­selő képessége kedvezőbb volt tehát, mint az alaptevé­kenységé. Már - Meggyes Nagy István, a Mészöv ipari főelőadójá­nak beszámolójából kiderült azonban, hogy a helyzet az eredmények mellett sem mentes a gondoktól, ellent­mondásoktól. A termelés zöme alacsony technológiai színvo­nalú és technikai ellátottsáqú kis- és középüzemekben fo­lyik, s fejlesztésre, a technoló­giai, technikai korszerűsítésre nincsen fedezet. A VI. ötéves tervidőszakban erre a célra 65 millió forintot szántak, ám a gazdasági feltételek szigoro­dása csupán 45 millió forint felhasználását tette lehetővé. Ennek az összegnek is több mint ötven százalékát kar­bantartásra, felújításra kel­lett fordítani. Az is bebizonyosodott, hogy a vállalkozói szellem nem­csak nyereséggel, hanem vesz­teséggel is járhat. Az új adózási rendszer, mely meg­növelte a ' bérterheket, nem­csak lehetővé, hanem helyen­ként elkerülhetetlenné tette, hogy az Áfész-ek ipari-szol­gáltató ágazatai más, kedve­zőbb adózási rendszerű mű­ködési formát válasszanak. A Ráckeve és Vidéke Áfész 800 dolgozót foglalkoztató ipari ágazatai például korábbi 20— 25 százalékos nyereségszintjük mellett sem tudták volna vi­selni az adóterheket, ezért alakult meg — az országban elsőként — a szövetkezet leányvállalata. Másutt főleg szakcsoport formában folytat­ták az ágazatok tevékenysé­güket. Az elmúlt három év alatt azonban több megyei szövetkezet is megismerkedett a gesztorság hátrányaival. Amint ezt dr. . Kovacsik Er­zsébet, a Galgavidéke Áfész jogtanácsosa hozzászólásában elmondta — később többen csatlakoztak véleményéhez —, a gesztorszövetkezetek gazda­sági érdekeit a jogszabályi hézagok erősen veszélyeztetik. A fejlesztés létkérdés Több példát említettek arról, mennyire kevés le­hetősége van a gesztornak a szakcsoport-tevékenység fo­lyamatos ellenőrzésére, holott teljes anyagi felelősséget kell vállalniuk munkájukért. A 6—10 százalékos gesztori dí­jért állniuk kell a szövetke­zeteknek a szerződéses és pénzügyi fegyelem megsérté­séből, az anyaggazdálkodási hiányosságokból fakadó pénz­ügyi veszteségeket is. Hasonló joghézagokkal kell számolniuk az Áfész-eknek az egyébként nyereséges, s a vidéki foglalkoztatottságot jó­részt biztosító bedolgozói munkáltatáson belül is. A hozzászólók által felve­tett fontos kérdésekre Szabó Lajos a Szövosz álláspont­ját tolmácsolta. Elmondta, hogy akárcsak a gazdasági munkaközösségekét, a szak­csoportok tevékenységi és el­lenőrzési körét is hamarosan újabb jogszabályokkal ponto­sítják. Ám a későbbekben sem csökkentik, sőt, a piaci igényekhez, a kereslethez való rugalmas alkalmazkodás érdekében növelni kívánják a. szakcsoportok önállóságát. Ugyanakkor a Szövosz sem ért egyet azzal a 10 százalé­kos különadóval, amely to­vábbi terheket ró a szakcso­portra, s csökkenti az elke­rülhetetlenül fontos technoló­giai, technikai fejlesztés le­hetőségét. A lényegbevágó kérdéseket érintő vitában a hozzászólók kitértek még a szövetkezetek­nek a bérszabályozási rend­szerekkel kapcsolatos nehézsé­geire. A szövetkezeti dolgozók átlagbére jelenleg 8—900 fo­rinttal marad el az országos átlagtól, s a következő esz­tendőben több Áfész — a je­lentős adóterhek következté­ben — kénytelen visszatérni a szigorított központi bérszabá­lyozás útjára. Ez pedig nem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy a kereskedelmi hálózat­ban mutatkozó munkaerő- hiányt enyhíteni tudják. A fejlesztési források szűkössé­gére való tekintettel a követ­kező tévidőszakban neme.,ok az ipar, hanem az alaptevé­kenység területén sem lehet jelentős mértékű beruházá­sokra számítani. Összefogva, együtt Számolva mindezekkel a nehézségekkel, a megyei fo­gyasztási szövetkezeteknek a jövőben még nagyobb figyel­met kell fordítaniuk arra, hogy helyesen válasszák meg az új üzemelési formákat, megfelelő kapcsolatokat épít­senek ki a termelés, értékesí­tés területén a társszövetke­zetekkel és az állami szektor­ral. Csupán az együttműkö­dés, a fejlesztési pénzeszkö­zök közös előteremtése teszi lehetővé az előrelépést. A küldöttközgyűlésen le­szűrt tapasztalatok, a nehéz­ségek őszinte megtárgyalása mindenesetre bizonyára hoz­zájárul majd a VII. ötéves terv céljainak reális kijelölé­séhez. A gazdaságpolitikai célki­tűzéseknek megfelelően szük­séges a kisipari és kiskeres­kedelmi tevékenység fejlesz­tése, az érdekvédelmi, érdek- képviseleti munka bővítése. El kell érni, hogy a vonzás- körzet ilyen irányú tevékeny­sége jobban feleljen meg a minőségi és mennyiségi igé­nyeknek. Az új szolgáltatási formák elterjesztése mellett támogatni kell az egymás kö­zötti szolgáltatási és termelé­si együttműködést. Segíteni kell az egészséges verseny­helyzet kibontakoztatását a kisipar és kiskereskedőkön be­lül, valamint az állami ipar és az állami kereskedelem kö­zött. Az adó alapja az adóévben elért adóköteles jövedelem. Az adókivetés útján adóztatható jövedelmet adóbevallás alap­ján kell készíteni. Az adóbe­vallások alapján a legtöbb kisiparos és kiskereskedő 100 ezer forint, illetve ez alatti adóalap után adózik, de elő­fordul kiemelkedő jövedelem­mel rendelkező is, magasabb adóösszeggel. Az adóbevétel a tanács pénzügyi forrásai kö­zött 1,3 százalékot képvisel, tehát az adóztatás nem első­sorban a bevételek emelésére irányul, egyértelmű cél a la­kossági szolgáltatások javítá­sa. A jelenlegi adórendszer nem pótolja a lakossági szolgálta­tások ellátását. A kisiparosok és kiskereskedőik elfogadják a kivetett adót. általában jog­szerűnek tartják. A végrehaj­tás során törekedni kell arra, hogy pontosabban megismer­jék az adóhatóságok a kelet­kezett jövedelmeket, hogy így igazságosabb adóterheket vi­seljenek az érdekeltek. Adori Károly MSZMP Dabas városi Jogú Nagyközségi Bizottságának első titkára

Next

/
Thumbnails
Contents