Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. NOVEMBER 4., HÉTFŐ 3 A vállalati tanács tagjainak képzése Egyhetes tanfolyamokat szervez a SZOT központi is­kolája a vállalati tanácsok dolgozói képviseletet ellátó tagjai és a vállalati választott vezetőségek tagjai számára. A tanfolyamokon olyan is­mereteket nyújtanak a megvá­lasztott demokratikus testüle­tek képviselőinek, amelyek se­gítik őket mindennapos mun­kájukban. A húszfős csopor­tokban a hallgatók többek kö­zött a gazdaságirányítás to­vábbfejlesztésének kérdései­vel, a vállalatok gazdasági . környezetével, a vállalati ta­nács vezetésével működő vál- . falatok belső irányítási rend­szerével foglalkoznak. Több esetjátékon is részt vesznek, melyek a tervkészítés rejtel­meibe vezetik be a hallgató­kat, illetve egy gyáregység ön­állósulásával járó teendőket is­mertetnek meg. Május 22—24-re hívta össze a KISZ K3 Kongresszusra készülnek Hámori Csaba első titkár elnökletével együttes ülést tar­tott a hét végen a KISZ Köz­ponti Bizottsága és Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága — a KISZ szervezeti szabályzata alapján — 1986. május 22—24-re összehívta a KISZ XI. kongresszusát, ame­lyen megvitatják a KISZ Köz­ponti Bizottságának beszámo­lóját, a XI. kongresszus hatá­rozatára és a KISZ szervezeti szabályzatának módosítására tett javaslatokat, a KISZ Köz­ponti Pénzügyi Ellenőrző Bi­zottságának jelentését, megvá­lasztják a KISZ Központi Bi­zottsága, Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága és a KB irányításával működő réteg­tanácsok tagjait és tisztségvi­selőit. A testület módosította a KISZ választási rendjét. Az ifjúsági szövetségben a jövő­ben küldöttgyűlések, illetve a kongresszus közvetlenül vá­lasztják meg a testületi tiszt­ségviselőket. A testületi tagok egy részét az irányított szerve­zetek, szervek küldöttgyűlései, illetve a küldöttgyűlések és a kongresszus rétegszekciói de­legálják. A továbbiakban a központi bizottság személyi kérdések­ben döntött. Érdemeik elisme­rése mellett, más fontos beosz­tásba kerülésük miatt felmen­tette KB-titkári funkciójukból, központi bizottsági, intéző bi­zottsági .és titkársági tagságuk alól dr. Köpf Lászlónét és Nyitrai Istvánt. Ezután Do­monkos Lászlót és Nagy Im­rét kooptálta tagjai sorába, s megválasztotta az intéző bi­zottság és a titkárság tagjává, a KB titkárává. Utolsó simítások nyitás előtt Csendes őszi vasárnap délelőtt A Silvanusban mindössze ketten próbálkoznak a tekebábok ledöntésével már nyoma sincs a sok gép­kocsinak, amit kifelé jövet látunk. Szentendre utcái ki­haltak, egyetlen kiránduló­buszt látunk mindössze. A kisváros csendjét csak az egy­mást űző,, marakodó kutyák hangos ugatása veri fel. A rendületlenül nyitva tartó ajándéküzletek kirakataira csak néhány magányos sétáló vet futó pillantást. Visegrádot a pilisi úton kö­zelítjük meg. Teljes pompá­jában tárul elénk a napfény­ben íürdőző őszi erdő. Nyu- gontan nézelődhetünk, autót szinte nem is látunk egész úton. A Silvanus Szálló előtt viszonylag sok gépkocsi par­kol, bent a presszóban viszont nagy a csönd. Nem kattognak a játékgépek, kevés dolga van a felszolgálónak. Csak az egyik tekepályán gurigalják rendületlenül ketten a golyó­kat — nem sok. sikerrel. Hasonlóan eseménytelen, ,sz utunk hazafelé. Néhány épülő­félben levő házon látunk szorgoskodókat, elvétve talál­kozunk elszánt kerékpárosok­kal, akik kitartóan tapossák a pedált. Más látváníyra már nem is számíthatunk, lassan delet harangoznak, mindenütt terítik az asztalokat, ebédhez készülődnek a családok. M. N. P. A gyáíi tsz építőinek keze nyomán Hívogatéan csillog a széles, fehér márványlépcső, s fönt, az emeleten megkétszerezi az amúgy is tágas teret a bibliotéka tükörüveg ajtaja; visszaverve az ólomkristály csillár sziporkázó fényeit. Régi, általunk eddig ismeret­len szépségében tündököl ismét a Vajdahunyadvár va­lamennyi belső terme, amely a Magyar Mezőgazdasági Múzeum otthona. íáSm tett A főváros és a Városliget egyik ékessége ez az épület, amely eredetileg az 1896-os millenniumi kiállítás történel­mi anyagának elhelyezésére készült, mint ideiglenes Kiál- lítócsarnok. A budapestiek azonban — érthetően — .igen megszerették s így az épü'el- csoportot később időt álló anyagból újra felépítették, s-ü- pár Ignác, a kiváló építész úgy illesztette össze .az egy­mástól eltérő stílusú épüleiré- szeket, hogy az együttes össze­foglalja a magyar építőmű­vészet fejlődését az államala­pító István király korától a 19. század fordulójáig. Itt ka­pott helyet már akkor a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum, amely első gyűjteményét a millenniumi kiállítástól örö­költe. A második világháború során az épület súlyosan meg­sérült, az itt elhelyezett tár­gyi emlékek nagy része pedig­megsemmisült. A felszabadu­lás utáni újjáépítés csak nagy anyagi áldozatok árán való­sulhatott meg.' A csaknem 90 esztendős épület be’ső felújítási munká­latait 1978-ban kezdte el a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet építési ágazata. Fel- szabadulásunk 40. évforduló­ja és a XIII. pártkongresszus tiszteletére indított muríkaver- seny keretében, pontosan egy évvel előbb átadták rendelte­tésének. Nem bántuk nts* — Elöregedett, hiányos inf­rastruktúrát kellett most rendbe hozni — mondja Szabó. Loránd, a múzeum főigazga­tója. — A MÉM anyagi-er­kölcsi segítségével láthattunk hozzá a nem kis /feladat meg­oldásához. A terveket a Bor­sod megyei Agrober kollektí­vája készítette. Több kivitele­zővel folytatott tárgyalás után döntöttünk a gyáli tsz mellett, és bizony nem bántuk Átadásra készülnék. Helyére kerül a Fészek Aruház táblája Barcza Zsolt felvételei A fővárosból Szentendre felé haladva szép számmal gyűlnek össze az autók egy- egy piros lámpánál. A tető- csomagtartók rakományai ar­ról árulkodnak, hogy _ sokán felkeresik még a hétvégi há­zat, hogy a szép időt kihasz­nálva befejezzék a táliesítést. A kertekben itt is, ott is av irt gereblyéznek, a kerti csapo­kat készítik föl a téli fagyok ellen. Csendes, eseménytelen őszi vasárnap. Nagyobb mozgást látunk visszont a luppaszigeti elága­zásnál, a Hermész Fészek Áruházának környékén. A mai átadásra készülnek, az utolsó simításokot végzik; a most e’készült részekkel je­lentősen 'bővült az áruház. Az alapterület összesen négyezer négyzetméterrel lett na­gyobb, ebből nyolcszáz az el­adóteret, a többi pedig a rak­tárakat növeli. Szentendrén, Visegrádon N em célom a meghökkentés, mégsem lepődnék meg, ha valaki csodálkoz­na azon, hogy a kaposváriak gödöllői Ma- rat-előadása ürügyén a raktárakat hozom szóba. A darab, az előadás sokkal lénye­gesebb, olykor magasztosabb dolgokról szól. Forradalomról, szabadságról, jogról, uralomról, alávetettségről, népről. A két fő figura. Marat, valamint de Sads 'márki mind szópárbajsíkban, mind egyéb meg­nyilvánulásaikban, az életnek úgyszólván valamennyi jelenségéről beszéltek, de nem a raktárakról. Azokat néha-néha, főleg dühkitörések idején a köznép emlegette. Hogy nyissák meg. s férhessen azokhoz mindenki kivétel nélkül. A raktárakból nem a forradalom tanait hirdető könyveket akartak /nagukhoz ven­ni. A közönséges javakra fájt a foguk, élelemre, ruhára lett volna szükségük. Olyasmire, amiért a forradalmak ki szok­tak törni, akármilyen magas szellemi ré­giókban vélik is megtalálni az okot és a magyarázatot fennköltebb lelkek. Egyen­lőség, testvériség, szabadság, meg ha­sonlók a mozgósító jelszavak. Egyik em­ber annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér. Hogyan lehet egyenlő, testvéries, szabad,' annyi, mint a másik? Ügy, hogy azonos esélyekkel indulhas­son minden reggel az élethez nélkülözhe­tetlen javak megszerzésének rögös útján a raktárak felé. Ezen az úton persze előbb neki is meg kell valamit termelnie, hogy a raktárakat ismételten fel lehessen tölteni. A forradalom mámoros napjaiban, heteiben megnyithatják a tele raktárakat,. ám rövidesen bekövetkezik az idő. amikor meg kell kezdeni a feltöltés fáradságos munkáját. Amit ideig-óráig elodázhatnak. A köznép figyelmét és egymás erejét le­köthetik a forradalom vezetői látványos törvényszéki eljárásokkal, kivégzésekkel. A gyomor azonban előbb-utóbb jelez, minden eddigi tapasztalat szerint elég hamar. Sok forradalmár leledzett abban a tév­hitben, hogy a raktárak ügyét hamarosan megoldjál!?, s utána jöhetnek a maga&zto- ssbb foglalatosságok. Mindannyiszor bebi­zonyosodott, hogy a raktárak ügye nem oldható meg egyszer és mindenkorra. A raktárak fontossága, ; legalábbis eddig, szemernyivel sem csökkent. Szellemi és fi­zikai erőkifejtésünknelk ma is legfonto­sabb terepe a gazdaság. Az a társadalmi szektor, amelyben előteremtjük a raktá­rak mindenkori tartalmát. A kenyeret, krumplit, húst, gyümölcsöt, tejet, vajat, bort, sört. Emlékezzünk vissza! A hatvanas évek­ben nálunk frizsiderszocializmusról be­széltek, erről vitatkoztak a szellem embe^ rei. Az. elanyagiascdástól féltették a né­pet. (Miközben én azon törtem a fejem, hogyan fogalmazzak minél hatásosabb le­velet, amelyik megindítja azok szívét, akik a gázpalack vásárlásának engedélye-. zéséről döntenek.) Sokan vélték úgy, hogy a gazdaság ügyeit rövid idő alatt rendbe- teszik, az majd működik szépen, mi pe­dig a szellemmel foglalkozhatunk. T évedtek, mint minden elődjük, aki azt hitte, a raktárak megtöltése szok­ványmunka lesz. Nem lett az. Ma sem az. Arról' nem is szólva, hogy messze még az idő, amikor megcsömörlünk az anyagi ja­vaktól, annyi jut. Persze ma is akadnak, akik már-már abba az állapotba kerül­nek. A túlnyomó többségnek azonban eme javak előteremtése okoz mindennapi erő­feszítést, nem kis fejtörést. Aki jót akar. aki szívén viseli testvérei sorsát, forradalmas és békés időszakokban egyetlen napig sem hagyhatja figyelmen kívül a raktárakat. Azokat ugyanis köny- nvű kiüríteni, de megtölteni csak verej- tékes munkával lehet. Kör Pál meg. A két pártbizottság 1980-ban együttműködési szer­ződést kötött, s ebben a gyá- liak vállalták, hogy kiemelten kezelik az építkezést. Megtar­tották a szavukat. Ügy dol­goztak, hogy közben egyetlen kiállítást nem kellett bezár­nunk. Az egész felújítás mail fogadhattuk a látogatókat. Külöp öröm számunkra, hogy megoldódott a központi fűtés. A háborús károk miatt a ki­állítótermek nem voltak íűt- hetők, s az irodákban is nógy különböző módon tudunk csak téren melegíteni. Hét éven át találkoztak na­ponta a termelőszövetkezet munkásaival. Név szerint is­merik őket. Ügy érzik, szinte már hiányozni fognak. A fő­igazgató végigvezet bennünket az épületen. Pompás termek, a klasszikus, eklektika minden kellékével — élénk színekben pompázó növényi díszítések, fafaragások, másutt rene­szánsz, a barokk minden szépsége. Korszerű könyvtár és olvasóterem várja a kuta­tókat. A köteteket liften szál­lítják. Üj grafikusműterem és képtár készült. Hapcüia bizonyítani Nagy Tamás, a termelőszö­vetkezet elnöke méltán lehet büszke arra, amit a tsz dol­gozói itt véghezvittek. — Nagy lépést tettünk előre a saját területünkön — ma­gyarázza. — Színvonalbeli kü­lönbség, hiszen nemrég csak otthon építettünk olyasmit, ami magunknak kellett. A szükség itt aztán rákényszerí- tett bennünket 'blyhsmire is, amiről álmunkban sem gon­doltuk, hogy meg tudjuk csi­nálni. Így festették meg a mennyezet színes ornamenti­káját azok a szobafestők, akik azelőtt csak lakást festettek, így voltak, ha kellett, fafara­gók, ha kellett kőfaragók a dolgozóink. A múzeumiak el­ismerése és a siker pedig nö­velte önbecsülésünket. Egy ter­melőszövetkezeti építőágazal- nia'.r mindennap bizonyítania keil. Talán most ez is sike­rült. — Örömmel és büszkén dolgoztunk itt, hiszen vala­mennyien gyarapodtunk álta­la. Az pedig külön elégtétel, hogy a Műemléki Feiügyeio- ség szintén szépnek, jónak ta­lálta a munkánkat — teszi hozzá Marján György, az építőipari ágazat vezetője. A jálri* kápolnát augusztus első napjaiban szente’te újjá Lékai János bíboros. Mi sem bizonyítja jobban az elége­dettséget, mint az, hogy jelen­leg tárgyalásokat folytat a tsz vezetőivel más egyházi épületek rendbehozataláról is. A múzeum udvarán Horváth János kőműves brigádvezetőt faggatom arról, milyen érzés volt itt dolgozni. — Egészen más volt, mint bármilyen eddigi munkánk. Jó érzés volt kipróbálni az erőnket, a tudásunkat, azt, hogy mire vagyunk képesek. — Szorongással kezdtük el a mennyezet festését — mondja most már mosolyogva Hegyes József, az ötszörös szocialista, aranykoszorús Zalka Máté brigád vezetője. -— A sikerek azonban minket is lelkesítettek. Tudja, a gye­rekeim is igen büszkék vol­tak arra, mit dolgozik az apu. A nővérem egyszer fölhozta őket, hogy körülnézhessenek. Azt hiszem, az itt töltött évekre leszel? életem során a legbüszkébb. Sck hétvégén át — Rengeteg hétvégét áldoz­tak erre a múzeumra az em­berek — meséli Bereczky Endre építésvezető. — Jó szív­vel tették, pedig az elején nem volt egyszerű dolog rá­venni őket arra, hogy olyas­mit csináljanak, amit eddig még soha. A fiatal tsz-elnök csendben megjegyzi, hogy ő bizony még ma is alig hiszi el, hogy ezt a gyönyörű műemléket 'ők hozták rendbe. S aztán vala­mi olyat mond, hogy az em­beri- élet múlandó, s minden­ki szeretne valami maradan­dót, értékeset hagyni maga után. Igen. Öl? már elmond­hatják, hogy ez sikerűit! Körmendi Zsuzsa Az alsó képen: míu az egyik teremben dolgoztak, a másikban a ki- állítás látogatói mit som tudtak a múzeumban folyó munkáról. Fent: . most már régi szépségükben pompáznak a termek.

Next

/
Thumbnails
Contents