Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

MA ÖSSZEÜL A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE ünneplőt ölt ma reggel s a SZOT szék­hazába indul Pest megye szinte minden zu­gából a vállalatok, intézmények, szövetkeze­tek, munkahelyek 241 ezernyi szervezett dol­gozójának véleményével, javaslataival fel­vértezve másfél száznál több küldött. A vá­lasztott delegátusok a szakszervezeti mozga­lom szűkebb pátriánkban elért ötesztendei eredményeit összegzik, számot vetnek a gon­dokkal, a további feladatokkal, értékelik ve­zető testületük tevékenységét, s megválaszt­ják a Szakszervezetek Pest Megyei Taná­csit és a számvizsgáló bizottságot. Az ősz eleje óta szinte nem volt nap, ami­kor ne adtunk volna hírt, tudósítást a bi- s-Umicsoportokban, majd az alapszerveze- ttisnél s az ágazati szakszervezeteknél a megyében tartott választásokról, a mérleg- készítésről, arról a folyamatról, amelynek végén a magyar szakszervezetek jövőre ese­dékes XXV. kongresszusa áll. E folyamat­ban fontos — túlzás nélkül állíthatjuk: Pest megye mind a 984 és fél ezer lakosát érintő — esemény, összekötő kapocs a szakszerve­zetek mai, Pest megyei küldöttértekezlete. Nem kevesebb a feladata e grémiumnak, mint hogy határozott formában összegezzen, véleményt mondjon, s jelezze, mely ügyek­ben léptünk előre, melyek feszítő gondjaink, s vegye figyelembe a külső és belső feltéte­leket, majd ezek ismeretében keressen utat- módot, tegyen javaslatot az utóbbiak megol­dására. Emberséget, felelősséget, felkészült­séget kívánó küldetés ez. Százezrek nevében, érdekében Tarsolyukban társaik véleménye j líuliáriné dr. Fodor Mária Kuháriné dr. Fodor Mária és Szabó Zoltánná azok közé tartoznak, akik a közalkalma­zottakat képviselik a szak­szervezetek Pest megyei kül­döttértekezletén. Mi bennük még a közös? Mindketten azonos esztendőben születtek, fiatalok, diplomások, és en­gedtessék; meg: csinosak. Per­sze nem ez utóbbi tulajdon­ságukkal vívták ki a közös­ség bizalmát, hanem azzal, hogy munkahelyükön és a mozgalomban is bizonyítot­tak. Kuháriné dr. Fodor Mária, a Pest Megyei Munkaügyi Bí­róság elnöke, a Közalkalma­zottak Szakszervezete Pest Megyei Titkárságának tagja, a szociális bizottság vezetője. Szabó Zoltánná pdtyi tanács­elnök szintén tagja a testü­letnek. s az ifjúsági bizottság munkáját irányítja. Még egy közös vonás: mindketten szól­ni kívánnak az SZMT küldött­értekezletén. Szabó Zoltánná a közalkal­mazottak küldöttgyűlésén a fiatalok gondjairól beszélt. Arról, hogy a közszolgálati pálya nem vonzó számukra, mert sók a munka, kevés a fizetés, s mindig reflektor­fényiben kell állni. Ehhez já­rul még megannyi teher, ami a pályakezdéshez amúgy is hozzátartozik. E téma külö­nösképpen foglalkoztatja, az SZMT küldöttértekezletén azonban mégis másról akar beszélni. Legalább ilyen fon­tos dologról. Főként arról, hogy a kis létszámú tanácsi apparátusok nehezen birkóz­nak meg a megnövekedett fel­adatokkal. Az államigazgatás átszervezése óta kevesebb em­ber több munkát végez, mint korábban, amikor még létez­tek a járási hivatalok. Kuháriné dr. Fodor Mária is a saját munkájából, tapasz­talataiból meríti mondandóját. Mint a munkaügyi bíróság el­nöke, jól látja, hogy milyen pontokon találkozik a bírói testület és az SZMT tevékeny­sége. Arról is szólni kíván, hogyan képviselik az egyén jogait, érdekeit a munkahely- iyel szemben, s arról is, ho- ■ gyan védik a kollektívát a ha­nyag, nemtörődöm, sikkasztó, vagy egyéb ügyekben elma­rasztalt személyektől. Ha va­laki, hát ő aztán igazán tud­ja, hogy sokszor nem kellene rögtön a bírósághoz fordulni, anélkül is lehetne megoldást találni. Ha mégis perre ke­rül a sor. akkor bátran lehet a jogsegélyszolgálathoz fordul­ni, ahol eligazítást adnak azoknak, akik járatlanok a paragrafusok világában. Erről sajnos kevesen tudnak, ezért jobb propagandára volna szük­ség. Szabó Zoltánná valója, hogy a bírók, fogal­mazók, segédhivatali dolgozók fizetésének átlaga mindössze 5300 forint havonta. Manapság kevés családi háztartás viseli el a csekély jövedelmet, s emiatt nem ritkán gyakorlott bírák fordítanak hátat a pá­lyának. ★ A* asztalom zsebszámológép, mellette teleírt papírlapok. — A maradék bér élosztá­sának lehetőségeit tanulmá­nyozom — mondja Dim Fe­renc, a Cement- és Mészmű­vek váci gyárának csoportve­zetője. — Ez a téma bizonyá­ra rövidesen napirendre ke­rül, s én nem akarok felké­születlenül állást foglalni. Ügy gondolom, ezt egy szakszerve­zeti főbizalmitól joggal vár­ják el munkatársai. Pedig nincs sok ideje, a gé­pészeti üzem kemence-kar­bantartóit gyakran hívják a berendezések javításához, s Dim Ferenc emellett számos társadalmi megbízatásnak tesz eleget. A szakszervezeti moz­galomban valóságos „funkció- halmozó", s ide azért kíván­kozik idézőjel, mert akik is­merik, tudják róla, hogy min­den feladatot igyekszik a le­hető legjobban megoldani. Fő- bizalmisága mellett a gyári szakszervezeti bizottság tagja, az szb szociálpolitikai bizott­ságának vezetője. Tisztsége van az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezete megyei titkárságán is, ahol a szervezési és káderbi­zottság tagja. Legutóbb meg­választották a Szakszervezeték Pest Megyei Tanácsának tag­jává is. s nemrég küldöttnek jelölték a mai tanácskozásra, — Hogyan lesz valakiből közéleti ember? Mert sokan, akikben pedig megvan a ké­pesség, mégsem vállalkoznak társaik képviseletére. — Kezdetben bizonyára a spontán feladatoknak van a legnagyobb szerepe. így volt ez az én életemben is. Ami­kor a hetvenes évek közepén sűrűsöditek itt a gyárban a gondok, egyszer-kétszer kü­lönböző fórumokon elmond­tam a véleményemet. Azután meg már a munkatársaim biztattak: szólalj fel, hadd hallják, hogyan látjuk mi a helyzetet. Nos, így kezdődött. S a folytatás: rövidesen a műhelybizottság tagjává vá­lasztották. Közben szocialista brigádvezető is volt. Ám az út nem volt sima, igazságérzete gyakran sodorta olyan konf- liiktusihelyzetékb-e, amikor éles Vitákban kellett védenie ál­láspontját. Sőt, volt rá példa, hogy munkatársai egy más jelölttel szemben váratlanul őt választották meg főbizalmi­vá. Dim Ferenc J&. — S ha már kaptam, adni is akarok. Kötelességem hát, hogy a kis közösségünket érin­tő minden lényeges kérdésben elmondjam a véleményemet, s ehhez megfelelően felkészül­jek. Ezért, ha tehetem, tanu­lok, ha nem szervezett kere­tek között, akkor szabad időm­ben, idehaza forgatom a könyveket. — Hogyan léphetne előbbre a szakszervezeti mozgalom? — Ha nem is gyökeres, de mindenképpen jelentős fordu­latra van szükség bizonyos te­rületeiken a mozgalomban — válaszolja Dim Ferenc. — El kell ismernünk a sikereket, de ha emellett nem szólunk őszin­tén a hibákról, rózsaszínű lesz a kép. S egy nagyon fontos dolog: a nevelés. Ügy gondo­lom. az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell kapnia a bizal­miakkal való foglalkozásnak, hiszen ez az ember minden­nek a kulcsa! Tapasztalom, hogy ahol felkészült, a köz- szereplést is vállaló munka­társunk került erre a posztra, ott formalizmustól mentes a szakszervezeti élet. Látom azt is, hogy nem foglalkozunk megfelelően a fiatalokkal. A műhelyben vannak szakmun­kástanulók is, akik szintén tagjai szakszervezetünknek. Ám ismereteik a szakszerve­zetek tevékenységéről csapni­valók! Ha nem törődünk az eddiginél sakkal többet az utánpótlással, csak gondjain­kat szaporítjuk. K. L. — F. Z. T alán néhány évtized múlva a történe­lemben búvárkodó, a dokumentumok­ból hiteles adatokat meríteni szándé­kozó emberek veszik majd kezükbe azt a je­lentést, amelyet a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsa előzetesen, írásban juttatott el a küldöttértekezlet delegátusaihoz. Bízvást állíthatjuk: haszonnal forgathatják majd lap­jait, ahogyan hű képet alkothatnak majd az eltelt öt esztendő mozgalmi munkájáról a tanácskozáson ma elhangzó szóbeli kiegé­szítésből is. Nem kevesebbről szerezhetnek tudomást, mint arról: mi mindent tett a szakszervezet az ország egyik legnagyobb iparvidékének, fő mezőgazdasági körzetének, az agolomerációs övezetnek, majd milliónyi itt élő ember ott­honának gazdagításáért-fejlesztéséért, a dol­gozók és hozzátartozóik, idősek és fiatalok életkörülményeinek javításáért, az ennek alapjait jelentő termelőmunka segítéséért, az alapszervezetek tevékenységének jobbításáért vagy éppen a szakmai" és általános művelt­ség növeléséért, a tömegsportért, a munka- védelemért, az érdekvédelemért, a szak- szervezetek társadalmi életünkben való sze­repének fokozásáért, munkájuk színvonalá­nak emeléséért. A jelentés elöljáróban leszögezi: az elmúlt öt évben Pest megyében eredményes volt a szakszervezeti munka, ám ennek körülményei nehezebbé váltak. A fejlődés ellentmondásos volt a gazdaságban, az életszínvonal alaku­lásában és a társadalmi élet más területein is. Mindezek hatással voltak a lakosság, a dol­gozók helyzetére, közérzetére. A kritikai ész­revételek erősödtek, nőtt a tagság igénye a szakszervezeti — különösen az érdekképvise­leti-érdekvédelmi — munka iránt. A korábbi­nál nagyobb erőfeszítéseket, új megoldásokat kívánt a gazdaság fejlesztése, a közigazgatás korszerűsítése, a helyi tanácsi önállóság nö­vekedése. Ilyen feltételek között — mikor a politikai és közfigyelem a mozgalmi tevé­kenységre irányult — a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa alapvető teendőnek tekin­tette, hogy korszerűbben, céltudatosabban, eredményesebben segítse elő a megye gazda­sági, társadalmi életének további gazdagí­tását, a lakosság szükségleteinek mind ma­gasabb szintű kielégítését, a közéleti demok­ratizmus fejlesztését, a dolgozók széles köré­nek bevonását, a munkahelyi kollektívák mozgósítását — közös feladatainkra. A testület érdeklődésének homlokterében álltak a területpolitikai érdekek, tennivalók, hiszen itt csaknem egymillió ember életé­nek kommunális, szociális feltételeiről kell gondoskodni. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa a munkahelyi és területi szakszerve­zeti tapasztalatok ismeretében állást foglalt a középtávú feladatok rangsoráról, vélemé­nyezte a hosszú távú fejlesztési koncepciókat. Évente megvitatta a tervek teljesítését és a tanácsi költségvetés előirányzatait; a tartal­mas vitákban kialakított önálló állásfogla­lásaival konkrét, megalapozott igényeket tá­masztott, melyek többségét elfogadták és a tervekbe beépítették. A dolgozók életkörülményeit alapvetően befolyásoló tényezőkkel rendszeresen foglalkozott az SZMT. Vizsgálta pél­dául a lakásépítés, az áruellátás, a lakossági szolgáltatás helyzetét, elemezte a munkaerő­gazdálkodást, a szakmunkásképzést, a pálya­kezdő fiatalok beilleszkedésének tapasztala­tait. Szorgalmazta és támogatta az üzem- egészségügy fejlesztését, a táppénzes helyzet javítását, a csökkent munkaképességűek és időskorúak gondjainak enyhítését. S hogy ez mit jelent a mindennapokban? Például azt, hogy a lakásgazdálkodás feszült­ségeinek oldása érdekében sürgették az építő­anyag- és telekellátást javító központi és me­gyei intézkedéseket, ösztönözték az építkezők­nek szükséges árualapok bővítését, a hiányzó anyagok gyártását. A vállalatoknál, szövet­Űgy gondolja, abban is le- — Jó érzés tudni, hogy so­llet a szakszervezetnek tenni- kan bíznak bennem — mond­Nem közhely: a szakszervezet tanít, nevel, öt esztendeje 1038, a mostani tanévben már 2532 tisztségviselő vett részt az SZMT-iskola nappali és kihe­lyezett tanfolyamain. Képünk a tavaly önállósult iskolában készült, ahol a Közalkalmazottak Szakszervezete alapszervezeteinek testületi tagjai közül 40- en, az egyhetes kurzuson éppen a munkahelyi demokráciáról hallgatnak előadást Erdőst Ágnes felvétele kezeteknél eljártak annak érdekében, hogy gépeket, eszközöket kölcsönözzenek, hulladék­anyagot adjanak el az otthont alapítóknak. Hallatta hangját e testület a munkaegész­ségügy, a rehabilitáció kérdésében, ennek nyomán eredményesebb lett a fokozottan ve­szélyes munkakörülmények feltárása, a fog­lalkozási megbetegedések megelőzésére irá­nyuló szűrés. Tudott az is, hogy a csatornahálózat, a szennyvízelvezetés és tisztítás állapota el­marad a szükségestől, sok településen nincs egészséges ivóvíz. Az SZMT megítélése sze­rint e feladatok megoldása meghaladja a me­gye erejét, ezért kérték, kérik a kormányzati szervek támogatását. A lakossági ellátás és szolgáltatás jobbítá­sára sürgette a tanácsi és vállalati belső ellen- őrzés szigorítását, s arra ösztönözte az ille­tékeseket, hogy határozottabban lépjenek fel a becsületes többséget sértő, a kereskedelmi dolgozókat lejárató fegyelmezetlenkedők el­len. Jelezte az ellátottságban tapasztalható területi aránytalanságokat, felhívta a figyel­met az indokolatlan különbségek csökken­tésére. M iként a jelentésben áll, a beszámolási időszakban tovább bővült a társa­dalombiztosításba bevontak köre, s immár gyakorlatilag teljes. Megközelítően felével nőttek 1980 óta a társadalombiztosí­tási kiadások. Az SZMT fokozott figyelemmel kísérte az egyes biztosítotti rétegek — pél­dául nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a meg­változott munkaképességűek — helyzetét. Ellenőrizte és segítette a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság munkáját, gondoskodott aa aktívák képzéséről, elősegítette sok munka­helyi vitás ügy és egyéni probléma megoldá­sát is. A Társadalombiztosítási Bizottság 1983 óta mintegy 2500 kivételes nyugdíjemelést állapított meg. Szorgalmazta az SZMT a munkahelyek jobb részvételét a táppénzes fe­gyelem megszilárdításában, Végül, ami a területpolitikát illeti, a Pest megyei SZMT kísérletbe is fogott: Vácott, Gödöllőn, Cegléden, Szigetszentmiklóson és Dunakeszin függetlenített titkárokat állított be a szakmaközi bizottságok tevékenységé­nek jobbítására. A kísérlet tapasztalatairól két év múlva készül összegzés. Másik nagy köre a tennivalóknak as alapszervezetek segítésével volt kapcsolatos. Ma már közhelynek számít, hogy kulcs­ember lett a bizalmi. A SZMT túl azon, hogy hozzájárult az új szervezeti rend­szer megerősítéséhez, a bizalmi testületek, működéséhez, a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztéséhez, érdemben is cselekedett azért, hogy a tisztségviselők felkészültebb partnerek lehessenek munkahelyükön. Az el­múlt négy esztendő alatt 10 ezer aktivista alap- és továbbképzéséről gondoskodtak om SZMT iskoláján. A megye gazdasága előtt álló feladatok több figyelmet, erőfeszítést kívántak a szak- szervezetiektől is. Az SZMT fő törekvése volt elősegíteni, hogy a dolgozók reálisan ítéljék meg gazdasági helyzetünket, eredményeseb­ben, felelősebben vegyenek részt a vállalati tervezésben, a munkahelyi feladatok meg­határozásában, végrehajtásában. Arra sar­kallták a szakszervezeti tisztségviselőket, hogy a dolgozók véleményét, javaslatait ösz- szegyűjtve, tegyenek többet a portájukon ta­pasztalható lazaságok felszámolásáért, a szer­vezetlenségek megszüntetéséért, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságért, a minőség javításáért. A szakszervezetek nagyban hoz­zájárultak ahhoz, a megye több mint 200 ezer szervezett dolgozója részese volt e terület gazdasági eredményeinek, bár a megújulás követelményeinek felismerése és elfogadta­tása további következetes tudatformálást igényel. Így a munkaverseny-mozgalomban is, amelynek problémáit érzékelve szocialista brigádvezetőkkel, majd vgmk-vezetőkkel kezdeményezett eszmecserét az SZMT. E moz­galomban sok helyen születtek kiemelkedő eredmények, de az új formák terjedése, a vállalások tartalmi gazdagodása továbbra is lassú folyamat. E helyütt nem szólhatunk részletesen min­den kérdésről. Ám engedtessék meg néhány adat: az alapszervezetek, évente mintegy 33 ezer dolgozót vontak be a szakszervezeti oktatásba. A munkahelyeken és munkás- szállókon 271 szolgáltatóheiyen több mint 75 ezer embernek kínálnak olvasási lehetőséget a szakszervezeti könyvtárak, öt év alatt meg-, duplázódott a tömegsport célját szolgáló léte­sítmények száma, ám csökkent a ténylegesen sportolóké. Nem tapasztalható javulás & munkahelyi balesetek és az ezért kiesett munkanapok száma tekintetében. Részint ez­zel is összefügg, hogy a kártérítési ügyekből évről évre 1500-16Ü0 megalapozott panasz ered. A munkaügyi viták rendezése a megyé­ben 287 döntőbizottság feladata, 117 jog­segélyszolgálat áll a dolgozók rendelkezésér» és 156 ülnököt delegált a szakszervezet a munkaügyi bíráskodáshoz. V itán felül áll: igaz az összefüggő meg­állapítás, mely szerint az SZMT mun­kája az előző kongresszus óta a gon­dokkal és az ellentmondásokkal együtt it eredményes volt, s a megye szakszervezeti mozgalma cselekvőén vett részt a megye po­litikai; gazdasági fejlődésében, a lakosság, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tásában. Most a küldöttértekezleten a sor, hogy javaslatokkal, iránymutatással szolgál­jon: hogyan tovább... y. g. p.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents