Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

^ß&icm 19S3. NOVEMBER 10., VASÁRNAP Állóképes felnőttekért Gyűjtöttek és bált rendeztek A valamikori Aeskert emlékét egyre kevesebben őrzik Rácke­vén. Almafák állottak itt, melyek termését nem a kedvező va#y rossz időjárás, gazdáik gondos keze határozta meg, ha­liéin a talajvíz nagysága. Gulyás Ferenc, az általános iskola igazgatója gyermekkori emlékként meséli, előfordult, hogy nyár elején is vízben álltak a fák. Az Ácskert természeti erők­től próbált földjén most keskeny betonutak kanyarognak, s körülöttük a talaj ugyanolyan száraz, mint pár kilométerrel odébb, ahol az Aranykalász Termelőszövetkezet gépei dolgoz­nak az őszi mezőgazdasági munkák finisében. A szalagként kígyózó betonon gyerekek futkároznak. bicikliznek. Pillantá­suk azonban — akárcsak az erre siető felnőtteké — meg-meg- pihen a teret részben lehatároló épületen. A készülő torna- csarnokon ... Nem divathullám A cinikusok néha még élce- lődnek is: Pest megyében tor­nacsarnok építési láz dúl. Va­ló igaz, sok helyen készült, il­letve készül ma is, ilyen léte­sítmény. No, persze nem egy újkeletű divathullám, hanem a szükséggel párosuló gondos­kodás hívta és hívja életre ezeket az épületeket. Mint pél­dául Ráckevén is, ahol gyere­kek és felnőttek ezrei lesik- várják mikor vehetik birto­kukba a modern, kék épüle­tet. — December 15-ére a mű­szaki átadást, s ha nem lesz sok hiba — amiben biztgn reménykedünk, hiszen a kfs- kunlacházi EGSZÖV munká­sai jól dolgoznak — február­ban átvehetjük az épületet — mondja Gulyás Ferenc. A csarnoknak is beillő teremben, az öltözőkben és a halványkék csempékkel borított zuhanyo­zókban a padlófűtés szerelését végzik. S bár a szerteszéjjel heverő pallók, cementkupacok és munkaeszközök nem túl rendezett színpadképet tárnak a látogató elé, a köztük és ve­lük serénykedő vagy tucatnyi szakember élő garanciája a határidő betartásának. Az átadás után 1095 gyerek tanulja majd meg: milyen az igazi tornaóra, ahol nem egy szobányi terem falai határoz­zák meg a fizikai állóképes­ség kialakításának mikéntjét. Itt kap majd helyet a rácke­vei karate szakosztály, a szü­lők és gyerekek tornaórája, s mellettük természetesen a sportkör. Ezek a termek ugyanis nemcsak azért épül­nek oly lázas sietséggel me- gyeszerte, mert az oktatási ter­vekben tornaóra is szerepel. Ez pusztán az egyik ok. A má­sik a holnapit is fürkésző gon­doskodásra vezethető vissza, melyet Ráckevén is a tápió- szelei és nagykovácsi — amely helyeken szintén hasonló léte­sítmények készülnek — gon­dolatokhoz hasonlóan fogal­maztak meg az éDítők. Az el­jövendő generációk állóképes­ségét határozza meg a mai, edzettséget adó nevelés. S a ráckeveiek jól tudják: a most befektetett 16 millió forint sokszorosan térül majd meg azokban a felnőttekben, akik szabadidejüket nem orvosi vá­rókban, hanem talán épp egy tornacsarnokban töltik. Erre azonban nevelni, szoktatni kell, mégpedig gyermekkoruk­ban az embereket. Rangsor kérdése? Üt kellene, víz és csatorna, mondja az ellenzők másik tá­bora, s csak amikor mindez megvan, kerüljön sor a sport- létesítményekre. Érveik látszó­lag megdönthetetlenek, holott nem egyebek azok az életfel­tételek vulgáris leegyszerűsíté­sénél. Hiszen ilyen alapon a beruházási listák legvégére pa­rancsolhatnánk kulturális lé­tesítmények százait, s jó néhá­nyat az egészségügyiek közül is. A lakosok döntő többsége — jó realitásérzékkel — per­sze másként gondolkodik. S nem szavakkal, tettekkel bizo­nyítják ezt. A ráckeveiek sportközpontja 16 millió forintba kerül — eh­hez a helybeliek megközelí­tően 800 ezer forinttal járultak hozzá. Mint azt Sthály István, a tanácsi titkárság vezetője megfogalmazta, létrehozásá­ban részt vesz a városi jogú nagyközség apraja-nagyja. Átadás előtt — Kisiparosok tucatja jött hozzánk, hogy társadalmi munkában, teljesen ingyen el­végeznék a szakipari munká­kat, az alapozás igazán nem könnyű feladatára jelentke­zőkről már nem is beszélve — mondja a tanács szakembere. — De mivel a könnyűszerke­zetes építési mód. amellyel a tornaterem készül, nem tesz szükségessé nagy mennyiségű fizikai munkát, a lakosok ta­láltak más módot a részvétel­re. A vízügyi szakmérnökség és a tanács dolgozói egy napi keresetüket, az Aranykalász Termelőszövetkezet szocialista brigádjai jutalmaik összegét és kommunista szombati bérü­ket ajánlották fel. A gyerekek hulladékgyűjtéssel, a felnőttek téglajegyek vásárlásával já­rultak hozzá az építkezéshez. A szülői munkaközösség pedig bált rendezett, melynek teljes bevételét — 60 ezer forintot! — fordíthattuk az építkezésre. A ráckeveiek 1983 elején kezdték meg a sportlétesít­mény építését, melyet a tervek szerint pár hónap múlva ad­nak át. Kicsiknek és felnőt­teknek, termelőegységeknek, hivataloknak és társadalmi szervezeteknek - — mint pél­dául a HNF, mely a szervezés­ben vállalt oroszlánrészt — 800 ezer forintnyi munkáját rejtik az égszínkék falak. A volt Ácskertben álló épület egyben bizonyíték arra is, hogy közös összefogással mi­ként válhatnak az álmok való­sággá. Horváth Judit Új stégengedély kell Lejár a határidő A víziállások — stégek — felülvizsgálatáról rendelkező jogszabály szerint két hónap múlva, december 3l-én lejár a meglevő horgászstégek fenn­maradásának engedélyezéséi Igénylő kérelmek benyújtásá­nak határideje. A vízügyi igazgatóságok jel­zése szerint eddig az indokolt­nál jóval kevesebb stégtulaj­donos jelentkezett kérelmével, pedig a fennmaradási hozzá­járulást azoknak is meg kell szerezni, akik a víziállást ko­rábban szabályos engedély alapján létesítették. A határ­idő elmulasztása jogvesztéssel jár. Így a korábbi engedély érvényét veszti, s a tulajdo­nos, akárcsak az engedély nélkül épített stég gazdája nem kaphat kártérítést, ha a vízügyi szakértők környezet védelmi okokból elrendelik a víziállás lebontását. A Magyar Országos Horgász Szövetség a hamarosan lejá­ró határidőre tekintettel ajánl­ja az érdekelteknek és különö­sen a Ráckevei-Duna-ági hor­gászstégek tulajdonosainak hogy mielőbb juttassák el a fennmaradási kérelmet a te­rületileg illetékes vízügyi igaz­gatósághoz vagy annak ki- rendeltségéhez. A Ráckevei- Duna-ág víziállásainak fenn­maradását kérő beadványokat a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság központjában (Bu­dapest, VIII. kerület, Rákóczi út 41.) vagy annak ráckevei szakaszmérnökségén (Ráckeve, Kossuth Lajos utca 90.) lehet benyújtani. Hiszek az emberekben Sokéves adósságot törleszteni TÁPIÓSZENTMÁRTON egyik hosszú utcájának végén áll a megyei tanács szociális ottho­na. Ahogy a fehér kerítésen átpillant az ember, mintha csak egy kellemes üdülőt lát­na. A gondozott kert közepén hatalmas lombsátrat adó év­százados fa, amerre nézünk, mindenhol kőtálakból lefutó muskátli. Az ablakokon vi­dám, mintás függönyök, a pa­dokon idős emberek a csaló­ka idővel dacolva élvezik a késő őszi napsugáradományt. Kiss Tiborné birodalma mindez, akivel kapcsolatban jó szó a birodalom. Az ő szí­vós munkájának, töretlen lel­kesedésének és ma már rit­kaságszámba menő rendíthe­tetlen optimizmusának kö­szönhető az, hogy a tápió- szentmártoni szociális otthon a legszebbek közé tartozik. Csinos, sötét hajú, kontyos asszony Kiss Tiborné. Csen­desen, rengeteg szeretettel és gyöngédséggel a hangjában beszél az otthon , lakóiról: — Ide nem könnyű szívvel jönnek az idős emberek. Utolsó éveikre el kell hagy­niuk megszokott környezetü­ket, többnyire betegen, társ- talanul idegenek közé kerülni, gyökértelenül, sebezhetőén. Mind-mind külön emberi tra­gédia. A mi feladatunk, hogy Mestermunka. A bútorkészités magasiskolája az. amelyet Visegrádon, a VIFA műhelyében művelnek. Nagy gonddal, kézi munkával készülnek itt a szebbnél-szebb kolo­nial bútorok. A megrendelőknek csaknem egy évet kell várni az áhított szekrényre vagy polcra, ám kárpótolja őket, hogy az üzemben az egyedi igényeket is kielégítik. Képünkön Pi- czinger Ferenc könyvespolcot állít össze. Erdösi Ágnes felvétele igyekezzünk pótolni mindazt, amit elvesztettek. Nemcsak a meleg, emberséges otthont, de sokszor a gyermeki szeretetet is. Ez az a korosztály, amely a legtöbbet adta, s jó ideig a legkevesebbet kapta a társa­dalomtól. Aligha tudok elkép­zelni szebb feladatot, mint a velük való törődést. Törlesz­teni szeretnék legalább vala­mit az adósságból. AZ ELSŐ LÉPÉS az volt, amikor 1979-ben a régi mező- gazdasági szakmunkásképző intézet másfél százados épü­letét és a hozzá tartozó vas­vázas gépszínt egészségügyi, szociális létesítménnyé kellett alakítani. Nem mindennapi feladatra vállalkozott Kiss Ti- borné, amikor még mint a nagykátai járási hivatal dol­gozója szervezte a munkát. Tény, hogy megtörtént a csaknem lehetetlen: alig több mint fél év alatt barátságos, meleg otthon, szép környezet alakult a régi, elhanyagolt he­lyen. Kiss Tiborné 1982-ben lett a hatvanszemélyes szociális otthon igazgatója. Alig két év múlva pedig megyei tanácsi határozat született az intézet bővítéséről. A szervezés mo­torja az igazgatónő volt. Hi­hetetlen energiával dolgozott, új és újabb vállalatokat, szö­vetkezeteket keresett meg, se­gítséget kérve az otthon épí­téséhez. berendezéséhez. Töb­bek között ennek köszönhető, hogy nemcsak a környékbeli gazdálkodó egységek, hanem megyén kívüli vállalatok is nagy segítséget nyújtottak az otthon bővítéséhez, a társa­dalmi munka értéke csaknem hárommillió forint volt. — Hogy van-e ismerősöm, rokonom a győri Graboplast­nál. vagy a Budapesti Szellő­zőműveknél, esetleg a Kecske­méti Parkettagyárban? — kérdez vjssza Kissné. — Miért lenne? Nem is szemé­lyesen mentem. Csupán udva­rias hangú leveleket írtam, egyet sem hagyiak megvála­szolatlanul. Hiszek az embe­rekben, és ritkán csalódtam. Meggyőződésem, hogy akivel én udvarias és egyenes va­gyok, az hasonlóan viselkedik velem. A legkisebb segítséget is levélben köszöntem meg Ennél többet ml nem tudtunk adni, de állítom, hogy az em­berek erkölcsi megbecsülésre Kiss Tiborné az íróasztala mellett. legalább annyira vágynak, amennyire az anyagi elisme­résnek örülnek. A tápiószentmártoni szociá­lis otthoru ma százhúsz idős ember lakhelye, és a szó igazi értelmében otthona is. A bő­vítés során végül is, ötven helyett hatvannal nőtt a lét­szám. Amikor végigmegyünk a folyosókon, ahol míves kan­deláberek világítanak, bené­zünk a fürdőkbe, amelyekben pasztellszínű, mintás csempék borítják a falakat, újra az jut eszembe, hogy üdülőben járok. Alig akad két szobában azonos mintájú függöny, ha­sonló szőnyeg vagy padlóbur­koló. Kiss Tibornét, Klárikát mindenhol megállítják, kér­dezgetik idős nénik, bácsik, s ő valamennyiüknek' szeretet­tel, türelemmel válaszolgat. Magáról alig beszél. Újra és újra az intézetre, a gondozot­takra tereli a szót. A beteg­szoba előtt megállunk egy pillanatra. NINCS ENNÉL SZEBB munka, mégis állandóan vala­milyen különös érzés gyötör — mondja szomorúan. — Hiába adunk meg mindent, gyermekeik helyett tiszteljük, szeretjük őket. szép otthont, jó ízeket kínálunk asztaluk­ra, örökös hiányérzet kínoz. Mert a lelkünket is kitehet­jük, de jó szívet, fürge lábat, éles szemet, egészséget nem adhatunk nekik. Ezt nem le­het megszokni. ✓ M. K. Heti eilmtbgyzet Gikor Jelenet a filmből Szovjet-örmény film egy kisfiúról, akit Gik ornate hív­tak. Rendezője Szerge) Iz­raeljeim. Mondjuk meg mindjárt: nem gyermekfilmről van szó. Ez az alkotás sokkal inkább a felnőttek számára készült. Hogy egy tízéves forma kis­fiú a hőse, az csak annyit je­lent, hogy a film ennek a fiúcskának a sorsában, az ő története által kíván valami fontosat elmondani. Jobban megértjük, miről is van szó, ha pár mondatban elmeséljük a film cselekmé­nyét. A hegyek között élő sok­gyerekes apa felviszi a vá­rosba elsőszülött fiát, hogy ott munkát keressen neki. Egy jómódú kereskedő fogadja fel, cselédnek, inasnak, min­denesnek. A város — Tiflisz — riasztóan idegen a fiúcská­nak, s mivél a bánásmód is rideg és kegyetlen, sokat szenved. De még mindig jobb dolga van, mint az otthoniak­nak, mert azok éheznek, nyo­morognak. Egy téli napon azonban Gikor megfázik, tü- 01 »gyulladást ikap, s mire az apja érte jön a hegyek közül, cly súlyos állapotba ke­rül, hogy menthetetlen. Apja karjai között álmodja át ma­gát a túlvilágra. Szegényes motyóját azon a gyönyörű he­gyi úton viszi haza az apja, amelyen felvezette a fiút a városba. Egyszerű és megható tör­ténet. sokan talán érzelgősnete is vélik. Pedig nem az. Mind­össze arról van szó, hogy eb- bén a filmben nem szégyellik az érzelmeket. Sem az ábrá­zolásukat, sem pedig azt, hogy ábrázolásukkal hatni kíván­nak ránk, nézőkre. Ez az őszinte és átélt érzelem az, amitől a film igazán érde­kessé válik. Annyi hasonló gyermeksorsot láttunk már, s annyi hasonló keserű tragé­diát a múltból, hogy ez a valamikor az októberi forra­dalom előtti időkben játszódó film akár teljesen érdektelen is lehetne. De Izraeljan tudja, hogy a sztori önmagában még kevés, vagy majdnem semmit nem mond el a filmnek lé­nyegéről. Ezért azt a komor mondanivalót, amit a történet rejt, elsősorban a képek nyel­vén fejezi ki. Hogy mit jelent például Gikor számára a szülőföld, arról szavakban csak banális mondatokat ejt. De ami a képzeletében, az emlékeiben a falujáról fel-, villan, az minden szónál töb­bet mond. Vad szépségű he­gyek, csodálatos rétek, határ­talan, szabad ég, a kis bará­tok csapata, az együtt megélt élmények — vagy éppen az a szinte a mesék vándorlását •idéző út, melyen apjával a várasba megy; a fák, folyók, tavak, füvek, állatok emléke és az otthoni hangok, az ott­honi muzsika idézik fájdal­masan a kis Gikor elé a sze­retett és isimert világot. S ha a város idegenségét és rideg­ségét kell megmutatni, a film ott is elsősorban a képeket hívja segítségül. A gazda •röfösüzlete, a piac képei, a •gőgös és rosszindulatú fetnőt. •tek, a Gikort megalázó, meg­csúfoló emberek és kamasz­társak néha csak mozdulatok­kal, egy-egy grimasszal „be­szélnek”, s beszél a városi ké­pek idegenül harsány Vagy hidegen közömbös színvilága Is. Az öltöztető Néhány éve (még az Egye­temi Színpadon vendégesked­ve a kamaraszínház átépítése alatt) a Madách Színház ját­szotta Ronald Harwood angol drámaíró Az öltöztető című darabját, a két főszerepben Mensáros Lászlóval és Hau- mann Péterrel. Most a darab­ból készült angol filmet lát­hatjuk a mozikban. A ren­dező Peter Yates. Mensáros •szerepét (az öreg színészt) a filmen Albert Finney játsz- sza, Haumannét (az öltözte- tőt) Tom Courtenay. A két angol színész neve igen ismerős. Az úgynevezett „angol új hullám” filmjeiben tűntek fel. Finney a Szombat este, vasárnap reggel-ben, majd a Tom Jones-ben, Cour­tenay az A hosszútávfutó ma­gányossága című filmben. Ka­rel Reisz, illetve Tony Ri­chardson filmjei azóta (a 60-as 1 évek eleje óta) film­történeti rangra emelkedtek. A két színész pedig (véletle­nül egyidősek, mindketten 1937-ben születtek) az angol színművészét legjobbjainak sorában foglal helyet. Finney szériában játszott nagy Sha- kespeare-szerepeket. Courte­nay modern angol drámák hőseit alakította. Nemzedékük reprezentánsai és egyben egy korszerű, érzékeny játékstílus képviselői. A film cselekménye mind­össze annyi, hogy a II. világ­háború éveiben, a náci légi­támadások idején, egy turnézó társulat Shakespeare-darabo. kát játszik vidéki városokban, hogy ezzel is oldja a nehéz idők feszültségeit. A társula­tát egy íziig-vérig színész- egyéniség vezeti, akit csak Sir néven emlegetnék, mert valóiban nemese a szakmájá­nak. Ez az idős, már kissé szenilis, de még a súlyos be­tegségében is nagy alakítá­sokra képes művész csodált bálványa a kis öltöztetőnek, aki majd’ két évtizede van mellette jóban-rosszban. ügy tűnik, egyedül ő ért a nyel­vén, ő tud vele bánni. Élete teljesen feloldódik a nagy művész szolgálatában. De amikor az hirtelen 'meghal, kiderül, hogy emlékirataiban még a nevét sem említi meg a hűséges öltöztetőnek, aki ott marad egyedül, a szó minden értelmében kisemmi­zetten, íélredobottan. Egy ér­zékeny lelkű kisember keserű tragédiája kerekedik ki a szokvány színházi történet­ből, s ezzel a film mintegy önmaga fölé emelkedik. E föl- emelkedésben aszómban a leg­nagyobb része a két színész­nek van. Finney remeklése az, ahogyan az öreg, hiú, szenilis és mégis zseniális színészt el­játssza, s ahogy ebben egy­úttal a Shakespeare-stílus egy avitt változatának a fi­nom paródiáját is adja. Cour­tenay remeklése pedig az a nagy egyéniség vonzásában való teljeis feloldódás, amely­ből a kitaszítottság poklába hull alá egy perc alatt. Ra­gyogó színészparádé a film — s mivel szerencsére nem szinkronizálták, az angolul tudók azt is élvezhetik, mi­lyen pompásan beszél ez a két remek színész. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents