Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

4 1985. NOVEMBER 27., SZERDA Gombasaláta a mérlegen Műszakonként 80 mázsa gombát dolgoznak fel a csepeli Duna Ter­melőszövetkezet 1. sz. konzervüzemé­ben. Szeletelt na­túr gomba mel­lett gombás kész­ételeket is ké­szítenek. Felvéte­lünkön: Szente Lászlóné a töltés folyamán szúró­próbaszerűen el­lenőrzi az üvegbe töltött svéd gom­basaláta súlyát Hancsovszki János felvétele A városiasodé Budaörsért Szolgáltatni — nem ráfizetéssel A városiasodás számtalan előnye és kényelme mellett nem csekély a fejlődéssel együttjáró gondok, problémák száma sem. Szennyvízelveze­tés, szemétszállítás, a közterü­letek rendben- és karbantar­tása olyan feladatok, amelyek fokozatosan, egy-egy telepü­lés fejlődésével párhuzamosan kerülnek a figyelem közép­pontjába. A hatvanas évek vé­ge felé megindult nagymérvű építkezések, a községek fej­lesztése nem véletlenül hívta életre 1969-ben a költségveté­si üzemeket, amelyekből je­lenleg 248 működik az ország­ban, több mint harmincezer embert foglalkoztatva. Az ala­pítások esztendejében jött lét­re a budaörsi üzem is. Veze­tője Sáti Gábor. Újabb községek — A hatvanas évek végén hárommilliós árbevételi terv­vel indultunk — meséli a kez­detekről —, és összesen har-" mincan dolgoztunk itt. Lét­számunk ma már ennek a tízszerese, éves tervünk pedig még ennél is dinamikusabban nőtt: 1985-ben százmillió fo­rint. Fejlődésünk elválaszt­hatatlan a lakossági igények növekedésétől, sőt azt is mond­hatom, a kettő szinte egymást indukálva lép előre. A költségvetési üzemek sa­játos helyet foglalnak el a gaz­dálkodó szervezetek sorában. Nem nyereségorientáltak, ha­nem mint azt Sári Gábor mondja másfél évtizednyi ta­pasztalat birtokában — olyan színvonalú szolgáltatást kell nyújtaniuk, amely nyereséget is eredményez. — Munkánk kilencven szá­zaléka szolgáltatás. Közülük talán a köztisztasági tevé­kenység a legismertebb, a sze­métszállítás. Ez éves tervünk­ben 15—17 millió forintos nagyságrendet képvisel. Az ehhez szorosan kapcsolódó te­lepüléstisztasági munka, a szippantás jóval kisebb érté­kű, hiszen ennek elsődleges gazdája a PVCSV. Mi csak a tanácsi intézményektől, a kö- zületektől és az állami házak­tól fuvarozzuk a Biatorbágy melletti leürítő helyre a szennyvizet. A szemétszállítás azonban több ezer lakóházat érint, hiszen e tevékenységünk Budaörsön kívül kiterjed szá­mos, a városi jogú nagyköz­ség vonzáskörzetéhez tartozó településre is. Ezeknek száma év végétől Herceghalom, majd január elsejétől Törökbálint bekapcsolásával tovább sza­porodik. Épülő üzem Budaörs sajátossága, hogy a családi házak tövében több mint kétezer lakásos lakóte­lep magasodik. Hő- és meleg­víz-ellátásáról ugyancsak a költségvetési üzem gondosko­dik. Kónyi Anna alapszerve- zeti párttitkár és Mundtner Károlyné szakszervezeti titkár is velünk tart megnézni a költségvetési üzem egyik büszkeségét, a hőközpontot. A telep szélén álló épületben há­rom SLT és két lángkazán üzemel teljes kapacitással. Hasonló örömmel mutatják meg a Sport és Baross utca sarkán épülő új költségvetési üzemet. — A régi épületet réges-.rég kinőttük — mondja Mundt­ner Károlyné szakszervezeti titkár. — Háromszáz ember­nek negyven öltözőszekrény jut, a több tucat teherautó és hat darab munkagép még a Pozsonyi utcában sem férne el, nemhogy az üzem udva­rán. — Ez azonban csak az egyik oka volt a fejlesztéseknek — veszi át a szót Sári Gábor. — A meglevő körülmények kö­zött egyre nehézkesebb a fo­lyamatosan emelkedő igénye­ket kielégíteni. A minőségi munlcához megfelelő körülmé­nyek kellenek. A gépek álla­gának megőrzéséhez fedett tér. megfelelő javítóműhely, a feladatunkat képező lakás­karbantartások elvégzéséhez asztalos-, lakatosműhelyekre vani szükségünk. Az ötvenhat millió forintos beruházás fokozatosan épül, áhög'jr azt áz anyagi lehetősé­gek lehetővé teszik. A VI. és VII. ötéves terv folyamán 30 millió forint ráfordítással a legégetőbb szükségletek kielé­gítésére kerül sor. Elkészült a zárt, illetve szabadtéri rakr tár, válámint a gépjárművel? részére egy hatalmas, fedett szín. Áll már a szociális épü­let is, amelyben kulturált ét­kező, öltözők, mosdók, orvosi szoba és néhány iroda kap majd helyet. A szerkezetkész épületet nemsokára a szak- iparosok' veszik majd birto­kukba. Kitüntetések — Elkészült az asztalos-, la­katos- és gépkocsiszerelő-mű- hely alapja is. A szociális épü­let befejezése mellett azok fel­építésére fordítunk minden pénzt a hetedik ötéves terv időszakában. Azt szeretnénk, ha műhelye ink, az üzém ki­szolgálása mellett, az árbevé­tel növelése érdekében, terme­lő tevékenységet is folytatná­nak. A lakatósműhelyben pél­dául otthoni szereléshez, bar­kácsoláshoz szükséges kisebb cikkek előállítását tervezzük. Megfordult a fejünkben egy olyan útjavító gép beszerzése is, amellyel helyreállíthat­nánk a tönkrement utakat, el­végezhetnénk a kisebb aszfal­tozási munkákat. Mindezekre azonban teáik az új telephely elkészülte után kerülhet sor. Nem jelentéktelen a ■' buda­örsi költségvetési üzem építő­ipari tevékenysége sem. Ke­zük munkáját dicséri a műve­lődési ház, a gázcseretelep Bu­daörsön, égy új, nyolctanter- mes iskola . Nagykovácsiban, Biatorbágyon az átalakított óvoda. Horváth Judit Egy határozat végrehajtásáról Tájépítés a Dunakanyarban Pilisszántó eldugott apró település, megbújik a hegység lankái között. A környék nem rejteget különös nevezetességeket, s hogy a falu mennyire nem szokott hozzá az idegenforgalomhoz, azt jelzi, hogy még egy étterme sincs, mely pihenőül szolgálhatna a mégis arra tévedő idegeneknek. A természet ölén békésen éldegélök között tavaly ősszel éppen a környezet- és természetvédők kavarták fel a kedélyeket. A Népsza­badság „Tájrombolás a Dunakanyarban” című cikke nyomán a fa­luba mind sűrűbben érkeztek a hivatalos látogatók, s a helybeliek is rácsodálkoztak a számukra megszokott látványra, a közeli hegy oldalában éktelenkedő dolomitbányára. Évtizedes huzavona után A bánya sorsa már jó ide­je foglalkoztatja az illetékese­ket. Évtizedes levelezgetés, alkudozás nyomára bukkan­hatunk az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal, a helyi és a megyei ta­nács, a kerületi bányaműsza­ki felügyelőség irattárában. Ám a cikk megjelenését kö­vetően szokatlan sebességre kapcsoltak az események. A feljegyzések, emlékeztetők és figyelmeztetők után most már határozatok is születtek: dön­tés arról, hogy a környezetet elcsúfító, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság bioszféra­rezervátumát veszélyeztető bányaművelést meg kell szün­tetni, s a hegy testében ék­telenkedő sebet a rekultivá­ciós és újrahasznosítási terv alapján el kell tüntetni. Elődeink hibáiért A dicséretes gyorsasággal meghozott döntések azonban néhány érdekelt felet megle­hetősen érzékenyen érintenek, így például a bányát leg­utóbb bérlő Rozmaring Ter­melőszövetkezet, s jogutódja, a Faépszer leányvállalat né­mi méltányosságra tartott igényt — s mint bebizonyo­sodott, nem alaptalanul. — A bányászati törvény ér­telmében a rekultivációról a bánya művelőjének kell gon­doskodnia — mondja dr. Kádi Tibor, a Faépszer igaz­gatója. — S mi ennek értelmében, tervszerűen folytattuk a mű­velést, eredeti elképzeléseink szerint úgy, hogy 1990-re új­ra hasznosításra alkalmasan adjuk át a területet a közsé­gi tanácsnak. Igényeltünk a megyei tanácson keresztül az OKTH-tól egymillió forintos támogatást. A tervek szerint 3,3 millió forintba kerül majd a rekul­A népfrontmozgalom meghízottja Portré - közéleti háttérrel Bödő Imrénét, a dömsödi népfrontbizottság titkárát ak­kor ismertem meg, amikor a településnek sem tanácselnö­ke, sem vb-titkára nem volt. A betegállomány, illetve szü­lési szabadság miatt távollévő vezetők nélkül nem állt meg az élet, ebben a helyi párt- szervezet mellett óriási szere­pe volt a Hazafias Népfront­nak. — Valóban, nem voltak könnyű hónapok azok tavaly nyáron — emlékezik vissza Bödő Imréné. — Hiszen ta­vasztól őszig vagy tízezerrel nő a lélekszám a községben, ilyenkor van tele a tanácshá­za fürdőruhás, strandpapucsos üdülőtulajdonosokkal, akik te­lekvitáikat, ügyes-bajos dol­gaikat intéznék. Természetes, hogy az apparátus ezeknek a feladatoknak kellett megfelel­jen, a falu egyéb gondjait igyekeztünk mi, a népfront­aktivisták megoldani. Baj pedig volt elég’, hiszen tavaly nyáron már kritikussá vált az ivóvízhelyzet Dömsö- dön. A tanácsi vezetők helyett a népfronttitkár és segítői ki­lincseltek és sikerült valamit javítani a helyzeten. Ö azon­ban egyáltalán nem elégedett. — Igaz, most már négy mélyfúrású kútunk van, de ezekből egyszerre jó, ha egy- kettő működik. Mindennapo­sak a motorhibák és más üzemzavarok. A közelmúltban a népfrontbizottság vízfóru­mot szervezett. Ide meghív­tunk minden érdekeltet, a PVCSV szakembereit és a he­lyi gazdálkodó egységek veze­Hancsovszki János felvétele tőit. Nagyon remélem, hogy sikerül végleges megoldást ta­lálni a gondjainkra. Sűrűn nyílik az ajtó a döm­södi Dózsa Tsz irodájában, Bödőné munkahelyén, ahol beszélgetünk. Adódik a kér­dés: hogyan tudja egy család­anya összeegyeztetni a gazda­sági és társadalmi munkát a gyermekneveléssel, az otthoni teendőkkel? A válasz előtti mély sóhaj sokat sejtet: — Nehezen. Férjem műszaki ember, aki nagyon elmélyed a munkájában, s nemigen érti, mi hajt engem, miért vállalok ennyi plusz feladatot. Ugyan­akkor elfogadja, hogy ezt is csinálni kell valakinek. Én bennszülött vagyok, s ez Döm- södön még ma is nagyon so­kat számít. Mindenkit isme­rek, mindenkivel szót értek és hallgatnak is rám. Ugyan­akkor lányaim is fokozott fi­gyelmet kívánnak, hiszen a nagy továbbtanulás előtt áll, a kisebbik pedig tavaly kezd­te az általánost. Ezért, hogy a családra és a társadalmi munkára is jusson időm, részmunkaidőben dolgozom. Ma már nem kell a köz- igazgatási teendők egy részét átvállalnia a népfrontbizott­ságnak, de feladat akad bő­ven. Szervezik a társadalmi munkát, legutóbb a dabi régi református iskola átalakításá­nál serénykedtek a dömsödi- ek a HNF szervezésében. Bö­dő Imrénének különösen szív­ügye volt ennek az óvodának az átadása, hiszen a Dózsa Tsz kollektívája végezte a mun­kát. A segítség értéke a szö­vetkezet által juttatott anya­gokon kívül meghaladja a két és fél millió forintot. Újra és újra visszakanyaro­dik a beszélgetés fonala a dömsödi gondokra, örömökre. Hiába kérdezem magáról, a harmadik, negyedik mondat után a kritikán aluli kereske­delmi ellátásról, az üdülőhelyi gondokról, vagy a cigánycsa­ládok helyzetének javításáról beszél. M. K. tiváció. A bányafalak dőlés­szögének beállítása folyamán 20 ezer 247 köbméter anyagot kell lerobbantani. A mélyedé­seket e célra alkalmas tör­melékkel, murvával töltik fel, majd termőfölddel, s az így kialakított három szinten a községi tanácsnak kell gon­doskodnia az újrahasznosítás­ról. A Kertészeti Egyetem által készített újrahasznosítási terv költségvetésében 2,7 millió fo­rint szerepel. A községi ta­nács számára — a földhiva­tali határozat szerint — 1986. december 31. lenne az újra­hasznosítás végrehajtására a határidő. A faluközösség jö­vő évi gazdálkodását tehát nemcsak a bánya bérleti dí­jából származó elveszett jö­vedelem, hanem ez a 2,7 mil­lió is terheli? — Illuzórikus lenne azt várni, hogy egy kétezer lel­kes település maga oldjon meg ekkora feladatot — mondja dr. Balázs István, a Pest Megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezési osztály- vezetője. Visszafoglalja a természet — A MÉM az erdősítéshez egymillió forinttal fog hozzá­járulni. A még hiányzó pénzt azonban nem tudjuk, honnan fogjuk előteremteni, mert a megyei pénzeszközöket ennél sürgetőbb feladatok kötik le. A helybeliek állásfoglalása egyébként némileg eltér a környezetvédőkétől. Ök ugyan­is inkább sajnálják az elve­szett helyi munkalehetőséget. A mészégetők ezután egy tá­volabbi bányából lesznek kénytelenek a követ besze­rezni, s kérdéses, érdemes-e a szállítási költséggel megter­helve az évezredes ipart foly­tatni. E kétségeikről tanúsko­dott az az 53 aláírással ellá­tott levél, amelyet a Minisz­tertanács elnökéhez címeztek, s melyben kérték a bányamű­velés folytatását. Érveik azon­ban könnyűnek bizonyultak a környezet- és természetvé­delmi szempontokkal szem­ben. A bánya tehát, amely, az elmúlt évben akkora vihart kavart, hamarosan bezárja kapuit. A művelés már befe­jeződött, s jövő év derekára a Faépszer végez a rekulti­vációval is. Arról azonban, hogy a hegy oldaláról a seb mikor tűnik el, senki nem tud semmi közelebbit monda­ni. Hiszen a szükséges hat­millió forint csupán árra elég, hogy a kialakítandó padkákra, az alsó szintekre a talajviszonyokat bíró nö­vényzetet ültessenek. A he­lyenként 90 fokos meredeksé- gű sziklafalakon nem ver gyökeret a fenyő, a cserje. Kérdés persze, érdemes-e ak­kor egy csupasz hegyoldalba hatmilliót fektetni, amikor a környező települések java ivóvízhiánnyal küszködik. A pilisszántói bányaügy egyetlen hasznos tanulságát dr. S. Nagy László, az OKTH Budapesti Felügyelőségének igazgatója vonta le, amikor elmondta, hogy a jövőben a bányák művelése közben is folyamatosan ellenőrizni fog­ják a rekultivációs alapokat. i Márványi Ágnes A motorozó gyerekek Ha csak eggyel., kevesebb gyerek hal meg útjainkon, már akkor is érdemes lenne elhatározásomat végbevinni — összegzi törekvéseinek értel­mét Mayer Gábor, a Magyar Honvédelmi Szövetség terü- ieti titkára Dabason. Persze ez csak szónoki fordulat, hi­szen annak a kezdeménye­zésnek, amelyhez most keresi a segítőtársakat, éppen az lenne a célja, hogy a városi jogú nagyközség és vonzás- körzete útjain egyetlen gye­rek se legyen áldozata a köz­lekedésnek. Gonolatmenetét azzal kezdi a területi titkár, hogy ma már nagyon sok szülő vesz segédmotor-kerékpárt általá­nos vagy középiskolás gyer­mekének, s bizony ezek a fia­talok száguldoznak is gépeik­kel meggondolatlanul, virtus- kodva, anélkül, hogy megfe­lelő vezetéstechnikai ismere­tek birtokában lennének. így hát a sok, gyakran tragikus baleseten megdöbbenni lehet, csodálkozni nem, hiszen a bajt előidéző okok ismertek. Az egyik célja ezért az len­ne Mayer Gábornak, hogy a vonzáskörzet húsz iskolájában minél több nyolcadikos sze­rezze meg a kismotorkerék­párra szóló jogosítványt. A másik célja meg az, hogy a motorozó fiatalokat a vonzás- körzethez tartozó huszonkét honvédelmi klub szervezett keretek között, érdekes és vonzó programokkal képezze tovább a biztonságos és kul­turált közlekedésre. A technikai feltételek máris adottak: járművekkel a gye­rekek rendelkeznek, s gya­korlópályája is van a klub­nak, vagy ha nincs, a telepü­lések határában a réten min­den alkalomra könnyen kiala­kítható. Természetesen válaszra vár a kérdés: milyen program és módszer készteti majd a gye­rekeket arra, hogy vállalják a szervezett keretek közötti gyakorlást, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszer­zését? Mayer Gábor erre azt mondja: sokan futnak azért, hogy egészségüket megóvják, hát bizonyosan sok fiatal is hajlandó lesz tanulva moto­rozni az életéért. Cseri Sándor Szövetkezetek ipari tevékenysége A kereslethez igazodnak A fogyasztási szövetkezetek ipari tevékenysége jobban al­kalmazkodik a kereslethez, az árukínálat egyre inkább meg­felel az exportkövetelmények­nek is. Ezt állapította meg a SZÖVOSZ elnöksége keddi ülésén, amelyen a2 ipari ága­zatok munkáját elemezte. A szövetkezetek és a válla­latok ipari termelésének ár­bevétele 1980—84. között több mint egyharmadával nőtt és megközelítette az évi 13 mil­liárd forintot. A tevékeny­ségből származó nyereség ösz- szesen 800 millió forintot tesz ki. A fogyasztási szövetke­zeti ipar termelése erőtelje­sen koncentrálódik; a koráb­biaknál nagyobb létesítmé­nyeket alakítanak ki, és igye­keznek korszerű technológiá­kat alkalmazni. A közös fej­lesztési alapokból 400 millió forintot biztosítottak az ipar támogatására. további 500 millió forint származott bankkölcsönből, illetve saját erőből. A VI ötéves te tv idő­szakában mintegy 100 ipari üzemet létesítettek, illetve korszerűsítettek. Az elnökség arra figyel­meztetett. hogy a következő években javítani kell a tech­nológiai színvonalat, felhasz­nálva a gépkölcsönzés lehető­ségét. Bátrabban kell alkal­mazni a külföldi licenceket és kiszélesíteni a kooperációt a szövetkezeti vállalatok között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents