Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

1985. NOVEMBER 26., KEDD mr Mit> Színjátszás Kézikönyv amatőröknek Az amatőr színpadok fény­kora lejárt. Hol vannak már azok az idők. amikor a leg­eldugottabb faluban, a legki­sebb művelődési házban is irodalmi színpadok próbáltak, léptek fel? Egymást érték a különböző szemlék, s nem múlhattak el jeles napok e társulatok produkciói nélkül. Ha kisebb is a hírverés körülöttük, azért manapság is dolgoznak még amatőr tár­sulatok szép számmal, ha már mások is a törekvéseik és mást vár a közönség is. De épp a nagy fölbuzdulás elcsitulásával megfogyatkoz­tak a hozzáértő rendezők, szervezők. A kezdeményező fiatalok pedig nem rendel­keznek tapasztalatokkal, is­meretekkel a hőskorból. A mozgalom akkori zászlóvivői szétszóródtak, sokukból hiva­tásos színházi szakember vált, vagy más területen dol­goznak. Egyre kevesebb tehát az olyan régi mester, akitől a színjátszás iránt érdeklődő fiatalok tanulhatnának. Éppen ezt a hiányt szándé­kozik megszüntetni, de leg­alább enyhíteni Bicskei Gá­bor Színjátszás című könyve, amely a Népművelési Intézet gondozásában látott napvilá­got. A szerző jelenleg Zsám- békon népművelő, de több évtizedes amatőr színjátszó­múlt áll a háta mögött, s természetesen még ma is ve­zet csoportokat. Hosszú pá­lyafutása alatt felgyűlt isme­reteit adja közre az igen praktikus kis kézikönyvben. A kötet bátran ajáhlható amatőr rendezőknek, népmű­velőknek — s főleg fiatal pályakezdőknek. Utóbbiaknál annál is inkább hasznos se­gédeszköz lehet, mert nem kizárólag rendezésről, drama­turgiai ismeretekről van szó. A munka fölölel minden olyan hasznos tudnivalót, ami összefügg a rendezvé­nyek tervezésével, egy szín­játszó bemutató szervezésével, találkozók, fesztiválok lebo­nyolításával és versmondó versenyek rendezésével. De ismerteti az amatőr színpadok sajátos játékhelyeit, a tájolás és a vendégegyüttes fogadá­sának problémáit. Külön is érdemes szólni az Ünnepi műsoraink című fe­jezetről. Ki ne látott volna sablonos, közhelyekből épít­kező március 15-i, november 7-i vagy április 4-i megemlé­kezést? Hosszan sorolhatnánk az elrettentő példákat, az olyan produkciókat, amelyek ahelyett, hogy az ünnep fé­nyét emelték volna, inkább csak elriasztottak. A szerző ebben a fejezetben számtalan ötlettel, gyakorlati tanáccsal és példák sorával bizonyítja, hogy igenis lehet hatásos, a szokványostól eltérő műsorral is emlékezni az évről évre ismétlődő évfordulókra. Eh­hez persze az kell, hogy e műsorok szervezői és rende­zői ne csak muszájfeladatnak érezzék a produkciót. Akkor a közönség sem csak muszáj­ból hallgatja-nézi meg. Végezetül a kötet ismerteti a műsoros rendezvényekkel kapcsolatos legfontosabb jog­szabályt is. összességében olyan kézikönyv Bicskei Gá­boré, amely nem hiányozhat­na egyetlen művelődési ház vagy iskola könyvespolcáról sem. M. N. P. Foglalkozások kicsiknek, nagyoknak Ünnepélyes megnyitó Zsámbék ad otthont no­vember 27-én a Pest megyei gyermek- és ifjúsági köhyv- napok ünnepélyes megnyitó­jának. A megyei KISZ-bi- zottság, a megyei művelődési központ és könyvtár, vala­mint a Zsámbéki Tanítókép­ző Főiskola rendezésében sorra kerülő eseményt a fő­iskola aulájában délután fél kettőkor dr. Tóth Albert fő­igazgató köszönti, majd Bórd András, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának osztályve­zetője nyitja meg. A gyermekirodalom és a gyermekkönyvkiadás helyzeté­ről beszélgethetnek az érdek­lődők Sziládi János íróval, a Móra Könyvkiadó igazgatójá­val és Vargha Balázs íróval. A verssel, zenével színesített találkozó résztvevője lesz P. Szabó Zoltán gitárművész, Brunner Ákos általános isko­lai tanuló és Hevesi Imre fő­iskolai hallgató. A rendezvény keretében Zsámbék különböző oktatási és művelődési intézményei­ben hí»sznos programokkal várják az érdeklődőket. Játék és irodalom címmel bemutató foglalkozást tartanak a Ma­gyar utcai óvodában, ugyan­itt gyermekmunkákból tekint­hetnek meg kiállítást. A gyakorlóiskolában alsó tago­zatos gyerekeknek tart fog­lalkozást Hevesi Imre főisko­lai hallgató, a felsősöket pe­dig a községi könyvtárba várják író—olvasó találkozó­ra. amelynek vendége Mohás Lívia pszichológus lesz. A művelődési házban Bicskei Gábor rendezővel találkoz­hatnak. aki dramatikus fog­lalkozást tart Lázár Ervin egyik meséjének felhasználá­sával az alsó tagozatos gye­rekeknek. A tanítóképző főiskolán délelőtt 11 órától szakmai ta­nácskozás lesz, Békés György megyei könyvtárigazgató ve­zetésével. Dr. Füzes Endréné főiskolai adjunktus korrefe,- rátumából azt tudhatják meg, miként nevelik a fel­sőoktatásban a könyvtárhasz­nálatra a hallgatókat. A főiskola aulájában könyvkiállítás és -vásár vár­ja az érdeklődőket, és itt ke­rül sor különböző kitünteté­sek és jutalmak átadására is. Fellépnek a zenei élet kiválóságai Liszt­hangversenyek Mint arról már korábban beszámol lünk, laad. Liszt Fe­renc születeseneü 17á. es ha­lálának luo. evlorduiója je- gyeoen telik. A budapesti ta­vaszi íeszavál, amely/ majd a •jovo eszienüooen, március 14. es 23-a között zajlik, hangver­senyeivel is a nagy magyar zeneköltöre emlékezik. Az Or­szágos Fiinarmonia ebben az idooen zajló koncertjein meg­szólal Liszt nagyzenekarra, zongorára, orgonára, kórusok­ra irt müveinek jelentős ré­sze. Elhangzik többek között a Tasso, a Mazeppa, a Dante szimfónia, a Les Preludes, a Koronázási mise éppúgy, mint a vegyes- és férnkarokra írt művek színe-java. A közre működő művészek a zenei élet kiválóságai, többek között: Ránki Dezső, Jandó Jenő, Le- liotka Gábor, a Magyar Álla mi Hangversenyzenekar Joó Árpád, a Magyar Rádió és Te levizió Szimfonikus Zenekara Doráti Antal, a Budapesti Fű harmóniai Társaság Zenekara Kórodi András, a Szombathe­lyi Szimfonikus Zenekar Petró János, a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar Breitner Tamás, a Ma­gyar Rádió és Televízió Ének­kara Sapszon Ferenc és a Ma­gyar Néphadsereg Művész­együttesének Férfikara. Zám- bó István vezényletével. Az Országos Filharmónia a Budapest Kongresszus Köz­pontban rendezi majd meg a halálozási évforduló alkalmá­ból ünnepi hangversenyét, amelyen a Szent Erzsébet le­genda hangzik el a Magyar Rádió és Televízió Szimfoni­kus Zenekarának és Énekka­rának előadásában.. Lehel György vezényletével. A KÓTA július 'íolyanián Szegeden rendezi .meg a Ljsz't E«cmfcUoiemaeíMa ■. kórüsta­fflrasrairW*mum .1»: rusok részvételével.» A meg­hívott énekkarok töfc& koncer­tet adnak Szegeden, lés a kör­nyező városokban: üjnnepi zá- röestjükön többek köpött Liszt: XIII. Zsoltár című müvének közös előadásával lépnek fel az újjáépített Szegedi Nemzé- ti Színházban. A Budapesti Zenei Hetek kiemelkedő hangversenyét, az év központi rendezvényét, ok­tóber 22-én Liszt születésének 175. évfordulóján tartják a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. Műsoron: az Esz- dúr zongoraverseny és a Faust-szimfónia, közreműkö­dik Kocsis Zoltán, a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének Férfikara, és az Állami Hangversenyzenekar Doráti Antal vezényletével. Új törekvések a Nagy István-csoportban Kiadó az elefántcsont torony? Épp jókor toppantam be Pál Mihály szobrászművész gyömrői otthonába. A vélet­len úgy hozta, hogy ott volt náluk Barnóth Zoltán, a Nagy István-csoport titkára is. aki­vel a soron levó tennivalókat beszélték meg. Én meg azért kerestem fel, hogy a tekinté­lyes létszámú és múltú képző­művész csoport további tervei­ről érdeklődjem. Idén — ez­úttal Monoron — már tizen­hatodik alkalommal volt tár­latuk. És az ilyen, együttes ki­állítás jó annak a tisztázására is; merre tovább? Visszapillantás — A Nagy István-csoport Dél-Pest megye négy járásá­ban, illetve a Cegléden és Nagykőrösön élő képzőművé­szek — hivatásosak és ama­tőrök — munkáját fogja össze. A csoportot épp az az igény hívta életre, hogy az egymás­tól távol élő, elszigetelten al­kotó emberek szerettek volna egymás munkájáról többet tudni, együttműködni, közös kiállításokat rendezni, alkal­manként találkozni, a prob­lémákat megvitatni — mond­ja Pál Mihály. — Tehát az in­dulásnál, 1970-ben, az alkotók baráti körét szerettük volna az egyes körzetekben létre­hozni, kiegészítve azzal, hogy évente egy közös tárlatot és Kompozíció egy tömbből. Veress Jenő felvételei Rádiófigyelő GONDOLAT — JEL. Máso­dik évfolyama vége felé hatá­rozott arculatot öltött a rádió kulturális magazinja. Ügy tű­nik, bevált a műsoridő is: a vasárnapi ebéd előtt szívesen fogyasztunk egy kis közműve­lődési csemegét is. Mert ép­pen abban rejlik a műsor fris­sességének titka: nem kíván csupán a vájtfülűekhez szólani. Azoknak is nyújt tájékozta­tást, akik azon a héten nem­igen kísérték figyelemmel a kulturális élet eseményeit. Mi több, indirekt módon arra serkent, hosy ne maradjunk le a kínálatról, ám megfele­lően mérlegeljünk, mielőtt időt, energiát áldozunk bármi­re is. A most vasárnapi tallózó érdeklődést felkeltő címei ma­rasztaltak fél órára a rádió mellett. Szerencsére a beha­rangozással egyenértékűek voltak a riportok, beszélgeté­sek. A szerkesztő Ócsovai Gá­bor és a műsorvezető Ozsgyá- ni Csaba jó érzékkel feltett kérdésekkel csigázta fel a hall­gató érdeklődését. Tesz-e va­lamit az értelmiség, avagy csak meditációra képes? Miért rosszak a tévéfilmek? Sorol­hatnánk az egymás után fel­sorakoztatott témákat, amelyek mindegyike külön-külön is megérne egy adást. A tömör feleletek után mégsem maradt hiányérzetünk. Az európai kulturális fórum kapcsán Kö- peczi Béla művelődési minisz­ter az értelmiségi szerepéről mondotta el véleményét. Azt hangsúlyozta, hogy a párbeszé- csk kereszttüzében megy elő­re a világ. A legnagyobb ered­ménynek a klisémentes gon­dolkodást tartotta, s azt, hogy az értelmiségi foglalkozásúak nem elégednek meg az egy­szerű meditálásoikkal. Az írók, költők legnagyobbjai mindig több évtizedre láttak előre. S bár sokan úgy érzik, hiábava­ló a jövőbelátó szerep. A hu­szadik század embere mégis bizakodik, hogy a jelzésekre figyelnek az emberiség sorsán aggódok. Kritikusok — Bársony Éva és Széki János —, valamint a televízió részéről Horvát Já­nos szembesültek, amikor ar­ra a kérdésre keresték a vá­laszt, hogy miért oly gyér a televíziós filmkínálat. Bársony Éva több hónapos felmérést készített, hogy alá is tudja tá­masztani érveléseit. A télev'- ziós szakember természetesen igyekezett olyan példákat fel­sorakoztatni, amely az ellen­kezőjét bizonyíthatta volna. Csak éppen nemigen volt mit az asztalra tenni. Nem kell ahhoz különösebb felmérés, hogy észrevegyük: sokat rom­lott az igényes televíziós film­kínálat. Itt korántsem kritiku­sok, rádiósok, tévések polé­miájára van szüksé'* bánéin .sokkal színesebb televíziós műsorra. HOVÁ TARTOZOM? Ezt a kérdést tette fel Szél Júlia ri­portműsorában, az Értékmeg­őrzőben. Korunk egyre aggasz­tóbb gondjára próbálta a meg­oldást kutatni. A megszólal' -- tottaik legnagyobb része még a gzűkebb családot sem vallja igazán hozzá tartozónak. Mint­ha a nyolcvanas évek vége fe­lé mindenki egyedül futná pá­lyáit. A rövid találkozások fel­villantják a társakra találás reményét, ám csakhamar ez is szétfoszlik. Természetesen akadnak jelei annak, hogy ma is megvannak a közösséggé válás lehetőségei. Egy tizenhét esztendős fitalember az ama­tőr művészeti csoportban lelt társakra. Csak azon csodálko­zik, ha mások emiatt csoda­bogárnak nézik. Egyre-másra alakulnak a művelődési há­zakban az úgynevezett teahá­zak. A népművelők nagy re­ményeket fűztek az új formá­hoz, mondván: itt találkoznak a magukat egyedül érző em­berek, Erdősi Katalin egy nyári művésztelepi talál­kozót szervezünk. Sok minden közrejátszott abban, hogy az eredeti szán­dék nem valósult meg mara­déktalanul: a távolság, a tár­saság összetétele. A tagok képzettségben, korban, mű­veltségben különböztek egy­mástól és nehezen találták meg a közeledés útját. Ké­sőbb, amikor már sok Alap­tag is bekapcsolódott a mun­kába, a kiállításokon külön zsűrizték azok és az amatőrök munkáit, ez újabb feszültsé­geket eredményezett. Három ével ezelőtt vetődött fel, hogy ideje lenne a prob­lémákat megoldani, a zsűri­zést egységesíteni. Az alapsza­bályt úgy módosítottuk, hogy a hangsúly az egyes területi csoportok munkájára essen, tényleg kialakuljon az alkotó szellemű társaság. — Tehát volt egy jó elkép­zelés: összefogni a tagságot, ami a gyakorlatban csak rész­ben valósult meg. — Szeretnénk szervezetteb­bé, áttekinthetőbbé tenni a munkát — veszi át a szót Barnóth Zoltán. — Ez azt je­lenti, hogy a regionális cso­portok is választanak titkárt, aki a vezetőségi üléseken az ó gondjaikat teszi szóvá. Az ott megtárgyalt problémákat aztán a közgyűlés elé visszük. — Mi az, ami pillanatnyilag a legégetőbb gondjuk? — Rendkívül szűkös anya­gi keretből kell gazdálkod­nunk — feleli a titkár. — A körzetközponti tanácsoktól ugyan minden csoport kap évente ötezer forintot, és ezt a harmincötezer forintot a megyei tanács további húsz­harminc ezerrel kiegészíti, de ebből a kiadványokat, a kata­lógusokat, a fotózást fedezni, megcsináltatni a plakátokat, emléklapokat, sőt még a díja­kat is kiosztani, szinte lehe­tetlen: ----------------­— Milyen jutalmat kap mondjuk egy első díjasnak zsűrizett alkotás? — Hétezer forintot, de idén, hárman megosztva öt—ötezret kaptak. A díjnak elsősorban nem az anyagi, az erkölcsi ér­téke a fontos — teszi hozzá Barnóth Zoltán. Apály — Én azért úgy tudom, hogy az emberek általában a pénznek is örülnek, meg an­nak is, ha sikerül a munkái­kat eladni. Van a kiállításo­kon vevő? — Jó tíz ével ezelőtt kiállí­tásainkon vásároltak is, intéz­mények, üzemek. Ma kevésbé — mondja Pál Mihály. Aki el­küldi az anyagát, nem azzal a szándékkal teszi, hogy el is adja. — Mondjuk csak ki: az al­kotók tisztában vannak azzal, hogy a művész szempontjai és a vásárlók igényei nem egyez­tethetők össze. Sokan úgy ér­zik, ahhoz, hogy munkájukat megvegyék, engedményeket kellene tenniük a közízlésnek és akkor a színvonal károsod­na. — A vevőknek elsősorban a látványfestészet tetszik — bó­lint Pál Mihály. — Nagyon nehéz ezt a berögzült ízlésvi­lágot formálni, annál is in­kább, mert a műkritika az igényes, kvalitásos, természet­elvű munkákat lefitymálja. A jó képek nem kapnak olyan kritikát, ami segítené az érté­kesítésüket. A vásárlókat az elmarasztaló bírálatok elri­asztják, bizalmatlanná teszik. A kritikának azzal is kellene foglalkoznia, hogy miért vásá­rolnak az emberek a képke­retezőtői giccset, mondjuk őzikét fakunyhóval. — Mint tárlatlátogató tu­dom, hogy az embereknek na­gyon elegük van a képzőmű­vészeti humbugokból, kezde­nek visszfordulni a míves munkákhoz. De ez egyelőre sovány vigasz. Miből tudnak megélni a csoport tagjai? — Az Alap-tagok a meg­rendelésekből élnek — ha akad megrendelő —, a festők eladogatnak képeket a Kép­csarnoknak. A többségnek van valamilyen állása is. Sok a Torony — kompozíció makettje. rajztanár, de a csoporthoz- a színvonala^ munkát produkáló amatőrök bármikor csatlakoz­hatnak. — Hadd jegyezzem meg itt — egészíti ki Barnóth Zoltán —. hogy mostanság a korábbi, meglehetősen heterogén szín­vonal egységesült, magasabb­ra tettük a mércét. Igényeseb­bek az alkotók is, és az úgy­nevezett vasárnapi festők, akik nem bírják a tempót, lassan kikopnak. A baráti kö­rök munkájába szeretnénk a művészetek iránt érdeklődő­ket is bevonni. Kapcsolatain­kat úgy is gyarapítjuk, hogy a környező országokban élő magyar nemzetiségű művésze­ket. de szlovák, német és más alkotókat is meghívunk a nyá­ri alkotótáborokba. Változások — Azt hiszem, időszerű len­ne, ha a művészek feladnák kényszerű, passzív hadállásai­kat, jogot formálnának arra, hogy szavukat hallathassák, ha a környezet alakításáról vagy teszem azt a vizuális ne­velés kérdéseiről van szó, hogy végre ne csak hátra, de előre is lépjünk. — Itt, Gyomron, már meg­tettük az első lépéseket — fe­leli Pál Mihály. Amikor az új iskolát tervezték, kikérték a véleményünket, hogyan volna legjobb elhelyezni környezet- esztétikai szempontból. Énnek persze az az előzménye, hogy ugyancsak zúgolódtunk, ami­kor a gyönyörű műemlék épü­let, a tanács elé trafikot tele­pítettek. Ezen a téren valóban borzasztóan sok a tennivaló. — Ránk számítanak, sokféle társadalmi munkát elválla­lunk — szól közbe felesége. — Én például most tervezem a házasságkötő terem dekoráció­ját. Besegítünk a játszótér megépítésébe is. Nyáron te­matikus táborokat szerve­zünk diákoknak. Ezeknek mindig nagy sikere van, bő­ven akad jelentkező. Olyan kérdéseket tárgyalunk meg, hogy például mit jelent a rit­mus a zenében, képzőművé­szetben, az irodalomban. — Ilyen irányban is szeret­nénk kiszélesíteni a műhelyek munkáját az egyes települése­ken — folytatja a csoport tit­kára. — Most már sokkal jobb feltételek között dolgozha­tunk. Két évvel ezelőtt az Or­szágos Közművelődési Tanács háromszázezer forintot adott a műhelyek belső berendezé­sére. Az épületeket a helyi tanácsok újították fel. Ebből az összegből olyan alapgépe­ket vásároltunk — például tűzzománckemencét —, amit egyébként nem tudtunk volna megvenni. Reméljük, hogy a szervezeti keretek megújulása és a jobb feltételek új lendü­letet adnak a munkának. Nagy Emőke 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents