Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

Az első erőpróba után ŐRI Akad munka a javítóműhelyben is. Képünkön: Szigeti Jenő autószerelő a Csepel hóekés gépkocsi fényszóróját állítja be Hancsovszkl János felvétele Alighogy megtartották a szokásos — tél előtti — gép­szemlét a Közúti Igazgatóság monori üzemigazgatóságán, azonnal támadott a tél. Sze­rencsére hamar — néhány na­pon belül — elolvadt az utak­ról a hó és a latyak, s a múlt hét közepe óta ismét fekete úttesten közlekedhetnek a jár­művek a körzetben. A mono- ri üzemmérnökségnek nem­csak a rnonori, hanem a nagy- Viátai körzet útjait is tisztíta­ná kell majd a hótól a téli hó­napokban, sőt Dobás kis kör­zete is hozzájuk tartozik. Erre a célra négy kettős rendeltetésű kotró- és szóró­kocsi, egy Csepel hókotró és egy grader áll a rendelkezé­sükre. Ugyancsak minden es­hetőségre készen áll a hét da­rab hóekés kocsi, amelyeket bármikor bevethetnek. A gépszemle óta rendszeres figyelőszolgálatot szerveztek az utakon. így friss informá­ciókkal rendelkeznek, s azon­nal értesíteni tudják a köz­pontot, amely a 4-es számú fő közlekedési út mellett ta­lálható. Legfontosabb feladataik egyébként a 4-es és a 31-es szá­mú lő közlekedési út körzeti szakaszán a fekete úttest biz­tosítása a téli hónapokban is. Természetesen igyekeznek a többi — kisebb forgalmú — utakat is mindig megtisztítani a hótól az elkövetkezendő hónapokban. Jegyzet Lassúsági rekord 1 aikus lévén, nem tu- dóm pontosan meg­mondani, mennyi idő kell ahhoz — a tervezéstől az átadásig —, hogy egy új közúti híd megépüljön. Egy biztos: harminc nap bőven elég — így gondoltam ed­dig. Most már tudom, té- 'vedtem. Bebizonyították a Közúti Igazgatóság veres- egyházi üzemmérnökségé­nek dolgozói. Gombán, a községet átszelő patak fö­lötti híd felújítása már ré­gen időszerűvé vált. Az idén nyáron hozzá is lát­tak az említett cég szakem­berei. A helyszínre szállí­tották a hatalmas’ átmérő­jű átereszeket, ideiglenes terelőutat építettek, felbon­tották a burkolatot, s ki­szedték a régi átereszeket. Mindez nem ilyen simán és folyamatosan ment, mint a felsorolás. Néha napokat állt, vagy csak nyögvenye­lősen ment a munka. Az új átereszeket ugyan a patak­ba emelték, de azután is­mét eltűntek a munkások. Vannak akik úgy tudják, a héten ismét megjelennek. A rra azonban még senki sem tud válaszolni, hogy mikorra készül el a híd, s miért igyekeznek építői lassúsági rekordot fölállítani... ? V. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1985. NOVEMBER 26., KEDD Maglódig megoldás Tornatermek is, klubszobák is Vecsésen, Üllőn Önkéntes vércdás A Vöröskereszt körzeti ve­zetőségétől kaptuk az értesí­tést, hogy november 28-án, csütörtökön, önkéntes, térítés- mentes véradást szerveznek Vecsésen és Üllőn. Vecsésen, a nagyközségi ta­nács földszinti helyiségeiben 8-tól 14 óra 30 percig, Üllőn, a Malom utcai központi isko­lában 8-tól 15 óra 30 percig várják a donorokat ezen a na­pon. Kérik a helybeli felnőtt la­kosságot. hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek a vér­adásra, ezzel is kifejezve rá­szoruló embertársaik iránti humanitásukat. A maglódi főutcán már meg­szokott látvány a központi ál­talános iskola és a művelődési ház közötti járdán, rendezett, sorokban, nevelői felügyelettel haladó gyermekcsoport. Egyik nap kíváncsian elkísértem őket útjukon. Kíváncsiságom­nál csak meglepetésem volt nagyobb, mikor a művelődési házhoz érve két igen szép és tágas, jól berendezett tanter­met láttam. Korszerű világí­tással és központi fűtéssel felszerelve. Felkerestem Ladányi János iskolaigazgatót, és kértem, tá­jékoztasson, miért így taníta­nak? Elmondta: bármilyen hi­hetetlen, de nagyon jó dolog, hogy így taníthatják a gye­rekeket. Mert így továbbra is egy műszakos tanítás van. Maglód községben jelentős az iskolás korúak létszámnö­vekedése. S az idei tanítási évben a demográfiai tetőzés a felső tagozatos csoportokra ke­rült át. Ezzel egyidejűleg óriási gond lett ez az általános iskola a község számára. Ugyanis a gyerekek oktatásán kívül még a felnőttek általá­nos iskolájában is működik, valamint a péceli Ráday Pál Gimnázium kihelyezett leve­lező tagozata, heti két alka­lommal. A tantestület mun­kája, az oktatás csak akkor lehet zavartalan, ha egy mű­szakban történik. így a húsz szakkör és fog­lalkozás délután nevelői fel­ügyelettel működik. Mivel a központi iskolában 13 tante­rem és egy tornaterem van, de 16 tanulócsoportnak kellett biztosítani a zavartalan fog­lalkozást, felvetődött a kér­dés, milyen megoldás lenne jó. Az emeletráépítés több mil­lió forintba került volna, te­i ............ i há t eleve nem volt rá lehető­ség. Így a község vezetőivel történt megbeszélések után született a döntés, a művelő­dési ház bővítményeiként kell megépíteni a két szükségtan­termet. Ezek a délelőtti taní­tás befejezése után a közmű­velődési célra is alkalmasak. Például: klubdélutánokra, rendezvényekre, öregek nap­közijét is ki lehet alakítani stb. Szerencsés döntés, mert a távlati adatok szerint a ké­sőbbiekben teljes egészében a közművelődés céljára lesznek hasznosíthatók. Ezután indult meg a szer­vezés és szinte jelszóvá vált: mindent a gyerekekért! Meg­mozdultak a gazdasági egysé­gek, a kisiparosok, s a szülői munkaközösség szervezésében és támogatásával községi ön­erőből megkezdődött az épít­kezés. Április 27-től körülbe­lül 150 ember dolgozott és szeptember 1-én a gyerekek birtokba vehették a kész ter­meket. Teljesen új a berendezés. Mivel kabinet rendszerű oktatás van, zömében humán oktatás folyik ezekben a he­lyiségekben. E tantárgyak ke­vésbé oktatóeszköz-igényesek, így nem szükséges állandóan hordani a berendezéseket. A tanítás befejezésével azonnal átadhatók a helyiségek a mű­velődési célokra. Az iskola vezetői a háziren­det módosították, így a gye­rekek az úton is és a helyszí­nen is állandó vezetői fel­ügyeletet kaptak. Tehát meg­oldódott az egy műszakos ta­nítás a felső tagozatosoknál. Ladányi János beszélgetésünk végén kiemelte a szülők és kisiparosok lelkes, áldozat­kész munkáját, ismételt köszö­netét mondott érte. A nagy­község és az iskola vezetése pedig azon fog munkálkodni a jövőben is — tette hozzá —, hogy a tanulás színvonalában továbbra is csak jó irányban következzék be változás. Marczi Ferenc Rendszertelen a kézbesítés Mindig bosszankodik az új­ságelőfizető, ha nem kapja kéz­hez időben kedvenc lapját. így •voltak ezzel többen Péteriben is, ahonnan panasz érkezett szerkesztőségünkbe. Megtudtuk — a panasz nyo­mán —, hogy az elmúlt hetek­ben az egyik körzetben igen­csak akadozott a hírlapkihor­dás. Ez érintette a mi lapunkat is. Többen lemondták a Pest Megyei Hírlapot, mert vagy nem kapták meg, vagy csak több napos késéssel jutott el hozzájuk. Hornyák Lászióné, a péteri postahivatal vezetője elmond­Sokan nem felejtik el A gyerek kinyílik, mint a virág Október hetedikén ment nyugdíjba, 37 évig tartó óvó­női pályafutás után ... A gye­rekek megismerik a boltban, rajongva veszik körül, szülők köszönnek át neki az út má­sik oldaláról is, köztük olya­nok, akiknek a családon kí­vül ő volt az első, kiváló mo­dellt adó, mutató ember. Em­ber, a szó legigazibb, legne­mesebb értelmében ... Ézsöl Istvánné óvodaveze­tőként ment nyugdíjba. Hely­beli születésű, a fővárosban végezte iskoláit, s miután az első évet a hivatásában Ve­csésen gyakorolta. 1949-től egyfolytában Mendén vigyáz­ta, nevelte, okította a kicsi­nyeket. Családjuk nincs, ket­tesben élnek férjével Fő utcai otthonukban. Lakásukon beszélgettünk ké^ő, délután, kora esti a. Ér­dekes és tanulságos dolgokat mondott el majdnem négy év­tizedes pályafutása tapaszta­latait ismertetve Ézsöl István­ná. — Mi különbség van pályá­ja kezdetén és végén nevelt gyerekek között? — A legszembetűnőbb kü­lönbség az, hogy a mai 'gye­Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, szomszédok­nak. ismerősöknek, volt munka­társaknak, akik férjem Burján Benjámin temetésén Monoron megjelentek, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek, osztoztak fájdal­munkban. Burján Benjáminné és családja. rekek sokkal önállóbbak, oko­sabbak, s nem kell őket any- nyira babusgatni, könnyebb velük foglalkozni, viszont tény, hogy nehezebb a fegyel­mezésük, részben elevensé­gük, feiszabadultságuk. csalá­di, nevelési okok miatt. — Volt olyan ,.gyereke”, akivel nem tudott mit kez­deni? — Egy olyan gyerekem sem volt, akivel úgymond nem bírtam volna. Nyilván azért volt ez így, mert úgy vagyok vele, hogy meg kell, s meg' le­het találni a módját annak, hogy a nehezebben nevelhető gyerekekre, is kellő hatással legyen az óvónő. Bár vezető is voltam az óvodában, sokat tartózkodtam a gyerekek kö­zött. Nagyon szerettem velük elbeszélgetni. Főleg reggel. amikor az anyukájuk korán behozta ókét. még -álmosak, morcosak voltak kicsit, de le­hetett velük nagy szeretettel, türelemmel, meleg emberi szó­val társalogni Vagy délután, amikor valamiért később jöt­tek a gyerekekért, a többiek már hazamentek, akkor volt. idő s kellő nyugalom, ahhoz, hogy a közös foglalkozásokon túl. külön is törődjem egyik- másik apróság gondjával, ba­jával. tó — Ebben a korban meg le­het állapítani, hogy kiből mi­lyen magatartásé ember lesz? — Igen, elég jól meg lehe­tett sejteni, de azt is,^ hogy mi lehet, milyen magatartású felnőtté válik majd. Persze, ez így nem minden esetben volt igaz, de sokaknak a mai napig is akaratlanul is figye­lemmel tudtam kísérni életét, hiszen én is, ők is mendeiek. A legtöbben azt az életutat járják, amit gyerekkori bon­takozó képességeik alapján meg lehetett sejteni. Ám e té­ren sok csalódás is ért, mert voltak olyian óvodásaim is, akik kitűnő tanulók voltak, s általában nagyon intelligen­sek. fogékonyak az újra, gz előbbrejutásra, de nem jutot­tak el egyetemig,, olyan ma­gas képzettséget igénylő hiva­tásig, amit elérhetőnek hittem róluk. E^-főleg a lányokkal fordult elő, mert Mendén a hatvanas­hetvenes években, jellemző volt, hogy nagyon korán, 16— 17 évesen férjhez adták őket, nehogy pártában maradjanak. Napjainkra már 18—20 évre tolódott el a férjhez menés időpontja — válaszolgatott Ézsöl Istvánná kérdéseinkre, majd visszakanyarodtunk a gyerekekre a beszélgetésben. Elmondta a nyugdíjas vezető óvónő, milyen fontosnak ta­lálja, hogy az óvónők, peda­gógusok színes egyéniségek legyenek, sokat látottak, mert akkor annyival többet tudnak átadni magukból a felnőttek társadalmáról, élményeikből. Ö maga kétszer volt Olaszor­szágban, ötször Ausztriában. legutóbb augusztusban jártak Tirolban férje unokatestvéré­nek meghívására. A rokonok búrgenlandi születésűek. Amikor ideértünk a beszél­getésben, előkerült a .fotóal­bum, benne a férj unokatest­vérének, Eva Diemnek a fény­képével is, akiről kiderült, hogy a Szomszédolás című magyar—osztrák televíziós műsorsorozatban a Ki mit tud Magyarországról című részben az osztrák női résztvevő lesz. Ö az. aki síelt az osztrák si- bajnokkal játékos verseny for­májában, de a végeredmény még titok, majd felvételről tudhatnak meg mindent a té­vénézők. Szombaton, huszon- harmadikán pedig újabb fel­vételre kerül sor, amit a de­cember eleji élő műsorban ve­títenek majd le, a filmbetét Eva Diem bécsi tanárnő éle­téről szól majd, aki akkor ve­télkedni is fog. 4T* w Mindezeket azért mondta el vendéglátó háziasszonyunk. Ézsölné, mert ez is hozzátar­tozik színes életéhez, egyéni­ségéhez, amiből a gyerekek is részesülhettek, mikor élménv- beszámoló-s^erűen mesél az óvodában a kicsiknek a cso­dálatos jugoszláv tengerpart­ról. a nagy víz hihetetlen kék­ségéről, az olasz városokról, a tiroii hegyekről, a gleccserek­ről, ahová libegő vezet fel, s gyönyörű színes képekkel is megörvendeztette az apróságo­kat, akik rajongva hallgatták szavait. Ma már mások szavát lesik, hallgatják az óvodások, de biztos, hogy őt, a volt vezető óvó nénit sokan nem felejtik el, hiszen a második anyuka szerepét töltötte be a kicsik­nél. s mint ahogy hírlik, nem is rosszul... Aszódi László Antal ta, hogy valóban voltak gond jaik az egyik kézbesítővel. Né­hány hete azonban megváltak tőle, s azóta rendes időben el­jutnak az újságok a címzettek­hez. Bízunk benne, hogy a jövő­ben is így lesz! G. J. Kulturális program Ecseren, 17 órától: autóve­zetői tanfolyam. Gyomron, az úttörőházban, 15-től: a báb-; 15.30-tól: a vívó- és torna­szakkör foglalkozása. Magló­don, 16-tól: ismeretterjesztő előadás. A politikai tudat, az erkölcs és a műveltség for­málódása társadalmunkban címmel. Előadó: Vizi István, az oktatási igazgatóság tanára. Helye: a központi általános is­kola. Monoron, a moziban csak 18-tól: A piszkos tizen­kettő I—II. Sülysápon, 10-től: Játsszunk utazást címmel gyer­mekműsor. Üllőn, 16-tól: a ci- teraszakkör összejövetele. 17- től: autóvezetői tanfolyam. Csehszlovákiába Kirándulások Két egy-egy napos autó­busz-kirándulást is szervez a közeljövőben a Monori Tö­megsport Egyesület Csehszlo­vákiába. Az első csoport december 1Ó-én indul Lévára. Erre az útra Kucsera Károlynénál (Monor. Ságvári u. 15.) lehet jelentkezni. A másik csoport a Nyitra— Léva útvonalat választva de­cember 14-én indul, reggel öt órakor a pártbizottság szék­háza elől. Jelentkezni Ácsai Zoltánnál (Monor, Liliom u. 89. sz.) lehet. Mindkét kirándulócsoport tagjai megismerkednek az út­jukba eső nagyobb települések nevezetességeivel, régi törté­nelmi emlékhelyekkel. Levelesládánkból Még táncra is perdültek Az előző évekhez hasonlóan az idén is megrendezte az öregek napját a monori 1. számú vöröskeresztes alap­szervezet. A rendezvény költ­ségeit a januárban rendezett bál bevételéből fedeztük. Iz­gatottan vártuk, hogy hány idős néni és bácsi jön el. Saj­nos, többen betegség miatt maradtak távol. A legszomo­rúbb az, hogy egypáran meg­haltak. A vezetőség részéről dr. Kö­rest László alapszervezetünk elnöke köszöntötte a meg­jelenteket. A tanács képvise­letében Vedres Lászlóné tár­sadalmi tanácselnök-helyettes is meleg szavakkal beszélt a vendégekhez. Az ünnepség hangulatát, bensőségességét emelte Varga Anikó gimná­ziumi tanuló, aki egy gyö­nyörű verset szavalt. Szinte mindenkinek könny szökött a szemébe. Ezt követően az Ady úti iskola kisdobosainak jele­netei és Burján Balázs Uom- bitaszólója következett, majd a felső tagozatosok három je­lenete. Az ünnepség keretén belül sor került a három zenész megjutalmazására, valamint oklevél átadására, azoknak, akik évek óta társadalmi se­gítőink. Ifj. Púpos József, Gu­lyás Gyula és Balogh Zoltán. Elkísérte őket id. Púpos Józsi bácsi is, akitől tanulták a ze­nei tudományt és ő is 8 évig fáradhatatlanul dolgozott az öregek napján. Az aktívák szorgalmasan segédkeztek, hogy idős vendé­geink jól érezzék magukat. A finom süteményeket is a vöröskeresztesek sütötték. Köszönjük mindenkinek se­gítőkészségét. Az iskola veze­tőinek és nevelőinek, hogy első szóra segítségünkre vol­tak terveink megvalósításá­ban. Vöröskeresztes aktíváink­nak pedig a sok fáradozását köszönjük. Olasz Józsefné Monor Az ünnepeltek egy csoportja Ellcnpachcr Veronika felvétele (ISSN 0133—26SI (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents