Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
1985. NOVEMBER 5., KEDD Jiecin] 5 Százhalombattán kedvezőbbek a feltételek Az értelmiség megtalálta méltó helyét Fiatal város. Gazdasági helyzetét döntően határozza meg a két óriás: a Dunai Kőolajipari Vállalat, illetve a Dunamenti Hőerőmű Vállalat. Nem jelentéktelen a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet s a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság sem. Az előbbiekből következik, hogy Százhalombatta szellemi arculatát elsősorban a műszaki értelmiség befolyásolja, már lét- számaránya miatt is. Elvitathatatlan szerep jut azonban az agrárszakembereknek, a közgazdászoknak, pedagógusoknak, egészségügyieknek, hiszen az esztendők során közülük is egyre többen telepedtek le itt. Hogyan élnek? Miként telnek mindennapjaik? Milyen helyet tudhatnak magukénak a város társadalmi viszonyaiban? Ezekről s hasonló kérdésekről beszélgettünk a városi pártbizoiííság székhelyén Dezső Józsefné pénzügyi csoportvezetővel, a DKV fejlesztési pártalapszervezetének titkárával, Kolo- zár Györggyel, a DIIV vezérigazgató-helyettesével, Takáes Péterrel, a Barátság Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójával, Zimányi Lászlóval, a városi pártbizottság első titkárával. • A városban tapasztaltak szerint az értelmiség Százhalombattán az átlagosnál jobb feltételek között dolgozik. Önök érzik-e ezt, s ha Igen, miben? Zimányi László: A már említett nagyvállalatok létrehozásával egyidőben kezdődött meg az értelmiség ide- vándorlása. Elsősorban most a műszakiakról van szó, hiszen mind a DKV, mind a DHV épülésével magas színvonalú technika honosodott meg a városban, a hatvanas évek elejétől vonzotta ide a szakmák élenjáróit s velük együtt a fiatal értelmiség népes csoportjait. Csábító volt a nagy tudást igénylő munkák lehetősége s az is, hogy ez épülő városban a letelepedni szándékozók igen hamar — s kezdetben igen könnyen — jutottak lakáshoz. Az alkotni vágyó értelmiség számára tehát már az indulásnál az átlagosnál jobb feltételek kínálkoztak. Ezek a műszaki, technológiai fejlődés során tovább javultak. Az értélmiségiek jelentős része — élve ezekkel a feltételekkel — munkája, gondolkodása, kezdeményezőkészsége révén kiemelkedőt volt képes produkálni. A lényeges értékeket létrehozó újítások, találmányok zöme az ő közreműködésükkel vált valósággá. Közülük sokan ágazatukban elismert szaktekintélynek örvendenek, néhányan nemzetközi vonatkozásban is számon tartott vezető szakemberek. Kolozár György: Kétségtelen, hogy ez mind így van. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy nem volt minden ilyen egyértelműen kedvező — s nem az ma sem. Az elsők, az úttörők ,a megmondhatói, mennyi kellemetlenségben volt részük az elején. Az épülő város adott lakást, de azon kívül szinte a szó legszorosabb értelmében: semmit. Sok gondot okozott a közlekedés, a vásárlás s minden egyéb ellátás. Érthetően, Akiket nem a munka csábított ide, azok meg is szöktek. A munkakörülmények is meglehetősen zordak voltak a maiakhoz képest, s ezt a tényezőt nem kompenzálták az életkörülmények. Kárpótlást az nyújtott, hogy a műszaki értelmiség szakmai fejlődése előtt korlátlan lehetőségek álltak, itt hírnévre tehetett — s tehet — szert, aki tehetséges és szorgalmas. Takács Péter: Az értelmiségiek harmada oktatási, tudományos, egészségügyi, illetve közművelődési, államigazgatási területen dolgozik. Köztük legnagyobb a pedagógusok csoportja, azt hiszem, ennek oka világos. A tanárnők, tanítónők közül sokan feleségként települtek ide, miután férjük itt helyezkedett el, s a család itt kapott lakást. Ennek köszönhetően Százhalombattán nem volt tartós probléma sosem, hogy az iskolai státusokat hogyan töltsék be képesített nevelőkkel. Az mar azonban e nevelőkön múlott, hogy miként birkóznak meg az iskolai nagyüzemmel, az óriási gyermeklétszámmal. Az iskolák egyben szellemi műhelyek is voltak, lehettek. Amíg azonban művelődési ház és könyvtár nélkül kellett boldogulni, a város más értelmiségi csoportjai lényegesen kedvezőt- Jsnebb körülmények között igyekeztek értelmiségi létüket megalapozni. Dezső Józsefné: A két nagyvállalat születése idején a műszakiaknak felért egy- egy második diplomával az a tapasztalatszerzés, az a számottevő fejlődés, amivel szakmai műveltségüket gya- rapíthatták. Gondolok itt elsősorban a beruházásokra. Ezenközben — a vállalatok profiljából következően is — lehetőség nyílt külföldi ta- nulmányutakra, határainkon kívüli módszerek, ismeretek elsajátítására, meghonosítására. Ez is kápótolta valamelyest a műszaki gárdát az úttörő szereppel járó gondokért. Mindezeket magunk mögött tudva most a fő hangsúly az idegen nyelvek tanulására terelődött, a város és a vállalatok igyekeznek ehhez is megteremteni a megfelelő feltételeket. Jelentősen megnövekedett — általában — az értelmiség politikai aktivitása. Szerepük lényeges a TIT-ben, az MTESZ városi szervezetében, a Vöröskeresztben vagy a népfrontban. Igen sokan tagjai a városi tanácsnak. Létszámuknak megfelelő az arányuk a szak- szervezet különböző tisztség- viselői között is. Van azonban egy .Mió pontpnjs^jjgip tartjuk kielégítőnek azt aj' közéleti tevékenységet, amely- lyel az értelmiség a lakóhelyén foglalkozik. Ügy érezzük, itt még további tartalékok rejlenek, a kedvező feltételekkel itt nem élünk kellőképpen. Takács Péter: Én inkább abban látom a hibát, hogy az értelmiségnek egy bizonyos rétege minden szempontból aktív, több közéleti fórumon is érdekelt, hallatja a szavát, mozog, szervez, pezsdít. Ugyanakkor van olyan réteg is, amely kevésbé képes bekapcsolódni, amelynek legfőbb gondja még ma az otthonteremtés, a berendezkedés, a család életének megalapozása. Ez a bezárkózás szerencsére nem tűnik véglegesnek. Ügy érzem, hogy a kellő pillanatban mozgósítva, értelmes célokat megjelölve mindenkit be lehet vonni a közösségbe. • Ez a rétegeződé« nem százhalombattai sajátosság. Miben látja a jelenség okát? Dezső Józsefné: Szerintem az egyetemeken, a főiskolákon nem készítik föl kellőképpen a fiatalokat, a jövendő értelmiséget a közéleti szereplésre. Ha tanulmányi idejük alatt nem szokják meg a közösségi feladatokat, a mindennapi élet taposómalmában, munka mellett, nehezebb megmozdítani őket. Kolozár György: A fiatalokról lévén szó, ne féljünk kimondani: nevelés kérdése is ez a dolog. A vállalatok részben tudatosan, részben szükségszerűségből vonják be az ifjabb nemzedéket is a kapukon belüli közéletbe. Aki belül nyüzsög, lassan ráébred, hogy kívül, a városban is lenne tennivalója, csak kapjon fórumot. Zimányi László: A fiatal 'értelmiség sem maradt immunis az értékrend változásaival szemben. Bátran kimondhatjuk azonban, hogy bár tapasztalható, nem jellemző az érdekközpontúság. Más dolog, hogy a fiatal értelmiség is anyagi problémák közepette tölti felnőtt életének első tíz esztendejét a családalapítással, a fészekrakással. Mint mindenki. Nem várható tehát, nogy amikor ezen túljutott, egyik napról a másikra abszolút közösségi ember legyen, magától. Politikai munkánk egyik sarkalatos pontja éppen ebben található: következetesen erősítenünk kell a várospolitika nyitottságát, szorgalmazva, hogy a tanács és a tömegszervezetek a városfejlesztési kérdésekben, a tervek kidolgozásában és megvalósításában tudatosabban támaszkodjanak az egyes értelmiségi rétegek, különösen a fiatalok szaktudására és véleményére. O Tudjuk, hogy a kép nem ennyire rózsaszín, nem hallgathatunk hát a különböző feszültségekről sem, amelyek bizonyos pontokon észlelhetök. Kolozár György: A fiatalokról szóltunk az imént. Az egyik feszültség éppen abból keletkezik, hogy eltérőek aä idősebbek s a fiatalabbak igényei. Ez eddig természetes. Ám ezeket az eltérő igényeket nem könnyű egyformán magas színvonalon, minden irányban eleget téve teljesíteni. S ez vonatkozik a munkahelyre, a városi közéletre egyaránt. Nem titok, hogy a város nagyvállalatainál mi a jelszó: dolgozz, s közben ne nagyon nézd az órát! Ez a munka jellegéből adódik. Ugyanezektől az emberektől elvárjuk, hogy jelen legyenek a lakóhelyi közéleti fórumokon. Elvárjuk, hogy gyermekeiket nagy törődéssel neveljék, felkészítve őket az értelmes .életre. Elvárjuk, hogy ne maradjanak el az önművelésben, a szakmai fejlődésben. S ezenközben ők — joggal — még pihenni és szórakozni is akarnak. Hasznosan, kulturáltan. Folytassam? Takács Péter: Hosszú időn át feszültségforrás volt az ellátás, az infrastruktúra hiányosságainak sora. Értelmiségről lévén szó, többször érte jogos kifogás a várost azért, mert helyben nem volt képes megteremteni például az információcsere lehetőségét. Üzemi, iskolai könyvtárakra támaszkodva már lehetetlen volt elkerülni, hogy az információk egy adott körben keringjenek, s abból persze nehezen jutottak ki. Ezen túl vagyunk most, a művelődési központ és a városi könyvtár segítségével. Veszélyes volt már a helyzet. Ha az értelmiség alkotó erejét nem képes újratferemteni, beszűkül, sablonossá válik munkájában, művelődési szokásaiban, egész magatartásában. S itt jegyzem meg: amennyiben az új művelődési intézmény csak szervez, félszárnyú madárhoz lesz hasonló. Módjában áll azonban részt venni a közösségteremtésben, mert helyet tud adni arra, hogy az emberek különböző okokból ugyan, de találkozzanak, egész családok legyenek együtt a ház falai között, kialakuljon a semmi mással nem helyettesíthető kapcsolatrendszer a város polgárai között. Az intézménynek szerepet kell vállalnia az emberek mindennapi életében. S ezt a tartalmi munka fejlesztésével lehet elérni. Feloldódik tehát egy a feszültségek közül ezzel is. Az értelmiség a jövőben példaadó művelődési szokásaival, véleményével, egész magatartásával fokozottabban válhat meghatározó tényezővé a város szellemi arculatának formálásában. Zimányi László: Egy fejlődési szakasz lezárult a város történetében. A városi lét ezután nem a beruházások megvalósításában, hanem a gondolkodásmódban nyilvánul meg. Jó volna, ha növekedne az értelmiség körében azoknak a tábora, akik már a város egészében gondolkodnak, megkísérlik, hogy ne választódjék ketté munkahely és lakóhely közélete. © Ahhoz, hogy az értelmiség említett alkotó ereje újrateremtődjék, a társadalmi és politikai feltételek mellett az anyagiakra Is szükség van. Pénzbe kerülnek a könyvek, a színházjegyek, a hyelvtanío- lyamok, egyebek, nem Is kevésbe. Dezső Józsefné Zimányi László Zimányi László: Az értelmiség anyagi elismerése mindinkább arányos munkateljesítményével. A. bonyolult munka nagyobb megbecsülésének fontosságát felismerve alapbérarányokat korrigáló lépéseket tettek a DKV-ban és az SZKFI-ben. Éreztette hatását a pedagógusoknak nyújtott bérpreferencia is. Kezdeti törekvések tapasztalhatók az egyes csoportokon belüli differenciálásra is, ám meg kell mondanunk, hogy a bérmegállapításnál még mindig legfontosabb tényező a munkaköri beosztás. S itt szót kell ejteni a különböző jövedelemkiegészítő tevékenységekről, amelyek szakma, foglalkozás — és szintén ■— beosztás szerint változóak. • Miért van az, hogy számos műszaki értelmiségi szakmai tudásától távol álló feladatot vállal gmk-ban? Kolozár György: Amikor a gmk-k születtek, elsősorban a munkások számára jöttek Kolozár György létre. Ám be kellett látni: ha mondhatjuk a fiatal mérnöknek, amikor hozzánk kerül, hogy a munkaidőnek hellyel-közzel se vége, se hossza, akkor valamit nyújtanunk kell. cseréhe. ..Van tehát- mérnök gmk, de nem titkoljuk a hátulütőjét sem: rendkívül nehéz szétválasztani egy mérnök esetében a munkafeladatokat főfoglalkozású munkaidőre és gmk-ra. Pedig kutatási tevékenységet jobb volna mindig gmk-ra bízni, mint idegen cégre. Saját mérnökeink egyhnis helyismeret birtokában szinte önmaguknak dolgoznának ki korszerűbb módszereket adott esetekben. Dezső Józsefné: Tény, hogy dolgoznak mérnökök is fizikai munkában a gmk-ban. Ez elsősorban anyagi okokra vezethető vissza, bár meg kell mondani, hogy a DKV-ban sem keresnek rosszul a mérnökök. Takács Péter: A humán értelmiségnek — pedagógusnak, egészségügyinek, népművelőnek, államigazgatási dolgozónak — nincs módja gmk-ba tömörülni. Ez is meglátszik a jövedelemszintjükön. Ha ösz- szehasonlítást tennénk, megállapíthatnánk, hogy még mindig a pedagógusok anyagi lehetőségei a legszűkösebbek. De nem hasonlítgatunk. Az általános társadalmi megbecsülés a döntő. Megfelelő munTakács Péter kakörülményeket teremteni, ehhez méltó életkörülményeket nyújtani, ez az értelmiségi politika végrehajtásában a legfőbb. Zimányi László: A pedagógusok s az államigazgatási dolgozók között kontraszeíek- ciós hatást válthatnak ki a jövedelmi viszonyok. E tekintetben markánsabb bérkorrekciót tartanánk célravezetőnek. A jövőben az egységes béralappal differenciáltabban gazdálkodhatnak majd a városi tanács által fenntartott intézményekben. Az ésszerű munkaerö-gäßdäl- kodás tartalékot jelentlí&í ez ügyben is. Mindenesetre a mi feladatunk is, hogy támogassuk azokat a törekvéseket, amelyek az értelmiségi rendszer korszerűsítésével, az elvégzett munka s a felelősség arányában növelik az értelmiség jövedelmét. j O Döntő tehát az értelmiség helyzetében Is az általános társadalmi megbecsülés. Miképpen lehet ezt kivívni? Dezső Józsefné: A folytonos fejlődéssel, a szakmai, politikai, ideológiai önképzés szem előtt tartásival, aktivitással. Kolozár György: Szakmai képességeink fokozottabb lat- bavetésével, a gazdasági és politikai folyamatok frissítésével, gyorsításával, alkotó- készségünk kibontakoztatásával. Takács Péter: Azzal, hogy legjobb tudásunk szerint mindig eleget teszünk a velünk szemben támasztott differenciált, magas követelményeknek, élve a nyitott várospolitika adta lehetőségekkel, illetve azzal, hogy magunkénak érezzük ezt a várost és felelősséget érzünk a sorsáért mi is. Zimányi László: A lakóhelyi közéleti szereplésnek kell az eddigieknél is nagyobb teret adni. Érezzük, hogy olyan politikai, társadalmi közeget kell majd teremtenünk, amelyben természetessé válik az aktivitás. Ez persze nem abból áll, hogy előbb valaki megteremti a fórumokat, azután mi részt veszünk. Az értelmiség a megalapozó legapróbb gondolattól a végrehajtásig partner. így töltheti be valós hivatását, s nem marad el a társadalmi megbecsülés sem. A DKV látkép« Bálint Ibolya