Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

1985. NOVEMBER 30., SZOMBAT Kötetlen, őszinte beszélgetés (Folytatás az 2. oldalról.) elemében Pátyon, Zsámbékon és Herceghalmon volt. A Po­litikai Bizottság tagja nem ta­gadta meg önmagát és per­cenként érződött az értő, a számok birodalmában könnyen eligazodó, szigorú mezőgazda- sági szakember. Ha a haté­konyságról volt valahol szó, azonnal kutatta: hogyan áll az eszközhatékonyság? Ha a nyereség került szóba, azt ku­tatta, mi lesz a nyereség sor­sa: mennyit osztanak szét a tagok között, mennyi marad a közös gazdaságnak vagy az állami gazdaságnak? Ha a bé­rezésről volt szó, azt tudakol­ta: tartós jólétet biztosít-e a maguk választotta hozzáadott értékű gazdálkodás? Dián peregnek a nevezetes évek Felkeltette az érdeklődését a folyékony műtrágya gyártás a pátyi Zsámbéki Medence Tsz központjában, hiszen éppen ez az! — hangsúlyozta a vendég — mindenütt keresni kell, mi­vel teheti eredményesebbé gazdálkodását egy gazdaság, vagy faraghat le újításai, kez­deményezései révén költségei­ből... Pátyon, ahol Szin Béla, a tsz elnöke, Döme Béla a párt- bizottság titkára, Kollár Ist­ván és Nagy István tsz-elnök- helyettesek fogadták a Politi­kai Bizottság tagját — ötle­tesen adtak átfogó képet a gazdaság életéről. Kollár Ist­ván tehetségesen fotózik és már tízezer diát állíthattak össze a tsz történetéből. Ebből vetítettek oly módon, hogy a fejlődés, a termelés, a mozgal­mi élet keresztmetszetét ad­ják. 1949: az első közös mun­kák ... roskatag épületek, ke­vés gép, bicikli... S azután feljebb, egyre feljebb. Joggal jegyezte meg már érkezéskor Szabó István a bejáratnál so­rakozó nehéz tehergépkocsi­tömeg láttád: nem tévedtünk el? A 37 kilométer átmérőjű gazdaság biztos megélhetést nyújt a környék lakóinak. Ügyes vállalkozásaival, így a többi között az Autóconsum- mal. műszaki vizsgázók elv és autóátadó hely, autókárpiitos- üzem, stb — ezeket megtekin­tette Szabó István —, kiegé­szítik az alaptevékenységből nyert jövedelmet. Példás a ga­bona és a húsipari termelé­sük. Bruttó jövedelmük idén tíz százalékkal haladta meg a tavalyit. A hatékonyságból és a létszámleépítésből adódóan bérszínvonal-növekedésük al- éfi a 11 százalékot. Döme Béla pedig tényékkel támasztotta alá, milyen sokfé­le módon segítik a kommunis­ták a magasabb színvonalú termelést és milyen hatással vannak az élet- és munkakö­rülmények változására. Ké­szülnek a jövő héjén tartandó beszámoló taggyűlésükre, ahol ugyan megállapítják: a régihez képest mintha csökkent volna az aktivitás a nehezebb élet­vitel miatt, de valóiában nél­külük nem menne úgy a mun­ka. Közös pártbizottság irányít a gazdaságban és a községben, a termelőszövetkezet hatása minden vonatkozásban érződik a te1 eoüllésen. Régi ismerősként üdvözölték Herceghalmon is a Politikai Bizottság tagiát. Gnn Mátyás. a megyei pártbizottság taffía, a Herceghalmi Állami Gazda­ság központjában Szegfű Gyu­la pártbizóttsági titkárral és több vezető munkatársával együtt fogadta a vendéget és kíséretét. A gyármányaikat bemutató színben sok gép, vagy erős­merevítésű taposótárcsa, illó­olaj vagy takarmány és mű­trágya láttán jegyezte meg a Politikai Bizottság tagja: mél­tán emlegetik a gazdaságot a legjobbak között. Tízéves Hungahib sertéstermelési rendszerük híre tartósan meg­alapozott. Tenyészállataikat exportálják a Szovjetunióba és tőkés országokba is. Szál­lítanak Irakba, Nigériába ... Szabó István kíváncsian te­kintette meg a folyékony műtrágyagyártást és elisme­réssel szólt a látottakról. Megnyerte tetszését a tehe­nészeti telep is: egyszerű, ol­csó megoldású, ridegnevelésű és kiválóan tejelő állatokat tenyésztenek itt. Köztudott, hogy Hercegha­lom és Páty között évek óta nagy a rivalizálás. Azt mond­ják. Szín Béla többet tartóz­kodik a herceghalmi kukori­catáblákban, mint a sajátjuk­ban. Vigyázzák, kinek terem több tengerije? Idén Szin Bé- láék győztek. No persze, mondja Góg Mátyás: az ő földjük jobb, alacsonyabban fekszik... A tréfán mindenki nevet, bár a versengésben van dicséretes valóság. E tájon mindenki többre törekszik, csak így jutnak előre ... Herceghalmon szétnézve láthatta a vendég a szép há­zakat, köztük a 210 lakást, amelyet az állami gazdaság épített, s megállt a kibővített egészséges iskolánál, ahol Góg Mátyásáé igazgatónő büszkélkedett, mit jelent, hogy már egy műszakban ta­níthatnak és tornaszobában tornázhatnak. Maradjon ezután is sikerágazat A sok-sok tapasztalat után Szabó István a megye veze­tőivel, a nagyüzemi mezőgaz­daság számos irányítójával: tsz-elnökkel, állami gazdasági és erdőgazdasági igazgatókkal, pártbizottsági titkárokkal ta­lálkozott. A Politikai Bizottság tagja elsősorban a mezőgazdaság VI. ötéves terv ideje alatti munkájáról szólott. Hangsú­lyozta: 1985-ben 1—2 száza­lékkal lehet, hogy a tervezett­nél kevesebbet értünk el, de az ötéves tervet nemcsak glo­bálisan, hanem tételesen is teljesítettük, egy-más tekin­tetben túlteljesítettük. Nem hiába tartotta mindenki siker­ágazatnak a mezőgazdaságot. Bizonyítani tudtuk, hogy nem­csak tudunk tervezni, hanem érdemes is tervezni, mert meg­valósítjuk elképzeléseinket. Oly sok mostanában a panasz, i a bírálat, pedig hibát köve­tünk el, ha nem tudunk örül­ni sikereinknek. Nem szabad elmulasztani a gazdaságok di­cséretét, amelyeknek döntő többsége fel tudta sorakoz­tatni tagjait, alkalmazottait a nagy tettekre. A gabona- és a húsprogram megvalósítása nagy munkát takar. A kezde­ményezések — amelyéket épp e körzetben is tapasztalhatott — jelzik, milyen erő van a mezőgazdasági dolgozókban. Ugyanakkor nyíltan beszélt Szabó István a gondok okai­ról: a két év aszályos időjá­rásán kívül a néha rossz irány­ba ható közgazdasági szabá­lyozók. vagy az, hogy nem minden vezető tett meg min­dent a sikerért. Utalt a lazu­ló munkafegyelemre, amely fent és lent egyaránt tűrhetet­len. Emlékeztetett a legutóbbi háromnapos ünnepre. A té­nyek bizonyítják: ötnapos ki­esést okozott. Erősítsük meg végre a fegyelmet A Politikai Bizottság éppen azért, mert látta a nehézsége­ket, megtárgyalta a mezőgaz­daság helyzetét és néhány hat­hatós intézkedést is javasolt. Ezektől várható, hogy újra vállalkoznak a nagyüzemekés a háztáji gazdaságok a sertés­tartásra (napközben is több­ször hallhatta Szabó István, hogy nehéz áttörni a frontot!), a kukoricatermelésre ... Nem járható út a jövőben a csak elvonásra épített szabályozás, s ha nem is lehet megmere­vedett szabályozó rendszert követelni, az jogos igény a gaz­daságok részéről, hogy bizton­ságosan, bizalommal termel­hessenek. A TOT elnöke kifejtette, hogy jelenleg is vizsgálják, milyen intézkedéseket hozza­nak, amelyek a baromfi-, a sertés-, a takarmány-, a gyü­mölcs-, stb. tenyésztést, illetve termesztést fellendítik. Ez azonban a dolgoknak csak egyik oldala, figyelmez­tetett a vendég: a gazdasági vezetőknek, de mindenkinek tenni kell azért, hogy megszi­lárduljon a termelési fegye­lem, s mindenfajta fegyelem. Valamennyi termelőeszközt maximálisan ki kell használni, meg kell szüntetni a pazarlást az emberrel, anyaggal, ener­giával és megbocsáthatatlan bűn a rossz szervezés. Az élet- színvonal javítását csak ak­kor hirdetheti meg a politika, ha. a maga posztján-,miudenki megteszi, amit tőle várnak. S az sem járható út — hangsú­lyozta —, hogy ha gond adó­dik valamivel, a nagyüzemek azonnal abbahagyják a kriti­kus termék termelését. Azt is hangsúlyozta, hogy Pest me­gyében kevésbé feszítők a gondok, mint egyes megyék­ben, de bizonyára akad itt 'S tennivaló. A kötetlen beszélgetésen sok szó esett a kisvállalkozásokról, megértve azt, hogy hosszú tá­von számolunk létükkel. Ugyanakkor sokan és jogosan kérték: hasonló adók, s egyéb terhek sújtsák a kisvállalkozá- sokaj;, is, mint a nagyüzeme­ket. Ellenőrizzék a gazdálko­dásukat és a vadhajtásokat időben nyesegessék le, lehetet­len, hogy hasonló munka ese­tén olyan nagy jövedelemszó­ródások legyenek. Egyetértés volt abban is: az iparban is építsenek be biz­A budaörsi 2. számú óvodában Bandur Erzsébet vezető óvónő be­mutatja a Télapót váró gyerekeket tonsági szelepeket, ne hárít­hassanak át minden valódi és fegyelmezetlenségből származó költséget a fogyasztóra. Az Ár­hivatal dolga lenne megaka­dályozni az indokolatlan eme­léseket. Itt is, ott is kezdeményezést! A szövetkezeti demokrácia fejlődése is témája volt a be­szélgetésnek, amely része an­nak a folyamatnak, ami az or­szágban végbemegy. Van itt is mit javítani. így például a küldöttgyűlések szerepe erő­södhetne ... A közösségnek kellene jobban ügyelni a kö­zös tulajdon védelmére is, hi­szen a demokráciának két ol­dala van, egyik a másik nélkül nem érvényesülhet. Bárki szólt — így például Tollner György, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazda.ság igazgatója, Kovács Árpád, a KEB tagja, a fóti Vörösmarty Tsz elnöke, Kiss P. László, a csepeli Duna Tsz elnöke, Ba­logh László, Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, Főző József, az albertirsai- dánszentmiklósi Micsurin Tsz elnöke és mások —, közös volt a mondanivaló. Az, amit Szabó István is megfogalmazott: eredményeinket megbecsülve csak akkor haladhatunk to­vább, ha szembenézünk fogya­tékosságainkkal is. Hibát kö­vet el, aki másokra mutogat és nem leli fel saját háza tá­ján, mit kellene tenni. Pest megye gazdaságait eddig sem ez jellemezte, de tagadhatat­lan, hogy mindenütt van még elég tartalék! Közös érde­künk, hogy megfontoltan, de gyorsan cselekedjenek min­denütt: ki milyen szinten tel­jesíti a rárótt feladatot. S le­gyen kisebb vagy nagyobb fe­lelősség, a tetteken múlik hol­napunk. S. A. A HÉT HÍRE máz@sméies © Miskolc fogadta az országos építőipari ipar- jogvédelmi konferencia résztvevőit. @ Vitát rende­zett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a műve­lődési otthonok és a népfrontmozgalom együttműkö­déséről. © Nemzetközi tanácskozás zajlott le Veszp­rémben, az oktatástechnika új módszereiről. © A Közlekedéstudományi Egyesületben a postai szolgál­tatások jövőjét elemezték. © A hét híre az is, hogy a Kertészeti Egyetem volt a helyszíne az országos ■méhésztálálkozónak. NSIÍISS lelkesedés fűtötte elődünk, Pohánka Ödön cső­vári tanító 1897. március 28-án Aszódon megtartott — Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gye Gazdasági Egyesülete ál­tal rendezett — előadását így kezdte: „A méhészet a laiku­sok előtt a megbecsülés oly alacsony fokán áll, mely ha­táros a semmibevevéssel.” Nemcsak akkor volt, hanem ma is sok az igazság a meg­állapításban. Az ókori görö­gök a termékenység jelképe­ként ábrázolták a méhet, ér­dekes módon azonban a mé­hészkedő emberben szinte mindig valami furcsát, gya­núsat véltek fölfedezni a Po­hánka Ödön említette laiku­sok, márpedig laikusok min­dig is voltak, vannak, lesz­nek. Bizonyára ez a furcsálkodás is szerepet játszik abban — túl a kedvtelés teremtette kö­zös érdeklődésen és gondo­kon —, hogy a megyében a kertbarátok és kistenyésztők kollektíváinak soraiból a mé­hész szakcsoportokat, szakkö­röket úgy említik, mint a leginkább összetartókat, a se­gítségre mindig készeket. A szorgalom mintáivá tett bo­garak gazdái között van, aki két családdal, s olyan is, aki százhatvan, kétszáz családdal foglalkozik. Táboruk három­ezer fő körül, ingadozik a megyében, s azért ingadozik, mért hol sikerül elvenni a kedvet a méhészkedéstől ilyen-olyan intézkedésekkel, árspekulációkkal, hol meg gyarapszik a vállalkozók cso­portja, akkor ugyanis éppen az ösztönzés kerül előtérbe... Ami nem tesz jót a mézter­meltetésnek, hiszen ehhez a kedvteléshez jól kell érteni, alapos szakmai ismeretek nél­kül rövid idő alatt kiürítheti a kaptárakat a kétbalkezes próbálkozó. S ha sok kaptár ürülne meg... tavaly a nép­gazdaság 787 millió forintot pénzelt a mézből külpiacokon. Napjainkra csak mutatóban maradt pistor dulciarius, a középkorban azonban a vásá­rok, más sokadalmak elma­radhatatlan részese volt a mézeskalácssütő. Érdekes mó­don a hazai méztermelésnek két-három százaléka marad csupán a belföldi piacon — a méhészkedők saját fogyasz­tását nem számítva —, s pél­dául tavaly a nyugat-európai országok mézszállítói között Magyarország a negyedik he­lyen állt — Mexikó, Kína és a Szovjetunió mögött, 11,2 ezer tonnával —, aminek döntő része van abban, hogy immár évek óta 14—15 mil­lió dollárt hoz az édes cse­mege a népgazdaság deviza- számlájára. Vannak azonban, akik azt kérdik, meddig, mert — mondják — olykor nem árt megkaparni a méztermelést befedő mázat. Sokféle el­lentmondás sűrűsödik például az árak alakulásában. Tavaly csökkent az állami termelői átlagár, az 1983. évi 35,77 fo- rint/kilogrammról 33,63-ra, ugyanakkor a piaci termelői átlagár tízet ugrott felfelé. hatvanról hetven forintra. S ez nem az egyetlen a mázos- mézes kesernyés mellékíze: közül. Folynak genetikai ku­tatások, a méhészek hozzá­juthatnak az ismét támadó ellenség, a varróatka legyőzé­séhez szükséges vegyszerhez, ám a kép teljességéhez hozzá­tartozik az is, hogy a terme­lés folyamatosan csúszik le­felé az 1982-es csúcshoz mér­ten, tavaly háromezer tonná­val volt kevesebb. A világ legnagyobb mézfo­gyasztói a Német Szövetségi Köztársaság polgárai, egy főre vetítve 1,18 kg az évi mennyi­ség. őket Kanada, a Szovjet­unió majd az Egyesült Ál­lamok édesszájújai követik. A megyében a legutóbbi évek­ben 1300, 1400 tonna között mozgott a méztermelés, ami érthetően nem ad okot világ­piaci nagyhatalmi ábrándok­ra, bár az országos teljesít­ménynek a tíz százaléka, ám nem szabad, hogy mellékes­nek ítéltessék, hiszen sok kis­jövedelmű embernek fontos bevételi forrás a méh észke­dés, s a szorgos bogarak me­zőgazdasági haszna sem ki­csiny. Az 1300-as években — oklevelek szövegében — már megtaláljuk a mez, míz kifejezéseket. Jelképes, máig ható figyelmeztetésként is fel­foghatjuk azonban, hogy a szövegekben e szó elsőnek rögtön az adózással köttetett össze... Mészáros Ottó A Hcrceghalmi Kísérleti Gazdaságban gyártják a korszerű, tartós, jól bevált taposórácsot az állatok számára A képen balról jobbra: Krasznai Lajos, Szabó István, Csapó Sándor, Góg Mátyás, Balogh László Erdösi Agnes felvételei A mogyoródi Forma—1 kérdései a tervtanács előtt Legégetőbb: a víz, a csatorna Három napja írtunk arról, hogy a Pest megyei tervta­nács elé kerül az a rendezési terv, amely azt tartalmazza, hogy miként kapcsolódik a Forma—1 autóversenypálya — összes létesítményeivel — Mo­gyoród térségéhez, illetve a közeli Kerepestarcsa lakott te­rületeihez. Tegnap összeült ez a testület, s meghallgatta a PTTV tervezőjének, Faludi Erikának előterjesztését, illet­ve a társtervezők elképzelé­seit. A tanulmányterv szinte minden részletre kitér, annak teljes ismertetésére most nem vállalkozhatunk. Szót érdemel azonban mindaz, amiben fe­lelősségteljes vita folyt az egybegyűltek között, a pilla­natnyilag optimálisnak tűnő megoldás érdekében. Mi az, ami a legégetőbb kérdés? Mindenekelőtt a viz. Alapvető a rendezvény terüle­tén belüli ellátás, hiszen ez a rész bizonyul majd a leg­nagyobb fogyasztónak. Gon­dolni kell azonban a keríté­sen kívüli ellátásra is, mivel a tanulmányterv például két közművesített kemping létesí­tését is feltünteti. A megol­dás egyik kulcsa egyelőre a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalatnál van, szakemberei — értesüléseink szerint — megkezdték a kivitelezést is: a Főt—Gödöllő hálózatról épí­tenek ki leágazást, 250 milli­méter átmérőjű távvezetéket. Ezzel azonban a versenypá­lyán kívüli többi létesítményt nem lehet kiszolgálni, a gö­döllői medence terep szintbeli különbségei miatt. Anélkül, hogy részleteznénk, egy dol­got feltétlenül meg kell emlí­tenünk ezzel kapcsolatban: a megoldás másik . kulcsát alig­hanem a Fővárosi Tanácsnál kellene keresnünk. Azért, mert ez a vízhálózat már most sem tud elegendő ivó­vizet adni csúcsfogyasztás idején például Kerepestarcsá- nak. időnként Gödöllőnek sem. Jó volna, ha a Forma—1 GT. sikerrel folytathatna ez ügy­ben tárgyalásokat s egyezség­re juthatna abban, hogy a fővárosi hálózatról jusson ide minimális mennyiségű több­letvíz. Nemzeti érdekből. A tervtanács erre a tárgyalásra fel is kérte a társaságot. A keletkező szennyvizekkel kapcsolatban két elképzelés született: gyűjtés és elszállí­tás, illetve csatornába jutta­tás. A tervtanács ezt az utóbbi megoldást fogadta el, a megvalósításhoz Kerepes­tarcsa község mintegy 4—4,5 millió forinttal kíván hozzá­járulni, mivel ezzel a köz­ség szilasligeti része egyben főgyűjtőt is nyerne. Az el­képzelés szerint ugyanis az érintett térségből a szennyvíz — a megépítendő három át­emelővel — Kerepestarcsán át jutna végül a budapesti hálózatba. A tervtanács tagjai, illetve a jelenlévő tervező szakembe­rek még számos lényeges kér­dést érintettek. A KÖJÁL megyei képviselője például le­szögezte, hogy a kerítésen kí­vül mozgó embertömegge! számolva WC-ket kell létesí­teni. Ki kell jelölni a mozgó élelmiszerboltok pontos he­lyét az egészségügyi előírá­soknak megfelelően.. A kere- pestarcsai Szilasmenti Tsz képviselője úgy nyilatkozott, hogy pillanatnyilag nem vé­geznek talajmunkákat, elke­rülendő a pályaépítés előké­szítésének akadályozását, óm a tavaszi határszemléig min­dennek a helyén kell lennie a mezőgazdasági művelés­ben, ezért o lehető leggyor­sabb döntést kérik a parkolók ügyében. A tervtanács közmű­szakértője felhívta a figyel­met arra, hogy a felszíni vi­zek viselkedése meg fog vál­tozni a terület beépítése miatt, anhyi zúdulhat egy zápor esetén a Mogyoród pa­takba, amennyi már gondot okozhat. Sajnálatos, hogy az idő rövidsége miatt a kör­nyezetvédelem képviselője ér­demben nem jutott szóhoz, azt azonban elmondta, hogy e tekintetben külön tervezetet .veil készíteni. A tegnap megvitatott ta­nulmányterv még az ÉVM központi tervtanács elé kerül, végleges döntésre. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents