Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. NOVEMBER 39., SZOMBAT 7 Csendélet csónakkal Konczek József: Erdős Péter festménye Eső és erdő Erdő, taníts meg télni újra engem, férfivá érett fiút, árnyékaiddal, út, légy koromsötét és elérhetetlen, ne légy ily engedelmes, hogy ágaid mögött csak újabb ágak, mohos tölgyfáid mögött mohos tölgyfák, ágak, nem-rejtelmes eső, és nem az álommély csapások, vannak. A madár-idő megszűnik, A kifacsart erdő ez itt. Tüzek helyén koromkorongok a tisztáson. Kezembe add egy kisgyermek kezét, hogy elmondhassam, milyen volt a róka, mikor botokkal, ásókkal, karókkal űzték a régi kőbánya felé. Erdő, találj ki titkot, vagy hitesd el, hogy nincs legyőzve minden félelem. Az nem lehet, hogy nincs több végtelen, s nincs több kezdés. Ne hagyj magamra ezzel. Takáts Gyula: Álmában készülődik Már kong... üres ... Villog a kén s a hordó-lyukban ugrál a dugó. Borköves dongák közt a must elszenderült és lassan itt a hó. Álmában készülődik minden s talán a nyárra is emlékezik a zöldveszej tett ág s a rét Szűcs Mariann.: Tepsi A játékterem egy kiszuperált pinceüzlet helyén nyílt. Egyik napról a másikra hatalmas neonreklám fickándozott a bejárat felett: „HIGH PLAY PLAYER”. Hol a „play”, hol pedig a „player” villogott. Fej magasságban egy tábla figyelmeztetett a lejárati lépcsőkre, persze magyarul. Tepsi, ötszázforintost szorongatott a zsebében, boldog volt. Végre játszhat! Végre--« nyerhet! Vesztesége legföljebb az a páncélos, amit megzabál a gép. Irtó jó játék ez. Rúghatja, szidhatja, nem szól visz- sza. Villog, kacsingat, zörög, zubog, pörög. És ami a -legfontosabb, itt ez ez öt kiló a zsebében, egész este gombozhat a videók előtt is. Tepsi magabiztosan nyomta le a játékterem ajtaján a kilincset. A cigarettafüst szinte visszalökte egy lépcsőfokkal feljebb, a fejét is majdnem beverte. Nagy lélegzetet vett, és hanyagul berúgta az ajtót. Megállt és a sűrű füsthöz szoktatta a szemét. Jóleső érzéssel kapaszkodott a zsebében levő ötszázasba. A pénztárosnő, tartósítva a füsttől, kicserzett arcán szétszakadt egy széles vigyor. — Mi van, Tepsikém, he? — öt kiló. Váltsd be! — lökte a pénzt Tepsi a nő elé, és mint egy amcsi film hőse, feszülten zongorázott ujjaival az apró pénztárnyílás ablakában. — Ne pöcköld már, megőrjítesz! — vakkantott rá a nő, majd villámgyorsan leszámolta a zsetonokat. — Kösz. — Számold le, hogy rendben legyen ! — Tutti, hogy okésan leperkáltad. agyő! — fordult a sarkán körbe Tepsi, és hosszú, nyújtott lépésekkel elindult a füstködbe. A zsetonok sose látott-érzett mértékben masszírozták a combját. Mind a két nadrágzsebs tele volt velük. Kívülről tudta, hogy melyik flipper mit tud, melyik videón vannak a legba- róbb játékok, de most csak állt, és őrült kábulatban morzsoigatta zsebében a zsetonokat. Most annyit játszhat, amennyit akar! Nem kell lelejmolni a haveroktól egy tízest, nem kell megalázkodni egy menetért. Tepsi bárónak, hercegnek, királynak érezte magát. Sőt! Mint a luxusfilmek bankot robbantó aranyifjúja! Ötszáz forintért itt hever előtte minden flipper, minden videó! Srőder, az első béből közeledett Tepsi felé. Összeráncolt homlokkal, szinte behorpadt a feje. szívott egy agyon morzsolt cigit. Amikor Tepsi elé ért, kiguvadt szemmel nézte a fiú dagadt zsebeit. —Ez? — mutatott a zsebekre. — Van — vont flegmán vállat Tepsi. — Fizess be engem is! — Megbuggyantál, haver? — És én, am kor iöttél a múltkor, r.em szívóztam! Na. adj esy zsetont! T epsi hunyorított, aztán lassan előhalászott egy gyűrt cigarettát. Srőder szolgálatkészen adott A kemény ágakon a rügy fölfűzve csillog, mint a gyöngy. A dér átváltozik és mint a jég villog ... Sziporkázik a tölgy. szép gólyát lát s bogyók szemét idézi föl s tűnt lépteiddel házunkig jön s veled együtt belép. Bezzeg János: Képeslap helyett tüzet. Tepsi mélyet szippantott, aztán lassan karikákat eregetett. Szerette volna félrelökni Srődert, átlépni rajta, mert saját magát látta, ahogy kunyerál egy vacak zsetont, emiatt a rohadt játék miatt, menynyire kiszolgáltatja magát az ember! Ez az őrület! Behunyta a szemét, de így is tisztán látta, ahogy Srőder csörgő nyállal áll előtte, ahogy a pincsikutya szemeit ráfüggeszti, ahogy izzadt tenyerét a fenekéhez törüli. Csóró kis pan- cser! — Legalább egyet adjál, he! — remegett Srőder, mint a narkó nélkül maradt kábítószeres. — Egyet, az istenért! Tepsi laza mozdulattal, mint egy nylonfüggönyt, eltolta Srődert, és egyenesen a kedvenc flipperéhez ment. Srőder egy évvel volt fiatalabb Tepsinél, de alkata kisportolt, erős vállakkal, kétszer olyan szélesnek nézett ki, mint a másik fiú. Köny- nyedén megragadta Tepsi dzsekijét, és magához rántottta. honnan van neki pénze? És egyáltalán? — Honnan van? G urguláztak a flipperek, őrjöngve kavarogtak a szintetizátorok hangjai, diszkréten szisszentek fel a nyitásra készülő sörösüvegek. Tepsi a flipper lapjára kirámolta a maradék zsetonokat, és Srőder haját megragadva verte a zsetonokhoz a fejét. — Nesze! Edd meg! Játssz! Na, nesze! — kiáltotta eszelősen, majd hirtelen sarkon fordult, és kíván- szorgott a teremből. Amikor fölkapaszkodott a járda szintjére, két vele egyidős lány bo- kázott el előtte. Ránéztek, aztán összevihogva tovább mentek. Tepsi köpni szeretett volna, leköpni saját magát. Aztán lassan cigarettát vett elő, beléhunyorított a fellobbanó láng fényébe és rágyújtott. Az állomásra ballagott, leült egy padra és gondolkodott. Mi a jó istent hazudjon az anyjának? Miért 'fújta meg azt az ötszázast? Miért? féldeci vegyes lepárolt álom itt a korsók közt valami lebeg csak úgy vagyok ha magam kitalálom s eljátszom szépen valami helyett mintha lennék akár a szó az üzenet olykor ha bennem keresi magát a sörhabot nézem lassan este lesz elfogyunk ki fizessen nem marad barát mondd: fehér-e még a versiró kabát? Országhegyi Károly: Fohász az időhöz (Infarktus után) Szívekből rögöket görgető! Gondokat tegnapba temető! Agakon rügyeket növelő! Add! Add, hogy a múlt fene-lánca, bilincse lehulljon, add, hogy az érzék tiszta csodája vibráljon újra és új jón! — Ide figyelj, te mocsok! — sziszegte. — Eressz! — nyögte ki Tepsi. — Honnan van ennyi pénzed, mi? Csörsz István: A teremben egy pillanatra mindenki odakapta a fejét, aztán csak röhögtek, néhányan sörösüvegeket emeltek a fiúkra, aztán kattogott tovább az őrjítő játék. Csak pröty- työgést, búgást, csilingelőst, berregést, nyekergést, koccanásokat, puf- fogást lehetett hallani. Emberi hang nem keveredett a gépek cürmékelé- sébe, gargagyolásába, sípolásába. — Kopj le! És semmi közöd hozzá! — kapkodta a levegőt Tepsi, és úgy fickándozott Srőder markában, mint egy riadt giliszta. — Sose volt ennyi zsetonod. A rohadt életbe, köpd már ki, hogy honnan van a lozsó! — türelmetlenkedett. Srőder. — Oké. Csak eressz már el, mert megfulladok! Tepsi arca lassan visszanyerte eredeti sápadt színét. Megigazgatta dzsekijét, fésűt vett elő, és gondosan hátrafésüite haját, mint a kedvenc punkegyülíes szólóénekese Megnyalta a szája szélét, és mélyen belenyúlt a zsebébe. — Nesze — adta Srőder kezébe a maréknyi zsetont —, aztán kuss! Kuss az egészről, érted?! Srőder bambán nézett a fiú után Ez teljesen lökött, gondolta. Imbo- lyogva ment Tepsi után, markában a zsetonokkal. — Te. visszaadom. Meggondoltam magam — nyomta a flipper tetejére a színes bogyókat. — Most meg mi a bajod, mi? — kapkodta össze a leguruinj készülő zsetonokat Tepsi, de maga is érezte. hogy ez az estéje már gallyra ment. — Rohad! egy dolog lehet, ha ennyi pénzed van. Loptad, nem? Tepsi nem felelt. Mi köze ennek a bugris Srődernek ahhoz, hogy Reggel — István! — szólt az asszony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc! A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában; kicsit rövid volt a nadrágszára. Papucsát a jobb kezébe fogta, bal tenyerét az ablaküvegre szorította. — Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott. Összehajtotta a lepedőt keresztben, majd hosszában. Homlokráncolva nézte, kibontotta és összehajtotta hosszá- ban-keresztben. Közben szívott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt. A fiú belebújt az egyik papucsába. de még mindig az utcát nézte: tweedzakós férfi állt az újságosbódé előtt, mélyen előrehajolva, mintha be .akart volna bújni a bódé ablakán, A plakátragasztó letette fenyőfa- ládáját meg a ragasztósbödönt, a hirdetőtábla elé. és odament az újságoshoz. Az ránézett a tweedzakós, felett. — Mindjárt! — mondta rosszkedvűen. merthogy a plakálrágasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott, a tweedza kosnak. Háta mögött lecsúszott egy Pajtás,- csomag tetejéről az Ezermester néay oéldánva. aztán még kettő. Sav a két csomag pontosan egyforma magas lett. A plakátos ácsorgoti kicsit, aztán visszament a ládájához, kiválasztott egy kék BMK műsort, a táblához mérte, ragasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével elsimította a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a ládában, egy Traubisoda- reklám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros buborékok között. Megnézte, fázósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga November 7. plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimította keresztben és hosszában, majd leült a láda szélére, megtörölte a homlokát. kifújt egy párafelhőt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egv másodpercig," végül lassan a jobb oldalára dőlt, és úgy maradt — István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából, — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egy kék pulóvert, a szekrényből. arcához próbálta a tükör elolt,, majd visszament a szekrényhez, és kicserélte a pulóvert egy lilára. — Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál — mondta közben a férjének. — Tudtál aludni? A férfi intett hogy nem. — Gyere be velem a kórházba, csinálunk egy EKG-t. Nem kell várnod. — Délutánra le kell adnom a rajzokat — mondta a férfi. Villamos állt a ház elé, barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor elment, nem maradt Ott más, csak a plakátragasztó Később megállt mellette eav ballon- kabátos asszony és ő . szólt az újságosnak Mire visszaértek a bódétól. két diáklány is megállt a plakátos mellett. Egyikük átszaladt a közértbe telefonálni, de az URH- kocsi előbb ott volt, mint a mentő, mert éppen megállt a piros lámpánál. Fel tolatott a iárdára, onnan a harmatos fűre amelyen sötét csíkot hagytak a gumik, Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfüzetét, és felírta az újságárus adatait Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt. az orvos hátára fordította a plakátost. megtapogatta a pulzusát, felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy barna papírzsákot a bódéból, és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, kilátszott alóla a cipője. — István! — kiáltotta harmadszor is az asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?! A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egvik papucsát maga mellé tette az asztalra A férfi odament hozzá az öngvúhóiét kereste. Akkor vette észre az utcán ácsorgókat. Szórakozottan felvette a papucsot az asztalról — alatta volt az öngyújtó Egv pillantást, vetett a papírlapra amely a fiú előd feküdt. A7 állt. a felső szélén árnyékolt betűkkel. hógv FŐRKASRÉT, Alatta keresztek dőltek jobbra balra A keresztek között emberek álltak. — Zenekar is lesz? — kérdezte a fiú. — N;:m hiszem — felelte a férfi. A plakátokat nézte a táblán.
