Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

PEST MEV* 1985. NOVEMBER 11., HÉTFŐ Mindenki egyért Hátrány-e a kezdeményezés? Gyakran foglalkoztunk már lapunk hasábjain a társközségek problémáival. A közös tanácsok létre­jöttét sokhelyütt viták, nézeteltérések követték, a társközségek, önállóságuk elvesztését követően hátrá­nyos helyzetűnek vélték magukat. A kiragadott pél­dákból azonban sosem szabad általánosítani. Sziget- szentmárton és az 1977-ben hozzá csatolt Két település jelenlegi gondjai mintha azt igazolnák, időnként nem is olyan hátrányos társközségnek lenni. Különösen olyankor, amikor elmulasztott fejlesztések, súlyos hiá­nyok pótlását lehet a közös tanácstól várni. Szigetszenbmárton, a szép egyenletesen gyarapodó falu mar 1971-ben Jciépítette a vezetékes ivóvízhálózatát. A víztársu'laühoz a szigetcsépiek nem akartak csatlakozni, ho­lott a lakossági hozzájárulás akkor alig 'haladta meg a négyezer forintot. Az ásott kutakból még ingyen merít­hették viszont az ivóvizet, s nem számítottak arra, hogy az ideális állapot már csak rövid ideig fog tartani.. Megszökött a víz A talaj vízkészletei ugyan nem alkalmazkodnak a köz- igazgatási átszervezésekhez, a szigetcsépi kutakból mégis csak akkor szökött meg a víz, amikor már megalakult a 'közös tanács. A Fővárosi Víz­művek abban az időben tele­pített a partra csápos kuta­kat, mondják, ezeknek kö­szönhető a talajvízszint hir­telen süllyedése. S hogy az okot nemcsak a helybéliek vélik ebben felfedezni, azt a Fővárosi Vízművek későbbi segítőké szs égé is bizonyítja. A helybeliek, a közös ta­nács vezetésével már a het­venes évek végén igyekeztek a megszökött víz nyomába eredni. Ám a víztársulat- a laki lássa! a mai napig sem sikerült zöldágra vergődniük. — Az első lépések még vi­szonylag könnyen mentek — kezdi az elején a történetet Pásztor Jenő, a közös tanács elnöke. Kitisztíitattunk, rend­be hozattunk egy régi mély­fúrású teutat, ma is az az egyetlen, mely egészséges ivó­vizet szolgáltat Szigetcsépen. Aztán a Fővárosi Vízművek másfél milliós hozzájárulásá­val fú rat tunk egy 4 milliós kutat. Nem volt könnyű a szükséges pénzt előteremteni, de igyekeztünk a hálózat­építés feltételeit saját erőből megteremteni. A víztársulat megalakulásával azonban öt esztendeje várnunk kell. — Pedig a szigetcsépiek válljalitáik a társulásban való részvétellel együtt a portán­kévá 32 ezer forintos hozzá­járulásit. Mi gátolja a társu­lat megalakulását? — A tervek elkészültek, a lakosság vállalta a részlet- fizetést. az OTP-vel megálla­podtunk a hitel ügyében. A kút készen áll, a PVCSV megnyerte a versenytárgya­lást és már hozzáláthatott volna a kivitelezésihez. Az OVH azonban mindaddig nem szentesíti a társulást, míg a 32 milliós beruházás fedezete teljes egészében nem áll rendelkezésünkre. A lakos­sági hozzájárulás az összeg felét teszi ki, a többit az OVH és a megyei tanács tá­mogatása kéne biztosítsa. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt azonban Szigetesét)re, a megyei keretből nem jutott 8 millió forint. Amiben előreléptek — A közös tanács, a súlyos vízproblém-a megoldásán kí­vül is igyekezett a társközsé­gek, s elsősorban Szigetcsép számára megteremteni az alapellátás, közműhálózat és intézményhálózat kielégítő feltételeit. Miben léptek még előre az együttműködés évei alatt? — Ennyi idő elegendő volt Szigetcsép teljes elektromos hálózatának rekonstrukciójá­ra. Felépült egy négy tan­termes iskola, felújítottuk a régi iskolaépületet, a klub- könyvtárat is. Sikerült, mint már említettem, a vízbázist megteremteni. Szigetújfalun elsősorban az úthálózat javí­tásában léptünk előre, torna­szoba is épült, valamint ál­landó feladatunk az új tele­pülésrészek közművesítése. Hozzákezdtünk egy óvoda fel­építéséhez is, mely már régi igénye a falunak. Sokat for­dítottunk a régi épületekben lévő intézmények fenntartá­sára, korszerűsítésére. Nálunk, Szigetszentmártonban, ez idő alatt egyetlen iskola épült, s csupán a lakosság segítő­készségének, társadalmi mun­kájának köszönhető, hagy iegalább a járdaépítés előre haladhatott. Tény, hogy anyagi erőink javát a társ­községekre fordítottuk, s ez nem minden esetben találko­zott a szenimártoniak egyet­értésével. S tényleg, néha visszatetsző, hogy a lakos­sági összefogással szervezett járdaépítés irányítását, koor­dinálását is tőlünk várják el. Saját erőből! — A helybeliek berzenke­dése azonban nem akadályoz­hatta meg, hogy elsődleges fontosságúnak tekintsék a szigetcsépi vízhiányt. Bízhat­nak-e moist abban, hogy a VII. ötéves tervidőszak be­ruházásai között szeirepel majd a víztársulat megyei támogatása is? — Ebben a kérdésben dön­tés még nem született. A me­gyei tervkoncepció szerint az egészségügyileg veszélyezte­tett területek vízgondjának megoldása lesz az elsődleges. Mi, mindenesetre remény­kedünk, hogy több mint hat év után végre megalakulhat a társulat és nem marad ki­használatlan továbbra is az eddig befektetett érték. A központi település és a társközségek közti sajátos kapcsolat mellé még egy fur­csa körülmény járul a Sziget- csépről megszökött víz ügyében. Mégpedig a hely­zet megítélése: amennyiben ugyanis a közös tanács saját erőiből nem teremti meg az egészséges ivóvízbázist, a Kö­jál által ma is veszélyezte­tettnek minősülne a település. S akkor nem csak támoga­tást, hanem a többi igénylő­vel szemben némileg még előnyt is élvezhetnének a rangsorolásban. Szomorú len­ne. ha bebizonyosodna, mi­ként a társközségek korábban elmaradt fejlesztéseiket, úgy az egész település gondjainak megoldását célszerűbb lenne, ha önálló kezdeményezések nélkül, csak a felsőbb segít­ségnyújtástól várná. Márványi Ágnes Gáz helyett levegőnyomás Ma már köztudott, hogy a dezodorok, a szórópalackos vegyszerek — a különféle sprayk vivőanyaga, a freon­gáz. súlyosan károsítja a föl­dünket körülvevő ózonréteget. Ezért egyre nagyobb népsze­rűségnek örvendenek a leve- gősűrítős műanyag palackok, melyekben nincsen túlnyomás. A flakon tartalmát kis beépí­tett pumpa permetezi szét. A solymári PEMU jelentős mennyiségű, ilyen elven mű­ködő, illatszeres flakont gyárt. Ezek külföldön is igen kere­settek. Veress Jenő felvétele Patakparton, szántóföldön Mások után söpörnek a fótiak Szemét szemét Késő őszi fény ragyog a fóti utcák felett, a főút mentén zajlik a forgalom. Magányosan járom a falut, s az első percekben nem látom a szemléletes példáját annak, amit a tanácsházán hallottam. A település egyik legnagyobb gondja a házi szemét elszállítása, nemkü­lönben az egész környezet tisztán tartása. tetizálja tárgyilagos helyzet­képpé. — Kevés az aszfaltozott út, kátyúkon zökkennek a jármű­vek. Az elmúlt időszakban nem volt elég kocsija a sze­métszállítást bonyolító duna­keszi költségvetési üzemnek. Ha a gépek közül egy-kettő meghibásodik, a Szállítás meg­bénul. A kapuk elé kirakott fazekak, vödrök, ahol már ku­kákat alkalmaznak, ott azok telnek csordultig. A múlt té­len a hideg miatt fagytak el a kocsik hidraulikai berende­zései. Előfordult, hogy egyes körzetek ünnepnapokon kima­radtak a szállításból. Heteket és napokat említ Czibók Ist­vánná, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára is. Ügy tudják, hama­rosan javul a helyzet, ha Du- kesziré új kocsik érkézjpék. A szél persze az idén is bőkezűen szórta a fák her­vadt leveleit. Helyenként ku­pacokba sodorva, mint a téli havat. Kocsiút kanyarog a Mogyoród-patak mentén. Med­re fölé sátrat vontak a vad növények indái. Tisztán cso­bogó vize fölött egy percre elcsodálkozom a túlparti ké­pen. A romantikus stílusban épült fóti templom alacsony falusi házak, idáig nyúló ker­tek, fóliasátrak fölé magaso­dik. Ellentmondásos tájkép, de mégis pihentető. Kellemes benne a környezet, ha nem rontaná a hangulatot a víz­part szélére kihordott tégla­törmelék, nem hevernének szerte műanyag tasakok, s nem szennyezné a környezetet a hivatalosan illegális szemét­nek n'evezett hulladék. Nap­jaink gondja ez minden te­lepülésen, s kevesen találták még meg a tökéletesnek mond­ható módszereket. Foton teherautóval szállít­ják a szemetet, úgynevezett félig zárt megoldással, s ezt a poros, egészségtelen munkát ma' már nagyon kevesen vál­lalják. A zárt rendszerű ko­csik viszik el a szállítaniva- lók nagyobb részét. Ezt szán­dékoznak elterjeszteni a VII. ötéves terv időszakában min­denütt. ahol eddig még erre nem került sor. A panaszokat — melyekről hol itt, hol ott lehet hallani — Kovács Jó­zsef. a nagyközségi tanács építési csoportvezetője szín­lelik a bányagödör — Igen. Sok gondot okoz­nak nekünk az emberek az építkezéseken kimaradó tör­melékkel is — mondja Ko­vács József. — Ezeket nem szabadna a kukákba önteni, .mert tönkreteszik vele a be­rendezéseket. A megelőzés érdekében úgynevezett lerakó­jegyeket adunk ki, s ez fel­jogosít arra, hogy a felesle­ges anyagokat kiszállíthassák a Csornád melletti bányába, ahová tőlünk és Dunakesziről szállítják a szemetet. Csak­hogy nekünk a bánya is na­gyon sok fejtörést okoz, mert két-három év alatt megtelik, O tt van az otthonom, ahol jó a sorom — mondta a fiú Faze­kasnak, amikor az üdvözlés után kérdezősködni kezdett hogyléte felől. — Igaz, fater — bökte hasba apját, aki zavartalan állt Fazekas meliett és szakállát simogatta, amelyben az ősz hajszálak egyre kíméletlenebből hódítottak tért maguknak. —t Ne hencegj, menj a szobádba — mondta az apa, s nagyot lódított a gyereken. A gyerek megpördült. — Miért menjek? Miről akartok dumálni, hogy nem lehetek ott? He? Na, miről? Engem mindig elzavarsz. Akkor meg mért akartad, hogy ... — Elég — kiáltott az apja dühö­sen és becsapta mögötte az ajtót. — Gyere — mondta Fazekasnak —, most már békén hagy bennün­ket. Fazekas üstökébe túrt, hátra dob­ta hosszú hajtincseit, szó nélkül be­ment a szobába és leült a heverő­darabokból összerakott asztal mellé. Ingerülten gyújtott rá. Komor han­gulat nehezedett rá. Mintha a falak összehajnolnának, zsugorodnának körötte és a komor színű könyves- állvány vállára nehezedne. — Ne haragudj — mondta a há­zigazda —, még mindig elég sok gond van vele. Tudod — simogatta meg szakállát, aztán idegesen szem­üvegéhez kapott — ember szeretnék belőle nevelni. Fazekas bólogatott. Akkor is, amikor egy negyedóra múlva lekerült a vörösboros üveg kupakja és pohárba csurgott a vil­lányi nedű. Bólogatott, de nem szólt. A korábbi látott, hallott jelenetek Bába Mihály: Ott van az o ttli onom némították meg. Akkor is így hall­gatott, amikor a fiút mostohaanyja domborodó hasát látta bokszolni, pe­dig már tudta, hogy rugdalózik ben­ne a baba, a megkésett új testvére. — Embert szeretnék belőle nevel­ni — mondta János, amikor letette az üres poharat. — Tudod, nagyon nehéz volt kezdetben. Kezdetben? Mit is jelent ez? A válásunk után- nyolc évvel megismerkedtem Riával, és azt mondtam magamban: ezzel a lánnyal talán le tudom élni az éle­temet. Túl voltam kakaskodó kor­szakomon, szinte már-már komorrá, szófukarrá váltam. És akkor ... no, de az egy másik történet... össze­költöztünk Riával. Azt hittem még az üvegpohár is tejföl. Csalódnom kellett. A volt feleségem máról-hol­napra kidobta a fiamat. Kidobta? Azt mondta, hogy már a korbács sem segít rajta. A kislányt megtar­totta magának, de úgy, hogy én csak lopva láthatom. Szóval ezt a vadóc gyereket magunkhoz vettük. A sok perpatvar után a bíróság is nekünk ítélte, így nem kell tartásdíjat fizet­nem utána. — Ne vedd el a poharadat, nem tu­dok egyedül inni, és talán akkor, könnyebb beszélnem is. Csurgott a villányi nedű, emel­kedtek a poharak. Ittak. A füst ké­kesen úszott a levegőben. Mohón és némán szívták a cigarettát. Fazekas az asztalra könyökölt. Állát tenyeré­be nyugtatta. Szürkés szemének ku­tató tekintetét Jánosra szögezte. Várt. Mint a vallató bíró. Csak te­kintete nógatta szólásra a szemüve­ge mögé rejtőző apát. — Kezdetben nem is volt különö­sebb baj, de az iskolában már tart­hatatlan volt a gyerek helyzete. Kö­tekedő, hencegő, okoskodó, gúnyoló­dó nebuló volt. Hiába fogtam vas­kézzel. Belekotyogott a felnőttek dol­gába. Szóval a mienkbe. Hogy majd ő megmutatja nekünk, hogy minden úgy lesz, ahogy ő akarja, hogy nél­küle egy lépést se tehetünk, hogy őt semmiből sem rekeszthetjük ki, hogy ő mindenről mindent tudni akar. Környezetünk kis terroristának vél­te, de én reménykedtem. — Miben? — bökte ki meggondo­latlanul Fazekas. — Magamban. A módszeremben. Egyszer olyan hisztériát csapott a gyerek, hogy őt nem szereti senki, neki semmiféle kívánsága nem tel­jesül, szóval a padlóra csapta magát és ott vergődött. A szomszéd szo­bából kétségbeesetten berohant Ria. Kértem, hogy menjen ki. Akkor azt mondtam a fiamnak: kelj fel, menj a- fürdőszobába és mosakodj meg. Nem!, üvöltötte. Hármat számolok, kisfiam, mondtam, és amikor a hár­mat kimondtam, akkor már ütöttem is. De istentelenül. A gyerek meg­döbbent. Azt hitte erre sohasem le­szek képes, hogy ő úgy tarthat sakk­ban, ahogy akar. Tévedett. Es fel­ugrott, kiment a fürdőszobába, meg­mosakodott. Beüvöltöttem az ajtón át: meddig tart még? Rögtön kijött. Akkor már a kezemben tartottam az iskolatáskáját. Tessék, nyújtottam felé, fogd és mehetsz. A falhoz tán- torodott. Nem értette, hogy mit aka­rok tőle. Vagy nagyon is értette. Ri- mánkodni kezdett: apu, én nem aka­rok elmenni. Nekem itt az ottho­nom, mert itt jól érzem magam. De itt csak akkor maradhatsz, ha szót fogadsz, ha nem kötözködsz, ha nem szólsz bele mindenbe, ha meg­tanulsz viselkedni. Én nem akarom még egyszer hallani, hogy: ti jöhet­tek bármikor hozzánk, csak téged ne vigyünk. Tudod mit jelent ez? — Gyerek még — mondta Fazekas halkan. A z. Vadóc. Volt. Mert sokat vál­tozott. Talán enyhített a hely­zeten, hogy vettem neki biciklit, a szobájában meg galériát, eszkábál- tam és ha elmentünk valahová, előbb tíz percig prédikáltam neki, hogy csak mellettem ülhet, hallgat minden szavamra, udvariasan kö­szön és nem nyúl a csirkecomb után kézzel, nem vesz ki a süteményből ötöt egyszerre, nem nyúl mások tá­nyérjába, hogy megkaparinthasson egy képviselőiánkot. — Szóval reménykedsz? — Igen. Muszáj reménykednem. Talán értelme is van. Különben ma­gad is láthatod. Nem jött ki a szo­bájából, mint máskor. Szóval én is kezdem hinni: itt az otthona, ahol jó a sora. Fazekas bénultan bámult rá. s akkor... A. mondat itt át­alakul, a csoportvezető most már kérdez — hová tesszük majd a szemetet? A folyamatot egyébként a fővárosból is gyorsítják. A budapesti szemétégetőből, melynek légvonalban alig pár kilométerre innét látszik a kéménye, teherautókkal hord­ják a salakot a két település lerakóhelyére. Szóba is ke­rült néhányszor, ha már így van, nem lenne-e célszerű kölcsönösen segíteni egymá­son? Például náluk égetni el a Foton és Dunakeszin kelet­kező hulladékot, s ennek fe­jében legalizálni számukra a közös lerakóhelyet. Környezetvédelem A fóti határt sokan és sok­féleképpen szennyezik. A tá­volabbi üdülőtelepekről ha­zatérőben sokan az út men­tén dobják ki gépkocsijukból a nemkívánatos csomagokat. A budapesti üzemekből meg­rakott teherautók személyze­te érkezik azzal a feladattal, hogy valahol ezen a tájon szabaduljon meg a nemkí­vánatos 1 terhétől. Ez a vala­hol lesz a fóti kiserdő, a zártkert. a szántóföld. Nem csoda, hogy mindez sérti a fótiak önérzetét, akiknek is­meretlen tettesek után kell takarítaniuk. Környezetvédel­mi napokat tartanak a KISZ- esek. üzemi csoportok, az is­kolások. Környezetvédelm: őrjáratot szervezett a Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottsága. — Következetesen kell al­kalmaznunk a büntetést is. ha tetten érünk valakit — mondja ismét Kovács József, amihez Tóth Sándor tanács­elnök később azt teszi hozzá, hogy a szemét engedély nél­küli lerakását általános, or­szágos intézkedéssel kellene megakadályozni. A törmelé­ket is bizonyára kevesebben tüntetnék el szabálytalanul. ha volna intézményes szállí­tás elfogadható áron. A la­kosság ma évi 7—800 forintot fizet a szolgáltatásokért, amiből nem lehet többet ten­ni. Tanácsi támogatás vagy állami szubvenció kellene a dunakeszieknek. Az előbbire a tanácsnak nincs média. A három új autót decem­ber 31-re ígérte az Autóker — mondja Póczik Miklós, a Dunakeszi Városi Tanács Költségvetési Üzem vezetője. Valóban sokat javulhat a helyzet, de hadd jegyezzem' meg, hogy csak egyetlen sze­relőnk van, s az új kocsikat is kell néha javítani. Pláne, ha a lakók időnként vasdara­bot, téglát s más. a gépeket romboló tárgyakat tesznek a szemét közé. Négymilliót fi­zetünk majd az új gépekért. Nagy teher ez, különösen most, hogy a háromnegyed évi mérlegünk szerint 2 mil­lió forint a veszteségünk. Ja­vítunk a feltételeken, de a lakosság segítségére is szá­mítunk. Csornád mellett van egy másik bánya is. Szóba került, hogy esetleg azt i.s használatba vesszük. Ebben az esetben hosszú ideig nem lesznek gondjaink. Erről per­sze még dönteni kell. Foton nagy várakozás előz meg minden elhatározást, amelytől a helyzet javulását várják. Kovács T. István

Next

/
Thumbnails
Contents