Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-22 / 274. szám

mr % j/ítií/j 1985. NOVEMBER 22., PÉNTEK 3 Ma avatják az M5-8s autópályát Még egy hónap sem telt el ez Ml-es autépÉlysszakrsz át­adása óta, ma ismét ünnepé­lyes szalagátvággsra kerül sor. Az -M5-ÖS autópályát avatják, amely-— mint lapunkban is megírtuk — Ócsáig fut teljes szélességben, Öcsa és Örkény között pedig fél autópálya­ként szolgál. Noha horribilis összegekbe kerül egy-égy ilyen út — az M5-ö.s szaka­szán például 55 millió forin­tot emészt fel egy kilométer­nyi szakasz —, mégsem nél­külözhetjük rohanó korunk­ban. Elsődleges követelmény az autópályákkal szemben a biz­tonság, a célszerűség, de kü­lönösen az utak találkozásai, a csomópontok még esztétikai élményt is adnak. Az M5-ös„ a megnyílás előtt két nappal, telén különös a’hasonlat, en­gem egy bálba készülő Szép- asszonyra emlékeztet, aki, készülve a nagy alkalomra, az utolsó szépséghibákat is eltünteti magáról. Bent a fővárosban nyüzsgő, a~íérep, ä’WägykftösfüSrbe*- torkollás meglehetősen kusza képet mutat. A .lezárt sávban találkoztunk Sipos Józseffel a Csatornázási Művektől. A kellemetlen havas eső elől bőrkabátjába bújtatta füze­tét, amelybe az ellenőrzési adatok kerülnek. Odalentről a lámpással vizsgálódó Szabó József és társa, Lengyel Tibor tudósítja őt. Budapest határában kis furgon, rakománya útszéljelző oszlopok sokasága. Előtte egy másik négykerekű, amely a JCB névre hallgat • és bontó­kalapácsával a széljelző oszlo­pok helyét készíti elő. Oláh István, az Autópálya Főmér­nökség munkása illeszti az­után a gödrökbe -a fényvisz- szaverő csíkkal ékes fehér oszlopokat. De miért most? — A hiányokat pótoljuk — világosít fel Labancz Gábor gépkocsivezető. — Érthetetle­nek az emberek — folytatja —, képesek leszedni a fény­visszaverő csíkokat. Mintha nem is az ő biztonságukért lenne. És az milyen szomorú látvány volt. amikor jó né­hány oszlopot kitépve, árokba dobálva találtunk... Hót ezért kell most itt dolgoz­nunk. Ismét odébb a Dél-pesti Áfész lakatoscsapata a szalag­A kitärt széljelzöket pótolni kell Earcza Zsolt felvételei korlát beásásán buzgólkodik, csákány és nagykalapács, azaz samu segítségével. Gyorsan tudtomra adják, hogy Örké­nyig ők csinálták az elvá- Tóiszt1>"'kbríaí0kat, kivéve ezt '.#ft,égyéti-,amí igazításra szo­rul. Elmondják azt is, milyen nagy nyüzsgés volt. a vonalon szeptember közepe óta, de akkor csak a szakemberek bíztak a határidő tartásában. Most azonban már a laikus is láthatja — kész a pálya. Gyálnál a daruskocsi, amely­Ez a csatorna is rendben van nek Kovács József a parancs­noka, még sürög-íorog egy kevesetpár jelzőtábla nincs a helyén. Azután letakarítják a távolba vesző szürke szala­got....? szabad.a pálya Szeg«! felé.’ Nem’ Vegfg'Jinégy 'saypn,T de a korábbinál sokszorta kel­lemesebb menetet .kínálva. { . Szigéthi Teréz Néhány tábla még nincs a helyén (a cím fölött) Gázláng haliéit - az indulat Ili fázik, érthetően türelmetlen Hm mondattak biztos határidőt A vecsési Kinizsi utcában tegnap délelőtt megkezdték a gázvezetékek műszaki átvéte­lét a szakemberek. Ellenőrzik a felszíni műtárgyak bizton­ságos. működését, átveszik a hálózatról készült dokumentá­ciót. Az itt és a környező ut­cákban lakók panaszait teg­napelőtt hallgattuk meg a helyszínen, s tegnapi számun- ban írtunk a kivitelezési ha­táridők elhúzódása miatt ke­letkezett gondokról. Neveze­tesen arról, hogy fűtés hiányá­ban fáznak az emberek, s tü­relmetlenül várják a vezeték bekötését. ígértük, hogy mára kapcsolatot teremtünk a Ti­szántúli Gázszolgáltató és Sze­relő Vállalattal is. Kiss Lászlóval, a gödöllői kirendeltség vezetőjével végül állandó helyén, a szolnoki üzemegységnél sikerült tele­fonon beszélni. A szakember szerint igaz, hogy negyven ut­cában fut az újabb vezeték- rendszer, de ez nem azt je­lenti, hogy a lakások belső szerelése is ’elkészült. Ahol ezt befejezték, a vállalat üzembe helyezi a berendezéseket. Ve- csésen is az a baj, hogy ’ a munkát elvállaló kivitelezők későn kezdik, későn fejezik be a munkát, aztán mindezért a TIGÁZ kerül az indulatok kereszttüzébe. Valóban előfordul, hogy a konvektorok nem működnek rendesen, nem ég a láng, mert a szerelők nem földgázfűtésre szolgáló készüléket állítottak be. Ha igen, s az mégsem mű­ködik, az beállítási probléma, mert a sok munka miatt az idén háttérbe szorult a javí­tás. A gyárból érkezett beren­dezéseket ugyanis ellenőrizni kellene, de őszintén szólva, eyjt0 a TJG.AZ . szakemberei-; is gyakran:-■ elmulasztják. Ez a kapkodó munka és a sietség eredménye. — A gázvezeték-építés és -szerelés konjunkturális vállal­kozás — mondja Kiss László. — Sok szövetkezet, vállalat kezd hozzá úgy, hogy dolgozói most először csinálják, tanul­ják ezt a munkát. Igaz, nek'k sem könnyű beszerezni a sok­szor hiányzó anyagokat, s a késésben ez. is közrejátszik. A Kinizsi utcai lakások belső szerelési tervét egy ideig való­ban betegség miatt nem lehe­tett elbírálni, de a szolnoki kollégák ebben segítettek. Mi­vel >tt nagy biztonságra kell törekedni, nem lehettek elné­zőek a terv, hibáit látva, amely most került vissza átdolgozás után a tervezőtől, s egy hé­ten belül Vecsésen lehet. Határidőt nem mondhattak Szolnokon, mert ez a sz,erelő vállalatoktól függ. Vecsésen egy hónapft. alatt 350 helyen lobbant fel a konvektorok gáz­lángja. A gödöllői körzetben máskor évi 450, az idén októ­ber óta 1700 házat kapcsoltak be a hálózatba. Ez tiszteletre méltó teljesítmény, s meg le­hetne érteni a túlterhelt dol­gozók helyzetét is. Arra azon­ban semmilyen körülmény sem adhat felmentést, ha az utolsó fázisban elmulasztják a készülékek ellenőrzését, s bár. ki mulasztott, a didergő csalá­dok nem érhetik be a magya­rázattal, mert attól még beteg lesz a gyerek, rideggé válik az otthon, munkáját akaratlanul is kedvetlenül végzi másnap, aki hidegben töltötte szabad­idejét. A nem éppen példás mun­kamorált sok helyen figyeli kritikusan a lakosság. Apellálunk a szerelők em­berségére is. Dolgozzanak gyorsabban a többiekért. Azo­kért, akik reszketnek a hideg­től és a félelemtől, nehogy megbetegedjenek a gyerekek! Kovács T. István A parancsnak váratlan betegsége miatt Visszatért a Szojuz T—14 Több mfnt két hónapos ered­ményes munka után, Vlagyi­mir Vaszjutyin parancsnok váratlan betegsége miatt, csü­törtökön a tervezettnél előbb tért vissza a földre a Száljut —7—Szojuz—T—14—Kozmosz —1686 űrkomplexum három­főnyi legénysége. Vlagyimir Vaszjutyin pa- rancsndk, Viktor Szavinih fe­délzeti mérnök és Alekszandr Volkov kutató űrhajós moszk­vai idő szerint 13 óra 31 perc­kor az előre megadott körzet­ben, Dzsezkazgan városától 180 kilométernyire délkeletre ért földet a Szojuz T—14 űr­hajó leszállóegységével. A háromtagú személyzet ebben az összetételben 65 napon át­dolgozott együtt a világűrben. Tanulmányozták bolygónk fel­színét és légkörét, asztrofizi­kai, technológiai és technikai kísérleteket végeztek, orvos- biológiai kutatásokat folytat­tak. Teljesítményükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az általuk végzett tudományos kísérletek száma elérte a négy­százat. Az utolsó pillanatig si­keres programjukat nem tud­ták maradéktalanul végre­hajtani — Vaszjutyin parancs­nok váratlan betegsége ebben megakadályozta őket. A HNF 0T ülése Kongresszus előtt A decemberre ’ összehívott, VIII. ■ népfrontkongresszus előtti utolsó ülését tartotta csütörtökön a Parlamentben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. As ülésen részt vett •és felszólalt Losonczi PáTf az MSZMP s Politikai'’Bizottságá­nak tagja, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Pozsgay Imre fő­titkár tájékoztatta az orszá­gos tanács tagjait a községi gyűlések; a városi és az eddig megtartott megyei értekezle­tek tapasztalatairól. Az SZMT-kiildötfártékezlet delegátusai Tarsolyukban társaik véleménye — Ami foglalkoztat? A szo­ciálpolitika. Születésétől halá­láig végigkíséri az embert a gondoskodás. Egy álló napig tudnék beszólni róla — mond­ja felcsillanó szemmel Süveg Józ§efné nyugdíjas, a KPVDSZ küldötte. S rögtön hozzáteszi: az ügy iránti von­zalom a családból ered,- déd­anyjától számítva minden nő­rokon egészségügyi pályát vá­lasztott, szülésznő, főnővér, gondozónő volt, csak ő a ki­vétel. Bár a szakszervezeti mozgalom neki is adott fel­adatot, segítséget, hogy szo­ciálpolitika-közeiben marad­hasson. Tizennégy évesen már kita­nulta a gyors- és gépírást, el­ső munkahelye Nagykovácsy Milenkó Áruháza volt, a mai Üttörő Áruház. Azután jött Budapest ostroma, s a csaiád otthonát a Ferihegyi repülő­tér szomszédságában bomba­találat érte. Gyömrőre költöz­tek, alkalmi munkából éltek 1947-ig. Felépült a ház, Marika a Fővárosi Villamos Vasútnál kalauznő lett. És az ifjúsági szervezet titkára, no meg szakszervezeti tag. Kiemelték. A Közlekedési Szakszervezet termelési osztályára került, azután pártiskolára, SZOT-is- kolára küldték, s néhány év­a pénzkeretből, annak csak rendkívüli segélyt adhattunk, Szerintem országos nyugdíj­rendezésre lenne szükség. — A többi? Figyelni kelle­ne, jobban mint eddig, a fia­talokra, a pályakezdőkre, a lakáskérdésre. Ügy vélem, el­engedhetetlen, hogy több ta­nácsi lakás épüljön, mert az OTP-lakásck ára nagyon bor­sos, nehéz összeszednie olykgr a nagyobb családnak is a kez­dő összeget, ami legkevesebb 200 ezer forint. A KPVDSZ küldöttértekezletén is szóvá tették többen: a vállalatok, szövetkezetek jóléti és kultu­rális alapját úgy kellene meg. állapítani, hogy nemcsak a dolgozók, hanem a nyugdíja­sok, a részmunkaidősök' szá­mát is figyelembe veszik. A munkahelyek így többet se­gíthetnének. Ehhez azonban az kell; a szakszervezetiek hozzáértő partnerként vegye­nek részt mindenütt a terve­zésben is ... V. G. P. ★ — Készültem — fogad Sá­fár Lászlóné, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szb- titkára, a szakszervezetek me­gyei küldöttgyűlésének egyik delegátúsa. Kerek betűkkel te­leírt lapokat nyújt át, rajta pályafutásának, életének ada­tai, olyan szubjektív megjegy­zésekkel, hogy tulajdoríképpen alig marad kérdésem.' Nem is kérdezek, hagyom beszélni a fiatalasszonyt, és rövidesen ki­kerekedik egy, a szakmájáért és . újabb ' hivatásáért egyfor­mán lelkesedő ember arca. A sárospataki születésű Sáfár Lászlóné, szülei ellené­re választotta a sütőipari mesterséget, nem utolsósorban az ösztöndíj és a magas ke­reseti lehetőség vonzotta. Ám nem valamiféle pénzimádat miatt, hanem mert családi kö­rülményei úg£ alakultak, hogy korán önálló lett, s tud­ta, csak magára számíthat. Fontosabb állomásai dióhéj­ban: sütőipari szakmunkás­ként elhelyezkedik az Észak- Pest Megyei Sütőipari Válla­lat kerepest sütőüzemében, rö­vid idő múlva laboráns, tech­nológus és üzemvezető-helyet­tes lesz, majd tizenkét éves periódusra a gödöllői kenyér­gyár vezetője. Függetlenített szakszervezeti titkár 1981-ben lett. Mindezek mögött renge­teg munka, éjszakákat átfogó tevékenység húzódik meg. De ahogyan sikerült elfogadtatni magát szakmailag, úgy sike­rült az új tisztségében is, nem utolsósorban azért, mert sze­reti az embereket, s ennek nap nap után jelét adja. Sáfár Lászlóné — vagy ahogy a vállalatnál ismerik; Mártika '— rendszerető em­ber. Iratai között külön dosz- sziék őrzik a nyugdíjasok, a gyesen levőik, a nagycsaládo­sok neveit. De fejének kis re­keszeiben is ott vannak mind­azok, akik valamiféle segít­ségre szorulnak, akik valami­kor szóltak, hogy jó lenne üdülni menni. Azt is tudja, ki szeret gyógyvíz mellett, kinek tesz jót inkább a hegyi leve­gő. Ezek azok a pluszok, a munkaköri leírásban meg nem fogalmazott figyelmességek, amelyek eredményeként náluk nem kérdezik az .emberek: mit ad nekem a szakszervezet? Viszonzásul azután ő is szá­míthat a tagságra; a vállalat­nál dolgozó 900 ember szinte egységesen tagja a szakszer­vezetnek 197,6 százalékos a szervezettség). S ez a gárda ott van a jó hangulatú sport- rendezvényeken, megveszi a szolidaritási bélyegeket, részt vesz az oktatáson. Roppant nehéz esztendő áll Sáfár Lászlóné mögött; a négy körzetet — Szentendre, Vác, Gödöllő és Monor — beháló­zó cég ez év nyarán tért át vállalati tanácsi formára, s az előzetes munkák a szakszer­vezetre, nagyrészt annak tit­kárára hárultak. A sikeres akadályvétel után szinte fel­lélegezni sem volt idő, jött a szakszervezeti választás, ami valódi elismerést hozott; a szavazók valamennyien rá ad­ták voksukat, pedig — aho­gyan megtudom — menet közben bizony nemei is hal­laniuk kellett Sáfár Lászlóné- tól, aki messzemenően kiáll a jogos érdekekért, de leszereli a csak kapni akarókat. Igaz, ha a nagyobb közösség érde­keit tartja szem előtt, akkor is az egyes ember boldogulá­sát szolgálja — s ezt a jelek szerint elismerik választói is. Sz. T. vei később már a szakszerve­zet elnökségének tagja lett. Elvégezte á Marxista—Leni­nista Esti Egyetemet, s kerü­leti pártbizottsáigi dolgozóként a hatvanas évek derekán ott maradt egyetemi titkárnak. Egy hallgatótársa csábította a Pest Megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalathoz, ahol elő­adó, azután függetlenített szb- titkár lett. Ezer ember ügyes­bajos dolgait intézte több mint egy évtizedig, míg 1980- ban nyugdíjba nem vonult. S intézi azóta is többekét, mint a KPVDSZ szociális, a leg­utóbbi választás óta pedig nyugdijastoizottságának veze­tője, s mint a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács tagja. A Szakszervezeti Mun­káért kitüntetés ezüst és arany fokozatának birtokosa, két éve megkapta a Pest Megyei Ta­nácstól a Kiváló Társadalmi Munkás elismerést. Most így beszél: — A Társa­dalombiztosítás i Tanácshoz, ér­keznek a kivételes nyugdíj iránti kérelmek. Nem minden­kinek — két év alatt 3000-ből a kétharmadnak —, s legfel­jebb két-háromszáz forintos emelést adhatunk. A megyé­ben rengeteg a rászoruló idős, aki 75 esztendős elmúlt, s 2500 forintnál kevesebb a nyugdí­ja, a járadéka. Szinte minden kérelem indokolt. Vegyük pél­dául azt, hogy sokan vannak itt, akik mezőgazdasági dol­gozó^ voltak, öreg korukra egyedül maradtak, nincs, aki támogassa őket: Akinek tu-, dunk, most annak segítünk. A legutóbbi tanácsi felmérés után 800 kérelmet kaptunk egyszerre. Akinek nem jutott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents