Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-21 / 273. szám
IMS. NOVEMBER Jl„ CSÜTÖRTÖK Az Országos Széchényi Könyvtárban látható Magyarkódexekaközépkorból ♦ Jf Jf # ♦ * fixtí tnc fjl%+ **J «** fs {ni!? men? c? rw chO J!'**» ^ v- * .«arc tre | bah c »;cmi i te ❖ ♦ ■ ■+ V—4M : itímcmfit geilte# *cf ........ ; nun iiunu. £uoitií~ Kányvet tartó szeut alakja s f «* * ♦ jpniKipi am m tn Bakdcs-grsfluáU (UM körül) c virtn Aa európai kulturális fórum alkalmából az Országos Széchényi Könyvtárban, a Várban olyan új kiállítást tekinthetünk meg, amely bízvást mondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban látható koronázási ékszerek bemutatásával egyenértékű. Ami a magyar államiság kialakulása szempontjából a korona, az a magyar anyanyelvűség szempontjából a Halotti beszéd: nemzeti létünk alapköve, forrása. Ezen a várbeli kiállításon ugyanis szemtől- szemben, a maga tárgybeiiségében láthatjuk írásbeliségünk kezdeteit: a Pray-kódex kinyitott lapját a Halotti beszéddel, a Leuveni kódexet az ömagyar Mária-slralommal, t a Königsberg! töredéket a 14. század közepéről, amely a negyedik összefüggő magyar nyelvemlék. Láthatjuk még Anonymus Gestáját, a Képes krónikát is, összesen 203 dokumentumot, amelybői 184 az írásos anyag, a többi korabeli művészeti tárgyú. Ezek a kiállítási darabok — híven az alkalomhoz — Európa sok országából vándoroltak hozzánk. A Königsberg! töredék például Lengyelországból érkezett ide a kiállításra. A mostani kódexbemutatóí február végéig láthatjuk a Esztergomi Antiphons!« (15. század közepe) Széchényi Könyvtárban —■ az európai kulturális összefogás szép példájaként. Ami bosszantó volt Lehetetlen tárgyaink A gödöllői művelődési központ galériáidban Í$SS, február 7, ii március 2. között ismét megrendezik a Lehetetlen tárgyaink című kiállítást. Az intézmény vezetősége kéri, hogy akinek olyan tárgy, eszköz, berendezés van a birtokában, amely „lehetetlenségeket" tártál- máz s közszemlére kitehető, jelentkezzen Gödöllőn a Szabadság út t. szám alatt, vagy a 6P-28-20775- ös telefonszámok. A szervezők azt is kérik, hogy olyan lehetetlenségeket is kölcsönözzenek rövid kísérő szöveggel ellátva, amelyek tervezési és kivitelezési hiba miatt nem feleltek meg a fogyasztóknak és rengeteg bosszúságot okoztak. áTv-FIGYELŐ' EITE. Nem mindegyik intézmény nevének rövidítéséből lesz úgynevezett betűnév. Inkább csak az olyan közszolgálati helyek érdemlik ezt ki, amelyeket valami okból szeretnek az emberek, és akiket — ez esetben: amiket — szeretünk, azokat becézgetjük is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ezek közé tartozik: Budapestnek eme felsőfokú tanintézményét már jó ideje csak így emlegetjük: ELTE. A hajdan Pázmány Péter alapította univerzitás mostanában ünnepli fennállásának 350. évfordulóját. Erről a jeles alkalomról a televízió k» kötelességének tartotta megemlékezni — nyilván azért is, mert alkalmazottainak a sokasága volt egykor eltés —, és ezért egy majd’ egész órányi műsort sugárzott róla Hagyományok és kérdőjelek címmel. A Loránd Gábor szerkesztő- riporter nevével jelzett múltidézés, jövőfaggatás tulajdonképpen tanár-, illetőleg diákmonológok hosszú sorából tevődött össze, mintegy jelezve, Der Vater kocht — az iskolában V Samos. Villamos. ViUa* mos. Mindhárom szó a táblán. Melyik a helyes? Gyere csak, Luca, mutass rá. melyik szerinted a jó. Ti pedig, Mónika és Péter, súgjátok a fülembe a megoldást Három pöttöm gyerek kászálódik ki a szűk padokból és ragyogó elégedettséggel vállalják a szereplést. A tanító néni velük együtt játszik. Így megy ez az egész órán. A betűvetítő kiírja a fehér tatra: t.rt., m.c., v.z.l. — mi lehet ez? Több mint harminc kis kéz nyújtózik a magasba. Balázs, kíséreld meg a hiányzó betűket pótolni. Balázs rohan, a következő boldog gyerek Péter, Veronika. A megoldás hibátlan. Bizonyítja ezt a letakart képek leleplezése is. Akárhány szobor vagy emléktábla leleplezésén is vettem részt, egyik sem volt hatásosabb a torta, a maci, a víziló képmásának felfedésénél. összeszokott gárda tanult tegnap a városiasodó budaörsi sárga általános iskola első osztályában. Anikó néni, és az értelmes, szereplésre kész sok kisgyerek mindennapi harmóniája tárult a szülők elé. Nyílt nap volt az osztályban. Ami ez esetben any- nylt jelentett, hogy — megszámoltam — harmincöt felnőtt zsúfolódott össze gyermeke, unokája osztályában, és lélegzetvisszafojtva figyelte, mi történik gyerekével, jelentkezik-e eleget, hangosan mondja-e, amit kell, nem lankad-e el túl hamar? Mennyi szemléltetőeszköz: diavetítő, betűvetítő, festmény, ilyen meg olyan tábla, előre teleírva nehezebbnél nehezebb feladattal. Az asztalokon borítékok, amelyek előre készített papírszeletkéket tartalmazták. Mennyi felkészülés előzhet meg egy foglalkozást?! Más feladatot kapott Ibolya, Zsuzsa, Tibor és Márk, ezt az egyik csoport, másfélét a másik padsor Azt írtam: játszva tanultak. Mi mást mondhatnék, amikor egyetlen perc sem volt unalmas a bemutató tanításon. Anikó néni észrevétlenül váltott egyik ötletről a másikra és a befogadásra nyílt eszecs- kék is észrevétlenül teltek,» meg tudással így történt a németórán is: Panni, Ildi, Márti, János és a több bátor válaszolt. Pontosabban: előkerült a lábas, a fésű. a varrnivaió, a vadászpusika, a habverő.. . Németül kellett megmondani, mit csinál a nagypapa, a mama, a gyerek, a vadász ... Pergett a diavetítő: Hófehérke és a hét törpe meséjét mondotta ed Anikó néni, és szorgos kis kezecskék rajzolták le az ismerős német szavak után az ábrákat: a virágot, aiz almát, az ajtót, az ablakot ... Volt egy olyan játék is, ami ietágadhatatlanul mutatta be a ma gyermekét. A tanító néni azt kérdezte. meg szoktátok-c tartani a születésnapotokat? Válaszolt egy kislány: eljönnek a barátnőim. Van, aki késik. És mit szeretnétek kapni születésnapra? Én televíziót a kis szobámba! Én rádiót! Én egy emeletes ágyat, hogy jobban elférjünk a testvéremmel! Én számítógépet... lé ét óra gyorsan elrepült. A búcsúzáskor néhány gyerek pityergett: anyu, ne hagyj itt, maradj. A szülőik Is nehezen távoztak, mert nincs is annál meghittebb látvány, mint egy ikedves, okos, szőke, fiatal tanító néni. é3 az őt körülrajongó tengernyi apróság. Az pedig megbocsátható bűn, hogy minden anyuka, apuka úgy ítélte: Balázs, János, Ibolya, Vcronka .;. harmincnál több név sorakozhatna egymás Után —, volt a legfegyelmezettebb, a legokosabb mind között. Csak az újságíró elfogulatlan: együtt volt szép a* egész. S. A. ifív.TI FILMTEGYZETt Break Jelenet a Break című Hímből A szép és csinos Kelly felszolgálónő egy kis bisztróban, de szabadidejében egy ambiciózus fiatal tánctanár tanfolyamára jár, mert mindene a tánc. Olyannyira, hogy a tanár úr speciális foglalkozásokat felajánló ötletét is visszautasítja, mert Kellyt természetesen a fiúk sem érdeklik. Mégis elmegy egy amatőr tán- caTprodukciót megnézni, ahol a káprázatosán mozgó Adolfo és Michael belopja magát a lány szívébe (no persze csak mint táncosok). Maga is csatlakozik hozzájuk, s hármasban fölényesen győznek az amatőrvetélkedőn. Kelly ismeretségbe kerül egy fiatal menedzserrel, aki igen jóképű, ezzel szemben nagyon gazdag. A menedzsert elcipeli megnézni az amatőröket A derék fiú annak ellenére kedvet kap a produkció támogatásához, hogy Kelly természetesen a kezét sem hagyja megfogni. Viszont a koktélra összehívott nagyfejűek között megjelenő Adolfo és Michael nem nyeri el a magas társaság tetszését, mert modoruk kissé még nyers és fésületlen. .Ellenben egy tánc- versenyen az akadékoskodó zsűri és az intrikáló, hoppon maradt tánctanár mesterkedései dacára Kelly, Adolfo és Michael elsöprő sikert arat fantasztikus táncával. Így aztán most már semmi akadálya, hogy a jóképű, ámde gazdag menedzser egy nagyszabású színpadi show-müsor- ban léptesse fel a lányt és két barátját, s ezzel elindítsa őket a siker útján. Nem, kedves olvasó, ez nem a Broadway Melody című amerikai film sztorija, 1940-ből, Ginger Rogersszel, Fred Astair- rel, sem nem a Ziegfeld Follies 1946-bóJ Gene Kellyvél. Ez a vadonatúj (nálunk legalábbis írást a mozikba kerülő) Break című film rövid tartalmi kivonata. A nagy táncprodukció nem egy hatalmas, égen-földön sztepp, hanem a break. A színhely sem a Broadway színházi világa, hanem a néger gettóké és a külvárosoké. A mai, 80-as évek eleji környezetet és a fentieket leszámítva, ez a nagyhírű film alapjában véve nem más, mint a jó öreg hollywoodi karriertörténet egy új variációja, méghozzá abban a kategóriában, amely már vagy ötven éve mindig sikerre számíthat: a táncos filmek csoportjában. Ez a karrierfilm kidolgozott és kötelező sablonokra jár. A főhős mindig Valahonnan máshonnan indul a tánc felé, mindig találkozik a féltékeny vagy rámenős táncmesterrel, meg a kezdete ben vonakodó, de aztán annál lelkesebb menedzserrel, aki többnyire bele Is szeret a hősbe (vagy hősnőbe), de a szerelem még egy csókig sem juthat el. S a végén ott a nagy, hivatalos és profisiker a betörés a szórakoztatóipar mesevilágnak ábrázolt, valójában kínkeserves egzisztenciális küzdelmet jelentő világába. Némely újabb tánc- filmek, mint a legutóbb látott Flashdance, kicsit módosítanak ugyan ezen az alapsémán (mert esetleg megfordítják a törekvés irányát: jazztáncos- ból lesz a balettművész, z hősnő meg — uram bocsa’ — lefekszik a jóképű, áimde gazdag pártfogóval), de a lényeg, a kifutás, a finálé:: e karrier, a beérkezés. Egy sikerekre orientált társadalomban nem is lehet ez másképp. Hogy a break, mint tánc {ha illik rá ez a meghatározás) eredetét illetően az utcáról indult eb s lett népszerű — és hogy elsősorban a színes bőrű fiatalok kapták lei, azon nincs mit csodálkozni, s még inkább nincs ok arra,, hogy (mint ezt itt-ott olvasni, lehetett) a breakefr mint valamiféle társadalmi töltetű jelenséget taraijuk. Ez nem a munka nélküli színeseik egyetlen önmegvalósítási vagy ki- ... törési lehetősége, s nem lázadás a fennálló amerikai társadalmi rend szokásai és ízlésvilága ellen. Ez egy szubkultúra terméke. Lényegében, véve divat, mint divat volt a limbo, a shake, a gördeszka, a hulahopp karika meg a többi. Egyfajta tánc, amdy- ben az akrobatika, a pantomim és az afroritmika érvényesül. Szalontánc sosem lesz belőle, fizikai követelményé miatt egy bizonyos rétegen Kívül nem fogják művelni (meri. egyszerűen nem lehet megszerezni a hozzá szükségei; erőt és technikát). A legfőbb eleme az akrobatikus, <de megtördelí mozgás, a várat!a m pörgések — s az a valóban elsöprő ritmika, amelyét fé(- spécizett számokkal biztosítanak. Divat, amelyet meg lehet nyergein!, de be lehet építeni , a sikerfilmek sorába. $ ezzel meg is lehet szelídíteni. Mert bármily elsöprő Is a Break legtöbb tánc jelenete, ez itt már tervezett koreográfia, s szerkesztett, színpadias, filmes produkció. Az a spontaneitás, amely a breaket létrehozta, már hiányzik belőle, * hiányoznia is kell, mert ez fit nem játék, szórakozás, öröm- ' ködés, időtöltés vagy versengés a többi bandával — ez itt már profi munka, pénzkeresési céllal. A Break forgatása ugyan nevetségesen kis pénzbe került — egymillió dollárba —, de bő tizennégymilMött hozott a forgalomba kerülése, utáni első két hétben. Azoa lehet vitatkozni, hogy ® filmbeli táncok, a break vagy a streetdance stílusához állnak-« közelebb, de azon aligha, hogy ez bizony nem más, mint egy 1985-ba áttett Broadway Melody, Ami nem vétek persze, de nem kell tőle elájulni. Jőí fogyasztható szórakoztatóipart termék, ami alapkövetelménynek számító profi módon van megcsinálva (enélkül labdába sem rúghatna) — ennyi (és . nem több. A mi családunk Magyar József előző dokumentumfilmje, A mi iskolánk, sem h ízel get t önismeretünknek és öntudatunknak, üj filmje mintegy folytatja ezt a kellemetlen igazmondást. Az A mi családunk a mai magyar család helyzetére, szerkezetére, problémáira vonatkozóan tesz fel Őszinte kérdéseket — olyanokat, melyek túl is mutatnak a szűkebb családszociológiai kérdéseken. Lehet, hogy a film Itt-ott tendenciózus, de hogy szókimondása elgondolkoztató, as vitathatatlan. Takács István hogy az ELTE rangjának a titka nem annyira a szegényes fölszereltségben van, hanem a koponyák őrzik azt. Az olyan akadémikusokká érett öregdiákoktól, mint Ke- resztury Dezső vagy Király István, hallhattuk, hogy ezen az egyetemen mindig akadtak olyan kiválóságok, akik semmi körülmények között sem adták alább a mércét, és kötelességüknek tartották magukhoz méltó utódokat nevelni. A nyelvész Gombocz Zoltán vagy az irodalomtörténész Horváth János például a most hivatalban levő professzori kar atyamestereiként mutattak példát, és jelölték ki a követendő utat. Megeshet, éppen azért, mert az ELTE a mai szűkösebb világban még inkább a könyvből, füzetből megtanulható tudók osságok művelésével jeleskedik, a laboratóriumok és más hasonló műhelyek tájékáról jóval kevesebb szó esett. |gy aztán csak Balogh János Akadémikus, a világjáró botanikus panaszolhatta el, hogy bizony állandó vendég náluk a szegénység. Azt pedig úgy kellett hozzágondolnia a nézőnek, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem több épülete már-már életveszélyesen leromlott. A sok-sok elodázás után csak mostanában kezdődött meg a természettudományi kar új, lágymányosi központjának az építkezése — amint arról nemrégiben részletesen beszámolt egy másik riport. Akármilyen ünnep egy ilyen alapítási évforduló, azért annak kapcsán is lehet (sőt, kell!) egy valóságosabb, kendőzetlenebb képet festeni. Hatvanhat. Több esztendős tapasztalatok birtokában elmondhatjuk, hogy a Hatvanhat ügyes és hasznos találmány. Bán János jó érzékkel indította el útjára ezt a sorozatát, amelyben kérdezni is lehet, voksolni is lehet; egyszóval a vendégsereg véleményt nyilváníthat, az előfizetők pedig odahaza cseleked- hetik meg ugyanezt. Tegzük hozzá gyorsan, hogy dr. No Sándornak, a SZOT titkárának, a Hatvanhat soros vendégének hála, rokonszenvesen nyílt, az úgynevezett kényes kérdések érintésekor is szókimondóan bátor volt ez az eszmecsere. Mert bizony mikrofonvégre került itt a sztrájkjog gyakorlása éppen úgy, mint az esetleges munkanélküliség. Borzolhatták azután a kedélyeket a géemkák tat Nos, ezek a munkaformák — mert bizonyos vállalati igényeket jól szolgának, és mert a mellékjövedelmek szerzésének Is alkalmas forrásai — továbbra is megmaradnak, aminthogy szintén nem kerülhet le a terítékről a fiatal és a kevésbé fiatal műszakiak megbecsülésének a kérdése sem ,., Akácé LámslÓ
