Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

Váci diáklány a VIT-ről Egyszeri, de életre szélé A kollégiumban is beszámol Ez az év az ifjúság éve. Eseményeink sorában Id­áméit jelentőségű rendezvény volt a XII. Világifjúsági Ta­lálkozó, a VIT. A magyar po­litikai delegáció egyik legfia­talabb tagjaként, Pest megye képviseletében utazott Moszk­vába Kelemen Mercedes, a Közgazdasági Szakközépisko­la III. osztályos tanulója. Tag­ja a városi és az iskolai KISZ-bizottságnak, és a Pest megyei diákok a békéért moz­galom politikai munkatársa. A Komócsin Zoltán Középis­kolai Kollégiumban kerestem fel, hogy beszéljek élményei­ről, s arról, mit jelentett szá­mára a VIT. — Az élményeimről! — kiált fel temperamentumos heves­séggel. — Hűha, ez irtó ne­héz! Nem tudom megtalálni azokat a szavakat, amelyek igazán visszaadhatnák azt az örömet, boldogságot, amit ott kint éreztem, önmagában, úgy ahogy volt. visszahozhatatlan, megismételhetetlen, egyszeri és életre szóló élményt jelen­tett részt venni a VIT-en. — Ha szépen tudnék éne­kelni, a világ legcsodálato­sabb hangján énekelném el, hogy az a hang mindenkit megmozgasson. Mert a VIT szellemét érezve, eszméit ta­pasztalva' nem maradhat tét­len az ember. Belülről hajt­ja, kényszeríti őt, hogy tegyen valamit. Ezt eddig is érez­tem, mint a Pest megyei diá­kok a békéért mozgalom tag­ja. Ám az volt a gondom, ta­lán sokaké, diáktársaimé és felnőtteké is egyarájjt, hogy a világnak e piciny városá­ban, Vácott, ugyan mit tud­nék én tenni a világbéke meg­őrzéséért, a nyomor, az éh­ínség. a társadalmi igazságta­lanságok felszámolásáért, a szebb, a boldogabb és a bé­kés életért? w De a VIT-en szerzett él­mények, érzések, hatások rá­döbbentettek arra, hogy igen­is tudok, tudunk tenni vala­mit a mi szűk környezetünk­ben is. Lehet, hogy nem lát­ványosan, világot rengetően, hanem a magunk módján, hét­köznapiam Ha, például a KISZ-foglalkozásokon a bé­két — amit magyar fiatalok oly természetesen élünk és ve. szünk, mert mi már ebbe születtünk bele —, ha az em­beri életnek ezt az alapkövét úgy igazán a „tartóra’ he­lyeznénk, eszméjét, értékét a magunkénak éreznénk és át­járna bennünket. Ha igé­nyünkké válna, hogy kitekint­ve a nagyvilág zűrzavaros po­litikai porondjára, az esemé­nyek, történések mellett ne menjünk el érdektelenül, kö­zönyösen.. Érintsen meg bennünket és legyen véleményünk a dolgok helyes ismeretében. Ne elé­gedjünk meg azzal, ami a mi jelen életvitelünkben termé­szetes és adott. Mindig éb- resztgetni kell önmagunkban a más népekkel együtt érez­ni tudás készségét. S mind­ezeket lebontva a mindenna­pi életre, tanulásunkra, em­beri mentalitásunkra, hiszem, hogy mi, fiatalok így is szol­gálhatjuk és óvhatjuk a bé­két, ami számunkra a jövőt jelenti. — A VLT a szó szoros ér­telmében a népek, a nemze­tek tarka tengere volt. — De micsoda tenger! — mondja, s tekintete felvillan az átélt élményeket felidézve. — Az elején kicsit meg­szeppenve figyeltem, hogy mennyi, hányféle ember vett részt a találkozón. Nem győz­tem kapkodni a fejem. Akivel csak egy pillanatra is talál­koztam. azzal már barátként üdvözöltük egymást, s úgy is váltunk el. A lelkem mélyéig átéreztem a személytől sze­mélyig sugárzó barátság és a népek , barátságának lényegét, erejét. Azt, hogy milyen jó barátnak lenni, s barátot tud­ni magam mellett, körülöt­tem. Itt valóban kezet szorí­tott a világ békeszerető és bé. két akaró ifjúsága. S ez a kézszorítás olyan volt, hogy hasonlattal éljek, mint ahogy a drótháló fonódik egymásba szorosan, erősen és eltéphetet- ienül. w Az átélt események hatá­sára, úgy érzem, hogy a világ békét akaró fiataljainak ösz- szefogása, egymás iránti szo­lidaritása olyan erőt képvi­selhet, amelynek már nem­csak erkölcsi hatalma van. Persze a VIT egymagában nem tud békét teremteni, a viharoktól fenyegetett nem­zetközi légkört lecsendesíteni, nem is ez volt a célja. Hanem annak a felismerésnek az erő­sítése, hogy a földrajzilag egymástól távol levő országok fiataljai csak együtt, közös akarattal és elszántsággal tud­ják a világ békéjét megőriz­ni. Ezt a felismerést, az él­ményeket szeretném szűkebb környezetemmel, diáktársaim­mal megosztani. Ezt én a ma­gam területén a béke ügye hétköznapi szolgálatának tar_ tóm. — Erre lesz is alkalmam, hiszen november 13-án, szer­dán a kollégiumban az egész tagság előtt számolok be a VIT eseményeiről, az élmé­nyeimről. Nem szeretnék egy menet­rendi tájékoztató felett vitát kezdeni, de ma már minden panaszost megkérdeznek, hogy a válasszal elégedett-e vagy sem. A helyi menetrend hibái­val foglalkozó glosszámra a Volán 20. Számú Vállalata vá­laszolt, mellyel nemcsak én, de a lakosság nagy része sem elégedett. Véleményemet meg is in­doklom. 1. Az még nem jelenti, hogy jobb egy új módi, ha azt kül­földön, belföldön több helyen is használják. 2. Az új menetrendi tájé­koztatóból nem, a régiből már ránézéssel is meg lehetett ál­lapítani, hogy az autóbusz ho­vá, mikor érkezik. A réginek a kezelése egyszerűbb volt, nem kellett az érkezési időket külön kiszámolni. 3. A régi menetrendben csak hat, az új tájékoztatóban kü­lön oldalon tizenkilenc jelma­gyarázat szerepel, mert a ré­giben nem kellett külön fel­tüntetni, hogy egyes buszok például csak a Kórházig, vagy a Sejce lakóteleptől stb. köz­lekednek. 4. Nemcsak a közvéleményt tükrözi a cikk. de saját dol­gozóik sincsenek ezzel a tájé­koztatóval megelégedve. Az előbbire akár közvélemény­kutatást lehet szervezni, az utóbbiról a dolgozókat a ter­melési értekezleten megkér­dezni. Végül álljon itt a városi ta­nács műszaki és termelés-, el­látásfelügyeleti osztálya veze­tőjének, Teasdale Maróidnak a véleménye, akinek és osztálya dolgozóinak feladata a város lakosságának igényét képvisel­ni, egyebek között közlekedési ügyekben is: — Hozzánk is érkeztek ha­sonló panaszok, melyeket a Volán 20. Számú Vállalatához továbbítottunk. A múlt évi menetrend-egyeztetéskor ígé­retet kaptunk arra, hogy az új formátumú menetrendben külön időadatokat is közölnek. Ez megtörtént, de továbbra is kapunk panaszokat. Vélemé­nyünk szerint a régi formátu­mú menetrend áttekinthetőbb egyszerűbben kezelhető volt. Helyesnek tartom, hogy újít­sunk, új dolgokkal kísérletez­zünk, de a Volán váci helyi menetrendiének a formáját, mellyel mindenki elégedett volt. nem kelleti volna módo­sítani. Hiszem és remélem, hogy akik szolgáltatnak (s így a lakosság igényét kel! kielégí­teniük), nem csinálnak az ügy­Emléklapot kaptak Kedves esemény színhelye volt minap a Vác Városi Ta­nács egyik szobája. Pongrácz János, a Közalkalmazottak Szakszervezete váci körzeti csoportjának az elnöke díszes emléklapot és jutalmat adott át három jubilánsnak, akik negyven évvel ezelőtt lettek szakszervezeti tagok. Szimon Géza nyugdíjas pénzügyi főelőadó. Hernádi Béla, a volt járási hivatal nyugdíjas csoportvezetője és Tölgyesi Lajos, a polgári vé­delem nyugdíjasa 1945-ben nemcsak hivatali munkájával, de szervezett 'közalkalmazott­ként is segítette a demokrati­kus államigazgatás kibonta­kozását. ' Jarvenpääbsl jöttek Vác finnországbéli testvér­városából, Jarvenpääbp] ér­keztek az elmúlt héten peda­gógus vendégek. A csoportot dr. Monori Balázs, a városi ta­nács Végrehajtó bizottságának titkára. István Kálmán, a HNF városi bizottságának tit­kára és dr. Bea János, a vá­rosi népfrontbizottság tagja — ő tolmácsolt — kísérte egyna­pos váci programja során. Panasziroda nyílt Bejelentések és panaszok in­tézésére létesített irodát az MSZMP Vác Városi Bizottsá­ga. Hétfőtől péntekig reggel 8 és délután 4 óra között három társadalmi munkatárs felvált­va tart ügyeletet és fogadja a hozzájuk forduló állampolgá­ből presztízskérdést, és helyes­nek ítélt intézkedésüket uta­saik örömére visszavonják, s az 1986. évi menetrendet a lakosság által kért, régi for­mában adják ki. M. Gy. Zenészeink az NSZK-ban A Bartók Béla Állami Zene­iskola két együttese, az ütő- hangszeres zenekar és az ifjú­sági zenekar tagjai — össze­sen harmincötén — az NSZK délnyugati részén levő Bad- Friedrichsal városban részt vesz egy nemzetközi ifjúsági zenekari fesztiválon. Műsoru­kat az indulás előtt bemutat­ták az iskola nagytermében, a főpróbára összejött közön­ségnek. A klasszikus Bach-. Beethoven-, s más művek mel­lett megszólaltatják kortárs zeneszerzők, Ottó Ferenc és Durkó Zsolt alkotásait is. A tervek szerint egy önálló esten és a záró gálaműsorban találkoznak a közönséggel. Ha- zaindulá előtt megismerked­nek a fesztivál színhelye kö­zelében levő Stuttgart neveze­tességeivel. Halottak napján mindenki­nek eszébe jutnak eltávozott szerettei és világnézetre te­kintet nélkül, az emlékezés virágaival díszítik fel sírjai­kat. A Családi és Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda külön műsorral járul hozzá a megfelelő hangulathoz. A világháborús emlékmű talpazatánál gyertyák százai­nak lángjai lobognak. Azokért világítanak ezek az apró kis fények, akik ismeretlen he­lyen, jeltelenül nyugszanak a föld mélyében. Mindenkinek van olyan hozzátartozója, aki­nek a jóságát, pártfogását életükben nem tudták meg­hálálni. Ilyenkor felidézik emléküket. Vannak azonban lelketlen emberek is, akik az alsó­városi temetőből közvetlenül halottak napja előtt négy fej- fát loptak el egymás meilett lévő sírokról. Nem törték ki, hanem elvitték azokat. Az el­követők mintha nem is embe­Szórád Ágnes rókát. Válasz a válaszra Mégis jobb (lenne) a régi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1985. NOVEMBER 10., VASÁRNAP Százszázalékos eredménnyel Megszűntek az előítéletek Ha nem lenne kiírva, hogy beszédjavító állomás, akkor nem is hinném el, hogy e mögött a szakadozott ajtó mögött emberek dolgoznak. Amikor mégis belé­pésre szánom el magam, továbbra is különös érzés szo­rongat, nem csapda ez? Nem valami raktárba, rideg pincébe vézet a bejárat? Az üres előszobából további ajtón lehet belépni a váróba, ez már kulturáltan be­rendezett. otthonos, meleg hely. Itt várakoznak a szü­lők a foglalkozáson levő csemetéikre, akik egy további,, immár párnázott ajtón túl, ügyesítik nyelvüket. Dom­borítanak, pörgetnek, utánozzák a motor, a vonat, vagy a szél hangját, miközben vagy a beszédjavító ta­nár néni szemébe vagy az óriási tükörbe néznek. Tíz éve működik önálló lo­gopédiai rendelés Vácott. A kisegítő iskolából kivált, de azért folyamatosan annak kö­telékeibe tartozó intézmény kezdetben csak egyetlen cso­portban tartotta foglalkozásait, heti 25 órát. Két évvel az indulás után már kétszer ennyit vállalhat­tak. K^t műszakban dolgozott egy-egy szakember. Közel-tá- vol ez az egyetlen hely, ahol orvosolják a pősze, dadogó, megkésett beszédfejlődésű gyerekek kiejtését, javítják olvasási készségét, összesen 33 településről fogadnak „ügy­feleket”, évente 150—160-at, ami tíz év alatt csaknem ál­landó volt. Szűrővizsgálat Legtöbben az óvodások kö­zül fordulnak meg itt, aztán az általános iskolások, elsőtől harmadik osztályos korig. Vé­gül mintegy 5 százalékban kö zépiskoláscuk és felnőttek, A munkatársak: Földváry Csa- báné és Moys Gyuláné rend­szeresen szűrővizsgálatot tar tanaik az óvodában, ezért ke­vesebb a beszédhiba iskolás korban. — Nagy csoportban kezd­jük a foglalkozásokat. Akinek eddigre se múlnak el az élet­tani beszédhibái, az már ké­sőbb sem „növi ki” — magya­rázta Moysné, majd hozzátet­te —. az élettani pöszeség az, ami jóval később, 5—6 éves korra elmúlik. Vannak azon ban olyan hibák is, amik csak az iskolába járás közben de­rülnek ki — figyelhetők meg. Ilyen a dyslexia, vagyis az ol­vasás kíözbeni betűfelcserélés. Miközben a háttérben be­szélgettünk. Földváryné a dél­előtt utolsó 45 perces foglal­kozását tartotta. A gyerekek ketten voltak — ideális álla­pot —, előttük kivágott ábrák és munkafüzet, amikbe a rek lennének. Halottak nap­ján négy fejfa nélküli sír előtt könnyeznek a hátramaradot­tak es remélik, hogy a tolva­jokban feltámad a lelkiisme­ret és ahogyan a sötétség leple alatt elvitték, úgy vissza is fogják tenni azokat eredeti helyükre. (Név és cím a szerkesztő­ségben.) — Megtekinthető. A nagy- közönség is megtekintheti a HAGY tanácstermében Toman Gyula munkásfestő állandó ,»i. állítását. — Napijegy nincs. A váci li­geti tavon március 31-ig nem lehet horgász napijegyet vál­tani. — Mikolai kaláka. Vámos- mi kola. Perőcsény és Tesa la­kossága az elmúlt öt esztendő­ben 13 millió 600 ezer forin­tot érő társadalmi munkát végzett közösségi célok meg­valósítása érdekében. tanár nénik rajzoltak képeket az otthoni gyakorláshoz. Ided’is áSSapct —- Ennyire kis eszközigényü a munkájuk, vagy nem jutnak megfelelő berendezésekhez? — fordultam kérdéssel ismét be­szélgető partneremhez. — Nem panaszkodhatunk, ami beszerezhető volt a kereske­delemből, mi megkaptuk. Két ilyen drága műszert is hasz­nálunk, de ezeknek a gyere­keknek, akik most gyakorol­nak, éppen nincs szükségük egyikre sem. — Egyébként itt vannak a polcon, meg is tudom mutat­ni őket. Az egyik feladata, hogy világító diódákkal jelez­ze, milyen feszesek a beszélő nyakizmai. A túlzott izomfe­szítés ugyanis okozója lehet a hibás kiejtésnek, főleg a da­dogásnak. A másik segédesz­köz egyszerű hangerősítő, amit a hallássérülteknek készítet­tek. Fejhallgatóból és kis mik. rofonból áll, és persze a sza­bályozó berendezésből, amin a gyerekek maguk állíthatják be, milyen erősséggel hallják a saját hangjukat. Sokszor olyan erősre, hogy nekem be­lefájdul a fülem. — Ilyen műszerek kevés helyen vannak a megyében, sokba is kerülnek — tette hoz­zá Földváryné, miután kien­gedte a befejezett foglalkozás után a két tanulót —, csak hálásak lehetünk érte a kise­gítő iskolának. Éppen ezért tartjuk nyitva a szemünket, ha piacra kerülnek minket érin­tő újdonságok. A Deltában mutatták be azt a készüléket, ami késleltetve adja vissza a beszélő hangját, ezzel helyes tempóba kényszeríti a hada- rókat, a gyors beszédűeket. Ez a legközelebbi vágyunk, amivel tökéletesíthetnénk a felszerelésünket. — Az eredmények azért nem csak ezen múlnak. — Valóban, több feltétele van a sikernek, amit ezek az okos szerkezetek csak meg­gyorsítanak. Nem is elsősor­ban rajtunk, tanárokon mú­lik. Természetesen a beszéd­hiba típusától és a gyerek ér­telmi képességeitől is függ, de fontos szerepe van a szü­lői aktivitásnak is. Mi csak támpontokat adhatunk a he­lyes kiejtéshez, de ezt valóban Egyéni gyakorlásra is jut idő. Földváryné a nyelvmozgást mu­tatja. elsajátítani csak a gyakorlat­ban lehet. Ha a szülők is kö­vetkezetesek és otthon is el­várják a helyes, érthető beszé­det. Erre egyébként ösztönzik is őket, hogy minél kevesebbet kelljen bejárni. Bár megbe­széljük. kinek melyik a leg­jobb időpont, mégis sokan csúsztatnak, hogy el tudjanak jönni. — Mit tapasztalnak, szíve­sen hozzák ide a gyermeket, nem tartják fölöslegesnek egy rejtett, nem feltűnő beszédhi­ba javítását? Egyáltalán, a be­széd esztétikáján túl miért fontos számukra a segítség, nem mintha önmagában nem volna mindez elég érv. — Régebben vaóban hallot­tunk olyan véleményeket, hogy ez vagy az a híres ismert sze­mélyiség is raccsol, miért baj az, ha az én gyerekem is? Ma már nem all ez a nézet, nem tartják szégyellni valónak, ha ide kell járni. Eleinte gyana­kodva, bizonytalanul fogadták, de az elért eredmények hatá­sára elmúlt ez az előítélet. Van olyan régi páciens, aki már a kistestvérét hozza. Nincs is gondunk a szülőkkel, meg­becsülik a munkánkat. Nem mondható el ez a pedagógus- társadalomról. Sajnos még mindig nem kezelnek egyen­rangúnak bennünket, logopé­dus óikat. Kivételesek — Miért tartanak ki mégis? — Ez a gyógypedagógia egyetlen olyan területe, ahol százszázalékos eredményt le­het elérni, vagyis azon kivé­telesék közé tartozunk, akik azonnal láthatják munkájuk eredményét. Dudás Zoltán Tükör elölt tartják a foglalkozásokat, most ketten. A szerző felvételei ISSN 0133—2759 -(Váci Hírlap) 2601. Vác. Pf. 32. Lelketlen emberek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents