Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
8 1985. NOVEMBER 23.. SZOMBAT Színházt levél Jaj, ezek a nők! f Karácsony estére : készül egy jómé- idú család, aztán az ünnepből, a j szeretet és béke I ünnepéből rendőrségi ügy lesz. Pedig olyan ®zépen indul. Madame Chanel, a nevelőnő, aki tizenöt éve neveli a család két lánygyermekét, már a karácsonyiét is beszerezte. A nagyöb- jbuk lány, Susanne, már éppen hazaérkezett az előkelő angliai iskolából. A mama, Caby asszony, a hideg és a hóvihar ellenére elébe megy az állomásra a szeretett leánynak. Mamy, a nagymama, békésen kötöget megszokott karosszékében a kandalló előtt. Catherine, a fiatalabb lány dagadtra olvassa ugyan a ízemét a mindenféle rém- és detekrtívtörténeteken, de kül- |önben tőle szokatlanul szelíden viselkedik. Augustine néni, Gaby vénlány nővére, a JAamy másik lánya, most éppen szünetet tart szívroham- produkálásaiban. Louise, az tij és feltűnően csinos szobalány kifogástalanul dolgozik, g még a család fekete báránya, a kissé túlságosan adakozó szívű Pierette, Gaby férjének húga is előbukkan. Csak B papa nem bukkan elő, mert Bkadályoztatva van. Akadályozza a hátába döfött agancs- nyél ű vadas ztőr. Gyilkosság ez,, semmi kétség. És a nyolc nő közül bármelyik elkövethette. Indoka és alkalma mindegyiknek volt, lehetett, lett volna rá. Mert ez a nyolc nő csak távolról tűnik békés, karácsonyra készülődő galambcsapatnak. Ahogy lassan kiderül róluk: mindegyik megéri a pénzét. Gabynak s-zeretője van. A Mamy csendes alkoholista. Augustine néni szerelmes húga férjébe. Susanne úgy maradt Angliában, Catherine mindent csinál,, amit egy tizenhat éves lánynak tilos lenne. Chanel asszony megrögzött kártyás. Louise öt éve a példás férj és apa szenvedélyes szeretője. És valamennyien rágják, harapdálják egymást, meg szegény férj (apa, szerető) életét. Ráadásul kint dühöng a hóvihar, a telefon zsinórját elvágták, az éber kutyákat megmérgezték, a magas kőkerítés kapuját eltorlaszolták, az autó motorját elrontották — a család be van zárva. Íme, a klasszikus krimihelyzet. Egy zárt helyen — házban, szobában, expressz hálókocsijában — bűntény történik; gyilkosság persze. S a zárit helyen ott van, ott vannak a lehetséges tettesek. Csak fel kell göngyölíteni a rejtélyt. Vagy: meg kell oldani a rejtvényt. Mert minden krimi rejtély és rejtvény egyben. A műfaj nagy klasz- ezikusa, Conan Doyle, éppen azzal teremtett halhatatlan figurát a mesterdetektív Sherlock Ilolmes személyében, hogy a különc Holmes köré felépítette a rejtélyt (maga a detektív is rejtélyes figura volt), s a rejtvényt, melyet ennek a zseniálisan intuitív, borotvaéles agyú nyomozónak meg kellett oldania. A krimi, mint regény, népszerű műfaj volt már száz éve is, de mint színpadi műfaj viszonylag fiatal. Klasszikus darabjai ugyanazoktól származnak, mint a regények. A műfaj Nagy öreg Hölgye, Agatha Christie persze listavezető. Tízezres nagyságrendű B szám, amely például az Egérfogó előadásait regisztrálja, s nem kevésbé népszerű a {Tíz kicsi néger sem. Még olyan komoly író is leereszkedett a krimihez, mint J. B. Priestley. A Veszélyes forduló az egyik legjobb színpadi krimi — s egyben egy színpadi (és regénybeli) krimitípus jó példája is. Ugyanebbe a típusba tartozik az a színpadi krimi is, amelyről fentebb szó esett (mert hogy n nyolc nő története színpadon látható. Nyolc nő címmel. ? Vidám Színpadon). Ez a kriimitípus úgy Is nevezhető: a családi szennyes kibontása. Alapsémája: egy váratlan bűneset szálainak nyomozása közben fokozatosan kiderül a példásnak hitt családról, hogy minden egyes tagja elég sötét ügyekbe keveredett, s hogy potenciálisan bármelyikük elkövethette a bűntényt — nevezetesen a gyilkosságot. Leleplező történettípus ez, a legjobbaknál kicsit több tartalommal is, mint a puszta rejtvényfejtés. Agatha Christie is, Priestley is, de még a mostani darab szerzője, a népszerű francia Robert Thomas is belecsempész egy kevés társadalomkritikát is a történetbe. Többnyire csak annyit, hogy a néző azt gondolja: ezeknek a gazdagoknak sem fenékig tejfel az életűik, vagy: ők is emberek, ők is esendőek, ők is vétkeznek, ők is követnek el bűntényt, legfeljebb náluk jobban elfedi a bajt a csillogóbb felszín. Ez persze nem 'valami éles kritika, inkább csak ejnye- bejnye, de hát ez is kell. Gondoljunk csak arra, hogy manapság a guberálóknak sem kellő esőköpenyű kancsal nyomozóhadnagy, vagy a kínos gonddal simára fésült, sótlan, példás hivatalnok felügyelő is csaknem kizárólag a kaliforniai, vagy a müncheni jobb családok körében elkövetett has zonta lanságok ügyében nyomoz a tévé képernyőjén a végeláthatatlan sorozatokban. Valamirevaló gyilkosság nem is történhet máshol, mint egy káprázatos luxusvillában. A Nyolc nő színhelye nem ilyen flancos, mert csak egy szerény vidéki házikóról van szó, ami — mint a szövegből riderül — mindössze talán kétemeletes. És csak néhány százezer frankról esik szó, meg valami szerény gyáracskáról. Ez tehát agy szolid környezet, melyben csak a nők — akikkel folyton baj van — bizonyulnak kevésbé szolidnak. Hogy aztán a végén kiderüljön: semmi nem úgy van, senki nem olyan, amilyennek látszik — de erről ne többet, íratlan szabály, hogy krimiről írva, a slusszpoént nem szabad megemlíteni. A szerző — aki egyáltalán nem ismeretlen nálunk, hiszen jelenleg ez a negyedik darabja, ami színházainkban fut — mindenesetre tud cselekményt bonyolítani, tud feszültséget teremteni. S tud még valamit, ami ugyan a Vidám Színpad előadásából (az előzetesen olvasható rendezői elképzelések dacára) nem derül . ki: tudja kicsit kívülr&l, felülről, némi iróniával nézni a műfajt, a sztorit, a nyolc nőt. Ha valami hiányzik a Kalmár Tibor rendezte előadásból, akkor éppen ez hiányzik: a műfajjal szembeni önirónia megteremtése. A szereplők egy- némelyike tesz erre kísérletet (Kállai Ilona mint Gaby, Faragó Vera mint Pierette, Gé- czy Dorottya mint Augustine), de ettől csak még felemásab- bá válik a benyomásunk. Végigkövetjük ugyan az eseményeket, de nem tudjuk eldönteni — mert nem teszi világossá az előadás —, hogy itt most egy-az-egyben krimit né- zünk-Iátunk-e, vagy egy elegáns krimiparódiát. Takács István Nagymarosi virágképek Vitrintárlat A Dunakanyar megannyi szépsége sok alkotóművészt ihietett már a vidék varázsának megjelenítésére. A tájképek serege mellé most feliratkozott egy másik műfaj művelőjének sorozata. Szőke Gyula iparművész bi ikollá- zsai a táj meghatározó részét, a flórát hozzák el otthonunkba A természet teremtette al Kötőelemek felhasználásával állítja össze képeit. A színes szirmok, finom erezetű levélkék a maguk természetes szépségében rendeződnek új tartalommá, szemet gyönyörködtető látvánnyá. Erdők, mezők vadon termő növény- kéi és a nagymarosi kertben gondosan nevelgetett virágox adják a muníciót, a tavasz, a nyár és az ősz színeinek pazar pompáját kínálva. Biztos kézzel, milliméteres pontossággal illeszti helyükre az apró részecskéket A természetes formákhoz igazodva, a harmónia jegyében rendezi el a tavaszi héricset, a havasi gyopárt, a pitypangot, az árvácskát, a négylevelű lóherét és a vidék számtalan virágát. Pogány Ödön Gábor, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója megnyitó beszédében méltán mondhatta a minap az iparművész kiállításán, hogy napjaink emberében él a természet utáni vágy, és nosztalgiát érez iránta. Ezért vidítják fel otthonában ezek az intim hangulatú virágképek. Szőke Gyula vitrintárlata december 10-ig tekinthető meg a fővárosban, a Marczi- bányi téri művelődési központban. T. T. Remsey Jenő centenáriumán A díszpolgár példamutatása Százéves lenne Itemsey Jenő, a festő, a közéleti ember, az édesapa, a nagyapa, a dédapa, a barát. Egy évszázad — s milyen évszázad — múlt el születése óta. S alig öt éve, hogy a művészt említve múlt időt kell használni. Hosszú, küzdelmes, de szép és teljes élet volt az övé. S 95 évének nagyobb részét itt, Gödöllőn töltötte, munkásságának éveit itt élte le. Ez a hetven év, amit városunkban töltött, önmagában is feljogosítana bennünket, hogy Remsey Jenőt sajátunknak tekintsük. De ha számba vesz- szük, mi mindent tett Gödöllőért, joggal mondhatjuk, hogy Remsey Jenő neve elválaszthatatlan a várostól, Gödöllőtől. Huszonnégy éves fiatalemberként lépett be Körösfői Kriesch Aladár műtermébe. Az ifjú tehetség az európai hírű gödöllői művésztelep tagja lett. Kiállításai voltak Párizsban, Münchenben, képei sokfelé eljutottak a világba. Remsey Jenő sosem volt csak festő, műveit mindig a gondolkodás, az emberek sorsáért érzett felelősség jellemezte. A település szerető híve, lakója, szervezője volt Egész életművére jellemző társadalmi nyitottsága. Igaz, többször találkozott a meg nem értéssel, mint a megértéssel. A változtatás régen sem volt megengedett cselekvés, ma is sok vitát kiválthat, ha a megszokást akarjuk átformálni. Hát még a hadifestőF1 hangzott a mavész emléktáblájának avatásán. Jövőjük ajtaján kopogtatnak * Alomkergetés helyett Évente visszatérő téma, általános Iskolás, hetedik és kiváltképp nyolcadik osztályba járó gyermekek, s szüleik körében a pályaválasztás. Komoly, életbevágó kérdéssé erősödik a nem is olyan régen még játékosan bangzott mondat: mi leszel, ha nagy leszel? Nem elég válaszul a szégyenlős nevetgélés, nem elég azt mondani, hogy nem tudom, ábrándot kergetni sem lehet. A tizenhárom, tizennégy éves gyértnek előtt nem mindegy, hogyan tárul ki a világ és az sem mindegy, hogy miként segítik őt elképzelései valóra váltásában — vagy abban, hogy egyáltalán legyen már valami ötlete, gondolata a jövőjével kapcsolatban. A pályaválasztást segítendő Pest megyében néhány éve őszönként megrendezik a pá- lyaválasztási heteket. Ez a segítő akció most októberben kezdődött, s tart majd’ december végéig, vagyis az iskolai téli szünidő kezdetéig. Pest megye településein, az általános iskolákban, ebben a tanévben több mint 12 és félezer nyolcadik osztályos fejezi be a tanulást és 'közülük legalább 12 ezer 200 gyerek foglalkozik a továbbtanulás gondolatával; gimnáziumba, szakközépiskolába, szakiskolába, szakmunkásképzőbe szeretne járni. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoportjának tagjai a településeket járják. Pedagógus, szociológus, közgazdász, pszichológus és orvos vesz részt a pályaválasztási ismeretterjesztésben, előadásokat tartanak, ankétokon, találkozókon szólnak, Pest megyében több körzetközpontban zajlott már eddig ilyen rendezvény. Először a pedagógusok kaptak részletes tájékoztatást, amelyet szülői értekezleteik, osztályfőnöki órák alkalmával gyümölcsöz- tethettek. Pályaválasztással kapcsolatos rendezvény színhelye volt október eleje óta a többi közt Dunakeszi, Vác, Cegléd, Szentendre, Monor és Érd, s lehetne sorolni, hol tartottak már ilyet. A gyerekeiket a munkahelyek szívesen Invitálják üzemlátogatásra, hogy egy-egy szakmával — ha futólag is — de közelebbről megismerkedhessenek. Vetítenek számukra a témához illő ismeretterjesztő kisfilmeket, rendeznék vetélkedőket. A pedagógiai intézet információs csoportjának tagjai a körzetekben járva maguk is tanácsot adnak, segítenek azoknak, akik például megfelelő ismeretek hiányában nem tudnak megfelelni annak a követelménynek, ami tulajdonképpen lényege az általuk választott foglalkozásnak. Más tanácsra szorulnak megint azok, akik egészségügyi problémájuk miatt nem tudnak dönteni. Ök előzetes pályaalkalmassági orvosi vizsgálatra jönnek el a megyei pedagógiai intézetbe. Tanácsadást eddig a körzetekben úgy 700 kisdiák ügyéhez kértek és 220-ra tehető az orvosi vizsgálattal kiegészült pályaválasztási tanácsadások száma. November utolsó hetében hagyja el a nyomdát és kerül közkézre 15 ezer példányban az az ismertető füzet, amely eljut minden végzős kisdiák és segítő pedagógus kezébe. Emellett minden hétfőn és szerdán reggel 8 órától délután 15 óráig pályaválasztási szolgálat segíti a tájékozódni akarókat a Pest Megyei Pedagógiai Intézetben, amely Budapesten az V. kerületben, a Kossuth Lajos utca 2/a. számú épületben található. E. K. nek, a vöröskatonának, a szociálisan gondolkodó írónak mennyi gondot okozott fél évszázada. Mint a művésztelep tagja, sajátos társadalmi kísérlet aktív részese is volt. Az emberi élet kiteljesedését szolgálta művészetével, életmód-kísérleteivel is. Egy nyitott, egészséges, a szép iránt fogékony ember ideálja lebegétt a szeme előtt, munkásságában és családi életében egyaránt. Sokoldalúságáról fia, Iván, visszaemlékezésében így ír: ... Apám festett portrét, freskót és történelmi képet, készített rézkarcot, nyert szoborpályázatot, tervezett szőnyeget, írt verset, drámát és esztétikai cikket, szerkesztett folyóiratot és illusztrált könyvet, létesített egy állandó kiállítási helyiséget Budapest szívében, ami még ma is működik, megalapította a Spirituális Művészek Szövetségét, szabadtéri játékot szervezett és bábszínházát hozott létre Gödöllőn. Ez alkalommal nem elsősorban festészetéről, festői munkásságáról kívánok megemlékezni. A jelenlevőik előtt valószínűleg ismert tények, események, képiek, korszakok helyett Remsey Jenőről mint városunk díszpolgáráról, a közéleti emberről szólóik. Arról az emberről, aki a népművészetet itt szerette meg, aki munkásságával bátor léptekkel haladt előre — a világbékét propagálta. A század eleji szecesszió nagy hármasa előtt tisztelgünk itt az öreg ház falánál, a Körösfői Kriesch Aladár utcában, az egykori Erdősoron, a Nagy Sándor-háztól pár száz méterre. Ügy gondolom, mindenkiben más-más emléket ébreszt e hármas. A nagyok között óriássá nőni nem lehet jelképes munkával, szürke fantáziával. Remsey Jenő mindig a lényeget kereső, az önmagát marcangolóan megismerni vágyó magatartással azonosítja munkásságát. Festészetében, verseiben a szépség nem min- denekfelett álló, fontosabb számára az érzelem, a hatás, a haladás, az emberek sorsárai való azonosulás. A humanizmus, az emberség is jellemző rá, de az akarat, a tenni- vágyás is övé tudott lenni, a változás sem idegen tőle, melyre egyik versének sorával hadd válaszol iák: S ekkor megtörtént a nagy csoda, / valóra vált az eddig hihetetlen: / a láng hevére — melyre beomlott az év / ím. a jégszivek olvadoz- ni kezdtek! Gödöllő városa többek között közművelődési tevékenységét is jól ismeri. Nevéhez fűződik a szönyegszövés helyi műhelyének fennmaradása. Emlékezhetünk harcos kiállására. hogy ez az igen szép kezdeményezés ismét kihajthasson, s hogy a magyar népi kultúra nagy hagyományai ebben a művészeti ágban is megőrződjenek. S itt egy fontos tanulsághoz érkeztünk Remsey Jenő életművével kapcsolatban. Munkássága jó példát mutat arra, hogy a múlt értékeit felkutatni, megőrizni, s lehetővé tenni hagyományaink továbbélését közös kötelességünk. Ennek jegyében jött létre városunkban a helytörténeti gyűjtemény, ezt a feladatot szolgálja a jelenleg is nyitva tartó szecessziós kiállítás. Ennek jegyében ébredez a város művészeti alkotóközössége, indult el bátortalan léptekkel, de szilárd elhatározással a múlt, az örökség felkarolásával, mind teljesebb bemuta-. tásával, a jelen alakításával. A város érzi felelősségét, sürgeti szellemének térhódítását. S itt, most, mikor felavatom ezt az emléktáblát, azon tudatban teszem, hogy Remsey Jenő életművéből a nemzeti kultúrát mentő, támogató, továbbvivő feladat mindany- nyiunkra nézve kötelező legyen. S ebben Gödöllő város díszpolgára nagyszerű példát mutatott nekünk. PAPP ISTVÁN, a gödöllői városi tanács elnöke Rádiófigyelő SZÓLJON HOZZÁ! Olyan témát szántak a Napközben szerkesztői a legutóbbi adásukba, amelyről bizonyára mindenkinek van véleménye. Illetve nem csupán véleménye, hanem élménye is. Ki ne emlékezne vissza a mesékre, amelyek henépiesítették gyermekkora képzeletvilágát. A kicsinyek azonosítják magukat a szereplőkkel, átélik tetteiket. Az érzelemvilág gazdagodik azáltal, hogy beléphet ebbe a csodálatos birodalomba. Vajon a mai gyerekek átélhetik-e mindezt? Kik vezetik be őket a mesevilágba? Szakítanak-e a szülők időt a mindennapi mesére? Milyen felnőtt válik a legszebb élményektől megfosztott kicsinyekből? Mindezekre az elemi kérdésekre próbáltak válaszolni a műsor vendégei. Mindenekelőtt Vekerdi László pszichológus és Lázár Ervin író. A lélek búvárai nem véletlenül keresik a tulajdonságok kialakulásának szálait a gyermekkorban. Minél több példát sorakoztatnak fel a kicsinyeknek, minél több történetet kell vé- gigdrukkolniuk. annál árnyaltabban alakul ki véleményük a világról s az őket körülvevő környezetről. Túlzás nélküliek a pszichológus szavai, amikor erősen fogalmaz. A mai gyerekek — úgymond — lassan teljesen mese nélkül nőnek fel. A szülők rohannak a napi munkájuk után, este örülnek, ha rendbe teszik a háztartást és időben aludni küldik a gyereket. Pedig felmérések bizonyítják, hogy sokkal gazdagabb a szókincse, akinek gyerekkorában minden este legalább egy mesét elmond ottaik, nem beszélve a kifejezőkészség gyors fejlődéséről. Lázár Ervin az alkotás folyamatába avatta be a hallgatót. Gyermekeknek ír, ám sohasem törekszik a didaktikus száj bar ásásra. A kicsinyekhez a maguk nyelvén, magas irodalmi szinten kell szólni. A Napközben műsora ismét égető gondot vetett fel. Remélhetően sókan hallották, akiknek van még éppen elég pótolni valójuk! TANAKODÓ — a történelemtanításról. Meglehetősen megnőtt az utóbbi időkben a történelem iránti érdeklődés. A könyvtári felmérések a megmondhatói, hogy a dokumentumirodalom, a tényre- gény viszi manapság a pálmát. Soha nem volt ilyen nagy tábora ennék az irodalomnak. Ha • valamilyen történelmi visszapillantás jelenik meg a könyvesboltok kirakataiban, akkor az azonnal elfogy. Ügy tűnik, korigény lett a hiteles források kutatása, az igényes történelemszemlélet. Mindezek mellett szinte paradoxonként hat történelmi tájékozatlanságunk. Ma már kabarétréfék tárgya, hogy az utca embere mennyire nem tudja elhelyezni korban a kü-. lönböző történelmi alakokat,* eseményeket. A legkülönfé-, lébb szerepkörbe teszik a történelmi vetélkedők részvevői az ismert alakokat is. Éppen ezért az általános iskolákban a történelemtanítás reformjára van mindenképpen szűk• seg. Ma már senki sem vitat«,' ja, hogy a konkrétumokból Kiindulva kiéli az általánost felmutatni. Csakhogy az utóbbi három évtized alatt meglehetősen más volt a felfogás, ezert nehéz ismét átállni. Az adásban szó volt a történe-,; lemtanárok presztízséről, ar-1 ról, hogy nem mindig a legjelesebbek kerülnek a katedrákra. ; A humán tantárgyak tanítása az utóbbi időkben hát-, teroe szorult, ami korántsem előnyös a felnövekvő generáció számara. Éppen ezert nem eieg beszelni erről a témárói, lenni is kell! Erdős! Katalin A nyolc US a Nyolc nO előadásán,
